Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

NÉPÚJSÁG 1978. június 17., szombat Ű|abb „Holló-akció” n gyorsabb levélkézbesítésért Mint már lapunkban meg­írtuk, a Magyar Posta új, automatizált levélfeldolgozó gépsort szerzett be. Erre azért volt szükség, mert az utóbbi húsz évben az egy postai dolgozóra jutó feladat több mint kétszeresére nőtt, és a belföldi levelezés 30 százaléka nem került másnap a címzettek kezébe. A levél-, postautalvány- és csomag- küldemények úgynevezett átfutási ideje ma már nem felel meg a követelmények­nek, pedig a felmérések sze­megfelelő vonalkódsorozat kerül, amelyet az irányító­számot leolvasó személy ál­tal a beadott információk alapján egy kódnyomtató egység helyez el. A külde­ményeket a kódjelek megfe­lelően csoportosítják a vég­ső szétosztáshoz. Az optikai irányítószám­olvasóvonal az irányítószá­mokat automatikusan leol­vassa, és vezérli a kódnyom­tatót, amely a küldemények­re az irányítószámnak meg­felelő kódsorozatot rányom­A CÍMZETT magánszemély KÉZI CÍMZÉS Falatéi 3’u^öU^uöí- -’Tűtől- SctoodoA- V..Z5. 0EIB YjjAAir, u . GÉPI CÍMZÉS FELADÓI .Kovács Jázsefné Budapest PUrat Sándor u.25. 1194 Dr .Világi Lás áld Miskolc Kuruc u.77* 535 III rint a levélforgalom har- mincévenként megkétszere­ződik. A következőkben ismertet­jük az automatizálás lépcső­fokait: A posta hosszú távú kon­cepció alapján 1971-ben hagyta jóvá az irányítószá­mok bevezetését, s így tudott megbirkózni a megnöveke­dett levélforgalommal. Az irányítószám bevezetése mintegy húszszázalékos ter­melékenységnövelést ered­ményezett a feldolgozásban, amely — hozzátehetjük — várakozáson felül sikerült. Ez volt a gépesítés alapja. A levélfeldolgozás mostani au­tomatizálásával további, leg­alább 40 százalékos terme­lékenységnövekedést tűznek ki, s úgy vélik, ha az új címzési módot mind a közü- letek, mind a lakosság síként alkalmazza, mint az irányítószámokat, sikeres lesz az újabb „Holló-akció”. Az újabb „Holló-akció” le­bonyolítása előtt a Magyar Posta az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül kért ajánlatot a le­vélfeldolgozás automatizálá­sára. A legkedvezőbb aján­latot a japán Toshiba cég tette. A gépsor 160 millió forintba került, és a buda­pesti 72-es számú postahi­vatalban működik majd. A Toshiba-gépsor több egysé­get magában foglal: az alak szerinti válogató a külde­ményeket vastagság, méret, merevség, keménység sze­rint automatizálásra alkal­massá téve továbbítja a le­vélrendező és bélyegzőgépbe, amely egységes címolvasási helyzetbe hozza azokat, a jobb alsó sarokban feltünte­tett előnyomott három füg­gőleges piros csík alapján. Minden küldemény felüle­tére az irányítószámnak tatja. A végső szétosztóvonal a kódolt küldeményeket az adott szétosztási programnak megfelelő részletességgel — rendeltetési hely, kézbesítési körzet stb. — szétosztja. A szakaszos szállítószalag a szétosztógép fiókjaiban fel­halmozódott, és onnan ki­emelt küldeményeket elszál­lítja a kötegkészítő munka­helyre. Ez az ismertetés sokak számára keveset mond, in­kább a szakmabeliek értenek belőle, Mi is tehát a gyakor­lati tennivalónk az automati­zálás következtében? Az irányítószámok auto­matikus leolvasása miatt kétféle borítékra lesz szük­ség: az egyik gépi, a másik kézi címzésre szolgál. Min­den borítékon a jobb alsó sa­rokban három piros színű függőleges csík (optikai jel) lesz. A kézi címzésű boríté­kokon segédvonalak jelölik a címzés helyét, és piros, téglalap alakú keretek az irányítószámét.- Az irányítószámot a ko­rábbiaktól eltérő helyen kell feltüntetni. A belföldre szó­ló levélpostai küldeménye­ken nem a rendeltetési hely neve előtt, hanem a cím utolsó soraként alkalmazzuk. Ugyanez vonatkozik a fel­adó irányítószámára is. A kézi címzésű borítékon a külföldi ország irányítószá­mát ne a piros színű kere­tekbe írjuk, mert az ebben az esetben tévesen belföldre kerülhet. Azért, hogy a kül­földre szóló küldeményeket a gép ki tudja választani, megkülönböztető jelölésükre „X” jelet alkalmazunk, a címzés utolsó soraként A legújabb címzési mód­szerekről a fenti mintá­kat adjuk. II nyugdíjas évek elé, felkészülten Húsz évig volt Nagy Ist­vánná, a zsadányi tanács vb- titkára. Most nyugdíjas. Az­az, mégsem egészen, de mert gyakorlatilag ugyan május 1-től már nem tölti be ezt a tisztet, de a hivatalos iratok még nem igazolták nyugdí- jasságát. Csak készül ezekre az évekre. Olyan derűvel, optimizmussal teszi ezt, ami­lyet csak az tehet, aki tud­ja: akkor sem fog pihenni — Pedig sokan azt mond­ták nekem, hiányozni fog a mindennapi aktív munka. Én nem, érzem ezt, mert mindig van mivel kezdeni a napot, van célom és ez így lesz az elkövetkezendő évek­ben is — mondja beszélgeté­sünk elején. Majd hirtelen, egy fordulattal témát vál­toztat, a beszélgetés fonala visszagurul a múltba. Negyedévenként ötven forint tiszteletdíj Ez persze küzdelmes és változatos, mint minden olyan emberé, aki fiatalon és az akkori fiatalokra jel­lemző lelkesedéssel vett részt az új társadalmi rend­szer kialakításában. Nagy Istvánná is így in­dult. A nőmozgalomban kezdte 1949-ben, majd mi­vel a kulturális élet vonzot­ta, vállalta a község népmű­velési ügyintézési teendőit. Amolyan félig hivatalos, fé­lig társadalmi munka volt ez. A negyedévi 50 forintos tisz­teletdíj is ezt fejezte ki. Aki átélte az akkori időszakot, jól tudja, mit jelentett kul- túrosnak lenni. Nem pénz, szív és lélek kellett hozzá, másképpen nem lehetett célt érni. Akkor figyeltek fel rá a felsőbb vezetők. És akkor ta­lálkozott először azzal a ja­vaslattal: tanulnia kellene. — Kés kisgyermekem van, nem vállalhatom — volt a határozott válasz. Hogyan is gondolhatta akkor, hogy lesz idő, amikor öt gyermek mel­lett is vállalja a tanulást!... Huszonnégy — vagy két óra gondolkodási idő, Pedig így történt. 1958-ban — akkor már a földmíves- szövetkezetnél dolgozott, a járástól jöttek a vezetők és azt mondták: Nagyné, sze­retnénk, ha elvállalná a köz­ségi tanácsnál a vb-titkári tisztséget. — Ez úgy ért, mint a vil­lámcsapás — mondja. — Huszonnégy óra gondolta)» dási időt kértem. Elég lesz arra két óra is! — válaszol­ták. Mentem, hogy megkér­dezzem a férjem. A sütő­iparnál dolgozott, mondom, hogy mi előtt állok. Azt mondja: ő nem avatkozik bele, döntsék, ahogy jónak látom... Hát így történt. De nem tudtam, mit vállalok. 1958 decemberében lettem vb-titkár és 1959 januárjá­ban már elküldték Nyíregy­házára a hathónapos állam- igazgatási iskolára. Hivatás, tanulás — család, öt gyerekkel Hát, igen nehéz volt ez a hat hónap... — Ekkor már ott volt a harmadik gyerek is. És 1960- ban a negyedik, 1962-ben az ötödik. És munka, munka, munka. Akkor még kéthe­tenként tartották a vb-ülé- seket, havonta a tanácsülé­seket. Ezek előkészítése is a feladataim közé tartozott, a sok egyéb államigazgatási teendők mellett. Persze ez non jelenti azt, hogy nem volt kollektív munka. A bi­zottságok, a tanácstagok, na és a szűkebb család; az ap­parátus, sokat segített. Furcsa hallani, hogy az apparátust, munkatársait „szűkebb családnak” mondja. S ez nem elszólás. Így is érez. Mert való igaz, hogy a tanulását e szűkebb család is segítette. A hathónapos is­kolánál ugyanis nem lehe­tett megállni. Következett a tanácsakadémia. Egy évig Budapestre járt, minden hét végén haza, a családjához, öt gyermékéhez, s ha mun­katársai és hozzátartozói nem segítettek volna, aligha sikerült volna az előbbre ju­tás a tanulásban. De így még arra is volt ereje,. ide­je, hogy elvégezze a tanács- akadémia második évfolya­mát is — levelező úton —, erre már felsőbb vezetői sem kötelezték. Rz anya példája Ösztönző Soha nem volt egy sza­bad hétvégéje, egy szabad vasárnapja. Mégis most is úgy beszél erről: megérte. Miért? Mert nemcsak a tisztségé­ben tudott helytállni, ez a nagy akarat, a tanulás iránti vágy gyümölcsözött otthon a családban is. Mert így igaz: a szülő példaképe a gyer­meknek. Nagy Istvánné csa­ládjában, az apa kitartó, be­csületes munkája, hogy meg­maradt választott szakmájá­nál, és az anya hűsége a ta­nuláshoz, példája volt a gyermekeknek. Emellett az elismerés sem maradt el. A kitüntetések közül, amelye­ket kapott a legmagasabb : a Munka Érdemrend bronz fo­kozata. A gyermekek maguk előtt látva ezt a határtalan ta- nulnivágyást, a szép példát, bizonyára merítettek ebből. Igazolja ezt, hogy kivétel nélkül mindegyik tanult és tovább tanult Gyöngyi a legidősebb, agrártudományi egyetemen végzett s mellé megszerezte a tanári diplo­mát. Kati óvónő lett. Zsolt szakmát tanult, Márta most érettségizett, Robi, a legif­jabb az idén szakmunkás- képzős. Lehet-e ennél na­gyobb boldogság? Hat unoka és a közélet Talán az, hogy immár hat unoka veszi körül a nyug­díjba vonuló Nagy Istvánnét, s így több idő jut most már rájuk is. Visszakanyarodunk a má­ra, a beszélgetés elejére... — Nyugdíjas éveim — úgy érzem — tartalmasak lesznek, mert azzá teszem —, mondja befejezésül. — Most a helyi MSZMP csúcs­vezetőségén dolgozom napi három órát, adminisztrálok. A legjobban persze annak örülök,-hogy ezután majd sokat olvashatok. Van saját könyvtáram, vagy kétszáz kötet, de eddig még alig ju­tottam hozzá. Ezután lesz időm, s a helyi könyvtárnak is aktív tagja vagyok, töb­bet járhatok majd oda. Emellett a Hazafias Nép­front megyei nő- és rétegpo­litikai bizottságának tagja vagyok, és helyi tanácstag. Na és, majd elf elejtettem, a kézimunkaszakkörbe is já­rok. Kézimunkázni nagyon szeretek! — Sa kézitáska al­jából pillanatok alatt előke­rül egy gyönyörűen hímzett kalocsai terítő, mintegy bi­zonyságul. Valóban . tartalmas, szép nyugdíjas évék elé néz Nagy Istvánné. Valahogy így kell készülni ezekre az évekre, mert minden kornak megvan a maga szépsége... Kasnyik Judit Kiscsákói mesebeszéd Kiscsákó kis település. Távol esik a városoktól, de még a községektől is. Sze­rencsére van egy vegyes- és italboltja. Így hát nem kell minden kisebb-nagyobb bevásárlásért hosszú utat megtenni. A boltban min­denféle dolgot árulnak. Élelmiszert éppúgy, mint fehérneműt és természete­sen italt is. Sőt, olykor bir- kapörkölt-vacsorát is ren­deznek. Mindez helyénvaló lenne, ha az árusításnak nem lennének mellékzöngéi. _ Mégpedig olyanok, amelyek • okkal háborítják fel a vá­sárlókat, bárhol is történje­nek. Csakhogy Kiscsákón lassan kelnek szárnyra a hírek, idő kell, mire eljut­nak Nagyszénásra vagy Orosházára. S akkor sem biztos, hogy nyomban meg­hallgatásra találnak. Mert miért ne lehetne mesebe­széd is az, ami olyan retten­tő nagy távolságban törté­nik, ahova ember fia el nem láthat. Ám másképp vélekedett az orosházi járási városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A közelmúltban ugyanis egy bejelentés érkezett. Az egyik vevő fél kiló lángolt kolbászt vásárolt 48 fo­rintért. Odahaza aztán ki­derült, hogy a lángolt kol­bász helyett olcsóbb minő­ségű füstölt kolbász került a csomagolópapjrba. Azt is csak odahaza vette észre, hogy a hajsütővas dobozára 142 forint van feltüntetve, noha az áruért 162 forintot fizetett. A népi ellenőrök nem haboztak, a helyszínen győződtek meg a bejelentés alaposságáról. Mégpedig nem is akárhogyan. A pró­bavásárláskor a bolt veze­tője a népi ellenőröket is becsapta. Többek között egy női hálóinget vásároltak. Természetesen nem volt- rajta árcédula. A bolt ve­zetője 168 forintot számolt érte. Jóllehet az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ-központ a hálóing fogyasztói árát 143 forintban állapította meg. Mikor magyarázatot kértek tőle, igen logikus vá­lasszal szolgált. Azért alkal­mazott helytelen árat, mert összetévesztette azzal a há­lóinggel, amelyet karácsony­ra kapott a lányától. S azt is 168 forintért adta el, mivel annyi volt a fogyasz­tói ára. Szó, ami szó, így igazolást nyert az is, 'hogy Kiscsákón „maszek” árusí­tás is folyik. Aztán másra is. fény de­rült. Szilveszterkor birka- pörkölt-yacsorát rendezték. A birkát a boltvezető a sa­ját szakállára vásárolta. A rendezvényen működési en­gedéllyel nem rendelkező zenészek húzták a talp alá valót. A birkahúsból min­denkinek jutott. Még a ven­dégeknek is, ámbár nem sok, mert lehettek vagy nyolcvanan. De baj nem történt, hiszen a húsból Egy hiányosság erénye Hiányosságról olvastam a napokban egy tanácsülésre összeállított beszámoló je­lentésben. Hiányosságról — amelynek megörültem, bár tudom, az államigazgatási szerv, sőt a nagy közösség szempontjából sincs teljesen igazam. Minden további ma­gyarázkodás, utalás helyett hadd idézzem az olvasott mondatokat: „Hiányosság­ként kell megemlíteni azt, hogy továbbra is gondot okoz a társadalmi munka végzésénék dokumentálása. Gyakran tapasztaljuk, hogy a munkák — sokszor nem kis értékben — elkészülnek, azonban elszámolásuk nem történik meg. Ezért az ilyen tevékenységek nem szerepel­nek az összesített értékek­ben, így ezek megfelelő el­ismerésére sem kerülhet sor.” Való igaz, számon kell tar­tani, mikor, mivel gazdago­dik a közösség, s hogy kit, kiket illet ezért* a megér­demelt elismerés. Ugyanak­kor pontosan ezért a „mu­lasztásért” szimpatikusak számomra az említett hiá­nyosság „elkövetői”: nem a hivatalos elismerésért fúr­nak, faragnak, építések, la­pátolnak, önként — lakóhe­lyük, munkahelyük gyerme­keik óvodája, iskolája javá­ra. Az „elszámolást”, gyaní­tom, ők másként értelmezik, értékelik. Például úgy, aho­gyan azt néhány évvel ez­előtt egy vadonatúj óvodá­ban láttam. Az óvoda az alapoktól a cserépig, a belső szerelésig a nagy gyár mun- káskolléktíváinak társadalmi munkáját hirdeti. Az átadási ünnepségen természetesen ott voltak a brigád képvise­lői is. Az apróságok egy­kettőre megbarátkoztak a ruháskosámyi ajándékkal ér­kező munkásokkal és órákig játszottak együtt. És hal­lottam a „miért csinálja” kérdésre az öntudatos vá­laszt a szabad szombatján társadalmi munkát vállaló lakatostól: „gondolhatja, hogy nem pérmiumért vagy plecsniért!” Nos, az elszámolás végül — ha nem is „a társadalmi munka dokumentálása”, ' és a „tevékenység összesítése” révén —, de megtörténik. A szóban forgó hiányosság te­hát legalább annyira erény, mint amennyire hiba. Soha rosszabbat! (tóth) az ÁFÉSZ egyik ügyvezető­je is vásárolt. Még a zava­ros elszámolás sem oko­zott nehészéget. Noha em­ber legyen a talpán, aki eligazodik' rajta. Az sem szúrt szemet az illetékesek­nek, hogy a mérleg rosszul van beállítva, hogy a süte­ményeknek különös az árve­tése és az árcédulák több áruról hiányoznak. Az ÁFÉSZ természetesen igye­kezett a maga módján ele­get tenni ellenőrzési kötele­zettségének. A múlt évben az ellenőrző bizottság elnö­ke is járt Kiscsákón. A fo­gyasztói érdekvédelmet vizsgálta meg. Mindent rendben talált. Tapasztala­tait eképpen foglalta jegy­zőkönyvbe: a mérőeszközök hitelesítése megtörtént, a próbavásárlások eredmé­nye hibátlan. Nem csoda, hogy elégedett szívvel távo­zott. A hálózati ellenőr is alig talált kifogásolnivalót. A fogyasztókat pedig senki sem kérdezte meg. A népi ellenőrök vizsgála­ta nyomán a bolt vezetőjét felfüggesztették állásából, s fegyelmi eljárást indítot­tak ellene. Az eset tanul­ságul kell, hogy szolgáljon az orosházi ÁFÉSZ-nek. A saját hírneve és a fogyasz­tók érdekvédelme hatéko­nyabb belső ellenőrzést igényel. Hiszen csak így lehet a visszaéléseket meg­előzni. (Serédi)

Next

/
Thumbnails
Contents