Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-04 / 155. szám

fr 1978. július 4., kedd ■JENilUl-fíTd Új gyakorlóóvoda épül Szarvason A szarvasi Óvónőképző Intézetbe az idén mintegy 500-an jelentkeztek. Ebből 150-en nappali tagozaton nyernek felvételt, a levele­zőknél ez a keretszám a je­lentkezők tudásától függ majd. A felvételi követel­mények egyre nagyobbak az alkalmassági — amely már áprilisban lezajlott — és a most folyó felvételi vizsgákon egyaránt. Mint megtudtuk, az óvó­nőképzés most a korszerűsí­tés folyamatában van. Jól bevált a két éve létesített zártláncos tévéhálózat, amely lehetővé teszi, hogy módszertan, pszichológia, és egyéb szakmai órákon egy-egy problémás szituá­ciót levetítsenek, s meg­vitassanak. E fejlődési fo­lyamatnak jelentős mozza­nata az előre láthatóan 1979 tavaszán átadásra ke­rülő gyakorló óvoda, amely­ben a most sikeresen felvé­telizők is gyakorolhatják majd a gyermeknevelés és oktatás tudományát. A gyakorlóóvodában tíz csoport — mintegy 250 gyermek — kap új otthont. Az építkezést, amelynek várható költsége mintegy 20 millió forint lesz, a Bé­kés megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói vég­zik, nem is rosszul: az ala­pozási munkák februárban kezdődtek, s azóta az épü­let már „tető alá került”. Hamarosan megkezdődhet­nek a szakipari munkák is. A gyors haladásban segí­tett a megyei és városi KISZ-bizottság, amely véd­nökséget vállalt a gyakorló­óvoda építésében. Az új gyermekintézmény helyisé­geit tévével szerelik majd fel, s a mozgásfejlesztésre az emeleti tornateremben nyílik lehetőség. Az intézet földszintjén je­lenleg működő óvoda he­lyiségeit nyelvi laboratóri­ummá, s tantermekké ala­kítják át. A hét új tante­remmel gyarapodó intéz­ménybe a jövőben még több jelentkezőt is felvehetnek, és korszerűbb körülmények között képezhetnek óvónők­ké. N. A. Az épülő gyakorlóóvoda Fotó: Gál Edit' Mai tévéajánlatunk: Szegény ember — gazdag ember Irwin Shaw, az Oroszlán- kölykök szerzője írta ezt a 11 részes amerikai sorozatot, amelynek első részét láthat- ját ma este 20 órától. A második világháborútól a hatvanas évekig követjük nyomon a Jordache család életét, ünnepeit, hétköznap­jait, tagjainak, szeretteiknek és ellenségeiknek cselekedete­it. Shaw szeretettel, de ke­serűségtől nem mentesen, megértéssel, de illúziók nél­kül ábrázolja hőseit. Az első rész New York állam Port Phillip városá­ban játszódik, itt él a Jordache család; az apa né­met származású és kissé ci­nikus, az anya az örök már­tír. Két fiuk van: Tom, a család „fekete báránya”, és a „jó fiú”, a jóravaló állam­polgár megtestesítője, Rudy. Az előbbit Nick Nolte, utób­bit Peter Strauss alakítja. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 54. Ha a pór utálja a derest, fölötteseit gyalázza! Deres sincs már. Eltörölte, megtil­totta II. József. A jót ne tudnánk. Ami ne­künk jó törvény, annak hí­rét hozzánk hordják a Bécs- ből lábadozó szelek. Nincs deres, és nincs deres! Nem verethet meg Buxbinder a Nagymajor placcán huszon­ötig, ahogy eleinte itt is kezdődött az élet. Hanem a cellában fölemeli kutyakor­bácsát, én meg bebéklyózott kezem. — Ügy üss, hogy csak egyet ütsz, de akkor véged! Látta a pofámon, hogy nem vagyok valami jó ked­vemben, hát kikopogtatta magát. Tudtam, hogy befi­zet ő nekem ezért. Hogy is hagyná, hogy egy közönséges csikós kezet emeljen rá. Ak­kor is, ha azt a kezet az ő gyalázatossága emeltette