Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-09 / 107. szám

O 1078. május 9., kedd Olvasgató fiatalok Fotó: Gál Edit Ifjúság és hazafiság A Magyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 30. évfordulóját köszöntötték a KISZ ifjúgárdistái idei lövészversenyük eredményei­vel. Vasárnap, az országos döntőn — amelyet hagyo­mányosan a győzelem napja alkalmából rendeztek — Fejti György, a KISZ KB titkára, megnyitójában el­mondta: Az MHSZ hatéko­nyan közreműködik az ifjú­ság szocialista tudatának formálásában, hazafias ne­velésében. Országszerte nép­szerűek az MHSZ lövész- és rádiós klubok, gépkocsivezető tanfolyamok. Az Ifjú Gárda országos lövészversenyeinek eredményei igazolják azt az önzetlen támogatást, ame­lyet az MHSZ nyújt az ifjú­gárdisták képzéséhez. A tavaly meghirdetett lö­vészversenyen több ezer if- júgárdista vett részt. Az or­szágos döntőn a megyei lö­vészversenyek első és a bu­dapesti versenyek első—har­madik helyezést nyert kis- puskás és légpisztolyos csa­patai — több mint 300 if­júgárdista versenyzett az MHSZ mátyásföldi lőterén. ♦ 800 fiatal részvételével if­júsági nagygyűlést rendeztek vasárnap Győr határában, a Rábca folyó partján, Radnó­ti Miklós kivégzésének szín­helyén. A második világhá­ború utolsó heteiben Győr­től 5 kilométerre, a Rábca folyó hullámterében oltották ki Radnóti Miklós életét a fasiszták golyói. A mártír­halált halt költő emlékét hí­ven ápolják a Győr-Sopron megyei fiatalok. Emlékmű­vet emeltek, emlékparkot lé­tesítettek ezen a helyen. A vasárnapi nagygyűlésen Wemer Gyuláné, a KISZ Győr-Sopron megyei bizott­ságának titkára emlékezett meg Radnóti Miklósról, majd a szocialista brigádok, iskolák képviselői megkoszo­rúzták a költő emlékművét. Szeressen élni a 90 éves is „Ne csak éveket adjunk az életnek Hanem életet is az éveknek” Azért választottam mot­tóul ezt a sokat hallott idé­zetet, mert nemrég az orosházi szociális otthon igazgatói szobájának falán «találkoztam vele. Mást is láttam ott. Egy, talán nem túl nagy művészi, annál nagyobb emberi értékkel bíró grafikát, kinyújtott tenyér, hajlott hátú idős párt fog körül oltalmazóan. flz épület Döngve csapódik a hatal­mas kapu. A folyosóról tá­gas, kövezett udvarra ju­tunk, melyet patkó alakban fog közre az épület. Állan­dóan bővítik, alakítják, a tágítás határai azonban vé­gesek. Kilencvenöt lakója van most a szociális otthon­nak. Jelenleg 40-en kérik felvételüket — hiába. így is nagy a zsúfoltság. A szo­bák kilenc és tizennyolc ágyasak. Külön ebédlő nincs, a bentlakók csakúgy, mint a kórházakban, tálcán, ágyba kapják az ételt. „Kultúrtermünk az udvar”, mondta az igazgatónő. Az itt dolgozók és a város szo­cialista brigádjai sokat tet­tek azért, hogy igazi otthon­ná alakuljon. Jelenleg is 40 szocialista brigáddal áll­nak szerződésben. >z igazgatónő Varga Júliát, annak elle­nére, hogy férjes és két­gyermekes családanya, lány- nevén ismerik. Csaknem egy évtizede vezeti az otthont. Közhely, mégsem lehet más­képp kifejezni: minden sza­ván, mozdulatán látni, ma­gáénak érzi ezt az intéz­ményt. Energikus vezető. Amit lehet elér, kiharcol „öregjeinek”. Hivatásáról, melynek minden problémá­ját ismeri, szabatos, kerek mondatokban beszél. — A szociális otthon ket­tős szerepet tölt be. In­tézmény, ahol a gondozatta- kat szakszerű egészségügyi ellátásban részesítik. Má­sik funciója, amelynek el­sődlegességéért itt mindent megteszünk, az otthon jel­leg. Arra törekszünk, hogy még a 90 éves beteg bácsi is szeressen élni! Néhány éve vezettük be az önkormányzati rend­szert. Az öregek mindenbe beleszólhatnak. Van ' élel­mezési, kulturális és fog­lalkoztató bizottságunk. A tagokat meghívjuk vezetősé­gi ülésre, ahol elmondják kívánságaikat, javaslatai­kat A heti étrendet is köz­kívántra állítjuk össze, per­sze egészségügyi szempon­tok figyelembevételével. A kulturális bizottság részt vesz a születésnapok, há­zassági évfordulók (tavaly volt két arany lakodalmunk), kirándulások, mozilátoga­tások szervezésében. A leg­sikerültebb rendezvények­ről diafilmet készítünk, amelyeket a mozgásképte­leneknek is bemutatunk. Ugye csodálkozik, milyen „zajos” itt az élet? Szervezőmunkánk csúcs- porija a tavalyi családi-ba­ráti találkozó volt. Nem tudok róla, hogy más ott­honban rendeztek volna ilyet. Pedig óriási sikert aratott. Minden egyes la­kónkhoz eljött valaki. Meg­hatódtunk, amikor az egyik bácsi megpillantotta 20 éve nem látott testvérét. Beval­lom, nem kevés munkával járt a rokonok, ismerősök felkutatása. De megérte, Utána napokig alig szedtek gyógyszert és sokkal jobb volt a kedélyállapotuk is. Gyakran levetítjük a talál­kozóról készült filmet. Olyankor látni kellene az arcokat. Ne higgye, hogy az öregek nem törődnek a kül­sejükkel. Amikor meglátják önmagukat a filmen, gyak­ran mondogatják: nem ezt a ruhát, cipőt kellett volna felvennem, nincs rendben. a hajam stb. Örülök ennek, hiszen a hiúság az élnivá- gyás egyik megnyilvánulása. Szobák ás emberek Fehér köpenyes-kendős nővér kíséretében lépünk a „női szárnyra”. Az apró előszoba egyben társalgó is, itt üldögélnek, beszélgetnek az egészségesek. Kevesen vannak, hiszen a gondozot­tak csaknem mindegyike beteges. Legtöbben ezért kerültek ide. Aki kicsit job­ban érzi magát, felkel az ágyból, felöltözik, leül a többiek közé. Az ablakon át ki-kitekintgetnek a kertbe, milyen az idő, Jólesne már egy kis séta, napsütés. Minden mozgásra élénken figyelnek. Megnézik a belé­pót, hangosan visszakö­szönnek. Üj esemény, ami­ről beszélgetni lehet kicsit Az előszobából nyílik a háló, kettő egymás mellett. Hosszú helyiség, végén ha­talmas ablakkal. A zsúfolt­ság ellnére otthonos. Szí­nes ágyterítők, virágok te­szik meghitté. Ágy, szék, éjjeliszekrény. Ez egy lakó „birtoka”. Az egyik fent- járó nénit hívom beszélget­ni. Gondosan elsimított te- rítőjű ágyára ülünk. Ko­vács Józsefné kilenc éve van itt. — Hogy telik egy nap? Hát, üldögélünk, beszélge­tünk, ha tudunk segítünk a nővéreknek, este nézzük a tévét. Már akinek jó a sze­me — mondja a fekete kendős, vékonyka öregasz- szony. Másokkal is váltok né­hány mondatot. — A nővé­rek nagyon kedvesek. Az étellel is mindnyájan meg vagyunk elégedve — hang­zik a vélemény. örülnek minden vendégnek akkor is, ha nem hozzájuk jött. Több mint háromnegyed részüké nek van családja. Bármi­kor bejöhet a látogató, s az egészséges lakó is kimehet a városba. A férfiak „lakosztálya” is előszobával kezdődik. Né­hány ősz hajú bácsi üldö­gél itt, mint egykor otthon a háza előti kispadon. Be­szélgetnek, vagy emlékeik­be merülnek. Beljebb megyünk. Több a szoba, zsúfoltabbnak is tűnik az előzőeknél. — Itt cimba­lom volt — mutat egyik ágy felé a nővér. — Estén­ként egyik bácsi játszott rajta. De megszaporodtunk, ide is ágyat kellett betenni. Az új lakó, Mihály András bácsi, napról-napra javul. Kórházból kerültek ide a feleségével. Marozsán Józsi bácsi „törzslakónak” számít An­nak idején feleségével együtt került ide ő is. Az asszony öt éve meghalt, az­óta siratja. Ágya fölött megsárgult fénykép függ: rajta a házaspár, három gyermekükkel. Egyik fiú a háborúban esett el. — Meg­gyűlöltem én ezeket a ki­tüntetéseket — mutat a fényképen a katonaruhájá­ra. — De a feleségemről csak ez az egy képem ma­radt — ^hatódik meg. — Bizony nem volt könnyű életünk. Csorváson lak­tunk, tanyán, Én uradalmi cseléd voltam. Hála ennek az otthonnak, az öregko­runk nyugodtan telt el. Csak köszönettel tartozunk az államnak ezért a gon­doskodásért. Mert régen bi­zony gyakran koldulnia kel­lett az öregnek. Ma már ilyet senki nem lát. — A családjáról is beszél. — Elég sűrűn bejönnek, fő­leg a kondorosi asszony- unokámék. — ö a kedvence — súg­ja a gondozónő. — A kis pénzét is a dédunokáira költi. Minden komák megvan­nak a maga örömei. A har­madik életszakasz, az idős kor is lehet szép. Csak meg kell keresni a szépségeit. Ezen fáradoznak nagy szaktudással, tapasztalattal és még nagyobb szeretettel az otthon dolgozói. Az itt la­kók munkája nyomán épít­hetünk mi emberi társadal­mat. A természet törvénye, hogy egyszer mindenki meg­öregszik. És vajon gyerme­keink hogyan bánnak majd akkor velünk? Ügy, aho­gyan tőlünk látták. És ezt sohasem szabad elfelejte­nünk. Gubucz Katalin 33 év telt el azóta, hogy eldördültek az utolsó lövé­sek az emberiség történeté­nek legkegyetlenebb háború­jában. „A nép háborúja ez, szent háború.. — hangzik a szovjet dalban, amely azok­ban a napokban született, amikor minden addiginál szörnyűbb megpróbáltatás várt a szovjet népre. Amikor a fasiszta Német­ország hitszegő módon*meg­támadta a Szovjetuniót, a német hadvezetés gyors és könnyű győzelemre számí­tott. Azonban már az első napokban kiderült, hogy a Wehrmacht anyagi és lét­számbeli fölénye ellenére nem számíthat szovjet földön diadalmenetre. „Mindent a frontnak, min­dent a győzelemért” — ez határozta meg azokban a na­pokban a szovjet emberek életének értelmét és célját, bárhol tartózkodott — a harcmezőn, gyárban vagy egy kolhoz földjén. Oroszok és ukránok, beloruszok és üzbégek — valamennyi nem­zetiség hazája védelmére kelt. Sokezres listát alkot azok neve, akik dicsőséget hoztak • Pihenő az újkígyósi parkban Fotó: Gál Edit a szovjet fegyvereknek. Fe­lejthetetlen Vaszilij Klocs- kov politikai tiszt és tank­elhárító osztaga hőstette, amelyet Moszkva alatt, a du- bosekovói vasútvonalnál 1941. november 16-án hajtot­tak vére. A legnehezebb pil­lanatban Klocskov így for­dult katonáihoz : „Oroszor­szág hatalmas, de nincs ho­va hátrálnunk — mögöt­tünk Moszkva!” És a 28 em­ber nem adta meg magát. 18 tankot lőttek ki, vala­mennyien elestek, de nem engedték át a vonalon az ellenséget. A hátországban ugyanilyen hősiesen helytálltak a szov­jet emberek. A frontkato­nák helyére a gyárakban nők és fiatalok álltak. A front és a partizánegységek napról napra több anyagi támogatást kaptak. Csupán 1943-ban 24 ezer tankot és önjáró löveget, mintegy 35 ezer repülőgépet gyártottak. Ez jóval meghaladta a né­met hadiipar termelését. A Szovjetunió húszmillió embert veszített a háború­ban. Természetes tehát, hogy soha nem sajnálja az erőfeszítéseket a világbéke erősítéséért, a fegyverkezési hajsza csökkentéséért vívott harcban. Helytálló katonák Balasa István őrvezető gépkocsijával fűtőolajat szál­lított Balatonlellére, amikor Memye községen áthalad­va kétségbeesetten integető emberekre lett figyelmes. Segítséget kértek lakástűz eloltásához. A gépkocsiveze­tő gyorsan megszervezte a gyúlékony berendezési tár­gyak tervszerű kihordását és a tűz eloltását, s pédát mu­tatott a mentésben is. Az egység parancsnoka a ház tulojdonosának, ifjabb Kiss Károlynak a köszönő levelé­ből értesült Balasa őrvezető önzetlen, hatékony segítség- nyújtásáról. • • • Kubinyi Miklós őrvezető és Fenyvesi József honvéd, a katonai rendészjárőr tag­jai egy óra leforgása alatt két ízben is példát mutattak bátorságból és gyors hely­zetfelismerésből. Először es­te 10 óra tájban elfogtak egy vonaton garázdálkodó férfit. Nem sokkal később ismét garázda férfiakat kel­lett megfékezniük. A buda­pesti Kelenföldi pályaudvar várótermében ugyanis öt polgári személy megtámadta az intézkedni készülő ön­kéntes rendőrt. Kubinyi őr­vezető és társa azonnal az önkéntes rendőr segítségére sietett. (KT) Győzelem, béke

Next

/
Thumbnails
Contents