Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

1978. június 28., szerda lEHtlULflld HÉT FILMJEI A legnépszerűbb világ­sztárok egyike Jean Paul Belmondo, aki a francia „új hullám” felfedezettje. Film­jeiben örökös javíthatatlan, megbocsáthatóan kedves gaz­ember. Legújabb filmjének címe is ez; A javíthatatlan. Külföldi kritikusai így ír­nak róla a Figaróban: „Belmondö mindent ját­szik ebben a filmben: a mi­niszter kabinetfőnöke, rózsá­val a gomblyukában; hülye, kopasz hórukkember; kör­szakállas breton tengerész, szőke hajzatú transzvesztita; keménykalapos ficsúr, meg mit tudom én. Egyenlő ön­magával, ellenállhatatlan, ja­víthatatlan. Sejthető, hogy beleszeret az a fiatal nő, akire börtön- büntetése után a felügyele­tét bízták. Nem könnyű egy Belmondo-kvalitású jelen­séghez partnert találni. Ge­nevieve Bujoldnak minden további nélkül sikerül. Min­denki kitűnő, élükön a me­lankolikus, könnyfakasztó csibésszel, Julien Guiomard- ral. A sztorit nem lehet el­mesélni. Ellopnak egy trip­tichont (Greco művét) a Senlis múzeumból ; ellopnak egy ötszáz milliót tartalmazó táskát ; összefogdossák a prostituáltakat a Montpar- nesse-on ; vannak szerelmes szavak is, és végül van Bel­mondo.” A javíthatatlan című új francia filmvígjátékot június 29-től július 5-ig mindkét békéscsabai mozi, a Szabad­ság és a Brigád filmszínház is vetíti. Jugoszláv filmet játszik június 28-án, szerdán a Terv mozi, címe: A ház. Szere­lemért becsület; ez a film jelmondata, s a történet egy export-import vállalat igaz­gatójának életéről, jellem­változásáról szól. A Népszínház tervei j A Népszínházban elő­adásra kész Bertold Brecht: Egy fő, az egy fő című mű­ve; a következő évad be­mutatója lesz, szeptember végén. Az évad első felé­ben négy produkcióval bő­vül a Várszínház repertoár­ja. Ruszt József rendezi majd Marlow: Doktor Faus- tus című drámáját. Füst Milán legjelentősebb mű­vét. a IV. Henrik király cí­mű drámát — Gábor Mik­lós, a színház vezető művé­sze rendezi színpadra. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című remekműve Igdlódi István rendezésében kerül színre. Vidéken is négy bemuta­tót tartanak szeptember kö­zepétől év végéig. A felnőtt közönségnek a világiroda­lom leghíresebb szerelmi tragédiáját, Shakespeare: Rómeó és Júlia, és Molnár Ferenc: Liliom című mű­vét adiák elő. A Pinochiot — a világszerte ismert me­sejátékot —, valamint a Hagymácska különleges ka­land iáit — a pantomimmai kombinált vidám, zenés bábjátékot — a gyermekek­nek ígéri újdonságként a társulat. A tavaszi évadban újabb produkciókat mutatnak be vidéken is. A várszínházi bemutatásra szánt darabo­kon kívül játsszák például. Gárdonyi : Zéta története című regényének színpadi változatát, amelyet először a megújuló józsefvárosi színházban adnak elő. A suszter országa című víg­játékot Gáli József írja a színház számára. Az utóbbi idők egyik legsikeresebb görög mesedarabját, A va­rázskert című színpadi já­tékot Monica Vasileu, az Európa-szerte Ismert cip­rusi művész állítja színpad­ra. A modem francia drá­maírás egyik legjelentő­sebb alakjának, Jean Genet-nek A cselédek című darabját szintén a második félévben láthatják a tájelő­adások nézői. Alonso Pe- ruggia: Kötélen a Niagara fölött című — a televízió- adásban látott — egyfelvo- násosát Szigeti Károly ren­dezi majd. Belmondo, az örök javíthatatlan az új francia filmben TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 49. Na, mondja, hogy a ma- kófalvi átkelőtől indítják a versenyzőket egy csapatban, a király személynökének a lobogójelére. A cél, itt a nagymajori magaslaton le­tűzve, a király jelenlétében várja a befutókat három óra leteltével. A távolság Makótól Me­zőhegyesig öt magyar mér­föld. Torony iránt. De nem az úton ám! így aztán lesz az a távolság hat magyar mérföld is. (Több mint 50 km.) Erre kell a Virágot föl­készíteni. Készültünk aztán, apám aggodalmai között. Ahhoz kínozni kellett a lovat. Nem legelhetett. Egész nap ültem a hátán. A titkokat a benevezett ka­tonacsikósok nem tudhatták. Szájpecek helyett kopáros- ra kötöttem, hogy zöldet egy szálat ne tudjon a szá­jába venni. Nézett rám a Virág, mit akarok ezzel a bolondériával. Kapott ta­valyi szénát. Este hazarúg- tattam, frissen fejt kanca­tej várta a Virágot vacso­rára. » » « Napi két mérföldnyi vág­ta az őszi szántásokon is hozzá tartozott Virág felké­szítéséhez. Apadozott a hor- pasza. Nézett rám, de a ri­vális verseny társak is. Ki­csi kárörömmel látták, hogy száradozik a bőr is a lovam horpaszára. Esti vágták után pár korty vizecske. Szigorú erősítés a széna leszorításában, az abrak mennyiségének leszorításá­ban. A tréning tizenötödik napjától pörkölve kapta a zabot, félvödörnyi kancate­jet, és emelődött a vágta távolsága. Amikor már csak nyolc napunk volt a ver­senyig, apám vizsgálgatta a lókukót. Amikor nem volt benne nedveség, azt mondta, készen vagyunk a verseny­vágtára. Egy napig pihenni hagy­tuk, rá se ültem, marék széna, föl vödör kancatej. sétált a kopároson. Persze, a többiek se voltak restek. Ki mit gondolt, úgy erősí­tette a lovát. A császár érkezése előtti napokban hangos zajjal építették a nagymajori sátrat, eléje a lobogók rudazatát, a cél­szalag ustorfáit ásták, zöld­del fonták a bevezető kor­látokat, deszkasupa épült a katonai zenekarnak, pó­dium a szemlézőknek. Ivó- helyek, ülő pázsitok a kö­zönségnek. Megérkeztek a szállás­mesterek, és azon porosán, ahogy a Temesvár—Kikin- da felől beporoszkáltak az ünnepség terére, osztották a parancsolatokat. Hová gyöptéglákat, hová a lo­csolt tőzegszőnyeget, ivóvi­zet, hűsítős asztalokat, fák­lyatartókat. S bolygott a nép, mint az elpisált han­gyaboly napkelte után. A verseny előtti napon, délebéd után mi, versenye- sek is megindultunk Ma- kófalvának. Végig cövekel- ve lobogókkal az útvonal, ami között mehet a vágtá­zok serege. Negyedmérföl­denként az inspektorok fi­gyelőhelyeinél is deszka­szárnyak, ha esik, ha fúj, hát enyhelyük legyen. Birkabőrtömlőben vittem Virág vacsoratejét. Nem itta meg. Érezte a faggyúszagot rajta. Éjszakára üres abra­kostarisznyát húztam a fe­jére, hogy legelni ne tudjon. A reggeli nap első sugarai­nál megálltunk a kezdő csí­kon. Nem voltunk százan. Megmondták már öregapá- mék, hogy mindig többen di­csérik a fölkelő napot, mint a lenyugvót, több az eljegy­zés, mint az esküvő! Lehettünk hetvenen. Ki­lencen civil csikósok, a töb­bi katona. De kardosak, fé­nyesek, subickosak, bajszo­sak, nagy, kivagyi pitepofá- júak, kik közül nem egyet ismertem cselekedeteiről, mást csak hírből. Többsé­güket ezelőtt a szememmel sem láttam. Tisztek. Fene­mód fírundcvancigolták, tán­coltatták lovaikat, mintha öklelő tornába indulnának. Mi meg, szürke egerek, ci­vil csikósok, csak örültünk, hogy el nem korbácsoltak az indulóvonaltól bennünket, hiszen suhogott a korbács meg a kard, hej ellenség, hol vagy? A Nagymajorból indulva, a mérföldenként elhelyezett hírlövő ágyúk jelei stádium­ról stádiumra adták át a Próbán a vasutas fúvószenekarnál Az elmúlt év egyik nagy sikerű fellépésén, Békéscsabán, a városi tanács dísztermében Délután fél öt. Békéscsa­bán, a MÁV-klubkönyvtár előcsarnokában most külö­nösen sokan összejöttek. Be­szélgetnek, pingpongoznak, kinek mihez van kedve. öt órakor kezdődik a vá­rosi vasutas zenekar ‘próbá­ja, s jólesik előtte egy kis tere-fere. Hetente egy alka­lommal találkoznak, s jó ismerősökként üdvözlik egy­mást, hiszen a zenekar már csaknem tíz éve létezik. Öt­vös Nándor művészeti veze­tő négy éve nyugdíjas, mégis kifogyhatatlan lelkesedéssel végzi munkáját. — Olyan zenekart hoztunk itt össze, amely júniusban Szarvason másodszor nyerte el az „Aranylant” díjat, s ez hatalmas eredmény, hiszen zenészeink nem hivatásosak. Amikor Szarvason az orszá­gos minősítő versenyen kü­lön kiemelték a békéscsabai zenekart, mondván, ez „pro­fi” zenei produkció volt, hát mondanom sem kell, meny­nyire örültünk mindannyi­jelet. Leeresztették előttük a | kötélkordont, megindultunk. | Voltak, akik mindjárt se- ! bes vágtában vették az első $ mozdulatokat. Mások csak sima vágtát parancsoltak maguk alá. Aztán kocogósok következtek. Én azt tudtam Virág szokásairól, hogy jobb a kedvére hagyni a sebessé­get. Tudja ő, mit akarok ve­le. Szép, térnyerő kocogással indultunk, aztán egyre bele­melegedve Vettük a talaj he­pehupáit. Mikor elhagytuk Makót, ötvenen lehettek előt­tem, lova farát nézhettem vagy húsznak. A többiek ki­mentek a látásomból. Ahogy a rákosi Csurranót közelítem, hát a túlparton két nyerges legel. Gazdáik egymást istápolják valami­lyen rándulásfélével. No. megeshet ez az ember gye­rekével, ezért aztán Virág lovam, csak csöndeskésen csaptass, változik a Csurgó feneke, dágványba ne lépj! A dáli ugarokon beérek £ egy nyolctagú csapatot, nem ; én sebeskedtem, ők lassúd- S tak le. Patakban csurgott a £ lovuk faravölgyein a veri- £ ték. Hát azt se szabad ! Agyon- £ ütni a lovat. Csúnyán néznek rám a ! katonaurak, hogy nyavalyás £ civil csikós létemre pofapi- £ rulásukat hozom. De hát nem S állhatok mögéjük, verseny £ ez, ahol nem a szolgálati £ viszonyok mondják meg, hol S van a helyem. Szökdécselünk, mint az £ aratási gabócák a tarlón, né- ! zem, nyereg alatt izzad-e a £ lovam, de nem. Jó jel. Bo- £ gárzónál egy fényes hadnagy ! veri a földön fekvő lovát ; Co, föl, Sárga, auf Gelber! J ■ (Folytatjuk) an. Többen kérdezték, mi a titkunk? Csak az, mondom ilyenkor, hogy nem tanulunk sok számot, csupán négyet- ötöt egy évben, de azt úgy, hogy bátran kiállhatunk ve­le bárhol. Ötvös Nándor vezeti a bé­késcsabai úttörő fúvószene­kart is, így az utánpótlás sem okoz gondot. — Arról is elismeréssel szóltak Szarvason, hogy mennyire felfrissítettük a zenekart. Valóban sok fiata­lunk van, hiszen éppen ez az a korosztály, amelyik köny- nyebben elkerül tőlünk, más munkahelyre megy, vagy továbbtanul. Ezt pótolnunk kell. Éppen ma két kis út­törőt hoztam át, s az öre­gek, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan szívesen fo­gadják őket, mint a már itt játszó társaikat. Elvegyülök a beszélgetők között, az érdekel, ki hogyan kezdte a zenélést. Ötvös Nándor már elárulta, ho­gyan került valamikor régen a zene bűvkörébe: — Apám, testvérem kato­nazenész volt, csoda, hogy én sem tudtam ellenállni? Egyébként a fiam is folytat­ja ezt a szép hagyományt... A várakozók közt van di­ák, adminisztrátor, lakatos, postás és sorolhatnám még tovább. Hodoroga Péter, a zenekar egyik szólótrombitá­sa, vasutas-egyenruhában van. — A szegedi MAV-igazga­tóság vizsgálati kalauza va­gyok. Hogy hogy kerültem kapcsolatba a zenével ? De rég is volt... 1947-ben, 15 éves koromban egy öreg ka­tonazenészhez jártam órák­ra, aztán mikor 54-ben be­vonultam, a honvédségi ze­nekarba kerültem. Azóta tart ez a fiatalkori szerelem. Nekem egy próba körülbelül tíz órába kerül, mert Két- egyházán lakom és mire be­jövök, aztán hazakerülök... No, de megéri. — De meg ám — kapcso­lódik a beszélgetésbe Bercsi Nemrégiben érkezett haza a gyomai Körösmenti Szövet­kezeti Táncegyüttes Cseh­szlovákiából, ahol részt vett a kassai járásban, Somodi- fürdőn rendezett XXIV. já­rási dal- és táncünnepélyen. Több mint ötezer ember tap­solt a táncosoknak, a legna­gyobb sikert azonban a Va­sárnapi tánc és a Vasvári verbunk című tánckompozí­ciók aratták; A koreográfu­sok, Gyapjas István és Gya- logh László munkájáról el­ismeréssel nyilatkoztak a je­Ferenc. — Én 1937-ben fog­tam a kezembe először hang­szert. De sok dallam elszállt már abból azóta! Eredetileg vadászkürtön játszottam, de itt a zenekarban trombitá­lok. Hét éve mentem nyug­díjba, azóta ha lehet, még többet jelent számomra ez a kollektíva. A feleségem is örül,' hogy eljárok ide és ha teheti, ő is megnézi az elő­adásainkat. Sokat emleget­jük otthon a régi szép idő­ket, a sikereket. Épp a na­pokban beszélgettünk róla, milyen nagy dolog volt, hogy annak idején ott lehet­tem a budapesti VIT-en, mint a Postás zenekar tag­ja. Benkő Tibornak még nincs sok emlékezni valója, hiszen csak nemrég került fel az úttörőzenekarból. Most lesz harmadéves a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépis­kola nyomdatagozatán. — Azért, hogy itt vagyok, nagyon sokat köszönhetek Nándi bácsinak, a zenekar vezetőjének. Megszoktam, megszerettem itt és a bevo­nulásig biztos, hogy itt talál minden csütörtök délután. Persze otthon sem pihen a trombitám, mert csak úgy megy, ha gyakoriok is. Hogy ne zavarjak senkit, délután szoktam fújni, amikor nin­csenek otthon. öt óra van, lassan min­denki befut. Ötvös Nándor a zenekar elé áll, s már fel is csendül Farkas Antal össze­állításában Gerschwin: „Há­rom dal”-a. — Ez az gyerekek, fog ez menni! Ne izguljatok, elég, ha én izgulok majd Kecske­méten. \ .. .mert újabb erőpróba vár a zenekarra. Július 2-án Kecskeméten versenyeznek, s július 30-án a miskolci MÁV-fúvószenekarral adnak közös térzenét. „Fog ez menni’ — mondja Ötvös Nándor, s amint el­nézem a próbát., tudom, úgy is lesz. lenlevő szakemberek is. A si­keres vendégszereplés ered­ményeként rendszeres mű­sor- és szakembercserében egyeztek meg a rendezők a gyomai együttessel. Több fellépése lesz még ezen a nyáron a körösmen­tieknek. Június 1 és 3 között Balatonlellén és Siófokon képviselik Békés megyét a szövetkezeti néptáncosok VII. országos fesztiválján. Augusztus 7-től 24-ig pedig Hollandiába utaznak egy nemzetközi fesztiválra. Nagy Ágnes Csehszlovákiában szerepelt a gyomai táncegyüttes

Next

/
Thumbnails
Contents