ve­lem a feje fölé. A magamra maradásom órái heteknek, hónapoknak tűntek, egy veréb el nem csicserintette magát a kóter körül. Tudtam, hogy Buxbinder- nek, Hantosnak meg a többi nyikhajnak, kik most főzik terveiket, nincs nagyobb gondja nálam. Forr és ro- tyig bennük a gyűlölködés. Ismerem őket. Egy lovat nem tudnak tisztességesen megülni, egy véka zabot ki­adni, hogy abból ne lopná­nak. Múlt az idő. A gyerekeim hozta kosztot adták be a katonák, napjában egyszer, aztán nem ugatott rám a kutya se. Gyantázniuk kel­lett az agyukat, hogy valami megfoghatóval tegyenek hű­vösre. Puszta haragból, já­tékból, ahogy apámék idejé­ben előfordulgatott, nem lő­Távlatunk: a holnap öröme Makarenko születésének 90. évfordulójára Gazdag pedagógiai tapasz­talatai, sokoldalú elméleti felkészültsége és heroikus küzdelmei alapján alkotta ' meg Anton Szemjonovics Makarenko (1888—1939 ) a szocialista pedagógia szilárd tartópilléreit. Pedagógiai al­kotóműhelye: a munkaisko­la; iskolai ideálja: a nevelő­iskola; emberi eszménye: a szocialista közösségi maga­tartás. Akkor is maradandót alkotott volna, ha csak meg­fogalmazza a holnap, a jövő társadalmának nevelési kon­cepcióját. ö azonban kemény, következetes, céltudatos mun­kával igazolta feltevéseinek helyességét, illetve a gyakor­lati pedagógiai munka ta­pasztalataiból származtatja időtálló következtetéseit. Már 17 éves korában gya­korló pedagógus a krujkovi vasutasiskolában. Itt éri az Októberi Forradalom „dia­dalmenete”. Felismeri a tár­sadalmi felszabadulás lehe­tőségeit, a tágra nyílt peda­gógiai horizontot, a nevelő addigi meddő, „hivatalnoki helyzete” gyökeres megválto­zásának jelentőségét. „Az Októberi Forradalom után csodálatos távlatok nyíltak meg előttem. Mi, pedagógu­sok, úgy megittasodtunk ak­kor ezektől a távlatoktól, hogy' nem is tudtunk hová lenni örömünkben” — írja Ez a felismert szocialista társadalmi perspektíva, va­lamint az igények egyebveté- se az alapja Makarenko mindmáig izzó pedagógusi optimizmusának. 34 éven ke­resztül végzett pedagógusi— írói—közéleti munkássága minden napját — 51 éves ko­rában bekövetkezett hirtelen haláláig — az új társadalom fényes távlatai motiválják. Sok-sok nehézséggel átszőtt pedagógiai gyakorlatában, vagy termékeny írói mun­kásságában ez a töretlen, de­rűs szemlélet adott erőt. Ez­zel is példát mutatott a szo­cialista pedagógus társadal­mi helytállását, következetes nevelői tartását illetően. Makarenko felismerte, hogy az emberek átnevelése mel­lett legfontosabb feladata a pedagógiának: a holnap épí­tő munkájára előkészíteni az ifjúságot = a jövő számára nevelni! Magával ragadó dinamizmussal írja: „Szeret­nék gondolatom, akaratom és érzelmeim valamilyen röpke mozdulatával jövőnkhöz for­dulni; rendkívül szeretném mielőbb átlépni küszöbét, másokat magammal vonni; szeretnék dolgozni, alkotni ; mohón vágyom rá, hogy va­lóra váltsam eddigi soha­sem tapasztalt, pompás le­hetőségeinket.” Hatására a kialakuló szocialista iskola nevelői is így gondolkoztak a jövő előkészítéséről. Egyik legfontosabb maka- renkói pedagógiai tétel ugyanis a jövőt megalapozó, formáló nevelési cél megfo­galmazása. Ennek a „módfe­lett bonyolult” rendezőelv­nek a kidolgozásában Maka- renkót Marx és Lenin útmu­tatásai vezérlik, ö is tuda­tosan vallja: „a marxista pe­dagógia konzekvensen cél­központú.” Magában fog­lalja a szocialista embersé­get, a nevelés fogalmi jegyeit — összhangban a társadalom politikai koncepciójával. Ezért vezeti le a nevelés cél­ját kizárólag „a társadalom követeléseiből, a társadalom szükségleteiből.” Több írás­ban hangsúlyozza, hogy a ne­velés célja csak „forradal­munk, harcunk céljából és feladatából” eredhet. ösz- szegzéseként „a nevelés cél­ja tehát nem más, mint a társadalmi fejlődés pedagó­giai szükségleteinek megfo­galmazása, a nevelési gya­korlat, a társadalmi nevelő­intézmények és szervezetek számára.” A szocialista ne­velés — következésképpen — csak úgy vezethet eredmé­nyekhez, ha a nevelésre ren­delt személyek szubjektív hitvallása, meggyőződése az új típusú embereszmény. Ezért írja Makarenko, hogy „a nevelésben szükségképpen s mindig testet ölt a pedagó­gus politikai krédója is.” Makarenko pedagógiai prognózisa : a munkára, a munka által nevelődő, a minden oldalúan fejlett sze­mélyiségű közösségi ember nevelése. Megvalósításának útja természetesen nem könnyű. Megfelelő pedagó­gusok kellenek; az életkori sajátosságokkal számoló ak­tív módszer, és olyan társa­dalmi-iskolai környezet, „szociális erőtér” szükséges hozzá, amelyek kölcsönha­tásban lendítik előre nevelé­si céljaink és feladataink megvalósulását. Vagyis a szo­cialista nevelési folyaipat tartalma és lényege: minda­ma tényezők céltudatos meg­szervezése, amelyek a szemé­lyiség fejlődését biztosítják. Ez a szocialista nevelés sark­igazsága, a marxista nevelés­szemlélet pillére. Az élettől, a gyakorlattól ■■••■■■■•■■■■■■«■■■■a»<aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa»taaaa.araaaaaaaM« hetett belém, véletlenül nem köttethettek föl. Egy reggel, ahogy kibliön- tésre nyitják az ajtóm, hal­lom, verik a harci dobokat valaki érkezésére. De annak valakinek kell lennie, mert úgy magameguntában nem verheti azt az őrség, még gyakorolni is kijártak a ka- marási legelőkre, nehogy va­lami újonc valóságnak ve­gye. Annyit tudtam, hogy no, nem nekem verik, hogy most kiléptem fabilivel a kezemben a kóterajtón. Visz- sza is megyek, múlik egy-két nap, egy ökörbődülés alig jár el az ablakom aljáig. Egyszer jön a borbély, de hoznak mosdóvizet, siettet­nek, készülődjek. A katonák nem voltak velem gorom­bák, sorsom a sorsuk, de most annál is szelídkésebben terelgetnék föl a nagyka- számya parancsnoki termei­be. Van ítélet, gondoltam, s ahogy megcsilíapodott ben­nem a gyűlölet a félhomá­lyos garicsban, úgy, ni, talán bánom is hirtelen harago­mat. De hát vigasztaltam magam : ne félj seggem, há­tulról vagy! Belépek, hát maga Cseko- nics őrnagy ül Buxbinder aszalának tetején. Na, ezek Csekoniosot vár­ták. A maguk kis eszétől azért ilyen uralkodóválságos időben tán nem mernek íté­letet hozni. Csekonics fundamentáló szülőédesapja Mezőhegyes­nek. Az uralkodók nagy ló­ínségére olyan plánumos terveket állított össze, amit a kalapos király azonnal ne­vével kanyarintott alá, s utalt ide négyszázezer fo­rintokat az induláshoz. És Csekonics itt volt az uralkodó tribünjén, amikor mi mezei futóversenyeztünk. Közöttünk úgy tudódott, hogy valamikor közkatona­ként szolgált. De annyira tudta forgatni magát a ló­tudományokban, hogy híre elérte az uralkodó lábát. Mi­kor leírta a terveit, hadna­gyi rangban léphetett József elé, s alig telt el. hét év, őr­nagy lett. Ahogy ült a Buxbinder asztala tetején, azt láttam, nem tudja iménti sorsomat. — Na, csikós — azt mond­ja —, megyünk-e Mezőhe­gyesről királyt koronázni? — Nyereg alatt a lovam! — Nem úgy, csikós, nem úgy. — Leszállt az asztal te­tejéről, s pengős sarkantyú- jú csizmájában sétálni kez­dett a teremben, ahol a mé­neskar minden tisztje és al­tisztje bent ült. (Folytatjuk) sohasem szakítható el a ne­velés, a képzés, mert az igaz nevelés „maga az eleven életgyakorlat.” A közösségi nevelést is társadalmi aspek­tusból, az élet igényéből táp­lálja és vezérli. Szerinte a közösségnek csak akkor van létjogosultsága, ha a társa­dalom számára hasznos te­vékenység feladataiban és végzésében egyesíti tagjait. De azonnal kapcsolja hozzá a magasabb rendű erkölcsi magatartás kívánalmát is : A közösség a (tagjaival szem­ben) a közösségi érdek pri­mátusának elvére épül. Az 1936-ban megfogalmazott tö­mör definíciójában egyesül a társadalmi és iskolai, a poli­tikai, erkölcsi és pedagógiai követelmény : „A közösség a dolgozók olyan szabad cso­portja, akiket a közös cél, a közös tevékenység egyesít; szervezett irányító szervek­kel rendelkező, fegyelmezett, felelősséget érző csoport. A közösség nem egyéb, mint szociális szervezet az egész­séges emberi társadalomban.” A közösség tehát része a szo­cialista társadalomnak, kö­vetkezésképpen szervesen összefügg annak minden más közösségével. Ilyen szellemű közösségi embereket csak szocialista pedagógus közösség képes ne­velni! Ezért tartja Makaren­ko a nevelés kardinális kér­désének a tantestületek ho­mogenitását. „Az igazi prob­léma — írja — nem az egyes nevelő, hanem a nevelői kö­zösség. A szovjet nevelés csak nevelői közösség felada­ta lehet!” Egyik 1938-ban — negyven évvel ezelőtt —tar­tott híres előadásában pedig ezeket hangsúlyozzta : „Egyet­len pedagógusnak sincs joga egyedül saját kockázatára és saját felelősségére eljárni. Mindenütt pedagógus közös­ségeket kell létesíteni, mert semmiféle nevelési folyamat­ról nem lehet ott szó,, ahol a nevelők nem egyesülnek kö­zösségekben,” ahol a közös­ségnek nincs egységes mun­katerve, egységes hangja, egységes és pontosan megha­tározott bánásmódja a gyer­mekekkel szemben.” Gorkij humánus ember- szemlélete Makarenko peda­gógiai gondolatát is megter­mékenyíti. „Minél magasabb rendű az ember törekvésé­nek célja, annál gyorsabban, és társadalmilag annál pro­duktívabban fejlődnek ké­pességei, tehetsége” — idézi egyetértőén Gorkijt. így vall Makarenko a ne­velő-munkaiskola, az ifjúság és a dolgozók mind közelebbi holnapjáról: „Az ember nem tud úgy élni, ha nincs kilá­tása valami örvendetes do­logra. Az emberi élet igazi ösztönzője: a holnapi nap öröme! Ez a kilátásban levő öröm a pedagógiai eljárások egyik legfontosabb objektu­ma. Az embernevelés nem egyéb, mint annak a távlat­nak a kiépítése, amely az ö holnapi örömét tartalmazza!” E néhány gondolat is alá­támasztja, ma már általános érvényű felismerés, hogy Ma­karenko a 20. század peda­gógiai gondolkodásának egyik legegyetemesebb hatású el­méleti és gyakorlati alkotó művelője. A szocialista peda­gógiai közgondolkodás ha­zánkban — és a szocialista országokban — Makarenko gazdag tevékenységéből me­rít ösztönzést. örvendetes tény, hogy ha­zánkban és megyénkben szé­les körben — pedagógusok, közművelődési szakemberek, ifjúsági mozgalmunk vezetői — sürgetik a nevelési, kép­zési gyakorlat megújítását, —, Makarenko pedagógiai szemléletének adekvát alkal­mazását. A szocialista neve­lőiskola kimunkálásában — többek között — a marxista pedagógia klasszikusának, Makarenkónak örökségéhez fordulunk. Dr. Tóth Lajos kandidátus KÉPERNYŐ » Hej, csinosítom magamat...” _ Akik odafigyelnek^ a tele­vízió vasárnap délelőtti mű­sorára is, és időben szólnak a gyerekeiknek, hogy a Zsebtévé következik, bizo­nyára ottfelejtkeznek egy darab időre a, képernyő előtt. Az is lehet, hogy nemcsak darab időre, hanem végig is nézik, mert olyan szelleme, bájos és hangulatos ez a mű­sor, amihez foghatót nem so­kat találni gyerekeknek ké­szültek között. Régebben is jó volt, köszönhette elsősor­ban a gyerekek szemében szimpatikus, bohókás Móka Mikinek, azaz Levente Pé­ternek, és a pompás bábfi­guráknak, Bálintnak, Fur­fangos Frigyesnek, Hakape- szik Makinak, és persze az írónak, rendezőnek is, akik­ről már a kezdetek kezdetén kiderült, hogy kitünően ér­tenek a gyerekek nyelvén. Mi több, tökéletesen tisztá­ban vannak azzal is, hogy az óvodás korú gyerekek meddig bírják figyelemmel; hogy a Zsebtévé legalkalmasabb műfaja a sokféle rövid mó­ka, közös játék, találós kér­dés, ének. De egyik sem hosszabb néhány percnél. Az egész Zsebtévé is röpke fél­óra csupán, viszont kacagás­sal, fejtöréssel, jó hangulat­tal és ámuldozással teli fél­óra, hiszen a televíziós-tech­nika trükklehetőségeit is ügyesen kihasználják a mű­sor készítői. Nekik legyen mondva a dicséret: nem vi­szik túlzásba, nem késztetik a képernyő előtt ülő gyere­keket felesleges töprengésre, hogy ez vagy az hogyan is történhetett, hogy lehet az, hogy a Versmondó Lány még közöttük volt életnagyságban, aztán képes arra, hogy be­kopogtasson a képeskönyv- házikó ajtaján, és onnan int­sen búcsút? Minden mozza­nat természetes, és csak any- nyira meseszerű, amennyire a gyermeki fantázia azt kö­vetni képes. A vasárnap délelőtti Zseb­tévé vidám dalolással és körtánccal kezdődött. „Hej, csinosítom magamat, várom a galambomat...” Móka Mi­ki elemében volt, de a gye­rekek is, mi több: az opera­tőr olyan bájos-kedves pil­lantásokat, gyerekarc nagy­közeliket hozott elénk, ami már maga megérte — felnőtt szemmel — megnézni ezt a délelőtti műsort. Aztán Bá- lintka következett, aki hadi­lábon áll a nagyanyójával, mert mindig hazahívja a já­tékból, mondván, kihűl az ebéd. Kapott is Meseország­ból egy Játék Nagyanyót (Gobi Hilda alakította elra­gadóan), aki viszont a játé­kait nem adta oda Bálintká- nak, és ebédet sem főzött neki, mert nem szerette, ha játékában megzavarják... A tanulság: Bálintka igazi nagy- anyója az igazi, mert aki úgy gondoskodik unokájáról, ahogyan ő, azt nagyon sze­retni kell. A kedves jelenet után kö­vetkezett a Versmondó Lány (Egri Márta) és Varga Kata­lin A kis Bence titkai című versét mondta el p gyerekek­nek, hangula+jsan. Furfan­gos Frigyrr találós kérdéseit a Zsebtévé-híradó követte, telitalálat rajzfilmjével a meseországi környezetvéde­lem helyzetéről, melynek so­rán a kénköves gőzzel-gázzal levegőt szennyező hétfejű sárkány húzta a rövidebbet Hófehérke, az Egyszeri Em­ber és az özvegyasszony Legkisebb Fiával szemben. A fő attrakció a műsor vé­gén Hakapeszik Maki csaló­ka céllövöldéje Móka Miki­vel és Alfonzéval együtt a nevettetés magasiskolája, va­lósággal eszköztelenül. Ha együtt néztük a gyere­kekkel a Zsebtévét, észre sem vettük, hogy milyen gyorsan eltelt a 30 perc, és máris Móka Miki búcsúsza­vait halljuk: „Véget ért a móka mára, zárul Miki mó­kavára ...” Sok ilyen sikeres gyerek­műsort várunk, és a Zseb­tévé újabb adásait. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents