Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

IgUiUJKTllcfr 1978. július 30- vásárom o minimagazin Olvastuk a Népszabadságban és az If júkommunistában Mostanában két országos lapban is olvashattunk me­gyénk ifjúkommunistáinak jó munkájáról, példás tö­rekvéseiről. A Népszabadság múlt vasárnapi számában, a Fiatalok oldalán a „Hár-­man a négyszázötvenből” című írásban Maros Dénes két másik fiatallal együtt bemutatta Hunyadi Györ­gyöt, a Vésztői MÁV Von­tatási Főnökség mozdony- vezetőjét, KISZ-titkárát, akit a háromszoros Vörös Vándorzászlós KlSZ-szer- vezet tagjai választottak VIT-küldöttnek. A Békés megyei fiatal, aki ezekben a napokban már a havannai VIT eseményeinek boldog résztvevője, többek között a következőket válaszolta arra a kérdésre, hogy mit kívánnak .Vésztőn cserébe a bizalomért^ ---------------------*­„ Nem mondták, de gon­dolom, először is azt, hogy ne hozzak szégyent szűkebb hazámra, meg a szakmára.” Az Ifjúkommunista, a KISZ KB folyóirata leg­utóbbi számában a „A kar­doskúti példa” címmel Var­ga László a háromszoros kiváló kardoskúti Rákóczi Tsz KISZ KB Vörös Ván­dorzászlajával kitüntetett KISZ-szervezetet mutatja be. A látottakat, hallotta­kat a következőképpen summázza az újságíró: „Úgy véljük, Kardoskúton valóban megérdemelten vették át a kitüntetéseket. A „Kiváló Termelőszövetke­zet” címért és a KISZ KB Vörös Vándorzászlajáért egyformán megdolgoztak a fiatalok, idősebbek, veze­tők, beosztották. A kardos- kútiak jól példázzák azt, miként lehet ésszerűen, oko­san beosztani a tennivaló­kat, porciózni a feladato­kat, közösen munkálkodni a szövetkezet és a KISZ céljaiért egyaránt.” „A bizalmat nem lehet elhatározni” mnHmmHBMBmmiHmaBmHmHHmHHHHHHHMHmmmBHnmmHmHmHHHBHMmBHHBHmHHHBmHHHHiii^HHmmi- . / r •» Beszélgetés munkárél, mozgalomrél IQ. Apáti Hagy Gáborral Mit üzenhet egy volt KISZ-es, ma is aktív közéle­ti ember az—-„utódoknak”? Erről beszélgettünk ifj. Apáti Nagy Gáborral, aki 1957-ben ott volt a szarvasi Vajda Pé­ter Gimnázium KISZ-alap­szervezetének alapítói között. A gödöllői Agrártudományi Egyetem elvégzése után 1962-ben visszatért Nagyszé­násra, ahol a Lenin Terme­lőszövetkezet főállattenyész­tője, majd KlSZ-alapszerve- zeti titkár lett. „Lelkes társaság volt. Ala­kítottunk egy kultúrcsopor- tot. Előadást tartottunk a gyerekeknek és felnőtteknek” — emlékezik vissza. — De azóta eltelt 16 év... — Igaz, erről nem feled­kezhetünk meg. Mekkorát világ! A 900 tsz-tag közül ma 330-nak van szakmája Tizenhat éve ezt alig néhá- nyan mondhatták el maguk­ról. A fiatalok ma művelteb­bek, okosabbak... Ez rlfem a magam korabeliek elmarasz­talása, hiszen akkor kiseb­bek voltak lehetőségeink. Ma már az a legnagyobb baj, hogy a kínálkozó lehetőség csak alkalom marad... — A fiatalok néhány he­lyen jelentkező közömbössé­gére gondol? — Előbb talán tisztázni kellene, mi a közömbösség. Mert ma nagyon gyakran és sokszor indokolatlanul is használják ezt a kifejezést. Amennyiben kiábrándultsá­got, csalódást, a közélettől való távolmaradást ért alat­ta, akkor a következőket mondhatom : ha valahol nemtörődöm hangulat lesz úrrá, az a vezetés hibája A gazdasági és társadalmi ve­zetők mulasztása. — A saját vezetői tapasz­talata alapján mit tudna ja­vasolni annak a generáció­nak, amely majd ezután kap vezetői feladatokat? — Nem árulok el titkot az­zal, ha elmondom, nálunk a korábbi években sok gondot okozott a KISZ-szervezet és pártszervezet elégtelen mű­ködése. A változtatást szer­kezeti módosításokkal kezd­tük. Egy-egy alapszervezetbe azok kerültek, akik közvetle­nül együtt dolgoznak. A má­sik döntő változtatás: igye­keztünk mindenkinek képes­ségeihez mért feladatot adni a mozgalmi és gazdasági munkájában egyaránt... — Mintha ezekről az egyébként közismerten he­lyes elvekről az utóbbi évek­ben túl sokat belszélnénk, ugyanakkor kevesebbet törő­dünk a gyakorlati 4 alkalma­zással. — Erre csak annyit tudok mondani: a fiatalok rögtön észreveszik, ha valahol vala­mit agyonbeszélnek, ha nincs meg a szó és tett közötti egy­ség. A legnagyobb baj az, hogy nem lépünk túl az ál­talánosságokon. Egyébként nem véletlenül utaltam az előbb a vezetők hibáira. Mert többnyire mindenki kap feladatot... Csakhogy az ese­tek többségében elmarad a rendszeres értékelés, amikor kiderülhetne, a továbbiakban a munka elvégzésére alkal­mas-e a fiatal. — Visszatérve a KISZ- szervezetek gyakorlatára. Ti­zenhat éve hallom és mond­tam magam is: a KISZ-ben nagy a fluktuáció. Most már állítom, leszámítva néhány egyedi esetet, ez természetes folyamat. Amikor 1974-ben megjelent az áprilisi határo­zat, sokan megijedtek. Mi lesz ebből? Lemondhatunk a KISZ-tagok feléről! Tudjuk, nem így történt. Sőt, az utób­bi két évben tovább nőtt a KISZ-tagok száma. Mert a fiatalok vonzónak találják, hogy feladatuk van, és a végrehajtást rendszeresen ér­tékelik. — Néhányan mégsem így gondolkodnak... — Mert a nagy kampá­nyok kábulatában élnek. Em­Ajándék a VIT-re lékezzünk csak, mindig volt valami nagy megoldásra vá­ró feladat, amibe belehajtot­tuk magunkat. Azután pi­hentünk, míg valaki megint kitalált valamit. Ennek per­sze voltak jó oldalai is. De nem tagadhatjuk, rendszerte­lenséget szült. Az áprilisi ha­tározatot követően, azt hi­szem, rátapintottunk a lé­nyegre, hiszen valamennyi fiatal állandó és legfonto­sabb feladatává tettük, hogy helytálljon a munkában. Ez talán kevésbé látványos, de hosszú távon eredménye­sebb... — Ez sajátos munkastí­lust, vezetői stílust követel. Milyen legyen a főnök és a beosztott kapcsolata? Mon­dana valamit saját gyakor­latáról? — Meggyőződésem, a jó vezető hagyja, hogy a beosz­tottjának js legyenejc gondo­latai. Én valamennyi beosz­tottammal tegező viszonyban vagyok. Kapcsolatunk alap­elve a kölcsönös bizalom. És ez olyan, amit nem lehet pusztán elhatározni, aminek szigorú belső törvényei van­nak, amely kialakul, létrejön a munkában. Közvetlen munkatársaim közül többen is vannak olyanok, akik bár­mikor a helyemre léphetné­nek. Nincsenek kádergond­jaink, nem küszködik az ágazat munkaerőhiánnyal, mert aki jött, az maradt is közöttünk. Hát ennyit egy voltKISZ- vezető elveiről és gyakorta- ' ! tából. Ifj. Apáti Nagy Gábor ! egyébként ebben az évben tölti be 38. életévét, s a nagy szén ási Október 6. Ter­melőszövetkezet elnökhelyet­tese, főállattenyésztő, ifjúsá­gi felelős. Tagja az MSZMP Békés megyei Végrehajtó Bi­zottságának. Nagyszénás tár­sadalmi tanácselnök-helyet­tese, számos kitüntetés tulaj­donosa. Kepenyes János A XI. Világifjúsági és Diáktalálkozón hazánk ifjúságát képviselő dele­gáció Békés megyei tag­jai is számos ajándékkal érkeztek a fesztiválra. A képen látható bőr fa­liképet a Körös Vidéki Cipész Szövetkezet fia­taljai küldték a VIT-re Fotó: Martin Gábor Úttörőnyár A nyári szünet pompás dolog, különösen akkor, ha az édes semittevés napja­in túl (merthogy azt is gyor­san meg lehet ám unni !) izgalmas programok is vár­nak az ember gyermekére. Nos, programban nem le­het nagy hiány, hiszen a legtöbb család nyári „me­netrendjében” szerepel a nyaralás, kirándulás, ro­kon-, nagyszülő-látogatás. Az idén nyáron is sok ezer Békés megyei pajtás tölt, illetve töltött vidám napo­kat úttörőtáborban. A múlt idő nagyon is indokolt, hiszen június-júliusban volt a legtöbb. Lássuk csak az úttörőtá­borok megyei programját: a boldog szünidő utolsó hó­napjában lesz mindenek­előtt Kondoroson a megyei építőtábor. A békési paj­tások számára Tarhoson augusztus 9-én nyílik az őrsvezetőképző tábor, Me­zőkovácsházán augusztus 5—19-ig, Szeghalmon augusztus 10—24-ig tart a leendő őrsvezetők, s ugyanitt augusztus 20—25- ig a rajtitkárok képzése. Mozgalmas az élet a szarva­si úttörőtáborban : az augusztus 9-én záruló kis­dobos csapat-, és az augusz­tus 15-ig tartó Vasas sport­tábor után a szarvasi út­törőház víziflottájának cse­retábora kap itt helyet. Az orosházi pajtások gyo- párosi „birodalmában” kép­zőművész-szaktáborral ér véget a szünidei program. Azután? ‘.„után vége a nyári szabadságnak, és is­mét kezdődik ... hát igen, a suli. H uszonnyolc éves fiatal alkotó, akinek neve máris ott látható az Operaház—Erkel Színház színlapján. Elektronikus ba­lettjének zenéjét használta fel Fodor Antal koreográfus Radnóti-táncjátékához, amelynek „Nyolcadik eclo- ga” a címe: a híres költe­mény nyomán. A zeneszerző Székely Iván. A mai muzsi- kusnemzedéit köréből első­sorban elektronikus zenéjé­vel tűnik ki. A Bartók Béla zenei szakiskola neveltje volt, még a Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc ke­ze alatt tanulta a komponá­lás művészetét. Színházi kö­rökben akkor figyelték fel rá, amikor a kaposvári „új hullám” rendezői kezdték foglalkoztatni, s egy egész sereg színdarab kísérőzené­jének megírásával bízták meg. — 1973 óta már számos színpadi művel jelentkez­tem — mondja. — Ilyen volt A kutya testamentu­ma, a Pinocchio, A három testőr, majd az Alkésztisz, Hékabé, Élektra, Troilus és Cressida, Thepsis kordéja, Ivanov és a • Mesél a bécsi erdőhöz készített muzsikám, írtam szimfonikus zenét, szóló és kamaradarabokat, dalokat, rádiójátékok zené­jét, filmkísérőzenét, sőt templomi harangokra is komponáltam szabadtéri kí­sérletek céljára. Fél eszten­dőt Varsóban töltöttem ösz­töndíjasként. Mi a folkronic? — A zene melyik ágazata érdekli a legjobban? — A zenélés passzív és aktív formáit egyaránt sze­retem. Elsősorban középkori zene, jazz, elektroakusztika, magyar és idegen folklór. Animációs kísérleteket vég­zek a régi és legújabb zené­vel. És tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. — Kapcsolata az elektro­nikus zenével? — Számos ilyen szerzemé­nyem van, például „Variáci­óik Szimfonikus Zene című munkám témáira”. (Cselló, két zongora, ütő és öt elekt­ronikus játékos kell az elő­adásához.) — Ügy tudjuk hogy akusztikai, elektroakusztikai elmélettel és gyakorlattal is foglalkozik. Megmagyarázná az elektronikus zene fogal­mát? — Általában úgy mond­ják, hogy az európai zene két részre szakadt. Az egyik Bachtól máig terjedő kor­szak, a másik az elektro­nikus korszak. De én ebben a meghatározásban nem hi­szek. Az elektronika csak eszköz. Én pedig nem va­gyok eszköz- és stíluskon­centrikus, mert betartom a játékszabályokat. Az elekt­ronikus zene szintetikus mó­don állít elő hangokat, ge­nerátorokkal. Tágabb érte­lemben belefér valamennyi hangszer, beleértve az embe­ri hangot is. — Több nemzetközi és ha­zai zenei kollektíva tagja. — Igen. A Jeunesses mu­sicales magyar tagozatának vagyok a zenei ismeretter­jesztés-felelőse. Nemrég ér­keztem haza Portugáliából, ahol beválasztottak ennek a testületnek központi héttagú bizottságába. Ott angol nyel­vű előadást tartottam a té­máról. — A „Nyolcadik ecloga” címmel bemutatott elektro­nikus balettjében, amelyet az Erkel Színházban látha­tunk Budapesten, csángó né­pi dallamot használ fel. — Csakugyan így van. Ez­zel is kísérletezem. A folk­lórt és az elektronikát óhaj­tom összekapcsolni. Ezt a komponálási módot felkro- nicnak neveztem el. Kristóf Károly k « ¥0U(t0ft/t£-Uf din v II m \ A. - «.• _ « m Részlet a folkronic-ból Tábori napló Hajnalban a következő nagy elhatározásra jutottam: a mai csendes pihenőtől kezdve az utolsó tő címerez­ni való kukoricáig naplót fo­gok vezetni! Ezennel ünne­pélyesen meg is kezdem a körmölést, és legszebb gyöngybetűimmel töltöm meg ezeket a hm... kissé masza- tos lapokat. Az utókornak tartozom némi magyarázattal ez utóbbiért. (Mármint a ma- szatért.) Szóval, amikor indu­lás előtt az anyu figyelmez­tetett, hogy a frissen sült lekváros buktát nem a leg­praktikusabb a fehérneműk alá csomagolni, én nyomban átrámoltam az egész nylon staniclit a sportszatyorba. Ebbe gyömöszöltem egyebek között ezt a most naplóvá előléptetett spirálfüzetet is. Máig nem sejtem, hogy a csudába mászott ki az összes bukta a zacskóból, sőt a lekvár a tésztájából. Bár rémlik, hogy a Cucit éppen a sportszatyorral vágtam ku­pán, imigyen nevelve az il­ledelmes magatartásra. Eny- nyit a maszatról. Most pedig, Kedves Nap­lóm, beszámolok Neked tá­bori életünkről. A nap itt ébresztővel kezdődik, ami szerintem szörnyen tapintat­lan módszer, pláne, ha ösz- szevetem anyu reaoelenkénti könyörgéseivel. Mert ugye, neki mondhatom, hogy elma­rad az első óra. miután me­szelik a bordásfalat, aenerá- lozzák a dobbantó teleszkóp- iáit, és egyáltalán, ledőlt a tornaterem kéménye. De hogy a bánatba vitatkozzak egy hangszóróval, pláne haj­nali fél hat táján, amikor nem hogy egy jó kifogást, de még a fogkefémet sem ta­lálom?! Túljutva az üdítő reggeli kajáláson. (mellesleg ez az egyetlen dolog, ami úgy igazán felkelésre ser­kent), la! irány a kukoricatáb­Na, mit gondoltok, mi­lyen magasra tud nőni a ku­korica? Nem találjátok ki: mindig pontosan egy arasz- szal magasabbra, mint amed­dig felérek. Ennélfogva úgy pipiskedem végig a sorokat (némelyik hosszabb, mint a tervezett Bajkál—Amur vas­útvonal), akár egy japánka­kas a baromfiudvart. Hogy közben miről csevegünk (ugye, milyen irodalmi va­gyok) a csajócákkal, azt nem való megtudni egy ilyen fia­tal naplónak. Annyit azért elárulhatok, hogy nem a Óó- lyai-féle nem euklideszi geo­metriáról filózunk. A pár­huzamosok találkozása ugyanis hidegen hagy, Ind és Colos randevúi viszont a legapróbb részletekig kifeje­zetten érdekelnek. Munka után — édes a bor­sóleves. A pörkölt viszont annál sósabb. Talán attól, hogy a kondért telesirja a szakácsnő, aki naponta há­romszor felmond. Szegényke nagyon a lelkére veszi, hogy a kaját silónak nevezzük, a kajálást legelésnek, meg minden. De főleg az éjsza­kai riadó óta rosszak az ide­gei. Szóval, Kedves Naplóm, így zajlik az élet a mi építő­táborunkban. Persze nem­csak eszünk, alszunk, meg rímerezünk. Van ám itt „szabad idős program” is! (Így mondják Deltáék. Ja, Delta a matektanárunk, és most itt táborvezető.) Hajaj, de mennyi program! De er­ről írni már nincs is időm, mert tudod, Kedves Naplóm, kezdődik a brigádok közötti spulnitekerő verseny, utána meg női foci lesz. No, pá! T — i f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents