Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-22 / 171. szám
O 1978. július 22., szombat A szegedi Fegyveres Erők Klubjának Derkovits Képzőművész Köre Nyári József rajztanár vezetésével táborozik a geszti parkban. A festői környezet kellemes színtere az alkotásnak és a pihenésnek is Fotó: Gál Edit Riport a szegedi Dóm térről Bánk bán születőben Műszakiak kopácsolnak, csörögnek, csattognak a hatalmas színpad mögött. Hangfoszlányojt a levegőben. Fent a Bánk bán árkádos díszletei között katonák és civilruhás fiatalok földre szegezett tekintettel. — ... Igen, köszönöm. Tehát, ha jön a királyné, meghajoltok. Figyelem, jön a királyné! Senki, nem jön, de a hátak alázatos tartásba görbülnek. Egy civil statiszta szűri a foga között. — Tiszteletem igazgató úr. Visszafojtott nevetés. Amikor megkezdődik a tánc, egy két lépést tehettek, utána vissza a helyetekre. ___Közben itt a Petur bán m indenféle dühös dolgokat beszél___ B ékességes tűrés, ezt mondja a Kállay művész űr, ekkor lassan szóródjatok szét. — Békességes tűrés! Szétszóródnak. Ügy tűnik, nagyon, mert néhány perc múlva ismételt kiáltozás. — Függöny húzók! Kérem a függönyhúzókat. Gyerekek! Hányszor mondjam már, a ... (itt nem idézhetünk szó szerint). A függönyhúzók késnek. — Na, de hát... Kérem, itt száztíz ember van a színpadon, nem lehet mindenkit külön hajkurászni. Függönyhúzó ... na végre! — Véget ért az első felvonás! Főiskolás békétlenek, stúdiós békétlenek, és katona békétlenek maradnak, a többi le... — Merániak figyelem! A békétlenek bekergetik a me- rániakat. Rajta! Nevetve tódul be a színpadra a tömeg. Akik háttal állnak a többinek, ügyelnek, fel ne bukjanak. Ismétlés, nem volt elég „kergetős” a kergetés. Most jobb, a rendező bólint. — Köszönöm. Következő! Kérem a Solom-katonák elsöprő rohamát! Katonák be. Igazi katonák. „Elsöprik” az imént betört békétlenkedő- ket. A díszletek mögött elsöprők és elsöpörtek leülnek, öt perc cigarettaszünet. Esteledik. A nézőtér széksoraiban ismerős arcok tűnnek fel. Kállay Ferenc, Béres Ilona. Nemsokára ők következnek. Lengyel György rendező mikrofonnal erősített hangja betölti a Dóm teret. Indulatmentes, nyugodt hanghordozás, szerény, de határozott utasításokat közöl. „Az lenne a kérésem...” Mindig kér, nem parancsol, de szava parancs. Petur bán keresztcsíkos pulóverben, zöld bársonyfarmerben, Bánk fekete ingkabátban, barna farmerban az árkád előtt. Most tudja meg Bánk bán az összeesküvés hírét. Bessenyei Ferenc áll a színpad közepén, előrántja kezét a farmerzsebből. Körbemutat a széles, üres területen. — Ez itt nem jó! összeesküvés ... ennek valami zártabb, titkosabb környezetet kell... nem itt kint a ... — Jó, köszönöm, kérem, húzódjatok az árkád oszlopához. Odalapulnak, bólint, igen, így már jó. Bessenyei kinéz a rendezőre. — Működhetünk! — Igen, azért halkult le a zene! „Működnek". Petur közli Bánk bánnal, az összeesküvésben a békétlenek jelszava: Melinda. Bánk elborzad. — „Az ő mocsoktalan neve!...” Valaki megjegyzi a nézőtéren bámészkodók közül: — ... És ebből lesz az előadás? Egy másik bennfentesen lekezeli. — Nyugi. Ez így megy minden évben. Ebből lesz... És lett Bánk bán ... Igriczi Zsigmond Mai tévéajánlatunk: Egy nyári nap perceiből Simándy Józsefnél, a nagyszerű operaénekesnél vendégeskedik a televízió 21 óra 30 perctől. A művész balatongyörökf házában kerül sor arra a beszélgetésre, amelyben Simándy zenéről, hivatásáról, és életmódjáról vall. Czigány György kérdéseire válaszolva felvázolódik egy nagyszerű énekesi pálya, de megismerjük a művész küzdelmeit, életútját is. A nyugdíjas operaénekes, aki most is tevékeny, itt a Balaton partján találta meg nyugalmát; a csendet és harmóniát, amely a színpadi fellépéséhez kell és amely emberi kiegyensúlyozottságát