Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

O 1978. július 20., csütörtök Színházi levél Gyuláról Madách Imre: A civilizátor Színházi évad annyi vitát nem kavart még, mint a gyulai Várszínház jelen álla­pota. Persze a viták haszno­sak, különösen, ha tudjuk, hogy honnan indul és merre visz az út, s a jelenlegi tö­rekvések mennyiben segítik színházi kultúránk gazdagí­tását. Teljesen érthető, ha minden színházvezetés igyekszik saját elképzelései szerint élni a lehetőségekkel, ám feltétlenül megfontolan­dó, hogy a jó hagyományok­kal való szakítás a hagyomá­nyok magasabb szinten tör­ténő ápolását jelenti-e. A színház alapvető feladata a közönség szolgálata, ám a gyulai várban és a környező vizeket^. összeverbuválódott művészeink a csábító lehető­ségékkel élve időnként mint­ha megfeledkeznének erről, így történhet meg, hogy az áttekinthetetlenül sokoldalú nyári, programban már-már nemcsak a színházat szerető közönség, de talán maguk a várszínház vezetői sem tud­nak eligazodni. A legutóbbi premier, Madách Imre: A civilizátor című komédiájá­nak bemutatójával egy idő­ben is előadás „ volt a vár udvarán, s hogy a Gróza park akusztikája se legyen zavartalan, a közeli szabad­téri színpadról bömbölő beatkoncert ritmusát szinte jobban lehetett hallani, mint az alkalmi játéktéren fellépő fiatalok szavát. Ha mérleget készítünk a gyulai Várszínház idei évad­járól, akkor A civilizátor cí­mű komédia bemutatása fel­tétlenül a pozitív serpenyőbe kívánkozik. Madách Imre e kevésbé ismert művének kö­zönség elé vitele méltó a várszínház eredeti hagyomá­nyaihoz, s rácáfol azon kéte­lyekre, melyek szerint szűki- ben lennénk a könyvtárak mélyén szunnyadó, bemuta­tásra érdemes színpadi mű­veknek. Például a békéscsa­bai Klubszínházban az el­múlt évadban volt az ősbe­mutatója Katona József Je­ruzsálem pusztulása című darabjának, amely értő át­dolgozás után ugyancsak megállná a helyét a gyulai téglafalak udvarán is. 1859-ben, a Bach-korszak nemzetfojtogató bürokráciá­ja idején írta Madách Imre A civilizátor című komédiá­ját „Arisztophanész modorá­ban”. A passzív ellenállás hiábavalóságának bemutatá­sát és a nemzetiségi széthú­zás bírálatát adja a szatíra. István gazda udvarába be­robban Stroom, a civilizátor, aki svábbogarai kíséretében papírtengerrel árasztja el a ház népét. Keserves tapasz­talatok árán születik meg a kompromisszum, mely sze­rint a gazdasági rontás he­lyett „csupán” a lelkek mér­gezését bízzák a bürokratára. Az Universitas együttes Katona Imre rendezésében és átigazításában vitte közön­ség elé Madách művét. Értő módon történt a szatíra át- igazítása, hűen Madách szel­leméhez, gondolatvilágához. Az előadás az eredeti műnél is jobban — de nem annak ellenére — hangsúlyozta a szatíra groteszk elemeit. Né­ha ugyan zavaró volt, hogy a mindvégig álarcok mögül beszélők hangját kevéssé le­hetett érteni, ehhez viszont nagyon „besegített” a fent említett beatkoncert harso­gása. A színlapon feltüntetett szereplők — Vándorfi László, Cselei Márta, Biró Miklós, Tóth Zoltán, Szilágyi Maya, Márai Enikő, Lakos Anna, Tarján Péter, Toók Annamá­ria — nevei között külön el­ismerést érdemel a civilizá­tor figuráját életre keltő ki­tűnő játéka. Andódy Tibor „Munkaversenyben” A Szakái brigád: — Micsoda szivek voltak a Jani lábán! Barack után meggyleves... ez a harmadik táboruk. Elő­ször az országjáró diákok megyei találkozója, aztán Fadd-Domboriban az ODOT- tábor, most pedig Törökbá­lint. Győzni jöttek. Ha már — mint mondják —, a gimiben „betyár