Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

1978. június 1., csütörtök »miUKTíltl Kit mi érdekel? Kiállítás Gerle Margit kerámiáiból A közelmúltban nyitották meg a mezőberényi műve­lődési központban Gerle Margit keramikusművész ki­állítását, amelyet egy hétig láthattak az érdeklődők. A Mezőberényből elszármazott — egyébként teljesen új irányzatot követő — művész munkái nemcsak hazánk­ban, hanem az ország hatá­rain túl is ismertek. Közös tárlaton vett részt többek között Frankfurtban, Zen- tán, Magyarországon pedig több számottevő vidéki vá­rosban, így a fővárosban is. A mostani kiállítása még csak a harmadik önálló be­mutató, de az újszerű stí­lus, a térben való ábrázo­lás sokoldalúsága folytán az elkövetkezendőkben valószí­nűleg több munkájának le­hetünk szemtanúi szűkebb hazánkban, Békés megyében is. Mai tévéajánlatunk : A hiba A tábornokok uralmának idején játszódik Görögor­szágban, a Szamarakisz re­gényéből készült tévéjáték, amelyet ma este 21 óra 30- kor látunk. Szamarakisz a második világháború után feltűnt prózaíró generáció egyik jelentős képviselője, aki abba az írócsoportba tartozik, amelynek tagjai a francia és az angol új re­gény művelőivel mutatnak rokonságot. Két hőse életre-halálra szembenáll : egyikük letar­tóztatott ellenálló, másikuk az elfogásukra, megsemmi­sítésükre összefogott appa­rátus egyik tagja. Csapdát állítanak az elfogottnak és kísérőjének. De léteznek olyan motívumok is, amelye­ket nem lehet előre tervez­ni. Rendező: Horváth Z. Ger­gely. A két főszereplő: Ko­zák András és Lukács Sán­dor. Két hónapja, hogy az „Olvasó munkásért” mozga­lomban kiváló eredményt el­ért könyvtárosokat megjutal­mazták. A 8. sz. Volán szak- szervezeti könyvtárosa, Me­gyeri Istvánná országos első díjat kapott. — A könyvtárügyi szak­emberek abszurd dolognak tartották, hogy 23 négyzet- méteres területen egy 10 ezer kötetes könyvtárat mű­ködtethetünk. .. íme bizony­ság. .. mutat végig moso­lyogva a kis birodalmán Me­gyeri Istvánná. Miért lenne abszurd? — kérdeztem visz- sza akkor, hiszen a szólás­mondás szerint minden meg­oldható, csak akarni, nagyon akarni kell ! — Tudom, hogy az én kérdésem is abszurd lesz: szívügyének tekinti azt, hogy a vállalatnál, ahol 3500 ember dolgozik, mindenki megtalálja az ízlésének meg­felelő könyvet? — Nem is abszurd a kér­dés. Évek óta azért harco­lok, hogy vegyes könyvtár­nak rendezhessem be az ál­lományt. Amikor ezt a ki­csiny helyiséget, ami 1973- ban még raktár volt, átala­kították könyvtárnak, az SZMT-től 3000 kötetet kap­tunk. Ezenkívül a vállalat tulajdonában körülbelül 500 műszaki jellegű könyv volt. Hát így kezdtem! Ez volt „könyvtárügyben” az összes vagyonom. — Az a véleményem, hogy minden embernek magából kell kiindulnia, próbáltam beleélni magam különböző foglalkozású emberek gondo­latvilágába. Vajon kit mi érdekel? Kezdettől vitatkoz­tam azzal az elképzeléssel, hogy beskatulyázott könyv­tárat vezessek. Az nem le­het igaz, hogy egy műszaki embert csak műszaki köny­vek érdekeljenek, vagy egy fizikai munkás, egy szerelő csak szakkönyveket kölcsö­nözzön. Tudtam, ha szépiro­dalmi könyveket is beszer- zek, keresni fogják. Kell a jó könyv, hogy a klasszi­kussá vált felhívást idézzem. — És „harcias” hozzáállá­sának mi lett az eredmé­nye? — Évi 50 ezer forint áll rendelkezésemre. Ma már 10 ezer könyvvel rendelkezünk. Elértem azt, amit úgy tudom, más, hasonló jellegű vállala­ti, intézményi könyvtárnak sem sikerült, hogy vegyes használatú a könyvállomá­nyunk. Fele műszaki, fele szépirodalmi. Szakmunkás- tanulóink tankönyveit nem is számítom. A vállalat ugyanis biztosítja nekik a szak- és tankönyveket. A beiratkozott 985 olvasó 60 százaléka fizikai dolgozó. Szeretik és keresik a szép- irodalmi műveket. És ha ar­ra gondolunk, hogy 8 órán keresztül nehéz munkát vé­geznek, már érthetőbbé vá­lik, hogy gondolatban szíve­sen élik bele magukat egy regény vagy novella történe­teibe. — Mondjon valamit arról, hogyan sikerült elhoznia az „Olvasó munkásért” pályázat országos első helyezését? — Amikor elolvastam az SZMT felhívását, nem sokat gondolkodtam a benevezé­sen. Tudtam, vesztenivalónk nem lehet, csak nyerhetünk, a szó igaz értelmében. Érez­tem, nekem való feladat, ne­kiláttam, hogy képességeim szerint véghez vigyem el­képzeléseimet. A szocialista brigádokkal filmvetítéseken vettünk részt, és ezután vi­tát rendeztünk, ahol megle­pő aktivitást tapasztaltam. Ez adott indítékot a továb­biakhoz. Több kiállítást is szerveztünk. 1976-ban Fábián László fafaragó hozta el al­kotásait. Több mint 300-an nézték meg. Ez a nagy ér­deklődés újabb feladatot adott : népművészeti köny­vekből készítettünk kiállí­tást, ahol a könyveket köl­csönözni is lehetett. — Távirati stílusban to­vább : megrendeztük a mű­szaki könyvnapokat, szakmai ankéttal egybekötve, 900 em­ber részvételével. Vetélkedőt szerveztünk a Szovjet Iroda­lom című folyóiratban lekö­zölt írásokból. Ezt követte a „Ki tud többet Penzáról” ve­télkedő. Köztudott, hogy vá­rosunk Penza testvérvárosa, így a versenyt nagy érdek­lődés kísérte. A felkészülés időszakában megnőtt a tár­sadalomtudományi és politi­kai művek kölcsönzése. — 1977-ben rendezvénye­ink száma tízszeresére növe­kedett, 51 esemény jelzi ezt. Részt vettünk az országosan meghirdetett „60 év a szo­cializmus útján” vetélkedőn, 74 szocialista brigád 470 tag­gal képviseltette magát. Hogy milyen volt a felkészülés?-A szegedi területi döntőről el­hoztuk az első díjat. A ve­télkedőkkel párhuzamosan olvasómozgalmat szervez­tünk. Az ünnepi könyvhét alkalmából Csoór Istvánt, megyénk köztiszteletben ál­ló íróját hívtuk író-olvasó találkozóra. Még a múlt év végén a „Kell a jó könyv” olvasómozgalom felhívására 24 szocialista brigád 210 tag­ja jelentkezett. — A brigádokkal kötött szerződésünk nem sablonos, hanem „testreszabott”, brigá­donként változó. A munká­sok esztétikai nevelése ér­dekében szerveztem meg a fafaragó kiállítást, a kerá­mia- és virágkiállítást, a KISZ-alapszervezettel közö­sen megalakítottuk az ama­tőr alkotók klubját, ahol tányérfestók, ötvösök, grafi­kusok munkáit állítottuk ki. — Erkölcsi elismerései? — 1977-ben kaptam SZOT dicsérő oklevelet és ez év­ben lettem kiváló dolgozó. — További sok sikert kí­vánunk! Béla Vali TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 26. — Csak a szabályokat, a szabályosat! Ilyen nincs a szabályzatban, hogy bűbáj­nak erejével... Ez a dajka­mesékben csak. Játéknak jó. Becsülöm a szép játékokat. De az más, mint a kemény munka. Játszunk még, de azután szigorúan neki! — Engedelmével, kapitány uram — állt elő egy szőr­csomó ember —, Hatalmos Istvány a nevem, de tessék nékem megmutatni a leg- vaddisznóbb lovat, ha szabad játszanom, én megpuhítom három minutum alatt! — Lássuk játékodat! Ott van az a rigó szőrű, tüzet fúvó csikó, mutasd, mire mégy vele. De nem viszed ki a szemünk elől! Odasétál Hatalmos a sár- kánypofájúhoz, három ölről, már az öklét mutatja neki, a ló meg bámulja fülhegyezve, olyan ugrásra készen, ahogy a nyúl szokott. Hatalmos szőrméik mocskos mancsát figyeli, mialatt oly közel lopja magát a lóhoz, hogy a kezével is eléri már. Picit megszagolják egymást, a ló léhajtja fejét, szőrmók a fü­lébe súg. És már jönnek is kifelé, Korbász kapitány elé. Elöl Haitalmos, mögötte ma- gamegadón a rigószőrű. Ahogy kutya megy a gazdá­ja után. Nem szerette ezt Korbász. Rámparancsolt, hogy esté­re kelvén ez a két kuruzsló kitűnjön ám a lótáborból, mert rossz vége lesz! Ezek egész méneseket ellophatnak, megronthatnak, embereket csürheszám orruknál fogva vezetgélhetnek, ahogy dákó román vezetgéli a medvét! Nem tökítettem én őket máshová, mint a beteg lo­vak közé. A kígyós! gyöpön művelhetik a csodát. Hullik úgy a ló, alig győzik nyúzni. Másnap kétfelé vált a ló­oskola. Fölsőbb osztályba lépték, amelyek elfogadták az ember kötőfékjét. Jártai­vá, szelídítve, szépen rájuk csatolták a nyereghordó he­vedert egy szál magában, hogy szokja a ló. Hanem egyik csikó leverte magáról a kötőféket, emberre vicso­rított, akár a veszett kutya, 'hát azok pányvára vetették, s vastag habig szaladták a köröket. Reggeltől délig, de meg se álljon, azután karó mellé pihenni, de egy hara­pás szénát, egy korty vizet ne adj neki! Délutánra le­szárad a habja, aztán hajtsd megint. Ha nem enged ha­ragos erejéből, másnap ugyanez az oskola várja. Jó lovak senderednek az ilye­nekből. Némelyik három na­pig is eluraltatja magát, na mire odamégy egy vászon­vödör vízzel, issza. Sokat nem szabad néki adni, csak a barátság kedviért, az élet­ben maradás kedviért keve­set. Negyednap szénát. De míg azt eszi, simogathatod, beszélhetsz hozzá. A keze­sebb lovakat utóléri tudás­ban, nem kell attól meg­ijedni. Akkor így az ember tenyeréből esznek az én lo­vaim. következik a nyerge- lés. Eleinte azt sem úgy tesz- szük, hogy rálökjük, aztán ugrunk a hátukra. A ló lás­sa, tudja, hogy mit akarok vele. Hogy nem akarom be­csapni, ismeretlen terhet rá­tenni, néki fájdalmat okoz­ni. Ha ezt elhiszi, mindjárt az elejétől, olyan kezes lesz, mint a bárány. De a lónak a lói önérzetét se szabad el­venni. Hogy bárányul visel­kedjen. Nem. Ez kifordítaná a lovat a mivoltából is. Ak­kor bégetne a ló, nem nye­rítene. Akkor birkául visel­kedne, nem lóul. Nem is tu­dom, talán a lóba is bele le­het olyan szokásokat verni, ami tőle idegen. A lóból azt kell előnevelni, ami neki a legjobb tulajdonsága. Értse a gazdája szándékait, pa­rancsait, bírja a fájdalma­kat, legyen munkára mindig kész állapotban, frissen lé­pő, járó legyen, szelíd le­gyen, de idegen kéztől is óv­ja magát. Tájékozott legyen az utakon, a hazatalálásban, ahová szoktatták. Tudja a helyét a regimentben, az is­tállóban, a menetekben. Olyan szépen dolgozgat­tunk oskoláról oskolára ezekkel a lovakkal, embe­rekkel, akár a virágnyílás. Tán két hónap is eltellett, a civilek tábora is falunyira duzzadt. Már két utca ve­remházaiból füstölögtek elő a tűzhelyek, és gazdálkodott a nép baj nélkül, akár a legbékésebb világokban. Megfordultam közöttük min­dennap, hol kedvem mulató­sából, hol a szem hizlalásá­ból. Koleszos boltot állított egy élelmes örmény, és az árult a tűtől kezdve a lány hajába való pántlikáig min­dent. Gyógyultam is, néz­tem a fehérszemélyeket. Éreztem, na, most már meg­maradok. Biz olyan gyorsan alakult közöttünk az iszony­viszony, egyik napról a má­sikra, hogy mire tátom a szám, hogy no, én is vak- kantanék valamit valakinek, már látom, hát az az asz- szonyszemély, az a bizonyos, amannak a férfiembernek a verméből mászik elő. Jól van. szedelék, szédelgő nép, de hát emberek ezek, élik vi­lágukat szegények, ahogy tudják. Egyszer csak ve­szem észre, hogy Szepi az állványos kukkerjeivel föl­jár a dombra, ott időz órá­kon át. (Folytatjuk) A magyar könyvművészet huszonöt éve Már 1953-ban, a háború dúlta nyomdák helyreállítá­sa, a könyvkiadók államosí­tása után, a fejlődő olvasói igény kielégítése mellett is súlyt helyezett a Népműve­lési Minisztérium a könyvek esztétikus megformálására és ezért létre hozta a könyvmű­vészeti bizottságot. A bizott­ság, hogy a kiadókat a cél elérésére serkentse, a többi, magas könyvkultúrájú eu­rópai országhoz hasonlóan meghirdette az „Év legszebb könyve” versenyt. A ver­senyt, amelynek elsőrendű célja a nagy példányszámú tömegkiadványok művészi színvonalának emelése volt, első ízben 1953-ban érté­kelték és jól választották, mert az „Év legszebb köny­ve” Barcsay Jenőnek azóta, kilenc nyelven, összesen 40 kiadásban megjelent Művé­A verseny lebonyolítását 1970-ben a Kulturális Mi­nisztérium Kiadói Főigazga­tóságától a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülése vette át. Azóta minden évben ez a verseny jutalmazta könyvművésze­tünk legjobbjait A moszkvai nemzetközi könyvkiállításo­kon 1970-ben és 1975-ben is ■több díj és elismerés jutott kiadványainknak. 1972-ben gyermekkönyv-kiadásunk ért el számottevő sikert, amikor Janikovszky Éva—Réber László sok nyelven kiadott gyermekkönyvsorozatának „Wenn ich nicht mehr klein bin” című kötete az NSZK „Az év legszebb gyermek­könyve” díját kapta. 1975 óta két szakzsüri bí­rálja és értékeli a mintegy négyezer kötetnyi évi könyv­Egy lap a Magyar Anjou legendáriumból (Hauer Lajos felvételei ' — KS) szeti anatómia című műve lett. Ez a kiadvány hozta a megújult magyar könyvmű- m- vészét számára az első nem- ; zetközi sikert is; 1958-ban a ■ brüsszeli világkiállítás arany­! érmét. ■ ■ A verseny mind az olva- ; sók, mind a kiadók körében • nagy érdeklődést keltett. ; 1956-ban már négy, 1959-től ; pedig kilenc kategóriában S értékelték a kiadványokat, E amelyek az I. Nemzetközi • Könyvművészeti Kiállításon I (IBA) Lipcsében további • nemzetközi elismerést sze- E reztek a magyar tipográfu­• soknak és műveiknek. Az itt ■ kapott hat aranyérem között E volt Aggházy Mária könyve ï a Régi magyar faszobrok-ról ; és Hofer Edit — Fél Tamás • — CsiUéry Klára Ungari- S sehe Baumkunst című köny­• vének első kiadása. Az • aranyérmek mellett még 11 ; ezüst-, és 9 bronzérem ju­• tott a magyar könyveknek. • A hazai verseny tovább • fejlődött, 1958 óta külön ki- Ê adványban jelenik meg az a • fényképes, több nyelvű tá- ! jékoztató, amely ismerteti az E évi verseny eredményeit. A ■ II. lipcsei IBA 1965-ben to­■ vábbi sikereket hozott. Ekkor £ tüntették ki a magyar • könyvművészet egyik kima­• gasló alakját, az idén el- E hunyt Lengyel Lajost, a leg- S nagyobb nemzetközi könyv­• művészeti elismeréssel, a ; Gutenberg-díjjal. öt arany- ; érmünk egyikét az ő gyö­nyörű Alberto albuma kap­ta. A könyvművészet fejlesz­tése érdekében 1957-ben lét­rehozott Magyar Helikon Ki­adó munkásságát ezen a ki­állításon 2—2 arany-, ezüst­ös bronzérem dicsérte, majd a III. IBA-n a kiadó kapott könyvművészeti tevékenysé­! géért aranyérmet. termésből a kiadók és az elő- zsürik döntése alapján kivá­logatott 220—250 művet. A döntést segíti a héttagú nem­zetközi zsűri is. Az 1977. évi IV. IBA hozta eddigi legnagyobb nemzet­közi sikerünket. Könyvmű­vészeti és elméleti munkás­ságáért Gutenberg-díjjal ju­talmazták Haiman Györgyöt, az Iparművészeti Főiskola Tipografikai Tanszékének ta­nárát. A klasszikus művek legszebb megformálásáért különdíjat kapott a négykö­tetes Shakespeare összes Drámái kiadvány. Ezenkívül még sok díj biztosította a 71 kiállító ország versenyében elért előkelő helyezésünket. Az idei, a huszonötödik „Szép magyar könyv” ver­senyen a zsűri 11 kategóriá­ban 42 könyvet tüntetett ki díjjal és 31 mű kapott okle­velet. A huszonötödik évfor­duló megünneplésére több rendezvénnyel készül a könyvszakma. Az ünnepi könyvhét alkalmából hat vá­rosban mutatják be a ver­seny díjnyertes könyveit, Veszprémben pedig a 25 év szép könyveiből összeállított válogatást állítják ki. A könyvhétre jelent meg az a miniatűr kiadvány, amely az elmúlt huszonöt év csaknem 800 díjnyertes könyvéből nyolcvan színes képben ad válogatást, és meg­jelent a verseny idei kataló­gusa is. Könyvművészetünk újabb nemzetközi vizsgára készül, az idei Schönste Bücher aus aller Welt versenyben a ta­valyi 45 szép kiadvány ad számot a világnak könyvmű­vészetünk mai helyzetéről. Morvay László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents