Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
1978. május 14., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK Elvadult parkból gyönySrii arborétum Négyszáz új fa- és cserfefajta Tiszakürtön Vágfarkasdi lakodalmi rigmusok Nagybánbegyesrfil Szomszédolás: Jászság Szomszéd megyénk, Szolnok gazdag műemlékekben, különösen az úgynevezett Jászság, melynek jelentősebb települései: Jászberény, Jász- árokszállás, Jászapáti. Heves, Üjszász, Jászkisér Jászla- dány. Ezek közül a legnagyobb Jászberény, melyet egy oklevél 1357-ből „Berend” néven említ. A jászok a Rákóczi függetlenségi harc idején a szabadságharc kiváló katonák A kunokkal együtt példát mutatnak a szabadságharcban. A jászokat egyébként a tatárjárás után Lehel kürtje a JásZ Múzeumban IV. Béla telepítette le a Zagyva folyó mentén. Népi hagyományaik, .szokásaik már kevésbé ismertek, Csupán a Szűcs mesterség, s a gazdagon hímzett subák révén maradt fenn valami emlék róluk. Jászberény idegenforgalmi szempontból érdekes, mivel az Alföld műemlékekben egyik leggazdagabb középvárosa. A felszabadulást követő években dinamikusan fejlődött, az olvasók által bizonyára ismert hűtőgépgyára hazai iparunk jelentős bázisa. Termékeit a világ minden táján ismerik. A város Szolnoktól 50 kilométerre fekszik. Többek között nevezetes arról is, hogy Jászberényben született Déryné. Széppataki Róza. Beleznay Antal, Rácz Aladár, Székely Mihály és még mások. Az úgynevezett Jász Múzeumban őrzik Lehel kürtjét, amellyel Konrád német császárt ölte meg. Az elefántcsont agyarból kifaragott bizánci eredetű kürt, évszázadokon át ,a jászok hatalmi jelvénye volt. A város híres még 45 Celsius-fokos hőmérsékletű alkali-hidro- karbonátos termál vizű fürdőjéről. A következő nagyobb település Jászapáti a XV. században épült gótikus templomáról híres. Ezenkívül igen gazdag barokk szobrokban, s van gyógyfürdője is. Jász- árokszállás nevezetessége a Tompa Mihály által is megénekelt Csörsz-árok, amely még a római birodalom idején a IV—V. században épült védelmi célokból. A jászberényi hűtőgépgyárnak működik itt egy egysége is. Jász- szentandrás szőlő és dohány- termelő vidék, de szintén van termálfürdője, templomába pedig Aba Novák Vilmos és Chiovini Ferenc freskói vonzzák a látogatókat. Műemléktemplom barokk stílusban Jászapátin Kevesen tudják, hogy Bol- za József (Pepi) a szarvasi arborétum őséként ismert Annaliget telepítőjének szenvedélyét két fia: István és Péter örökölte. Az apa nemes kezdeményezését Szarvason István folytatta, Péter pedig tiszakürti birtokán látott hozzá a világ különböző tájairól származó értékes fák telepítéséhez. Bár a Tisza egyik legfestőibb zugában, Tiszakürtön az objektív és szubjektív körülmények nem voltak olyan kedvezőek mint Szarvason, ennek ellenére itt is terebélyes nagy fák nőttek, ritka szép dísznövények honosodtak meg. A Bolza-parkok később családi örökség folytán ifjabb grófok kezébe kerültek. Szarvason Pepi gróf Pál nevű unokája, Tiszakürtön pedig József vette gondjaiba és nagy szeretettel fejlesztette tovább a ritka szép kertet. Tiszakürtön azonban 1940-ben Bolza gróf halálával gazdátlanul maradt a kert, elvadult, sok értékes fa, cserje teljesen elpusztult. A kert közepén levő tisztást labdarúgópályául használták. A Szolnok megyei és a tiszakürti tanács 1961-ben vette pártfogásba a Bolza-par- kot. A tanácsi szervek elhatározták: közös erővel megmentik a pusztulástól a kertet, sőt, arborétummá fejlesztik, a Tisza-part egyik legszebb pihenőhelyévé varázsolják. Szakértői megbízatást adtak Bauecker Alajosnak, a szarvasi arborétum vezetőjének, akinek irányításával azonnal megkezdődött a tervszerű munka. Az elvadult kertet körülkerítették, rendbe hozták, s újabb fafajtákat, változatokat, dísznövényeket telepítettek. A közelmúltban megjelent, művészi kivitelű katalógusból megtudni : az elmúlt másfél évtized alatt milyen sokat gyarapodott a tiszakürti természetvédelmi kert. A hatvanas évek elején mindössze százfajta fa és cserje élt itt, azóta újabb 400 fajtát ültettek. Megtalálni itt a malonyai oszlop>os tuját, a feketefenyőt, a pampasfüvet, a kékes andalúziai jegenyefenyőt, a japán legyezőlevelű juhart, a kínai bálványfát, a mocsári ciprust, az amerikai illatos fűszercserjét, a júdás- fát, a végzetfát, a gumifát, a mézesfát, a gyöngycserjét és számos más növényi ritkaságot. Az öt világrész minden tájából — közöttük a Himalájából, a Kaukázusból, Colo- raüóból, Mandzsuriáoól, Japánból, Kaliforniából, . az USA-ból és számos . más helyről telepítettek ide facsemetét. Megyénk határától nem messze, Oserkeszőlő közelében található a tiszakürti arborétum, amely ma már valóban az Alföld egyik legszebb kirándulóhelye, kellemes pihenőparkja. A természetvédelmi kertben a tisztásokat hűs árnyat adó hatalmas platánok, bíbortölgyek, nyírfaligeték váltják, ahol mélységes csendet, szí- vet-lelket gyönyörködtető szép látványt és tüdőt tágító, jó, friss levegőt találnak a kirándulók. A szarvasi arborétum tiszakürti „testvérkertjét” érdemes felkeresni. Ary Róza Kevesen tartják számon, hogy a felszabadulás után nemcsak elvándorlás volt megyénkből, hanem a nagy hazai emigráció során magyar népcsoportok, illetve töredékeik is költöztek a megyébe. Sajátos népi kultúrájuk ma még élő hagyományai gazdagítják megyénk sokszínű népi tradícióját. Lehetséges, hogy a most is funkcionáló szokások vagy egyes elemeik helyi alakulását is befolyásolják, tehát jó és hasznos ügyet szolgálunk, ha felfigyelünk a jelenlétükre. Bár zömük már csupán a Békés megyét lassan szülőföldjüknek tekintő ideköltözöttek emlékezetében maradt meg. Nagybánhegyes a magyar —csehszlovák lakosságcsere nyomán a Vág menti Farkasáról és Négyedről kapott új lakókat. Innen érkezett a művelődési ház tevékeny igazgatónője, Földházi Sán- domé is. Lelkes közreműködésével gyűjthettem á nagy- bánhegyesi szlovákok gazdag szokás- és hiedelemanyagát. Erről természetesen kiváló adatközlőim, Farkas And- rásné, Bogár Jánosné, Gulyás Mihályné, Botyánszky Jánosné és Bogár Mária gondoskodtak. Egy ilyen eredményes találkozóra eljött az egykori vágfarkasdi Kender Lajosné is, és igen szép farkaséi lakodalmi rigmusokat mondott el magnetofonszalagra. Mindőjüket a lakodalmi vacsorán az egyes fogások behozatalakor — amint az ilyenkor illik — a felszolgáló „vőfény” szavalta. Az „étvágygerjesztő” népi rigmusok az őszinte népi humor és a vidám szórakozás remekei. A vacsora . előtt ezzel a rigmussal köszöntötte az egybegyűlteket a vőfély: Mi foglalkoztatta a közvéleményt? Szerencsés jó estét adjon az Úristen! Azt gondoltam, hogy már senki sincsen itten. Ha én tudtam volna, hogy várakoznak itt, Megmondtam volna, hogy főzzenek valamit. Pedig jó uraim, nem tréfa, higgyék el, Elkeedték a főzést ezelőtt két héttel. Szakácsné asszonyaink csak kifiguráznak, Nekünk kell várnunk, mégis ők lármáznak. Első tál étel lesz mandulacsörgés. Második tál étel vérúpsszonynyöszörgés. Utoljára pedig üres kocsizörgés. Éljen! Hogy fokozzák a finom falatokra várakozás izgalmát, a vőfély szavai után tust húzott a zenekar. De csakhamar hozták elsőként a levest: " • Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, Étellel terhelve van már mindkét kezem. De mielőtt hozzányúlnánk a kanálhoz, Buzgó szívvel hálát is adjunk az Úrnak. De hogy én itt sokat ne papoljak, ■ . És a forró táltól sebeket ne kapjak, Vegyék kezemből ezt a forró tálat, Amelyet az ujjam már tovább nem állhat. Ne tántorogják hát előttem senki, Mert a nyakát leforrázom néki. Jó étvágyat kívánok! Éljen! A következő rigmus a töltött káposztának szólt: ' Tekintélyes étel a tőtött káposzta. Kivált, ha az asztalra szép menyecske hozta! Énrám nézve a káposzta csak átok, Ha én abba húst vagy takartot nem látok. A káposztával én csak kímélve bánok. Tessék, násznagy uraimék, jó étvágyat kívánok! Ezután hozták a paprikást: Tisztelt vendégeim, itt a jó paprikás! Szakácsné asszonyunk engem már megkínált. Igaz, hogy minden étel várja a párját, Látom, hogy mindnyájan óhajtva várják. Akik ezt a jó ételt megvizsgálják, Van ebben tyúkláb, malacláb, zúzája! Ha meg szomjaznak, jót ihatnak rája. Éljen! Mit irt az újság több mint száz áve? A jó vőfélynek a tortához is volt rigmusa: A szél a sok mannát összehordta, Egy péklegény cukorral, mézzel jól összegyúrta. Amikor szemembe tűnt szép alakja, formája, Azt gondoltam, hogy a násznagy úr hálósapkája! De mikor megtudtam, hogy ily drága sütemény, Vigyázva hoztam, hogy el ne ejtsem-én. Tessék, fölteszem az asztalra, Szép menyasszonyunk örülni fog rajta. Ha megízleli, kedvesét kínálja, Csókra átöleli icipici szája. Ö, te, szegény torta, gyere búcsúszóra! Itt van már teneked a végóra. Tessék, uraim, tördeljék apróra, Egy pár darabka nekem is jó vóna! És végül a jó kedvet és a vidám hangulatot' tovább fokozó bort köszöntötték fel: Tudom, hogy örülnek, akik engem látnak, Több becsületem van ám, mint száz barátnak. De nem csoda, mert én Hordok be mindent: Én nézem meg, hogy van-e a pintesüvegbe. Ha nincs, majd hozok, a pince közel van, Van még kilenc icce a tízakós hordóba! Ne panaszkodjék senki, hát azt akarom. Az egyik lábom már kint is az udvaron! Éljen! Dr. Krupa András II legkisebb vadásztársaság Természetesen mindenfélét, a politikától kezdve a gazdasági dolgokig, úgy, ahogy azt közölte is olvasóival a háromhónapos szünet Után új évfolyamot nyitó Békés, a „vegyes tartalmú hetilap”. Igyekezve az ország és világ dolgán kívül megyei érdekességekkel is szolgálni. Már a második számában, 1872. április 14-én Egy új Robinson — 2 órára címmel színes miniriportot közöl Szarvasról. A történet egy fiatal úriemberrel esik meg, ki a „csolnaksportnak nagy barátja”, s egy sando- linon „a hatalmasan kiter- jedett Körösön az ár alatt levő Bolza parkig evezett”, majd ott a hűs árnyú fák alatt leheveredve elaludt. Am minő szerencsétlenség, közben a víz elsodorta a csónakot, s arra ébredt, hogy fogoly. A vízbe ugrani kedve nem lévén, addig kiabált, míg barátai meghallották és dereglyén érte jöttek. Valahogy így is képzeljük el manapság az ódon dolgokat. De továbblapozva mást is látunk. Mintha ismerős lenne a téma Vandalizmus a természet ellen a címe egy aláírás nélküli csabai tűnődésnek, amely így kezdődik: „Sajátságos, hogy népünk egy részének milyen kevés fogalma van a termeszét szépségéről. Gazdasági egyletünk bármennyire hirdeti a faültetés előnyeit, szépségét, fogékonytalan keblekben visszhangra nem talál. És ha. már az ily elfogult léhák nem tesznek semmit, ne bántsák legalább azt, amit a más ember szorgalma létesít és ápol. Vásárterünk főútján több mint 15 éve tesznek kísérletet egy fasorral, és nem tenyészhet, mert a heti vásárok alkalmával neki- menek kocsival, lóval, vagy ha nem, hát lehasgatják az ágakat, hogy legyen mivel suhogtatni, suhintani stb. stb. stb.” Rz értelmesen eltöltött szabad idő Mint a következő idézet bizonyítani fogja nemcsak ma foglalkozunk az okosan felhaszált idővel, s népszerűsítjük mindazokat, akik szellemüket fejlesztik és tudásukat gyarapítják az iskolai órákon kívül is. A június 2-i szám így ír: „A szarvasi gymnásium ifjúsági önképzőköre, mely a két felső osztály tanulóiból alakulva Zsilinszky Mihály tanár úr elnöklete mellett a magyar irályozásban, szavalásban és kölcsönös műbírálatban képzi éven- kint tagjait, május 20-án örömünnepet rendezett. Az örömünnep változatos műsora folytonos érdeklődésben tartá a jelen volt díszes közönséget, s meggyőződ tété arról, hogy a ifjak szabad idejöket igen nemes, szellemedző míveletek- kel tölték. Az önképzőkörnek az idén 54 tagja volt.” A fenti sorokból, ha nincs is direkt szavakba foglalva, kiderül, hogy a jó tanár akkor is szívén viselte — időt, fáradtságot nem kímélve — tanítványai irodalmi, művészeti képzését. Természetesen ő is a szabad idejében. I nudista strand őse Budán egyszer volt kutyavásár, Csabán meg azóta se meztelen fürdőzés, csak a múlt század hetvenes éveinek elején. Azóta se emlegeti senki, hírmondója a fentebb említett 1872-es újság május 26-i száma, melynek cikkíróját az erkölcs, szemérmesség és felháborodás hármas eszméje vezeti, már a hosszadalmas bevezetőben, hogy aztán a következőkre térjen rá: „Ilyen megbotránkoztató, tehát eltávolítandó dolognak tartom a teljesen ruhátlanul való fürdést oly helyen, mely a nap minden órájában száz, meg száz különféle korú és nemű ember szemének van kitéve. Ilyen hely Csabán azon hídnak melléke, mely községünket a Széchenyi ligettel köti össze. Ezen liget Csabának egyetlen sétahelye, benne fürdőház, benne jelenleg színház is. Ezen híd vezet a gőzmalomba, a kórházba, s községünk egyik külső részébe. És kora tavasztól késő őszig alig- alig mehet az ember e hídon egyszer anélkül, hogy a mellette fürdőzők meztelensége szemét, lármája fülét ne sértegesse. És ha még csak eddig volna! És ha még e lobicskoló suhan- cok magokat láttatni és hallatni legalább annyira nem igyekznének, mint a velők együtt fürdő lovak és sertések. Ámde megesik, hogy szemtelenségük még kihívóvá is válik és pedig akkor, amidőn oly egyének kénytélenek elmenni mellettük akiket az ilyen erkölcsi kínzástól legjobban szeretnénk megóvni. Majd a „cultur állam cul- tur politikájára” hivatkozva így fejezi be: „Igen rendén lenne, ha Csaba városának tisztelt hatósága, pótlásául mintegy a hiányzó felsőbb leányiskolának, legalább annyit eszközölne, hogy leányaink nyilvános helyeinken szemlesütés nélkül járhatnának.” Ugye, hogy kész krimi ez a huligántörténet? Vass Márta Békés megye legkisebb területén gazdálkodó vadászközössége a Gyulavári Vadásztársaság. Mindössze 2739 hektárt tesznek ki együttesen vadászmezőik. Éppen ezért a társaság tagjainak száma is a legkisebbek közé tartozik a megye vadászkollektíváinak sorában: csupán 23-an vannak. Ennek ellenére vadállományuk nem lebecsülendő. Ezt bizonyítja, hogy a kis területükön az utóbbi évek vadbecslésekor mintegy 3000 fácánt, két és félszáz nyulat, húsz-húsz fogolyt és túzokot, valamint 170-nél ■ több őzet számláltak, össze. Fácánállományuk megtartása érdekében évente csaknem kétezer naposcsibét nevelnek, illetve bocsájtanak szabadon. Szükségesnek , is tartják ezt, hiszen ma már a megyében sehol sem bízhatják a szárnyasvadjaink szaporodását a természetre. A mezei nyúlból évente több mint hétszáz kerül vadászzsákmányként a tagok asztalára, illetve értékesítésre. Ennek csaknem kétharmadát hálóval fogják. Emellett puskavégre kerül 1400 fácán, s mintegy 250 őz is évente. Mindezekből árbevételük minden esztendőben megközelíti a félmillió forintot.
