Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

1978. július 6., csütörtök ■MMíHMTrf A sáros utca Mahlik Mihályné bé­késcsabai olvasónk arról ír, hogy a Szamuely utca torkolatáról a Franklin ut­ca folytatása nagyon rossz. Évek óta akkora a sár még a járdáin is, hogy alig le­het rajta közlekedni. A gyerekeket kézben kell vinni a buszmegállóig. A vásrlás is nagyon körülmé­nyes emiatt. A járműveket tolni kell, vagy ottragad­nak a sárban. Ezt az utat gyakran igénybe veszi a ter­melőszövetkezet. A zetorok hatalmas kátyúkat képez­nek széles és nehéz kere­keikkel. Elsősorban annak kellene rendbe tenni az utat, aki tönkreteszi — fejezi be levelét olvasónk. flz izgalmakat nem lehet megfizetni Mindennaposak a közleke­dési balesetek. Ha ez nem jár személyi sérüléssel, csak kisebb anyagi kárral, a kárt szenvedő joggal vár a kár­okozótól némi együttérzést, segítséget. Igaz, a biztosító megtéríti az anyagi kárt. Az izgalmakat, utánjárásokat azonban nem lehet megfizet­ni. Ami Madarán István orosházi olvasónkkal meg­történt, bárkivel megtörtén­het. Tanulság az esetből: legyünk figyelmesebbek és ha már bajt okoztunk, ne menjünk el közömbösen, mondván: majd fizet a biz­tosító. Madarán Istvánnal, levele szerint a következők történtek : „Rokkantsági nyugdíjas vagyok. Nemrég bemen­tem volt vállalatomhoz, ahol az egyik munkatársam az általa vezetett vállalati teherkocsival nekitolatott személygépkocsimnak. A két balodali ajtót végig­nyomta úgy, hogy az első használhatatlan lett. Meg­írtuk a papírt, le is adtuk a biztosítónál, amely megál- laptott 3200 forint anyagi kárt. A károkozó, Gálik István ezek után mindent elintézettnek vélt. Sajnos, az én prbolémám nem oldó­dott meg, ugyanis ajtóhiány miatt senki sem vállalja a kocsim javítását. Igaz, a kárt megfizetik, de a javí­tással járó izgalmakat nem lehet megfizetni.” Járhatatlan út Lénárt Dezső Békésszent- andrás, Tanya 80/1 szám alatti lakos a Szentesi út rossz állapotát kifogásolja levelében. „Békésszentandrás külte­rületén a Szentesi út mellett lakom. Ez a kövesút sze­mélygépkocsival száraz idő­ben nehezen járható, esős időben pedig járhatatlan. A falutól tíz kilométer távol­ságra lakom. Jószágtartással foglalkozom, ezért számom­ra a személygépkocsi nélkü­lözhetetlen segédeszköz. Az út, a falu és a gazdaságok között, melyen a takarmányt szállítom, csaknem járhatat­lanná vált. Már háromszor értesítettem szóban az út­fenntartó vállalatot. Utoljára azt a választ kaptam, hogy tudnak az út állapotáról, azonban nem tudják megcsi­nálni. Ez nagy problémát je­lent, hiszen ha esik az eső, kénytelenek vagyunk a ko­csit a járhatatlan szakasz elején hagyni. A problémá­val nem vagyok egyedül, mert az út mellet lakik egy háromgyermekes család is.” A levelet továbbítottuk a békésszenlandrási Nagyköz­ségi Tanácshoz, ahonnan a következő választ kaptuk. „A Békésszentandrás— Szentes közötti 44 ezer 105 számú közút nem tanácsi ke­zelésű. A fenti út karban­tartása, javítása a KPM fel­adata és hatásköre. Ettől füg­getlenül, mivel az utak mi­nősége a tanácsnak és a te­rületén működő üzemnek is érdeke, ez évben megkeres­tük a KPM igazgatóságát és kértük a fenti út sürgős megjavítását. Ígéretet kap­tunk arra, hogy ez év őszéig az útszakaszt kikátyúzzák és azt követően mintegy 5—7 centiméter borítóréteget kap az út. Kérjük ügyfelünk tü­relmét.” Szívesen leülnénk, de nincs hová Antovszki Mária sok-sok békéscsabai lakos nevében írt levelet szerkesztősé­günkbe. Nehezményezi, hogy Békéscsabán, a Kossuth-té- ren igen kevés a pad, s azok is mindig el vannak foglalva. Az emberek mun­ka után szeretnének leülni egy kicsit a friss levegőre, de nincs hová. Mielőtt nem rendezték át a teret, sokkal több volt a pad — írja ol­vasónk. fl posta nem válaszolt A békéscsabai Fogtechni­kai Vállalat telefonja immár öt hete . nem műkö­dik. — kezdi levelét Appo- nyi Lajos, laboratóriumi vezető, majd így folytatja: A hibabejelentő többszöri jelzésünket azzal nyugtázta; tudnak róla. Mivel ez nem nyugtatott meg minket, a harmadik héten levélben kértük a békéscsabai posta műszaki igazgatóját, szí­veskedjen intézkedni. Ugyanis a vállalatnak nagy szüksége van a telefonössze­köttetésre. Ez teszi lehető­vé számunkra a megye fog­orvosaival való gyors és hatékony konzultációt, amely a fogbetegek érdeke­it szolgálja. Választ viszont a mai napig sem kaptunk, önkéntelenül . adódik a kér­dés. Vajon mikor szólal meg a telefon a fogtechni­kai vállalatnál. Nyitott ajtók Fazekas Mihály csanád- apácai olvasónk „Szomorú világbajnokság” című írásá­ban a túlzott alkoholfogyasz­tás ellen emelt szót. E téren nincs is sok vitatkoznivalóm, teljes mértékig igazat adok neki — írja levelében Szente Béla orosházi olvasónk. Le­velét így folytatja: Valami azonban megütötte a fülemet. Mégpedig egy csatakiáltás. „Fel hát, sze­rezzük vissza a régi táncoló, mulatozó stílusunkat !” Va­jon ez lenne a helyes út? Hiszen van ma már a szóra­kozásnak érdekesebb formá­ja is, mint a kocsmai mu­latozás. Ha dalolni, táncolni vágyunk, keressük fel a Pá­vaköröket. Ha még többre vágyunk, vagy másra, a mű­velődési házak különböző szakkörei, előadásai, kiállítá­sai bárkit szívesen fogadnak. Az ajtók nyitva állnak. Van úgy, hogy a címtáblafestő is megfeledkezik erről, ar­ról. Néha az „1” betűről. így lett a boltból bot. Avagy talán a közismerten udvarias üzleti kiszolgálást tekintve nem is feledékenységről van szó Fotó: Martin Gábor Gyógyított és bátorított Hosszú hónapokon át be­tegeskedtem. Agyvérzést kaptam, mozgásképtelen voltam, s a bal kezem egé­szen hasznavehetetlen volt. Nagyon el voltam kesered­ve, nem akartam élni.' Dr. Gedos Iván körzeti orvos lelkiismeretesen eljárt hoz­zánk. Nemcsak injekciót adott és gyógyszereket írt fel, hanem emberséges jó szóval bátorított. Számta­lanszor elmagyarázta : a gyógyszerek egymagukban nem segítenek. Csak akkor gyógyulok meg, ha magam is nagyon akarom. Úgy ér­zem, hogy a lelkiismeretes kezelésen kívül a barátságos beszélgetések sora sokat se­gített abban, hogy meg­gyógyultam. Ma már meg­főzöm az ebédet magamnak és a férjemnek, rendben tartom a lakást, elkapálga- tok lassacskán a kertben, még a fodrászhoz is eljáro- gatok. Visszatért az élet­kedvem. Szabó Lajosné Békéscsaba Az elhanyagolt híd HX. Erde Péter, tarhos-békés- erdei lakos a környékbeliek nevében írt levelet: „Tarhos V. kerületében van az úgynevezett békés­erdői híd. Ez a híd köti össze a macskási, békéser­dei és almási területeket a doboz—vésztői kövesúttal. A híd elég nagy személy- forgalmat bonyolít le. Ezt a tényt figyelembe véve intéz­kedett a tarhosi tanács és az Egyetértés Tsz úgy, hogy a híd mindkét oldalán meg­felelő világítást kell bizto­sítani. Ez meg is történt. A baj csak az, hogy jóformán azóta sem világítanak a villanyégők. A hídon átve­zető sáros út és az onnan elvezető rendkívül rossz út nagyon sok bosszúságot, sok esetben balesetveszélyt jelent. Most folyik a vita, ki a gondozója a hídnak, a tanács, vagy a tsz? Köz­ben minden marad a régi­ben. Jó lenne, ha a hidat valaki tisztán tartaná és gondoskodna arról is, hogy égjenek a villanyégők, s ne kerüljön emiatt veszélybe senki.” Kiss Zoltán, Tompapuszta: Közérdekű bejelentését ki­vizsgálásra elküldtük a köz­ség tanácselnökéhez. T. András, Békés: Azt írja, hogy katonai szolgálatra vo­nult be. S most úgy hallotta, hogy illetményföld ez esetben nem illeti meg. Értesülése té­ves. A 6/1976 (III. 31.) MT számú rendelete kimondja, hogy a dolgozó a katonai szolgálat alatt jogosult az il­letményföldjének a haszná­latára, ha arra már a bevo­nulás előtt jogot szerzett. Egy régi olvasó: Ilyen alá­írással küldött levelet szer­kesztőségünkbe. Panaszával nem tudunk érdemben fog­lalkozni. Mi többször megír­tuk a Szerkesszen velünk ro­vatban, hogy névtelen leve­leket nem áll módunkban ki­vizsgálni. Nyugodtan írja meg a panaszát és írja alá a levelet is, ha kívánja ne­vét nem hozzuk nyilvános­ságra. R. János, Békéscsaba: Az állattartásával kapcsolatos közérdekű bejelentést a vá­rosi Állami Közegészségügyi- Járványügyi Felügyelőség megvizsgálta. A panaszolt helyen az állattartás köz­egészségügyi szempontból ti­los. Így rendelkezik a városi tanács 2/1959 számú tanácsi rendelete is. Elekes Pálné, Elek: Leve­lében arról számol be, hogy Balázs Jánosné eleki lakos szívműtétéhez több liter vér­re volt szükség. Köszönettel vettük az önkéntes véradók­ról szóló sorait. Szamos Lajos, Békés: A szolgalmi ' jogát szerződés biztosítja. Ezt a járási föld­hivatal is elismerte. Éppen ezért érthetetlen, hogy az erről szóló végzést miért nem kapta meg. Levelét to­vábbítottuk a járási földhi­vatalhoz. Schrötter Jenő, Kétegyhá­za: Levelében azt írja, hogy mint főbérlő, amíg dolgozott nem volt semmiféle problé­mája a háztulajdonossal. Amióta viszont nyugdíjas, és sokat betegeskedik, megrom­lott a viszony. Birtokháborí­tás véget forduljon a közsé­gi tanácshoz. Levelét kivizs­gálásra elküldtük az illetéke­sekhez. Kohári István, Békéscsaba: Panaszát a Volán 8-as szá­mú Vállalat megvizsgálta. Újítását ez év április 17-én elfogadták, s a díjat május 15-én postázták. A múlt év­ben a vállalat Erkel Ferenc Szocialista Brigádjában dol­gozott. Ez a brigád az 1977. évi munkaverseny értékelése alapján elnyerte az arany brigádérem kitüntetést. A vállalat munkaverseny-sza- bályzata szerint nem része­sülhet jutalomban az a bri­gádtag, aki távozott az év fo­lyamán a brigádból, aki fe­gyelmi határozat hatálya alatt áll, vagy ellene' a ki­tüntetés időpontjában eljárás folyik. A pénzjutalom felosz­tásáról szóló jegyzőkönyv ta­núsága szerint emiatt zárták ki a brigád tagjai a jutal­mazásból. Am ön, mint azt levelében írja, nem az év fo­lyamán, hanem év végén, pontosabban 1977. december 31-én szüntette meg a mun­kaviszonyát. önkéntelenül adódik a kérdés, a munka- verseny-szabályzatnak ezt a részét hogyan értelmezik? Erre kérünk még választ a vállalattól, hogy megnyugta­tó módon tegyünk pontot panaszára. MIT MONDD JOGSZABÁLY? Balogh Andrásné, Békés­csaba: Levelében azt írja, hogy mint termelőszövetke­zeti tagot a háztáji gazdasá- gaoan munkavégzés közben baleset érte. Sérülést szenve­dett a fia is, aki segédkezett a teendők ellátására. Szeren­csére a baleset enyhébb ki­menetelű volt és nem járt következményekkel. Vajon a háztáji gazdaságban végzett munka során elszenvedett baleset minek minősül? Mi­re tarthat igényt ilyen eset­ben a termelőszövetkezeti tag — kérdi olvasónk. Alapvető szabály, hogy a termelőszövetkezet vétkes­ségre való tekintet nélkül köteles megtéríteni tagjának, halál esetén hozzátartozójá­nak azt a kárát, amely a tagsági viszonyból eredő munkavégzési kötelezettség­nek a termelőszövetkezet irá­nyítása, vagy ellenőrzése alatt történt teljesítése köz­ben a tag életének, egészsé­gének vagy testi épségének megsértésével keletkezett. A felelősség alapfeltétele, hogy a sérelmet szenvedett tagsági viszonyban álljon a termelő- szövetkezettel. A felelősség szempontjából a termelőszö­vetkezeti jogszabályok tá- gabb lehetőséget biztosíta­nak a munkajognál. Az üze­mi balesetért való felelősség nemcsak a tagsági viszony­ban álló személyekre terjed ki, hanem családjának tag­jaira is. A jogszabály ki­mondja, a tsz. közös munká­ban részt vevő családtag éle­tének, egészségének vagy tes­ti épségének a megsértésében bekövetkezett káráért felel, de csak akkor, ha az a kö­zös munka végzésével kap­csolatos. Üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely a szövetkezet tagját a tagsági viszonyával összefüggő tevé­kenység — így a közgyűlésen való megjelenés, a termé­szetbeni részesedés hazaszál­lítása során éri. A háztáji gazdaságban végzett munka közben bekövetkezett baleset viszont nem minden esetben tekinthető üzeminek. Ám az olyan baleset, amely a szö­vetkezeti tagot a háztáji ál­lattartás, vagy zöldség-gyü- mölcstermesztési munka köz­ben, illetőleg azzal összefüg­gésben éri, üzemi balesetnek számít, de csak akkor, ha ezért a munkáért a termelő­szövetkezet munkanapot ír jóvá. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a háztáji földek beművelése a szövetkezet irányításával és felügyeleté­vel folyik, s ilyenkor törté­nik a szerencsétlenség. Alapelv, hogy a szövetke­zet tagja életének, egészsé­gének vagy testi épségének a tagsági viszony keretében történt megsértése esetén a teljes vagyoni kárt köteles megtéríteni. A teljes vagyoni kár magában foglalja a jö­vedelemkiesést, a dolgokban keletkezett károkat, valamint a sérelemmel kapcsolatos költségeket és kiadásokat. Ha jövedelemkiesés, illetve a költség tartós jellegű, álta­lában havi járadékot kell megállapítani a tag számára, amennyiben a vagyoni kár mértékét pontosan nem lehet kiszámítani a termelőszövet­kezetet olyan általános kár­térítésre megfizetésre lehet kötelezni, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. A Legfelsőbb Bí­róság egyik eseti döntésében rámutatott arra, hogy a tag általában a baleset előtti át­lagkeresetéből csak a munka- képesség csökkenés arányá­nak megfelelő és a társada­lombiztosítási ellátásokkal csökkentett hányadott köve­telheti járadékként a terme­lőszövetkezettől. Ez azonban nem zárja el a károsultat annak lehetőségétől, hogy amennyiben megmaradt mun­kaképességének hasznosítá­sára önhibáján kívül képte­len, a baleseti eredetű mun­kaképesség csökkenés száza­lékos arányánál magasabb járadékra tarthasson igényt. Ennek az az előfeltétele, hogy a tetemes munkaképesség­csökkenést szenvedő tagszá­mára személyes körülményei és egyéb tényezők — példá­ul megfelelő munkaalkalom hiánya, életkor — lehetet­lenné tegyék megmaradt munkaképességének olyan módon való hasznosítását, hogy ezáltal a kiesett jöve­delmét kellően pótolja. Dr. Serédi SZERKESSZEN VELÜNK!

Next

/
Thumbnails
Contents