Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

[TfäslUEfiro 1978. július 9, vasárnap O Megyénk képviselői a VIT-en IRÁNY Szabó Miklós, az MSZMP Békés megyei Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a KISZ KB tagja és a KISZ megyei bizottságának első titkára Lipcsei Sándor, az MSZMP békéscsabai városi bizottsá­gának munkatársa A Békés megyei delegáció hattagú. A megye négy, a KISZ KB Vörös Zászlaját birtokló KlSZ-alapszerve- zetétől választottak egy-egy képviselőt a tagok. Ezen­kívül az MSZMP Békés megyei és békéscsabai városi bizottság munkatársai utaznak Havannába. Mit visznek a VIT-re? — kérdeztük a küldötteket. A népművészeti térítőkön, kulacsokon, jelvényeken kívül a vésztői MAV-állomás KISZ-fiataljai egy suba­szőnyeget készítettek, amelyen MÁV-embléma látható. A hat küldött július 24-én utazik Budapestre, és in­nen 25-én indulnak Kubába. Jó utat! Barna Imre, a kardoskúti Rákóczi Tsz vörös zászlós KISZ-szervezetének titkára, a tsz hizlalás! részlegvezetője Botyánszki János, a mezőbe- rényi Petőfi Gimnázium idén végzett tanulója, KISZ-tit- kár. Az alapszervezet ugyan­csak elnyerte a KISZ KB Vörös Zászlaját Havancsák Ilona, az oroshá­zi Táncsics Gimnázium és Ipari Szakközépiskola KISZ- csoportvezetője Hunyadi György, a vésztől MÁV Vontatási Főnökség mozdonyvezetője, üzemi KISZ-bizottsági titkár Fotó: Martin Gábor A próbaidőn túl ősszel Nagyszénásén mutatkoznak be megyénk fiatal alkotéi Boney M. — Budapesten Békés megye fiatal írói, költői, képzőművészei 1977 decemberében határozták el, hogy lehetőséget teremtenek a közös eszmecserékre, egy­más munkájának megismeré­sére, s az idők folyamán esetleg kialakuló közös pro­fil, szándék alapján meg­szervezik a Békés megyei Fiatal Alkotók Körét. Mun­kálkodásuk, összefogásuk el­ső terméke a közeljövőben megjelenő „Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból” cí­mű antológia lesz. Csaknem egy hete került sor mintegy 15 résztvevővel az első számvetésre a békés­csabai KISZ-táborban. Ezen a találkozón Varga Dávid mutatkozott be verseivel, és készülő szociográfiájának egy részletével, valamint Zana Zoltán szólt életéről, tervei­ről. Az összegzés az elképzelés és megvalósulás mérlegelésé­vel készült igen termékeny, heves vita során. A fiatal al­kotók előtt a célok világo­sak, csak a járható út le- ' hetőségeiben nem értenek egyet. Végül úgy határoztak, hogy alapos felkészülés után az ősz folyamán Nagyszéná­son egy bemutatkozó kiállí­tás és irodalmi est keretében lépnek először, mint közös­ség, Békés megye közönsége elé. B. S. E. Soha még olyan csúnya zászlókat nem láttam, mint amilyeneket a Boney M. együttes képével árul­tak a Kisstadion előtt. Az élelmesnek nevezett, de inkább csak pénzt keresni akaró maszekok kénytele­nek azt árulni, amit meg­vesznek, és kétségtelen, hogy a hónap elején a Boney M. volt a „menő”. Az már csak természetes, hogy budapesti koncertjük­re a jegyek elővételben el­keltek (feketén két-három- szoros áron). Furcsa volt leülni a sta­dionban, a III. szektor 8. sorába. Körülnézve a „be­tonteknőben”. hihetetlen, ■hogy a „leg” koncerteket itt tartják. A legnagyobbat, a legjelentősebbet, a legrumli- sabbat. Ez lenne a „felleg­vár”? A Kisstadion valóban kicsi. Unalomig ismert téma, hogy