Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

1978. július 13., csütörtök Amíg a vihar elvonult... Fél óra az orosházi ifjúsági házban Éppen, hogy bemenekül­hettünk a tomboló vihar elől az ifjúsági házba. Gon- da Géza igazgatót- is ott ta­láltuk. és a tágas üvegfolyo­sóról figyeltük, amint a szél dühödten cibálta a szépen gondozott udvar fáit. A sza­kadó esőtől s a fekete fel­hőktől csaknem teljesen be­sötétedett. A villany is el­aludt, és a klubtermekben csaknem teljes lett a sötét­ség. Valahonnan idegen nyelvű beszélgetést hallot­tunk ... Gonda Géza elmo­solyodott. — Fotószakkörünk készül vendégségbe augusztusban : kéthetes lengyelországi alko­tótáborba mennek, ezért ta­nulnak lengyelül. Időben el kellett kezdeniük, hiszen jú­lius 27-e és augusztus 1-e között sem lesznek itthon, Göcsejbe mennek. Nem ez az egyetlen cso­port, amely utazik valamer­re a nyáron. A faliújságon, amelyet csak nehezen tud­tunk átolvasni a vihar okoz­ta félhomályban, az úttörők nyári elfoglaltságai között sok érdekes programot felfe­deztünk. Negyvenöt pajtás — a természetjáró szakosz­tály tagjai — augusztus 15- én a Magas-Tátrába megy. Mások kerékpártúrát ren­deznek Gyopárosra, megné­zik a szarvasi arborétumot, üzemlátogatásra készülnek, és sorolhatnánk még tovább a választékot. — Akik itthon maradnak, azokról is gondoskodunk. Többször rendezünk lakóte­lepi filmvetítést a gyerekek­nek. A KISZ-fiatalok köré­ben a disc-jockey a legnép­szerűbb. Egy-egy ilyen ösz- szejövetelen kétszázan is részt vesznek. Hogy ne csak a tánc legyen, ami idevonzza őket. kísérő programokról is gondoskodunk: hol a VIT jegyében lesz előadás, hol Csontváry Kosztka Tivadar­ra emlékezünk. Az egyik teremben egy gyermekdal akkordjai csen­dülnek fel. Ott a bábosok tanyáznak. — Kilenc fiatal óvónő fo­Fekécs Istvánná a „gazdag bíró lányának” magyaráz Fotó: Gál Edit TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 62. Hát a magamét csak nem ejtem le talán! De hát ezt ilyen nyíltan nem lehetett az öreg Zámbóhoz vágni, mert ha akarta, tudhatta ő is, hányadán állunk. Meg tudhatta minden idősebb lánya, akik pártában élték továbra is szép, tiszta éle­tüket. Csak az volt a baj, hogy a legidősebb, a Sári nevezetű — mikor Ferenc újra beleerősödött a tró­nusba, s kiterjesztette isko­lázási lehetőségeit a magyar lányságra is —, bevonult Bécsbe, valamilyen kirur- gusi palotába, ahonnét év­ről évre szakemberesedve jött haza. Első nyáron, ha megfordultam nagy ritkán náluk, ferdén nézdegélt rám, nem szólt hozzám egy szót se. Míg azelőtt, Lina kicsi korában beszélhettünk egymásai akár órákon át. No, gondoltam, így van ez, nem hiába mondják, Bécs nem ád, vesz el az észből, meg mindenből. Minél in­kább felfuvalkodik valaki, annál kisebb hely marad benne a szívnek meg az észnek. ' No, második nyáron, hogy hazaszáll Sári a nagy nyári vakációban, megyek hozzá­juk, rámreccsent, hogy mit járkálok hozzájuk. Nem készültem a váratlan kér­désre, de visszaadtam, a tromfot. — Tudtommal nem tehoz- zád járok! No, több se kellett. Azu­tán a köszönésem is csak foghegyről fogadta. Gon­doltam, tőlem pajtás elle­hetsz ítéletnapig is, ha Li­nus nem változtatja . meg lovakkal kezdődött vonzal­mait. Nékem akkor az ösz­vér is ember. Így, lovak, gondok, meg urok szolgálatában ütötte el életünk órája az 1815-öt. Napóleont elcsapták a csá­szárságból. Bulanzsé Pé­ter a manzárdszobában nem hujángatott, hogy ugye én előre megmondtam, mi lesz a vége! Éngem az egészből az iz­gatott, hogy most mi lesz azzal a rengeteg, mesterré kitenyésztett lóval? Micso­da kiváló lótulajdonságok pusztulnak el, ha egy Na­póleon napja leáldozik. — Törvényszerű, törvény- szerű — mondta Bulanzsé. Amikor rendszer változik, pusztul az érték. Képtárak, műkincsek, magánbirtokok, fejek hullanak szét. — De olyan lovakat nem lenne szabad... Apámtól háromszor is kaptam egymás után leve­let, amiben magukról alig ír valamit, hanem a napóle­oni lovakról. gott össze és megszervezte ,a felnőtt bábcsoportot. Már ti­zenegyen vannak. Először csak gyerekműsorokat készí­tettek, a napokban újabb tervvel álltak elő: felnőttek előtt is bemutatkoznak majd. A múlt évben megalakult bábűsoport mögött több sike­res fellépés van már. Jól is­merik őket a városban, leg­utóbb az üveggyárban lép­tek fel. Űjszérűek „szerep­lőik” is, amelyeket maguk között maszkos báboknak neveztek el. Benéztünk, s ott is felejt­keztünk. A félhomályos próbaterem csendre inti a belépőt. Fékécs Istvánné, a csoport vezetője csak néha szólt bele a munkába, hol a „gazdag bíró lányának” ma­gyarázta el, hogyan mozdul­jon, hol a szövegen igazított. Aztán kezdődött a jól ismert dallam újra: „Egyszer egy királyfi mit gondolt magá­ban ...” Lassan újra világos lett a teremben, mintha a dal, a játék az időt is jókedvre de­rítette volna. A dörgés el­halkult, az ég csak néha mordult egyet-egyet vissza. Elállt az eső, és még a nap is kisütött újra ... Nagy Ágnes Marosvásárhelyi színészek a gyulai vár lovagtermében A gyulai Várszínházban a hangulatos lovagterem oly­kor-olykor színházi produk­ciónak is helyet ad. Itt ke­rült sor a napokban a ma­rosvásárhelyiek román nyel­vű előadására. Nagy várako­zás előzte meg a produkciót. A kíváncsiság és a kételyek már csak azért is indokolt­nak látszottak, mivel a ma­rosvásárhelyi román kama­raszínház tagjai egy népi ih­letésű egyfelvonásos vígjá­tékkal jöttek Gyulára, holott eddig a lovagterem csak monodrámák, azaz súlyos emberi sorsok, mély gondo­latok tolmácsolására volt hi­vatott. A bemutatott „Arvinte és Pepelea" a nagy román köl­tő, Vasile Alecsandri (1821— 1890) első vígjátékaihoz tar­tozik. Pepelea népi hős, moldovai rokona lehetne Tyll Eulenspiegelnek vagy Nasszredin Hodzsának. A népi bölcsesség és furfangos- ság nagy mestere Pepelea, aki a naivitás maszkjával leplezi éles eszét és fizet, amikor már az ellenfelei biz­tosak abban, hogy , túl jár­tak rajta. Arvinte Harpagon vagy Gobseck román válto­zata, és Pepelea házát akar­ja megkaparintani. A klasz- szikus színdarab normái Mai tévéajánlatunk: Sztravinszkij: Tűzmadár A TV Zenei Klubjának nyilvános adása a zeneművészeti főiskola nagyterméből Sztravinszkij, az orosz ze­nei élet egyik legnagyobb hatású egyénisége. A Tűz­madár című balettzenét Szergej Gyagilev, az Orosz Balett nagyhírű vezetőjének megbízására írta a század elején a fiatal zeneszerző. A táncjáték a párizsi ősbemu­tatón, 1910-ben óriási sikert aratott, s egycsapásra is­mertté tette Sztravinszkij nevét. S amikor az impresz- szionista színekben ragyogó partitúrát 1911-ben a Pet- ruska, 1913-bán pedig a Sac­re du Printemps követte, Sztravinszkij már az európai zene legjelentősebb egyénisé­gének számított. Zenéjének káprázatos ritmuskultúrája, színgazdagsága, elementáris ereje barbár, ősi energiákat szabadított fel az európai művészetben. A ma este 21 óra 45 perc­kor kezdődő művet bemutat­ja és vezényli Mihály And­rás. Fiam, manapság annyi rossz lóért bűnbe esnek az emberek, hát egy-két jó francia lovat, ott is vagytok a tövén, szerezzetek! Tegye­tek valamit! Raboljatok, ha pénzetek nincs. Naponta ár­verezik a zsákmányolt kato­naméneseket Bécsújhelyen. Mint valami velőig vágó vészkiáltás, úgy vágott csontjaimba apám rimánko- dó szava : akár lopva is ! Lop­va! Mondom Zámbónak, olyan hitványak a gebéink, hogy ezek utódait úgy kell majd kötéllel emelgetni, nehogy lóvá tudnának emberedni. Hát valahogy szerét ejthet­nénk néhány darabnak. No, számolt Zámbó. számítgatott. Beszélt ispánnal, kurátorral. Nemsokára egy hajnalon megindulunk ,a hadilovak ár­verésére. Lina nem jöhet. Meg­mondta Sári, hogy az ilyen lovazási eltévelyedéseiről té­rüljön vissza a tiszta és illő lányi foglalatosságok útjai­ra, s jobb lenne, ha ő is va­lami felcseri iskola után gondolkozna, nem a paraszt­lovasok ideáinak világában bolyongana. Hogy is képzeli el a jövőjét! Felnőtt lányko- ráig nem lát messzibb a lo­vak faránál! Mit tanulhat tőlünk, ganéjos térdű pa­rasztoktól. Tizenhat éves. Okos lányt nem téveszthet meg a cifra csikósmaskara. Ki van alatta? Faragatlan paraszt. Mielőbb elszakadni az emlékétől is. A jövőjére gondoljon. Addig lovazik, míg egy neki illő, jobb par­ti majd előéletére tekintettel, nem veheti feleségül. Szomorú voltam. Né, mire szépen megérne hosszú szol­gálatom egyetlen értelme, el- irigyli tőlem a nagyravágyó sógorasszonynak-való. Men­tünk Zámbóval, nem panasz­kodtam neki. Pedig égette nyelvemet a bajom. Mégis­csak az apja, hát mondana valamit. Én olyan összeillő­nek tartom magam Linával, hogy apámat, anyámat nem jobban. Zámbó kevés szavú. Nem gőgös, de most, hogy Sári valaki lesz, kicsit fönnebb emelinti orrát. Beérünk a vásártérre, ember- ember há­tán. S lovak ezrével. Vége a háborúnak, a királyok paro- láznak egymással, pénzzé tesznek mindent, ami moz­dítható. A csapattestek a megszállásuk alá esett érté­keket ütik dobra, fele-fele arányban. Látófákra mász­hatunk néhány garasért, hogy belássuk az óriási te­ret. Bazári tarkaságok között vásári kikiáltók, dobverések, kürtök hívják össze az ér­deklődők csapatait. Vannak itt fehérek, feketék és ké­kek. Almásderesek, meggy­pirosak, fakósárgák, pettye- zett vasszürkék. Zámbó lo­vas katona volt, de inkább csak ülte a cocót, nagy hu- zalmat biztosan nem érzett hozzájuk soha. Neki az egyik ló olyan, mint a másik. Gon­dolom, rám bízza a válasz­tást, nem is unszol, hogy me­lyik legyen a sok jó közül. Megbámul néhányat a ki­kiáltók által agyondicsértek közül. — Massena tábornok lova, 300 arany rénus forintokért! Ez a ló többször látta Napó­leont, mint a felesége, 300 forint először, másodszor, senki többet harmadszor! — Larrey bárónak Napó­leon orvosának lova, 350 ré­nus forintokért, először, má­sodszor és harmadszor! (Folytatjuk) alapján Pepelea a végén jól megleckézteti Arvintét. A mese egyszerű, könnyen ért­hető. Ugyanez jellemző Dán Alecsandrescu, a marosvá­sárhelyi állami színház igaz­gató-rendezőjének munkájá­ra is, mely egyszerű, szép és tág teret hagy a színészek játékának kibontakozásához. A két főszereplő él is a ren­dező által adott lehetőség­gel: játszanak, élvezik a nyelv archaikus szépségeit, színes fordulatait, árnyala­tait, a helyzetek komikuma­it, a szituációk furfangjait. Alexandru Fagarason, mint Arvinte kihasználta a sze­rep sokszínű fordulatait, él­ve mind a nyelvi, mind a helyzetbeli lehetőséggel, hó­dítva a színpadot, nézőteret. Mellette Pepelea, azaz Vasile Vasiliu is egyenrangú part­ner; Lívia Gingulescu, a színdarab egyedüli nőalakja minden szempontból megfe­lelt a várakozásnak. A há­rom marosvásárhelyi színész rangos összjátékot alkotott és sikerre vitte az előadást. E. Illyés Jelenet az előadásból Fotó: Fábián Ferenc Módszertani segítség az ifjúsági kluboknak, tanácsköztársasági emléktúra a fiataloknak Száznál is több ifjúsági klub alakult már megyénk­ben. Az ifjúsági klubok éle­tét azonban nem könnyű úgy irányítani, hogy minden fia­tal megtalálja az érdeklődé­sének megfelelő programot, és a klubban találkozókból összetartó baráti közösség alakuljon. A megyénkben dolgozó klubtanácsok mód­szertani, anyagi, vezetésbeli segítséget nyújtanak a hoz­zájuk fordulóknak. így a megyei klubtanács és a Me­gyei Művelődési Központ klubmódszertani csoportja nemrégiben kérte a klubo­kat, s a járási, területi klub­tanácsokat, hogy küldjenek tájékoztatást a klubtanács­ülésekről, s igényeljék a ta­pasztaltabb klubmunkás- patronálók, s a Megyei Mű­velődési Központ segítségét is. Érdekes pályázaton vehet­nek részt a működési enge­déllyel rendelkező ifjúsági klubok tagjai. Jövő év már­ciusában lesz 60 éves a Ma­gyar Tanácsköztársaság, s ebből az alkalomból emlék­túrát hirdetett az OKISZ— KIQSZ sportosztálya, vala­mint a Gépipari Spartacus Sportegyesület. A pályázat célja az, hogy a fiatalok is­merkedjenek meg alaposab­ban a Tanácsköztársaság tör­ténetével, kiemelkedő ese­ményeivel, nevezetesebb em­lékhelyeivel, emlékezzenek a kommunista mártírokra és hőstetteikre. A tanácsköztársasági em­léktúrához a Megyei Műve­lődési Központ is segítséget ad a fiataloknak. Tájékozta­tókat. TÍT-előadásokat szer­vez, forgatókönyvmintát ter­vez a benevezők részére. A megyénkben megjelenő ki­advány, amelynek címe: For­radalmi, munkásmozgalmi, felszabadulási emlékhelyek Békés megyében, is fontos tudnivalókat tartalmaz a pá­lyázni kívánóknak. B. Zs. Mi legyen az iskolatáskában? Mintegy 160 ezer kisgyer­mek kezdi meg szeptember­ben iskolai tanulását. Sokan közülük szüleikkel már fel­keresik a papír- és írószer­boltokat, s gazdagodik az iskolatáska tartalma. Sok szülő először találkozik a tanszervásárlás gondjával és tanácstalan. Mi legyen az első osztályosok táskájában? Az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályán az MTI munkatársának el­mondották: a szülők csak a legszükségesebb tanszereket vegyék meg. A tanév első heteiben a következő tansze­rekre lesz szükség: két-két 14—16-os számú írásfüzet és 17—16-os számú számtan­füzet, egy-egy 21—32-es szá­mú írásfüzet, 20—40-es szá­mú sima lapú füzet és 90—16- os számú rajzfüzet. Szükség lesz hat A/4-es iskolai rajz­lapra és három A/4-es mű­szaki rajzlapra, egy csomag 10—50 számú írólapra, két- két grafitceruzára és kék­piros postaironra, valamint egy-egy doboz színes ceruzá­ra, zsírkrétára és vízfesték­re. Elegendő egy-egy tubus fehér tempera, illetve ra­gasztó, egy-egy 4-es ecset, illetve 10-es hajecset, egy doboz gyurma, egy-egy egye­nes vonalzó és papírmérő­szalag, egy doboz számoló­korong, egy csomag számoló­pálca, két dobókocka és egy szögletes zsebtükör. Az elsősök a tanév elején sem töltőtollat, sem golyós­tollat nem használnak. A tanév folyamán szükség lesz még különféle fonalakra, különböző színű, méretű és minőségű papírlapokra, hur­kapálcákra és csiszolópapír­ra. Ezekkel kapcsolatban a pedagógusok időben tájékoz­tatják a szülőket, ezeket az eszközöket általában közösen vásárolják meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents