Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-30 / 152. szám
1978. június 30., péntek A tv-filmek miskolci fesztiválja után Elsőként a sorban Közművelődési felelős a szövetkezetben „.. .a közművelődési híradótábla soha nem áll üresen” Fotó: Gál Edit Mezőtúr fazekassága (Hauer Lajos felvétele — KS) Fazekaskiállítással köszönti a Néprajzi Múzeum Mezőtúrt, 600 évvel ezelőtt városi rangra emelt települést. A régi túri kerámia legszebb emlékeit a Néprajzi Múzeum őrzi. Mezőtúr az Alföld második legnagyobb fazekasközpontja, a korsósmunka terén országosan első. A múlt század elején még olyan fekete edényeket égettek, mint napjainkban Nádudvaron. 1813-ban „Czéh-Forma Társaság”-ot alakítottak és 1817-ben sikerült elnyerniük a Korsós Céh kiváltságlevelét, költségeihez 88 mester járult hozzá. A gyűjtemény legkorábbi tárgya, egy fekete gyertyamártó edény is az 1813-as évszámot viseli. (Sok datált tárgy alapján a mezőtúri kerámia történeti fejlődését folyamatosan szemlélhetjük. A mázas edények az 1850-es évektől jelennek meg. A virágozott díszítés klasszikus fénykorát az 1880-as évektől számítjuk, a fejlődés az 1890-es években jut el csúcspontjára. A korsósmesterek írástudók voltak, a korsósok által szignált tárgyak alapján az egyes mesterek munkásságát be lehet mutatni. A „cifra” munka terén K. Nagy Gábornak volt nagy szerepe. Híres Badár Balázs, már a századfordulón nagy sikereket ért el díszedényeivel — a kiállítás a hagyományoshoz közel álló munkáit mutatja be. A kiállítás záróesztendeje 1914, ez a korszak törést jelentett a hagyományos stílusban. Hanem a kaszámyások mulatozásokhoz kezdtek. Ki örömében, ki szomorodásá” ban. A főkaszárnya emeleti termében száz kecskelábú asztalok megrakva mindennel, mi szem, száj ingere, ahogy ők mondták, vas gut, und tauer! Éngem nem hívott oda senki, nem is mentem. Csak telt, múlt az idő, egyik nap űzte a másikat, kapitányi parancsosztásra rendelnek a ménes mellől, ahol megtudom, hogy a császár óhaja szerint négy civil ménest teremtettek, én vagyok a számadója. De jól vigyázzak magamra, mert az ilyen magas megkülönböztetésnek, ami. valóságos isten- csapásként szakadt a nyakamba, nem is nagyon biztos, hogy megfelelek. De legyen bár csak a legkisebb fogyatkozás a szolgálat ellátásában, a lovak előrefejlő- désében, királyi megkülönböztetés ide, meg oda, lássam következményeit ! Hogy ez a fenyegetőzés nem csupán előleg, azt láthattam abból is, az én négy ménesemet a legrosszabb legelőkre szorították. * * * Szénaraktárunkat megfeketedett, tavalyi, félrohadt Kétévenként rendezik meg Miskolcon a tévéfilmék fesztiválját. (A közbeeső években a filmgyári rövidfilmek versenyét tartják Borsod megye székhelyén.) Ám jóval több ez a kétévenkénti egyhetes esemény, mint egyszerű tévéfilm-se- regszemle. Mert igaz ugyan, hogy versengés folyik a díjakért, a közönségszavazatokért, a hivatalos és társadalmi zsűri ítéletéért. S igaz, hogy hasznosak a szakmai viták, a műfajok tisztázásáról, a televíziós technikai eszközök használatáról. De legalább ilyen fontosak azok a közönségtalálkozók, amelyen az alkotók a legilletékesebb ítésszel, a nézővel vitázhatnak, kommunikálhatnak. S ezúttal igen körültekintően szervezték-tervezték meg a miskolci tévéfesztivált, a tévések és a közönség találkozóit. Találkoztak a tévések azokkal, akikről filmet készítettek. Találkoztak azokkal, akikhez „célzottan” szólni akartak — a gyermekműsorok készítői a gyerekekkel (például a mis- kolc-tapolcai gyermekvárosban), az ifjúsági műsorok alkotói pedagógusokkal vitáztak. Munkásokkal a le- ninvárosi, a miskolci üzemekben. S vendégül látták például a tévéseket a takta- harkányi bejárók klubjában, a miskolci egyetemen, a Szerencsi Csokoládégyárban, a nyugdíjasok klubjában, a diósgyőri Vasas Művelődési Központban, a szocialista brigádvezetők klubjában. Fórumot is rendezték — amelyen a megye tévénézői kérdezték a tévéseket műsoraikról. — Ki tudja hány riport, hány televíziós film készül majd az itt szerzett tapasztalatok alapján. Hány műsorhoz ad ötletet, indítéalommakvalóból szedték ösz- sze. amitől bátran kehet kap a legjobb tüdejű csikó is. Nyomban megjelentettem tarthatatlan helyzetem a kapitánynak, aki Mezőhegyes minden urának számított, hogy hát ezt nem szabad engednie. Ha engem akarnak sújtani, akkor ne a lovakat üssék! Veressen deresre engem, de a lovaknak adják meg, amit a többinek adnak. Nem akarta elhinni, hogy- ilyan magas lánggal éghet a gyűlölködés tüze. Maga jött, látta, olyan kákás térekre szorultam nyolcszáz növendék lovammal, ahol csak a birka is nehezen élne meg. Na, ezen segített. Legeltethettem, ahol akartam, és a szénát felgyújtotta ő maga. mert másra nem is volt alkalmas. Ettől az igazságtevéstől ellenségeim még dühösebbek lettek. Bajom volt, hogy nem tudtam személyre bontani, melyik csavargónak eszméletében vagyok ekkora szálka. Lehet, hogy tíznek is? Terhes kitüntetésem volt hát. Nem mertem odahagyni a méneseket. Nékem minden minutumban észnél kellett lennem. Ennyi lóval az irigység százféle kárt tehet. Szét-” riasztja őket, betyáros idők kot a közönség véleménye, kritikája. A miskolci fesztiválon a televíziós rövidfilmek, a híradó, a dokumentum, a riport, a rövid portrék, a tudósító-hírközlő filmek adják a programot. S noha ezeknek a filmeknek — műfajuk, formájuk miatt is elsődleges feladatuk a tények közlése, dokumentálása, a hír, az esemény tudósítása, érdemes így egybevetni két év termését. Hiszen, ha érdekesen, politikusán tettek éleget eredeti funkciójuknak á, filmek — s nem mindenáron való „művészkedéssel” vagy filmszerűden eszközökkel tették —, akkor a távlatból is hatásosak, maradandó értékűek lesznek. Igen különböző témájú és műfajú 59 alkotás került a miskolci fesztiválra — amelyet előzsüri válogatott a tv munkatársai által nevezett 202 műsorból. Szerepeltek néhány perces híradók és félórás ismeretterjesztő vagy dokumentumfilmék. Láthattunk művészportrét, haditudósítást, társadalmi változást elemző műsort, izgalmas tudósítást egy szívműtétről vagy külpolitikai riportot. Láthattunk — írom, mert nemcsak a miskolciak, Miskolc környékiek nézhették otthonukban a fesztiválvetítéseket —, a tv 2. műsorában 3 napon sugározta ezt a programot. A fesztivál véget ért, a díjakat kiosztották — a díjnyertes filméket újból műsorra tűzi a televízió. A tévé krónikásai visszatértek a stúdiókba, az események, a riportok színhelyére. És magukkal vitték a fesztivál tapasztalatait, a nézők véleményét, és sok-sok javaslatot, ötletet. követnek, ellopják a javát, betegséget kennek a legelőjükre. Percre el nem mehettem a pusztából. Pedig a számadónak járó lakás ott volt az új épületek között nekem is, lakatra téve. Rúzsa Rozi asszonyom volt tizenkét éves korom óta. Nem éreztem én magam húsvéti nyúlnak, aki minden levél- zörrenettől elszalad, de fölmértem állásaimat. A pusztagazda egy Hantos nevezetű strázsamester, a versenyzés óta gyűlöletes ellenségem, aki a futtatásnál a sorompókon kívül rekedt sokadmagával, hát az örökösen a nyakamon mizserált, kapcás- kodott velem. Pedig civili népeimmel, csikóstársaimmal olyan összeszokottan dajkáltuk a ránk bízott méneseket, készítettük őket mindenben, hogy jobban hibát nem lelhetett, csak a gyűlölködő. Na, Hantos nagyhatalom volt abban. Később tudtam meg, hogy a legelőkiosztás is az ő fejében fordult meg a rohadt szénaporcióval együtt. Az mindennap megfordul lovaink körül, pedig még tizenhat másfelé te- rülköző ménes volt a kezére bízva, de hát minket akart fojtogatni. Vizsgálatot rendelt ránk, hogy a nyaló sót ellopjuk a lovak elől, s pénzért tesszük a faluban. Nem tudta ugyan megbizonyosítani, de hát hetekig rágott bennünket a szégyen, hogy ha ránk verik a bűnt, hát égetnek a homlokunkra olyan bélyeget, amit csak a férgek esznek le rólunk, ha rajtunk lesz a kétméteres agyagpakol ás. Alig az elmúlt, kezdődőit a másik. Besúgta ,a méneska Ti főNem hálás dolog valamiben elsőnek, úttörőnek lenni. Még akkor sem, ha ehhez minden támogatást megkapunk. feodnár Pálné is sokat gondolkodott, amikor az elmúlt év októberében felajánlották; legyen a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezetben függetlenített közművelődési felelős. Megyénk ipari szövetkezetei közül ez volt az első, amely ilyen munkakört létrehozott. Azóta már több helyen követték a példát, s ebben nem kis szerep jutott Bodnár Pálnénak, aki nemcsak elöl járt, hanem követendő példát is fel tudott mutatni. — Ha csak egyszerű munkahelyváltozásról lett volna szó, biztosan nem problémá- zok ennyit. Hogy én, aki még soha nem foglalkoztam ilyesmivel, most egyszerre ezt csináljam? S ráadásul nincs előd, akinek a munkájára támaszkodhatnék. t . Szerencsére régebben 15 évig voltam itt titkárnő, ezalatt megismertem a szövetkezet életét, dolgozóit. Ez voit a mentőöv a mélyvízbe ugráshoz, mert valahogy úgy éreztem magam, mint a? úszni nem tudó, akit arra biztatnak, ugorj ! Az is elképzeli, hogy kell úszni, de próbálni most fogja először. ‘ Mondják, fél siker ismerni az igényeket, s hogy ezt milyen formák között elégítjük ki, ez az a plusz, amelyet meg kell tanulni. Valahogy így fontolgathatta a lehetőségeket, amikor végül sok őrlődés után beleugrott ebbe a bizonyos mélyvízbe. Azóta már lassan egy év eltelt, s a közművelődési híradótábla soha nem áll üresen. Az érdeklődés egyre inkább körülveszi, új és új feladatok megoldására biztatják. — Sokan felkeresnek, kérdezgetnek, mikor megyünk színházba, kirándulni ? ősztől egy ötletládát is felállítok, mert bár elképzeléseim bőven vannak, több szem, többet lát. parancsnoknak, hogy nem is lehet meg az erkölcsi alapom mások fölött parancsnokolni, hiszen balkézről élek Rúzsa Rozival. Aki így él, az cim- borás lehet betyárokkal éppúgy, mint az uralkodó gyalázóival. Rendelnek Buxbinder elé. — Sok a baj veled, csikós! Ha minden emberemmel ennyi gondot raktok a nyakamra, akkor nékem beharangoztak immár a temetésemre. Hallom, te meg törvénytelen bujaságban élsz valami asszony! perszonával. Hát ilyen kitüntetettje nem lehet ám közöttünk az uralkodónak! — Tisztelt kapitány uram, én balkézről élő vagyok Rúzsa Rozival tizenkét éves korom óta. Van is négy gyerekünk, a legidősebb immáron tizenhat esztendős fiú, Boldi, és úgy lejjebb megy a sor félévesig. — Hát ez szép, mondhatom. És ba elcsaplak a ménesbirtokról romlott, erkölcstelen mivoltodért? — Mit rontottam el? — Az életedet, de az a kisebb baj, vele rontod a miénket, hírünket, becsületünket! Rossz fényt vet ránk az a törvénytelenség, amit még a tetejében te természetesnek is tartasz! Hát itt van ,a kutya elásva! — Tessék mondani, hogy tehetem jóvá? — Hát megházasodsz! — De hát megvagyok! — De se pap, se penna nem írt be a matrikuláha ! — Mikor az megtörtént, erre nem lakott pap, se penna! (Folytatjuk) ködünk. Tevékenysége minden epizódját egy beszélgetésbe sűríteni szinte lehetetlen. Szerencsére az emberi természethez tartozik, hogy a sikeres események mélyebb nyomot hagynak bennünk, s ez idéződik fel először. — „Töltsön egy órát a komoly zenével”. Ezzel a sorozattal először azt hittem, leégek. Az első vasárnap, amikor megtartottuk az előadást, csupán ketten voltak. Megállnunk éreztem, nem szabad, és legközelebb már 16-an eljöttek. A nyugdíjasklubot is életre hívtuk. Meg sem kísérlem elmondani, milyen szép volt az első találkozás. Abban biztos vagyok, hogy nehezen várták a klub megszületését. Volt úgy, hogy 75-en is eljöttek. Az érdeklődést, a belső igényt felkelteni, ez a legnehezebb. Próbálom ott megfogni az embereket, ahol leginkább tevékenyek, s aztán jöhetnek a még ismeretlen területek. Ezért hirdettem hobbikiállítást, amelyre, ha jól emlékszem, húszán neveztek be. Örültek ennek kiállítók és közönség egyaránt, hiszen több mint 600-an nézték meg. A szakmai vetélkedő is szívesem látott a programok között. Legnagyobb sikere pedig az ingkészítő versenynek volt... A tervekre gondolva van miből elindítani a beszélgetést. A hobbi-kiállítást, a komoly zenei sorozatot és sorolhatnánk, hogy még mennyi mindent a jövőben is megszefvezik. Van újdonság is bőven. — Nemrég fejeződött be a német nyelvtanfolyam. Az itt végzettekből, s mindazokból, akik többé-kevésbé ismerik a nyelvet, összehozzuk a nyelvbarátok körét. Dédelgetett álmom, hogy mivel a jugoszláv ingek köztudottan híresek, dolgozóinknak tapasztalatcsere-utat szervezek. Ez persze csak akkor valósítható meg, ha rossz állapotban levő autóSzovjet műszaki filmek kölcsönzésével bővül július 1-től az Országos Mű- ! szaki Könyvtár és Doku• méntációs Központ szol• gáltatása. S Az OMKDK és a Szovjet ■ Kultúra és Tudomány Há- S za évek óta sikeresen mű- S ködik együtt a megjelent ; műszaki szakirodalom köl• csönös propagálásában, így S a magyar szakemberek át• fogó képet kaphatnak a • szovjet számítástechnika, : energetika, . gépgyártásbuszunk helyett megfelelő jármű áll majd a rendelkezésünkre. Akkor lesz lehetőség újabb kirándulásra és budapesti színházlátogatásra is. Vannak dolgok, amelyek a közművelődési felelős munkáját segítik, vagy hátráltatják. Ezt hivatalos beszámolókban anyagi és tárgyi feltételeknek szokták nevezni. Amikor erről kérdezem, felderül az arca. — A szövetkezet vezetősége a legmesszebbmenőkig támogatja a munkámat. Külön költségvetést készítettem a közművelődési célokra. A legnagyobb öröm számomra, hogy ősztől szép, új klubhelyiségünk lesz. Elképzeltem már, hogy mozgatható válaszfallal négy részre bontjuk a helyiséget. Első a büfé, a második a játékterem, a harmadik a társalgó, s a negyedik, a legcsendesebb rész a tv-szoba lesz. Persze nemcsak a vezetőség segít. Az üzemi könyv- terjesztőkkel nagyon jó kapcsolatom van. Az ebédlő előtti vitrinben aktuális témákkal foglalkozó könyvekből gyakran rendezünk közös kiállítást. A szövetkezet dolgozóinak nagy része nő. Azt hihetnők, ez nehezebbé teszi a közművelődési felelős munkáját, hiszen az otthoni elfoglaltság, a gyerekek lekötik a szabad idő nagy részét. Meglepő, hogy Bodnár Pálné ennek éppen az ellenkezőjéről számol be. — Nálunk, érdekes módon a férfiakat nehezebb mozgatni. Itt van például a néptánccsoportunk, amely nemrég alakult. Csak lányokból áll. Most azon töröm a fejem, mi lenne az, ami a férfiakat is kellőképpen idevonzaná. Lassan el kell búcsúznunk. A szövetkezet Körös-parti üdülőjében már várják. Az 1979-es naptárhoz készítenek fényképeket, s a közművelődési felelős, mint annyi másban, ebben is segít. technológia fejlődéséről. Állandó kiállítás is működik az OMKDK-ban, ahol a legfrissebb szovjet kiadványokat mutatják be. A két intézmény között most megkötött szerződés a szovjet műszaki filmek magyarországi bemutatására is kiterjed, így ezentúl a hazai mérnökök a szakkönyvek mellett filmeken is megismerkedhetnek a Szovjetunió műszaki-tudományos eredményeivel. Az eddigi munkáról szól- (Kádár) 1 va a bőség zavarával küszTÓTH BÉLA: Legendák a lóról 51. Nagy Ágnes Szovjet műszaki filmek kölcsönzése
