Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
Una» JkfiM--------------------------------------------------Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka 1978. július 8., szombat o Faluvégi Lajos expozéja Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács beszámolója alapján a képviselő elvtánsak részletesen megismerték és megvitatták az elmúlt két és fél év társadalmi-gazdasági fejlődését, népgazdaságunk állapotát, életkörülményeink alakulását, mindezekkel kapcsolatos eredményeinket és gondjainkat. A benyújtott törvényjavaslat is erről ad számot, szűkebb keretben : az államháztartás 1977-es esztendejéről szólva. A népgazdaságban keletkezett összes pénzjövedelem 1977-ben a termelés és a forgalom felgyorsult növekedésével összhangban több mint 9 százalékkal nőtt, bár a világpiaci árváltozások számunkra kedvezőtlenek voltak. Ezzel lényegében azonos arányban emelkedett a lakosság — nagyrészt munkából származó, de jelentős mértékben társadalmi juttatásokkal kiegészülő — nomináljövedelme. A vállalatok és az állam eltérő mértékben részesedtek a létrehozott jövedelemből. A költségvetés ugyan a tervezettnél nagyobb bevételhez jutott, de annak nagy részét vissza kellett adnia export adóvisszatérítésként, illetőleg az importárak növekedésének, elsősorban a kávé, a fehérjetakarmány és más termékek áremelkedésének ellensúlyozására. Végeredményben a költségvetésben központosított tiszta jövedelem aránya csökkent, ellenben nőtt a vállalatok és szövetkezetek részesedése az összes jövedelemből. A bevételek 41 milliárddal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364,8 milliárd forint. A hiány a múlt évinél és a tervezettnél is nagyobb. Mindebben megmutatkozik gazdaságunk dinamikus fejlődése, erőfeszítéseink hatása a nemzetközi inflációval szembeni küzdelemben ; de gazdaság- politikánk egyik fő gondja is, mármint az, hogy nem valósult meg a költség- vetés egyensúlyának javítására irányuló elhatározásunk. Gazdaságunk úgy fejlődött, lakosságunk életszínvonala úgy javult, nemzeti jövedelmünk mérlege az elmúlt évben is csak úgy kerülhetett egyensúlyba, hogy külső erőforrásokat vontunk be. Hiteleket vettünk fel, ami megfelel V. ötéves tervünknek, hiszen korántsem az a szándék fogalmazódott meg, hogy az egyensúlyi folyamatok kibontakozását importkorlátozások révén keressük. A hangsúlyt az exportképesség növelésére helyeztük, mert úgy véltük — s ma is így gondoljuk —, hogy az exportképes kapacitások bővítése részben a külföldi hitelfelvételekre alapozható. Azok a tapasztalatok, amelyeket ezen a téren eddig szereztünk, kedvezőek. Az ilyen célra befektetett hitelek révén új, korszerű technikához jutunk, ami meghozza a várt eredményt, ha segítségével jól eladható, gazdaságosan értékesíthető termékeket állítunk elő. Ezt a célt azonban még nem mindig sikerül maradéktalanul elérnünk. A vállalatok és szövetkezetek pénzügyi helyzetét 1977-ben is az jellemezte, hogy erőteljesen bővültek a vállalati alapok és pénzbetétek. Csökkent a veszteséges vállalatok száma és nőtt azoké, amelyek forgóeszköz-hitelek nélkül is tudnak gazdálkodni. A vállalatok és szövetkezetek — ideértve a mező- gazdasági termelőszövetkezeteket is — nyereségük 49 százalékát fizették be a költségvetésbe. Ezen kívül kereken 9 és fél milliárd forintot a személyi jövedelem növelésre szolgáló alapokba, 51 milliárdot a fejlesztési, 12 milliárdot a tartalékalapokba helyeztek. Így részesedési alapjuk 9 százalékkal, fejlesztési alapjuk a nyereségből 21 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. A vállalatok