Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
1978. július 5., szerda Mi ebben a szép? Tiszthelyettesjelöltek között Mezőgyán: Summa summarum JEGYZET Felnőttek és úttörők Történt pedig ez akkor, amikor a „Nem térkép e táj” nevű, szülőföldet, lakóhelyet megismerő játékos, expedíciós mozgalmat indította el a Magyar Űttörők Szövetsége. A csapat küldöttsége megjelent a tanácselnöknél. Kérték, menjen el hozzájuk, mert beszélgetni szeretnének vele arról, hogy mi minden épül m„ajd városukban az elkövetkező évek során. Mi az, amihez a két kezük munkájával ha egy kicsit is, de hozzájárulhatnának? A tanácselnök ugyanis sok munkájára hivatkozva kitért a válasz elől, s „üres kézzel” bocsátotta el a gyerekküldöttséget. Amikor e történetet hallottam, önkéntelenül is azok a mondatok jutottak az eszembe, amelyeket Szűcs István- né, az úttörőszövetség főtitkára mondott az úttörővezetők VI. országos konferenciáján: „A politika ma már nem a gyerekek feje fölött zajlik, divatos szóval élve: begyűrűzik az életükbe. Ott zajlik a szemük előtt a falu, a város fejlődése ... őket közelebbről érinti az iskolák körzetesítése, mindennap a sajtóból, a rádióból, televízióból értesülnek a világpolitika eseményeiről. Látják, tapasztalják eredményeiket, észreveszik a gondokat, az ellentmondásokat. Megfogalmazzák — hol jól, hol kevésbé értve — kérdéseiket. Miért ne tudhatnák meg, mi az oka, a célja annak, ami körülöttük forog ... Rosszul ismernénk a ránk bízott gyerekeket, ha azt gondolnánk: mindez nem érdekli őket.” Nem akarom én megbántani egyetlen falu vagy város vezetőjét sem. Az elmondott példával csupán azt ecseteltem, hogy a mai gyerekeket, a mai úttörőt komolyan kell venni. Ügy, mint Tolna megyében, ahol Aparhant község tanácstitkára az elmúlt tanévben meglátogatta az iskolát és a nyolcadikosokkal az egyik órán a tanács munkájáról, tennivalóiról beszélgetett. Nemcsak azokról a jó intézkedésekről beszélt, amelyek a falu lakóinak az érdekeit szolgálják, hanem szóba hozta a hiányosságokat, az elhúzódott, el nem intézett ügyeket, bajokat is. A május végi tanácsülésre valamennyi nyolcadikos meghívót kapott. A többi között az ifjúsági törvény végrehajtásáról is tárgyaltak. Ezek a tizennégy éves, serdülő gyerekek a saját fülükkel hallhatták, hogy még egy ilyen ezer-egynéhány főt számláló kis faluban is mennyi felelősség hárul a község vezetőire. Egy pedagógiai tanulmányban olvastam nem is olyan régen ezt a mondatot: „Ha a serdülő gyermek látja a körülötte élő felnőtt ember jóravaló és okos tetteit, az gondolkodásra készteti őt, s igyekszik hasonló módon cselekedni.” E mondatban én többszörösen is aláhúzom a „látja” szót. Igen, az iskolából kikerülő, az élet küszöbén álló gyermeknek látnia, tapasztalnia kell azt, hogy a felnőttek miként cselekednek. Ezért jók az úttörőszövetségnek azok a kezdeményezései, amelyek valóban közelebb hozzák a társadalmat a gyerekekhez. A mai tizenéves gyerekek a nyolcvanas, kilencvenes években a mi kezünkből veszik át a munkát, a vezetés stafétabotját. Ezért sose feledkezzünk meg arról, hogy olyan lesz a jövő, amilyenné a gyermekeinket neveljük! Füleki János A laktanya a mindennapi életét éli. A tantermekben feszülten figyelő fiatalok, kint a terepen robbantási gyakorlat, beöltözve gyakorlóruhában. sisakkal a fejen, bár rekkenően tűz a nap. „Kedves Imre bátyám! Üdvözletemet küldöm a seregből. Jól érzem magam. Kicsit több a tanulni való, mint az ipari intézetben. De ki lehet bírni, a fegyelmet össze se lehet hasonlítani az iskolaival. Nekem azért tetszik a sok nehézség ellenére is. Megmondhatja a most harmadéveseknek, hogy jöjjenek minél többen ide tanulni. Ruhánk van annyi, hogy nemigen tudjuk hová tenni. Most hasznát veszem az Ifjú Gárdának, sokkal könnyebb az alakizás, mint néhány társamnak.” (Levél- részlet.) A levelet Gábor László ír- - ta az egyik tiszthelyettesképző intézetből Békésre, volt iskolájába az iparitanu- ló-intézetbe, annak igazgatójához. Most itt ül szemben velem az egyik tanteremben. Mellette Gera András és Gábor János is. Mindhárman Békés megyeiek. — „Nekem azért tetszik a sok nehézség ellenére is” — idézem levelének egy sorát, mosolyog hallatán. — Valóban így van, és hogy mi ebben a szép? Nem is tudnám megmondani, nem gondolkodtam még rajta. Szeretem csinálni, tetszik az egyenruha is, meg az a kiegyensúlyozott élet, ami itt van. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog a vizsga és tiszthelyettes leszek — szeretek foglalkozni a hozzám hasonló korú fiatalokkal. Jól érzem magam közöttük és hallgatnak is rám,- így volt ez a civil életben is, az Ifjú Gárdánál. Az iskola? Ott is jó volt. Békésen kitanultam a kőműves szakmát, szerettem tanáraimat, ott tanultam meg a fegyelmet, a rendsze- retetet. a pontosságot. Mindezeknek igen jó hasznát veszem itt a honvédségnél. Gábor János — nem testvérek — szintén Békésről vonult be. ö is abban ,az intézetben tanult, mint Laci, csak egy évvel később végzett. Figyeli a beszélgetést és közbeszól. — Az tény, hogy nem könnyű megszokni ezt az életet. Valahogy gyerekek voltunk az iskolában, itt meg szinte egyik napról a másikra felnőttek lettünk. Nekem például imponál, hogy egyenragú férfiként kezelnek. Az is biztos, hogy sokkal keményebben kell tanulni, mint a civil életben, de itt aztán igazán magunknak tanulunk, a magunk hasznára, meg a zsebünkre. — Zsebre? — Igen, mert ki hogy tanul, annyi pénzt kap. Nekem 4,2-es volt a félévi átlagom, s havonta ezért 544 forintot kapok. Odahaza sem szoktam a dőzsöléshez, ez a pénz bőven elég, még félre is tudok tenni belőle. Gera András gádorosi fiatalember. Mezőgazdasági gépszerelőnek tanult a két- egyházi intézetben. — Mielőtt végeztünk, jött egy tiszt hozzánk az iskolába és elmondta, hogy aki kedvet érez a katonai pályához, megpróbálkozhat. Így jelentkeztem. Amikor elmondtam odahaza, hogy jelentkeztem tiszthelyettes iskolára, édesapám nem ellenkezett, azt mondta: Nem lesz könnyű fiam, jól gondold meg, de nem akarlak eltéríteni ,a szándékodtól,- te választod. Édesanyámmal már nehezebben ment. Majdnem sírt, amikor megtudta. Sajnált, mert tudta, hogy itt jóval nehezebb, mint anyai oltalom alatt. Mi a szép a hivatásban? Egyértelműen én sem tudok erre felelni, csak azt tudom, hogy nekem nagyon megfelel. Aki igyekszik, tanul, engedelmeskedik feljebbvalói parancsára, annak semmivel sem rosszabb, mint bárkinek a civil életben. Aztán az sem utolsó dolog, hogy két év múlva, ha minden sikerül, már mint őrmester, vagy törzsőrmester oktathatom a bevonulókat a műszaki ismeretekre. Túlzottan nagy honvágyunk sincsen, aránylag elég sűrűn hazamehetünk. Én még jutalomszabadságot is kaptam, hat napot, mert a lövészetem jól sikerült. Beyer Ernő alezredes: — A hadseregben egyre nagyobb szerep vár a jól képzett tiszthelyettesekre. Sok olyan beosztást vesznek át, amelyet eddig csak tisztek végeztek. Ebből is következik, hogy a nem kis feladatok tökéletes ellátására jól képzett tiszthelyettesekre van szükség. Ezt