Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-11 / 109. szám
O 1978. május UL, csütörtök Köröstáj-ankét Újkígyóson Üj kígyós látta vendégül kedden délelőtt lapunk Köröstáj kulturális mellékletének íróit, képzőművészeit, hogy egész napos találkozón tovább folytatódjon a több mint másfél évtizede kezdődött ankétsorozat. A könyvtárban Sass Ervin művelődéspolitikai rovatunk vezetője üdvözölte a házigazdákat — közöttük Papp Jánosnál, a nagyközségi párt- bizottság titkárát, Süli János tanácselnököt, Bottházy Károly iskolaigazgatót —, és dr. Becsei Józsefet, a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetőjét, aki -a gondolatébresztő, vitaindító előadás megtartására vállalkozott. Előadásában az evidéki művészeti életet elemezte, feltárta a gondokat, szólt a feladatokról, a további kibontakozás lehetőségeiről. Az irodalmi élettel kapcsolatban rövid áttekintést nyújtott a felszabadulás utáni eseményekről, az itt élő írók változó és mind jobban bővülő fórumairól, melyek között 1962 óta a rendszeresen megjelenő Köröstáj kulturális melléklet sok feladatot vállal magára, és a Köröstáj-ankétok hosszú sorával, az újabban szervezett, havonta ismétlődő klubdélutánokkal az irodalmi műhelymunka jelentős tényezőjévé emelkedett. Dr. Becsei József ezután az 1973 decemberében karácsonyi ajándékként először megjelenő Űj Auróráról szólt, kiemelve azt, hogy az irodalmi, művészeti antológiaként indult, ma már folyóirat a Köröstájjal egymást kiegészítve, jó együttműködést kialakítva a békési irodalmi élet kitűnő fórumai. Mintegy 10—15 éve érzékelhető irodalmi közélet alakult ki, mondotta, mely a haladó történelmi múltra támaszkodva a jelen és a jövő emberformáló tennivalóit jól segíti. Helyeselte, hogy a megyei könyvtár házisorozatában eddig három Békés megyében élő költő versesfüzetét is közreadta, reméli, hogy a kiadási szándék ezzel nem szakadt meg. Előadása további részében a képzőművészek gondjaival, eredményeivel foglalkozott. Megállapította, hogy igen kevés megyénkben a hivatásos képzőművész, bár az amatőrök is egyre színvonalasabb alkotásokkal követelnek részt művészeti életünkből. Véleménye szerint az alkotómunka feltételei még csekélyek, attól függetlenül, hogy a közeljövőben 5 műtermes lakást adnak át Békéscsabán. Elsősorban a városok vezetőinek figyelmét hívta fel arra, hogy helyi kezdeményezésekkel törekedjenek műtermes lakások létesítésére, mint ahogy ennek jelei Gyulán már megmutatkoznak, Orosházán, Szarvason és Békésen azonban még egyáltalán nem. Szólt arról, hogy a megyei tanács évente 135 ezer forintot költhet képzőművészeti vásárlásra, a Kulturális Minisztérium ezt az ösz- szeget mintegy 50—60 ezer forinttal toldja meg; mindez azonban kevés ahhoz, hogy a hivatásos képzőművészeket megfelelően támogathassák. Megemlítette, hogy művésztelep kialakítására lenne szükség, elsősorban Békéscsabán szorgalmazzák ezt, megvalósítására azonban csak a következő ötéves tervben kerülhet sor. Szólt a képzőművészeti szak- bizottság és a Kohán-műhely megalakulásáról, mindkettő tevékenységéhez sok reményt fűznek. Dr. Becsei József ezután a színházi életről adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy — sajnos — a színház vezetése éveken át megoldatlan volt. A közelmúltban bekövetkezett változások javulást ígérnek, ehhez azonban a színház barátainak, a közönségnek türelme is szükséges. Megfelelőnek tartja a műsorpolitikát, és a gyermekszínház törekvését, hogy a fiatalokat értő közönséggé nevelje. Végül elismeréssel szólt a színművészek sokoldalú közéleti tevékenységéről, majd bejelentette, hogy a színház tagjai az új békéscsabai garzonházban 27 szobát kapnak. Tájékoztatója végén azt hangoztatta, hogy a művészeti élet valamennyi területén fontos az alkotómunka feltételeinek további javítása, és a kritikai élet erősítése. Ebben a leggyorsabb, a legaktuálisabb fórum a Békés megyei Népújság és a Köröstáj kulturális melléklet lehet. Ezután a jelenlevők helyeslése közepette közölte, hogy hamarosan megyei tanácsülés foglalkozik az új kitüntetési rendszerrel, mely szerint a jövőben a megyei tanács három különböző díjjal jutalmazza a művészeti élet, a közművelődés és a közoktatás legjobbjait. A tájékoztatóhoz sokan hozzászóltak. Cserei Pál arról beszélt, hogy a művészeti közélet igazi küldetése a szocialista társadalom építésének szolgálata. A művészeknek a valóság vonzáskörében kell élniük, az igazi művészi érték csak a valósággal való birkózás közben alakulhat ki. Filadelfi Mihály, az Új Auróra főszerkesztője a művészeti élet folyamatosságára hivatkozott, amikor a tájékoztató nyomán az irodalmi életről szólt. Hangsúlyozta, hogy a műhelymunka csak akkor ér valamit, ha nem hisszük, hogy olyan az irodalmi közélet, hogy azon már semmit nem kell változtatni. Felhívta a figyelmet arra, hogy . a megye közművelődési intézményeinek irodalmi ismeret- terjesztő tevékenysége meglehetősen koncepciótlan és rapszodikus, ennek megváltoztatásához arra van szükség. hogy ezek az intézmények tudomásul vegyék és megfelelően értékeljék az evidéki irodalmat is. Koszta Rozália a képzőművészek nevében beszélt a Kohán- műhelyről, a Békés és Csongrád megyében élő hivatásos képzőművészek szervezeti életéről. Megjegyezte: a legnagyobb gond az, hogy a képzőművészek körében nem alakult ki megfelelő együttműködés, közösségi élet. Ezen. mondotta, a Kohán-műhely már eddig is sokat változtatott, s reméli, hogy a jövőben még inkább az együttműködés jó kereteit biztosítja majd. Javasolta, hogy a Köröstáj kulturális melléklet — mely figyelmesen követi képzőművészeti életünket — még több lehetőséget adjon erre. hiszen a művészetpropaganda az emberek nevelésében nagy jelentőségű. Varga Zoltán, az orosházi járási-városi könyvtár igazgatója a megyei tanács által valamikor rendTÓTH BÉLA: Legendák a lóról 8. Hajnalra elpislákolt a kisház, keserű füstökkel postázta hozzánk állapotát a korán kelő szél. S a tutu szól, halványabban, mint eleinte, erőtlenedve valamicskét. Nekünk meg mennünk kellett a Lencsésre itatni. Ahogy fűre állapodtak a lovak, elkezdek én főzni, de betegnek való fürjcsirke- levest. Akkor olyan az már, mint a gyönge galamb hathetes korában. Zöldségelem, borsolom, kancatejen forralom, fácánháj adja a zsírját, vékony laska a tésztáját. Veszem szőrén lábám alá a lovam, baktatok, még dél sincs az égererdőben. Ahogy este utoljára láttuk, abban a testhelyzetben ül, háta a fa- deréknak vetve, kalapja a szemére fittyemre, lába közt a duda. Szunnyadóit, de annyira, a ló zajára föl nem neszeit. Mint aki nem aludt három hete. Leteszem mellé a cserépszilkét a jó, forró levessel, közel a kezeügyébe. Nem érez föl. Jobb is neki. Az alvásnál nincs jobb orvos ezen ' a darab földön. Na, visszalábujjazok, főzöm az ebédet magunknak, a lovakat is faggyúzni kéne, járnak az új szúnyogok, ma- rósabbak a nyáriaknál, van dolog a ménes körül örökké. A tavalyi maradék szénát is be kellene haj azni, megbontogatták a böjti szelek. Az öregnek külön főzök, báránymájat tüdővel, abban van az életerő, ahogy à kinti világ tudja. A halálra bicskázott, vére eleresztett pásztorok is föltámadnak tőle. Fehér boron hagyma rántva, máj, tüdő annak a ser- cogásába téve, födő alatt pöszögő tűzön párolva, tehéntejjel föleresztve, juh- sajt-vagdalékkal megsűrítve. Ennyi a tudomány vele. Veszem lábam alá a lovam, viszem a forró szilkét az égererdőbe. Ahogy délelőtt hagytam, úgy ül a fa- racsutáján, lába támaszra húzva, duda a lába között, kalapja a szemére fittyenve. Az én fürjcsirkelevesem azon mivoltában mellette, hogy oda tettem. Tán csak nem váltott partot az öreg? Nézek ,a képe közepébe. Szedi a levegőt. Él. Elburjánosodott bajusza szálai megrezdülnek a szu- szogástól. Másnap, ahogy hajnalo- dott, közénk ereszkedett a verembe. Meghalt a szépasszony. Ha él, hogy is hagyhatta volna el az öreget? Erre a szóra bukan elő Kara Matyi, mintha csak Kokora szólította volna. Köszönés helyett messziről kiált ránk vidáman: — Na, leparoláztatok az ostorokkal? — Még nem értünk rá arra — válaszol Velizár megrázva kezében a sallangra díszített karikás ostort. — De ami késik, nem múlik! — Lesz még arra alkalom, hanem eredj csak Kokora Velizár Csőke után. Hajnalban menesztettem, hogy csapásol ja föl három kóbor birkánk nyomát. Este van, se Csőke, se birka. Tán a nagy lapos pocsolyába ragadtak? Vagy a tatár kapta el őket? Megy is Velizár, kezeügyé- ben lova, egy tekintetet nem vet ránk, úgy olvad el a szürkülettel. A lovak elindulnak a Lencsésnek a vezércsődör csöngője nyomán. Szótlanul kullogunk utánuk egymás mellett Matyi bácsival. Rég visszaérünk az éjszakai lóállásba, még nem esik szó közöttünk. Hanem pipa kerül elő, kettő. Egyet idekínál nekem, nézem a kelő, hold világánál. Pipa nékem odajászságban csak addig tartózkodott a kezemben, míg odébb tettem. Nem is kínálták, nem is kívántam. — Na, tőts rá, megillet, a magad kenyerét eszed! — Nem vagyok ám pipás. — E nélkül nem csikós a legény. A pipásnak az éjszaka úgy száll el, ahogy a füst. Észre se venni. A szúnyogságot elűzi. Mindenről jó egy jó szívat dohány. Én is ilyen koromban akasztottam első ízben agyaramra a csutorát. Ital nem volt a környezetemben, hogy rámszakadtak a bajok. Ott volt az apám pipája, szépen vágott török dohánya. Hát űztem véle a gondom. Attól maradtam meg. Az életben marasztalja az embert. Sokszor csak a pipaszárba kapaszkodhat az élő. Hinni köll benne. Meg színi. Még szívod, élsz! — Ez igaz lehet. Mert aki nem él, nem szívja. — Na lásd. Ezért. Gyújtsad! Díszíti is áz ember gyerekét, akár tulipán a ház elejét. Ügy nézem, jól is áll a szádban. — Gondolom. Mint tehénnek a süveg! Hanem Matyi bácsi annyi jóval megtrak- tál, rá se szolgáltam. Hátha nem válók be ! Hogy adom vissza? — Mi, te? Hát örülök, ha bár adhatnék többet !... Nem folytatta. a pipával keveredett vitába. — Tetű essön a közepébe, hát szégyenben hagy! A tied fogja-e? — Ég, mint a puskapor. — Hogy adod vissza? Gye- rököm lögyé! — Vagyunk már hároman is. Velizárék is annak tudják magukat. — Jó, jó, csakhát... — Fakófejűek! Baj az? — Nem baj, dehogy. Hanem én avval vagyok megverve, hogy némely szagokat, színeket, ízeket nem tudok magamba venni. (Folytatjuk) Süli János tanácselnök Újkígyós lakóinak életéről beszélt szeresen kiírt irodalmi pályázatokat hiányolta, és kérte, hogy ezzel a művelődés- ügyi osztály érdemben fog-* lalkozzon. Beszélt az alkotói létforma megteremtésének elengedhetetlenségéről, melynek hiányában értékes alkotások nem születhetnek. Bonus István a költői megjelenítés lehetőségeit elemezte, Miklya Jenő pedig a sárréti táj közművelődési és művészeti életéről szólt. A Köröstáj-ankét résztvevői délután a nagyközségi pártbizottságon Süli János tanácselnök fogadásán vettek részt, majd Szabadkígyósra látogattak, ahol Timkó Béla, a szakmunkás- képző intézet igazgatója ismertette iskolájának több évtizedes történetét, mutatta be az Ybl Miklós tervezte kastélyt. Réthy Zsigmond, a tájvédelmi körzet vezetője az évszázados és védetté nyilvánított parkban invitálta sétára a vendégeket. Este Újkígyós könyvtárában nagy sikerű irodalmi műsort ajándékoztak az ankéton részt vevő írók a nagyközség irodalombarátainak. Ezen Han- gyási Lajos, Szekerczés József, Csoór István, Kocka Pál, Tomka Mihály és He- gyesi János mutatkozott be. Az est szóvivője Varga Zoltán volt, közreműködött Kárpáti Tibor, a Jókai Színház művésze. Az est keretében vetítették le Szabó Ger- zson Corini Margit festőművészről készült portréfilmjét, mely tapsos sikert aratott. Az előzetes tervek szerint lapunk Köröstáj kulturális mellékletének őszi an- kétja Orosházán lesz. Látogatás a szabadkígyósi kastély parkjában Irodalmi est a könyvtárban Dr. Becsei József tartott tájékoztatót az ankéton
