Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

1978. május 13., szombat o IgmUkftEd A cselekvő egység természetrajza Természetesen nem kötelező, hogy a gazdaságvezető és az üzemi párttitkár mindenben egyetértsen. Nem a kri- tikátlan rábólintgatás fejezi ki az egységet; az egység éppen a mindennapok vitáiban születik és edződik, vá­lik a cselekvés motorjává. Ez a régi igazság fogalmazó­dott meg bennem, amikor a Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat orosházi gyára konzervüzemében kérdez­tem Patócs Ibolya üzemvezetőt: Elégedett-e a kommu­nisták termelő és társadalmi munkájával? — s ő sza- bódva felelt: „...Vannak, akiktől többet várnánk. Az egészséges türelmetlenség nem mindenkinél jelentke­zik... ” Volán Híradó Antali Károlyné, az alap­szervezet titkára ugyanis a fenti kérdésre adott vála­szában nem motívumokkal reagált, hanem elsősorban a jellemző vonásokat emelte ki. Azt, hogy a kis, mind­össze 26 tagú alapszervezet tevékenysége jobb munkára sarkallja a termelésben s a társadalmi vállalások teljesí­tésében egyaránt a dolgozó­kat. „Mind a hét szocialista brigádban példamutatóan dolgoznak a párttagok, és mozgósítani tudják az embe­reket, a soron levő feladatok elvégzésére” — mondja An- taliné. 1 Nyilván mindkét vélemény igaz, anélkül, hogy azonos volna az minden vonatkozá­sában, bár fő mondanivaló­jában azért mindkettő azo­nos, és csak látszólagos a reagálás ellentmondásossága. A gazdaságvezető ugyanis el­ismeri, hogy a párttagok példamutatása — ha akad is kirívó eset — jótékony ha­tású a termelésben. Éppen egy párttag szocialista bri­gádvezető kezdeményezésére tettek komplex vállalást a szocialista brigádok, hogy a KMP megalakulása 60. év­fordulójának tiszteletére 10 százalékkal túlteljesítik éves tervüket, és parkosítják — társadalmi munkában — az üzem területét. A Béke bri­gád vezetője, Kiss Imréné, aki a felhívást tette a mun­kásgyűlésen, pártvezetőségi tag is ... Ugyanakkor Anta- liné, a párttitkár, viszont ar­ról kénytelen szólni, hogy akad a párttagok között olyan, akit szóbelileg kellett figyelmeztetni kommunistá­hoz nem méltó magatartása miatt. Sőt, előfordul még az is, néha, mondta a párttitkár, hogy ... „párttagunk megcsi­nálja, amivel megbízzuk, de csak erős nógatásra...” — Nos, azt mondom én, hogy az ilyen nem igyekvőn túltesznek a többiek ... ja” az elvtársait, aláírassa az ívet, amellyel mintegy jelzi is a taggyűlésen való részvételét az illető. 2 A jól előkészített megbe­szélések alapjai annak az egységes állásfoglalásnak, és cselekvésnek, mely a kon­zervüzemben kibontakozik és egyre jobb eredményeiket hoz. S hozzátehetjük: amelye­ket a párt irányító tevékeny­ségének fontos részeként mind a termelő-gazdasági, mind a társadalmi-irányító munka területén fejt ki az üzemi pártvezetőség. E meg­beszéléseken történik a fel­adatok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzé­se is a választott testületek, társadalmi szervek vezetői­nek, tagjainak bevonásával. — Nem muszáj minden­ben egyetérteni, csak egyet akarni kell — vélik az üzem szocialista brigádtagjai. A konzervüzem 150 dolgo­zója szinte egyemberként vett részt a vállalások telje­sítésében a gazdasági mun­ka frontján is. Elismeréssel számol be erről Patócs Ibo­lya. — Technológiai mulasz­tás, fegyelemlazítás miatt nem emlékszem, mikor kel­lett kifogást emelni valaki ellen. Sokat szilárdult a mun­kafegyelem, lényegesen csökkentek az igazolatlan mulasztások. Éppen az ap­róbb észrevételek megfoga- dása következtében is meg­szűnt a korábbi üzemen be­lüli ide-oda menegetés, és javult a munkaidő valós le­dolgozásának aránya. Egyet­len számmal is alá tudom támasztani: az egy főre ju­tó termelési érték tavaly 37,5 százalékkal növekedett a konzervüzemben. Ez fo­rintban mintegy 30 százalé­kos plusz árbevételt jelent... Az általános javulásban tükröződik a pártalapszerve- zet szervezeti erősödése, munkamódszerbeli gazdago­dása is. Tavaly két fizikai dolgozóval s egy termelés- irányítóval erősödtek soraik. Horváth Mihályné szakszer­vezeti bizalmi, munkáskép­viseleti tag, az itteni, s a központi telepi kollektíva egyik összekötője lett párt­tag, Gombkötő Józseffel, a tmk egyik szocialista brigád­tag lakatosával együtt, aki az MHSZ egy szervezője,' s mint rádiósszakkör-vezető, oktató fejt ki már régebb idő óta társadalmi munkát, fis tagja lett a pártnak Tóth B. Mihályné művezető, szak- szervezeti aktíva, döntőbi­zottsági tag, aki egyben a szocialista brigádok egyik fő szervezője, vállalásaik koordinálója. 3 — Alapszervezetünk tehát ott van mindenütt, ahol az élet zajlik — mondja Anta- liné —, és párttagjaink a pártonkívüli aktivistákkal együtt kezdeményezői az újabb és újabb elgondolások megvalósulásának. Eddig is rendszeresen tartottak szo­cialista brigádjaink összejö­veteleket névadóik megemlé­kezésére, s más alkalmak­kor, hogy erősítsék együvé tartozásuk érzését. A Rad­nóti, a Gagarin, a Béke stb. brigád tagjainak kezdemé­nyezésére, most igyekszünk kilépni „saját körünkből”. Ezentúl e brigád-összejövete­lekre a központi telep bri­gádjait is meghívja majd a rendező szocialista brigád. Sőt, a szomszédunkban levő vas-, műanyagipari szövetke­zet szocialista brigádjait' is meghívni szándékoznak. En­nek módjaiban még vita van, de a szándék egységes, és a Béke brigád május 9. emlé­kére rendezett összejövetelén már üzemi ünnepség volt, amelyen részt vettek üze­münkön kívülről érkezett vendégek is. — Egyszóval sokat segít a pártalapszervezet a gazdasá­gi munkámban — mondja a konzervüzem vezetője. — Ügy gondolom, az eddig ki­alakult, és nem kritikát- lan (!) jó kapcsolatot kell el­sősorban tovább erősítenünk gazdasági célkitűzéseink vég­rehajtása érdekében a jövő­ben is. — Ezen igyekszünk, hiszen a Központi Bizottság leg­utóbbi határozata egyformán kötelezi erre a gazdasági és a pártvezetőket- — mondja az alapszervezet titkára. Varga Dezső MEDOSZ tanfolyamok Megyeszerte 70 alapszer­vezet tartozik a MEDOSZ Békés megyei bizottságához. Állami gazdaságokban, tu­dományos kutatóintézetek­ben és másutt sikeresen fe­jezték be a téli tömegpoli­tikai oktatást. Az 1977—78- as évadban 183 tanfolyam­ra 4295-en jártak, jóval többen, mint a korábbi években. A tanfolyamok — a megyei bizottság értéke­lése szerint — igen látoga­tottak és aktívak voltak, az előadók jó felkészültséggel jelentek meg. Igen sok szakszervezeti bizalmi, bi­zalmihelyettes, szocialista- brigádtag, nő, fiatal, szelle­mi és fizikai munkás járt a politikai oktatás valamilyen formájára. Kiss János békéscsabai nyugdíjas építőmunkásról senki sem mondaná meg, hogy nyolcvanegyedik évébe lépett. Vidám, mozgékony ember, eldolgozgat otthon a kertben és a ház körüli ja­vítani valókat is maga vég­zi. És még mindig aktívan részt vesz a szakszervezeti mozgalomban. Ott van min­den alkalommal az építők megyebizottsági ülésén, hogy hat és fél évtizedes szakszervezeti tapasztalatá­val segítse a többieket, a fiatalokat. Hatvanöt év nagy idő az emberi életben, hát még egy szervezetben eltölteni, külö­nösen egy ilyen mozgalmas történelmű században. Evvel is kezdjük a beszélgetést. — Valóban sok mindent megértem. Két évvel a szá­zadforduló előtt születtem, ott voltam az első és máso­dik világháborúban, életben maradtam, s így aztán a fel- szabadulás nekem is meg-: hozta a tényleges felszaba­dulást. Dolgoztam o múlt­ban, dolgoztam ebben a rendszerben is, tudom jól a különbséget. Tudom mi volt a múlt, mit kellett harcolni, hol nyíltan, hol bujkálva küzdeni a munkások jogai­ért, s mit jelentett járni az országot munkáért, mert ak­kor az élet ilyen volt. — Nagyon korán, tizenhat