Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
1978. május 14., vasárnap o m inimagazin Szeghalom „Legjobb képességeink szerint álljunk helyt” Együtt a kis csapat a tavalyi szigetmonostori kiránduláson M csabacsüdi pajtások és lengyel barátaik Úttörők és harcerek A szeghalmi KISZ-esek ‘számára fontos dátum volt május 13-a. Ekkor tartották ugyanis a nagyközségben a KISZ-küldöttgyűlést. S hogy mi mindenről halhattak ott az alapszervezere'í küldöttei és a vendégek? Nos, lapozzuk fel a KISZ nagyközségi bizottságának a küldöttgyűlésre készített beszámolóját! S miután a 20 gépelt oldal tartalmát — a legutóbbi küldöttgyűlés óta eltelt két évben a helyi ifjúsági mozgalomban elért eredményeket, tapasztalatokat — érdemben summázni, a teljes Minima- gazin-oldal is „mini” lenne, lássuk ezúttal az egyik legfontosabb fejezetet. Ennek címe a IX. KlSZ-kongresz- szus határozatából vett idézet: „Becsülettel, legjobb képességeink szerint álljunk helyt a munkában, a tanulásban és a haza védelmében!” Eme alapvető kötelességek teljesítésének fő színhelye a munkahely. Az elmúlt években, miként az egész járásban, Szeghalmon is több új munkahely létesült, s ezzel szélesedtek a fiatalok munkavállalási lehetőségei is. Gyáregységgé fejlesztették a Csepel Autógyárat, már folyamatos a termelés a paplanüzemben, s a jövőben felépül a harisnyagyár új üzeme. Új csarnokkal bővül a Csepel Autógyár is. Mindez azt jelzi, hogy a mezőgazdaság mellett az ipar is mind több fiatalnak biztosít helyben munkalehetőséget. A nagyközségben azonban továbbra is meghatározó a mezőgazdaság szerepe. Az elmúlt években a termelő- szövetkezet az iparszerű termelés útjára lépett. A tsz- ben dolgozó fiatalok zöme gépekkel, vagy gépműhelyben dolgozik: az itt dolgozók 90—95 százaléka szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik. A KISZ sajátos munkaformáinak egyike a védnökségi A meghatározhatatlan számú Békés megyei discós közül Lengyel Lajos egyvalamiben biztosan nem hasonlít a többi lemezlovashoz: ő ugyanis profi, vagyis ebből él. A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ alkalmazottja. Békéscsabán, a Lencsési úti presszóban, Mezőmegyeren és Újkígyóson „lép fel”. Lengyel Lajos másról is nevezetes. Azon discósok közé tartozik, akiknek fél kertes családi ház értékű, az előadói pult köré tornyosuló hangszóróiból érthető kommentáló szöveg préselődik ki. Mi több, nemcsak szöve.- gelés az ő körítése, hanem kellemes, társalkodó csevegés, amely nem terpeszkedik rá a zenére. Olykor persze táplálkozik a vaskosabb népi humorból is. Lengyel mégis tudja, mi a határ, mit és milyen csomagolásban lehet elmondani egy kulturált szórakozóhelyen. Színvonalas lemezparkja mellett ezt a pluszt adja, ezért jó discós. Ezek után nem meglepő, ha a discósok szükséges tulajdonságai között előkelő helyen emlegeti az öltözködést, a kulturált megjelenést. — Miért csak a három presszóban lépsz fel? — Becsavarogtam a megyét, mindenütt kierőszakoltam egy kézfogásos bemutatkozást. Tapasztalatom, mozgalom. A szeghalmi KISZ-esek a nagyközségi pártbizottság javaslatára a harisnyagyár I. üzemének építése felett vállaltak védnökséget a KISZ járási bizottságával együtt. Mint a szocialista szerződésben rögzítették, vállalták, hogy határidőre elkészül a beruházás. A kivitelező munkáját járási szinten szervezett ifjúsági brigádokkal segíti a KISZ. Az újítómozgalom az utóbbi négy évben hozott eredményeket a nagyközségben. Több munkahelyen, így a Csepel Autóban, az állami gazdaságban és a ruhaüzemben számos jól hasznosítható újítás született. A jövőben szükséges, hogy a KISZ-alapszervezetek még nagyobb propagandát fejtsenek ki e téren, kérjék a gazdasági vezetők segítségét, javaslatait, hogy minél több hasznos újítással járulhassanak hozzá a gyorsabb, köny- nyebb, termelékenyebb munkához. Szeghalmon összesen 116 szocialista brigád működik, együttesen csaknem 1800 taggal. Közöttük 900 a KISZ-korú. önálló ifjúsági brigád hét alakult a nagyközségben, e kollektívák az elsők között csatlakoztak a csepeli dolgozók felhívásához 1977d>en, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére több pótvállalást tettek. A község ifjúsága az utóbbi két évben mintegy 16 ezer óra társadalmi munkát végzett, és további 17 ezer 200 órát dolgozott kommunista műszakon a KISZ-tagság. Évek óta eredményesen dolgozik a nagyközség pedagógus KISZ-alapszervezete. A két általános iskola és középiskola nevelőit tömöríti ez az alapszervezet. A pedagógus KISZ-tagok részt vesznek az úttörőközösségek irányításában, és szívesen vállalnak megbízatásokat a közéletben. hogy nincs igény a kultúrhá- zakban a lemezlovasokra. Mondok egy jellemző példát: M.-ben már a szerződést is aláírtam, aztán megkértek, mondjam el bővebben, mi az. hogy disco? Meguntam a kultúrházakat azért is, mert többségük nem alkalmas ennek a szórakozásformának megfelelő körülményt teremteni. Arra gondolok, ha például valaki megunja a táncot, nem tud leülni, hogy megigyon egy kólát. A nagy termeket nem discóra találták ki. Inkább valamiféle intimebb környezetbe. — Hogyan lettél lemezlovas? — Pesten tanultam szak- középiskolában, s közben lestem a szakma nagyjait, ÉlUtet, Herskovicsot, Keresz^ test. A technikát a gyomromon és a ruhámon spóroltam meg. — ■ Csak magnóval dolgozol? — A lemez kiugrik a barázdából és a por is hamar tönkreteszi. — Hogy úgy mondjuk, kapacitásod jóval nagyobb, mint amennyit jelenleg kihasználsz. — Megpróbálom futtatni magam. Meggyőződésem, hogy sok presszó közönsége szívesen fogadja a discó- zenét. Persze tudom, az én meggyőződésem még kevésidőközben a Lencsési-laHogy mire lehet még jó egy leningrádi nyelvtanfolyam az orosz nyelv gyakorlásán lçtvül, azt a csaba- csüdi általános iskola orosz szakos pedagógusa, Kliment Pálné ötlete is bizonyítja. Két évvel ezelőtt a lengyel- országi Regimin kisközség orosz szakos pedagógusával együtt tanult az egyhónapos leningrádi nyelvtanfolyamon, s az akkor született barátság eredményezte, hogy a két iskola . úttörőcsapata felvette egymással a kapcsolatot. A megszületett új barátságot tavaly 50 lengyel harcer túttörő) magyarországi látogatása pecsételte meg. A csabacsüdiek Szentendrén, a Vörös Meteor turistatelepen látták két hétig vendégül a lengyel pajtásokat és pedagógusokat. Jártak Budapesten, a Duna-kanyar- ban, s e 14 nap alatt orosztudásuk gyarapítása mellett sok élménnyel, népdalkinccsel, új barátságokkal gazdagodva tértek haza. Idén júniusban a csabacsüdi úttörők látogatnak el regikótelepen már csak egy fellépésre van igény — nem a közönségé —, Lengyel azonban rendületlenül bizakodó. Minden fellépéskor felszereli a fényorgonát, az olaj dia színes foltokat vetít a falra. mini vendéglátóikhoz, akika gdanski vajdasághoz tartozó placzewói táborban fogadják majd magyarországi barátaikat. A programban szerepel Gdansk, Gdynia és Sopot, éá természetesen a főváros, Varsó megtekintése is. Az egyre sűrűbben érkező levelek bizonyítják, mindkét részről nagyon várják a találkozást. A csabacsüdi úttörők izgalommal készülnek a nyári sportmérkőzés alkalmából rendezendő csatakiáltás- versenyre, s az egyik erdei túra fő attrakciójára, a népdal- és néptánctanító versenyre. Az az őrs győz majd ugyanis, amelyik a másik nemzetbeli testvérőrsével a legeredményesebben tudja elsajátíttatni saját nemzete népdalkincsének egy-egy darabját és egy néptáncot. Hogy e szép .nemzetközi kapcsolat megvalósulhatott, ahhoz szükség volt és van is a csabacsüdi Községi Tanács és a helyi Lenin Termelő- szövetkezet önzetlen támogatására is. B. S. E. A 29 éves távközlési technikus újra és újra kellemes hangon invitálja a vendégeket: „Hölgyeim és uraim, indul a malom, tessenek őrölni!” (fábián) R VIT eltfn Kubában Tudósítónk: Plavecz Pál Budapest, Ferihegy. Hosz- szú utazásra váró, izgatott emberek. Bizony, nem kis dolog 12 ezer kilométer távolságot megtenni repülőgéppel. Tizenhat órás üt, háromszori leszálással. A 40 fős csoport - tagjai fiatalok, középkorúak, idősebbek, hatalmas csomagokkal és teli izgalommal. Meg- könnyebülten sóhajtanak fel a tranzitban. Még fél óra és a TU—134-as felemelkedik velünk, tiszteletkört ír le Budapest fölött, és irány első állomásunk: Prága. A repülőgépen töltött egy óra fáradalmait nyilvánvalóan pilseni sörrel kell enyhíteni, amit forintért is megkaphattunk a prágai repülőtér nemzetközi részében. A továbbutazásunk már más, mint Budapest és Prága között, nem kellett tolongani, hogy elsőként szálljunk be a repülőgépbe a legjobb hely megszerzéséért, ugyanis az IL—62-es 230 személyes, négymotoros óriásgépen mindenkinek kijelölték a helyét. A várakozók között itt már kanadaiak, osztrákok, mexikóiak, kubaiak- és nem utolsósorban Kubába utazó magyar turisták is voltak. Óceánt még nem láttam. Amikor feldübörögtek a gép motorjai, önkéntelenül arra gondoltam, hogy milyen lehet az óceán tízezer méter magasságból. Még csak Frakfurt fölött jártunk, amikor valami ízelítőt kaphattam abból, hogy a „nagy víz” sok esetben nem fogadja bartáságosan a fölötte, vagy rajta utazókat. Miközben a stewardes pilseni sört kínált, a társnője angolul, franciául, spanyolul és ■ csehül elmagyarázta, miképpen kell használni vízi kényszerleszállás esetén a mentőmellényt. Nem értettük, miről van szó, de a mozdulatok megmagyarázták. Esteledett, amikor- Anglia fölé érkeztünk, de a félhomályban is tisztán ki lehetett venni a Temze tölcsér- torkolatát és London fé-1 nyeit. Még húsz perc, és megláthattuk az óceánt. Csodálatos élmény ! Ilyen nagy magasságból is látszottak a hulámok. Sajnos, I az éjszaka közeledte meg- I akadályozott bennünket ab- I ban, hogy továbbra is önfeledten bámészkodjunk, fotózzunk, filmezzünk. A programban nem szerepelt a montreáli leszállás, többen morogtak is ezért, de egyáltalán nem szerepelt az új-fundlandi majdnem kényszerleszállás-számba menő landolása sem! A repülőgép hóviharba, került, és én, aki a szárny és a motor közt ültem, szinte minden pillanatban úgy éreztem, hogy a szárnyak a fejünk fölött fognak tap- ! solni. Legalább fél méter 1 kilengése volt a szárnyvégnek a törzshöz képest. A pilóta háromszor kísérelte meg a leszállást, s mind a háromszor újra kellett kezdenie, míg negyedszer, nagy nehezen, félkerékre, óriási döcenővel sikerült letennie a gépet. Sápadt, izzadtságtól fénylő arcokat láttam magam körül. Gander — ez már amerikai kontinens. Egy méter húsz centis hóba vágtak a kotrógépek alagutat, hogy a gép felszállhasson. Röpke négy óra repülőút, és máris szemünk elé tárult Montreál, a hatalmos metropolis, fény- özönében. Tisztán kivehet- tük az 1976-os olimpiai Rendezvények fő színhelyét, ' a montreáli sportpalotát, a, Szent Lőrinc folyót és a várost övező tavakat. Sci-fi regénybe illő csodálatos holdjárgány közeledett a repülőgépünkhöz, négy kerekéből középen egy tengely, és ezen busz formájú tapadókorongokkal és an- tenákkal ellátott építmény. A képből természetesen következett, hogy tapadókorongjait a repülőgép oldalához nyomva „kiszippantja” az utasokat. Odakint —19 Celsius-fok volt. A rossz időjárás miatt már így is késésben voltunk, a két óra várakozás Montreálban arra volt jó, hogy alaposan szemügyre vehessük — bátran mondhatom — a világ talán legszebb és legmodernebb repülőterét. Időközben a gépet feltöl- tötték üzemanyaggal, élelHavannai pillanatkép miszerrel, a pilótákat és a személyzetet is felváltotta a havannai személyzet. Újra elfoglaltuk helyünket, és irány végcélunk: - — Havanna. Szundikálásunkból a kapitány hangja ébresztett. Kapcsoljuk be a biztonsági öveket, dohányzást befejezni, a gép leszálláshoz készülődik ! Még álmosságtól dagadt, de kíváncsiságtól csillogó szemek kukucskáltak ki a gép kerek ablakán. Kubai időszámítás szerint hajnali fél négykor tettük meg az első kört Havanna felett, az arcokon csalódás, mert csak itt-ott - látszott némi fény, ami igazán nem vallott a kétmilliós városra. Csak később tudtuk meg, hogy takarékossági okokból a város egyes kerületeiben kikapcsolják a közvilágítást. A repülőteret sem láttuk csak akkor, amikor meghallottuk alattunk a kerekek dübörgését a betonpályára landoláskor. Magyar Ikarusz busz szállított bennünket az ellenőr- zőhelyre. Be volt borulva, szél fújt, a repülőtéri személyzet pulóverekbe, kabátokba bújva vacogott, nekem meg szép lassar elindult egy izzadtságcsepp a homlkom- ról a szemem felé. Kubában ítéletidő tombolt, 18 Celsius-fok volt a levegő hőmérséklete, hajnali négykor. Kedves, mosolygós arook, segítőkész emberek. Ki barna, ki fehér, vagy rézbőrű, teljesen mindegy, azonos gondolkodásúak. A légkondicionált busz egyenletes tempóval halad velünk szálláshelyünk, a Riviera Szálló felé. (Folytatás a Mini magazin következő számában.) Csak magnóval dolgozik „Indul a malom, tessenek örülni”
