Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

1978. május 7., vasárnap CT" Barátaink életéből A „Szibéria” atomjégtörő parancsnoka hajójáról, az Északi-sarkról ós önmagáról Új csillagvizsgáló Bulgáriában Az Északi-sarkvidéken új szovjet atomjégtörő, a SZIBÉRIA kezdte meg rend­szeres járatait. Az első hiva­talos úton — amikor az atomjégtörő Murmanszk’ból a Barents- és Kara-tengeren keresztül a Jamal-félsziget- re vezetett hajókaravánt — én is* részt vehettem. Az út végén megkértem a SZIBÉ­RIA kapitányát, Vlagyimir Kocsetkovot, meséljen a kezdődő 1978. évi északi-sar­ki navigációról. — Korábban a Kara-ten- geren a hajózás mindössze a nyári időszakban három— három és fél hónapon ke­resztül tartott. A többi hó­napokban hatalmas jégtor­laszok, ciklonok, összefüggő jégmezők zárták el az Észa­ki-tengerhez vezető hajózási útvonalakat. 1959-ben azon­ban megépült az első polgá­ri rendeltetésű atommeghaj­tású jégtörő, a Lenin, majd ezt követően az Arktika és most a legújabb, a Szibéria. Ennek a csodálatos techni­kának köszönhetően az Északi-sarkvidék nyugati szektorában ma már a hajó­zás gyakorlatilag egész év­ben akadálytalan. Negyedszázada hajózom az északi jeges tengereken. Az Arktikán eltöltött első hét évem a XIX. században épült Jermak jégtörőhöz fűz. Egyszeri üzemanyag- (szén) és élelmiszer-felvétel­lel 25 napig lehettünk úton. A későbbiekben megjelenő Diesel-meghajtású jégtörők már kéthónapos folyamatos hajózást tettek lehetővé, a mai atomjégtörők pedig gya­korlatilag korlátlan ideig úton lehetnek mindenféle pótlólagos üzemanyag-felvé­tel nélkül. Ezenkívül az Arktika és Szibéria 75 ezer LE-ős hajtóművei jóval több szállítóhajó útját biz­tosítják a korábbinál, na­gyobb haladási sebességgel. — * Milyen jégvastagság okoz gondot a Szibériának? — A jég vastagsága ön­magában nem meghatározó. A jégpáncél tulajdonságait régen kutatják, de még ma is sok az ismeretlen. Más a tavaszi és őszi, sósvízi vagy édesvízi jég, és más a nyílt tengeren, mint a partvidé­ken. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy számunkra az őszi, még egységes páncéllá nem fagyott jég a kedve­zőbb. Ezzel szemben ősszel erősebb a szél, a hullámzás jégtorlaszokat hoz létre — ezek leküzdése pedig igen bonyolult feladat. Munkánk számára a sima — akár vas­tag is — jégpáncél a kedve­zőbb, mert itt jó és stabil sebességgel tudunk haladni. — Hogyan viselkedett az úton az atomberendezés? — A hajó legmegbízhatóbb része volt, szinte semmi gon­dot nem okozott a legény­ségnek. Egyébként a Szibé­ria atomhajtóműve azonos az Arktikán felszerelttel. Annyira sikeresnek bizo­nyult ez a konstrukció, hogy változtatás nélkül vehettük át. — Meghosszabbodott tehát a hajózási időszak, a legény­ség hosszabb időt tölt a ten­geren. Milyen feltételek áll­nak rendelkezésre a Szibéri­án? — Hajónkon valamennyi — a normális munkavég­zéshez és pihenéshez szük­séges — feltétel biztosított. A 175 lakóhelyiség nagyobb része úgynevezett „úszó ka- jüt”. Ez azt jelenti, hogy a kajüt kettős fala közé gu- miamortizátorokat helyez­tek el, ami az egészségügyi normák alatt tartja a gép­házból és a szellőzőberende­zésektől származó zajt. Az egy- és kétszemélyes kajü- tök miniatűr, jól felszerelt lakásra emlékeztetnek. Ezen­kívül a hajón működik klub, könyvtár és van úszóme­dencénk és tornatermünk is. — Az utolsó kérdés: ho­gyan lett hajóskapitány? — A vlagyimiri erdők kö­zepén fekvő régi orosz vá­rosban, Kovrovóban szület­tem. Soha nem gondoltam arra, hogy hajóskapitány le­gyek- A családban még a tengerről sem igen esett szó, hiszen édesapám foglal­kozása igen távol esett et­től — fodrász volt. Kavrovóban végeztem el a vasútmechanikai techniku­mot. A háború befejeztével a Komszomol az északi-tenge­ri hajózási iskolára küldött, így kerültem Leningrádba. Itt végeztem el a hajóveze­tési szakot, és azóta egy­folytában az Északi-sarkvi­déken vagyok. A Jermakon eltöltött időt követően tizenhét éven át a Lenin atomjégtörő másod- kapitánya voltam. Most pe­dig a Szibéria kapitánya. Jurij Dzsafarov — APN — Üj, nagy jelentőségű ku­tatási eszközzel gyarapodik ebben az évben a Bolgár