Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-27 / 175. szám

1978. július 27., csütörtök ISHilUkfeM Megfontolandó javaslat Rendben megy az üvegbetétek visszaváltása Akut gondra hallottam megfontolandó javaslatot nemrégiben egyik vállala­tunknál. A munkaerőhelyzet néminemű javításáról lé­vén szó, a munkaügyi osztály vezetője azt mondotta: Saj­nos igaz, amit évek óta han­goztatunk — nincs munka­erő. Legalábbis a vállalatok kezében nincs. Annál elszo­morítóbb, hogy két vállalat „között” viszont van... Ami nem mást jelent, mint azt, hogy évről évre jönnek-men- nek a dolgozók egyik válla­lattól a másikig. Az illető he­lyen például tavaly csaknem ötszáz dolgozót vettek fel és — csaknem ötszáz még ab­ban az esztendőben el is hagyta a vállalatot — más­hova ment dolgozni. Sok összetevője van a munkaerő-fluktuációnak. Az okok kiderítését ugyanennél a vállalatnál tavaly széles körű vizsgálódás kutatta. Többek között megállapítot­ták, hogy (már régóta tudott dolgok) a szociális ellátott­ság nem kielégítő színvona­la, a bér- és jövedelempoli­tikai kérdések tisztázatlansá­ga, vagy pontosabban megoldásuk elmaradottsá­ga a két fő ok, melyek miatt kedvezőbb feltételű munkahelyeket keresnek egyes munkásrétegek. Ehhez járul még, hogy egyes válla­latoknál — mint például az adott helyen is — lassú a műszaki fejlesztés, ugyan­csak lassú tempóban halad a munkakörülmények javítása anyagi fedezetek hiányában. A fenti okokat azonban be­árnyékolja a következő tény: Az említett vállalattól né­hány százan (nem akarjuk megnevezni) egy másik vál­lalathoz jelentkeztek. Itt, ugyancsak tavaly 400 új dol­gozót vettek fel. Ennél a vállalatnál tagadhatatlanul jobbak a munkafeltételek, jobb a szociális ellátottság, magasabbak a kereseti lehe­tőségek. Mégis az történt, hogy « 400 jelentkezőből ta­valy 200 innen is kilépett. Megállapították mindkét helyen azt, hogy a kilépettek döntő többsége nyolc általá­nost nem végzettek közül ke­rül ki, tehát tudati fogyaté­kosság az eredője annak, hogy csapot-papot otthagyva, nem törődve az önkéntes ki­lépés hátrányos következmé­nyeivel, elhagyják az üzeme­ket ezek a vándormadarak, önkéntelenül fogalmazódik meg a feladat: arra kell te­hát törekedni — a fenti okok megszüntetése mellett is —, hogy minél kevesebben le­gyenek olyan felnőtték, akik nem végzik el az általános iskola nyolc osztályát, snem szerzik meg legalább a mi­nimális ismereteket arról, hogy milyen lehetőségeik, jogaik és kötelességeik van­nak az élet minden terüle­tén, így a termelőmunkában is. Ez azonban csak egyik ol­dala a dolognak. És most jön a javaslat, ami a fluk­tuáció csökkentésére elhang­zott az illető üzemben. Ez pedig így szól: tovább kelle­ne finomítani azt a rendele­tet, amely kimondja, hogy egy dolgozó csak csökkentett bérrel dolgozhasson abban az esetben, ha egy éven be­lül kétszer kilép valahonnan.- Méghozzá úgy kellene ezt módosítani — a dolgozók és nem utolsósorban a vállala­tok, a népgazdaság érdeké­ben —, hogy egy éven belül sehonnan se léphessen ki senki. Ugyanakkor meg kel­lene szigorítani a rendelet megvalósulásának ellenőrzé­sét is, mert sok vállalat azt jelenleg sem tartja be, vagy­is magasabb munkabért ad azoknak, akik, jóllehet mára harmadik munkahelyükre ér­keznek egy éven belül Az ilyenféle „beavatkozás” egyáltalán nem a szabad munkavállalás elve ellen hat­na. Ellenkezőleg: a szükség­letekhez igazodva a dolgozók általános érdekeit segítené. Azokét is, akik meggondo­latlanul cserélik munkahe­lyeiket. y. D. Az SZMT társadalmi el­lenőrei az év első hat hó­napjában 1415 kereskedelmi, vendéglátóipari egységben tartottak vizsgálatot. Ebből a második negyedévre 739 ellenőrzés jutott, 63-mal több, mint az előző negyedévben. A közelmúltban megtartott brigádvezetői értekezleten hangzottak el ezek az ada­tok. A beszámoló hangsú­lyozta, hogy a csoport mun­káját egyre inkább a terv- szerűség a rendszeresség jel­lemzi. A hiányosságokról össze­sen 144 jegyzőkönyv készült. A zöldség-gyümölcs ellá­tást vizsgálva megállapítot­ták az ellenőrök, hogy az új termékek megjelenésével ja­vult a kínálat. A minőség azonban néhány helyen nem felelt meg a kívánalmak­nak. Több zöldségboltban rohadt, csírás burgonyát, hagymát árusítottak első osztályúként. A kosaras felvásárlásnál ugyancsak történtek szabálytalanságok. Míg az egyik üzletben a pénztáros nem írta alá a felvásárlási jegyet, addig a Az aratási munkák előse­gítésére az AUTOKER Válla­lat — budapesti, békéscsa­bai, debreceni, győri, ka­posvári, szombathelyi, mis­kolci és kecskeméti fióküzle­teiben — aratási ügyeletet szervezett a mezőgazdasági üzemeknél használt IFA-te- hergépkocsik hibáinak gyors elhárítására. Az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben másik boltban a dátumot felejtették rávezetni a bi­zonylatra. Az üvegvisszaváltás az utóbbi időben rendben megy, hiszen az ellenőrzött száz egység közül egyikben sem követtek el visszaélést. Az viszont baj, hogy a betétdí­jak változásáról az ÁFÉSZ- központok nem minden üz­letet tájékoztattak, nem ad­tak ki hivatalos ártáblázatot. A vásárlók könyvét sok üz­letben a fiókban tartották, és volt olyan hely is, ahol egyáltalán nem találták az elismerés és a bírálat közlé­sének e fontos eszközét. Természetesen szó volt az értekezleten a harmadik ne­gyedév főbb ellenőrzéseiről is. Ezek szerint megnézik — többek között — konzervek, a mélyhűtött áruk, a diabe­tikus élelmiszerek, a tejter­mékek értékesítését, a papírt és írószer, iskolaköpenyek ellátását. Vizsgálják a ter­mékszerkezet változásából adódó ruházati termékek termelői árváltozásának a hatását, a hiánycikkek mennyiségét. s—r mintegy 40 ezer IFA-teher- gépkocsi szállítja a gabonát — a földekről a raktárakba vagy a szárítókba. Hiba ese­tén — ha valamelyik AUTO- KER-fióknál nincs raktáron az igényelt alkatrész —, te­lexen a központi készletből, vagy más megyék fiókjaitól soron kívül átkérik az után­pótlást, hogy mielőbb ismét munkába állhasson a gép­jármű. Aratási ügyelet És akkor megmozdult a föld... Békés, 1978., július. A sárgára meszelt kicsiny ház fala erős, barna héjú gömbfákkal van kitámaszt­va. A madzagra erősített újságpapírcsíkok halkan zi­zegnek a könnyű szélben, jelezve a járókelőknek: er­refelé nem tanácsos közle­kedni. A csonka kémény alatt rendbehozták a tetőt, a piros cserepek elütnek a többitől. Téblábolok az elhagyott hajlék körül. Halálfehéren meredeznek az ól összetákolt deszkái a diófa terebélyes lombjai mögött. Valahol tyúk kotkodácsol. Éles hang­ja felveri a környék csend­jét, harsányan végigbukdá­csol a szabálytalan porták között. Alacsony, fekete hajú, kontyos asszony áll meg mellettem és megkérdezi: — Nézelődik? — Nézelődöm. — Ismerte őket? — Nem. — Meséljek róluk? — Meséljen. „Tudja, rendes, jószívű házaspár lakott itt. Gyakran meglátogattam őket. A férfi közel jár a 70-hez. a felesé­ge valamivel fiatalabb. Há­rom éve költöztek be a ta­nyáról. Sajnálom őket, hogy így tönkrement a lakásuk. Amikor legutóbb náluk jár­tam, már készülődtek a költözködéshez. A szobában a megrepedezett mennyeze­ten óriási vonalként szaladt végig a nagygerenda, ame­lyet szögletes oszlopok tar­tottak. A két egymásnak fe­szülő ágy felett a rozsdás szögön félrecsúszot a feszü­let. Az asszony meg-megállt a szoba közepén, kék köté­nye alatt összekulcsolt kéz­zel nézte a hat lány fényké­pét. Könnytől fénylő szemé­ben boldogság és szomorú­ság vibrált, amint tekinte­tével végigsimogatta az aranyozott keretbe zárt gye­rekeinek gondtalan, mosoly­gós képmását: életének ér­telmét. Vékony, ráncos arcán az emlékezés nyugtalan sze­le futott át, amikor neki­dőlt az ajtófélfának. — Akkor este semmi rosszra nem gondoltunk. Megmosakodtunk, a férjem­re tisztát adtam. Bezártam az aprójószágokat és én is lefeküdtem. Lehetett úgy ki­lenc óra. Elővettem az olva­sómat és imádkoztam ... Halkult a hangja, a félho­mályban