Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

1978. július 8., szombat iZI jdUkTlTfl Társadalmi munka Pósteleken A Békéscsabai Konzerv­gyár pósteleki gyárának aranykoszorús Erkel és Rá- kóczy, valamint az ezüstko­szorús Petőfi Sándor brigád­ja már harmadik éve segíti a diák- és ifjúmunkás tábo­rok, s a kocogónapok meg­szervezését. Naponta hor­dókban hordják a fiatalok ivó- és mosdóvizét, segítik a táborhelyek kialakítását. Tegnap nyílt Pósteleken a háromnapos megyei ifjúgár- da-találkozó. Képünk ennek előkészítéséről készült. Az Erkel Ferenc brigád tagjai az előadásokhoz rakták ösz- sze az emelvényt. A szocialista brigádok ed­dig mintegy 400 társadalmi munkaórát végeztek itt az idén, elősegítve ezzel a fia­talok zavartalan tanulását, pihenését, szórakozását. Fotó: Gál Edit Tábor KISZ-titkároknak Mintegy 130 középiskolai és szakmunkásképző intézeti KISZ-alapszervezeti titkár vesz részt a békéscsabai KISZ-iskolán azon a tábo­ron, amelyen a jövő év moz­galmi feladataira készítik elő a fiatalokat. Tegnap, jú­lius 7-én, az általános kér­déseket tekintették át, majd délután vitát rendeztek az akcióprogram végrehajtásá­val kapcsolatos feladatokról. Az estét az ifjúsági házban töltötték a fiatalok' a Tát­rai-vonósnégyes hangverse­nyén. Ma a KISZ tanulmányi munkában betöltött szere­péről, holnap pedig a hon­védelmi feladatokról és a fiatalok sporttevékenységéről tartanak előadást. Hétfőn az eszmei, politikai nevelőmun­káról lesz szó, este pedig Réthy Zsigmond ornitológus megyénk természetvédelmé­ről beszél. Izgalmas témának ígérke­zik a tanintézetek demokrá­ciája, az érdekvédelem, amelyről kedden mondhatják el véleményüket a tábor la­kói. Vacsora után vidám búcsúestet rendeznek, majd másnap, szerdán zárják a tábort. TÓTH BÉLA: Legendák a lóró) 58. — Dehogynem ! Egyszer, Tusi kipirulva és magyarul sziszegett a foga közül : hogy érsz hozzám, te paraszt? Kétszer a pofámba csapott a lovaglóostorával. Hogy értem hozzá? Ahogy engem Mezőhegyesen megta­nítottak, hogyan kell az ura­kat nyeregbe segíteni. Ha némely öreg, varangyos bé­ka katona úr uraságában nem tudottt kengyelbe lép­ni, hát vállat adtunk alája. Megtámasztottuk, amíg azt a fokhagymagerizdes fenekét a nyeregbe pászította. Tusit se fogtam meg, csak odatartottam a vállam neki, hogy a nehezebbik felét azon által fölemelhesse, könnyedén. Na, valahogy ez olyan másfél éves szolgála­tom után következett. De ad­dig a köszönésemet se fo­gadta, noha lovaztunk néha­napján kétszer is. Egyszer csak fölvállazom, mert ne­hezebben libbent, aztán a nyeregből a képembe vert. Rosszul esett. Nem szolgáltam ekkor sem hitványabbul, mint előbb. Nem az ütés fájt. Minket ütöttek kishu­szár korunkban úton-útfé- len. Mezőhegyesen tilos volt a lovat ütni, még idomítás közben is, de a kishuszárt vágták, akár a répát. Üthe­tett a káplár, ha rossz volt a kedve. Hibákat keresett, talált is mindig. Egy szálló­szőr az éjszakára kitakarí­tott kantáron elég volt ar­ra, hogy egész szakasz kis- huszáron kitöltsék haragju­kat. Tusi ütése élmehetett vol­na simogatásszámba ahhoz, amihez engem odahaza szok­tattak. Tusit azonban biztosan bántotta első kirobbanása. Ebéd körül szállásomra küldte Fruzsina nevű szoba­lányát egy tégelynyi flast- rommal, hogy ragassza a po­fámra. Éppen nem nagy kedvem volt a szépítkezés­re. Magamban eszegettem fenemód nagyra kanyarított konyhámban. Amúgy sem kedveltem Fruzsinát, mert utánozta az urakat. Kapado- zik a húsos káposztám fö­lött, miközben teli a pofa- zacskóm, kenni akarja a ké­pem. Hát elmenj azzal a rühzsírral, te, annyi ápitu- sod nincsen, hogy ilyenkor... Szlovákiai vendégek a Gyulai Várszínházban A gyulai várjátékok törté­netében ez évben először ke­rül sor idegen nyelvű ren­dezvényekre. Az új kezde­ményezést szerdán este szlo­vák irodalmi