Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

1978. június 4., vasárnap O mínimagazín Balról jobbra: Faludi János, Mák Imre, Szalay Józsefné, Gál Imre, Talapka Pál Győzni, de nem mindenáron! Diáklapszemle Kissé megkésve került szerkesztőségünkbe a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium lapja, a „Szemfüles” jubi­leumi száma. Pedig az el­múlt 75 esztendőre emlékez­ve érdekes írások vallanak a gimnázium évszázados múltjáról. Például az első­éves Tóth Marianna „Emlék a múltból — emlék a jövő- bek” című interjúja az is­kola 1957-ben végzett diák­jával, Bátkai Józseffel iga­zán színes írás, s az „erkele- seknek” kedves emlékek új- raélését tette lehetővé. Az iskola történetének más korszakát, a ma diák­jainak már teljesen idegen „boterkölcs” és „párbaj ké­pesség”, a szegénység és gazdagság meghatározta is­kolai légkört elevenítette fel írásában Szabó Mária elsős tanuló. A szerző ügyes öt­lettel volt igazgatóját, a nagykamarási általános is­kola pedagógusát, Fehér Ist­vánt kereste fel, aki diák­élményeinek feleleveníté­sével az 1940-es évek végé­nek, iskolatörténeti szem­pontból is jelentős esemé­nyeit elevenítette fel. A hírek rovatban 'újdon­ságként tudtuk meg az isko­la énekkarának áprilisi, budapesti sikeres szereplését, s az iskolában április 1-én rendezett KISZ-napi esemé­nyeket. A MIKEGISZ, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola tanévzá­ró utolsó lapszáma balla­gási búcsúztatóval kezdő­dik. Ebben rendhagyó mó­don az iskola egyik tanára, Gábor Andrásné ad útrava- lót az iskolát elhagyó, új élet, új feladatok előtt álló negyedikes diákoknak. Ked­ves ötlet a tanárok aláírá­sait megörökítő „Búcsú­zunk” emlékoldal. Az ápri­lis 24-i Szolidaritási nap ’78 című cikkben Frank Mária harmadéves emlékezik meg a battonyai sikeres em­lékünnepségről. A május 1-jei ünnepségről pedig Zsurzs László írt tömör tu­dósítást. „A magyar—szovjet ba­rátság lapjai” rovatban Leo- nyid Csirkov, a Pravda bu­dapesti tudósítójának cik­két közlik Gábor Andrásné tanárnő fordításában. A szovjet újságíró Battonya felszabadulási ünnepségé­ről, az ott-tartózkodása so­rán tett látogatásairól, él­ményeiről számol be cikké­ben. Ugyancsak ebben a ro­vatban Pintér Marianna tíz­napos szovjetunióbeli lá­togatását írta meg útibe­számolójában. A megyei első „szocialista kollégiuma”, a Martos Flóra középiskolás leánykollégium emékünnepségéről Balázs Ilona írásában olvashatunk. A humor-rovatban Veréb Rezső tudósító, alias Cseh Attila figyelem­re és kacagásra mél­tó ízes humorú írása, a „Kakukk Leontina pere” zárja az egyre színvonala­sabb, változatosabb, s való­ban ízléses kivitelű diákúj­ságot, a MIKEGISZ-t. A szemle végére hagytuk a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépis­kola lapját, a Látót. Nem­csak vaskosabb terjedelme miatt, hanem mert az álta­lunk ismert diáklapok közül a szerkesztőség ebben tudja a legmaradéktalanabbul megoldani a sokrétűségen, gyors reagáláson alapuló szerkesztési elveket. Helyszű­ke miatt aligha térhetünk ki minden írásra. De a KISZ-élet, a klubok mun­kája. a városiasodé község szinte minden a — gimná­ziummal kapcsolatba hoz­ható — eseménye színes írá­sokban elevenedik meg. Si­került az újságot az iskola életének, a diákok sokrétű tevékenységének igazi tü­körképévé varázsolniuk. B. S. E. A fenti fényképen látha­tó öt orosházi fiatalnak né­hány nap múlva, június 8- án, csütörtökön este a tele­vízió képernyője előtt szur­kolhatunk. ök öten ugyanis az Orosházi Kőolaj- és Gáz­ipari Gépgyár ifjúsági klubjának csapata, akik a „Köszöntünk VIT, köszön­tünk Havanna!” országos VIT-vetélkedőn bejutottak a tv-nyilvánosság előtt ver­senyző 24 legjobb közé. De tartsunk sort. — Tavaly decemberben alakult a csapat — meséli Faludi János, a „kapitány”, majd sorra bemutatja a csa­pat tagjait: — Márta, azaz Szalay Jó­zsefné pedagógus, és a gép­gyári KISZ-esek által pat­ronált Radnóti Miklós út­törőcsapat egyik úttörőve­zetője. Mák Imre, a gyári öntöde vezetője, Gál Imre, az anyaggazdálkodási osz­tály csoportvezetője, Talap­ka Pál esztergályos, jóma­gam pedig BM-dolgozó va­„Én,... a Magyar Népköz- társaság ifjú úttörője, csapa­tom zászlaja, és úttörőtár­saim előtt fogadom; az úttö­rőélet törvényét minden kö­rülmények között megtartom,' csapatom jó hírnevét meg­őrzőm, tetteimmel szocialista hazámat, a dolgozó népet szolgálom”. — Az úttörőfo­gadalom szavai ezek, ame­lyeket a közelmúlt napok­ban, a gyermeknap kereté­ben rendezett avatóünnepsé­geken több ezer gyermek mondott megilletődötten, karján vörös nyakkendővel. Megyénkben összesen 6000 úttörőt avattak, és ugyanak­kor mintegy 5800 első osztá­lyos tett kisdobos ígéretet, amely után felkerült a fehér ingre a kék nyakkendő. Nagy nap volt ez számukra, izga­tottan készülődtek, óvatosan tartották karjukon a simára vasalt kék-, illetve piros gyök, de korábbi munkahe­lyem nekem is a gépgyár volt. Szóval, tavaly decem­berben határoztuk el az egyik foglalkozáson, hogy klubunk is benevez a VIT- vetélkedőre. — Ki, milyen témakör­nek a „gazdája”? — Ki-ki testhezálló terü­letet kapott, amikor elosz­tottuk egymás között a té­mákat — sorolja a kapitány. — Mártáé a zene, irodalom, képzőművészet, Mák Imre „ásta be magát” a gazdaság- politikába, belpolitikába, Gál Imréé a sport, a VIT-ek története, Pali kiváló kül­politikai szakértő és Kuba- ismerő, én pedig az ifjúság- politikai témakörből igyek­szem minél jobban felké­szülni. — Vannak-e jól hasznosít­ható segédanyagok? — Igen; a KISZ KB ki­adott egy tájékoztatót, amely az ajánlott irodalmat tartal­mazza. Ezeket egytől-egyig beszereztük, bár némelyi­nyakkendőt, amelyet az el­múlt évben teljesített felvé­teli próba alapján érdemel­tek ki. A gyermeknapi, illetve kis­dobos-, úttörőavató ünnepsé­gek alkalmából sor került kitüntetések, jutalmak átadá­sára is. Megyénkben a leg­magasabb kitüntetést a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját a szarvasi Dobó Katica úttörő- csapat érdemelte ki- A KISZ KB Vörös Selyemzászló Sza­lagjával tüntették ki az oros­házi Kulich Gyula úttörőcsa­patot, Kiváló Üttörőmunká- ért kitüntetésben részesült a tótkomlósi Toldi Miklós, és a vésztői Bartók Béla úttö­rőcsapat. A Magyar Úttörő Szövetség Dicsérő Oklevelét a békési Hámán Kató úttö­rőcsapat vehette át, és több csapat kapta meg a megyei úttörőelnökség dicsérő okle­velét. két, például Köpeczi Bélától a „Magyar kultúra 30 éve” című könyvet nem volt könnyű. Emellett természe­tesen sokat tudunk meg új­ságokból, folyóiratokból, út­leírásokból. — Sok időt vesz igénybe a felkészülés? — Meglehetősen. Hetente két-három alkalommal ta­lálkozunk a klubban, bár a múlt héten eltértünk ettől. Közbejött ugyanis egy, s más: Mák Imrééknél kisfiú született, én a szakosítón vizsgáztam, így elmaradt a megbeszélés. — Milyenek voltak az eddigi fordulók? — Egyre nehezebbek. Leg­inkább talán a tatai orszá­gos középdöntő tett próbára bennünket. De végül is igen jó eredménnyel sikerült be­jutnunk a tv elődöntőjében szereplő 24 csapat közé. A tv-döntőbe jutó 12 csapat között dől majd el, melyik az az első hat, amelynek a tagjai Kubába utazhatnak. — Kabalája van-e a csa­patnak? — Hogyne! A következő kabalákat hordjuk magunk­kal: egy kubai cukroszsá­kot, két eredeti kubai szi­vart, két deci rumot, és egy pesót. Nos, csütörtökön este a tv előtt valmennyien szur­kolhatunk majd az öt fia­talnak — s jó tudni, hogy a döntőbe négy csapatot a közönség juttathat be sza­vazataival! Igaz, ahogy a csapatkapitány mondta, sze­retnének győzni, de azért nem mindenáron! Végül is ez játék, a sok-sok közös él­mény, tudás, új ismeret, amit e hónapokban gyűjtöt­tek, így is, úgy is a nyeresé­gük. — T. I. — Dzsesszklub Békéscsabán Mésfél évvel ezelőtt egy nyugtalanul vibráló fiatal muzsikus, Szaniszló János, dzsesszklubot szervezett Bé­késcsabán. A mezőmegyeri művelődési ház adott ott­hont a modem zenét szere­tő fiataloknak, akik havon­ta kétszer találkoznak ■ a pinceklub intim hangulatú falai közt. — Tizennyolc aktív klub­tagunk van, és furcsa mó­don valamennyien fiúk — mondja Szaniszló János. — Persze, rendezvényeinken gyakori vendégek a gyen­gébb nem képviselői, hiszen a dzsessz-zene változatla­nul népszerű a lányok köré­ben is. Középiskolás diá­kok, villanyszerelők, szak­munkástanulók, értelmiségi fiatalok és fizikai munkások járnak a klubba, ahol a leg­különbözőbb érdeklődésűe­ket is összeköti a dallam és ritmus varázsa. A fiúk közül sokan meg­alapozott zenei ismeretekkel rendelkeznek, bár aktív muzsikus nincs köztük. Igaz, amikor a dzsesszklubban „örömmuzsikálás” van, gyakran előkerülnek az ott­honról hozott hangszerek is, „beszállnak” a koncertbe. — Ha valakinek új dzsesszlemeze. vagy magnó- felvétele van, az mindig el­hozza „kincsét” a klubba, s a foglalkozásokon dzsessz- történeti előadásokat, ze­neelméleti órákat is hallga­tunk. Rendszeresen meg­hívunk országos hírű dszesszmuzsikusokat is. Legutóbb például Tom- sits Rudolf és Deseő Csaba együtteséből Tóth Tamás, a bőgős, valamint Gritz Pé­ter dzsessztanszakos dobos szórakoztatta a hallgatóságot. Szaniszló János zongorá­zott, Pál Olga pedig dzsessz- interpretációval vendég­szerepeit. A hangszerek vir­tuóz megszólaltatói nagy si­kert arattak a csabai fiata­lok körében. R Vit elült Kubában Tudósítónk: Plavecz Pál Ütitársaimat leginkább az elosztási rendszer foglalkoz­tatja, ez szerintük viszonyí­tási alap lehet az életszínvo­nal megállapításához. Tény, hogy a szükségletek kielégí­tése még korlátozott. Viszont nem kell horgászengedély, ha valaki halat, rákot akar fogni. Cukor, kenyér is van elegendő, nem beszélve a gyümölcsökről. A dolog megértéséhez el kell monda­ni, hogy az amerikai konti­nens egyetlen szocialista fej­lődés útján haladó országa, meglehetősen elszigetelt. Az a körülmény, hogy a KGST- országoktól távol fekszik, nyilvánvalóvá, érthetővé te­szi azt a gazdasági lépést, hogy a világpiacon keresett és magas árral fizetett nyers­anyagokat, termékeket, ter­ményeket szinte az utolsó grammig értékesítik, tulaj­donképpen ezért van náluk sajátságos elosztási rendszer. Ettől függetlenül az emberek egészségesek, jól tápláltak, tiszta ruhában járnak, ízlé­sesen öltözködnek, egyszóval megbecsülik azt, amijük van, nem pazarolnak. Egy óriási mozgatórugóval magyarázha­tó minden; töretlenül hisz­nek abban, amit csinálnak. Ezt talán kétszer is alá kel­lene húzni, mert nemcsak egyszerűen hisznek, hanem szinte értetlenül állnak azok­kal szemben, akik őket nem értik meg. Kedves jelenség a diákbi­zottság vezetője, nem láttam még ilyen szép kreol arcot, ilyen barátságos, nyílt te­kintetet. Elmondja, hogy aki a fel­vételi követelményeknek eleget tesz, öt évig állam­költségen, teljesen ingyen ta­nulhat az egyetemen. Díj­mentesen lakhat a kollégi­umban, kap ruhaneműt, élel­miszert, könyveket, tanesz­közöket, helyben van a fod­rász, mozt, mosoda, ingyen, és még ösztöndíj is jár. Az elsősök fél év után havi 25 pesót, az ötödévesek 50 pesót kapnak. Nem kevés ez, hiszen az átlagkereset 100—120 pesó között mozog. Ott vannak még a nyári munkák is, ami­ért külön juttatást kapnak. Óriási büszkeséggel beszél arról, hogy Kuba, a kubai fiatalok a vendéglátói a vi­lág ifjúságának az idén. Hallgatnám még tovább, de sajnos a mi időnk és az övék is véges. Varadero. Az ország leg­híresebb tengerparti üdülő­helye, hófehér homokkal, ha­talmas hullámokkal, szállás­helyünkkel, a Tortuga (tek­nősbéka) nevű üdülőközpont­tal. Specialitása a teknősbé­kaleves. Nagyon ízletes. Ha­jónk innen indul a halász- szafárira, amin valószínű, hogy a VIT-fiatalok is részt vesznek. A tengeren, illetve az Atlanti-óceánon olyan hullámok vannak, hogy időnként átcsapnak a kis ha­lászhajó fölött. Óriási izgal­mat kelt a hajó jobb oldalán előbukkanó cápauszony, ami­ről később kiderül, hogy egy kíváncsi és mókás delfinraj egyik képviselőjének háta volt. Többen rosszul vannak, köztük kubai idegenvezetőnk is, aki kezdő a szakmában és még kezdőbb a tengeri uta­kon, hisz’ félelmének oka nem is a tengeri betegség, hanem az, hogy nem tud úsz­ni. Valahol, vagy 10—15 ki­lométerre a parttól megál­lunk. Mindenki megkapja a horgászkészletét, meg a csa­lihalat. Furcsa pecázás, fo­gom a damilt és így érzéke­lem a kapást. Komolyan mondom, hogy én fogtam az első halacskát. Egy körülbe­lül ötdekás tengeri süllőt. Viszont magyar idegenveze­tőnk alaposan kitett magá­ért, ő a csoport legkisebb tagja a 150 centiméterével, 45 kilójával, és akkora halat akaszt meg, hogy csak a ka­pitány segítségével tudja a hajóra húzni. Van vagy hat­kilós ez a furcsa, lapos for­májú, narancssárga, kék csf- kozású hal. Tetemes mennyi­ségű halat kifogunk, ebből készül majd az ebédünk — mint később kiderül. A hor­gonyt felhúzzák, és irány egy kis korallsziget, ahol napoz­hatunk, fürödhetünk, kagy­lókat szedhetünk. Mire meg­érkezünk, a zsákmány is elő van készítve a sütéshez. Visszaszállunk a hajóra és jó hátszéllel, hullámmentes vízen tesszük meg az utat Varaderóba, hogy az esti fogadáson egy kellemes „Ha­vanna Especiál” mellett meg­beszéljük a nap eseményeit. Szövődnek a kapcsolatok. (Folytatás a Mini Magazin következő számában.) Orosházi úttörők fogadalomtétele Fotó: Faludi János „Úttörütársaim elüti fogadom...” „Hajoszakácsunk” feldolgozza a zsákmányt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents