Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-09 / 107. szám
O 1078. május 9., kedd Olvasgató fiatalok Fotó: Gál Edit Ifjúság és hazafiság A Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 30. évfordulóját köszöntötték a KISZ ifjúgárdistái idei lövészversenyük eredményeivel. Vasárnap, az országos döntőn — amelyet hagyományosan a győzelem napja alkalmából rendeztek — Fejti György, a KISZ KB titkára, megnyitójában elmondta: Az MHSZ hatékonyan közreműködik az ifjúság szocialista tudatának formálásában, hazafias nevelésében. Országszerte népszerűek az MHSZ lövész- és rádiós klubok, gépkocsivezető tanfolyamok. Az Ifjú Gárda országos lövészversenyeinek eredményei igazolják azt az önzetlen támogatást, amelyet az MHSZ nyújt az ifjúgárdisták képzéséhez. A tavaly meghirdetett lövészversenyen több ezer if- júgárdista vett részt. Az országos döntőn a megyei lövészversenyek első és a budapesti versenyek első—harmadik helyezést nyert kis- puskás és légpisztolyos csapatai — több mint 300 ifjúgárdista versenyzett az MHSZ mátyásföldi lőterén. ♦ 800 fiatal részvételével ifjúsági nagygyűlést rendeztek vasárnap Győr határában, a Rábca folyó partján, Radnóti Miklós kivégzésének színhelyén. A második világháború utolsó heteiben Győrtől 5 kilométerre, a Rábca folyó hullámterében oltották ki Radnóti Miklós életét a fasiszták golyói. A mártírhalált halt költő emlékét híven ápolják a Győr-Sopron megyei fiatalok. Emlékművet emeltek, emlékparkot létesítettek ezen a helyen. A vasárnapi nagygyűlésen Wemer Gyuláné, a KISZ Győr-Sopron megyei bizottságának titkára emlékezett meg Radnóti Miklósról, majd a szocialista brigádok, iskolák képviselői megkoszorúzták a költő emlékművét. Szeressen élni a 90 éves is „Ne csak éveket adjunk az életnek Hanem életet is az éveknek” Azért választottam mottóul ezt a sokat hallott idézetet, mert nemrég az orosházi szociális otthon igazgatói szobájának falán «találkoztam vele. Mást is láttam ott. Egy, talán nem túl nagy művészi, annál nagyobb emberi értékkel bíró grafikát, kinyújtott tenyér, hajlott hátú idős párt fog körül oltalmazóan. flz épület Döngve csapódik a hatalmas kapu. A folyosóról tágas, kövezett udvarra jutunk, melyet patkó alakban fog közre az épület. Állandóan bővítik, alakítják, a tágítás határai azonban végesek. Kilencvenöt lakója van most a szociális otthonnak. Jelenleg 40-en kérik felvételüket — hiába. így is nagy a zsúfoltság. A szobák kilenc és tizennyolc ágyasak. Külön ebédlő nincs, a bentlakók csakúgy, mint a kórházakban, tálcán, ágyba kapják az ételt. „Kultúrtermünk az udvar”, mondta az igazgatónő. Az itt dolgozók és a város szocialista brigádjai sokat tettek azért, hogy igazi otthonná alakuljon. Jelenleg is 40 szocialista brigáddal állnak szerződésben. >z igazgatónő Varga Júliát, annak ellenére, hogy férjes és kétgyermekes családanya, lány- nevén ismerik. Csaknem egy évtizede vezeti az otthont. Közhely, mégsem lehet másképp kifejezni: minden szaván, mozdulatán látni, magáénak érzi ezt az intézményt. Energikus vezető. Amit lehet elér, kiharcol „öregjeinek”. Hivatásáról, melynek minden problémáját ismeri, szabatos, kerek mondatokban beszél. — A szociális otthon kettős szerepet tölt be. Intézmény, ahol a gondozatta- kat szakszerű egészségügyi ellátásban részesítik. Másik funciója, amelynek elsődlegességéért itt mindent megteszünk, az otthon jelleg. Arra törekszünk, hogy még a 90 éves beteg bácsi is szeressen élni! Néhány éve vezettük be az önkormányzati rendszert. Az öregek mindenbe beleszólhatnak. Van ' élelmezési, kulturális és foglalkoztató bizottságunk. A tagokat meghívjuk vezetőségi ülésre, ahol elmondják kívánságaikat, javaslataikat A heti étrendet is közkívántra állítjuk össze, persze egészségügyi szempontok figyelembevételével. A kulturális bizottság részt vesz a születésnapok, házassági évfordulók (tavaly volt két arany lakodalmunk), kirándulások, mozilátogatások szervezésében. A legsikerültebb rendezvényekről diafilmet készítünk, amelyeket a mozgásképteleneknek is bemutatunk. Ugye csodálkozik, milyen „zajos” itt az élet? Szervezőmunkánk csúcs- porija a tavalyi családi-baráti találkozó volt. Nem tudok róla, hogy más otthonban rendeztek volna ilyet. Pedig óriási sikert aratott. Minden egyes lakónkhoz eljött valaki. Meghatódtunk, amikor az egyik bácsi megpillantotta 20 éve nem látott testvérét. Bevallom, nem kevés munkával járt a rokonok, ismerősök felkutatása. De megérte, Utána napokig alig szedtek gyógyszert és sokkal jobb volt a kedélyállapotuk is. Gyakran levetítjük a találkozóról készült filmet. Olyankor látni kellene az arcokat. Ne higgye, hogy az öregek nem törődnek a külsejükkel. Amikor meglátják önmagukat a filmen, gyakran mondogatják: nem ezt a ruhát, cipőt kellett volna felvennem, nincs rendben. a hajam stb. Örülök ennek, hiszen a hiúság az élnivá- gyás egyik megnyilvánulása. Szobák ás emberek Fehér köpenyes-kendős nővér kíséretében lépünk a „női szárnyra”. Az apró előszoba egyben társalgó is, itt üldögélnek, beszélgetnek az egészségesek. Kevesen vannak, hiszen a gondozottak csaknem mindegyike beteges. Legtöbben ezért kerültek ide. Aki kicsit jobban érzi magát, felkel az ágyból, felöltözik, leül a többiek közé. Az ablakon át ki-kitekintgetnek a kertbe, milyen az idő, Jólesne már egy kis séta, napsütés. Minden mozgásra élénken figyelnek. Megnézik a belépót, hangosan visszaköszönnek. Üj esemény, amiről beszélgetni lehet kicsit Az előszobából nyílik a háló, kettő egymás mellett. Hosszú helyiség, végén hatalmas ablakkal. A zsúfoltság ellnére otthonos. Színes ágyterítők, virágok teszik meghitté. Ágy, szék, éjjeliszekrény. Ez egy lakó „birtoka”. Az egyik fent- járó nénit hívom beszélgetni. Gondosan elsimított te- rítőjű ágyára ülünk. Kovács Józsefné kilenc éve van itt. — Hogy telik egy nap? Hát, üldögélünk, beszélgetünk, ha tudunk segítünk a nővéreknek, este nézzük a tévét. Már akinek jó a szeme — mondja a fekete kendős, vékonyka öregasz- szony. Másokkal is váltok néhány mondatot. — A nővérek nagyon kedvesek. Az étellel is mindnyájan meg vagyunk elégedve — hangzik a vélemény. örülnek minden vendégnek akkor is, ha nem hozzájuk jött. Több mint háromnegyed részüké nek van családja. Bármikor bejöhet a látogató, s az egészséges lakó is kimehet a városba. A férfiak „lakosztálya” is előszobával kezdődik. Néhány ősz hajú bácsi üldögél itt, mint egykor otthon a háza előti kispadon. Beszélgetnek, vagy emlékeikbe merülnek. Beljebb megyünk. Több a szoba, zsúfoltabbnak is tűnik az előzőeknél. — Itt cimbalom volt — mutat egyik ágy felé a nővér. — Esténként egyik bácsi játszott rajta. De megszaporodtunk, ide is ágyat kellett betenni. Az új lakó, Mihály András bácsi, napról-napra javul. Kórházból kerültek ide a feleségével. Marozsán Józsi bácsi „törzslakónak” számít Annak idején feleségével együtt került ide ő is. Az asszony öt éve meghalt, azóta siratja. Ágya fölött megsárgult fénykép függ: rajta a házaspár, három gyermekükkel. Egyik fiú a háborúban esett el. — Meggyűlöltem én ezeket a kitüntetéseket — mutat a fényképen a katonaruhájára. — De a feleségemről csak ez az egy képem maradt — ^hatódik meg. — Bizony nem volt könnyű életünk. Csorváson laktunk, tanyán, Én uradalmi cseléd voltam. Hála ennek az otthonnak, az öregkorunk nyugodtan telt el. Csak köszönettel tartozunk az államnak ezért a gondoskodásért. Mert régen bizony gyakran koldulnia kellett az öregnek. Ma már ilyet senki nem lát. — A családjáról is beszél. — Elég sűrűn bejönnek, főleg a kondorosi asszony- unokámék. — ö a kedvence — súgja a gondozónő. — A kis pénzét is a dédunokáira költi. Minden komák megvannak a maga örömei. A harmadik életszakasz, az idős kor is lehet szép. Csak meg kell keresni a szépségeit. Ezen fáradoznak nagy szaktudással, tapasztalattal és még nagyobb szeretettel az otthon dolgozói. Az itt lakók munkája nyomán építhetünk mi emberi társadalmat. A természet törvénye, hogy egyszer mindenki megöregszik. És vajon gyermekeink hogyan bánnak majd akkor velünk? Ügy, ahogyan tőlünk látták. És ezt sohasem szabad elfelejtenünk. Gubucz Katalin 33 év telt el azóta, hogy eldördültek az utolsó lövések az emberiség történetének legkegyetlenebb háborújában. „A nép háborúja ez, szent háború.. — hangzik a szovjet dalban, amely azokban a napokban született, amikor minden addiginál szörnyűbb megpróbáltatás várt a szovjet népre. Amikor a fasiszta Németország hitszegő módon*megtámadta a Szovjetuniót, a német hadvezetés gyors és könnyű győzelemre számított. Azonban már az első napokban kiderült, hogy a Wehrmacht anyagi és létszámbeli fölénye ellenére nem számíthat szovjet földön diadalmenetre. „Mindent a frontnak, mindent a győzelemért” — ez határozta meg azokban a napokban a szovjet emberek életének értelmét és célját, bárhol tartózkodott — a harcmezőn, gyárban vagy egy kolhoz földjén. Oroszok és ukránok, beloruszok és üzbégek — valamennyi nemzetiség hazája védelmére kelt. Sokezres listát alkot azok neve, akik dicsőséget hoztak • Pihenő az újkígyósi parkban Fotó: Gál Edit a szovjet fegyvereknek. Felejthetetlen Vaszilij Klocs- kov politikai tiszt és tankelhárító osztaga hőstette, amelyet Moszkva alatt, a du- bosekovói vasútvonalnál 1941. november 16-án hajtottak vére. A legnehezebb pillanatban Klocskov így fordult katonáihoz : „Oroszország hatalmas, de nincs hova hátrálnunk — mögöttünk Moszkva!” És a 28 ember nem adta meg magát. 18 tankot lőttek ki, valamennyien elestek, de nem engedték át a vonalon az ellenséget. A hátországban ugyanilyen hősiesen helytálltak a szovjet emberek. A frontkatonák helyére a gyárakban nők és fiatalok álltak. A front és a partizánegységek napról napra több anyagi támogatást kaptak. Csupán 1943-ban 24 ezer tankot és önjáró löveget, mintegy 35 ezer repülőgépet gyártottak. Ez jóval meghaladta a német hadiipar termelését. A Szovjetunió húszmillió embert veszített a háborúban. Természetes tehát, hogy soha nem sajnálja az erőfeszítéseket a világbéke erősítéséért, a fegyverkezési hajsza csökkentéséért vívott harcban. Helytálló katonák Balasa István őrvezető gépkocsijával fűtőolajat szállított Balatonlellére, amikor Memye községen áthaladva kétségbeesetten integető emberekre lett figyelmes. Segítséget kértek lakástűz eloltásához. A gépkocsivezető gyorsan megszervezte a gyúlékony berendezési tárgyak tervszerű kihordását és a tűz eloltását, s pédát mutatott a mentésben is. Az egység parancsnoka a ház tulojdonosának, ifjabb Kiss Károlynak a köszönő leveléből értesült Balasa őrvezető önzetlen, hatékony segítség- nyújtásáról. • • • Kubinyi Miklós őrvezető és Fenyvesi József honvéd, a katonai rendészjárőr tagjai egy óra leforgása alatt két ízben is példát mutattak bátorságból és gyors helyzetfelismerésből. Először este 10 óra tájban elfogtak egy vonaton garázdálkodó férfit. Nem sokkal később ismét garázda férfiakat kellett megfékezniük. A budapesti Kelenföldi pályaudvar várótermében ugyanis öt polgári személy megtámadta az intézkedni készülő önkéntes rendőrt. Kubinyi őrvezető és társa azonnal az önkéntes rendőr segítségére sietett. (KT) Győzelem, béke
