Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
1978. május 7., vasárnap CT" Barátaink életéből A „Szibéria” atomjégtörő parancsnoka hajójáról, az Északi-sarkról ós önmagáról Új csillagvizsgáló Bulgáriában Az Északi-sarkvidéken új szovjet atomjégtörő, a SZIBÉRIA kezdte meg rendszeres járatait. Az első hivatalos úton — amikor az atomjégtörő Murmanszk’ból a Barents- és Kara-tengeren keresztül a Jamal-félsziget- re vezetett hajókaravánt — én is* részt vehettem. Az út végén megkértem a SZIBÉRIA kapitányát, Vlagyimir Kocsetkovot, meséljen a kezdődő 1978. évi északi-sarki navigációról. — Korábban a Kara-ten- geren a hajózás mindössze a nyári időszakban három— három és fél hónapon keresztül tartott. A többi hónapokban hatalmas jégtorlaszok, ciklonok, összefüggő jégmezők zárták el az Északi-tengerhez vezető hajózási útvonalakat. 1959-ben azonban megépült az első polgári rendeltetésű atommeghajtású jégtörő, a Lenin, majd ezt követően az Arktika és most a legújabb, a Szibéria. Ennek a csodálatos technikának köszönhetően az Északi-sarkvidék nyugati szektorában ma már a hajózás gyakorlatilag egész évben akadálytalan. Negyedszázada hajózom az északi jeges tengereken. Az Arktikán eltöltött első hét évem a XIX. században épült Jermak jégtörőhöz fűz. Egyszeri üzemanyag- (szén) és élelmiszer-felvétellel 25 napig lehettünk úton. A későbbiekben megjelenő Diesel-meghajtású jégtörők már kéthónapos folyamatos hajózást tettek lehetővé, a mai atomjégtörők pedig gyakorlatilag korlátlan ideig úton lehetnek mindenféle pótlólagos üzemanyag-felvétel nélkül. Ezenkívül az Arktika és Szibéria 75 ezer LE-ős hajtóművei jóval több szállítóhajó útját biztosítják a korábbinál, nagyobb haladási sebességgel. — * Milyen jégvastagság okoz gondot a Szibériának? — A jég vastagsága önmagában nem meghatározó. A jégpáncél tulajdonságait régen kutatják, de még ma is sok az ismeretlen. Más a tavaszi és őszi, sósvízi vagy édesvízi jég, és más a nyílt tengeren, mint a partvidéken. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy számunkra az őszi, még egységes páncéllá nem fagyott jég a kedvezőbb. Ezzel szemben ősszel erősebb a szél, a hullámzás jégtorlaszokat hoz létre — ezek leküzdése pedig igen bonyolult feladat. Munkánk számára a sima — akár vastag is — jégpáncél a kedvezőbb, mert itt jó és stabil sebességgel tudunk haladni. — Hogyan viselkedett az úton az atomberendezés? — A hajó legmegbízhatóbb része volt, szinte semmi gondot nem okozott a legénységnek. Egyébként a Szibéria atomhajtóműve azonos az Arktikán felszerelttel. Annyira sikeresnek bizonyult ez a konstrukció, hogy változtatás nélkül vehettük át. — Meghosszabbodott tehát a hajózási időszak, a legénység hosszabb időt tölt a tengeren. Milyen feltételek állnak rendelkezésre a Szibérián? — Hajónkon valamennyi — a normális munkavégzéshez és pihenéshez szükséges — feltétel biztosított. A 175 lakóhelyiség nagyobb része úgynevezett „úszó ka- jüt”. Ez azt jelenti, hogy a kajüt kettős fala közé gu- miamortizátorokat helyeztek el, ami az egészségügyi normák alatt tartja a gépházból és a szellőzőberendezésektől származó zajt. Az egy- és kétszemélyes kajü- tök miniatűr, jól felszerelt lakásra emlékeztetnek. Ezenkívül a hajón működik klub, könyvtár és van úszómedencénk és tornatermünk is. — Az utolsó kérdés: hogyan lett hajóskapitány? — A vlagyimiri erdők közepén fekvő régi orosz városban, Kovrovóban születtem. Soha nem gondoltam arra, hogy hajóskapitány legyek- A családban még a tengerről sem igen esett szó, hiszen édesapám foglalkozása igen távol esett ettől — fodrász volt. Kavrovóban végeztem el a vasútmechanikai technikumot. A háború befejeztével a Komszomol az északi-tengeri hajózási iskolára küldött, így kerültem Leningrádba. Itt végeztem el a hajóvezetési szakot, és azóta egyfolytában az Északi-sarkvidéken vagyok. A Jermakon eltöltött időt követően tizenhét éven át a Lenin atomjégtörő másod- kapitánya voltam. Most pedig a Szibéria kapitánya. Jurij Dzsafarov — APN — Üj, nagy jelentőségű kutatási eszközzel gyarapodik ebben az évben a Bolgár Népköztársaság, a » Balkán félsziget legnagyobb csillag- vizsgáló obszervatóriumával. Építésénél megvalósították mindazt az építészeti megoldást, amely mai ismereteink szerint a legjobb vizsgálati lehetőségeket biztosítja. Helyét a Rodope hegységben, zavartalan környezetben jelölték ki, amely szintén a legjobb megfigyelési lehetőségeket biztosítja. A kupola feltűnő magassága egyetlen célt szolgál: a lehető legnagyobb Elérési érzékenység és mérési pontosság elérését. A kellő pontosság biztosításához a távcső környezetéből ki kell küszöbölni a legkisebb rendkívüli légáramlásokat, a csillag leképezését rontó legparányibb légmozgásokat is. A légáramlások nagyon is megváltoztatják a levegő törésmutatóját, így a csillagból a műszerbe érkező fény útja parányi mértékben módosul, s mivel a módosulás a változékony légáramlatok következtében egyre változik, a végkövetkezmény: az ellenőrizhetetlen kóbor légáramlatok a -csillag fényében parányi vibrálásokat okoznak. A zavaró légáramlások elkerülésére szolgál a kupola viszonylag nagy magassága. A talaj egyenetlen felmelegedései és az egyenetlen éjszakai lehűlés következtében talajközeiben mindig találkozunk kisebb-nagyobb légáramlatokkal. Ezért kelA törzsfőnök mellén ke- resztbetett kézzel, mély meghajlással üdvözöl. — Hau! Üdvöz légy, kedves fehér vendég! Béke kísérjen mindig utadon! A körülöttünk álldogáló férfiúk hasonlóképpen köszöntik a jövevényt. Indián módra, indián népviseletben, pedig nem valahol a Sziklás Hegyek környékén vagyunk, hanem Radebeul- ban, a Drezdával az idők folyamán egybeépült ipari városban. Mintegy 40 ezer lakosa között? — a legutóbbi lett a kupolát és benne a .műszert a lehető legnagyobb talajszint feletti magasságba telepíteni. Nemcsak a külső légáramlásoktól kell azonban védeni a műszert: a kupo- lanyílás-környéki légáramlások elkerülése végett a csillagászok még a leghidegebb télen is a szabad ég alatt dolgoznak. Sőt a tervezéskor tekintetbe kellett venni azt a szigorú előírást is, hogy a kupolatérben a napi hőmérséklet-ingadozás nem haladhatja meg az 5 Celsius-fokot. Ez azt jelenti, hogy a kupolában az éjszakai hőmérsékletből még a legnagyobb nappali hőségben sem lehet 5 Celsius-fok- nál nagyobb az eltérés. Ezért védik a kupolát napközben felmelegedéstől, ezért borítják kívülről fényes, fényvisszaverő felülettel. A kupola nappali felmelegedésének megakadályozását szolgálja a kupolaborítás belső légcirkulációs rendszere is: a levegőbeszívó nyílásokon át állandóan a bent levőnél hűvösebb levegő áramlik a kupola két rétege közötti járatokba, ott felfelé halad, majd a kupola csúcsán távozik. Ez az önműködő léghűtő berendezés szakadatlanul működik. A csillagvizsgálót csehszlovák építészek készítették, berendezései pedig az NDK-beli „Karl-Zeiss” jénai gyárból származnak. Legnagyobb műszere egy két méteres átmérőjű teleszkóp. népszámlálás adatai szerint — senki nem vallotta magát indián nemzetiségűnek. Hát akkor miként kerül ide „Sárga Mennydörgés” — ahogy a „dakoták” törzsfőnöküket szólítják? Igaz, hogy németül, mégpedig jellegzetes szász kiejtéssel ejtik a nevét. A „Sárga Mennydörgés” megkínál egy békepipával. — Tévedés azt hinni, hogy a békepipát csak viszálykodás, harc után szívták el az indiánok volt ellenségeikkel — magyarázza csodálkozásomra. — A békepipa mindenkinek kijárt, aki jó szándékkal, barátsággal közeledett hozzájuk. Az indiánok a világon a legbékésebb népek közé tartoztak és tartoznak. Nem ők a felelősek azért, hogy történelmük tele van véres harcokkal. Azok kényszerítették rájuk, akik rátörtek földjükre, otthonaikra. Amikor mi itt, sok ezer kilométerre az indiánok hazájától az ő szokásaikat ápoljuk, az ő békevágyukat hirdetjük. A „Sárga Mennydörgés” személyi igazolványa Claus Pfitzer névre szól. Foglalkozása: daruvezető. Hobbija, illetőleg társadalmi munkája: a radebeuli „Népek Barátsága” kultúrház „dakota népi csoportjának” vezetője. A csoport több rtiint húsz esztendeje alakult: 30 tagja saját maga készítette gyönyörű színekben pompázó és az eredeti népviseletnek mindenben megfelelő ruháit. A csoport tagjai — szorgalmas gyakorlás eredményeként — nagy jártasságra tettek szert a különböző, az indiánokra jellemző készségekben, a lasszó-, balta- és késdobásban, a gyufa nélküli tűzgyújtásban. Alkalmas helyet kaptak rá, hogy maguk készítette fakunyhóikat és sátraikat felépíthessék. Eredeti indián táncaikkal szívesen látott ' vendégek a legkülönbözőbb rendezvényeken. Néhányan közülük még dakota nyelven a törzsi imádságot is megtanulták: szoros levelezési kapcsolatDivatbemutató Varsóban Lengyelországot sem kerülték el a világszerte érvényesülő — és még csak újnak sem nevezhető — divatirányzatok. A lengyel fiatalok a kép tanulsága szerint éppen úgy kedvelik a farmeröltözékeket, mint a magyarok. Ezek a fiúk nemcsak ruhájukkal, de jókedvükkel is már az igazi tavaszt idézik, természetesen farmerban (Fotó — CAF—MTI—&S) A radebeuli indiánok Argentínába készülnek a lengyel labdarúgók Miután a lengyel labdarúgó-válogatott kivívta a csoportelsőséget, rövid szünet után megkezdte felkészülését az argentin VB-re. A játékosok januárban alapos orvosi felülvizsgálaton estek át, ezután állították össze a részletes edzéstervet. A labdarúgó-szövetség képviselői és edzői, élükön Jacek Gmochhal sorra látogatták a nemzeti válogatott tagjainak otthont nyújtó klubokat, ahol a labdarúgók egyénileg készülnek. Már megkezdődtek az NB I-es összecsapások, amelyek május 2-ig tartanak majd. A lengyel válogatott tagjai ezután a soron következő orvosi és edzői konzultáción, majd öt nemzetközi barátságos mérkőzésen vesznek részt. Március 23-án Luxemburgban játszanak, hazatérve többek között Görögországgal mérkőznek meg. Az utolsó hivatalos meccsekre április 23-án és 26-án kerül sor, az ellenfelek azonban egyelőre még nem ismeretesek. Május elsején közük az Argentínába utazó lengyel válogatott névsorát. Már most nagy biztonsággal felsorolható néhány olyan játékos neve, akik nyilvánvalóan szóha jönnek majd a válogatásnál. Köztük van például Tomaszewski kapus, Zmuda, Szymanowski, Deyna, Kasperczak, Lato, Szarmach és Lubanski — az ő nevüket és kiváló képességeiket már az előző világbajnokságról ismerjük. A lengyel szövetségi kapitány jelöltjei közvetlenül a világbajnokság előtt hazai edzőtáborban vesznek részt. _ , Bogdan Banka (Interpress — KS) ban állnak tengeren túli testvéreikkel, akiket természetesen nem került el a technika fejlődése, a dallamok már évek óta magnetofonkazettákon érkeznek Szászországba az indiánok földjéről. A „kiváló népművész” címmel is kitüntetett csoport csak 18 évnél idősebbeket („az indiánosdi nem gyerekjáték”) vesz fel tagjai közé, akiknek két esztendei próbaidőt kell teljesíteniük, mielőtt teljes" jogú radebeuli dakoták lehetnek. A „Sárga Mennydörgésen” kívül még húsz NDK-beli indián törzsfőnököt ismert Paul Siebert, az ugyancsak Radebeulban levő indiánmúzeum vezetője. Az NDK- ban összesen 21 indiáncsoport működik. A múzeum az idén köszönti fennállásának 50. évfordulóját: 1928-ban alapította Pattÿ Frank, egy sokat látott és tapasztalt artista a magángyűjteményé-" bői. Valódi, tudományos alapon vezetett múzeummá 1962-ben vált, amikor a drezdai népművészeti múzeum irányítása alá került. Az évi mintegy negyedmillió látogató az indiánok életének valóságos tükrével és történetével ismerkedhet meg: a romantikus, kalandos torzítások eltűntek a kiállítószobákból. A legutóbbi esztendőkben, az Egyesült Államokból érkező hírek nyomán megnövekedett az érdeklődés — az indiánok bátor harcát fennmaradásukért, emberi jogaik védelmében, nagy rokonszenwel kísérik a Német Demokratikus Köztársaságban. A múzeum — egy gömb- fából épült, ugyancsak indián stílusú egyemeletes épület — annak a villának a kertjében található, amelyben May Károly író életének utolsó 16 esztendejét töltötte, és amelyet „Old Shatterhand”-ről, világszerte ismertté vált hőséről nevezett el. A múzeum egy melléképületben, a „Medvezsír Kunyhóban” működik. Magyar turista, ha Drezda környékén jársz — kár lenne elmulasztanod megkeresni. P. I. Indulás előtt a „Szibéria” atom jég törő hajó