Népköztársaság, a » Balkán félsziget legnagyobb csillag- vizsgáló obszervatóriumá­val. Építésénél megvalósí­tották mindazt az építészeti megoldást, amely mai isme­reteink szerint a legjobb vizsgálati lehetőségeket biz­tosítja. Helyét a Rodope hegységben, zavartalan kör­nyezetben jelölték ki, amely szintén a legjobb megfigye­lési lehetőségeket biztosítja. A kupola feltűnő magas­sága egyetlen célt szolgál: a lehető legnagyobb Elérési érzékenység és mérési pon­tosság elérését. A kellő pontosság biztosításához a távcső környezetéből ki kell küszöbölni a legkisebb rend­kívüli légáramlásokat, a csillag leképezését ron­tó legparányibb légmozgá­sokat is. A légáramlások na­gyon is megváltoztatják a levegő törésmutatóját, így a csillagból a műszerbe ér­kező fény útja parányi mér­tékben módosul, s mivel a módosulás a változékony légáramlatok következté­ben egyre változik, a vég­következmény: az ellenőriz­hetetlen kóbor légáramlatok a -csillag fényében parányi vibrálásokat okoznak. A zavaró légáramlások el­kerülésére szolgál a kupola viszonylag nagy magassága. A talaj egyenetlen felmele­gedései és az egyenetlen éj­szakai lehűlés következté­ben talajközeiben mindig találkozunk kisebb-nagyobb légáramlatokkal. Ezért kel­A törzsfőnök mellén ke- resztbetett kézzel, mély meghajlással üdvözöl. — Hau! Üdvöz légy, kedves fehér vendég! Béke kísérjen mindig utadon! A körülöttünk álldogáló férfiúk hasonlóképpen kö­szöntik a jövevényt. Indián módra, indián népviselet­ben, pedig nem valahol a Sziklás Hegyek környékén vagyunk, hanem Radebeul- ban, a Drezdával az idők folyamán egybeépült ipari városban. Mintegy 40 ezer lakosa között? — a legutóbbi lett a kupolát és benne a .műszert a lehető legnagyobb talajszint feletti magasságba telepíteni. Nemcsak a külső lég­áramlásoktól kell azonban védeni a műszert: a kupo- lanyílás-környéki légáram­lások elkerülése végett a csillagászok még a leghide­gebb télen is a szabad ég alatt dolgoznak. Sőt a ter­vezéskor tekintetbe kellett venni azt a szigorú előírást is, hogy a kupolatérben a napi hőmérséklet-ingadozás nem haladhatja meg az 5 Celsius-fokot. Ez azt jelenti, hogy a kupolában az éjsza­kai hőmérsékletből még a legnagyobb nappali hőség­ben sem lehet 5 Celsius-fok- nál nagyobb az eltérés. Ezért védik a kupolát napközben felmelegedéstől, ezért borít­ják kívülről fényes, fény­visszaverő felülettel. A ku­pola nappali felmelegedésé­nek megakadályozását szol­gálja a kupolaborítás belső légcirkulációs rendszere is: a levegőbeszívó nyílásokon át állandóan a bent levő­nél hűvösebb levegő áram­lik a kupola két rétege kö­zötti járatokba, ott felfelé halad, majd a kupola csú­csán távozik. Ez az önmű­ködő léghűtő berendezés szakadatlanul működik. A csillagvizsgálót cseh­szlovák építészek készítet­ték, berendezései pedig az NDK-beli „Karl-Zeiss” jé­nai gyárból származnak. Legnagyobb műszere egy két méteres átmérőjű telesz­kóp. népszámlálás adatai szerint — senki nem vallotta magát indián nemzetiségűnek. Hát akkor miként kerül ide „Sárga Mennydörgés” — ahogy a „dakoták” törzsfő­nöküket szólítják? Igaz, hogy németül, mégpedig jel­legzetes szász kiejtéssel ej­tik a nevét. A „Sárga Mennydörgés” megkínál egy békepipával. — Tévedés azt hinni, hogy a békepipát csak viszályko­dás, harc után szívták el az indiánok volt ellenségeikkel — magyarázza csodálkozá­somra. — A békepipa min­denkinek kijárt, aki jó szán­dékkal, barátsággal közele­dett hozzájuk. Az indiánok a világon a legbékésebb né­pek közé tartoztak és tar­toznak. Nem ők a felelősek azért, hogy történelmük tele van véres harcokkal. Azok kényszerítették rájuk, akik rátörtek földjükre, ottho­naikra. Amikor mi itt, sok ezer kilométerre az indiánok hazájától az ő szokásaikat ápoljuk, az ő békevágyukat hirdetjük. A „Sárga Mennydörgés” személyi igazolványa Claus Pfitzer névre szól. Foglalko­zása: daruvezető. Hobbija, illetőleg társadalmi munká­ja: a radebeuli „Népek Ba­rátsága” kultúrház „dakota népi csoportjának” vezetője. A csoport több rtiint húsz esztendeje alakult: 30 tagja saját maga készítette gyö­nyörű színekben pompázó és az eredeti népviseletnek mindenben megfelelő ruháit. A csoport tagjai — szorgal­mas gyakorlás eredménye­ként — nagy jártasságra tet­tek szert a különböző, az indiánokra jellemző készsé­gekben, a lasszó-, balta- és késdobásban, a gyufa nélkü­li tűzgyújtásban. Alkalmas helyet kaptak rá, hogy ma­guk készítette fakunyhóikat és sátraikat felépíthessék. Eredeti indián táncaikkal szívesen látott ' vendégek a legkülönbözőbb rendezvé­nyeken. Néhányan közülük még dakota nyelven a törzsi imádságot is megtanulták: szoros levelezési kapcsolat­Divatbemutató Varsóban Lengyelországot sem kerülték el a világszerte érvényesülő — és még csak újnak sem ne­vezhető — divatirányzatok. A lengyel fiatalok a kép tanulsága szerint éppen úgy kedvelik a farmeröltözékeket, mint a magyarok. Ezek a fiúk nemcsak ruhájukkal, de jókedvükkel is már az igazi tavaszt idézik, természetesen farmerban (Fotó — CAF—MTI—&S) A radebeuli indiánok Argentínába készülnek a lengyel labdarúgók Miután a lengyel labda­rúgó-válogatott kivívta a csoportelsőséget, rövid szü­net után megkezdte felké­szülését az argentin VB-re. A játékosok januárban alapos orvosi felülvizsgála­ton estek át, ezután állítot­ták össze a részletes edzés­tervet. A labdarúgó-szövet­ség képviselői és edzői, élü­kön Jacek Gmochhal sorra látogatták a nemzeti válo­gatott tagjainak otthont nyújtó klubokat, ahol a labdarúgók egyénileg ké­szülnek. Már megkezdődtek az NB I-es összecsapások, amelyek május 2-ig tarta­nak majd. A lengyel válo­gatott tagjai ezután a so­ron következő orvosi és edzői konzultáción, majd öt nemzetközi barátságos mérkőzésen vesznek részt. Március 23-án Luxemburg­ban játszanak, hazatérve többek között Görögország­gal mérkőznek meg. Az utolsó hivatalos meccsekre április 23-án és 26-án kerül sor, az ellenfelek azonban egyelőre még nem ismere­tesek. Május elsején közük az Argentínába utazó len­gyel válogatott névsorát. Már most nagy biztonsággal felsorolható néhány olyan játékos neve, akik nyilván­valóan szóha jönnek majd a válogatásnál. Köztük van például Tomaszewski ka­pus, Zmuda, Szymanowski, Deyna, Kasperczak, Lato, Szarmach és Lubanski — az ő nevüket és kiváló ké­pességeiket már az előző világbajnokságról ismer­jük. A lengyel szövetségi kapitány jelöltjei közvetle­nül a világbajnokság előtt hazai edzőtáborban vesznek részt. _ , Bogdan Banka (Interpress — KS) ban állnak tengeren túli testvéreikkel, akiket termé­szetesen nem került el a technika fejlődése, a dalla­mok már évek óta magne­tofonkazettákon érkeznek Szászországba az indiánok földjéről. A „kiváló népmű­vész” címmel is kitüntetett csoport csak 18 évnél idő­sebbeket („az indiánosdi nem gyerekjáték”) vesz fel tagjai közé, akiknek két esztendei próbaidőt kell tel­jesíteniük, mielőtt teljes" jo­gú radebeuli dakoták lehet­nek. A „Sárga Mennydörgésen” kívül még húsz NDK-beli indián törzsfőnököt ismert Paul Siebert, az ugyancsak Radebeulban levő indián­múzeum vezetője. Az NDK- ban összesen 21 indiáncso­port működik. A múzeum az idén köszönti fennállásának 50. évfordulóját: 1928-ban alapította Pattÿ Frank, egy sokat látott és tapasztalt ar­tista a magángyűjteményé-" bői. Valódi, tudományos ala­pon vezetett múzeummá 1962-ben vált, amikor a drezdai népművészeti mú­zeum irányítása alá került. Az évi mintegy negyedmillió látogató az indiánok életé­nek valóságos tükrével és történetével ismerkedhet meg: a romantikus, kalan­dos torzítások eltűntek a ki­állítószobákból. A legutóbbi esztendőkben, az Egyesült Államokból érkező hírek nyomán megnövekedett az érdeklődés — az indiánok bátor harcát fennmaradásu­kért, emberi jogaik védel­mében, nagy rokonszenwel kísérik a Német Demokra­tikus Köztársaságban. A múzeum — egy gömb- fából épült, ugyancsak in­dián stílusú egyemeletes épület — annak a villának a kertjében található, amely­ben May Károly író életé­nek utolsó 16 esztendejét töltötte, és amelyet „Old Shatterhand”-ről, világszerte ismertté vált hőséről neve­zett el. A múzeum egy mel­léképületben, a „Medvezsír Kunyhóban” működik. Magyar turista, ha Drezda környékén jársz — kár lenne elmulasztanod megkeresni. P. I. Indulás előtt a „Szibéria” atom jég törő hajó

Next

/
Thumbnails
Contents