Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

1978. Július 19., szerda HÉT FILMJEI Az életveszély megszűnt, de kérdőjelek maradtak Tanulságos történet egy megrongálódott óvodai épületrész sorsáról Egy kedves csimpánzkö- lyök forgatja fel egy család életét a Galiba az állatkert­ben című csehszlovák ifjúsá­gi filmben, amelyet a békés­csabai Brigád mozi július 20-tól 24-ig fél 4 órai kez­dettel vetít. Afrikai expedí­ció eredménye Terese, a kis majom, akit a liberecki ál­latkert igazgatója átmeneti­leg saját otthonában helyez el. Gyerekháborúság, össze­visszaság, móka és kacagás kiséri Terese útját, míg el­jut új otthonába, az állat­kertbe. Pergő ritmusú, izgalmas kémfilmet rendezett Sydney Pollack amerikai rendező. A címe: A Keselyű három, nap­ja. Turner, a főhős egy je­lentéktelen CIA-hivatal kis­embere egy napon holtan ta­lálja kollégáit. Az ő élete is csak véletlenen múlott. Rá­döbben, hogy a hírszerző szervezet hatalma ellenőriz­hetetlen, és saját emberei ellen is fordulhat. A szereplők között olyan remek színészeket látunk, mint Robert Redford, Faye Dunaway, Cliff Robertson és Max von Sydow. A CIA fe­kete krónikájában nem ritka az a megdöbbentő történet, amelyet A Keselyű három napja című filmben látunk a békéscsabai Brigád moziban július 20-tól 24-ig. Láthatóan ez a nyár a* bűnügyek és borzalmasságok filmjeit jelenti a közönség­nek. A békéscsabai Szabad­ság mozi műsorán is egy­mást követik az ilyen fran­cia, magyar és amerikai fil­mek. A bosszút július 20-tól 24-ig vetítik 16 éven felüli­67. A szögedi híd alatt, Lányok sütik a halat, Fehér tányérba teszik. A legénynek úgy adik. A szögedi híd alatt, Söprik a gyalogutat, De énnéköm nem söprik, Mert nem szeretők senkit! A szögedi híd alatt, Vásár esött az alatt, Árulom a lovamat, Lovam mellett magamat Mert hogy .., A szögedi réztoronyba Kilencet ütött az óra, Nem ütött az néköm jóra, Mert áll a babám lakodalma. Éppen Battonyán szol­gáltam, mikor kitört az első háború. Szorult a kapcám, hogy vége szakad szép, sza­bad legényéletemnek. De hát jobban kellett a háborúnak az én lócsináló ismeretem, mint egy szál magányos pus­kám valamelyik hideg raj­vonalban. eknek. Egy sebészorvos har­monikus családi életét dúlja fel a háború, a vérengző SS- katonák lemészárolják fele­ségét és kislányát. Tizenöt esztendeje forgat­ta Várkonyi Zoltán az első magyar bűnügyi filmet, a Fotó Hábert, Latinovits Zol­tán, Ruttkai Éva, Nagy Atti­la főszereplésével. Most a felújítást újra vetíti a Sza­badság mozi július 25-26- án. A Száguldás gyilkosságok­kal című színes amerikai filmvígjáték július 27-től augusztus 1-ig szerepel a Szabadság mozi műsorán. Néhány gondolat a történet elejéről: George Caldwell, könyvki­adó Los Angelesben, azzal száll föl az „Ezüst csík” ne­vű expresszvonatra, hogy végre egyszer alaposan kipi­heni magát. Chicagóig két és fél napig tart az út, lesz te­hát bőven ideje unatkozni, lustálkodni. Ám a kertészeti könyvek lelkes gondozóját itt sem akarják cserben­hagyni az izgalmak. Elég csupán a szomszédos háló­fülke ajtaján benyitnia (rossz a retesz), ahol egy rendkívül vonzó, fiatal hölgy, Hili vetkőzik éppen... A lány is