is láttam: az ese­mények felidézése félelem­mel tölti el. Óvatosan leült a konyhaasztalhoz. Az ott­felejtett tányérban megcsör­rent a kanál. — Hajnalban arra ébred­tünk, hogy valami morajlik. És akkor megmozdult a föld. A szekrény ajtaja kivágó­dott, a felső polcról leestek a ruhák. Ezzel egy időben nagy robajjal beszakadt a tető, később derült ki: a ké­mény beesett a padlásra. A magatehetetlen férjemre néztem, aki mozdulatlanul feküdt, a takaró teli volt mész- és malterdarabokkal. Belemarkolt az asztal szé­lébe. — Kirohantam az utcára, ahol már álltak néhányan, hálóingben, pizsamában. Az egyik szomszéd a kerítését festette, semmit sem vett észre. Milyen szerencséje van istenem, gondoltam, hiszen új háza van ... Az öregember szótlanul ült a verandán. A sarokban egy pár fűzőnélküli bakancs hevert, mellette az alumíni­um lavórban szappanos víz várt a sorsára. A bácsi ült és a botját simogatta. Haja­donfővel, borostásan bámult a semmibe. — Az asszony odáig volt a városért, most megkapta — szólalt meg rekedten. — Ott kinn talán soha nemért volna ez a baj bennünket. Ilyen a sors, látja. Világéle­temben a földdel bíbelődtem, kiszipolyozta az erőm, idő­nap előtt megrokkantam, most meg majdnem a vég­zetem okozta... Erőlködött, fel akart kelni, a bot vége nagyokat csúszott a kövön. — Várj, majd segítek — ugrott oda a felesége. Kétrét görnyedve lassan megindult az ágy felé. Sza­bad kezével megmarkolta a kihűlt tűzhely vasát és in­dulatosan mondta: — Itt feküdtem, nem tud­tam mi történt, csak annyit fogtam fel az egészből, hogy valami nagy baj lehet. Fel szerettem volna ugrani, sza­ladni valahová, de nem tud­tam. A beteg gerincem nem engedelmeskedett. Pokoli ér­zés volt. Végül nyugodt let­tem: ha meg kell halni, hát legyen, mennyit ér már az én életem ... — Ugyan, miért beszélsz bolondokat — nyugtatta a néni, s megigazította a koc­kás párnát az ura feje alatt. — Még aznap délelőtt elsza­ladtam a biztosítóhoz beje­lenteni a kárt. Mondták, hogy közben az újságtól is itt voltak, lefényképezték a megrongálódott tetőt. A fér­jemre rázártam az ajtót, azért nem tudtak bemenni. A tornyos falióra delet mutatott. Az ütések hangja szinte kísértetiesen hangzott a besötétített szobában. Az öreg úgy figyelte a jobbra- balra sétáló ingát, mintha az lett volna a legfontosabb. Az asszony váratlanul felém fordult : — Nem panaszkodunk, a vejeim megjavították a tetőt, de a második rengés végkép elintézte a hajlékot. A leg­kisebbik lányomhoz me­gyünk Borosgyánba. Üjra a tanyára. Reméljük, nem so­káig leszünk ott. Azt mond­ták, ilyen öregeknek enge­délyezik egyszoba-konyhás lakás felépítését is. Kölcsönt nem veszünk fel, a biztosító és a lányaink segítenek. Elöl megfogta sötét fej­kendőjét, jobbjával betűrte a kiálló ősz hajszálakat, s halványan mosolygott: — Ja, majdnem elfelej­tettem, fürdőszobánk is lesz... Az öregember mindezt már nem hallotta, elszende- redett. Talán álmodott is. Azt, hogy ül a parasztszeké­ren, ostorát csattogtatja és a lovak közé csap' vidáman. Röpül, ..röpül a kocsi, ki tudja hova ...” Elhallgat. Az árok szélén pihenő lábán a kemény visz- ; ereket nézi és csendesen megjegyzi : — Hát ennyi... — Köszönöm, hogy ilyen szépen elmondta. ' : — Semmiség, jöjjön el, ha felépül a ház. Biztosan örül­nek az öregek — kiáltja utánam, miközben műa­nyag papucsa szaporán csat­tog a sima betonjárdán ... Seres Sándor Fiizesgyarmati képek Füzesgyarmaton is vontatottan haladt a betakarítás a ked­vezőtlen időjárás miatt. A jó időben felgyorsult a munka, 2300 vagon búzára számítanak A szövetkezet 28 hektáros meggyesében lassan befejeződik a szüret. Eddig 11 vagon gyümölcsöt szedtek le, még várha­tóan két vagonnal kerül a ládákba. Nagy részét exportra szállítják Jó termést ígér a háztáji 230 hektáron elvetett mák. A je­lenlegi állapotot figyelembe véve bőségesen jut majd az üzletekbe Fotó; Béla Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents