Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-29 / 177. szám

1978. július 29., szombat o Hallomásból tudom... .. .hagy az ismeretter­jesztés nagyon fontos do­log. Vajon ki ne állna meg egy-egy moziplakát előtt — ismereteit kibő­vítendő — megtudakol­ván: éppen mi van, vagy éppen mi lesz műsoron. De megtehetik ezt a bé­késcsabai Lencsési úti lakótelepen? Nem! Ugyanis ide már nem jutnak el a plakátok, s ha netán nincs kéznél az aznapi újság, gondolkod­hat az ember, érdemes-e bemenni a városközpont­ba. Mert különféle reklá­mokkal, sőt más tájegy­ségek programjaival ta­lálkozhatunk. de a bé­káscsabai mozik műso­rával nem. Kérdésem : nem lenne-e célszerűbb és egyszerűbb egyetlen plakátragasztónak heten­te kibicikliznie erre a környékre, mint az ott lakók ezreinek naponta tépelődnie és tájékozat­lanul, esetleg fölöslege­sen buszoznia. Ismeretterjesztés: a bé­késcsabai Tanácsköztár­saság úti férfifodrászüz­letben a „mester” keze alatt nemcsak saját fri­zuránkban „gyönyörköd­hetünk", hanem a tü­körben szép festménye­ket láthatunk a mögöt­tünk levő falról. Díjta­lan alkalmi bemutatón, akárcsak a minap a Len­csési úti ABC-áruház előtti utcai kiállításon, tgy is lehet hasznosan felkelteni az érdeklő­dést a képzőművészet iránt olyanokban is, akik egyébként -■, egyáltalán nem; vagy csak ritkán keresik fel a kiállítóter­meket. Továbbra is az isme­retek terjesztéséről: hol­nap zárul a szegedi ipa­ri vásár, amelyre me­gyénkből is igen sokan elmentek, s csodálták meg a szebbnél szebb termékeket. A belépő­szelvényhez színes, ké­pes levelezőlapot is csa­toltak a vásár területé­ről. Sőt meg is köszöni fáradozásunkat a vásár­igazgatóság, ha szava­zunk a közönségdíj oda­ítélésére, s véleményt nyilvánítunk a legjobban tetszett kiállítási termék­ről. .Nos, véleményt nyil­vánítottam, de most azt is elárulom: mi nem tet­szett. Ez pedig az egyéb­ként díszes, képes leve­lezőlap, mégpedig azért, mert kétszer is láthatjuk rajta az 1976-os évszá­mot. Tehát én nem kö­szönhetem meg viszon­zásul a vásárigazgatóság fáradozását, „frissesé­gét”, mivel két év alatt sem készített újabb fel­vételt. Restelltem elkül­deni az üdvözlőlapot, hi­szen T. Címzettem netán azt hinné, hogy két év után jutott csak az eszembe. Szintén nem dicséretre méltó az ifjú­sági belépőjegy formája, s a figyelmeztetés: „A jeggyel való visszaélést a törvény bünteti.” Köszö­Kalandos csónakázás Izgalmas ajánlatot kap­tunk pénteken Szarvason. Hét végén — mondták — Békésen lesz az „Aranyjel­vényesek az olimpián” eve­zős próbája. Oda kell át­vinni egy motorcsónakot. Menjünk velük. Békésről majd hazajutunk vala­hogy ... Indulás A főiskola lábánál kaja­kozok készülődtek edzésre. Innen indultunk. Ütitársunk is akadt, Bodnár Ildi, aki két hete 1 óra 40 perc alatt úszta át a Balatont, ugyan­csak az „Aranyjelvénye­sek ...” egyik próbáján. A nők között ő volt a második legjobb. A Holt-Körösön végig kísérte motorcsóna­kunkat, ügyesen meglo­vagolva a hullámokat. Ami­kor a gáthoz értünk, köny- nyedén kihúzta járművét, s már búcsúzott is. Nos, mi nem dicsekedhettünk ha­sonló könnyedséggel, sőt... Motorcsónakunk már annak is makacsul ellen­állt, hogy kihúzzuk a vízből, nemhogy átvigyük az élő Körösbe a gáton ... Szerencsére a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság Köl­csey Ferenc Szocialista Brigádja — mint afféle me­sebeli tündér — éppen a Csónakcipelés, az örömök öröme Fotó: Gál Edit : ! ; Az űtitárs, Bodnár Ildi ■ ■ Van aki úgy mondja, 5 pechem van, amikor a baj : sorozatban éri. Mások ál­• lítják, hogy a balszeren- J esés események, ha egyszer • megkezdik, háromig meg Î sem állnak. Ilyenkor szorul ; az ember lánya mások se- ■ gítségére. Nos, valahogy ; így jártunk a napokban, de » ne vágjunk a dolgok elejé­be ... Tehát közelben dolgozott, s a se­gítségünkre sietett. Hó­rukk, s a csónak már a Kö­rös vizén ringott. Mentünk, mendegéltünk... Mentünk, mentünk, men­degéltünk ... — mondják a mesében —, s egyszer csak találkoztunk a vízi úttörők­kel és a halászokkal, akik nem ismerték a meséket, s nem kérték segítségünket. Mi bezzeg igencsak rászo­rultunk később, mert a csónak egyszer csak így szólt — igaz nem emberi hangon — „nem megyek to­vább!” S nem is sikerült az ellenkezőjéről meggyőznünk semmi áron. Hát kikötöt­tünk, s otthagytuk. Hol vagyunk? Hol vagyunk? — ezt csak 2-3 kilométerrel odább tud­tuk meg, amikor végre egy emberrel találkoztunk. Né­zett ránk, s éppen hogy meg nem kérdezte, hol járunk itt, ahol a madár se jár, ilyenkor sötétedés idején ? Tőle tudtuk meg, hogy né­hány kilométerrel hagy túli el Gyomát. Menjünk arra. mutatott a gát tetejéről (víz) torony iránt, ott a tsz- központ, s onnan nem mesz- sze a műút. Jó tett helyébe jót várj, gndoltuk, amikor elbúcsúztunk Megyeri Ger­gely postástól, mert közben azt is megtudtuk tőle, ki ő. Toronyiránt... Úgy tizenöt kilométert gyalogoltunk földutakon, mire elértük a műutat, s további kettőt-hármat, mi­re megszánt minket egy újabb jótevő, s felvett gép­kocsijára. S hazajutottunk, mert „oly sok balszerencse közt, oly sok viszály után”, végre egy kis szerencsénk is akadt, hiszen a gépkocsi úticélja Békéscsaba volt. S szerencse az is, hogy vol­tak mások is, akik kisegí­tettek minket a bajból, s éppen ez ennek az igaz me­sének a tanulsága ... Jó tett helyébe jót nem­igen tudűhk már tehni, leg­alább hadd köszönjük meg mindazoknak, akik hazase­gítettek. N. A. 1H környezetvédelem szocialista integrációja nőm, tudok róla. Továbbra is a tájékoz­tatásról: hivatalos nyel- : vünk „sajátossága”, hely­telen volta közismert, mégis lépten-nyomon ta­lálkozhatunk a legkaci- fántosabb kifejezésekkel, ; olyannyira magyartalan ; mondatokkal, hogy di­: csérét annak, aki meg­: fejti értelmüket. Sajnos, mostanában többször ta­pasztaltam: nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy a stencilezett hivatalos jelentések a nyomtatási minőség miatt szinte ol­vashatatlanok. Becsüljük meg egymást, s ilyen, tá­jékoztatásra alkalmatlan sokszorosított tájékozta­tókat ne adjunk ki a ke­zünkből. Vitaszek Zoltán A környezet- és termé­szetvédelem problémája az égés világon elsőrendű kér­déssé vált, ez minden ipari­lag fejlett országot, köztük a szocialista országokat is érinti. A 'szocialista orszá­gok tervgazdálkodása azon­ban sokkal könnyebben ké­pes megbirkózni a szennye­zés problémáival, mint a tőkés országok. Lehetőség van arra, hogy az ipar fej­lesztése során kellő figyel­met fordítsanak az össztár­sadalmi érdekekre olyan értelemben is, hogy a leve­gő és a vizek ne szennye- ződjenk, hogy ne rombol­ják és ne csúfítsák el a természeti környezetet. A szövet környezetvé­delmi politika szép példáját jelentik a Bajkál-tó környé­kének a megóvására hozott intézkedések. A 23 600 köb- kilométer víztérfogatú tó és környéke a világ egyik legszebb területe, méltán a Szovjetunió nemzeti park­ja. Az ipartelepítés követ­keztében a tudósok mint­egy 10 éve nagyfokú víz­szennyeződést észleltek. Gyors cselekvésre volt szük­ség. A szakemberek három- lépcsős tisztítóberendezések konstruálásával és felsze­relésével siettek a természet segítségére, és ma a Baj­kál-tó és környéke ismét mentes mindenfajta szeny- nyeződéstől. A Szovjetunió számos kétoldalú megállapodást kötötta vizek tisztasága és a halállomány megőrzése céljából. Aláírta azt a szer­ződést is, amely a tengerek oljaszennyeződésének a megakadályozását szolgálja. A szocialista országok összefogásából is születtek már jelentős eredmények a környezetszennyezés meg­előzésére, a természeti kin­csek ésszerű felhasználá­sára. Mind a KGST végre­hajtó bizottsága, mind pe­dig a KGST tanácsülése többször állást foglalt már amelett, hogy ez a szocia­lista társadalmi rendszer lényegéből következően az egyik legfontosabb közös és országos feladattá válik, amelynek megoldásától nagy mértékben függ a nép- gazdasági tervek teljesítése, a jelenleg élő és a jövő nemzedékek jóléte. Fogyóban a liszt? Emlékszem gyermekkorom egy epizódjára. Ilyenkor jú­liusban nagyanyám, amikor kenyérsütéshez készülődött, mindig gondban volt. Ugyan­is a kamrában fogytán volt a liszt, az új pedig még nem érkezett meg. Enni persze kellett a nagy családnak. Mit tehetett hát nagyanyám? Előszedte az összes lisztes­zsákot, a kamra közepére, a földre egy nagy abroszt terí­tett, s oda rázta ki, ami még a zsákok alján megmaradt. Az így összegyűlt lisztet aztán gondosan átszitálta, s néhány óra múlva sülhetett a friss cipó. Ez minden nyá­ron megismétlődött. Ennyi az epizód, amiben a lényeg most nem az, hogy akkor milyen nyomorúságos volt az élet, s ma már meny­nyivel gazdagabbak va­gyunk, hanem az a művelet, amit nagyanyám tett az ösz- szekapart liszttel. Vagyis, hogy gondosan átszitálta... Ez jutott eszembe a mi­nap, amikor egyik ismerő­söm felháborodva mutatott egy szelet kenyeret, benne egy kemény hátú fekete bo­gárral. Éppen bele akart ha­rapni a kenyérbe, amikor észrevette. Megértettem és jogosnak találtam kitörését. De azzal próbáltam menteni a kenyér sütőit, hogy bizo­nyára csak véletlen műve az egész, bogár bemászott a már kész tésztába, nem vet­ték észre. De milyen a „véletlen”? Két nap múlva ismét beállí­tott barátnőm, újabb szelet kenyérrel. A változatosság kedvéért most egy darab zsineg — vagy zsákfoszlány — volt a kenyérbe sütve. Lehet, hogy a bizalmatlan­ság tette, s úgy látszik, nem véletlenül találta meg éppen ő. Ugyanis most már min­den szelet kenyeret átvizs­gál, így hozhatta az újabb leletet. Arra gondoltam, lehet, hogy elfogyott a liszt a sü­tőipar kamráiban is? Nem tudom, de a gondos szitálás. úgy látszik, elmaradt... Mindenesetre, amíg nem kapok hírt arról, hogy most már új lisztből sütik a ke­nyeret — addig bizalmatlan­ság ide vagy oda — magam is átvizsgálok minden szelet kenyeret, mielőtt beleharap­nék. K. J. Fáklya-előzetes A lap augusztus 6-án megjelenő 15. száma érdekes olvasnivalókat kínál. A magyar—szovjet vo­natkozású írások sorában olvashatunk a Vinnyica— Albert irsa közötti 750 kilo­voltos távvezeték befejező munkálatairól, a METRIM- PEX grúziai kiállításáról, s az őszi idényben Magyar- országra érkező szovjet vendégművészekről. A színes anyagok sorában vezető helyet foglal el a hatalmas iparvidék, az Urál múltjáról, jelenéről és jövőjéről készült fényképes riport. Figyelmet érdemel az 1970 decemberében