discó: van. S a mű­faj egyik reprezentánsa ép­pen a Boney M. Minden szá­muk siker. A discóban. De milyen a színpadon? A nézők ráérősek. Leg­többjük csak hétre, vagy azután jön. A legjobb hely a küzdőtéren van. Érdemes körülnézni, kik ülnek ott. Régen talán az opera volt „a” hely, de egy ilyen meg­mozdulás, mint ez, úgy lát­szik, megmozgatta az is­mert lemezlovas, az együt­tesvezető, a ..., szóval, aki csak számít, annak mind a fantáziáját. Fél nyolc felé még alig sötétedik, amikor hirtelen egy zenészcsoport jelenik meg a színpadon. A színes bőrű muzsikusok a legkü­lönfélébb, jópofa szerelés­ben vannak, a billentyűs fe­hér overallban, társa bur­nuszbán, egyikük bőrkalap­ban, egy másik trikóban. Angolul mutatkoznak be, amelyből csak annyit ér­tünk, hogy „Boney M.”, er­re mindenki fellelkesül. Két lány énekel, olykor-oly­kor, inkább a zenészeken van a hangsúly. Ezek már ők? Vagy nem? Húszezer ember agyán villan át a kérdés-felelet. Azt mondták, hogy Boney M. De miért csak ketten énekelnek? Az energia inkább csak a kér­dés megoldására megy el, mert a hangulatot az una­lom jelemzi. „All right?” — kérdik a színpadról. Ennyit még tudunk angolul. „Yes!” Egy fél óra múlva szünet következik. Kiderül, hogy ez „csak” a kísérő zenekar volt. Egyébként jól játszot­tak. Nemsokára megunjuk a várakozást. Most már mu­száj kiabálni valamit. Ha­marosan leoltják a villanyt. A sötétben fokozódik az izgalom. Na, most. A zene­kar belevág, kigyulladnak a reflektorok, az eddig moz­dulatlan díszletek (az egyikre az együttes második nagylemezén levő életkép van felnagyítva), ezek a táb­lák kifordulnak, a másik felük tükör. És megjelennek ök. Csodálatosak. Ennyi izgalom, várakozás után nem is csoda. Ügy csillog a ruhájuk és olyan bűbájo­sak, amikor azt éneklik, hogy Ma Baker, meghogy Belfast, meg a többi, az nem számít, hogy egy kukkot sem értünk belőle, s ami­kor a szólista elkezd szá­molni, hogy: one, two, three, — négyre lépjünk be mi is, mi rávágjuk, hogy: „fór”! — Á-á! — mondja, és kétségbeesetten küszkö­dik azzal, hogy megértesse magát velünk. Végre „kap­csolunk”, s azt énekeljük amit ő, legalábbis a ma­gánhangzók stimmelnek. Az ismert számok miatt a bu­kás kizárva, pedig a hangulat csak nem az igazi, hiányzik a mozgás, a tánc. Még jó, hogy intenek, álljunk fel; mindenesetre mi így értjük. Visszacsinálni már nem le­het. Végre közösen ének­lünk, ahogy tudunk, bele­adva a sikoltásunkat, üvöl­tésünket, mert mégiscsak borzasztó, hogy matekbői elvágtak, a főnököm kiáll- hatatlan ember, és anyuék mégsem akarják megvenni azt a haláli fekete műbőr öltönyt, kettőezernégyért. Mégiscsak tenni kéne vala­mit! S amikor megkaptuk a Babylont, és felgyújtják a villanyt, még egy kicsit vá­runk; talán történik vala­mi. De nem történik semmi. Szépen, jólnevelten haza­megyünk. Jöhet a követke­ző! CS. P. J. Ti hogyan csináljátok? „A mozgalmi tapasztala­tokra építve, a résztvevők jelöljék ki a legfontosabb feladatokat, adjanak gya­korlati és módszertani se­gítséget az akcióprogram végrehajtásához. Biztosít­sák az ifjúsági szövetség akcióinak egységes értelme­zését, eközben lehetőséged teremtve a különböző terü­leteken dolgozó alapszer­vezeti tagoknak munkájuk összehangolására, a véle­ménycserére”. Így határozta