évesen lett szakszervezeti tag. Mi vitte a mozgalomba? — Az indítást a család­ban kaptam. Édesapám is kőműves volt, és alapító tag­ja a MÉM ŐSZ békéscsabai A Volán 8-as számú Vál­lalat üzemi lapja legutóbbi számában vezető helyen számol be arról, hogy el­nyerték a Kiváló Vállalat címet. A cikkből megtud­juk, hogy az elmúlt eszten­dő a vállalat történetében a legsikeresebb év volt, a teljesítményi érték megha­ladta a félmilliárd forin­tot. Érdekes adat, hogy ta­valy 250 autóbusszal 35 millió utast szállítottak. A megyeszékhelyen naponta 877 járat teljesített szolgá­latot, amellyel meghaladták az 1980-ra tervezett szintet. A lap a továbbiakban üd­vözli a kitüntetett dolgozó­kat, a Kiváló KlSZ-szerve- zet címet elért fiatalokat. Beszámol a VSZT bizalmi küldött tanácskozásáról, tá­jékoztat a jogsegélyszolgá­szervezetének. Meg aztán abban az időben az inasokat a segédek fokozatosan felké­szítették a szakszervezeti belépésre. Ez azért nagy je­lentőségű, mert nem min­denki kapott otthon olyan útravalót, mint én. Ügyhogy kellett a tanítás, felvilágosí­tás. — Milyen volt akkor, a század elején a szakszerve­zeti élet? — Az építőknél nagyon élénk mozgalmi élet folyt Csabán is. A jelenlegi Kiss Ernő és Fürst Sándor utca sarki épületében bérelt két helyiség télen minden áldott nap zsúfolva volt. — Mikor került a szak- szervezet vezetőségébe? — Az első világháború után újból pezsgő élet in­dult meg a mozgalomban, azonban a hatóságok 1925- ben feloszlatták a békéscsa­bai szervezetet. S csak 1927- ben adtak engedélyt az új­jászervezésre azzal a felté­tellel, hogy új vezetőséget kell választani a régi he­lyett. Ekkor választottak gazdasági felelősnek engem, Lipták Andrást meg, aki ké­sőbb — a felszabadulás után — a város polgármes­tere lett, elnöknek. Öt a rendőrség hamarosan eltil­totta ettől a funkciótól, s ekkor alelnöknek, majd ké­sőbb elnöknek választottak meg. Ezt a tisztséget egészen 1944-ig én töltöttem be, vagyis addig, míg katonának nem hívtak be. Közben negyvenegyben és negyven- háromban a MÉMOSZ köz­lat működéséről. Megtud­hatjuk, hogy a Volánnál minden kedden és pénte­ken működik a jogsegély- szolgálat, nem csupán Bé­késcsabán, hanem a jövő­ben a vidéki területeken is a dolgozók rendelkezésére áll majd. A lap a vidéki telephelyek közül ezúttal a gyulaiakat mutatja be, részletesen szól gazdasági és mozgalmi munkájukról. A továbbiakban tájékoztat a továbbképzési lehetőségek­ről, felhívást közöl a „Ve­zess biztonságosabban !” cí­mű szakmai vetélkedőn va­ló részvételre. Végül a szórakoztató és tanulságos tűzvédelmi fotó, illetve ke­resztrejtvény zárja a • gaz­dag tartalommal megjelent Volán Híradó 4. számát. ponti vezetőségének is tag­ja voltam. — Milyen megmozdulások szervezésében vett részt? — Az első komolyabb munkám az 1921-es békés­csabai és az 1922-es salgó­tarjáni bérkövetelések elő­készítésében és keresztülvi­telében volt. Ugyancsak részt vettem az 1934. július 29-i sztrájk szervezésében. Harmincötben a Szegedi Iparkamaránál a kollektív szerződéskötéskor én képvi­seltem csoportunkat. A köz­pontot pedig Szakasits Ár­pád. Ekkor sikerült elérni, hogy Békéscsabát is az I. osztályú bércsoportba sorol­ják és így magasabb órabér­hez jussunk. — A szakszervezet nagy politikai erőt képviselt, mert összekovácsolta a tagságot. A szórakozásban . is egyek voltak? — Természetesen, hiszen az élettel és a fiatalsággal az is együtt jár. Erre különösen jó helyet nyújtott a mun­kásotthon, aminek a fölépí­tése közös összefogással tör­tént. Más szakmabeliekkel együtt az építőmunkások hozták létre. Persze minden­ki ellenszolgáltatás nélkül. És lett valóban az ottho­nunk, ahová hazajártunk: a komoly megbeszélések, gyű­lések, szakmai napok helye, de ugyanakkor a vidámságé is. Bálokat, teaesteket ren­deztek a különböző szakmák, és híres volt városszerte a közös szilveszteri mulatság. És ez a mi munkásottho­nunk lett előbb a bölcsője, majd fellegvára a munkás­művelődésnek is. Vass Márta Beszélgetés a múltról — Emberek vagyunk, és mi sem vagyunk „különös anyagból” gyúrva. De nem megyünk el szó nélkül a ma­gatartásbeli fogyatékosságok mellett, beszélünk ezeíkről a vezetőségi üléseken, a tag­gyűléseken, és beszélgetünk azokkal is, akikkel ez ügy­ben szükséges szót váltani — így a párttitkár, majd hoz­záteszi: — Éppen ezekből a vitákból kerekedik ki a ma­gasabb erkölcsi mércéhez való igazodás, a párttagság igyekezete a helytállásban. Igv van. Éppen az apró észrevételek nevelik, farag­ják szocialista típusúvá az embereket, a kommunistá­kat is, amennyiben a segítő szándékú bírálatok nem sü­ket fülekre találnak. A kon­zervüzem alapszervezetében pedig úgy tevékenykednek a kommunisták, hogy mozgá­suk, magatartásuk, példaadá­suk általában jól segíti a gazdasági munkát, és jól hat a pártonkívüliekre is. Az üzemi alapszervezet párttaggyűlésein „rágják meg” első fokon azokat a teendőket, melyek a kon­zervüzem előtt állnak, mert itt ismerteti először a fel­adatokat a gazdaságvezető, miután azt a pártvezetőség már megismerte. Hogy az ezt követő taggyűlésekről ne maradjon el senki, ezért új­szerűén készítik elő azokat. Bor László kapta pártmeg­bízatásul, hogy az egy ívre fogalmazott napirendi pon­tokkal (amelyek lényegében a párttagok tudomására ad­ják, hogy milyen témákban lesz megbeszélés) „körbejár­^ ^b ^b ^b ^ ^b ^b ^b ^b ^b ^ ^b ^b ^b vb ^b ^b ^ ^b vw ^b Gy vb vb ^b ^b ^y vb ^b ^b ^b ^ ^b ^b ^b ^b ^b ^ ^b ^b ^y ^b ^b vb ^b ^b ^b ™ ^ ^ 'p ^p ^ ^p^ ^p ^p ^ ^ ^p ^p^^p ^p /p ^ ^p^ ^ ^p^p ^p ^ ^p ^ * Régen ott volt Moszkva széle, ahol a ZIL-gyár jelenlegi épületei állnak. Az üzem az 1916-ban alapított Moszkvai Autós Társaság kisipari mű­helyeiből fejlődött ki. Az AMO—F15-ös az egyik első szovjet tehergépkocsi, melyet jelenleg a műszaki múzeumban láthatunk. 1924. november 7-én részt vett a Vörös téri díszszemlén. E nap­tól számítják a szovjet gépkocsigyártás történe­tét. Bármilyen nagy is a különbség az AMO—F15 és a mai ZIL-ek között, az idő összeköti őket. Ha egymás mellé tehetnénk mindazokat a gép­kocsikat, melyeket az AMO—ZIL-ben gyártot­tak, szemléletes képet kaphatnánk a szovjet gépkocsigyártás fejlődéséről. Napjainkat a KA- MAZ-modellek képviselnék. „Hogyhogy a KA­MAZ-modellek? Hiszen ez egy másik gyár!” — mondja az olvasó. Valóban másik gyár, azonban a KAMAZ prototípusain a ZIL márka állott. A ZIL-gyár tervezői több éven keresztül dol­goztak a KAMAZ-modelleken. Munkájukat már akkor megkezdték, amikor az építők még meg sem jelentek Naberezsnie Cselniben. 1972 őszén tervezték az alapvető KAMAZ-modelleket, me­lyekkel kapcsolatban Anatolij Kriger, a ZIL fő- konstruktőre kijelentette, hogy a fővárosi’autó­építők a jaroszlavi motorgyártók segítségével olyan gépkocsicsaládot alkottak, amelyek tükrö­zik a kilencedik 5 éves tervben elért műszaki haladást. A ZIL-gyárban tervezett háromten­gelyes, három családhoz tartozó 12-fajta gépko­csi ma a KAMAZ-márkát viseli. A cikk elején említett legendás hírű tehergép­kocsi 35 lóerő teljesítményű volt. A legújabb ZIL-modell teljesítménye 150 lóerő. Íme az or­szágutakon már futó KAMAZ—5320-as műszaki adatai: a motor 210 lóerős és a gépkocsi 8 ton­na terheléssel óránként 80 km-es sebességgel képes haladni. Így követhetjük nyomon az AMO-tól a KA- MAZ-ig az autógyártás fejlődési folyamatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évében gördült le a gyár futószalagjáról a 25 milliomodik szovjet gépkocsi. Ehhez az ország 25 autógyára, közöttük az egyik legnagyobb, a ZIL is jelentős mértékben járult hozzá. Nelli Szemina (APN)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents