Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

1978. június 28., szerda a fiz érem két oldalán Most már jó idő kellene A napokban megszólított egy ismerős benzinkutas: — Tudom, hogy ön újság­író és ezért szólok. Sokat olvasunk a sajtóban, hallunk a rádióban, tv-ben arról, hogy milyen magukról meg- feledkezetten bánnak a pult belső oldaláról sok esetben a fogyasztókkal, vásárlók­kal. Ezt el is hisszük, csak­hogy ... kevés szó esik ugyanakkor a pult másik oldaláról, ahol a vevők áll­nak. A múltkoriban minősít­hetetlen szavakkal küldött valahova egy kedves fo­gyasztónk, mert sokat kel­lett várnia benzinre. Éppen anyagot vételeztünk, és nem az a kút kiszolgálása került először sorra, ahol ő állt. Megköszöntem a szavait, mert hát hová is mehettem volna panaszra?! A vásárlók nem hordanak magukkal pa­naszkönyvet ... És éppen az imént is ért ilyen hang. Ugyanoda küldtek, ahová a múltkor, pedig isten az atyám, nem voltam „bűnös” semmiben. Nekünk, akik a pult belső oldalán állunk, miért kell lenyelnünk a sér­téseket?! Írjanak egyszer er­ről is !... Nem különös a kérés. Igaz az, hogy mint amiképpen a pult egyik oldalán állók sok . esetben „ki vannak szolgál­tatva” a másik oldalon ál­lóknak, olyanféleképpen for­dítva is így van ez. A múlt­koriban a békéscsabai vásár- csarnok 162-es számú büfé­jében voltam éppen tanúja egy ilyen fonák esetnek. Nyilván előttem valaki szólt az eladónak, hogy ne szol­gáljon ki „soronkívül” sen­kit, azaz mindenki álljon a sorba és úgy várja meg, amíg az eladónak elmond­hatja igényeit. Ez a figyel­meztetés annyira belemé­lyült a percenként ki tudja hány vevőt kiszolgáló eladó­ba, hogy jogosan figyelmez­tetett is egy előttem furako- dó fiatalembert: várjon a sorára, mert ő ilyen soronkí- vüli kiszolgálásért figyelmez­tetést kapott. Eddig helyes is volt a megjegyzés. Csak­hogy ... nem tudom mi dol­gozhatott benne, mert az utána következőt is, aki pe­dig normálisan várta a so­rát már percek óta, figyel­meztette, mikor az szóvá tette: miért a háta mögöttie­ket szolgálja ki, mikor ő itt van már vagy tíz perce. Azért, mert... a fenti fi­gyelmeztetést kapta meg vá­laszul a kérdező, de most már jogtalanul. Idegesek vagyunk és mind­járt „ugrunk”, ahogyan mon­dani szokás, ha nem megy minden simán. A türelmet, az egymáshoz való baráti közeledést sokan elfelejtet­tük rohanó világunkban és ebből származnak a kisebb- nagyobb torzsalkodások, sze­mélyes természetű viták, dühroham-kitörések. Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy úgy látszik, még min­dig nem vagyunk elég kul­turáltak ahhoz, hogy felér­jük ésszel: akár ezen, akár azon az oldalán állunk a pultnak, egymásra vagyunk szorulva, egymás tevékeny­ségét kiegészítve élhetünk csak. A hentes, aki goromba a benzinkútnál, visszakap­hatja a benzinkutastól „sa­lát” üzletében a durva sza­vakat és fordítva. Miért ak­kor a „plafonra ugrani?!” mindjárt az első, nem éppen _ a szájízünkre való jelenség­nél, szónál, alkalomkor? Semmiképpen nem helyes ez, mert saját egészségünk­nek sem használunk vele, kedélyünkben, viselkedé­sünkben nyomot hagy az ilyen oktalan vita. Igaza van tehát az ismerős benzinkutasnak: a pult má­sik oldalán állókat, a vásár­lókat is érheti sok esetben vád a türelmeién viselkedé­sük, durva megjegyzéseik miatt. A kulturáltabb ember felülemelkedik az ilyen sér­tő megnyilvánulásokon egy régi közmondás alapján is: az okosabb enged. Mosolyá­val, okos szavaival, talán még a „köszönöm a szavait” finom reagálásával is hatni tud a magáról megfeledke- zőkre, kulturáltabb viselke­désre késztetheti őket is. Varga Dezső A szokatlanul hűvös nyár nem kedvez a strandolóknak. Akik ilyenkor veszik ki a szabadságukat, bizony bosz- szankodhatnak. A fürdést, utazást csak a bátrabbak próbálják. A szabadban, a Körösök festői környezetében azonban jó pihenni, napozni, még ha borzolja is a szél a fákat. Fotóriporterünk néhány pillanatot örökített meg Szarvason a Körös holtágá­nál, ahol különösen hétvége­ken sokan töltik szabad ide­jüket, de hétköznapokon is szép számmal vannak sza­badságukat itt töltő helybe­liek és vidékiek. A kajakozok kedvenc helye, a Körös holtága Csak napozni jó ... A gyerekeknek is építettek lubickoló! a mezőgazdasági fő­iskola strandján, ám a medence most még üres Fotó: Martin Gábor Közösek az eredmények, de a gondok is Nyolc éve már, hogy kö­zös tanács irányítja Domb­egyházát, Kis- és Magyar- dombegyházát. Hogyan si­került ez a „házasság”, mi­lyen eredmények születtek ebből, erről beszélgetünk Csizmadia Jánossal, a kö­zös tanács végrehajtó bi­zottságának titkárával. — Az eltelt időszak bebi­zonyította, hogy életképes a közös tanácsi irányítás. Az első két-három év alatt mindhárom községben ide­genkedtek a közös irányí­tástól. Ám hamar kiderült, hogy van ebben azért „fan­tázia”. Legfontosabb ered­ménynek könyveltük el, hogy sikerült az anyagi és szellemi erőket koncentrál­ni, amely jótékonyan ha­tott mindhárom kisközség fejlődésére. A következő két-három esztendő a terve­zés időszaka volt, most pedig ezeknek a megvalósí­tása van soron. — Mit tart a legjelentő­sebb beruházásnak? — Első helyen említe­ném, már nagyságrendje miatt is, hogy sikerült fel­építeni a korábban tervezett egészségügyi kombinátot. Négymillió forintba került, és helyet kapott benne két körzeti rendelő, egy fog­orvosi, két munkahelyes anya- és gyermekvédelmi rész, két szolgálati lakás, s ezenkívül takarékszövetke­zet, valamint húsbolt és autóbuszváró. Ügy érzem, de a jelek is arra mutatnak, hogy mindhárom község büszke erre az új létesít­ményre. Ezzel a beruházás­sal hosszú távra megoldot­tuk a községek magas szín­vonalú egészségügyi ellá­tását. Lehetőség nyílott ar­ra is, hogy olyan műszere­ket szerezzünk be és hasz­náljanak orvosaink, ame­lyeknek.eddigi hiánya miatt a betegeknek távolabbi kórházakba kellett eljárni. Természetesen saját anyagi erőforrásainkból ennyi nem futotta volna erre a célra, szerencsére sok segítséget kaptunk, amelyek közül első helyen említeném meg a budapesti Weil Emil-kór- ház segítségét, amelyet a felszerelés érdekében tett. Meg kell említenem a he­lyi Petőfi Termelőszövetke­zet építőbrigádját, amely mintaszerűen, jó minőség­ben készítette el az épü­letet. Az egészségügyhöz tar­tozik, hogy sikerült kiala­kítani egy 30 személyes böl­csődét, amely nagy segítsé­get nyújt a kismamáknak abban, hogy gyermekeik megfelelő körülmények kö­zött nevelkedjenek, de abban is, hogy folytathassák munkájukat, jó kezekre tudják hagyni kicsinyeiket. Fontosnak tartom az okta­tásban is végbemenő ked­vező változásokat. Egy-két évvel ezelőtt sikerült átáll­ni a szakrendszerű oktatás­ra. Magyar- és Kisdombegy- házán megszüntettük az iskolákat, a kisdiákok ösz- szehasonlíthatatlanul jobb körülmények között tanul­hatnak Dombegyházán. Ügy érzem, sokat tettünk a tárgyi feltételek biztosítása érdekében is. Minden peda­gógusnak biztosítottunk la­kást, és sikerült kialakítani a közművelődési intézmé­nyek közös irányítását. Csak a nagyobb horderejű intézkedésekről szóltam, de természetesen ezek mellett jutott pénz járdakorszerű­sítésre, a közvilágítás kor­szerűsítésére, a kutak szá­mának növelésére. A község arculatát jóté­konyan befolyásolta, meg­szépítette a lakásszövetke­zet tevékenysége. A köz­ség központjában három emeletes lakótömb épült és újabb két lakótömb épí­tését kezdik meg még eb­ben az évben. Számításaink s az igények szerint vár­ható, hogy összesen 15 ha­sonló épület készül. Ez nem­csak a községképet javítja, alakítja, de hatással van a község lakosságszámának, stabilitására. Megszűnt a korábbi elvándorlás, sőt egyre újabb és újabb fiatal szakember jelentkezik, kü­lönösen a termelőszövetke­zetbe, hisz ezekkel a laká­sokkal majdnem városi komfortot tudunk biztosíta­ni számukra. Az is igaz, hogy jól dolgozik a terme­lőszövetkezetünk, megfele­lő keresetet tud biztosítani dolgozóinak. Ennek aztán egyik eredménye, hogy kénytelenek vagyunk új házhelyeket kialakítani, mert állandóan nő az igény­lők száma, egyre többen sze­retnének családi házat is építeni. Eddig csak Dombegyhá­záról beszéltem, de ha­sonlóan fejlődik a másik két kisközség is. Kisdomb- egyháza például jól felsze­relt könytárhelyiséget ka­pott a volt tanács épüle­tében, - Magyadombegyházán pedig rendbe tettük a már elavult művelődési házat. A legközelebbi feladataink közé tartozik két tanterem­mel bővíteni az iskolát és egy bölcsődét létrehozni. Szeretnénk öregek napkö­zi otthonát és könyvtárhelyi­séget kialakítani a felszaba­duló iskolaépületben. — 'Eddig még nem esett szó a gondokról, amelyek gondolom, itt sem hiányoz­nak. — Készakarva hagytam utoljára, kár lenne áltatni magunkat, az eredményeink mellett gondjaink is akad­nak. Mindhárom község­ben' gond, hogy aránylag elhanyagolt az üzlethálózat. A korszerűsítésüket nem lehet sokáig halogatni. Na­gyon elkelne a községben egy a közétkezést biztosító konyha. Remény van rá, hogy a termelőszövetkezet hamarosan hozzákezd egy konyha építéséhez. Száz­tíz gépkocsi van a három községben. Legtöbb házhoz a földes úton a gépkocsitu­lajdonosok nem tudnak be­hajtani esős időben, kér­ték, hogy valahol a köves- út mellett biztosítsunk te­rületet a garázsépítésre. Ez is hamarosan meglesz. Ma- gyardombegyházán régi pa­nasz, hogy esős időben a gázlerakatot nem tudja megközelíteni a palackokat szállító gépjármű, emiatt sokszor gáz nélkül marad­nak. Ide kövesút hiányzik, ígéretet kaptunk a terme­lőszövetkezettől, hogy segí­tenek az út rendbehozata­lában. Ugyancsak régi gond itt — egyre nagyobb teret hódít az állattenyésztés — a mázsaház korszerűsítése, ehhez jelentős mennyiségű társadalmi munkát aján­lottak fel, s várható, hogy még az idén el is készü­lünk vele. A beszélgetésből egyértel­műen kiderül, hogy ha nem is zökkenőmentes, de eredményes a közös taná­csi irányítás. Az eltelt évek eredményei bizonyítják, hogy ezek vannak túlsúly­ban a nem elhanyagolható gondok mellett. Mindeneset­re kiállta az idő próbáját, s az összehangolt, tervszerű fejlesztési elképzelések fo­kozatosan, céltudatosan megvalósulnak. Nem'keze­lik mostohagyerekként egyik községet sem, mindenütt a legfontosabbakat valósítják meg, jól rangsorolják a feladatokat, ami végül a jó közhangulatban testesül meg. Az is kiderült — és ez a legfontosabb tanulság —, hogy megfelelően koncent­rálva az anyagi és szelle­mi erőket, olyan feladatok megvalósítására képesek, amelyre külön-külön alig­ha lettek volna képesek. Béla Ottó Helytálló katonák Mentés vízből, lángból Gyakorlat közben az egyik harckocsi alatt leszakadt a Duna völgyi főcsatorna idő előtt meggyengült hídja. A páncélos tornyával lefelé zuhant a vízbe. Tóth Tibor hadnagy, a század parancs­noka azonnal cselekedett. Vontatókötelekkel, közös ösz- szefogással megfordították a súlyos acéltestet, s így lehe­tővé vált, hogy az önként jelentkező Kajla Ferenc honvéd beússzon a harcko­csihoz, és kimentse két tár­sát a csatorna mélyéről. Az egységparancsnok Tóth had­nagyot dicséretben részesí­tette, Kajla honvédet pedig soron kívül előléptette őr­vezetővé. ♦ Tömör Attila sortörzsőr­mester és Csömök József honvéd autóbusszal érkeztek Miskolcra, amikor meglátták az út szélén füstölgő Tátra típusú billenős rakfelületű teherautót. Mire odaértek, a gépjárműből már felcsaptak a lángok. A két katona nyomban megkezdte az ol­tást, s az .autóbusz tűzoltó­készülékével sikerült teljesen megfékezniük a tüzet. A miskolci ÉPFU Vállalat igazgatója levélben mondott köszönetét az értékes gépko­csi megmentéséért. Az egy­ségparancsnok mindkét be­osztottját megdicsérte, s Csömök honvédet soron kí­vül előléptette tizedessé. ♦ Szokatlan zajra ébredt Éles Tivadar főtörzsőrmes­ter, bajai lakos. Kinézett az ablakon, s látta, amint az út túloldalán levő bolt ajta­ját feszegeti egy férfi, majd a lakat és a pánt leverése után betör a helyiségbe. A tiszthelyettes azonnal lero­hant, s közvetlenül a bolt bejárata előtt találkozott Si­pos János főtörzsőrmesterrel. akit szintén a váratlan láto­gató vert fel álmából. A két tiszthelyettes elfogta a betö­rőt, s átadta a rendőrség­nek. Hamarosan kiderült, hogy egy körözés alatt álló bűnözőt sikerült ártalmatlan­ná tenniük. A bajai rendőr- főkapitányság vezetője hi­vatalosan is kifejezte köszö­netét és elismerését a két bátor tiszthelyettesnek. ♦ Szilágyi Lajos törzsőrmes­ter huszonkét tagú csoportja Pomázon volt kirándulni, amikor észrevették a nagy kiterjedésű avartüzet. Habo­zás nélkül hozzáfogtak az ol­táshoz. s gyors fellépésükkel, önfeláldozó magatartásukkal sikerült elérniük, hogy a ve­szedelmes tűzvész ne ter­jedjen tovább. Helytállá­sukért a helyi tanács elnöke is kifejezte elismerését és köszönetét az alakulat pa­rancsnokának. (KT)

Next

/
Thumbnails
Contents