szimpatikusnak ta­lálja útitársát, így George nagy tervei már az első este dugába dőlnek. A kellemes együttlétet azonban megza­varja egy hulla feltűnése. George ugyan hajlamos len­ne pusztán víziónak tudni a látottakat, de a másnap reg­geli magánnyomozás az el­lenkezőjéről győzi meg: va­lódi gyilkosság történt. Faluról falura vezényelve, ménesistállókban szolgáltam végig a háborút. A paraszt­nak szerkesztettük a lovat, az nevelte, s mikor kész volt, a hadikincstár tette rá a kezét. A háború, ahogy annyian elmondták, egy nagy malom. Megőrli az embert, a pénzt, a lovat. 1922-ben Dombiratosra ke­rültem. Takonykóros, sintér­nek való lovakat találtam. A földek paréjt termettek, nem volt ló, hogy fölszántsák a földeket. Mezőhegyes három apaál­lattal szolgált ide. A Ráthi uradalomnak ma­radtak eldugdpsott kancái. Az intéző, bizonyos Albel Gyula nevezetű, alacsony ember, neki való három­negyedes lovon járt, hogy a földről is a kengyelbe tudjon lépni. Beküldi így márciusi ló- lakodalmak Idején a lovát. Katinak hívták, hogy a Nás- fával eresszük össze. Ez a Násfa meg egy nagyon szép kánya szőrű, magatudó hat­éves nóniusz csődör, nézi nagy fennyen az előtte álló A kirándulások hava Nyári program a Sarkadi Cukorgyár művelődési otthonában A Sarkadi Cukorgyár mű­velődési otthonában nyáron sincs uborkaszezon. Július és augusztus általában a „ki­rándulások hava”. Az emlí­tett időszakban mintegy 700 dolgozó, elsősorban szocialis­ta brigádtag utazik szerve­zetten hazánk legszebb tá­jaira. A tapasztalatcsere­látogatást összekötik kultu­rális programokkal, s meg­ismerik egyes városok, táj­egységek nevezetességeit. Július 22-én két szocialis­ta brigád 57 tagja ismerke­dik Hajdúszoboszló és Deb­recen nevezetességeivel. Többek között ellátogatnak az épülő hajdúsági cukor­gyárba, a Debreceni Do­hánygyárba. Július 23-án a Szabó Pál Szocialista Brigád 47 tagja utazik egész napos kirándulásra Szegedre. A hírős város nevezetességeit napközben megnézik, este pedig Katona József: Bánk bán című drámáját hallgat­ják meg a szabadtéri szín­padon. Egyébként az elkövet­kező hetekben több szocia­lista brigád nézi meg Szege­den a Hunyadit, a János vitézt. Az Alkotmány nap­ján pedig a nőklub 35 tag­ja Debrecenben a virágkar­nevál lenyűgöző szépségét csodálja majd. A cukorgyár vezetői mesz- szemenő segítséget nyújta­nak a kirándulásokhoz. Szál­lító gépjárművet bocsátanak a szocialista brigádok ren­delkezésére. A művelődési otthon és a szocialista brigádok között jó kapcsolat alakult ki az utóbbi időben, 14 brigád kö­tött szocialista szerződést az otthon vezetőivel. Vállalták többek között, hogy rendsze­resen látogatják az irodalmi rendezvényeket és a brigád­tagok évente több alkalom­mal kölcsönöznek könyvet, így segíti a művelődési ott­hon közvetve a dolgozók közművelődését, amiért a legutóbbi nagyközségi ta­nácsülés írásban fejezte ki köszönetét. A cukorgyár művelődési otthonában ugyancsak aktív az ifjúsági klub. A nyári program zömét a fiataloknál is a szabad idő tervszerű ki­használása adja. Katit. Násfa legyeződött nagy lombú farkával, rá se bojszintott a menyecskére. Ember nem tud olyan szo­morúan nézni, ahogy ilyen­kor pislog a dologra fogott ló. Ezek nem tudják magu­kat kelletni, nem tudnak fa- ' rukat hányva viháncolni a csődör előtt, hogy gyere, te táltos ivadék! All, várako­zik. Ahogy máskor. Ha vas­villa esik is közben, egyet nem nyihhant. Rá-rápillant a híresen szép csődörre. Násfa meg kapja a szagultató állás frissen gereblyézett homok­ját, kényeskedve labdázik a fejével, ahogy jó vérű lóle­gényhez illik. Aztán bámul­ja az akácosokon turbékoló vadgalambokat. Itt aztán nincsen semmifé­le rábeszélés. Egyik lovat sem biztathatom, hogy no, gyerünk már lássuk már a pénzünkért, hogy mi lesz. Kati úgy ment vissza az ura­dalmi istállóba, ahogy jött. Az uradalom postása, bizo­nyos Tanner Vendel neveze­tű vezetgette a kis lovat. Mondja az intézőnek, hogy a Násfa nem vált a Katira, de eresszük össze a másik nóni- usszal, a Bicskással. Mérges kis öreg úr volt az intéző, egy ilyen hírtől teli­kiáltotta a határt. Aki fél­ezer cselédnek, béresnek, gu­lyásnak, summásnak, arató­nak, napszámosnak tud pa­rancsolni, ne tudjon a Nás- fának? Ö a Násfa után akar­ja csikóztatni a Katit és punktum! A Bicskás szóba sem jöhet. A múlt héten egy ked­ves, véletlen találkozás ve­zetett el bennünket a mező­megyeri óvodába. Érkezé­sünkkor éppen óvi-mozi volt. A nagyteremben csengő gyermekkacaj kísérte a falra vetített rajzfilm történéseit. Nyár lévén —• mint később megtudtuk —, a kereteket alaposan túllépő 90 (!) gye­rek helyett most csak 30-an éltek az óvoda gondoskodá­sával. Talán inkább csak udvari­asságból, mint belső kíván­csiságból néztünk szét a szűk, apró ágyakkal telezsú­folt termekben. Mikor az L- alakú épület függönnyel el­választott alsó szárába ér­tünk, földbe gyökerezett a lábunk. A dada, már ügyet sem vetve a hátborzongató körülményekre, tempósan emelgette ki a gépből a fris­sen mosott ruhákat. Am bennünket mellbevágott a látvány. A valószínű kellő alapozás nélkül, sebtében összetákolt benyíló falain több ujjnyi széles repedések, az egyik oldalfal határozot­tan az udvar felé törekedett, az ajtó minden széllökésre megrázkódott, s az egy szem tartóoszlop, funkciójáról le­mondva, kifordult sarkából. Nem kellett hozzá szakérte­lem, hogy megállapítsuk: az épületrész életveszélyes. Egymásra néztünk. Elég, ha a labdáért civódás hevében egyik gyerek falnak döngeti a másikat! De jobb is nem végiggondolni... Közben megérkezett a ve­zető óvónő, Baukó Györgyné is, s mikor megtudta, újság­írók érkeztek a házhoz, szinte kérdés nélkül, re­ménykedve sorolta a hosszú ideje csak maguk között meghányt-vetett gondokat. A helyi Magyar—Szovjet Barátság Tsz kőművesei, mikor a központi konyha el­készült Csabán, rendbehozták a tálalóhelyiséget. A mel­lette álló kis mosdórészt is be­vakolták, nézzék, itt vannak a csempék, s a többi meg­vásárolt anyag is! Tovább nem jutottak. Pedig 90 gye­rekre két kis vécénk van! De a mosdóhelyiségünk is kevés ennyi gyereknek. Ta­valy májusban azt mondták, két hét múlva visszajön­nek ... — Ügy tudjuk, szocialista szerződést kötöttek a tsz­szel. Ballag másnap Vendel, ve­zeti kötőfékszáron a Katit, mondja az intéző hatalmas parancsolatát, hogy semmi más lóvőlegény számításba nem jöhet a Násfán kívül, és csak azt tudja meg, 11 hónapon belül kiderül, hogy házasságon kívüli csikókat lopnak a lócsaládba, hát kö­rülnézhetik magúkat a cső- dörös urak is, meg a postás úr is. A fene a girhes cse­lédjeit ! Kineveztem a Násfát, néz rám meg a Katira, hogy mit akarok már megint, hiszen láthattam tegnap, hogy ami nem megy, az nem megy. No, jól van, hát akkor mit csináljak? Most mit reszel az ördög ezzel a piszkos ké­nyeskedéssel? Majdnem hét­száz csikót mondhatsz saját kölködnek. Hát együtt vol­tunk mindig, Násfa. Tudom, hogy olyan szakadt horpaszú menyecskékre fölnyerítettél, hogy némelyiknek a kutya megkölykezhetett volna a horpaszában, és sovány ge­béket megnéztél, keheseket, kaptásokat, csöbörbe lépő­ket, kosfejűeket. s más csú­nyákat megszöktettél. Ezt a kerek farú, minden porciká- jában formás kis arany vas­derest meg se szagul od! Rázogatom a fedeztető pántlikát a zablakarikákon, szeresd meg a Katit, sze­resd meg egy kicsinyég ezt a gyönyörű szép Katit, te. Násfa. te! Rá se néz. Neki ugyan nem kell! (Folytatjuk) — Nem, már nincs szer­ződésünk. Igaz, elvittem az elkészített példányt, de va­lahogy elaludt az ügy. — ? — Higyjék el, én sem ér­tem, A tsz-nek nem lehet panasza, a Hámán Kató brigád most is sokat segít, Gubis András is magától jön. Szükségünk lenne a se­gítségükre. Most is 21 tsz-es gyerekünk van. Nem tudom mivel bánthattuk meg őket, hiszen minden gyereküket felvesszük. Nekünk nincs elég pénzünk a felújításra. Most is vártuk a festőket, de a megadott időpontig már csak egy nap van, s még nem jelentkeztek. — Bejelentették-e, hogy az óvoda épületének egy része életveszélyes állapotban van? 0 — Már két éve küldtem hivatalos iratot a békéscsa­bai Városi Tanács művelő­désügyi osztályára. Ki is jöt­tek a városfejlesztési lebo­nyolító irodától, és elkészí­tették a költségvetést. 177 ezer forintot hoztak ki erre a munkára. Nekünk 56 ez­rünk van. Többször járt ná­lunk Balázs Mátyás, a tanács társadalmimunfca-felelőse. Próbálta a tsz-nél szorgal­mazni a dolgot. De a helyzet két év óta csak rosszabodik. Mi meg mindig reményked­tünk, majd csak meglesz ... Azonnal intézkedünk A békéscsabai Városi Ta­nács városfejlesztési lebo­nyolító irodájában Pelyák Istvánné csoportvezető már az ügyről tájékozódva foga­dott. — Az IKV valóban késik a festéssel, tatarozással. Ke­vés náluk a munkaerő, így Mezőmegyerre csak a város után, utoljára kerülhet sor. — Tudják, hogy van az óvodában egy életveszélyes épületrész? Őszintén meglepve, hatá­rozottan válaszol: — Az óvo­da nem tett bejelentést, ha tudjuk, minden munkát ab­bahagynak az IKV emberei, s azonnal kimennek. Külön­ben is nagyon rendesek. Az idei karbantartási munkából 200 ezer forint értékűt tár­sadalmi munkában vállaltak. Ebből a mezőmegyeri óvodáé 122 ezer forint lesz! Leparancsoltak bennünket A gondolat nem hagyja nyugodni, elnézést kér, tele­fonhoz siet. Házon belül, a művelődésügyi osztály illeté­kesével beszél. A nyitott aj­tón átt hallani az újra is­mételt válaszokból, hogy va­lóban kapott két éve ilyen jelzést a művelődésügyi osz­tály, de nyugodtak voltak, mert azt hitték, a tsz úgyis megcsinálja. Aratásidőben nem megle­pő, hogy a szakemberek iro­dái üresek. Helyük most a határban van. Több telefon- ' hívás, végül fél óra múlva feltűnik a mezőmegyeri tsz párttitkára, Gubis András. Mikor megtudja, mi járat­ban vagyunk, akaratlanul fejéhez kap. Kissé ódzkodva, nehezen fog a válaszadáshoz. Könnyítésképpen, a régi szép időkkel kezdi: — Jól ment az óvoda, iskola patronálá- sa. Régen mi bővítettük 25 személyesről 50-re az óvodát. (Amibe ma 90-en járnak!) Nem tudom, jól látom-e vagy sem, de az a baj, hogy a vezetők jó része bentről (értsd: Békéscsabáról) jár ki, s nekik nem szívügyük any- nyira. De — csillan fel a sze­me — láttam jöttömben az építőbrigád vezetőjét, ő ta­lán többet tud. Erdős István vezette az óvoda félbehagyott tatarozá­sát. Mikor említettük az élet- veszélyes épületrészt, nem is csodálkozott. — Tudok róla. De a mi megegyézésünk csak a kony­hai részre vonatkozott. Csi­áltuk volna tovább is, de érdezte az elnök, hol van­nak *hz emberek? Nem tud­tam hazudni, megmondtam, ő aztán leparancsolt ben­nünket. Éreztem én, hogy szükség van még ott ránk. S hát, kapacitás is akadt vol­na rá. De a tanács is nagyon la­zán fogta fel! A pénzt is későn kaptuk meg a munká­ért! Meg azt is mondták, nem kell vele törődni, mert új óvodát kap Mezőmegyer. — Ezt kitől hallotta? — Balázs Mátyástól, akivel mi is egyezkedtünk. Reméltük, szívügyüknek tekintik Az előbb idézett személy, a városi tanács társadalmi munkafelelőse. Feladata: koordinálni az üzemek, vál­lalatok által felajánlott tár­sadalmi munkát. Most is így történt. — Voltam vagy 10—15- ször Mezőmegyeren. Több­ször a tsz-elnöknél is. Meg­egyeztünk, a rossz, külső épületrészt lebontják, és a padlásfeljárót is megcsinál­ják.. Hogy későn kapták meg a pénzt? Hát persze! Nem csinálták meg a felmérési naplót, anélkül nincs szám­la, számla nélkül pedig nem fizethetünk. Sőt! Az elnök ígéretet tett rá, hogy társa­dalmi munkában csinálják, végül mégis elszámolták a munkadíjat is. Amint meg­kaptuk a számlát, hat napon belül fizettünk. Itt a doku­mentum. S hogy miért for­dultunk a tsz-hez? Mert a szülők többsége ott dolgozik, s reméltük, nekik szívügyük. Az új óvoda gondolatát va­lóban említettem, de csak azért, hogy komolyabb átala­kítást nem érdemes végezni. — Mikor épül az új óvo­da? — Ebben az ötéves terv­ben még nem! Bellái István, a tsz elnöke tömören válaszol kérdéseink­re: — Nem kerestek meg a szocialista szerződéssel. Nem is kaptuk meg az óvoda szerződési tervezetét. Az épí­tők munkáját én állítottam le. Nem adott több pénzt a tanács a további átalakítás­ra. — Tudta, hogy van ott. egy életveszéyes épületrész? — Azt hittem, azt megcsi­nálták. Legördült a súlyos kő — Ezzel a történet véget is ért. Mert az IKV, mikor tu­domást szerzett róla, 24 órán belül aládúcolta, elkerítette a rozoga épületrészt. Az élet­veszély megszűnt. Igaz, bon­tani, festeni csak augusztus elején fognak, de a dolog lé­nyegi részén ezzel túl is ju­tottunk. Baleset nem történt. S ha alaposan átgondoljuk, a megkérdezettek többsége jó­szándékkal végezte, végzi munkáját. B. Sajti Emese Jelenet a Fotó Háber című filmből TÓTH BÉLA: Legendák a lóról ✓

Next

/
Thumbnails
Contents