bandának” tartják őket, akkor itt megmutat- ' ják... Ez lesz Mária néninek, osztályfőnöküknek az aján­dék évközi türelméért. Ja! És még egy hatalmas siker. Baji Lajos csak óriási bun­dával (!) szorult második helyre a fiúláb-szépségver- senyben. Az utolsó napok­ban, a mértéktelen barack­fogyasztás és az ebből adódó gyomor- és egyéb fájdalmak kicsit fékezték lendületüket. Az RFG hatos brigádja a múlt hét csütörtökén két hatalmas tortát kapott, ők ugyanis a napi kötelező mun­kán felül segítettek Érden egy óvoda építkezésén. A válogatóban még nincs teljes üzem. A ládákat elő­készítő gyomai gimnazista lányok, Dinya Erzsiké és Lévai Kati épp arról beszél­getnek, hogy mennyire irigy- lik őket. Két napja ugyanis az iskola igazgatója és he­lyettese meglátogatta őket. Nagy fájdalmukra az utób­bi napokban órabérben dol­goznak. Igaz, nem kell haj­tani, de ezzel már a versen­gésből kiestek. (A teljesít­mény értékelésekor valóban problémát okoz a különböző feladatok összeegyeztethetet- lensége.) - Ha hazaérnek, irány az NDK! A 'gyomai gi- miből hatvan diák megy dol­gozni és egy.hetet üdülnek az iskola szervezésében. Pardon! Koedukáció * Fotó: Martin Gábor Lám, a mosogatásnak is le­het örülni! A válogatóban Az esti programokról, az Orosházi 612. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet női szabó szakmát tanuló lányai megelégedéssel szólnak. Volt disco, hajókirándulás, beat­koncert, vidám hangulatú vetélkedők, s különösen em­lékezetes volt a Mikroszkóp Színpad fellépése. Büszkén mutatnak a brigádjukból ki­kerülő „Miss Törökbálint”- ra. Bordás Erika keze gipsz-\ ben; két ujja tört el azélet- halál-harcra emlékeztető ké­zilabda-bajnokságon. A töb­bi lány hazatérve folytatja a nyári gyakorlatot. Erika — ugyebár törött kézzel nem lehet varrni! — mosolyogva jelenti be, hogy nyaralni megy a családdal. Napi hat óra munka és sok-sok pihenés, szórakozás. A fák alól a kikapált gyo­mok, a megtisztított zeller­földek és a leszüretelt friss barackok mutatják: itt dol­goztak a Békés megyei diá­kok. S a következők, újabb hétszáz Békés megyei majd augusztusban, a barackdöm- pingben áll csatasorba. B. Sajti Emese Futólépésben a győzelemért Július 2-án 143 fiú és 240 lány érkezett Békés megyé­ből a Pesttől mindössze 20 kilométerre levő törökbálinti Bagi Ilona önkéntes ifjúsági építőtáborba. Azóta a mun­ka már véget ért. Letelt a két hét, újabb fiatalok fog­lalták el a Békés megyeiek helyét. A hazaérkezők foly­tathatják a nyári vakációt. De biztos, hogy a baráti kö­rökben sokáig téma marad a munkaverseny egy-egy iz­galmas epizódja, az esti vi­dám műsorok, kirándulások élményei, s mert fiatalokról van szó, a kibontakozott diákszerelmek folytatást re­mélő szép érzései. Most visszapergetjük az időt, s felidézzük az építőtá­bor életének néhány pilla­natát. A tábor tapasztalt és szi­gorú pedagógus vezetője Bó­ján Éva, azaz „Éva néni” elé­gedett a Békés megyeiekkel. A munkakedvvel; fegyelem­mel nincs is baj szerinte, inkább túlfejlődött kritikai érzékük okozott némi nézet- eltérést köztük, az igazán jónak mondható koszt pazar­lása, bírálása. A szokatlan esős időjárás miatt az állami gazdaság ha­talmas őszibarackosában — amiről úgy mondják, Kö- zép-Európa legnagyobb ösz- szefüggő barackosa — későn érik a termés. Azért a mun­kaverseny első helyének vá­rományosai, a Rózsa Ferenc Gimnázium összeszokott fiú­brigádja — nyolc negyedik f-es és két „vendégmunká­suk”, az „e” osztályból — már végezheti az úgyneve­zett színszedést. A marikos legények vezetője, Szakái József kellő szigorral tartja össze gárdáját. Feltört te­nyerük mutatja, hogy a né­hány napig tartó kapálást sem csak úgy mímelték. Idén Felnőtt helytállás, diákos szórakozás TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 68. Kati aznap is úgy ment vissza, ahogy jött. Az inté­ző mérges érdeklődéssel vár­ta Vendelt. Kiszól a nyitott ajtón: — Na? — Semmi! — Hogy a fene egyen meg benneteket, piszkos kupciherek! Hát az a cső- dörös is mi a ménkűnek van ott, ha nem tud a lová­nak parancsolni. — Már ne is tessék hara­gudni, tekintetes intéző úr, kérem szépen, de egy nóni- usz csődör nem cselédember ám, hogy annak akármit meg lehessen parancsolni! Már meg is imádta a csődö- rös a Násfát, hogy szökje meg, 6zökje meg a Katit. Nem lehetne a Furiozóval összeadni? — Megmondtam, hogy csak a Násfa jöhet számí­tásba! De ha holnap is így jössz vissza, hát veletek ugratom meg, annyi bizo­nyos! — No, akkor nem lesz nó- niusz csikó! — Ne feleselj! Vendelnek több volt meg­engedve, mint a többi cse­lédnek. A neki szóló kusst nem kellett nagyon zokon vegye, hisz bizalmas ügyek­ről is tudott, kicsi cinkosság jogán hát válaszolhatott a maga esze járása szerint. Jön Vendel a Katival, a lovászfiú a Módival. A Nás­fa már a jászolnál megérez­te, hogy a nagy csontú sár­ga bedobogott a szagoltató- ba. Dörömbölt, rúgta az alomszalmát. Kivezetem, de már az istállóajtóban ágas­kodni kezd, veri melle kosa­rát a gergővel, de olyan kí­méletlenül, mint kamrás! trombitások a nagydobot. Kati ejtett fejjel nézi a táncot. Módi is csöndes, ötödik hónapjában van. De üdvözlésképpen nyihhant egyet. Násfa csak a Módit látja. Kicsit megvezetgetem zörgő zablakarikákon, hogy ércesebb legyen a kedve, vi- duljon az örömtől. Kati kéz­nél van. mikor újra fölágas­kodik a Násfa, vele találko­zik össze. — Bocsásd meg, Násfa, nem főhettem másképp ! Ugye nem haragszol? Ettől a lómanővertől te­remtődött nékem az intéző előtt olyan respektusom, hogy egyenesen a méneska­ri parancsnokságnak írt föl, örök időkre Dombiratoson ragasztásom érdekében. De egymaga nem tudott éngem odakötni, hanem egy odava­ló szép lány, az rám tette a nyerget. Megházasodtam, le is cövekeltem. Voltunk olyan szegények, az árendá- ban kivett házban egy pad­kás kemence, egy lábas volt a berendezésünk. Ha mi föl­feküdtünk a padkára, min­denünk velünk volt. Előt­tünk is hasonszőrűek laktak itt, korom- és savanyúká- posztaszagofc töltötték be a zugokat. Fölneveltünk abban a hájban hat akkora darab szép gyereket, hogy egyike- másika meghajolva tudott csak kilépni a szögezett ács- ajtón. ESZES BERCI, MINDEN ELÖDÖK UTÓDA ÉS LÓ­PEDAGÓGUS. Ennyi öregapáim ismere­tét, szeretetét örökölve ma­radtam a lovak körül. Nem versenyző, idomító vagyok. Versenyeken nem értem el első helyezést egy­szer sem. Második, harma­dik lehettem itt-ott. Akadály- versenyben, militáriban. Ta­lán nem találkoztam össze még a mivoltomhoz való ló­val. A világ éllovasa, Wink­ler a Hallamával utolérhe­tetlen eredményeket produ­kált. Lova kiöregedésével talán jobb képességű nyer­gesekre ülhetett, mindig alatta maradt a saját koráb­bi eredményeinek. A lovas­sport nem szerencsejáték. Sok tényezőnek össze kell játszania ahhoz, hogy világ­verő eredmények születhes­senek. A sok tényező leg­fontosabbika a munka. A ló megművelése, s a ver­senyző műveltsége, művésze­te. Itt kezdődik a tudomány valahol. Kevés zajjal, sok törede- lemmel a moszkvai olimpiá­ra tréningezünk oda szánt lovainkkal. — VÉGE —

Next

/
Thumbnails
Contents