Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
1978. július 26., szerda Mivel töltjük a munkaidőt? Beszélgetés A munkaerőhiány évek óta gazdasági adottságaink közé tartozik. Ám ugyancsak évek óta rendelkezésre áll egy képzeletbeli tartaléksereg: a munkaidő-veszteségek csökkentése százezrek munkába állításával lenne egyenértékű. A mérleg egyik serpenyője tehát: jelenleg mintegy százezer munkás hiányzik az iparból, s ezt növelik még a meglevő munkaerő-felhasználásból adódó veszteségek. A Gazdaságkutató Intézet számításaj szerint a rendelkezésre álló munkaidőalap 20—25 százaléka megy veszendőbe. Ez körülbelül 2—2,5 milliárd munkaórának, több mint egymillió foglalkoztatott évi teljes munkaidejének felel meg! Ez hát az egyik oldal. Mégis, feladatainkat többnyire teljesítjük, sőt — nem mindig és nem túlzott mértékben — túlteljesítjük. Mi húzza vissza a mérleg lebillenni készülő serpenyőjét? A túlóra. A KSH adatai szerint a fizikai dolgozók 40 százaléka rendszeresen túlórázik — függetlenül attól, hogy közeledik-e valamilyen tervteljesítési határidő: negyedév, félév, vagy évvége. Azt is kimutatták ezzel párhuzamosan, hogy — ritka időszakoktól eltekintve — a túlórázás hosszabb távon gazdaságtalan, társadalmi következményei rendkívül károsak. Lengyel kutatók szoros kapcsolatot mutattak ki a túlórák száma és a munkahelyi bal- * esetek között. S ha belegondolunk: a balesetek tovább csökkentik a munkában levők számát, több túlórára lesz szükség, a túlóra és a munkahelyi balesetek között pedig... De nemcsak erről van szó. A túlóra gazdaság- talanságát a teljesítménystatisztikák is mutatják. Ha a nyolcadik munkaórában elért teljesítményt száznak vesszük, a további órákban a következőképpen alakul a dolgozók teljesítménye: a 9. órában 95, a 10.-ben 89, a 11.-ben 80, a 12.-ben 76 és a 13.-ban 61 százalék. • flzidft — pénz? A számok magukért beszélnek, természetes tehát, hogy a veszteségidők felmérése, az okok elemzése a legfontosabb vállalati feladatok egyike. Természetes? Annak kellene lennie. A népi ellenőrzés megállapításai mindenesetre nem erről tanúskodnak. A gazdálkodó egységek kis hányadában végeznek csak veszteségtanulmányokat, munkanap-fényképezést. Ez pedig arra utal, hogy az idő szerepe a gazdasági vezetők szemléletében másodrendű feladat. Sok helyütt a törtnapi hiányzásokat nem is tartják nyilván! Míg az anyag és energia felhasználását, a készletek növekedését, a bérszínvonalat szigorú rendelkezések szabályozzák, a. munkaidővel való pazarlás igen ritkán von maga után közvetlen anyagi következményeket. Az okok bonyolultak, s a megoldás sem egyszerű. A munkaerőhiány viszonylagos mértéke összefügg gazdaságunk mai színvonalával, szervezettségével, a munka- fegyelemmel. A munkaerőgazdálkodással foglalkozók egyöntetű véleménye, hogy kívánatos lenne növelni a teljesítménybérben dolgozók arányát. Ennek azonban nemcsak technikai akadályai vannak, gyakran még érződik az a káros szemlélet, mely a normázást és a veszteségek feltárását munkásellenesnek tartja. Képzettség és fegyelem Párt. és kormányhatározatok ismételten hangsúlyozták, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés meggyorsításának egyik alapfeltétele és tartaléka a munka szervezettségének növelése. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a munka mérése és normázása az üzem- és munkaszervezési tevékenység szerves részévé váljon. Az elhatározások ellenére tovább csökkent a teljesítménybéres dolgozók száma, s ez a kedvezőtlen folyamat csak 1976-ban állt meg. A munkaidő-veszteségek nagy része szoros kapcsolatban áll a munkafegyelemmel. Ez utóbbi pedig bizonyíthatóan összefügg a műszaki-technikai színvonallal. A korszerű, nagy termelékenységű gép magasabb képzettséget igényel, s a tapasztalatok szerint a képzettség és a munkafegyelem között is erős a kapcsolat. Ezen a téren van még javítani való: a KSH adatai szerint a minisztériumi iparban dolgozóknak közel fele kézi munkát végez, de a gépek és berendezésék mellett dolgozók csaknem ötven százalékának mindennapi tevékenységében is a kézi munka dominál. S még egy figyelemreméltó adat: miközben 1972 és 1977 között az iparban a fizikai létszám csökkent, az anyagmozgatással foglalkoztatottak — amúgy sem alacsony — szám,a 7 százalékkal nőtt. Fegyelmezett munkavégzésről akkor beszélhetünk, ha nincs a munkás hibájából származó veszteségidő. Amikor ,a vállalatok egy részénél elszánták magukat arra. hogy — szembenézve a valósággal — felmérjék a munkaidő-veszteségeket, kiderült: a dolgozóktól függő veszteségek nagysága sokkal kisebb, mint azoké, melyek ,a dolgozóktól függetlenek. A veszteségek leggyakoribb oka a szervezetlenség, s ahol a munkások - szervezetlen körülmények között kénytelenek dolgozni, ott a vezetőnek nincs erkölcsi alapja a fegyelmezett munka megkövetelésére. De igaz ez fordítva is. A jól szervezett munkahelyen nincs szükség fegyelmezésre: ,a munkavégzés rendje, a munkafolyamatok szabályos ritmusa kikényszeríti a fegyelmezettséget. A veszteségidők felszámolása nem olyan feladat, amely egyik napról a másikra megoldható, a veszteségek néhány fajtája nem, vagy csak nehezen csökkenthető. De nyolcmilliárd forint — ennyiről volt szó a bevezetőben — sok pénz, és ekkora összegnek néhány százaléka sem kevés. Föld S. Péter Az Építéstudományi Intézet a Beton- és Vasbetonipari Művek lábatlani gyárának felkérésére elkészített egy betongyári vezérlőpultot, amely automatikusan adagolja az alapanyagot a betongyártáshoz. A képen: a betongyári vezérlőpult (MTI-fotó, Balaton József felvétele — KS) Hatékony gyomirtó szer Új gyár Fűzfán Üj propaklór üzem építését kezdték meg a fűzfői Nitro- kémiánál a vállalat és a Nehézvegyipari Kutató Intézet technológiája alapján. Az évi 1200 tonna kapacitású gyár várhatóan októbertől termel majd, és termékéből, az értékes hatóanyagból, kiváló hatású gyomirtó szert készítenek. A kísérleti terméket egyébként már jó eredménynyel vizsgáztatták a kukoricatermesztő rendszerek. A szakmai vélemények szerint nagy hatékonysággal irtja azokat a gyomokat is, amelyek az utóbbi években nagyüzemi táblákon elterjedtek, mert a közismert szerek hatástalanoknak bizonyultak. Velük szemben mentesíti a kukoricatáblákat többek között az amarantus (disznópa- réj)-tól is. Ugyanakkor a vegyszer egy év alatt teljes egészében elbomlik, nem marad nyoma sem a talajban, sem a növényzetben. A tervek szerint a következő évben a Nitrokémiánál már mintegy negyedmillió hektárnyi terület gyomirtására elegendő propaklór hatóanyagú gyomirtó szert gyártanak. Ebből a hatóanyagból kizárólag a Nitro- kémia készít növényvédő szert, ezért a jövőben jelentős exportra is számítanak. munkáról, életről, mozgalomról Liptákné és a téglák (Fotó: Martin Gábor) Lipták Andrásné, az Építőipari Kiváló Dolgozója a békéscsabai 2-es téglagyár égetője és szakszervezeti bizalmit Még gyereklány volt — tizennégy éves —, amikor 1947-ben az 1-es gyárban elkezdett dolgozni. Hoird ta a rámát, amire a nyers cserepet rakták, majd pucolta a cserepet, aztán elszedő lett. Később a szárítóba került rámásnak, utána állványrakónak. Szinte minden munkahelyen megfordult, ahol a nők dolgoztak, mégis férfimunka mellett állapodott meg: az égetésnél. — Akkor már kezdték a nőket is bevonni ebbe a szakmába. A nagynéném is ezt csinálta, s én tőle kaptam kedvet, ő volt a tanító- mesterem. Még jó ideig hagyományos módon ment az égetés abban az időben. A körkemence fölött levő szórónyílásokba kellett a szenet lapátolni, egy műszak alatt 40—45 mázsát. És járni körben, táplálni a tüzet, hogy ki ne aludjon. Ma már lényegesen köny- nyebb az alagútüzemben a munka. Itt a tűz helyett az áru halad. Negyvenperces szakaszokban tolják be a nyers szárított téglát, ami aztán a másik végen égetve jön ki. — Három műszakban dolgozik. Nem megerőltető ez egy nőnek, aki feleség, anya és háziasszony is? — Ha hozzászokik az ember, akkor nem. Én pedig már meg sem tudom mondani mióta csinálom. A z férjem is így dolgozott — ! ' szállító kezelő volt szintén itt a gyárban — egészen addig, míg le nem százalé- kolták a betegsége miatt. Mindig azonos műszakban voltunk — szerencsére. Csak akkor lett nagyon nehéz, amikor három évvel ezelőtt elkezdtünk építeni. Borzasztóan kellett a pénz, úgy mint nemrég a betegség miatt, s közben kijártam a téeszbe is dolgozni. Ez bizony sok volt, még nekem is, aki bírom a munkát és alig pihentem életemben. De fölépült a ház, igaz még nincs minden rendben és sok adósságunk van, $ mert ekkora ház, sokba került. — Két lányával együtt négyen vannak. Mekkora a ház, amire azt mondják, , hogy miért építettek ilyen $ nagyot? — Három szoba, előszoba, ,1; fürdőszoba, központi fű- » téssel. Tudom én, hogy kisebb is elég lett volna. De mikor tíz évig az anyásomnál egy konyhában laktunk, aztán az anyáméknál egy szobában. És amikor a konyha volt az összes birodalmunk, akkor születtek és voltak picik az ikrek — koraszülötten. Azt hiszem, így már érthető, miért volt minden vágyunk, hogy egyszer tágas, kényelmes és önálló lakásunk legyen. S ha nincs is rendben még minden és sokat kell eztán is rajta dolgozni, ebben leljük minden örömünket. — Gyerekek, munka, házépítés, betegség a családban. Mikor van szabad ideje? — Mindig nagyon kevés, volt. Míg a kislányok kicsik voltak azért, aztán az édesanyámat ápoltam öt éven keresztül, majd a házépítés, és közben a férjem betegsége.... Magamra, szórakozásra jóformán soha nincs idő. Néha egy könyvet elolvasok, vagy ha délelőttös vagyok, elme- gyeik egy gyári rendezvényre. Nemrég voltunk kétnapos vállalati kiránduláson Miskolcon, Lillafüreden és Tapolcán. El se tudom mondani, milyen jólesett látni azt a sok szépet és gyönyörködni. De üdülni még nem voltunk soha. Csak a tévéhíradót nem mulasztom el, mert az nagyon érdekel, hogy mi történik a nagyvilágban. Szeretem még a politikai oktatást is, meg szükségem is van rá a bizalmi munkámhoz. — Régóta végez szak- szervezeti munkát? — Kisebb-nagyobb megszakítással majd mindig bizalmi voltam, most pedig 1969 óta egyfolytában, s így jól érzékelem a változásokat. örültem, hogy újra nagyob szükség lett ránk, hiszen jól emlékszem még arra az időre, amikor a bizalminak — akárcsak most — nagy szerepe volt a vállalat életében. Csak mostanra már több tudás szükséges ehhez a megbízatáshoz, hogy jól is végezhesse az ember, s tényleg bele tudjon szólni a gyári dolgokba, sőt javaslatai is legyenek. És ez nem megy tanulás nélkül, mert ma már nem olyan egyszerű a dolog, mint valaha volt. Szóval, ehhez is idő kell. De szívesen csinálom, a gyár a második otthonom, ismerek mindent és mindenkit, különösen csoportomhoz tartozó tagokat. — Férjével együtt mindig a téglagyárban dolgoztak. Jó érzés lehet így összenőni egy szakmával, munkahellyel, kollektívával? Nálunk ez családi hagyomány. Apám is itt dolgozott, és itt van még rajtam kívül két testvérem. Mi tényleg téglás família vagyunk. Vass Márta Tubi vagy nem tubi? A szegedi ipari vásár kisebb területen és ritkábban nyitja meg a kapuit, mint a BNV. Ez mit sem von le a jelentőségéből, amit csak növel az a tény, hogy Szeged testvérvárosainak — először Szabadkának, most már Tur- kunak is — jelentkezése nemzetközivé terebélyesíti. Külön is figyelemre méltó, hogy a vásár ideje egybeesik a szegedi ünnepi hetek időszakával is, így a látogatók száma jóval felülmúlja az egyébként reméíhetőt. Nem mintha a kiállítás maga nem vonzana kellő számú érdeklődőt. A széles skálán felvonultatott termékek mindenkinek adnak nézni- és látnivalót. Van itt ruha, cipő, bútor, mezőgazdasági kisgép, lacikonyha, faház, égetett cserép, gyümölcsök és húskészítmények, hőálló üveg és kukoricabetakarító adapterek, strandholmik, csinos manekenek — szóval, mi szem, szájnak ingere. Sőt még grillkész galamb is. Igaz, álnéven. Szóval állunk a vásárigazgatóság irodájában a díjkiosztás napján. Várunk a nyertesek névsorát tartalmazó stencilre. A szolidan festett titkárnő türelemre inf bennünket: még néhány perc, a zsűri ugyanis éjfélre fejezte be munkáját, a gépírónők pedig hajnalig dolgoztak. Ezt meg kell érteni. Végre a kezünkben a névsor. örömmel nyugtázzuk, hogy egy nagydíjat és három vásárdíjat a mi megyénknek is sikerült elhódítania. Minden a legnagyobb rendben, mehetünk fotózni. De megakadunk. Azt olvassuk ugyanis, hogy a Vetőmagtermeltető Vállalat orosházi területi központja a vásárdíjat a nemes petúniájáért és grillkész galambjáért kapta. Visszarohanunk az orosháziak vitrinjéhez. De galambot egy darabot sem látunk. Sem élőt, sem grill- készet. Látunk viszont a gyönyörű petúniákkal együtt még gyönyörűbb virágokat, amelyeken ez a felirat díszeleg: BEGÓNIA TUBERHYB- RIDA. Szóval nem grillkész galamb, hanem hibrid tubi. Mindegy. Meg kell érteni. Hajnali gépelésnél érthető az elhallás, és a vásár ezzel együtt is valóban nagyszabású seregszemléje iparunknak! (fcőváry)