meg a szer­vező Békés megyei Tanács KISZ-bizottsága annak a közelmúltban tartott to­vábbképző tanfolyamnak a célját, melyet Balatonszár­szón tartottak és amelyre meghívták a gyulai városi, valamint a Vas megyei Ta­nács KISZ-eseit is. Néhány téma az ötnapos továbbképzésen a sokszor szóba kerültek közül: A szakszervezetek és a KISZ- szervezetek együttműködé­se, különös tekintettel az államigazgatási munka sa­játosságaira; A hivatali KISZ-szervezetek tenniva­lói a KISZ KB akcióprog­ramjának végrehajtásában; Az Alkotó Ifjúság munka- közösség feladatai stb. A témák megvitatásához or­szágos és megyei vezetők adtak segítséget. Vitákat ve­zettek és vitatkoztak, és erre ösztönözték a 60 fia­talt is. Végül jól sikerült fórumon összegezték a lá- tottakat-hallottakat. Sok­szor elhangzott: „Ti hogyan csináljátok?” A vasiak pél­dául más módszerrel segí­tik' az úttörőmunkát mint a viharsarkiak, a Békés me­gyeiek viszont az Edzett Ifjúságért tömegsportmoz­galom szervezésében tud­tak újat mondani kollé­gáiknak. Volt persze matraceve­zős verseny, kispályás foci, pingpongverseny, tábortűz és disco is. A dolgok leg­természetesebb rendje sze­rint. Priskin János, a rendezők egyike mondta: „Bár nem nyaralni mentünk Szárszó­ra, azért a kikapcsolódás sem hiányzott. Hasznos öt napot töltöttünk a tó mel­lett. Sokat tanultunk egy­mástól, amit ki-ki íróaszta­lánál és a mozgalmi mun­kában egyaránt hasznosít­hat.” Levél minden vakációzó gyerekhez Kedves Zsuzsi! Remélem, már jobban érzed magad, és hamarosan eljöhetsz a kórházból. Amikor anyukád mondta, mi történt Veled, én nagyon megijedtem Aznap öcsivel nem is mehettünk le játszani a térre. Apu tiltotta meg első ijedtségében, nehogy velünk is valami hasonló történjék. Mert ő is hallotta. Ugye, már nem fáj annyi­ra a lábad, s rendesen fog összeforrni az eltört csont. Az az autós bácsi, aki elgázolt, többször is volt már nálatok, láttam, amikor az autója megállt a házatok előtt. Persze, nem ő tehet róla. De szinte belebetege­dett (ezt is anyukád mondta), mert neki is van egy ilyen korú kislánya, aki szintén most lesz hatodikos. A labda miatt pedig ne legyen gondod, majd közösen veszünk másikat. De meg kell Ígérned, hogy azzal majd nem fogsz a műút mellett labdázni. Hogy többé ne kelljen egy játék miatt kórházba kerülnöd. Képzeld, a Dózsa Ferivel is nagy baj történt. Egy idősebb bácsi ugrott utána, amikor majdnem beleful­ladt a bányagödörbe. Most tanul úszni, de olyan nagy­képű volt, meg hősködni is akart a többiek előtt, és beleugrott a vizbe. Pedig ott három méter mély a víz. Amikor a többiek látták, hogy Feri fulladozik, annyi­ra megijedtek, hogy mind elszaladtak. Az a bácsi tel­jesen véletlenül éppen arra biciklizett. Ez volt a Feri szerencséje. Este az apukája el is fenekelte. Persze, ezt azért nem kellett volna, mert Feri anélkül is egy életre megtanulta, hogy hol lehet és hol nem szabad fürödni. Jövő vasárnap a többiekkel meglátogatunk majd, Zsuzsikám, a kórházban. Ugye, addigra már be tudunk hozzád menni. Julika és Karcsi üdvözletét küldi, ök is remélik, hogy Te is megtanultad: mennyire vigyázni kell, mert a játékból is súlyos szerencsétlenség lehet. Üdvözöl barátnőd: Kati Közreadja: Nemesi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents