Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. júnias ZS-, vasárnap Megkezdődtek a II. Békés-tarhosi Zenei Napok A békéscsabai Bartók-kórus, karnagya Rázga József Munkában a zsűri. Középen Szokolay Sándor és Keresztury Dezső Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról) arattak. A kolozsváriak programja után következett a kórusok versenye, melyben kötelező'és szabadon választott műveket mutattak be. Elsőnek a békéscsabai Bartók vegyes kar énekelt Rázga József vezetésével, majd sorban következtek a többiek: a budapesti Rädda Barnen úti általános iskola gyermekkórusa, karnagya Csesz- ka Edit, a békési munkáskórus, karnagya Kökéndy József, a budapesti, XIV. kerületi Hunyadi János zenei általános iskola gyermekkórusa, Sebestyénné Farkas Ilona vezetésével, végül a budapesti XVI. kerületi Csokonai Művelődési Ház Tavasz leánykara Cseszka Edit vezényletével. A kórusok magas színvonalú felkészültségről tettek bizonyságot, mely a zsűri véleményében is kifejezésre jutott. A zenei napok programja szerint szombaton délután 6 órakor került sor a kórus- verseny értékelésére és a díjkiosztásra, majd a győztes kórusok hangversenyére, melynek második részében Szokolay Sándor hegedűversenyét és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát adták elő Gyarmati Vera hegedű- művész, Gulyás Dénes énekművész, valamint a Győri filharmonikus zenekar és a debreceni Kodály-kórus közreműködésével, Jancsovics Antal és Gulyás György vezényletével. Ma, vasárnap délután 3 órakor a békés-tarhosi zenei találkozók baráti köre tartja első közgyűlését, este 5 óra- ■ kor pedig tarhosi estet ren- í deznek a zenepavilonban. Hétfőn este Kiss Gyula zongoraművész szólóestje zárja a zenei napokat. (S—n) j Az Ön véleményét kérjük! A Békés megyei Népújság már egy éve új formában kerül nap mint nap az Ön kezébe, és évek óta arra törekszik, hogy az ország, a megye fontosabb eseményeiről, életünk sikereiről és gondjairól minél teljesebb tájékoztatást nyújtson. Szeretnénk az ön véleményét tudni arról, hogy miként feleltünk meg ennek a feladatnak, és ön szerint mit kellene még tennünk, hogy olyan lap kerüljön a kezébe, amely még. inkább megnyeri tetszését, kielégíti információs igényét. Mához egy hétre, vasárnap kérdőívet közlünk lapunk utolsó oldalán. Kérjük, töltse majd ki, s adja postára. Együttműködésével közös érdeket szolgál: az ön lapjának színvonalasabbá tételét. Számítunk az ön véleményére! A csütörtöki földrengést követően pénteken délután — amint erről hírt adtunk — újabb földmozgás következett' be Békés város területén. Szombaton arról adott tájékoztatást Makoviczki János, Békés város tanácselnöke, hogy az átépítésre szoruló, életveszélyessé vált lakóépületek száma száz fölé emelkedett. A város művelődési központját ki kell üríteni, az alatta levő üzletekkel együtt. A 3-as számú általános iskola előtt a 47-es főútvonalat félpályán a forUtórengés — újabb károk Békésen galom elől lezárták. Az élet- veszélyessé vált lakóházak közül huszonnyolcból már kiköltöztették a lakókat, s a többiből is folyamatosan végzik a költöztetést. A szombat délután kapott tájékoztatás szerint Békés városában 1990 kémény dőlt le, 575 házban repedtek meg a falak, 152 esetben állapítottak meg födémrongálódást és 82 tűzfal sérült meg. A helyreállításhoz és az újjáépítéshez a szükséges építőanyagot több forrásból biztosítják. Növekvő turizmus Az év első öt hónapjában 3 millió 300 ezer külfödi járt hazánkban, 33 százalékkal több, mint a múlt év hasonló időszakában. Mintegy egy- harmaduk májusban lépte át az országhatárt. Az Országos Idegenforgalmi Tanács gyorsmérlege szerint a külföldiek több mint fele turistaként érkezett Magyarországra, s csak egynegyedük volt átutazó. A szocialista országokból 22 százalékkal többen keresték fel fővárosunkat és más idegenforgalmi nevezetességeinket. Különösen Jugoszláviából jöttek sokan, 60 százalékkal többen, mint a múlt év első öt hónapjában. A tőkés országokból 28 százalékkal fogadtunk több turistát, kirándulót, átutazót. A legtöbben Ausztriából és az NSZK-ból érkeztek. A külföldiek eddig 2,2 millió vendégéjszakát töltöttek hazánkban, nagyrészt szállodákban. Mindez jelentősen növelte az idegenforgalomból származó devizabevételeket is. Ebben az időszakban külföldre 1,3 millió magyar állampolgár utazott, 16 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor. Közülük 88 ezren tőkés országokba látogattak. Július 3-án nyereménybetétkönyv-sorsolás Az Országos Takarékpénztár 1978. július 3-án, hétfőn 17 órakor Keszthelyen, a szabadtéri színpadon rendezi meg a nyereménybetétkönyvek idei második negyedévi, 108. sorsolását. Ez év január 1-től kedvezőbbek a nyereménybetétek sorsolási feltételei. Ezek szerint a nyeremények alapja a betétkönyvek negyedévi átlagos betéte, amelynek maximuma 50 ezer forint. Minden ezer betétkönyvből negyedévenként húszat sorsolnak ki. Tulajdonosaik az illeték levonása után százezer forintot is nyerhetnek, mivel egy betétkönyv a negyedévi átlagbetét 250 százalékát, két darab a száz százalékát, öt az 50 százalékát, 12 pedig a 25 százalékát nyeri. A július 3-i sorsoláson azok a nyereménybetétkönyvek vesznek részt, amelyeket június 29-ig váltottak és a sorsolás napján forgalomban vannak. A sorsolás eredményét a július 4-i lapok közlik, a nyereményösszeget — amely nem évül el még akkor sem, ha a betétkönyv tulajdonosa hosszabb ideig nem jelentkezik érte — a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiók, postahivatal vagy takarék- szövetkezet július 18-tól fizeti ki. A figyelmetlenség következménye Annak idején beszámoltunk a képen látható balesetről. Kondoros és Szarvas között, a 90-es kilométerkő közelében Zahorecz János, Kardos, Gyomai út 29. szám alatti lakos személygépkocsijával jobbra szándékozott kanyarodni az útkereszteződésben, de eközben az úttest felezővonala mellé húzódott. Ebben az időben haladt mögötte Hristóv Iorgov bolgár állampolgár az általa vezetett kamion tehergépkocsival. Haladása közben a jobbra kanyarodó gépkocsit későn észlelte, így összeütköztek. A baleset következtében a személygépkocsi utasai közül Petrovszki Jánosné és Zahorecz János gépkocsivezető 8 napon túl, Csicsely Zsuzsanna és Rák Magdolna 8 napon belül gyógyuló, könnyű sérülést szenvedtek. A Trabant gépkocsiban keletkezett kár összege 40 ezer forint. A vizsgálat a műszaki szakértő bevonásával folyamatban van. Az igazságérzet kívánja ezt Ö z emberek jobban érzik magukat és szívesebben, nagyobb kedvvel dolgoznak, ha az igazság, a tisztesség, a törvények érvényesülését tapasztalják maguk körül. Ugyanolyan természetes dolog ez, mint az, hogy a szabadon burjánzó visszaélés, a megtorlatlan törvénysértés rontja a légkört, súlyos károkat okoz a ki- sebb-nagyobb közösségek életében, fejlődésében, s mi több, felháborítja a rendes embereket. A hibák, a bajok szóbeli elítélése azonban nem mindig jár azzal, hogy a fel- háborodók fel is lépnek a visszásságok ellen. Sokan különböző okokból, meggondolásokból inkább magukba fojtják keserű érzéseiket, és úgy tesznek, mintha nem látnának, nem tudnának semmit. Egész társadalmunk, gazdasági életünk és közállapotaink egészséges továbbfejlődése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy egyre többen legyenek azok, akik nem hajlandók behunyni a szemüket és nem alkudnak meg önmagukkal, ha túlkapással, visszaéléssel, törvénysértéssel találkoznak. A szerkesztőségbe érkezett levelek, személyes benyomások és észrevételek során közölt tények, a pártszervezetekhez, a népi ellenőrzési bizottságokhoz, az állami szervekhez érkezett bejelentések jelzik, hogy nálunk a rendnek, az igazságnak, a tisztességnek sok híve és bajnoka van. Társadalmunk legkülönbözőbb rétegeinek a képviselői bátran szót emelnek az úgynevezett kényes ügyekben is, mért bíznak abban, hogy népi államunkban az igazság és a tisztesség végül is érvényesül. Ismeretesek azok a törvények és intézkedések, melyek hazánkban védik azokat, akik a hibák, a visszaélések ellen fellépnek. Pártunk állásfoglalása is nyílt és egyértelmű ezekben a kérdésekben. Mégis, mindezek ellenére önmagunkat áltatnánk, ha azt hinnénk, hogy minden rendben van és megnyugodhatunk. Gay- kori még, hogy a visszaélések elkövetői és azok lekötelezettjei igyekeznek elijeszteni a szókimondó embereket a hibák elleni küzdelemtől. Mi tagadás, nem is kevés sikerrel. Dehát hogyan is várhatnánk el például a közvagyon her- dálójától, hogy ő saját maga biztassa, bátorítsa becsületesen munkálkodó, közvetlen munkatársait a saját maga leleplezésére. Az ilyen rossz útra lépett ember inkább arra törekszik, hogy másokat is maga mellé rántson, kellemetlen ügyekbe keverjen, jogtalan előnyökhöz juttasson, és így biztosítsa a kényszerű hallgatást. Az is előfordul sajnos, hogy a visszaélések elkövetői jószándékú, de rosszul tájékozott, befolyásos védelmezőkre akadnak. Ilyen „bástya” mögül azután nem egyszer a vétkesek nyitnak tüzet azok ellen, akik kifogásolták a visszaéléseket, és elindítói voltak egy-egy sokak „érzékenységét” sértő leleplező akciónak. Híresztelni kezdik a fonákságok leleplezőiről, a hibák ellen harcolókról, hogy „rosszindulatúak”, hogy a kákán is csomót keresnek, hogy azért beszélnek ennek, vagy annak. a hibáiról, mert a helyébe akarnak kerülni, vagyis törtetők. Az sem ritka, amikor azt kezdik firtatni, hogy az, aki a hibák ellen szól, „tisztességes” úton ju- tott-e információkhoz? S mennyire gyatra dolog az is, amikor egyesek gyárban, tsz-ben, vagy intézménynél a bejelentők, a panaszos levél írói után nyomoznak, s erre sokszor annyi energiát pazarolnak el, mint arra, hogy illő módon kijavítsák a panaszolt hibát. Az sem valami különösen lelkesítő, elvhű magatartás, ha egy munkahely dolgozóitól azt kérik számon, hogy miért nem bírálták előbb a vezetőjüket, holott az illető vezetőt végül is az üzemi demokrácia torkonragadása, a kritika elfojtása miatt kellett félreállítani. És ezt a számonkérést éppen annak a felettes szervnek képviselői hangoztatják, mely sokáig tűrte ezt a helyzetet. Felsorolni is hosszadalmas lenne azt a változatos fegyvertárat, amelynek ügyes felhasználásával némelyek úgymond oldalvágásokban részesítik, gyengítik a visszaélések, a korrupciós jelenségek elleni küzdelmet. Nevezetesen a tisztességtelen hasznot számoló ÁFÉSZ-főkönyvelőt azzal mentegetik, hogy végtére is a közösség érdekében „cselekedett”. A fegyelmezetlen munkát nem tűrő, a társadalmi tulajdon herdálását megakadályozó brigádvezetőt azért marasztalják el, mert „nagyképűen” és durván lépett fel a magukról megfeledkezett emberekkel szemben. S ennél az úgynevezett durvaságnál érdemes megállni egy szóra, s elidőzni egy kicsit. Több jel is mutat arra, hogy terjed egy hamis szemlélet. Egyre többen igen igényesnek mutatkoznak azokkal szemben akik szólnak .a hibák, a túlkapások ellen. Ezek számára már nem az a fontos, hogy a szóvá tett hiba, sérelem valóban megtörtént-e, és ha igen, akkor illő lenne mielőbb kijavítani. Ezek számára a lényeg egyszerűen háttérbe szorul, és az „érzékeny lelkű” érdekelteket hirtelen már csak az foglalkoztatja: ki milyen ingerült, vagy bántó hangon tette szóvá a hibát, illetve beadványában, panaszos levelében udvarias, vagy goromba kifejezéseket használt-e. így végül is az a fonák helyzet áll elő, hogy szinte annak kell mentegetőznie, az ingerültsége, esetleges gorombasága miatt, aki a hibát, a mulasztást, a felelőtlenséget, a vétket kifogásolta. Természetesen mindenkit lehet figyelmeztetni a megfelelő hanghasználatra, még azt is, aki visszásságokat, törvénysértéseket leleplez. Az ilyen figyelmeztetéshez, ki kérem magamnak magatartáshoz azonban csak annak van erkölcsi fundmentuma, aki előbb a maga teljességében elítéli a szóvá tett hibát és meg is teszi a tőle elvárható intézkedéseket. Ij társadalmunkat, közéletünk szocialista normáit, százezrek és milliók minden napos munkája, küzdelme építi, formálja és teszi uralkodóvá. Gyorsabban és biztosabban haladhatnánk előre, ha az előforduló hibákra, fogyatékosságokra — a becsületes emberek tevékeny részvétele nyomán — idejében felfigyelünk, haladéktalanul kijavítjuk őket, illetve megakadályozzuk kifejlődésüket, elhatalmasodásukat. Sokszor hallott és hangoztatott dolgok ezek, mégsem árt emlékeztetni rájuk. Még akkor sem felesleges ez az emlékezte- tés, ha szavakban jóformán mindenki el is ismeri őket. Mindent egybevetve : aki hibázott, vétkezett az kapja meg a méltó büntetését, aki viszont szót emelt a hiba ellen, azt ne érje bántódás. Mi több: jusson méltó elismeréshez, mert végtére is az emberek igazságérezte kívánja ezt. Deák Gyula
