Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-22 / 171. szám
1978. július 22.. szombat Hallomásból tudom Anyanyelvűnk oly szép, hogy szebb aligha lehetne. Annak idején azt tanultam, hogy szókincsünk több mint egymillióból áll, tehát van választékunk még akkor is, ha meg sem próbáljuk közelíteni Arany János, vagy Petőfi Sándor nyelvművészetét. Habár... Hallomásból tudom, hogy Kazinczy Ferenc óta — különösen az utóbbi évtizedben — sokkal több „kötőszót" használnak az emberek, mint amennyit a nyelvtankönyvekben találhatunk. Gondolom, nem kell részletesen elmagyarázni, szinte mindnyájan tapasztaljuk — és gyakoroljuk — (gyárban, hivatalban, üzletben és utcán) a nyomdafestéket nem tűrő „kötőszókat". A felmenőági rokonok összekapcsolása teremtőnkkel még csak istenes, de a valódi „teremtés” beágyazása egy-egy hétköznapi mondatba már nem helyénvaló. Most biztosan egyetért velem sok szülő, de ugyanakkor — tisztelet a kivételnek —, vessen is magára és pláne a gyermeke előtt ne használja az istenes szavakat, és főleg ne is engedje meg neki. Apropó! Csúnya szavak! A sajtóban, a rádióban és a televízióban egyre gyakrabban hallom: „idén nyáron”. Névelő nélkül! Csak egy kis figyelem lenne szükség hozzá, hogy tudja a riporter: a „tavaly" szót valóban névelő nélkül kell használni, de az idén az névelővel mondandó és írandó: „az idén”. Más, de szintén a nyelvművészettel kapcsolatos: kedvenc újságomból tudom, hogy a szlovák kereskedelmi miniszterhelyettes a héten átutazott Békéscsabán, s — idézem — rövid itt-tartózkodása alatt máris meggyőződött arról, hogy a meglátogatott üzletek áruellátása kitűnő, nem lehet panasz a minőségre és az áruválasztékra sem. A cikk címe: „Kitűnő a magyar üzletek áruválasztéka”. Nos, ezzel kapcsolatban kettőt nem értek. Az egyik az, hogyha nyelvünkön ilyen szépen meg lehet fogalmazni kereskedelmünk színvonalát, akkor ez vajon szlovákul hogyan hangzik? A másik: miért vélekedik sok Békés megyei ellentétesen nemcsak a választékról, hanem a minőségről is? Szép szóhasználatunk szerteszét szabadon szaporítja színvonalasnál színvonalasabb szabad szavainkat. Hallomásból tudom, hogy nyelvében él a nemzet. De akitől ezt „hallottam”, az tettekre is gondolt. Vitaszek Zoltán Mozaikkép Kója Sándorról — Hogy kicsoda ez az ember? Éjjeliőr a kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezetben. A község határában egy tanyán lakik. Hallottam ügyéről, de nem mondok semmit, nem az én ügyem. Én a tsz-közgyűlésen sem szólalok fel. Nézze, ; valamikor béres voltam, ; semmim se volt. Most min- ! denem megvan. Elégedett : vagyok, ennyi az egész. i Egy nyugdíj előtt álló tsz- tag mondta siettében, s a Ï gondolatok napokig békét- » lenkedtek benne. De hadd j kezdjem a történetet az eleji jén. Kója Sándor panasszal »“ fordult szerkesztőségünkhöz. ' Tanyán, szükséglakásban j* él. A mellette levő kétszo- : bás lakás bérlője elköltözött. ■ Azt szeretné megkapni. A • kardoskúti tanács elutasítot- ! ta. A járási hivatal ügyé• nek kivizsgálása után haji sonlóan határozott. Megál- : lapították, hogy a nagyobb lakás valóban üresen áll, ■ lakás céljára azonban nem » lehet használni. Sőt, mivel » az épület romos, gazdasá- I gosan helyre sem lehet állí- j tani. Egészségügyi szem- i pontból mindkét lakást azo- ! nosnak minősítették, csak S nagyságúkban állapítottak meg eltérést. s ■ ■ Ramasz Imre, a kardoskúti tanács elnöke mindösz- sze 26 éves. A község is fia- í tál. Az új világot építő társadalom szülötte. A lakosság zöme a pusztai telepü• lésekről, tanyákról költözött ide. A múltat régen eltemették már. Takaros, új házak sorakoznak egymás mellett. Tévéantennák nyúlnak az égbe. Autók suhannak a község kövesútján. Van itt kultúrotthon, iskola, sporttelep, s megépült a vízmű is. Minden a jólétről tanúskodik. A Rákóczi Termelő- szövetkezet elismerésre méltóan gazdálkodik. S a kő• olajipari vállalat is sok embernek ad keresetet. Bizonyára akadnak gondok is. — Kis község, kis gondok ! — jegyzi meg szerényen a tanácselnök. — És Kója Sándor ügye? Nem kapok azonnal választ. Valami nyugtalanító árnyék suhan át az arcán. — Nem célunk, hogy átadjuk neki a nagyobbik la■ kást. Abban a lakásban Oláh Károlyné lakott. Ügy ; hallottam, hogy néhány évvel ezelőtt a tévéhez fordult, azt követően felújította a tanács a tanyát. De mos életveszélyessé nyilvánították. — És amelyikben a panaszos lakik? ê — Ügy tudom, abban még lehet lakni. Az jobb állapotban van. De meg is nézhetjük. Kimentünk. Kójáék nem voltak odahaza. Kicsi, szánalmas épület. Ez az övéké. Valaha a tanya melléj- épülete lehetett; nyárikony- haféle. Mellette áll a főépület. A tanácselnök magával hozta a kulcsot, kinyitotta az ajtót. * A konyhában megrogy- gyant tűzhely, a kamrában néhány deszka, a két eléggé tágas szobában lim-lom és plüssborítású támlásszék. Az előző bérlő Kójáéknak hagyta. Bár hullik ennek a lakásnak a vakolata is, bár itt-ott beázás myoma látszik, de még mindig különb, mint a melléképület. Ügy épült, hogy emberek lakjanak benne. Rendbe lehetne tenni. Még villanya is van. Am másfél éve üres. — Helyes ez így? — kérdem a tanácselnöktől. Elgondolkodva méregeti a kis vityillót és a tanya főépületét. Szembetűnő a különbség. Lehetetlen észre nem venni. De akkor mi áll a döntés mögött? — Erről csak Tóth elvtársnő tud bővebb felvilágosítást adni. VaV A község vb-titkára Tóth Árpádné, immár 11 éve. Éppen akkor száll ki a Wartburgjából, amikor visz. szajövet a földes útról a köves útra érünk. — A tanyát le fogjuk bontani. Csak csúfítja a me- gyeszerte ismert MHSZ-lőte- ret, melyet társadalmi ösz- szefogással készítettünk. Szavainak furcsa a visszhangja. A tanya mellett van a lőtér és egy új épület is, giz-gazzal benőve. Olyan gondozatlan a környék, mint a tanya. Erre lennének büszkék a kardoskútiak. — Mi lesz Kójáékkal? — Azok ott maradnak, ahol most laknak. — Pedig a főépület szemmel láthatóan jobb állapotban van mint az övéké. — A tanácsnak Kójával csak baja volt eddig. Mindig csak segítettünk. Volt rendes lakása is. A felesége a kultúrotthon gondnokaként dolgozott. Kója azonban italozott, s életveszélyesen megfenyegette az egyik vendéget. Ezután költöztek ki a gondnoki lakásból a tanyára. El is vált. Később összeállt mással. A sportkörnél sem állta meg a helyét. — Meg szeretné venni a tanyát. — Ugyan, nincs pénze. Tudtommal nem dolgozik. Az új rendelet szerint tanyát nem is lehet eladni. Ha pedig mégis megkapná, akkor idehozna másokat. sokban hozzájárult a tsz párttitkára, Koós Sándor. Tőle tudtam meg, hogy Kója csiszolt ember, akinek a felszabadulást követő években pályája felfelé ívelt. Az ital azonban derékba törte. Jelenleg élettársával a tsz- ben dolgozik. — Miért zárkózik el a tanács a kérése elől? — Mert a tanya valóban rossz állapotban van, fel kellene újítani, s a tanácsnak nincs pénze. Ha megkapná azt a lakást, hazahozhatná az állami gondozásban levő gyerekeit. Ez újabb gondot jelentene a tanácsnak. m így tudtam meg, hogy mi az elutasítás valóságos kútfője. Kis község, kis gondok — mondta a tanácselnök. Kója Sándor gondját — mivel az már nagyobb gond lenne, nem akarja magára vállalni a község. Való igaz, rosszul sáfárkodott életével. Most jóvá akarná tenni. Az újrakezdéshez egy másfél év óta üresen álló tanyát kér, melyet a tanács jobb híján le.akar bontani. Jó volna is-* mét elgondolkozni Kardos- kúton ezen az ügyön. De nem úgy, azzal a kézlegyintő válasszal, melyet akkor hallottam, mikor a községbe érve, felőle érdeklődtem. „Én nem mondok semmit, nem az én ügyem. Most mindenem megvan, elégedett vagyok.” Az elégedettségben nagyon is hajlamosak vagyunk arra, hogy ne vegyük észre mások panaszát, vagy csak félvállról vegyük azt. Ezért békétlenek bennem a gondolatok. Serédi János Kártérítés az autósoknak — lakásbiztosítás alapján Az autótulajdonosok gyakran szenvedő alanyai olyan károknak, amelyek nem saját hibájukból és nem is egy másik gépjármű miatt következtek be. Előidézőik gyakran az úton átszaladó, kerékpározó, vagy az úttesten játszadozó gyerekek. A busz mögül figyelmetlenül kilépő, az úttesten szabálytalanul átmenő gyalogosok is komolyan veszélyeztetik a gépjárműforgalmat. Ilyen szabály- sértéseknél nem ritka, hogy a gépkocsi vezetője a balesetet képtelen elhárítani, bár a közlekedés szabályait megtartotta. Sokszor előfordul, hogy a gépjármű vezetője, az autó utasai és a gépjármű is megsérül, ilyenkor a kárért a balesetet előidéző gyalogos vagy kerékpáros a felelős. A leggyakrabban olyan esetekkel találkozunk, amikor a gyalogos is és a gépjármű üzembentartója is hibás. Ilyenkor beszélünk kár- megosztásról vagyis mindkét fél felelőssége arányában viseli a kárt. Fizet tehát az Állami Biztosító a kárt okozó gyalogos és a gépjármű üzembentartója helyett is. Az esetek kis százalékában gyalogos okozza a kárt, amikor a gépjármű vezetője semmit sem tud tenni a baleset elhárításáért. Ilyenkor az Állami Biztosító a gyalogos helyett megfizeti a kárt. Előfordulhat az is, hogy a járda mellett parkoló gépjármüvet tetőről lehulló cserép, vagy leomló vakolat rongál meg. Kérdés, hogy az említett esetekben milyen biztosítás alapján és hogyan juthat kártérítéshez az autó tulajdonosa? A CASCO alapján ugyan a biztosító kifizeti a gépjármű helyreállításához szükséges összeget, de a töréskároknál levonják a vállalt önrészesedést. Mivel a gépjármű-üzembentartó az említett esetekben a kárért nem felel, ezért célszerűbb, ha a károkozó — kerékpáros, gyalogos, az épület tulajdonosa — épület- és lakás- biztosítás alapján kéri a kár megtérítését. Ugyanis az 1976. január 1-ével bevezetett háromféle épület- és lakásbiztosítás felelősségbiztosítási feltételei kimondják, hogy: a biztosító fedezetet nyújt azokra a károkra, amelyekért a biztosítottak — mint az épület tulajdonosai, kiskorú gyermekek gondozói, kutya- és egyéb állattartók, gyalogosok, illetve kerékpárt vagy kézzel vontatott szállítóeszközt használók — kártérítési kötelezettséggel tartoznak, legyen az balesetből eredő személyi sérülés, vagy szerződésen kívüli tárgyrongálás. A kár megtérítésének érvényesítéséhez — kerékpárosok és gyalogosok károkozásának eseteiben — a gépjármű üzembentartójának bizonyítania kell, hogy a baleset bekövetkeztét képtelen volt elhárítani: megtartotta a közlekedési szabályokat, és azt, hogy például a gyalogos vétkes magatartása okozati összefüggésben van a bekövetkezett kárral. Ennek dokumentálására célszerű a káresemény körülményeit több tanúval bizonyítani és a gyalogos vagy kerékpáros nyilatkozatát is beszerezni. Személysérüléssel összefüggő vagy nagyobb összegű károk esetében elengedhetetlen a hatósági helyszíni vizsgálat. A biztosító az ilyen jellegű felelősségi károkkal csak akkor foglalkozik, ha a kárt előidéző gyalogos vagy kerékpáros — kiskorúak esetében azok gondozója — is jelenti a kárt a biztosítónak. Épületről iehullé tárgyak, vagy részek miatt bekövetkezett gépjárműkárok esetében a kárbejelentést mind az épület, mind a gépjármű tulajdonosának meg kell tennie annál az igazgatóságnál, ahol az épület tulajdonosának a (kerékpározónak vagy a gyalogosnak) az épület- és lakásbiztosítását kezelik. Hogyan élnek a szeghalmi cigányok? — Kiket? / — Nehogy az legyen, hogy csak én beszélek. Bárkit megkérdezhet, hogy milyen ember. — Merre lehet most? — Az italboltban. V Az italboltba megyünk a tanácselnökkel. A pult mögött egy szőke asszony szorgoskodik. A fejét rázza. — Több mint egy hónapja nem volt itt. — Talán leszokott az italról? — Az is lehet. Valamikor nagyon sokat ivott. Hogy merre lehet Kója Sándor, azt csak találgatják az italboltban. Egyesek azt állítják, hogy valahol kaszál a határban, de senki sem tudja pontosan, hogy hol. Egy alacsony, idősebb férfi azt állítja, hogy éjjeliőr a termelőszövetkezetben. Élettársa a sertéstelepen dolgozik. Nappal alkalmi munkát szokott vállalni. A kardoskúti határ zölde- lő kukoricatábláival, s az aranyló búzatengerben megbúvó tanyákkal a végtelenbe nyúlik. Senki sem tudott útbaigazítani. Így hát bármennyire szerettem volna találkozni vele, nem sikerült. Mozaikképéhez Szeghalmon a lakosság 3,5 százaléka cigány. A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága egy évvel ezelőtt megtartott ülésén mélyrehatóan vizsgálta a cigány lakosság helyzetét és meghatározta a legsürgetőbb feladatokat. A napokban lezajlott végrehajtó bizottsági ülésen ismét napirendre került ez a kérdés, hiszen igen sok még a tennivaló. A felmérések szerint nem megfelelő szociális körülmények között él 40 cigánycsalád. Eddig 30 család költözött ki a telepről a községbe, s mintegy 70 százalékuk beilleszkedett környezetébe. A telepen lakók nagy része munkaviszonyban áll, a Her- bária, a Csepel Autógyár üzemegységeiben és az építőipar különböző területein dolgoznak. Sajnos, az általános műveltségi szint még mindig igen alacsony. A felnőttek több mint fele analfabéta. Az iskoláskorúak többsége részt vesz az oktatásban, problémát jelent azonban, hogy túlkorossá válás miatt sokan nem fejeHa rövid a sátrad... Csendes pihenő a táborban (MTI-fotó — Herényi László felvétele — KS) zik be az általános iskolát. A tanács igen sok gyermeknek biztosít különböző kedvezményeket : térítésmentes napközis ellátást, tanszereket és ruházatot. A Hazafias Népfront és a művelődési központ tanfolyamot indított az analfabétizmus felszámolására. Működik a községben egy 24-tagú cigányklub is. Az adatok bizonyítják, hogy a tanács és a különböző társadalmi szervek sokat tesznek azért, hogy a lassú beilleszkedési folyamatot gyorsítsák. Mindez azonban kevés, szükség van a lakosság, főként a közösségi életbe már beilleszkedett cigányság segítségére. Ezért a jövőben különböző fórumokra meghívnak jól dolgozó cigány munkásokat és cigány KISZ-tagokat, és tájékoztatják őket az aktuális feladatokról. A cigányügyi koordinációs bizottság a közelmúltban részletes tervet készített, melyben szerepel a cigánylakosság foglalkoztatottsága, lakáshelyzete, az egészség- ügyi tennivalók és a közművelődés feladatai is. A hivatalos szervek munkája azonban, bármilyen lelkiismeretes az, kevés. Az utóbbi években jelentős szemlélet- változás történt ugyan, a lakosság körében azonban még mindig élnek konvenciók amelyek bizonyos fokig akadályozzák a cigányság beilleszkedését. Az előítéletek megszüntetéséért is sokat kell még tenni, hiszen eredményt csak széles körű társadalmi összefogással lehet elérni. G. K.
