Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

1978. július 16., vasárnap Barátaink életéből Kubai mozaik Csodás szépségű ország Az újjászülető Kreml Tizenöt nap az Antillák gyöngyén. Ennyi jutott az IBUSZ 17 napos útjából tisztán Kubára, a mai uta­zási lehetőségek szerint. A csehszlovák légitársaság nagy interkontinentális gépjén a prágai átszállás­sal és a montreáli kiszál­lással együtt sem volt több az út kétszer 16 óránál. * * * Havanna. A pálmákon és felhőkarcolókon kívül a legszembetűnőbb, hogy mindent a VIT-re való ké­szülődés jelez.' Áz épületek ormán a XI. Világifjúsági Találkozó jegyében folyó évet hirdető feliratok forra­dalmi tettre, a jobb mun-' kára és a még nagyobb népi összefogásra serkentenek. A több czáz éves óváros Ku­ba történelmét id^zi, a ten­gerparton emelt három erődjével. De a régi h*zak is nem egyszer kis erődök­nek tűnn~k, emlékeztetve a hajdani kalóztámadá­sokra. Az árkádos épületek belsejében udvarok, ker­tek nyújtanak enyhet a tró­pusi meleg ellen, a huzatos belső folyosókkal együtt. Az óvár ; főterén áll a XVTII. században épült katedrális, melyben egy ideig Kolum­busz hamvai nyugodtak. A Fegyverek tere is történel­met lehel, akárcsak a többi kis tér, amelyből egy sem hasonlít a modern Havanna tásas, szépen gondozott, parkosított tereihez. Az el­lentétek igazán akkor lát­szanak. ha az új Havanna hipermodern épületeit, a felhőkarcolókat nézzük, melyeket villaszerű kertes házak szegélyeznek. Körös­körül fával, virággal tö­ménytelen mennyiségben. S a város bármely pontján •kedves, i Idám. mos lygó emberekkel és szíves útba­igazítással. * * * Cienfuegos. Magyarul száztűz a oeve a százezer lakosú városnak. Ugyan­az, mint a kubai forradalom egyik legendás harcosának, a fiatalon elesett Camilo Cieníuegosnak, Fidel Cast­ro és Che Guevarra hű tár­sának. A város ipari léte­sítménye a hatalmas, egé­szen a kikötőig húzódó cu- korberakodó, ami tulajdon­képpen egy óriási szállító- rendszer, ahová vagonokban és teherautókon érkezik négy tartományból a ho­mok színű nyerscukor, hogy hajókon elhagyja az or­szágot. Mert a finomítás már a vevő, a fogadó or­szág gyáraiban történik. A cukor egy részét így érté­kesíti Kuba, mert kevés a meglevő finomítógyár. A cukor útja a több lépcsős kombinátban végig gépesí­tett, attól kezdve, hogy a sínek közti szállítóberende­zésre ürítik, egészen a hajó­ba rakodásig. Közben a tá­rolóba is kerül belőle a mennyezeti két nagy lyukon keresztül a fenti szállítósza­lagról, magas hegyet alkot­va. A telepet, melyen 300 ember dolgozik, a kubaiak építették, de a fölszerelés több külföldi országból va­ló. Egyszerre két hajót rak­nak, s óránként 1200 tonna cukrot mozgatnak meg. Épp most egy szovjet és egy görög hajó nyeli a nagy da­ruk segítségével a rako­mányt, közben a matrózok ráérnek egy kis csinosításra. Festegetnek és tisztogatnak a hajón. * * * Botanikuskert Cienfue- gosíól 25 kilométerre Trini­dad város felé. A havannai egyetemhez tartozik. Ki­lencven hektáron a trópusi világ 2000-fajta növényét ta­lálni, csak pálmából 200- félét. A 120 kaktuszérde­kesség, 90-féle fikuszkülön- legesség mellett a pehely­könnyű, fátyolszerű fenyők sokfélesége. Egy-egy nagy, buja fán, filodendronon él békés társbérletet az ágak­ra tekered ve. Nem messze hozzá a tűzvirágfa lángol pirosba borulva, arrébb a kolbászfa és egy 10 méteres átmérőjű hatalmas fikusz. Levelei közt a bazsarózsáé­hoz hasonló rózsaszín bim­bók gömbölyűdnek, a ki­nyílt virágok pedig lilásba játszó tulipának tűnnek. A 23-fajta bambusz közös tu­lajdonsága, hogy 50—70 éves élete során egyszer vi­rágzik és egy gyümölcsöt te­rem. S míg a végleges ma­gasságot eléri, naponta 30 centimétert nő, vagyis szemlátomást fejlődik. Co­cafa, mexikóifa, kaucsukfa, földig érő levelű pálma, par­fümfa, colafa. Gyapotfa, amely több száz évet él és könnyű fájából csónakot építenek. A jellegzetes, ki­magasló királypálma mel­lett kínai, madagaszkári, af­rikai pálma. És a parafa­pálma, az igazi kubai fajta, amelyből már az egész or­Hemingway dolgozószobája szágban csak öt található. És több nem is lesz, nem tudják szaporítani, mert mind az öt nőnemű. * * * Santa Clara, szivarmanu­faktúra. Egyike a nagy múltú, világhíres kubai do­hány feldolgozó helyeinek, ötféle szivart gyártanak itt, ebből négyet exportra. Két­százhatvankét munkásából hetven nő. A nagy terem­ben, akár az iskolában, hosszú padszerű asztalok­nál folyik a munka, ügyes, érzékeny kezekkel. Az elő­készített finoman vékony és kellő nedvességtartalmú, könnyen formálható leve­lekből többféle művelet után kerül a présbe a kész szi­var, amit az épület egy távolabbi helyén gyönyörű dobozokba raknak. Folyik a szorgos munka, közben a szemben levő asztalnál — mint tanár a katedrán — ül a munkavezető és han­gosan olvas. Több mint százéves hagyomány ez, még a legelső — az 1835— 1850 között alapított — dohánymanufaktúrákban ve­zették be, s a munkásiskolák szerepét töltötte be a múlt század idején. A szokás ma is eleven, minden nap két­szer 90 percet szentelnek az olvasásra. Előző nap fejez­ték be a Pillangót, és' most egy Balzac-könyvhöz kezd­tek. Üdítő szórakozás és nem zavarja a munkát. A norma egyébként szivarfaj­táktól függően 100—110 da­rab, és mindenki naponta 5 darabot vihet haza. Reg­gel héttől délután négyig dolgoznak ebédszünettel. Egy ebéd a központi ebédlőben 50 centavoba (kb. 7 forint) kerül. S bár dohánnyal dol­gozni nem egészségtelen, a nőket rendszeresen orvosi vizsgálatra küldik. A fizetett szabadság itt is, mint min­denütt az országban 1 hó­nap, a táppénz 50 százalé­kos, kórházi ápolás esetén viszont csak 40 százalék. A szülési szabadság 3 hónap. * * * San Francisco de Paula. Havanna egyik elővárosa, kicsinyke hely, főutcáján egy- és kétszintes házakkal. A városka szélétől földút vezet a nevezetességhez: a Hemingway-villához. A bir­tokot 1939-ben vásárolta az író, s ide tért meg minden útjáról. Dús, buja növény­zet közül bukkan elő a fe­hér földszintes épület. Előtte egy már dűlőfélben levő hatalmas gyapotfa. Kö­rül a dombos, völgyes tá­gas parkban pálmák maga­sodnak ki karcsún az egzo­tikus fák-bokrok közül. A ház előtt oszlopos, piros tég­lás terasz, mely oldalt kes­kenyebb körbefutó folyo­sóvá válik. A ház melletti emelkedőn torony, tövében két emeletnyire nyúlt fi­kusz. Lent a kertben úszó­medence, partján az elhan- tolt négy kedvenc kutyával. Mindent végig lehet járni, csak a múzeumházba nincs belépés. A nagy ablakok viszont tárva és éppúgy látni mindent, mintha bent lenne az ember. A vörös kö­ves ebédlő háromra terített asztallal az alkovszerű hali­ból nyílik, akár a kétrészes dolgozószoba. Túloldalon a hálók. Minden úgy, ahogy az író otthagyta, és min­denütt könyv, könyv, csak úgy tarkállnak a falak tő­le, mert nem elegáns soro­zatok ezek, amiket dísznek vesznek, hanem olvasmá­nyok amik kézben voltak. Az egész ház a gondozott- ság mellett, múzeum való­ságában is a használtságot, az életet érezteti. Nem lenne meglepő, ha Heming­way bukkanna elő valahon­nan. * * * Kuba a csodás természeti szépségek országa. Elbű­völve nézte Kolumbusz is, amikor 1492. október 28-án a sziget földjére lépett. Az­óta sokan, távoli utazók gyönyörködtek benne. Még­is leginkább felejthetetlen a kubai gyermek marad szá­munkra. Az úttörők és kis­dobosok, amint vidáman jönnek, vagy mennek az utcán, vagy játszadoznak az iskolaudvaron. Bármerre jártunk ugyanis, azt ta­pasztaltuk, hogy a felsza­badult Kubában még ma is ünnepet jelent az isko­lába járás, olyat, amihez il­lik ünneplőbe öltözni, kisdo-» bős- és úttörőruhába. Vass Márta Az ősi Moszkva legmaga­sabb épületét, a híres Nagy Iván harangtornyot állvá­nyok veszik körül: restaurál­ják. A magasba törő hófehér harangtorony egységbe fogja a Kreml valamennyi templo­mának és bástyájának együt­tesét. Az építményt még Na­póleon hadainak robbantása sem ingatta meg, de ma már felújításra szorul. A Kreml műemlékein elő­ször végeznek átfogó, tudo­mányosan megalapozott res­taurátori munkát, amelybe bevontak egy tudóskollektí" vát. A Szovjetunióban több mint 150 ezer történelmi és építészeti alkotást tekintenek műemléknek. Közülük a leg­értékesebb a moszkvai Kreml, amely egyben a szov­jet állam jelképe is, amely az építészek és a mesterek keze nyomán visszanyeri év­századok előtti pompáját. Óriási irattári anyagot kel­lett átnézni, tudományos ku­tatásokat és szondázásokat végeztek. Aztán feltárták az alapokat, hogy meghatároz­zák a régi mesterek építke­zési módját, ,az építőanyag­készítés technológiáját. A Kreml a Borovicki dom­bon épült. s. az ott végzett régészeti feltárások nyomán sikerült pontosabban megál­lapítani a főváros korát. Moszkváról a krónikák elő­ször 1147-ben tesznek emlí­tést, holott a most feltárt építészeti emlékek már 100 évvel korábbról valók. Eddig úgy tudták, hogy az első kőépítmények Ivan Ka­lifa korában keletkeztek és az ő uralkodása idején ala­kították ki 1326—33 között a Székesegyházak terét. A mostani feltárások bizonyít­ják, hogy a legősibb kőépít­mények alapjai a XII. század végéről valók. Az első, fehér kőből épült erődöt, a Kremlt Dmitrij Donszkoj nagyherceg korá­ban, 1367-ben kezdték építe­ni. A Dmitrij idején emelt erődfalak ugyanott húzódtak, ahol m,a a Kreml háromszö­ge található. A ma is meg­Hapfény táplálja, ásvány trágyázza, „termővíz” a talaja A délnyugat-bulgáriai Pet­ries közelében, kialudt vul­kán tövében terül el a Ru- pite kísérleti állomás. Ez az egyetlen a szocialista orszá­gok kutatóintézetei közül, ahol algák szabadföldi te­nyésztésével foglalkoznak. A nagy zöld laboratóriumot rendkívül kedvező éghajlati adottságok miatt telepítették erre a vidékre. Bulgária déli részén általában meleg az időjárás, a napsütéses napok száma évente 240. A táj szá­raz klímájú és széndioxid­ban, ásványi sóban gazdag forrásokkal rendelkezik. A kedvező feltételek kö­zött termesztett algák külön­leges kezelést kapnak. A la­boratóriumban naponta há­romszor mérik a hőmérsék­letet, a sejtvastagságot, a savtartalmat. A víz folyását mesterségesen lassítják, hogy az algatenyészetek több nap­fényhez jussanak. A „termő­vízbe” rendszeres időközök­ben ásványi anyagokat ada­golnak. A Rupite állomás a Chlo­rella és Scenedesmus fajtá­kat tenyészti, 1500 négyzet- méteres területen, és külön­leges kezeléssel algalisztet, úgynevezett biomasszát „ter­mel”. A laboratórium a bol­gár népgazdaságnak és a KGST-országoknak is szállít­ja az új nyersanyagot, a bio­masszát. Az algatermést el­sősorban a gyógyszer- és a kozmetikai ipar dolgozza fel. Ezenkívül a mezőgazdaság használja, például állathiz­lalásra. Az eddigi eredmények jók, ezért bővítik a termésterü­letet. A következő években már 1,2—1,5 hektáron te­nyésztett algából várhatóan 50 tonna száraz biomasszát nyernek majd. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) levő téglafalakat 1485—95 között rakták le olasz mes­terek irányításával. A Konsztantyin és Jelensz- ki téglabásty,a helyén, mint a kutatások feltárták, koráb­ban fehér kőből épült bástya állt, és ennek kapuján in­dult Dmitrij Donszkoj 1380- ban a kulikovói csatába, s az ott kivívott győzelmével kez­dődött az orosz föld felsza­badítása a mongol—tatár uralom alól. Ki kell emelni a restaurá­torok munkáját,. amelyet az arany cámői palotában ta­lálható freskók megőrzésére végeznek. Ez a XVI. század második felében emelt, arannyal gazdagon díszített épület , a Nagy Kreml Palo­tához csatlakozik. Berende­zése és belső díszítése ámula_ Fichtelberg az NDK déli részén fekszik és az ország legmagasabb hegye. Az 1214 méteres csúcs évente több mint félmillió turistát vonz a környékre : Fichtelbergről messzire lehet látni, feltéve, ha szép az idő. Csakhogy errefelé gyakran esik az eső. Elsősorban azok örömére, akik az NDK energiaellátásáért felelősek. A környék csapadékos idő­járása teremtette meg egy sajátságos vízi erőmű építé­sének előfeltételét, amely csúcsidőben a maga hat, egyenként 175 megawattos turbinájával segíti majd ki az ország villamosenergia­hálózatát. Az NDK-ban évente mint­egy lo százalékkal nő a háztartások elektromos fo­gyasztása. 1970-ben egy la­kás átlagban még csak 1180 kilowattórát fogyasztott, 1975-ben már 1600-at. De ez csak az egyik tényező, ami a villamosén ergia-termelés növelését parancsolja. A háztartások az összes áram­felhasználás tíz százalékát kötik le, a vegyipar huszon­három, az energia- és kő­olajipar 18 százalékát hasz­nálja fel. A szakemberek becslése szerint a villamos- energia-szükséglet minden tíz évben megkétszereződik. így hát a Mittweida sem pihenhet tovább, munkára fogják. Mittweida kicsiny patak, amely a Fichtelberg oldalá­ban ered. Festői környezet­ben kanyarog, helyenként át lehet ugrani egyik partjáról a másikra. És mégis: elég erős ahhoz, hogy, megtöltse azt a 7 millió köbméter be­fogadóképességű, völgyzáró gátakkal létrehozott mester­séges tavat, amely mintegy 800 méter magasságban, az üdülőhelyként ismert Mar­tot keltett a külföldi vendé­gekben. A restaurációs munkák so­rán a későbbi idők vakolatai alól egyedülálló, XVII. szá­zadi, de még ma is csodála­tos színekben pompázó tem­perafreskó került elő. A XVII. századi mesterek al­kotásából körülbelül 400 négyzetméter maradt fenn. A freskó érdekessége, hogy nagyrészt világi témákat örökít meg: történelmi sze­mélyiségek életének epizód­jait eleveníti fel. Nehéz feladat volt a XV. század végén épült Usz- penszkii székegyegyház ku­poláinak újra aranyozása. A Kreml építészeti emlékeinek teljes restaurálása a tervek szerint 1980-ra fejeződik be. APN—KS kersbach közelében már el is készült. A másiknak, a felső tónak hat és fél millió köb­méter lesz a befogadóképes­sége. Ovális alakja harmo­nikusan illeszkedik a gyö­nyörű tájba. Hat és fél órát vesz majd igénybe, amíg az alsó tóból felszivattyúzzák a vizet a felső víztároló me­dencébe. Csúcsidőben aztán a víz lezúdul, mozgásra kész­tetve a turbinákat, áramot termelve. Előnye: a szivaty- tyúkat akkor dolgoztatják, amikor az energiafogyasztás a legkisebb. A turbinák vi­szont akkor működnek, ami­kor minden kilowatt villa­mos áramra szükség van. A szivattyúserőmű egyfajta villanyáram-raktár. De technikai remekműnek ígérkezik maga a markers- bachi erőmű is. Az egész lé­tesítményt a Hundsmarter („Kutyák kínja”) hegy mé­lyében rejtették el. Óriási barlangot vájtak és betonoz­tak ki a hegy gyomrában: a „lyuk” 146 méter hosszú, 24 méter széles és 50 méter ma­gas. A híres Mensfeld kom­binátból ,4trándult” bá­nyászok építették, akik nagy szakértelemmel végezték szi­szifuszi munkájukat: csak­nem félmillió köbméter csil­lámpalát kellett kitermelni­ük. De már készen vannak: átadták a terepet azoknak a szakembereknek, akik ma­gát az erőművet építik. A markersbachi erőmű 1979 vé­gétől 1050 megawatt áramot ad majd a csúcsidőkben. Mégpedig úgy, hogy nem okoz szennyeződést, zajt, sőt a két_ tóval gazdagabbá, szebbé is teszi a környeze­tet. Aki arra jár, csak a vízszint emelkedéséből, sül­lyedéséből következtethet majd rá. hogy valahol erő­mű működik. Pintér István Erőmű a Hundsmarter mélyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents