Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
O 1978. július 4., kedd JEGYZET Sörösüveg protekcióval Kezdetben volt a durcás arc vagy az elutasítás. — Vigye az üveget az ABC-be, ott beváltják! Ha nem — hát tévedtünk ... Mi van most? Nem fogják elhinni! Ha van sörösüveg, van protekció! Június 23., péntek délután 5 és fél 6 között Békéscsabán a Kulich Gyula-i palackozott italok boltjában. Hosszú sor kígyózik. Azt hittem, magyar sört lehet kapni. De nem! Csak külföldit. Nem is ez a lényeg. Megengedhetjük, hogy drágább sört vegyünk (már aki !)... A kiszolgáló, középkorú hölgy, éppen az egyik vevőt oktatja: — Kérem, aki sörösüveget hoz, azt soron kívül ki kell szolgálnunk! Ki kell? Nem hittem a fülemnek! Rákérdeztem: Szereti önf ha becsapják? A jó hangulatban levő fiatalember elcsodálkozott: — Miért kérdezi? — Mert úgy látom, kevesebb konyakot mértek a poharába a kelleténél. — Na és? Ki törődik azzal, ha szólok, legközelebb ki sem szolgálnak... — Azt nem hiszem. — Ne higgye, a maga dolga. Mindenesetre szeretném látni, milyen legény lenne, ha mindennap ide járna a féldecijét meginni... A párbeszédet azt hiszem fölösleges folytatni. A vásárlói megkárosítások fölött bizony nagyon sokan szemet hunynak. Nem így a megyei kereskedelmi felügyelőség szakemberei. Szigorúbban szabadkasszás üzletben követték el. De a szövetkezeti dolgozók szabálytalansága is számottevő. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb bírságot az árak helytelen alkalmazása miatt rótták ki. A fogyasztói megkárosítások és a készletek rossz minősítése miatt a vállalatoktól, szövetkezetektől 127 ezer forint többletbevételt vontak el, amely az előző évinek csupán egyötödét tette ki. Kérdés: vajon miért is csapják be a vevőket? A szakemberek megállapítása szerinti indítóok lehet a leltárhiánytól való félelem, a túlzott anyagiasság. Hozzájárulhat mindezekhez a belső ellenőrzés, a bizonylati fegyelem hiányossága, a munka szervezetlensége, a szakma felületes ismerete, a veztők nem megfelelő hozzáállása. nem tüntették fel nagyon sok árun. Ennek következtében a vizsgált boltok 50 százalékában tapasztaltak árdrágítást, főleg az ÁFÉSZ- üzletekben. örvendetes viszont, hogy a fagylalt árusításánál kevesebb volt a súlycsonkítás, a higiéniai követelményeket jobban betartották és a léfagylalt tárolására is nagyobb gondot fordítottak. A fröccs kimérésénél azonban továbbra is sok szabálytalansággal találkoztak az ellenőrök. A megvizsgált tételek 60 százaléka nem felelt meg a szabvány előírásainak. Magyarul: több vizet és kevesebb bort szolgáltak ki. I Hogyan tovább? — Tessék mondani, ezt meg ki hozta törvénybe? Megvetően nézett végig rajtam, már szégyelltem is, hogy kíváncsiskodni merészeltem. Ügy éreztem, a sorban állók is rámcsodálkoztak. — Menjen be a központba, kérdezze meg ott — felelte, s jó indulattal sem lehet mondani, hogy barátságosan. Na, de hát nem is barátságos szóért mentem én — ez igaz! Hanem sörért. Az igazsághoz tartozik, hogy nem mentem be a központba! Kezdetben tehát, volt a durcás arc ... most meg? Sörösüveg, amiért két kézzel kapnak, sőt, mellé protekciót is garantálnak, legalábbis a fenn említett pa- lacokozottital-boltban. B. V. A vizsgálatok száma évről évre több, a szabálytalanságok mégsem csökkennek. Az elmúlt esztendőben 764 ellenőrzésre került sor, amely tíz százalékkal haladta meg az előző évit. Túlnyomó részük természetesen a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari egységekben zajlott le, de megvizsgálták a vállalati, szövetkezeti központok munkáját is, panaszbejelentés alapján pedig 49 esetben ellenőrizték a kereskedőket. A felelősségre vonás sem maradt el. Ennek érdekessége, hogy kevesebb eladót, felszolgálót bírságoltak meg, a büntetés viszont jóval szigorúbb volt, mint az előző években. Úgy látszik, a gebinesek nem változtattak módszereiken, hiszen a büntetéssel sújtott visszaélések hatvan százalékát Nagymamák és unokák Enyhe gyanakvással figyelem Nagymamát, amint ellágyulva gyönyörködik legidősebb unokája kekiszínú ruhadömpingjében. A nagylány, kiélezve a helyzetet — miközben lan- kadtan lejt egy-két lépést a tükör előtt — így szól szemrehányóan : — Na, látod? Nagymamának tetszik. — Több keki pedig nincs — mondom erélyesen, de elfordulva még látom, ahogy Nagymáma cinkosan hunyorít. Az ,a gyanúm, még az idén sem .akar nyugdíjba menni. Nagymama az én gyermekkoromban igazán nem számított a „modern” felfogású szülők közé. Hajthatatlansá- ga tizenéves koromban majdnem megőrjített: míg osztálytársaim színpompás kockás kabátokban feszítettek, én egy örökölt pudding- rózsaszín kabátban gyötrődtem, melynek látásától is émelygést kaptam. Emlékszem arra a félelmetes júliusi napra is. amikor színe elé vonszoltam pirosra gyulladt szívem-választottját, Nagymama a hosszú haj és roggyant Roy-Rogers farmer láttán, kritikája jeléül szótlanul elejtette dédelgetett levesestálát. Miközben kavargatom a Kicsi tejeskávéját, lopva Nagymamára nézek: —Pedig ráférne már a pihenés — gondolom szégyenkezve, ahogy örökmozgó kezeit figyelem. Rakosgatja a vasalt ruhát, és .amikor megszólal, arcán fiatal mosoly tündököl: — ... És még a nagyautót is megveszem a Középsőnek! — mondja lágyan. Kitör az ujjongás. A Középső vadul rángatja nővérét, a Kicsi boldogan csetlik-botlik — ijedten tottyanok a kisszék- re. Ahogy elnézem őket, a krónikus ernyedtségéből feléledt Nagyot, és a két kisebbet vad indiántáncukat nevető nagyanyjuk körül, szeretnék valamit én is tenni, hogy Nagymama örüljön. — Levágatom Középső haját! — mondom nagylelkűen Nagymama felé. — Úgyis mindenki lánynak nézi. Nagymama hirtelen megáll, gyengéden nézi a Középső hosszú szőke fürtjeit, és rám emeli döbbent tekintetét. — Elcsúfítanád a fiúunokámat? — kérdezi hitetlenül. Nem tudok szólni. Csak nézem, ahogy ott áll unokái között, sokkal, de sokkal fiatalabban, mint az én gyermekkoromban. Bogárdi Márta Emlékezés a nótaköltöre Dankó Pista szegedi szobránál vasárnap a nótaköltő legismertebb dallamai csendültek fel az egyesített szegedi népi zenekar hegedűin: megemlékeztek a híres cigányprímás és nótaszerző születésének 120. évfordulójáról. Ebből az alkalomból szobrának talapzatán elhelyezték a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége koszorúját. I Példák A 18 témavizsgálat közül figyelemre méltóak a hús és húskészítmények eladását, minőségét, tárolását, árát elemző megfigyelések. Az öt termelőüzem 160 termék- féleségéből 31-nek a minőségét kifogásolták, megmunkálási, gyártási hibák, technológiai fegyelem megsértése miatt. Egyáltalán nem megnyugtató, hogy a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz húsüzemében előállított 13 húskészítményből kilenc nem felelt meg a minőségi követelménynek. A tapasztalatok szerint javult ugyan a bolti munka, de még így is a húsboltok 20 százalékában követtek el valamilyen szabálytalanságot. A ZÖLDÉRT büféiben a csabai kolbász mérésénél összesen 49 ezer forint árdrágítást vétettek. A háztartási és vegyi áruk értékesítésének körülményeit a KERMI szakembereinek bevonásával ellenőrizték. Sajnos az áruellátás színvonala az új, korszerű, a háztartási munkát könnyítő cikkek megjelenése ellenére elmarad a kívánalmaktól. Szembetűnő volt, hogy a fogyasztói árakat Mindezekről a megyei tanács termelési és ellátási bizottságának ülésén számolt be a kereskedelmi osztály vezetője. Megállapította a testület, hogy előbbre kell lépni a kereskedelmi morál javításában. Erre megvan minden lehetőség. Az új kereskedelmi törvény meghatározza az ellenőrzés alapvető szabályait. A végrehajtás konkrét feladatokat ró a felügyelőség dolgozóira. Az idei munkaprogram leglényegesebb pontja az árellenőrzés, a kalkulációs munka helyességének megállapítása. A jövőben még inkább erősíteni szükséges a minőségvédelmet, az ide vonatkozó jogszabályok érvényesítését. Érvényt kell szerezni az üzleti szabályzatban a munkarendben lefektetett előírások betartásának. Elő kell segíteni, hogy a vállalatok, szövetkezetek irányító munkájában nagyobb hangsúlyt kapjon a fogyasztók érdekvédelme, a társadalmi tulajdon megóvása. Ugyanakkor szélesebb alapokra szükséges helyezni a különböző ellenőrzéssel foglalkozó szervek együttműködését. Seres Sándor Jegykiadó automaták A Kelenföldi pályaudvar utascsarnokában jegykiadó automatát helyeztek üzembe. Az automatával a csúcsforgalmi időszakban csökkenteni kívánják a pénztárak zsúfoltságát (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Lakótelepen élni A megyében minden tizedik, Csabán minden harmadik ember A társadalmi munkamegosztás, a népesség szaporodása, a civilizáció és a történél-' mi szükségszerűség együttese bontakoztatta ki az urbanizációt, a városiasodást, amely jelenleg oly sok ember mindennapi tevékenységének, életének meghatározója. A városok önfenntartásának, továbbfejlődésének ma már fel sem tűnő formái velejárója a függőleges terjeszkedés, azaz: a lakótelepek elterjedése. Békés megye 433 ezer lakosából minden tizedik, a megyeszékhely, Békéscsaba 65 ezer lakójából pedig minden harmadik lakótelepi lakásban él. Itt, a Viharsarokban ez az építési — s az ebből eredő életmódi — formáció alig több mint két évtizedes múltra tekint vissza. Elég volt-e ez az idő arra, hogy a 30—50—70 négyzet- méter területen élő család tagjai, alig egy arasznyi távolságokra más családoktól, beleszokjanak (nemegyszer: beletörődjenek) ebbe az eddiginél alapjaihan más létformába ? Egyáltalán : megtanultunk-e „lakótelepiül” élni ? Az égető lakásigényt csak súlyosbítják az építőipar közismert problémái. Ennek ellenére, nemegyszer jelentős társadalmi áldozatokat hozva, tízezrével, ezrével épülnek fel — javarészt a lakótelepeken — a mindennapi emberi élet színterei. Ez az egyik oldal. A másik: a felnövekedett, a korábbi — s megyénk vonatkozásában leginkább kertes, családi házakból elszakadó — nemzedék hogyan tudja önmagát, s igényeit az új lehetőségekhez igazítani. X-ék — huszonéves férj, várandós feleségével — korábban költöztek be Csabára, a lebontott családi tanyáról, majd a városszéli kertes házból ők ketten, a lakótelepi'52 négyzetméterbe. A férj az iparban dolgozik. „Fél évig alig tudtam aludni. Zavartak a falakon átszűrődő zajok, a vízvezeték kattogása, a száradó parkett pattogó hangja. Volt is elég bajom a munkahelyemen. Ma már? ... Két évvel ezelőtt költöztünk be, mindenből újat vettünk. Esténként maszekotok, kell az OTP-nek a pénz. Beletörődtünk, hogy virágot csak a piacon, s legfeljebb az erkélyi faládában látunk. Meg aztán; nem érek rá azon rágódni, hogy jó-e ez így... Még a szomszédokat se nagyon ismerem ... Néhányuk nevét tudom, ritka neveket, feltűnt a lépcsőházi postaládán. De a lakás nagyon kényelmes, az biztos... Z.-né, Erzsiké panaszolja: „K-ban, ahol ezelőtt laktunk, csak attól kellett féltenem a srácokat, hogy a fáról le ne essenek, s hogy a kövesútra ne rúgják a labdát. Az autók miatt. De itt... ! Állandó idegfeszültségben élek, amikor lent játszanak a törmelékek között, a gyorsan robogó kocsik között, a kis aszfaltútokon segédmotorral szlalomozó nagyobbak között. Még egy-két év, aztán csak könnyebb lesz ez is.. ” Y-né és középkorú gyermekét és unokáját sűrűn meglátogató édesanyá, a loggiát naponta úgy mossa föl, mint korábban a követ; bő vízzel. A negyedik emeleten. Az alsó szinteken lakók nyakába csorog a szennyes lé ... Y- né és anyja így szokták meg — az egykori verandás házukban. P. úr, az egyetlen idősebb lakó a 19 lakásos épületben. Nyugdíjas és megszállott ezermester. Nemrégiben esztergagépet vett, esténként üzemelteti. A pokoli lárma okára magyarázatot kérő szomszédoknak azt válaszolta: és őneki kötelessége eltűrni az állandó és minden irányból rátörő gyermeksírást? Szabálysértési eljárás lett az ügyből. P. úr azóta senkinek nem köszön a lépcsőházban. „Mifelénk a kismamák együtt viszik sétálni a piciket. Igen, sok-sok szomszédot ismerek. A férjek is találkozni szoktak. Mindig van közös témájuk. A világbajnokságtól kezdve a fürdőszobák típushibáinak házi javításáig, sokféle. Nem is értem, miért beszélnek annyit a lakótelepeken élők elhide- güléséről. egymás iránti közömbösségéről. Korábban, Jaminában, nem volt ennyi jó szomszédunk, mint itt.” — mondja Irénke, vagy hét kismamatársa nevében is. „Nézze, uram! Én 32 éves vagyok, a fiam most múlt hét. A bíróság a váláskor nekem ítélte. így kaptuk az egyszobás lakást is. Nehéz így, persze. De megoldható, s ha az embernek van egy kis esze, akkor nagyon kellemes is. Nem is esze, hanem türelme. S hogy belátással legyen a környezetére. Peti tudja, hogy mire jó a sárkaparó a lépcsőház előtt. És ,a lábtörlő. Hetente egyszer mossák fel a lépcsőházat, s ezt már ő is megérti. Én tudom, hogy a fölöttünk levő lakásban Robikának sűrűn fáj a gyomra, s leginkább hajnaltájban sír. Hogyha az újságos összekeveri a ládákat, nem viszem el az enyémbe tévedésből bedobott lapot, hanem bedobom annak, aki előfizette. Mert csak a bejárati ajtót kell bezárni. Érti? Én tudom, érzem mit jelent, h,a segítőkész a másik. S persze, kölcsönösen. Hát mi szól ellene? Semmi! Mindannyiunk érdeke, nem?...” Nemesi László
