Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
4 1978. június 18., vasárnap A védőnő tanácsolja A csecsemő ruházatának kezelése Frissen mosott, vasalt ruhába öltöztessük Napjainkban a gyermekek ruházatának tisztán tartása nem okoz gondot, hiszen számtalan kitűnő mosószer van forgalomban, választani is nehéz, melyiket használjuk. Van azonban sok olyan mosószer, amelyre a gyerek bőre érzékeny lehet, gyulladást okozhat. Legtöbben a bioponra és a biomixre érzékenyek. Általános szabály az, hogy először mindig távolítsuk el a szennyeződést, bő vízzel öblítsük át a ruhát, ha lehetőségünk van rá. rögtön a levétel után. Az átöblített ruhákat ezután valamilyen mosószeres vízbe áztassuk be. Az áztatás után következik a mosás, illetve a kifőzés. Nagyon jó, h,a a pelenkát az első három, négy hónapban kifőzzük. A csírátlanítás így a legbiztosabb, s az eljárás nem jelent lényeges többletmunkát. Mindig hideg vízbe tegyük a főzni való ruhadarabokat, és forrástól számítva legalább fél óráig főzzük. Az öblítést forró vízben addig ismételjük, amíg a víz tiszta nem marad. A tetra anyagból készült ruhadarabokat nem szabad dörzsölni, inkább csak nyomkodással tisztítsuk. Ha módunkban áll, bátran centrifugázhatjuk a ruhát, majd mielőtt teljesen megszáradna, még nyirkosán vasaljuk ki. A vasalás feltétlenül szükséges az első időben, mivel fertőtlenít. A főzésre használt mosófazekat másra ne használjuk! A műszálas anyagból készült ruhák kezelésénél nagyobb óvatosságra van szükség. Általában a túl meleg vizet nem bírják. Előnyük viszont, hogy szinte pillanatok alatt oldódik belőlük a szennyeződés. Csecsemőkre azonban olyan műszálas ruhát. amit közvetlenül érintkezik bőrrel, ne adjunk, mert allergiás kiütést okozhat, s kifőzni sem lehet. Különleges mosást igényel a gyapjúholmi. Nem bírja a meleg vizet, s a hideg sem tesz jót neki. Ezért a mosóvíz hőmérséklete 26—28 Cel- sius-fok lehet, ugyanilyen hőmérsékletű vízben történhet az öblítés is. Gyapjúruhát ne mossunk mosógépben, főzni szigorúan tilos. A szárítás formára igazítva történjék. A gumiból készült holmikat, szappanos, vagy mosószeres vízzel mossuk le és töröljük szárazra. Szárítás után hintőporozzuk be, ez megakadályozza az összetapadást. És most néhány szót a hypóról. Egyszer-egyszer a csecsemőkor alatt használhatjuk, de teljesen fölösleges a kifőzött pelenkákat hypózni, mert előbb vagy utóbb bőrgyulladást okoz, mégis ha használjuk, utána nagyon sokszor öblítsük a ruhaneműt. A csecsemőruhák mosásakor keményítőt ne használjunk. A tisztára mosott, vasalt csecsemőruhákat külön szekrényben, vagy polcon tároljuk. Scholz Lujza Egészség — higiénia A fogmosástól a testkultúráig Őseink, de még a XX. század primitív körülmények között élő népei sem tisztították fogaikat, mégis szinte ismeretlen betegség volt a fogszuvasodás. Csakhogy táplálékuk összetétele egészen más volt, mint a miénk. A kemény, rostos, alapos rágást igénylő ételek önmaguk tisztították le fogaikról a lepedőket. A civilizáció kialakulása során azonban nagyot fejlődött a konyhatechnika is: a húst már nem nyereg alatt puhítjuk, hanem pácoljuk, kuktában főzzük, daráljuk, pempőket, püréket, kochokat készítünk. Egyszóval mindent megteszünk, hogy a rágás fáradtságától megkíméljük magunkat. Az erőteljes rágás tisztító hatásának elmaradására megindul a fogakon a lepedékképződés, melynek bomlástermékei a fog állományának felpuhulását, majd szuvas üreg (lyuk) kialakulását idézik elő. így aztán, mintegy az életszínvonal jelzőjeként — a finom lisztek, cukrok, raf- finált főzési eljárások alkalmazásával párhuzamosan — robbanásszerűen megnőtt a fogbetegek száma, de gyakoribbá vált az elhízás, a szívbetegség, a cukorbaj és néhány más betegség is. A civilizáció ezen „áldásai” tehát az egész emberi szervezetre, és ennek részeként a fogazatra is károsnak bizonyultak. Persze, a civilizációnak az emberek egészoégére gyakorolt hatása valódi áldásokat is hozott: megoldottuk — elsősorban a higiénés viszonyok javításával — a fertőző betegségek visszaszorítását. A tisztálkodásnak aztán idővel szerves része lett a fogak megtisztítása is. Amit régen a táplálék maga végzett el, azt most az ember mesterségesen, kefével, krémmel, fogselyemmel, fogvájóval (?!) és a fogyasztói társadalom egyéb, néha furcsa * termékével (motoros zenélő fogkefe-csudabogarakkal) pótolja. Ahogy a mosakodási szokások fejlődnek, az „arcot- kezei-lábat” mosás felől egész testünk iisztán tartásának igénye felé, úgy válik egyre többek számára megszokottá a reggeli-esti tisztálkodás (lemosdás, zuhanyozás, fürdés) keretében végzett fogmosás is. Ezek a kialakuló szokások általában már meghaladják a tisztálkodás fogalmát: bőrápoló krémek, kozmetikumok, torna, masszázs, stb. egészítik ki a testápolást és teszik teljesebbé a testkultúrát. Ennek megfelelően ma már a száj ápolása sem szűkíthető le csupán a. fogak meg- mosására, tehát kizárólag a fogasat védelmére. A mai embernek ugyanis — éppen az ínyszéli lepedőkben elszaporodó baktériumok hatására — egyre gyakrabban betegszik meg a fogínye is. A hosszú ideig fennálló idült ínygyulladás kevés panaszt okoz, többnyié nem jár fájdalommal, csak az íny vérzékenysége és a kellemetlen szájszag figyelmezetett a betegségre. Következményei azonban évek múltán igen súlyosak lehetnek, a fogak meglazulásához, kihullásához vezethet. A felnőttek már több fogat veszítenek el emiatt, mint a fogszuvasodás következtében. Ápolni, gondozni kell tehát fógínyünket is, a fogkefével, minden alkalommal megtisztítgatni, óvatosan megr.iasszírozni. A fogakat sem elég megmosni. Célszerű napközben többször szájat öblíteni, a fogköveket le- tisztíttatni, a lyukakat már egészen kezdeti állapotban betömni, a hiányokat pótoltatni, stb. A megelőzés érdekében szükség van a táplálék minőségének megváltoztatására, kevesebb szénhidrát- (cukor, édesség, tésztaféle), több fehérje (hús, tej, tojás) és vitamintartalmú élelmiszer (főzelék, saláta, gyümölcs) fogyasztására. Célszerű másrészt olyan konyhatechnikai eljárásokat alkalmazni, melyek mindennapi táplálékunkat rágható állapotban, s egyben zsír- és szénhidrát-szegényen állítják elő, úgy, hogy az étel ugyanakkor élvezeti értékéből se veszítsen. Ezzel nem valami rousseaui „vissza a természethez” programot akarunk meghirdetni, és őseink nyereg alatt puhított táplálékát ajánlani, sokkal inkább a jövő útját szeretnénk egyengetni, s a korszerű főzőeszközök (teflonedény, grillsütő) használatát, a ma még angolosnak nevezett főzési eljárások (be- rántás helyett csak párolás vagy salátakészítés) magyarossá tételét, a mértéktelen édességfogyasztás helyett a mértéktelen gyümölcsfogyasztást népszerűsíteni. Ennek a korszerű táplálkozási szokásrendnek a kialakítását pedig a legfogékonyabb korban, a gyermekkorban kell megkezdeni. Dr. Makkai László Hányán vannak a színtévesztők? Míg 1938-ban Európában és az Egyesült Államokban a felnőtt lakosságnak csak 2—3 százaléka volt színtévesztő, addig ma már ez a hányad 22 százalékra emelkedett. A színtévesztők nem tudják helyesen felismerni az alapszínek egyikét: a vöröset, a zöldet, vagy a kéket. A szín- vaksággal rendszerint együtt jár a farkasvakság is. A színtévesztők számának növekedését — ami különösen az országúti közlekedés szempontjából kedvezőtlen jelenség — a kutatók a helytelen táplálkozással, a villanyfénynél végzett túlfeszített munkával és az oxigénszegény levegővel hozzák ösz- szefüggésbe. L. L. Gyerekeknek „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” Divatprognózis A Hotel Duna Interkontînentàlban a közelmúltban mutatták be a Magyar Divat Intézet őszi—téli divatkollekcióját. Képeinken: A Mezőgazdasági Múzeumban — a budapesti Vajdahu- nyad-várban — az elmúlt ősszel meghirdetett „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” című pályázatának legsikeresebb darabjait kiállításon mutatják be az érdeklődőknek. A pályázat népszerűségét bizonyítja, hogy ezer iskola tanulói vettek részt a beérkezett 4800 pályamunka elkészítésében. A középiskolások 95, az általános iskolások 133 alkotását díjazták, illetve jutalmazták. Hagyománnyá vált, hogy 1969-től, minden év májusában — a pályázatra beérkezett anyagokból — tárlatot rendeznek a Mezőgazdasági Múzeumban. Az ősszel meghirdetett pályázatra beküldött legszebb rajzokból, festményekből, batikokból és kisplasztikákból rendezett kiállítás július 1-ig tart nyitva. A tárlaton összesen 275 pályamunka látható. A képeken csodálatos színekkel elevenedik meg a táj, az otthon, a kedves állatok. A középiskolások a pályázaton szakdolgozattal vettek részt. Az ajánlott témák közül a legtöbben „Az én falum története” című témát választották. E tárgyban 110 dolgozat érkezett a pályázatra. „A Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” pályázaton legsikeresebben szereplő középiskola a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium volt, második a büki művelődési ház honismereti szakköre. A legeredményesebben szereplő általános iskola: a keceli Arany János Általános Iskola, a kunszentmiklósi Fürst Sándor Általános Iskola és a kiskunfélegyházi Batthyány utcai Általános Iskola volt. Érdekessége az idei pályázatnak, hogy 20 rajzzal a legfiatalabb korosztályhoz tartozó óvodások is részt vettek. A szépen rendezett kiállítás is jól tanúsítja a gyerekek ötletességét játékos kedvét és alkotó tehetségét. Az ország minden részéből érkező pályamunkák a rajztanárok ügyszeretetét, aktivitását és magas színvonalú felkészültségét bizonyítják. Szente Erzsébet Őszi együttesek Kasmíranyagból készült szoknyák és kendők, fehér parasztblúzzal kombinálva Szepesi Attila Madarak ZÖLDIKE Zöldike zizzen, hullik a lomb, távoli réten szól a kolomp. Hussan a zöldike árnyas fészkibe. Holdfény hinti be: szunnyad a domb. CSUSZKA Csuszka csusszan cserfa hosszán. Ízes férget rejt a kéreg. Feszegeti, nézegeti, kóstolgatja, csipegeti. CSÖKA Csakli csóka, csikogó csoroszlya. Télen hétszám kucorog a vén fán. Éjjel-nappal gubbaszt mozdulatlan, étien szomjan csikog szakadatlan. Mintha a dolga csak ennyi volna. Könnyű anyagból készült őszi utcai ruha (MTIfotó — Danis Barna felvétele — KS) 4 1 i 4