biztosítja. Kétegyházi változások Gondolatok a közművelődési szemlélet alakulásáról * * * * * * * * * * „Falvakban él napjainkban is a lakosság fele. A falusi lakosság művelődésének feltételeiről nagy távlatokban kell gondoskodni... A művelődés iránti társadalmi törekvés a faluban is széles körű és érinti a termelőmunka, az élet minden területét. A termelő- munka színvonalának emelkedése, az életmód változása hozza magával a szakmai, a politikai és az általános műveltség iránti igények növekedését. Emellett viszonyaink között egyre nagyobb lehetőség van a falvakban is az egyéniség szabadabb kiteljesedésére, ami legtöbbször saját kultúrigényben jelentkezik. A falusi közművelődési munkában tehát különösen fontos, hogy kialakítsuk e sokszínű törekvés összehangolt kielégítésének módszereit és gyakorlatát.” (Közművelődési Kézikönyv.) Ha valaki életében háromszor járt csak Kétegyhá- zán — a 30-as években, a felszabadulás után és mostanában —, nem hinne a szemének, hogy ugyanazt a községet látja — mutat ki a pártház ablakán Zöldi László községi párttiékár. — Kétszeres elnyomás szakadt a mi falunkra Horthy idejében. Az egész országot sújtó nyomort még a nemzetiségi gyűlölködés is fokozta, hiszen nálunk az emberek többsége román. Akkoriban csak a községházát lehetett igazán épületszámba venni. Egy macskaköves út vezetett előtte, máshol csak elvétve bukkant a láb valami kopott téglajárdára. Besüppedt, tapasztott földházikók sorakoztak az utcákon. Aztán a fel- szabadulás után villanyt kaptunk, járdát építettünk, dolgoztunk, s a munkánk eredményeképp egyre jobban éltünk, Elsők voltunk a megyében. amikor 1958-ban tör- pevízművet csináltunk. Ma már évente 30—40 új ház épül, s majd mindenki bevezeti a vizet a régi otthonokba is. Szerintem itt kezdődik csak a műveltebb élet iránti igény, innentől változnak az emberek. Amit a községbe jövet láttunk, minden a párttitkár szavait igazolta. Csillogó üveg falú, dúsan rakott polcokkal várakozó ABC-áru- ház ajtaját nyitogatják a kendős nénik, kalapos bácsik. A vásárló fihtalokíól pedig az öltözetük alapján ugyan senki meg nem mondaná, hogy falusiak. Fák, parkok, rendezett vidék. Lehet, hogy ez a sok szép és jó csak a felszín, biztosan nem élnek gond-baj nélkül a kétegyháziak és vezetőik sem. De milyen más gondok foglalkoztatják őket ma. ha például a közművelődést tervezik, mint évtizedekkel, vagy csak néhány évvel ezelőtt is! 1975 decemberében szak- felügyelők vizsgálták a községi közművelődést, ismerkedtek a helyi viszonyokkal és lehetőségekkel, összefoglaló jelentésükben megírták, hogy véget ért az emberek elvándorlása, az újabb munkalehetőségek, a szociális intézkedések hatására 5071-en élnek a községben. A lakók 70—80 százaléka román nemzetiségű. A megyei átlagnál kevesebb, 1080 rádió és 894 tévé van a községben, összesen 4700 újságot járatnak az itteniek. A közművelődési törvénynek még csupán a szele érintette meg Kétegyházát: hogy valamit tenni, változtatni kéne, erre már megszületett az igény. Korábban is tárgyalta a tanács — és vb-ülés — a művelődési ház, a könyvtár gondjait. 1973-ban például határozatot hoztak, hogy az üzemek támogassák anyagiakkal a művelődési házat és igényeljék a munkáját, de a határozat nem valósult meg. 1975 júniusában a könyvtár állapotát, olvasói eredményeit tárgyalták. Az eredmény egy újabb határozat, amelynek ismét nem tudtak érvényt szerezni. Az ok: állandó személyi változások a vezetésben. A helyi gazdasági egységek sem támogatják kellően a könyvtár munkáját, kevés a beszerzési keret, szűkös a könyvtár. A művelődési ház tájékán is van javítani való. Szakmai felszereltsége hiányos, de a látogatottság is az előző évinek a felére csökkent, visz- szaesett a kiscsoportok tevékenysége. Az alapos közművelődési szakfelügyelet vizsgálata javaslatok sokaságával záródik. Bizonyos, hogy ez a nem túl rózsás helyzet, az ország számtalan nagyközségében hasonló feladatok elé állította a párt- és állami vezetőket. — Csak fokozatosan tudtunk előrébb jutni — emlékezik a párttitkár. — Igaz, hogy megszületett a közművelődési törvény, de az üzemek. tsz-ek először nem tudvaly óta az üzemek is hozzájárulnak pénzükkel a kultúr ház fenntartásához! Lássuk be azért mindnyájan, hogy ellentmondásokkal terhe?, átmeneti korszak ez a mienk. Egyik oldalon a fejlődés mellett a biztatás: „termeljetek a háztájiban, kell a népgazdaságnak!” Az emberek meg átesnek a ló túlsó oldalára, nem érzik a határt, dolgoznak látástól- vakulásig, mielőbb mindent meg akarnak szerezni, művelődésre pedig nem marad idő. Itt kell aztán a nevelési eszközök sokaságát összefogni: az oktatás, a munkahely, a faluközösség, a művelődési ház hatásait. Nagy terveket váltunk valóra mostanában a mező- gazdasági szakmunkásképzővel közösen. Nálunk alakítottuk ki a község agitációs, propagandaközpontját. Ez a társadalmi összefogás a község minden gondján segítene, művelődési részleg is működne itt. Feladatuk lesz az ünnepek megrendezése és más egyebek mellett az oktatás segítése, a nemzetiségi hagyományok ápolása, őszintén megvallom, hogy a nehézségek késztettek arra bennünket, hogy egyre többet foglalkozzunk a közművelődéssel. A Táncsics Művelődési Ház előtt Kétegyházán ták, mihez kezdjenek vele. Az ágazati határozatok — hogy kinek mi a teendője a közművelődésben ' — pedig csak lassan követték a törvényt. Most jutottunk el odáig, hogy jó úton halad az anyagi és szellemi erők ösz- szefogása. Mérlegeltük azt is, honnan kezdtük és hová jutottunk: például ma már nem nézik ki sehonnan a művelődési ház igazgatóját, ha támogatást kér. Árgyelán György 1975-től vezetője a művelődési háznak. Fiatal ember, most végzi a népművelői főiskolát. Minden megtanulható elméletnél jobb tulajdonság birtokosa: ismerik a községben, itt született, elfogadják a szavát. — Addig volt igazán nehéz a dolgom, amíg nem voltak kinevezett gazdái a közművelődésnek a munkahelyeken. Csak a vezetőkhöz mehettem. Érthető, hogy a jó szándék mellett sem tudtak eleget foglalkozni kérésemmel. Ma pedig már nemcsak én megyek, ők is jönnek hozzánk: a MEZŐGÉP például kirándulásokhoz kér segítséget és a szocialista brigádok vetélkedőjéhez. A szocialista brigádok hallatán Zöldi László veszi át a szót: — Az igazsághoz tartozik, hogy az elmúlt években mindig gazdaságcentrikusan értékelték a szocialista brigádokat. Azóta figyelünk rá, hogy ne csak mennyiségi, hanem minőségi követelményeket is támasszunk velük szemben. Mi is, a tanács is segít a gazdasági vezetőknek a közművelődési munka, a szocialista brigádélet megtervezésében, irányításában. Beszámoltatjuk a vezetőket arról, mit végeztek. Micsoda eredmény, hogy taFotó: Gál Edit Szerencsés helyzetben van Kétegyháza, mert a tanács vb-titkára hosszú időn át könyvtárosként ismerkedett a közművelődési gondokkal. Stégermájer Györgyné szívén viseli, hogy bepótolják a mulasztást: — Nemzetiségi központnak kellene lennünk, mégis ott tartunk, hogy az itt élők figyelmét fel kell ébreszteni; ápolják jobban saját kultúrájukat — mondja a vb-titkár. — Román klub alakult a művelődési házban. táncosutánpótlás nevelésével próbálkoznak, de ez még kevés. Persze, a nemzetiségi kultúra szeretetét már kisgyermekkorban kell a gyerekekbe nevelni. A honismereti, helytörténeti kutatás, hagyományőrzés érdekében tavaly megvásároltunka Műemlékvédelmi Felügyelőséggel közösen egy házat, ahol román tájházat alakítunk ki. Legutóbb ez év májusában értékelte a Népi Ellenőrzési Bizottság Kétegyházán a közművelődési törvény végrehajtását. Megismerték a község 15 éves, 5 éves és éves egységes közművelődési munkaterveit, s így írtak a közművelődési munkáról: „A művelődési ház és a könyvtár társadalmi vezetősége 1977-ben egyesült és azóta közművelődési bizottságként működik a tanács vb-titká- rának irányításával. Üléseit a nyilvántartókönyvben jegyezték, összetétele megfelelő. A tanács irányító tevékenységét jónak ítéljük meg. Anyagi támogatása viszont nem fedezi a művelődési ház részéről felmerült igényeket.” Kétegyházán a közművelődési szemlélet mégis jelentősen változott néhány év alatt. Bede Zsóka Intim téma A Húszas stúdió kedd esti . műsorának címe — A szerelem betegsége? — valószínűleg sokakat megtévesztett, s hasonló dolgokra gondoltak, mint a riport elején megszólaltatott gimnazisták: civakodás, veszekedés, féltékenység. S ugyancsak fölkapták a fejüket, amikor rögtön utána azt kérdezték a diákoktól, hallottak-e már valamit a nemi betegségekről, van-e ilyen felvilágosítás az iskolában, vagy otthon? Néhány pillanat múlva pedig egy szak- rendelésen találta magát a hallgatóság, ahol egy 16 éves lányt faggatott a riporter. S aztán egy- óra hosszán át fiatal nők és férfiak feleltek hol az orvos, hol a riporter kérdéseire, melyek szinte minden személynél azonosak voltak: mikor, hol, hogyan, és főleg kivel? Nem öncélú indiszkrécióból, hanem azért, mert a fertőzés láncát csak úgy lehet megszakítani, ha minden beteg ember — az is, aki nem tud róla — gyógykezelés alá kerül. A hangsúly nyomatékosan ez utóbbin van, hiszen ma már a gyógyulás sokkal inkább a felderítésen, mint az orvosi lehetőségeken múlik, ugyanis a penicilin feltalálása óta az eredmény biztos. A kutató tudakozódás nyomán sivár és lehangoló kép alakult ki: korán eltorzult személyiségek az egyik oldalon, s nehéz, sok sikertelenséggel folyó küzdelem a másikon. Szinte képtelen helyzetben vegetáló lányok, még olyan is, akit egy másik nő tart *ki. S olyan szexuális kapcsolatok, amelyek egy-két szó nyomán jötek létre, s több kevesebb ideig tartottak, és ürességüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy sok esetben még ha akarnák, sem tudnák a partner nevét megmondani, mert nem ismerik azt. Közömbös, elfásult hangon elmondott hasonló történetek és jó adag tudatlanság: fogalmuk sincs arról, hogy betegséget lehet kapni, s nagy megdöbbenés, hogy mégis van ilyen, sőt maguk a szenvedő alanyok. Az pedig már teljesen hihetetlen számukra, hogy ők maguk is továbbadták másoknak. A férfiak még nagyobb meglepetést tanúsítanak, és sértődöttebbek is, és mint mondták, szívesen megtorolnák, ha pontosan tudnák, kinek köszönhetik a bajt. Viszont felháborodásuk dacára sem hajlandók elárulni, ők kivel tartottak még kapcsolatot. Az eddigiekből is látszik, milyen nehéz helyzetben vannak az orvosok, akiknek a gyógyításon kívül még nyomozniuk is kell, hogy feladatukat elvégezhessék. Talán épp ezért tért vissza a riporter — Juszt László — állandóan erre a kérdésre, még akkor is, ha tudta, hogy ezzel az ismétléssel egyhangúságot teremt. És más, fontos momentum feltáratlan marad. Hiányzott ugyanis a fiatalok előélete, az, hogy milyen környezet vezet ide, de még az is, hogy élet-e egyáltalán az, amit élnek, még akkor is, ha ilyen de- fektekhez nem vezetne. Bár a megszólaltatottak viszonylag nagy száma erre nem is adott módot. Ahhoz pedig, hogy a figyelem felkeltése minél hatásosabb, megdöbbentőbb legyen, a számszerűségre is szükség volt. Az ismétlődő esetek okozta monotóniát a bevezető gimnáziumi jelenet — melyben az is benne volt, hogy azért esik némi szó a családi nevelés órán ezekről a betegségekről — és a záró orvosi tájékoztatás némileg feloldotta, mivel a tünetek, a lappangás, a betegség lefolyása és a gyógyítási kötelezettség mellett a társadalmi és morális okokat is érintette. Vass Márta