alapított szovjet felsőszintű vezető-, képző intézetről készült írás és a KGST tevékenységét bemutató sorozat követke- zat része. A sportoldal az augusztusi moszkvai úszó VB-ről ad előzetest. A hagyományok­nak megfelelően ezúttal is található a számban orosz nyelvlecke, rejtvény, mozi­műsor-ajánlat és a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­nak kétheti programja. Óvodaépítés társadalmi összefogással Füzesgyarmaton Szőke Ist­ván tanácselnök irányításá­val ülést tartott a végrehaj­tó bizottság. Elsőként megvitatták és elfogadták dr. Szentesi Ká- rolynak, a végrehajtó bizott­ság titkárának beszámolóját a honvédelmi törvényből adódó szakigazgatási felada­tokról és végrehajtásáról. Ezt követően Bátori Árpád mű­szaki ügyintéző értékelését hallgatták meg az építési és közlekedési és vízügyi ható­sági munkáról. Az írásos be­számoló részletesen szólt az építésügyi hatósági tevékeny­ség jelentőségéről és fő fel­adatairól, a szervezeti fel­építésről, valamint a szemé­lyi és tárgyi feltételek ala­kulásáról. Az állampolgárok leggyakrabban engedélyekért fordulnak az építésügyi ha­tósághoz. Az elmúlt évben 163 volt az építésügyi ható­sági ügyek száma. Szó volt az építési fegyelemről, a te­lekgazdálkodásról, amelynek során megállapították, hogy a község terű étén a telekel­látás megfelelő, hiszen a nagygyepen még mindig 80 —90 állami telek áll a vá­sárlók rendelkezésére. Per­sze, az igények változása kö­vetkeztében, az építtetők in­kább az úttal ellátott és köz­művesített telkeket keresik. Ilyenek sajnos már nem akadnak a községben. El­hangzott olyan javaslat, hogy hasznos lenne a nagy­gyepi telkeket előközművesí- teni. Mivel a társasházak iránt is nagy az igény, szük­ségesnek vélik . a Béke utca bal oldalának területelőké­szítését. A jelentés foglalko­zott az ár- és belvíz okozta épületkárok felszámolásával, az árellenőrzéssel, közlekedé­si és vízügyi feladatokkal. Hozzászólások, kérdések megválaszolása után a végre­hajtó bizottság mindkét be­jelentést jóváhagyólag tudo­másul vette. Ezt követően bejelentésekre került sor. A nagyközségi tanács elnöke egyebek között elmondotta, hogy az egyre növekvő igé­nyek miatt szükségessé vált a strand melletti tüzelőolaj­árusító kút folyamatos nyit­va tartása, hogy ilyenkor, nyáridőben is a kedvezmé­nyesen árusított tüzelőolajo­kat a lakosság meg tudja vá­sárolni. Elhangzott az is, hogy a tanácsháza előtti benzinkút már korszerűtlen, a helye sem megfelelő, s ezért indokolt lenne egy új, korszerű berlzintöltő állomás létesítése. Már korábban tárgyalások folytak a Műemléki Felügye­lőséggel, hogy a Simonyi ut­ca 1. szám alatti házat jó lenne megvásárolni és azt falumúzeumnak kialakítani. A felügyelőség támogatja a kérést, és az épületvásárlás­ra 130 ezer forintot biztosí­tott. A terv szerint a házat még az idén berendezik azokkal a tárgyakkal, ame­lyet a jól működő helytörté­neti szakkör eddigi tevé­kenysége alatt összegyűjtött. Nagy elismeréssel beszélt a helyi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet szocialista bri­gádjainak felajánlásairól. Ugyanis a Széchenyi utcai óvoda életveszélyessé vált, s emiatt egy új óvoda kellene. Mivel elegendő pénz nincs, bővítik a Klapka utcai óvo­dát, zömében társadalmi munkával. Ennek megvalósí­tását vállalták a termelőszö­vetkezet szocialista brigád­jai. Előreláthatóan ennek az értéke megközelíti a félmil­lió forintot.

Next

/
Thumbnails
Contents