igyekszünk mi is biztosítani, több mint egy évtizede. A hozzánk bevonuló fiatalok sok kedvezményben részesülnek. Életkörülményeik jobbak, mint a sorkatonáké, erről meggyőződhetett személyesen is. Az biztos, hogy keményen kell tanulniuk. Valóban úgy van, mint ahogyan azt a levélben írta a hallgató, ruhával bőven ellátjuk őket. Amint már szó volt róla, fizetésük itt a tanulmányi átlagtól és beosztástól függően alakul. Átlagban 500 forint körül van. Nagy szükség van a tiszthelyettesekre, és ennek arányában meg is becsüljük őket. Avatáskor jutalmat kapnak, ha sikeresen elvégzik az iskolát és csapathoz kerülnek, jóval könnyebben jutnak lakáshoz is, mint a hasonló beosztású civilek. Ha van köztük olyan törekvő fiatalember, aki nem elégszik meg a megszferzett tudással, elvégezheti a szak- középiskolát, sőt öt év szolgálat után katonai főiskolára is mehet tiszti vizsgát tenni. A pályakezdő fiatalok a csapatnál megfelelő fizetést kapnak, s ehhez hozzászámíthatjuk még az évi több ezer forint értékű ruhautalványt, de az sem elhanyagolható, hogy évente 23—32 nap szabadságot kapnak. Hozzá kell azonban tennem, nálunk nem nyolc ór,a a munkaidő. Kemény, de változatos életük van a tiszt- helyetteseknek, és hallgatóknak egyaránt. Látta a szállásukat? Megfelel a mai igényeknek, klubokban szórakozhatnak, színes tv, jól felszerelt könyvtár áll rendelkezésükre. Nem akarunk senkit sem agitálni, sem meggyőzni, a katonai élet szépségeiről, hozzánk csak azok jelentkezzenek, akik elhivatottságot éreznek ehhez a pályához. Mert igaz az a nóta, hogy szép élet a katonaélet, csak nehéz a viselet. így van ez nálunk is. B. O. Július 1-én, szombaton, átalakításból két új ÁFÉSZ- boltot nyitottak Mezőgyán- ban. Az élelmiszer ABC Gyula városi színvonalú, a műszaki üzlet pedig olyan, amilyen a helyi igényeket hosszú éveken át kielégítheti. Természetesen az ABC is csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha polcain, gondoláin és hűtővitrinjeiben mindig lesz áru. A mezőgyániak már nélkülözték az élelmiszerboltot. Az átalakítás ideje alatt rapszodikus volt a község ellátása alapvető cikkekből éppen úgy, mint a nem ebbe a kategóriába tartozókból. Kávét például nem lehetett kapni. Panaszolták is a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága és a mezőgyáni- tagbizottság együttes ülésén az üzletek nyitása napján, de ez akkor rossz ízű emlék volt. Az új üzletben áruval tömött polcok, gondolák, hűtővitrinek mélyhűtő ládák várták a honfoglalás helyi pillanatait. Forrás János bácsi említette: a nyitás előtti napokban úgy találta, hogy a nemzetközi szövetkezeti nap tiszteletére felajánlott üzembe helyezéséből semmi sem lesz, de azután jöttek a hozzáértők Lökösről, Két- egyházáról, Gyuláról és a szomszédos Gesztről. Az ÁFÉSZ elnöke, párttitkára, főosztályvezetői, osztályvezetői, s aki csak tehette, kar-* öltve dolgozott a mezőgyá- niakkal. A határidő tartásához, az ígéret beváltásához, nagyon lelkes munkára volt szükség. És minden elkészült, méghozzá pontosan, szépen. Látni kellett Az elmúlt napokban ülést tartott a Hazafias Népfront gyulai városi bizottsága. Nagy Lajosné alelnök számolt be a két bizottsági ülés közötti időszak eseményeiről. Szó volt ezen a körzeti bizottságok munkájáról, a magyar—szovjet barátsági napok rendezvény- sorozatáról, amely nagy sikerrel zajlott le Gyulán is. Ezután Kovács Lajos, az MSZMP városi bizottságának titkára adott számot a bizottság tagjainak az MSZMP XI. kongresszusa volna, mennyire örült a falu a korszerű üzletnek. Több százan várakoztak a bejárati ajtó előtt. S amikor a tanácselnök, Czégény Mihály megköszönte Paulik János ÁFÉSZ-elnöknek a mini élelmiszeráruházat, azt kívánta, hogy a polcokon mindig a nyitás napjához hasonlóan bő legyen az áruválaszték. Ez bizonyára így lesz, mert a boltvezető, Tóth Istvánná is erre tett ígéretet. De nekünk is egy kicsit jobban ide kell figyelnünk — mondta Paulik János —, mert a nagykereskedelmi vállalatnál áru van, rendelni kell, s ha nem hozzák, szóljanak, majd segítünk. Az igazgatóság és a tagbizottság együttes ülésén megállapodtak abban is, hogy az egykori mezőgyáni ÁFÉSZ központját átalakítják. Ide költözik a rossz útviszonyok miatt nehezen megközelíthető takarmányértékesítő telep. A felvásárlásnak is itt alakítanak ki helyet, meg a TÜZÉP is valahol ezen a környéken kap területet. Summa summarum: az egyesüléskor Gyulához csatlakozó mezőgyáni ÁFÉSZ tagsága láthatja, tapasztalhatja a bolthálózat korszerűsítésére tett akkori ígéretek beváltását. Nyolc év óta az ÁFÉSZ Mezőgyán- ban nem építkezett. Ennek a kis szövetkezetnek még az üzletek korszerűsítésére sem tellett. Az egyesült most már sorjában nyitja átalakításból nyert üzleteit, emeli a színvonalat Mezőgyán- ban, úgy is mondhatnánk városi rangúra. határozatainak időarányos végrehajtásáról és soron levő feladatokról, majd Balogh Imre, a Hazafias Népfront városi titkára "kitüntetéseket adott át a társadalmi munkában élenjáróknak. A népfront Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényét nyújtotta át Nagy Gábornak, Szabó Mihálynak, Danszki Károlynak, dr. Némedi Endrének, Volent Zoltánnak, Ibos Gyulának, Aradszki Pálnak és Hild Györgynek. Robbantási gyakorlat sisakban Szórd szét magad! Ne tartsd meg önmagadnak azt, amid van, barátom, — szórd szét magad. Nem érzed még, hogy itt az ideje? Túl életed delén, több van már birtokodban, semhogy csak a tiéd lehetne. Szórd szét, pazarold el, oszd szét azok között, akik híjával vannak, és használni tudnák. Amit gyűjtöttél, nem magadnak gyűjtötted — rá kell erre jönnöd előbb vagy utóbb —, tudást és tapasztalatot nem cipelhetsz meddő módon, úgy kuporgatva, és hurcolva magaddal az utolsó nyughelyre, mint távoli, felékszerezett őseink tették volt kincseikkel. Ami értéket hordozol, tovább kell azt adnod, tovább adnod abban a tudatban, hogy nem leszel ettől sem kevesebb, sem szegényebb, tovább adnod, tudva azt, hogy a szellemi kincsek megosztva nem kevesbednek, hanem sokszorozódnak. Beszélgess velük, beszélgess a nálad fiatalabbakkal, mesélj nekik; gyerekkori pillangós rétekről és akaratot edző kutyaszorítókról, a munka öröméről és a sikertelenség ösztökéjéről, a szerelem keserűségéről és a szerelem hatalmáról. Ês a gondolat hatalmáról, amely parancsolni tud eséndő emberi mivoltunknak, és a gondolat esendő mivoltáról, mert az kénytelen meghódolni az anyag hatalma előtt. És mesélj nekik arról, hogy a felesleges is szükséges, szükséges a sírás, és szükséges a nevetés, szükséges a botlás és szükséges a talpraállás. Beszélj nekik erről, még akkor is, ha hitetlenkedve fogadják, mondd meg nekik, hogy olykor henyélni is kell, mert a semmittevés órái gyakran hasznosak, néha meg nagy gondolatokat szülnek — gondolatokat, amelyeket tovább lehet adni, szét lehet szórni az utódok között. Ne tartsd meg hát te se önmagodnak azt, amid van, barátom — szórd szét magad, pazarló könnyelműséggel! Kemény Dezső Nekem 4,2-es volt a félévi átlagom D. K. A társadalmi munka elismerése
