Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-20 / 169. szám
O 1978. július 20., csütörtök Színházi levél Gyuláról Madách Imre: A civilizátor Színházi évad annyi vitát nem kavart még, mint a gyulai Várszínház jelen állapota. Persze a viták hasznosak, különösen, ha tudjuk, hogy honnan indul és merre visz az út, s a jelenlegi törekvések mennyiben segítik színházi kultúránk gazdagítását. Teljesen érthető, ha minden színházvezetés igyekszik saját elképzelései szerint élni a lehetőségekkel, ám feltétlenül megfontolandó, hogy a jó hagyományokkal való szakítás a hagyományok magasabb szinten történő ápolását jelenti-e. A színház alapvető feladata a közönség szolgálata, ám a gyulai várban és a környező vizeket^. összeverbuválódott művészeink a csábító lehetőségékkel élve időnként mintha megfeledkeznének erről, így történhet meg, hogy az áttekinthetetlenül sokoldalú nyári, programban már-már nemcsak a színházat szerető közönség, de talán maguk a várszínház vezetői sem tudnak eligazodni. A legutóbbi premier, Madách Imre: A civilizátor című komédiájának bemutatójával egy időben is előadás „ volt a vár udvarán, s hogy a Gróza park akusztikája se legyen zavartalan, a közeli szabadtéri színpadról bömbölő beatkoncert ritmusát szinte jobban lehetett hallani, mint az alkalmi játéktéren fellépő fiatalok szavát. Ha mérleget készítünk a gyulai Várszínház idei évadjáról, akkor A civilizátor című komédia bemutatása feltétlenül a pozitív serpenyőbe kívánkozik. Madách Imre e kevésbé ismert művének közönség elé vitele méltó a várszínház eredeti hagyományaihoz, s rácáfol azon kételyekre, melyek szerint szűki- ben lennénk a könyvtárak mélyén szunnyadó, bemutatásra érdemes színpadi műveknek. Például a békéscsabai Klubszínházban az elmúlt évadban volt az ősbemutatója Katona József Jeruzsálem pusztulása című darabjának, amely értő átdolgozás után ugyancsak megállná a helyét a gyulai téglafalak udvarán is. 1859-ben, a Bach-korszak nemzetfojtogató bürokráciája idején írta Madách Imre A civilizátor című komédiáját „Arisztophanész modorában”. A passzív ellenállás hiábavalóságának bemutatását és a nemzetiségi széthúzás bírálatát adja a szatíra. István gazda udvarába berobban Stroom, a civilizátor, aki svábbogarai kíséretében papírtengerrel árasztja el a ház népét. Keserves tapasztalatok árán születik meg a kompromisszum, mely szerint a gazdasági rontás helyett „csupán” a lelkek mérgezését bízzák a bürokratára. Az Universitas együttes Katona Imre rendezésében és átigazításában vitte közönség elé Madách művét. Értő módon történt a szatíra át- igazítása, hűen Madách szelleméhez, gondolatvilágához. Az előadás az eredeti műnél is jobban — de nem annak ellenére — hangsúlyozta a szatíra groteszk elemeit. Néha ugyan zavaró volt, hogy a mindvégig álarcok mögül beszélők hangját kevéssé lehetett érteni, ehhez viszont nagyon „besegített” a fent említett beatkoncert harsogása. A színlapon feltüntetett szereplők — Vándorfi László, Cselei Márta, Biró Miklós, Tóth Zoltán, Szilágyi Maya, Márai Enikő, Lakos Anna, Tarján Péter, Toók Annamária — nevei között külön elismerést érdemel a civilizátor figuráját életre keltő kitűnő játéka. Andódy Tibor „Munkaversenyben” A Szakái brigád: — Micsoda szivek voltak a Jani lábán! Barack után meggyleves... ez a harmadik táboruk. Először az országjáró diákok megyei találkozója, aztán Fadd-Domboriban az ODOT- tábor, most pedig Törökbálint. Győzni jöttek. Ha már — mint mondják —, a gimiben „betyár bandának” tartják őket, akkor itt megmutat- ' ják... Ez lesz Mária néninek, osztályfőnöküknek az ajándék évközi türelméért. Ja! És még egy hatalmas siker. Baji Lajos csak óriási bundával (!) szorult második helyre a fiúláb-szépségver- senyben. Az utolsó napokban, a mértéktelen barackfogyasztás és az ebből adódó gyomor- és egyéb fájdalmak kicsit fékezték lendületüket. Az RFG hatos brigádja a múlt hét csütörtökén két hatalmas tortát kapott, ők ugyanis a napi kötelező munkán felül segítettek Érden egy óvoda építkezésén. A válogatóban még nincs teljes üzem. A ládákat előkészítő gyomai gimnazista lányok, Dinya Erzsiké és Lévai Kati épp arról beszélgetnek, hogy mennyire irigy- lik őket. Két napja ugyanis az iskola igazgatója és helyettese meglátogatta őket. Nagy fájdalmukra az utóbbi napokban órabérben dolgoznak. Igaz, nem kell hajtani, de ezzel már a versengésből kiestek. (A teljesítmény értékelésekor valóban problémát okoz a különböző feladatok összeegyeztethetet- lensége.) - Ha hazaérnek, irány az NDK! A 'gyomai gi- miből hatvan diák megy dolgozni és egy.hetet üdülnek az iskola szervezésében. Pardon! Koedukáció * Fotó: Martin Gábor Lám, a mosogatásnak is lehet örülni! A válogatóban Az esti programokról, az Orosházi 612. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet női szabó szakmát tanuló lányai megelégedéssel szólnak. Volt disco, hajókirándulás, beatkoncert, vidám hangulatú vetélkedők, s különösen emlékezetes volt a Mikroszkóp Színpad fellépése. Büszkén mutatnak a brigádjukból kikerülő „Miss Törökbálint”- ra. Bordás Erika keze gipsz-\ ben; két ujja tört el azélet- halál-harcra emlékeztető kézilabda-bajnokságon. A többi lány hazatérve folytatja a nyári gyakorlatot. Erika — ugyebár törött kézzel nem lehet varrni! — mosolyogva jelenti be, hogy nyaralni megy a családdal. Napi hat óra munka és sok-sok pihenés, szórakozás. A fák alól a kikapált gyomok, a megtisztított zellerföldek és a leszüretelt friss barackok mutatják: itt dolgoztak a Békés megyei diákok. S a következők, újabb hétszáz Békés megyei majd augusztusban, a barackdöm- pingben áll csatasorba. B. Sajti Emese Futólépésben a győzelemért Július 2-án 143 fiú és 240 lány érkezett Békés megyéből a Pesttől mindössze 20 kilométerre levő törökbálinti Bagi Ilona önkéntes ifjúsági építőtáborba. Azóta a munka már véget ért. Letelt a két hét, újabb fiatalok foglalták el a Békés megyeiek helyét. A hazaérkezők folytathatják a nyári vakációt. De biztos, hogy a baráti körökben sokáig téma marad a munkaverseny egy-egy izgalmas epizódja, az esti vidám műsorok, kirándulások élményei, s mert fiatalokról van szó, a kibontakozott diákszerelmek folytatást remélő szép érzései. Most visszapergetjük az időt, s felidézzük az építőtábor életének néhány pillanatát. A tábor tapasztalt és szigorú pedagógus vezetője Bóján Éva, azaz „Éva néni” elégedett a Békés megyeiekkel. A munkakedvvel; fegyelemmel nincs is baj szerinte, inkább túlfejlődött kritikai érzékük okozott némi nézet- eltérést köztük, az igazán jónak mondható koszt pazarlása, bírálása. A szokatlan esős időjárás miatt az állami gazdaság hatalmas őszibarackosában — amiről úgy mondják, Kö- zép-Európa legnagyobb ösz- szefüggő barackosa — későn érik a termés. Azért a munkaverseny első helyének várományosai, a Rózsa Ferenc Gimnázium összeszokott fiúbrigádja — nyolc negyedik f-es és két „vendégmunkásuk”, az „e” osztályból — már végezheti az úgynevezett színszedést. A marikos legények vezetője, Szakái József kellő szigorral tartja össze gárdáját. Feltört tenyerük mutatja, hogy a néhány napig tartó kapálást sem csak úgy mímelték. Idén Felnőtt helytállás, diákos szórakozás TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 68. Kati aznap is úgy ment vissza, ahogy jött. Az intéző mérges érdeklődéssel várta Vendelt. Kiszól a nyitott ajtón: — Na? — Semmi! — Hogy a fene egyen meg benneteket, piszkos kupciherek! Hát az a cső- dörös is mi a ménkűnek van ott, ha nem tud a lovának parancsolni. — Már ne is tessék haragudni, tekintetes intéző úr, kérem szépen, de egy nóni- usz csődör nem cselédember ám, hogy annak akármit meg lehessen parancsolni! Már meg is imádta a csődö- rös a Násfát, hogy szökje meg, 6zökje meg a Katit. Nem lehetne a Furiozóval összeadni? — Megmondtam, hogy csak a Násfa jöhet számításba! De ha holnap is így jössz vissza, hát veletek ugratom meg, annyi bizonyos! — No, akkor nem lesz nó- niusz csikó! — Ne feleselj! Vendelnek több volt megengedve, mint a többi cselédnek. A neki szóló kusst nem kellett nagyon zokon vegye, hisz bizalmas ügyekről is tudott, kicsi cinkosság jogán hát válaszolhatott a maga esze járása szerint. Jön Vendel a Katival, a lovászfiú a Módival. A Násfa már a jászolnál megérezte, hogy a nagy csontú sárga bedobogott a szagoltató- ba. Dörömbölt, rúgta az alomszalmát. Kivezetem, de már az istállóajtóban ágaskodni kezd, veri melle kosarát a gergővel, de olyan kíméletlenül, mint kamrás! trombitások a nagydobot. Kati ejtett fejjel nézi a táncot. Módi is csöndes, ötödik hónapjában van. De üdvözlésképpen nyihhant egyet. Násfa csak a Módit látja. Kicsit megvezetgetem zörgő zablakarikákon, hogy ércesebb legyen a kedve, vi- duljon az örömtől. Kati kéznél van. mikor újra fölágaskodik a Násfa, vele találkozik össze. — Bocsásd meg, Násfa, nem főhettem másképp ! Ugye nem haragszol? Ettől a lómanővertől teremtődött nékem az intéző előtt olyan respektusom, hogy egyenesen a méneskari parancsnokságnak írt föl, örök időkre Dombiratoson ragasztásom érdekében. De egymaga nem tudott éngem odakötni, hanem egy odavaló szép lány, az rám tette a nyerget. Megházasodtam, le is cövekeltem. Voltunk olyan szegények, az árendá- ban kivett házban egy padkás kemence, egy lábas volt a berendezésünk. Ha mi fölfeküdtünk a padkára, mindenünk velünk volt. Előttünk is hasonszőrűek laktak itt, korom- és savanyúká- posztaszagofc töltötték be a zugokat. Fölneveltünk abban a hájban hat akkora darab szép gyereket, hogy egyike- másika meghajolva tudott csak kilépni a szögezett ács- ajtón. ESZES BERCI, MINDEN ELÖDÖK UTÓDA ÉS LÓPEDAGÓGUS. Ennyi öregapáim ismeretét, szeretetét örökölve maradtam a lovak körül. Nem versenyző, idomító vagyok. Versenyeken nem értem el első helyezést egyszer sem. Második, harmadik lehettem itt-ott. Akadály- versenyben, militáriban. Talán nem találkoztam össze még a mivoltomhoz való lóval. A világ éllovasa, Winkler a Hallamával utolérhetetlen eredményeket produkált. Lova kiöregedésével talán jobb képességű nyergesekre ülhetett, mindig alatta maradt a saját korábbi eredményeinek. A lovassport nem szerencsejáték. Sok tényezőnek össze kell játszania ahhoz, hogy világverő eredmények születhessenek. A sok tényező legfontosabbika a munka. A ló megművelése, s a versenyző műveltsége, művészete. Itt kezdődik a tudomány valahol. Kevés zajjal, sok törede- lemmel a moszkvai olimpiára tréningezünk oda szánt lovainkkal. — VÉGE —