pénzügyi helyzetét tehát általában nem zavarták meg a nép- gazdasági egyensúlyhiányból fakadó gondok. Ezt, a vállalatok számára kedvező helyzetet különösen két tényező idézte elő: a jelentős pénzügyi támogatás és a nem elég szigorú követelményeket támasztó szabályozás. Ma még sok Vállalat megelégszik a munkaerő megszerzésével és megtartásával, anélkül, hogy elég figyelmet szentelne az ösztönző, teljesítmények szerinti bérezésnek. Holott a teljesítmények tartós és rendszeres fokozását, az élőmunka termelékenységének gyors növekedését nagy befektetésekkel segítjük. Ezt mutatja a technikai felszereltség bővülése. Tavaly az előző évinél 10 százalékkal több gép és berendezés állt a vállalatok és szövetkezetek rendelkezésére, a termelés, vagy a termlékenység növekedése mégis érezhetően elmaradt ettől. Ismét arról számolhatunk be, hogy beruházásokra a tervezettnél és lehetőségeinknél is többet költünk. Már az V. ötéves tervidőszak kezdetén, megismerve a vállalatok fejlesztési elképzeléseit, felfigyeltünk arra, hogy általában több beruházást terveznek, mint amennyi a népgazdaság lehetőségeiből kiindulva indokolt lenne. Az 1976-ban bevezetett szabályozómódasítások mérsékelték ugyan a vállalati saját fejlesztési források növekedési ütemét, de az előirányzottnál csak kisebb mértékben, viszonylag szigorú feltételek mellett 135 iparvállalat, 50 ipari szövetkezet és több száz mező- gazdasági termelőszövetkezet nyert pályázatot. Az erre a célra létrehozott hitelalap felét gépipari és élelmiszeripari vállalatok, szövetkezetek vették igénybe. Ezek közül sok vállalat már jobban szervezi beruházási tevékenységét, és teljesíti a vállalt exportkötelezettséget. A vállalatok nagyobb része — ha lehetne — még többet is szívesen elkölte- ne beruházásokra. S amikor ez pénzügyi akadályokba ütközik, akkor minden beruházási elgondolásuk szükségességét . és fontosságát egyenként igazolják. Megkeresik — és sajnos meg is találják — azt a társadalmi, vagy gazdasági irányító szervezetet, .amelyik hajlandó képviselni ágazati, vagy helyi érdekeket, alacsony hatásfok, bizonytalan népgazdasági előnyök esetén is. Mindez szerepet játszik abban, hogy legjobb szándékaink ellenére sem tudtuk a beruházási vásárlóerő kiáramlását a népgazdasági érdekeknek megfelelő szinten tartani. Ismeretes, hogy a Minisztertanács az 1978. évi tervvel egy időben több intézkedést hozott a vállalati fejlesztési források pontosabb szabályozására. Ezzel elsősorban az új. beruházások megkezdését kívánta korlátozni, és a folyamatban levők befejezését zavartalanná tenni. Az elmúlt hónapban a kormány megvizsgálta ezeknek az intézkedéseknek a várható hatását és további kiegészítésükre hozott döntést. A kiegészítő intézkedések egy részét már év közben, másik részét pedig 1979-ben vezetjük be. A csütörtöki vitában is komoly figyelmeztetés hangzott el arról, hogy kevéssé keressük a beruházás nélküli utakat gazdálkodásunk javítására. Ez abból ered, hogy még mindig nagyobb lehetőséget adunk a mennyiségi fejlődésnek, és nem fordítunk elég gondot a minőségi változásokra. Arra törekszünk, hogy a vállalatokat ebben érdekeltebbé tegyük. Ezért az ár- és pénzügyi rendszerűnket továbbfejlesztjük, a VI. ötéves tervvel összhangban. Egy elhatározott szándékunk, hogy a jobb, a növekvő jövedelmezőségű vállalatoknak gyorsabb fejlődési és személyi jövedelememelési lehetőséget biztosítsunk, ellenben a gazdaságtalan vállalatok, illetve tevékenységek továbbfejlődését, sőt a fennmaradásukat sem fogjuk központi eszközökkel segíteni. Ugyanis régebben, ha a gazdasági fejlődésben nehézségek léptek fel, azt mondották, rossz a terv. Ma, ha valahol akadozik a beruházás, az export, a személyi jövedelem növekedése, azonnal kész a vélemény: „rosz- szak a szabályozók” és ennek nyomán máris tömegesen érkeznek az igények a támogatásokra, mentességekre, kedvezményekre. Kétségkívül csiszolni kell a szabályozást, elsősorban az árak javításával biztosítani kell, hogy az eredmények valóban tükrözzék a hatékonysági különbségeket. De hiába van akármilyen — úgy mond — „tökéletes szabályozás”, ha nem vagyunk elég következetesek abban, hogy a gazdálkodó szervezetekre gyakorolt hatást valóban érvényesülni engedjük és ha közvéleményünk kevéssé fogadja el a különbségtételt. És ez a változtatások másik fő követelménye! Szem-, léletbeli változás is szükséges ahhoz, hogy a jól dolgozó vállalatok — és csak azok — jussanak a szelektív fejlesztési politika által megkívánt több eszközhöz. Az a vállalat érdemel nagyobb támogatást és kaphat elismerést, amelyik nem a szabályozókat szereiné rendszeresen feltételeihez „lazítani”, hanem saját munkáját igyekszik folyamatosan hozzáigazítani a megújuló, egyre nagyobb követelményekhez! A pénzügyminiszter ezután a társadalmi közkiadásokkal és a költségvetési szervezetek tevékenységével foglalkozott. A lakosság életkörülményeit egyre inkább befolyásoló társadalmi közkiadásokra 138 milliárd forintot költöttünk 1977-ben. A tanácsok 90 milliárddal, az előző évit 11 milliárd forinttal meghaladó összeggel gazdálkodtak. Ebből az intézmények fenntartására 48, fejlesztési célokra pedig 42 milliárd forintot adtak ki. Közvetlenül a lakosságnak 50 milliárdot — az előző évinél 5 milliárddal többet — fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély, táppénz és egyéb pénzbeli juttatás formájában. Mintegy 40 milliárd forintot — 4 millárddal többet, mint az előző évben — természetbeni juttatásként fordítottunk egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési és kommunális szolgáltatásokra. A szociális jellegű intézményeknél javultak az ellá-, tási színvonal emelésének tárgyi feltételei is. Sok új intézmény készült el. A körzeti orvosok korszerűbb felszerelést kaptak, a mentőkocsi-állomány jelentős részét kicserélték, a művelődési otthonok berendezései kiegészültek, szélesedték a vidéki tömegsport bázisai. Az intézmények általános gondja, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek. A növekvő pénzügyi források is elősegítették, hogy ezeken a területeken is javuljanak a dolgozók elismerésre méltó, áldozatos munkájának személyi és anyagi feltételei. Az elmúlt két évben átlagosan 16—20 százalékkal növeltük az orvosok, ápolónők és pedagógusok jövedelmét, és idén további kiegészítő intézkedést tettünk. , A népgazdaság egészéért vállalt felelősséggel tudomásul kell vennünk, hogy általános egyensúlyi gondjaink kihatnak a belső felhasználás növekedési ütemének mérséklődésére, ezen belül a társadalmi közkiadásokra es a tanácsi gazdálkodásra :s. Ebből néhány következtetés adódik. Ezután az irányító szervek és a tanácsok úgy határozzák meg és rangsorolják feladataikat, hogy a célok és az anyagi lehetőségek szorosabb összhangba kerüljenek. Az ágazati minisztériumok, a gyakorlati végrehajtásért felelős tanácskonak, és végül maguknak okoznak nehézséget azzal, hogy anyagi erőinkkel, pénzügyi előirányzatainkkal összhangban nem álló fejlesztési elgondolásokat erőltetnek. További következtetés, hogy arányosabb fejlődésre van szükség a városok és községek között az alapvető intézményi ellátás — óvodák, bölcsődék, általános iskolák — tekintetében. A nehézségek ellenére — amelyek között dolgozunk és dolgozni fogunk — mégis arra számítunk, hogy ésszerű és takarékos gazdálkodással a társadalmi ellátás minden fontos területén megvalósulnak az V. ötéves tervben elhatározott célok. Ezt a bizakodásunkat az eddigi szép eredményeken kívül az a szándékunk is erősíti, hogy az átmeneti pénzügyi gondokkal küzdő tanácsok, költségvetésük teljesítéséhez, méltányos biztosítékot és támogatást kapnak, úgy, hogy ezt a központi költségvetésből 1977-ben is megadtuk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1977. évi költségvetésről szóló jelentést, pénzügy- politikánk vezérelveit ebben a szellemben értékeljék, mert azok a kormány programjának végrehajtását szolgálták és szolgálják a jövőben is. Kérem, hogy a törvényjavaslatot fogadják el. » * * Pethő Ferenc, a törvényjavaslat bizottsági előadója bejelentette, a bizottságok a tények és törekvések ismeretében, a Pénzügyminisztérium, a kormány képviselőinek meghallgatása után a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását és jóváhagyását javasolják. Mivel a további hozzászólásra nem jelentkezett képviselő, Faluvégi Lajos pénzügyminiszter nem élt a válaszadás jogával. Határozathozatal következett: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Ezután interpellációk következtek. * * * Az országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal zársza- vával ért véget. (MTI) Tájékozottság ényeges kérdéseikről bajosan állíthatja nálunk bárki: nem tudok róla. Hiszen párt- és állami határozatok gondoskodnak róla, hogy mindenki, minden szinten megkapja azt a tájékoztatást, amelyre szüksége van nemcsak a munkája jó elvégzéséhez, hanem az általános gazdasági, politikai tájékozódáshoz is. Persze nem tökéletes a tájékoztatásunk. S akadnak még, akik szándékosan befogják a fülüket, vagy azt vallják: amiről nem beszélünk, az nincs. A tájékoztatás kötelessége azonban kapcsolódik a tájékozódás felelősségéhez. Az utasítások módszerének elvetése egyúttal feladattá és kötelességgé teszi az állandó és folyamatos tájékozódást, hiszen akinek nincsenek naprakész, friss és megbízható értesülései, nem foglalhat állást, nem dönthet önállóan. A folyamatos, egymást kiegészítő tájékoztatás és tájékozódás kötelességének teljesítéséből példamutatóan veszik ki részüket vezetőink. Szinte naponta kapjuk a híreket arról, hogy a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, a miniszterek és államtitkárok melyik megyébe, városba, üzembe vagy intézménybe látogattak. A hírekből azt is megtudjuk, hogy a látogatók elbeszélgetnek a dolgozókkal, brigádvezetőkkel, meghallgatják a párt- és állami tisztségviselők beszámolóit. Utána pedig aktívaértekezleteken, üzemi gyűléseken, vagy más fórumokon tájékoztatót tartanak. János debreceni látogatása alkalmából. A debreceni látogatásból — a többi látogatáshoz hasonlóan — újból megbizonyosodhatott mindenki arról, hogy vezetőink türelemmel, figyelemmel, őszinte érdeklődéssel hallgatnak meg mindenkit, s ugyancsak őszintén, nyíltan, felelősen tájékoztatnak. Ez nem is lehet nálunk másként. Felelős vezető — a párt első titkárától a művezetőig — nem dolgozhat jól, ha nem ismeri alaposan a rábízott területet — és ehhez szüntelenül tájékozódnia kell, mindenről tudnia kell. Ugyanakkor semmiféle poszton, még az automata gép kezelője sem dolgozhat jól, ha nem tájékoztatják kielégítően, nemcsak a rábízott feladatokról, hanem arról a kisebb-nagyobb területről is, amelynek nélkülözhetetlen része az ő munkája, az ő személye is. Ma, a szocialista demokrácia szélesítésére és hatékonyságának növelésére törekedve, különösen fontos a tájékoztatás és a tájékozódás. Demokrácia nincs őszinte és nyílt tájékoztatás nélkül. A demokratikus jogokat viszont, nem gyakorolhatja tájékozatlan ember: akinek nincsenek kielégítő információi, nehezen ejthet érdemleges szót bármilyen kérdésben. Nem követelhetjük meg mindenkitől persze, hogy tudós értője legyen a legbonyolultabb társadalmi-gazdasági, politikai kérdéseknek is. Alapvető tájékozottságra azonban mindenkinek szüksége van. A látogatásokról szóló beszámolók az érintett megyei, üzemi lapokban bővebbek, a központi sajtóban, a rádióban, tévében rövidebbek. Terjedelmüktől függetlenül azonban azt bizonyítják, hogy ezek a látogatások nem formális protokoll jellegűék, hanem a nagyon alapos, lényegbevágó tájékozódás, és a tájékoztatás rendszeres, lelkiismeretesen fölhasznált és örömmel, megelégedéssel fogadott eszközei. Ezt ország-világ ellenőrizhette-ta- pasztalhatta legutóbb Kádár □ látogatások sorában Debrecen is bizonyította: teljesen őszinték, nyíltak vagyunk, mert nincs titkolni-, rejtegetni-, elhall- gatnivalónk, nincsenek leplezett céljaink. Hiszen a céljainkat a dolgozó néppel folyamatosan szót értve, az egyes embereket és szószólóikat meghallgatva, a milliók vágyai és törekvései alapján tűzzük ki, lehetőségeinket és képességeinket okosan számba véve. Homoródi József Nógrád és Zala megyei Isz-szövetségek képviselőinek látogatása megyénkben Július 6-án kedves vendégeket fogadott a Dél-Békés megyei és a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetsége. Nógrád megyéből a tsz-szö- vetség elnökségének tagjai látogattak Orosházára, a szövetségi munka tanulmányozására, és a gabonatermesztő gazdaság, a nagyszénási Október 6. Tsz megtekintésére. A salgótarjániakat Horváth Pál, a Dél-Békés megyei Tsz- ek Területi Szövetségének titkára fogadta és kalauzolta. A Zala megyei tsz-szövetség küldöttsége dr. Oláh József, a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetsége elnökének kíséretében járt Muronyban, lubileumi képzőművészeti kiállítás A gyulai művésztelep 10 éves fennállása alkalmából a gyulai Erkel Ferenc Múzeum és a városi tanács képzőművészeti kiállítást rendez a múzeum Dürer-termében. A kiállításon, amelyet július 9-én, vasárnap 12 órakor nyit meg Koszta Rozália festőművész, a művésztelep tagjai — Albrecht Júlia, Balogh Gyula, Lakatos J. Péter, Marosvári György, Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila és Tömpe Emőke — mutatják be műveiket. A jubileumi kiállítás augusztus 6-ig tart nyitva. ismerkedett a tsz-szövetség munkájával, különös tekintettel a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodókéval. Tegnap, július 7-én a Zala megyeiek az orosházi Uj Élet Tsz-be és .az újkígyósi Aranykalász Tsz-be látogattak, a Nógrád megyeiek Gyula nevezetességeivel ismerkedtek. II SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sorszama 1978. július 7-én Trabant Hycomat 7098 Trabant Limousin (Bp) 14212 Trabant Limousin (Győr) 5231 Trabant Speclál (Bp) 21008 Trabant Speciál (Győr) 10587 Trabant Combi (Győr) 1063 Trabant Combi (Bp) 2984 Wartburg de Luxe 10695 Wartburg Limousin 10286 Wartburg de Luxe tolótetős 2511 Wartburg Lim. tolótetős 3577 Wartburg Tourist 3684 Skoda 105— S 92979 Skoda 120 (Bp) 989 Skoda 120 (Debrecen) 679 Skoda 120 (Győr) 1097 Zsiguli 2101 (Bp) 95349 Zsiguli 2101 (Debrecen 46723 Zsiguli 21011 (Bp) 9676 Zsiguli 21011 (Debrecen) 6001 Zsiguli 2103 , 12923 Zsiguli Combi 11759 Polski Fiat 126 11776 Dacia 10415 Polski Fiat 1500 13756 Zaporozsec 26458 Moszkvics 2140 3257
