Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
1978. június 18., vasárnap IJNlIPKTlTtl A hetedik kötet Beszélgetés Hanák Péter történésszel A magyar történelemtudomány felszabadulás utáni legjelentősebb vállalkozása: a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében készülő Magyarország története sorozat. Az idei könyvnapon jelent meg a 7. kö-_ te'1, amely 1890—1918-ig követi nyomon az eseményeket. Az 1400 oldalas, kétkötetes mű, a millenáris Magyarország történelmének első jelentősebb összefoglalása. — Az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó korszakával, alkonyával és felbomlásával foglalkozik a kötet — mondja Hanák Péter, a könyv főszerkesztője, az MTA Töténettudományi Intézet osztályvezetője. E néhány évtized voltaképpen egy történelmi dráma végkifejlete. Magyarország ebben az időben nem választható külön a monarchiától, s a monarchia helyzete sem vizsgálható Európától függetlenül. A könyvben tehát a monarchiát a század- forduló Európájaként tárgyaljuk. Magyarország gazdasági fejlődése nem egyszerűen a monarchia közös piacán való gazdasági fejlődés problémája, hanem a kapitalizmus egyetemes strukturális átalakulásába illeszkedik. A dualizmus válsága pedig már nem korlátozható csupán az osztrák —magyar viszályra, az ausztriai népek konfliktusára, hanem annak az egyetemes válságnak része, amelynek során a liberális polgári rend, s a racionális haladáshívő világkép válságba került. — A kötettel kapcsolatban három lényegesebb szempontot emelnék ki — folytatja Hanák Péter. — Az eddigi történeti összefoglalókban a politikatörténet uralkodott. Mi viszont eltértünk a politikacentrikus- ságtól, s ebben a könyvben a korábbiaknál gazdagabb a , gazdaság-, a társadalom- ék a kultúrtörténet. — Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a politikatörténetet a kötet nem szűkíti a kormányok és a képviselőházi pártok történetére, hanem vázolja a parlamenten kívüli erők — elsősorban a munkásmozgalom — szerepét, jelentőségét is. A szerzők — a kötet mncYflR ORSZÁG TÖRTERETE Ü£> 1890 1918 AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST megírásában tíz történész működött közre —, a politikai szociológia módszerét is alkalmazzák. Ebből következően a munkásmozgalmat sem csupán a pártvezetőség és a vezető csoport belső történeteként kezelik, hanem magával a mozgalommal, a tömegekkel is foglalkoznak. Rendkívül érdekes ugyanis: hogyan értették meg a szocializmust, milyen műveltségük volt, s miként jutottak el a mozgalomig. Ennek elemzése meglehetősen izgalmas, hiszen fél millió emberről van szó. A munkásegyletek és -körök bizonyára nagy szerepet játszottak abban, hogy a polgári kultúrával szemben kialakult az ellenkultúra — a proletár szo- ciokultúra. — A kötet harmadik, lényeges tematikai újdonsága: a társadalomtörténet. Ebben a fejezetben elemezzük a népesedési viszonyokat, a vándorlást, a nemzeti arányok változását, továbbá a struktúra polgári átalakulását, ezen belül az életmódot is. A Magyarország története sorozat hetedik kötete 1918. október végéig, a monarchia felbomlásáig, az őszirózsás forradalomig tárgyalja az eseményeket. Külön említést érdemel a könyv rendkívül gazdag képanyaga. Négyszáztíz gondosan válogatott, érdekes — közöttük néhány kevéssé ismert — fotó teszi teljesebbé, s szemléletesebbé e kor politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi életének krónikáját. H. I. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 41. Szegedinác Péter folytatta: A mi érdekünk, a ti érdeketek. Magyar uralkodó segítheti le rólunk a földre sújtó bajokat csak! Az idegen király, idegen kupciherjei nem ismernek immár semmi kö- nyörületet velünk. A megyék ispánjai idegenek. Lá- zítsátok a népet, erősségeket foglaljunk el. Aradat én, de segedelmetekre leszek Gyula elfoglalásában. A két vár közötti térségeken már fogadhatjuk Rákóczit, ki is a Törökországba szorult búj- dosóival útban van hazafele immár. A verbuválás eredményéről pedig legyetek híradással nékem az aradi várban. • Én mentem volna lázítani, akár Kokora vagy Csőke, s tíz más. Azon éjszakán már elindultak Vésztőre, Tornyára, Jenőre, Dobozra, s a tájék húsz más tartományaiba, de Piros, az én Pirosom nyakamra kulcsolta két virágszál karját, s megsúgta, gyerekünk lesz. Hogy is hagyhatnám el ilyen örömös pillanatokban? Kokora az más, fölserdülték a kicsijei, Csőkének sincs vesztenivalója. Vértesi bíró is csak a terheitől szabadul, s mindazon bocskoros parasztok, Matula, Szabó Péter, Szántó Mihály, Pásztor István a bajaiktól szabadulnak. De te nem is szeretsz engem, ha öthónapi házasságunkkal idehagyol apámra, anyámra ! Április közepe táján már fogyott a falu katonának- való népe. Egyre szaporodtak a zendülők a Körös vizei között tárulkozó Nagysze- rénk mezőségben. Vértesi bíró legény ke fia úgy járt az apjáék táborhelye és a falu között, ahogy a nap rója útjait. Híreket hozott, fölkelő kurucökat vitt. Mert a nép közt Rákóczi neve lobogott a zászlókon. Eldugott kuruc fegyverek kerültek elő, kardok, puskák, kisebb ostrom- ágyúk és hírlövők. És örömmel teli várakozás, kuruc- háború lesz! A bíró fia szerint háromezer kuruc is ott gyakorolta már magát a Körösök között, amikor a megyék tisztségei is kurentálni kezdték a nemesi fölkelést. Lóra, vagyonosók! Jó messziről gyülekeztek, Kiváló ifjúsági klubok a megyében A Megyei Klubtanács pályázatot hirdetett az ifjúsági kluboknak a Világifjúsági Találkozó jegyében VIT Kuba ’78 címmel. Négy témakörben kellett a fiataloknak feladatokat vállalniuk; a politika, a közélet a művelődés és a sport területeiről. Több mint 30 klub vett részt a pályázaton, s a klub- tanács döntése alapján első a békéscsabai KISZÖV Gyopár Klubja, második a békési Körös Szövetkezeti Ifjúsági Klub, a harmadik pedig az orosházi Együtt—egymásért Ifivezetők Klubja lett. Az első nyolc helyezett közé került még sorrendben: a mezőhegyesi művelődési ház ifjúsági klubja, a szarvasi SZIRÉN Szövetkezet Szivárvány, a Sarkad i Cukorgyár Radnóti, a békési Color, és a füzesgyarmaiti művelődési ház ifjúsági klubja. Olvasósarok, kiállítás a fodrászszalonban Nem egy meglepetés várja Békéscsabán, a Szolgáltató Ház vendégeit. A női fodrász szalonban az Üj Tü- köi olvasosarok csábítja olvasásra a vendégeket. Tervezik, hogy ládát is elhelyeznek itt. amelybe a lapokról leírt véleményüket, igényeiket dobhatják be az olvasók. A férfifodrász szalon vendégei már második hete gyönyörködhetnek F. Kovács Mária és Feldmann Tibor kiállításában. Ezt megelőzően Bagi Klárának, az Űj Tükör fotósának munkáit láthatták a vendégek. Az újabb 'kiállítást 26-án nyitják Patricio Guzman fotóiból. nagy védelmeket kanyarítot- tak maguk körül. A kurucok pedig, amikor háromezernek tudták magukat, elüzentek Péróért. Adja az ígért katonaságot, megyünk Gyula ellen ! Ment Aradra két fölkelő lovasfutár Péróhoz, akit sose láttam. A kuruc gyülekezés az aradi várparancsnokot is izgatta, külön őrjáratokat küldött kémlelőre, egyik össze is akadt a Péróhoz igyekvő két lovasküldönccel. Nagyobb huncutok voltak, mint a felkelők futárjai, mert míg fagatták a Körös-közi két futárt, magukat Péró embereinek hazudták. No, mint akinek jól áll immár a szénája, ezek a futár jámborok elfecsegték a fölkelés minden tudnivalóját. Közben beértek az aradi várba, a két őr elment, hogy hívják Pérót. Jött is a várparancsnok, ki mint Péró szólt a tudatlanokkal. Mikor bilincsben Buda felé kísérték már Pérót a király katonái, a Körös-közi türelmetlen hadak napokig hiába várva az Aradról ígért segítséget, szorongat- tatva megyei nemesség csapataitól, ostrom alá kapták a gyulai várat. Ugyan előbb kéredzkedő levélben intették a várkapitányt, bizonyos Klosz Mátyás nevezetűt, az egy élő istenre esküdve, hogy hajuk szala sem görbül a bent levőknek, ha a maguk helyzetének tarthatatlan voltát fölismerve, kinyitják a kapukat. Nem. Tapasztalatlan ostromocska kezdődött, Klosz nem engeSzeghalmon is léptek egyet A másfél évszázados magtárból múzeum lesz Több hónapja már, hogy riportot írtunk Szeghalomról, múzeumi ügyekben kutatva, keresve az évek óta esedékes kibontakozást. Beszélgettünk, tájékozódtunk a lehetőségekről, és igyekeztünk arra sarkallni mindenkit, akit illet, hogy tegyenek többet egy szeghalmi múzeumért, azért, hogy a Sárréten — Berettyóújfalu és Püspökladány után — itt is megnyithassa kapuit egy méltó gyűjtemény. Nem véletlenül húztuk alá azt, hogy már a századelőn megkezdték gyűjteni a Szeghalom környéki régészeti, néprajzi anyagot, többek között a legeredményesebben Szeghalmi Gyula tanító, az akkor országos hírű szakíró, fotográfus, és az első világháború haditudósítója. „Ládaszám halmozódtak az értékes leletek — írtuk —, vitt belőle a debreceni, a szegedi, a dévai múzeum is.” Végül » ' « ■ dett. Reggelre a nemesi ! fölkelők szorították a falak : alól az ostromlókat és Péró ; katonái Aradról kiszállva ! immár. A szekérsáncok mö- ! gé húzódott mezei hadak ■ örömrivalgásban fogadták a : határőrvidékieket, akik üd- s vözlésül rájuk sütögették ■ ágyúikat, puskáikat. Ezer- : ötszázan maradtak holtan a ; nagyszeréndi síkon. A többi • sebesülten, vagy anélkül fu- [ tott, amerre jó szerencséje ; utat nyitót. Mos lettek nagy- ■ legények a nemes vármegye : nemes lovasai. A bujkálókat ï tűzzel-vasal kutatták, csa- ; ládjaikat is túszul szedve, s : örömmámorban kísérgették ; a megyeszékhelyre, ahol tor- • túrák alá fogták, akár a j legártatlanabbakat is. A je- : lesebbeket, száznál is többet, [ föltoloncolták Budára, a : csonka toronyba. Közöttük • Kokora. Pedig csak annyi ■ volt a bűne, mint nekem. : Hittel és négyszáz kincstári : lóval támogatta a fölkelést. ■ Azzal én is megtámogattam • volna, de lovatlan voltam : azokban az időkben immá- • ron, mivelhogy elkészülték • épp nyereg alá, a fölkelés : előtti héten. Hogy sírt örömében az én : Pirosom. Pedig nem hagy- ; tak nyugtomat nékem sem. • Nem hitték, hogy bár szom- : szédja voltam Vértesi ■ Andrásnak, ne lett volna • közeles részem a lázadásban. ; Felhányták árendás házamat j eldugott írások után, fegy- S vérekért, bizonyító erejű : tárgyakért. No, sírhatott Pi- ! ros, mert minden kutakodás : alkalmat adott rá. . (Folytatjuk) • Szeghalmon igen kevés maradt belőlük, és azok egy része az idők folyamán eltűnt. A szeghalmi múzeum, helytörténeti gyűjtemény sorsa 1963-ban érte meg első fordulópontját, amikor Miklya Jenőt megbízták az általános anyaggyűjtés felújításával, maid — igaz, hogy hosszú idő után — tizenöt év múlva kinevezték a gyűjtemény őrzőjévé, vezetőiévé is. Különösebb kiállításokra azonban a volt főjegyzői lakásban bérelt két szobában nem kerülhetett sor: ezért is lépett elő újból, és most már sürgetőiig a helykeresés, a gyűjtemény állandó bemutatásának kívánsága. Közben a még féltésén fel sem tárt Szeghalmi Gvula-hagyatékon kívül jelentkezett Sinka István özvegye. hogy Szeghalomnak adná férje hagyatékát, és megvásárolták a neves szeghalmi tanár. Fülöp Károlv könyvtárát, és néhány szén bútorát is, melyek tovább növelték a zsúfoltságot a múzeumi albérletben. Újabb okokkal több tehát, hogy Szeghalmon komolyan és érdemben kezdtek foglalkozni a múzeum gondjaival. Akik a szívükön viselték a múzeum sorsát, lázas igyekezettel keresték a helyet, ahol végleges, vagy legalább is megfelelőbb otthonra találhatna a gyűjtemény. Szóba került — ha nem is hivatalosan — az egykori Si- mai-féle kisdedóvó épülete, amely ma is óvoda, és a századelőn a neves költőnő, Dapsy Gizella, Nil otthona volt. Vendége volt e háznak Gyóni Géza, Dutka Ákos, Juhász Gyula, itt őrizte a költőnő férje, Rozsnyai Kálmán a híres-nevezetes Ady- tékát, mely később a nagyváradi Ady Múzeum alapja lett. Egyszóval a Simai- kisdedóvó részben klasszicista, részben eklektikus épületegyüttese irodalomtörténeti emlékhely is egyben; a szükség azonban arra szorítja a nagyközség vezetőit, hogy a kisdedóvó óvoda maradjon, hiszen még az új, 120 kisgyermeket fogadó óvoda sem mozdítja el — szinte a holtpontról — az óvodai, bölcsődei elhelyezés roppant nehéz helyzetét. Ha viszont nincs Simai-féle ház, akkor mi legyen? A nagyközség vezetőinek dicsérete, hogy megtalálták a megoldást. Még ugyan nem a véglegeset, de a végleges, nagy időtávlatra szóló kiindulópontját, azt a bázist, amelyre építve most már, úgy tűnik, helyet talál a szeghalmi gyűjtemény, és a köz kincsévé válhat. A református egyház mű- emlékjellegű magtárépületét veszik bérbe, és alakítják át úgy, hogy abban állandó kiállítást mutathassanak be, emeleti traktusaiban pedig megfelelő raktártér álljon rendelkezésre. A magtárt, melyet eddig a helyi ÁFÉSZ bérelt, július 1-ig ürítik ki, és Kozák Sándor, a nagyközségi tanács elnökének véleménye szerint — ha előre nem látható akadályok nem zavarják —, még ebben az évben befejezik átalakítását. A tanács költségvetési üzeme vállalta ezt a nagy hozzáértést és figyelmet igénylő munkát, melyet júliusban, illetve az átalakítás terveinek elkészülte után azonnal megkezdenek. Közben már rendezhetik az állandó kiállítás anyagát is, a megnyitó időpontja : 1979 októbere, Szeghalom felszabadulásának 35. évfordulója lesz. Ugyanekkor avatják majd fel Mak- risz Agamemnon felszabadulási emlékművét, és jelentetik meg Szeghalom monográfiáját, melynek kivitelezéséről a gyomai Kner Nyomdával tárgyalnak. Említettük abban az első riportban azt is: félő, hogy a Simai-féle kisdedóvó. Szeghalom jellegzetes egyéni épülete a lebontás sorsára jut. Örömmel közölhetjük, hogy erről szó sincs, Szeghalmon vigyáznak ■ a múlt emlékeire, és a településrendezés során ezeket megőrizni elsőrendű kötelességüknek tartják. A kibontakozás útja tehát adott. Képünkön még a mostani állapotában láthatjuk a közel másfél évszázados magtárépületet, melynek falán emléktábla hirdeti, hogy „Ezen a téren égették el 1724-ben az utolsó sárréti boszorkányt.” A márványba faragott, szép hői akt láttán a vendég akaratlanul arra gondol, hogy honnan tudták, miszerint az 1724-ben máglyára hurcolt szerencsétlen nő volt itt az „utolsó” boszorkány? És, hogy az volt-e valójában? De erre a jövőre megnyíló múzeumban bizonyára találunk majd néhány dokumentumot, mert ezek a szörnyű máglyák is hozzátartoznak a vidék életéhez, történelméhez. Sass Ervin