összeállítás nyi­totta, a folytatást román, majd szerb-horváth nyelvű est jelenti. A bratislavai Szlovák Nemzeti Színház kamara- együttese háromszor lép fel Magyarországon. A neves szlovák vendégek a gyulai előadást követően Pitvaros és Tótkomlós szlovák anya­nyelvű közönségének mutat­koznak be. A gyulai irodalmi est bal­jós előjelekkel indult. A vár felett a viharfelhők sokkal gyorsabban gyülekeztek, mint a közönség a lovagterembe. A telekgerendási szlovák pá­vakor dalosai után alapos késéssel — már záporesőben — befutottak a békéscsabai szlovák klub tagjai. Megkez­dődhetett az előadás. vanesek” generációját az irodalmi összeállításban Voj- tech Mihálik és Miroslav Vá- lek versei képviselték. Az előadóművészek — a méltán népszerű Éva Chalupová mellett Eva Golovkova, Jan Vieneni és Jozef Simonovic — a modem költői nyelvet is közel tudták hozni az est közönségéhez. Ezért a nehe­zen induló szlovák nyelvű irodalmi est kevés számú közönsége a végén mégis­csak elmondhatta : érdemes volt eljönni Gyulára! C—H—J Fotó: Fábián Ferenc Hegedűs Géza: Fehér ló fia Tibor Rakovsky rendező, az est műsorvezetőjének be­vezető szavai után Éva Cha­lupová indította az irodalmi összeállítást. A romantikus Stur-iskola forradalmi köl­tőjének, Jankó Kralnak Zwerbovany című költemé­nye aratta az első tapsokat. A szlovákok Petőfije saját nyelvjárásában, a népdalok, népmesék nyelvén mondja el az elverbuvált katona sorsát, vívódásait. Ezt a nyelvjárást emelik később az irodalmi nyelv rangjára. Ugyanakkor ez a nyelv megegyezik az al­földi szlovákság nyelvével is. A költemény sikerének ez volt az egyik magyarázata. A másik: a művésznő magá­val ragadó előadásmódja, szép. tiszta kiejtése, plaszti­kus jellemábrázoló képessé­ge. A lengyel romantikus költő, Adam Mickiewicz gi­tárkísérettel előadott verse vezette át a műsort Andrej Sládkovic Mannájához. A világirodalomban is egyedül­álló, nagy lírai költemény részletei villantották fel a költő szerelmét, az álmok és valóságszőtte nagy ideált. A műsor ekkor merész ív­ben a mai szlovák líra leg­nagyobb képviselőihez veze­tett. Az Adyt, Juhász Gyulát, Tóth Árpádot, József Attilát és más klasszikus magyar költőket fordító Valentin Be- niakot a művészek mint köl­tőt mutatták be. A mai „öt­Még ő sipítozik, hogy dolga- végezetlenül el nem mehet, hisz megparancsolták neki, a délutáni lovazásra nyoma ne legyen az ostor­nak. Na, ez tetszett. Megyek a délutáni sétára, kikentem lángliszttel a pa­tám plezúrját. Rám se néz­nek a hölgyek, szállnak nye­regbe. Henrik kétszer is ru­gózik, nem tudja magát föl­emelni, nézem, most segítsek vagy ne segítsek? Megma­gyarázta rögtön. Ahogy Tu­sitól tanulta, megcsapdosott a nádpálcájával, ahogy a lo­vat sem szabad. Kedvem lett volna kiporolni bokáig érő lovaglószoknyája alját, hogy kicsit megcsihadjon. — Nem is hiszed — kiál­tott fel Bulanzsé Péter —, hisz ezeknek tán éppen er­re vágyik szívük! Neveltsé- gük várfala nem engedi, hogy kimondják óhajukat, de valami ilyesmi kellene neki. Erős férfikéz! Erős! — De hát engem minden ősöm arra intett, hogy a szegénységhez nagy türelem kell. Hogy is mozdíthatnám a kezem? A lovakat dresszu­ra alá vettem. Zsámolyt nem hordhatok a kényesek után, hogy arról lépjenek kengyel­be. Ezért a., két nyergest egy hónap alatt odatörtem, ha a farukra legyintettem, mind a négy lábuk maguk alá szedve hasra ültek. Nehéz mutatványa a lónak. Az a szokása, hogy a két első lá­bát maga alá szedi, ha le akar a földre ereszkedni. A hátsó lábairól a félfarára Véz'beli mesejátékot lát­hattunk Gyulán, az Erkel-fa alatt. Nem csupán „gyere­keknek” szóló, naiv meséjű történet a Fehérlófia, hanem olyan, amely a felnőtt ember figyelmét is leköti. S ez az erénye a darabnak, hiszen a gyermeki fantáziát is csak nemes ihletésű művekkel le­het, megkapni. Benne van eb­ben a darabban minden, ami a mesék kelléktárából a tör­ténetbe illik. A főhős szám­talan akadályon győzedel­meskedve célba ér, legyőzi a sárkányt, és elnyeri a mese­beli lány szerelmét. E hosz- szú, eseményekben gazdag és színes úton mindig a jóság, az igazság vezérli, ezért el­lenfelei mind kénytelenek meghajolni előtte. A sikeres előadás elsősor­ban annak köszönhető, hogy néhány vendégművész kivé­telével a Békés megyei Jókai Színház jól összeszokott gár­dájára épül, s ennek követ­keztében pergő ritmusú, ki­egyensúlyozott produkciót láthattunk. A rendező, Nagy András László mindvégig a cselekmény fő vonalára he­lyezte a hangsúlyt, s ennek rendelte alá a fontos vagy kevésbé fontos epizódokat. A Várfürdő szép természeti dűl. Hasaló lóra nehezebb ráülni. De úgy voltam vele; ti engem ezért ne püfölj etek. alátok idomítom a lovat. Csák amikor teljesen készen voltak az efféle teherfelvé- telre, akkor jelentkeztem a tudalmunkkal. No, bámultak is nagyot az Eszterházi le­származottak, nem szóltak, csak azon nap estéjén. Sza­lad belső szobalányuk, szél- szárnyon járó Fruzsinájuk egy kosámyi nyalánksággal. Jobban esett, mint az ostor­vég csattogása. Szomorúságra se okom, se időm nem akadt. A szak­mát mindenestül szerettem, mert ló volt a közepébe téve. A tájékot is megszerettem mindenféle kapaszkodóival, szépséges sötét erdőivel, ta­vas folyóival. Mezőhegyesre emlékeztetett. Mivel ott ilyen nincsen. De tán nékem épp ezért kívánatos. Benne van­nak apámék, anyámék, kicsi testvéreim. Haza nem men­tem, akármekkorát sóhajtoz­tam is utánuk. Ment a levél. Olyan gyorsposták szágul­doztak, hogy egyik hónapban írt levelemre másik hónap­ban meg is válaszoltak. Ha nem voltak betegségben, vagy valami fáradalmas nagy dologidőben. Szomorúságra, ha kicsit belém rugdaltak, sem időm, sem okom. Ott volt Bulanzsé Péter. Mindennapos összejár- kálásban teltek napjaink. Lovászlegényeim, velem ko­rosak, jó torkú, mulatós, nó- tás legények, barátaim. Meg Zámbóék. Azok a sor ele­jén. (Folytatjuk) környezetébe illően a díszle­tek is (Suki Antal tervezése) igen jól kifejezték a mesevi­lág hangulatát. A szereplők teljesítményei­ről szólva elsőnek azt lehet kiemelni, hogy a színészek karakteréhez alkalmazkodó szereposztásban együttes ját­szotta a darabot. Mindany- nyian ráéreztek — szerepük­ből adódóan — az egész me­se lényegére, így a siker mindenekelőtt a kollektív munka eredménye. Spindler Béla (Fehérlófia) igen sokol­dalúan érzékeltette a mese­játék ifjú hősét, a jóért, a nemesért küzdő embert. A három mesebeli lány szere­pében Ferencz Éva (Arany­hajú), Zsolnai Júlia (Ezüst­hajú) és Mátrai Márta (Réz­hajú) lírai eszközökkel for­málták meg a szerelemre szomjazó és a szerelemre ösztönző nőalakokat. Üde színfoltja volt az előadásnak Áts Gyula (Hegygörgető) és Kovács Lajos (Vasgyúró) kettőse, a mesevilág tipikus alakjai voltak. Jancsó Sarol­ta (Regős) könnyed játéká­val, míg Körösztös István (öregember) és Dénes Piros­ka (Öregasszony) a figurához illő egyszerűségével tűnt. ki. A bemutató sikeréhez hozzá­járultak még Székely Tamás (Torem isten), Szentirmay Éva (Vénbanya) és Gyur- csek Sándor (Aranyerdő öre­ge) kidolgozott epizódszere­peikkel. összegezve elmondható: a Várszínház talán túlságosan is bő programjába méltán került a Fehérlófia, egyrészt azért, mert egyik igen szép mesedrámánk, másrészt pe­dig alkalmat adott a fürdő- zőknek a tartós élményt je­lentő szórakozásra. Tóth Lajos Mai tévéajánlatunk : RITA Donizetti életének ötven­egy esztendeje alatt hetven­egy operát komponált. Kö­zülük mindössze három-négy szerepel az operaházak re­pertoárján. A Rita ismeret­len Magyarországon —hat­van évvel ezelőtt játszották a teljes operát utoljára. Egy tengerparti olasz vá­roska fogadójában játszódik a vígopera. Rita, a fogadós- né igen kardos menyecske. Első férje tengerész volt, s egyik útjáról nem tért visz- sza. Most Beppóval él, új férjével, aki helyett ő hord­ja a kalapot. Sőt, olykor­olykor bizony még a keze is eljár, meg is veri! Ezen a bizonyos napon, szintén kikapott Beppo, mert eltörte az értékes készlet egyik darabját. Megaláztatá­sát azonnal elmeséli egy messziről érkezett vendég­nek... Rita: Kalmár Magda, Beppo: Leblanc Győző, a vendég, Gasparone: Melis György. Az operát 21 óra 35 perckor látjuk ma este. Nyári szünet a Gyermek­rádióban? Vakáció van már az isko­lákban, mindenki tudja. Nyári szünet ez akkor is, ha most többet esik az eső, mint októberben, s gyakrab­ban húzunk magunkra vas­tag pulóvert, mint fürdőru­hát. Jócskán megszaporodtak a gyerekek szabad órái, oly­annyira, hogy a hűvös, esős szobába zárt napokon nem is tudnak mit kezdeni maguk­kal. Mit ajánl ilyenkor gyer­mekének egy gondos szülő? Többek között szó nélkül be­kapcsolja a rádiót, hiszen nem egyszer láttuk már, hogy rajzolás, egyéb szöszmötölés közben milyen szívesen hall­gatja gyermekünk a neki szó­ló műsorokat. Az ám, de ha végiglapozzuk a rádió e heti műsorát, úgy tűnik, hogy a szerkesztők még nem igen vették tudomásul a vakációt. Frisseségéért, bátor problé­mafelvető hangjáért, közéleti riportjaiért, jogi, közgazda- sági, egészségügyi segítség- nyújtásért, változatos zenei, irodalmi anyagáért a leg­többször dicséret illeti a rá­diót, de mindezt miért nem mondhatjuk a gyermekmű­sorokra is? Nézem a rádióújságban az elmúlt napok gyermekműso­rait, amelyek többségét meghallgattam. Semmivel nem több, sőt kevesebb a választék, mint a tanév ide­jén. Hétfő: Nyitnikék. Ezer- egy délután, Kemény Egon gyermekszvitje Játszótéren címmel, Esti mese; mindez 71 percben. Kedd: Travers regényének részlete: A csu­dálatos Mary. Harsan a kürt­szó! úttörőknek, esti mese; műsoridő: 59 perc. Szerdán végre a folytatásos regények, periodikusan visszatérő mű­sorok sorát egy vetélkedő élénkintette a Korok és ka­landok sorozatban. A Nagy Októberről szerzett ismerete­ikről adtak számot a dabasi és a székesfehérvári iskolá­sok. Persze, azt hiszem, hogy az ilyenfajta versenyzéseket, bármilyen jól irányítottak és szervezettek legyenek is, ma­guk a vetélkedők élvezik a legjobban. Csütörtökön az Ezeregy dé- lútánban hívogátott a Gyer­mekrádió irodalmi újságja Horgas Béla szerkesztésében, Siklós Olga rendezésében. Harmincperces műsoridejé­ben olyan változatos irodal­mi és zenei anyagot nyújtott át a rádiót hallgatóknak, ami valóban lekötötte figyelmü­ket. Különösen tetszett a hatodik osztályos Regényi Márta fantasztikus riportja, amelyben a világ bolygóinak lakói találkoztak, s ő éppen egy „sárgaszemű, kékfogú irhidát” interjúvolt meg. Mu­latságos, kedves, nemes anyag állt az irodalmi újság többi „lapján” is. Nemcsak hívogatott, hallgatnivalót is adott uz Ezeregy délután. A hét többi napján már megint kevés volt a gyer­mekműsor, bár a Sirius ka­pitány kalandjait akárhány­szor ismétlik, biztos, hogy mindig lesz hallgatója, ugyanúgy a többi mesejáté­koknak is. Elirigyelhető, ötletnek is remek hírt hallottunk a minap Szilágyi János Lon­donban sej! című műsorában. A londoni gyerekek prog­ramajánló újságból választ­hatnak unaloműzőt mint ná­lunk a Pesti Műsorból a fel­nőttek. Nem szerkeszthetne valami hasonló elvű műsort a mi rádiónk a gyerekeknek is? Vagy még egy gondolat; ez a műsor minden magyar gye­reké, miért nem járnak hát a rádió fürge riporterei a vi­déki gyermektáborokban, ifjúsági házakban vagy hírt adhatnának például gazdag programú lakótelepék nyári életéről is. Az pedig biztos, hogy a mese- és rádiójáté­kok mellett a legszívesebben egymásról, más vidékek gyermekeiről szóló műsort hallgatnak a mi gyerekeink *s- Bede Zsóka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents