Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
1978. május 7., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK ükánytól Londonig Egy diplomata-életűt anatómiája Dr. Házi Vencel miniszterhelyettes 28 évvel ezelőtt lépett külügyi szolgálatba. Ez a tanulságokkal, gazdag tapasztalatokkal és színes élményekkel teli életút a Békés megyei Okány községtől vezetett el a külügyminiszter-helyettesi székig. A magas párt- és állami funkciót betöltő emberek között sokan vannak olyanok, akiknek sorsa hasonlóképpen alakult. Ám egyeseké bizonyos vonatkozásban mégis sajátosnak, vagy úgy is fogalmazhatnánk : nem mindennapiak mondható. M megpróbáltatás évei Az okányi szegényparaszt szülőknek hat gyermeke született, de közülük csak négy nőtt fel. A létezés legalapvetőbb gondjaival küszködő apa — a megélhetés nehézsége miatt — nem akarta, hogy gyermekei továbbtanuljanak. Az édesanya azonban nagyon amellett volt, hogy a mindig jól tanuló és nagy olvasási szenvedélynek hódoló fia beiratkozzon a szeghalmi Péter András Gimnáziumba. Szükségtelen részletezni, mekkora megpróbáltatásokon kellett keresztül mennie abban az időben annak a kisdiáknak, aki a létfenntartásban, a ruházkodásban csaknem teljesen magára volt utalva. Az intemátusi elhelyezés szóba sem jöhetett, s ezért nyolc éven át naponta kellett vonattál bejárnia Szeghalomra. Ez azt jelentette, hogy reggel 4 órakor kelt, és este érkezett haza ... Kosztra, utazásra és egyéb kiadásokra a gazdagabb szülők gyermekeinek tanításával kereste meg a pénzt. Nyáron aratni járt, de minden egyéb fizikái munkát elvállalt, csakhogy tanulmányait folytathassa. Az öntudatra ébredés korszaka egy ellentmondásból született: környezete mint az iskola legjobb tanulóját ünnepelte, s ugyanakkor» a jobb módú diákok és ,a szeghalmi közélet szereplői nem fogadták be maguk közé. I felszabadulás után A szovjet csapatok közeledésekor a falu értelmisége mind egy szálig elmenekült, és így a felszabadulás utáni hetekben, hónapokban nem volt közigazgatás. A 8. osztályos gimnazista két barátjával együtt önként vállalkozott arra, hogy segít „megindítani az életet”. Az egyiket rögtön „kinevezte” postamesternek, ő pedig a másik társával együtt kido- boltatta a faluban, hogy előbb kettő, majd négy osztályban elkezdik az oktatást. Később hazaszállingóztak a tanítók is, és fokozatosan átvették tőlük a tanítást. Az érettségi bizonyítvány még nem volt a zsebükben, s ezért gyalog átmentek Szeghalomra, ahol az iskola épületét félig romokban és kifosztva találták. A vésztői és az okányi diákok ezért kapcsolatot teremtettek a község párttitkárával. Segítséget kértek ahhoz, hogy a gimnázium 8. osztályában elkezdődhessék a tanítás. Az érettségi vizsgákat 1945 nyarán tették le, s Házi Vencel kitüntetéssel maturált. Ez idő tájt olvasta az újságban a budapesti Győrffy-kollégium felhívását. Az intézet azoknak a munkás- és parasztfiataloknak a jelentkezését várta, akik egyetemen kívántak továbbtanulni. „Ekkor írtam egy levelet, és ezzel kezdődött el tulajdonképpen a politikai pályafutásom is...” — emlékezett vissza a miniszterhelyettes. Miután felvették a kollégiumba és a műegyetemre, megválasztották ifjúsági tit- . kárnak. Mint Győrffy-kol- légista aktív résztvevője lett az 1946/47-es választásoknak. Az akkori események is közrejátszottak abban, hogy politikai szereplővé vált. Visszakerült Békés megyébe; Okányban, Zsadányban, Sarkadkereszttúron és Nyéken mint miniszteri biztos irányította és ellenőrizte a földosztást. Berettyóújfaluban ő szervezte meg az Arany János népi kollégiumot. Még 1947- ben Jugoszláviába küldték, ahol a szarajevói vasút építésén dolgozó 120 tagú Vasvári brigád parancsnoka lett. Mint harmadéves műegyetemi hallgató került a hadseregbe. Közben behívták a pártközpontba, és a következő szavakkal fogadták: „Házi elvtárs, magából diplomatát akarunk csinálni ...” Egy urszág képviselete („Mint hogy a diplomaták állandóan a legbizalmasabb kérdésekkel foglalkoznak, valamennyi országban gondosan ügyelnek arra, hogy a hatalom legszilárdabb hívei közül kerüljenek ki.” .— írja Rubin Péter a diplomaták hétköznapjai című könyvében.) Házi Vencel ekkor már jól beszélt oroszul és angolul. Azóta bejárta a világot, de szülőfalujába — ha csak tehette — minden évben hazalátogatott. Népgyűléseken szólalt fel, s a termelő- szövetkezetek szervezésének és megerősítésének szükségessége mellett agitált. (Legutóbb ez év februárjában pártnapot tartott Okányban.) Mint attasé, 1950-ben utazott Londonba, majd tanácsosként került Stockholmba. Nagykövetté 1958-ban nevezték ki Bagdadba. Afganisztán, Görögország és Ciprus jelentik a külügyi szolgálat következő állomásait. A Külügyminisztériumban 1964-től 1978-ig a nyugati politikai főosztályt vezette, és 1968-ban lett külügyminiszter-helyettes. Londoni nagykövetté 1970- ben nevezték ki, de előtte , még egy hosszabb időtartamú hivatalos afrikai körúton vett részt. Hat évi angliai Szolgálat után hazatért, és • újra elfoglalta a miniszterhelyettesi posztot. Külügyi szolgálataiért számos magas kitüntetést kapott, többek között a Munka Érdemrend arany fokozatát is. A tudásvágy mindig szorgalommal és kitartással párosult. Ez olyan hajtóerő volt, amely nélkül nem lehetett volna helyt állni az ország képviseletéből adódó feladatok megvalósításában: vagyis a külügyi pálya nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is jól felkészült, széles látókörű és ! nagy ismeretanyaggal ren- ; delkező embereket kíván. • Ezek után érthető, miért S végezte el a közgazdaságtu- Ï dományi egyetemet. Dok- ; tori disszertációját „Az • amerikai gazdasági beha- j tolás Kanadába” címmel ír- j ta. Felesége közgazdász, kis- Ï lányuk Angliában érettségi■ zett, ahol azután egy évet S végzett az egyetemen. Most ! a budapesti ELTE angol— ! spanyol—portugál szakán S folytatja tanulmányait. Len- ! gyei József: Hídépítők cí- ! mű könyvét ő fordította le ; angolra... * * * Befejezésül dr. Házi Ven- : cél személyes vallomását ■ idézzük: „A diplomáciai • szolgálat, amely teljes em- S bért követel, minden nap ; újabb és újabb feladatok elé J állítja azokat, akik egy or- : szág, egy nép képviseletét • vállalták magukra. Ez ■ óriási dolog, amit csak sze- ; retettel és becsülettel lehet • csinálni.” Bukovinszky István B pákászokról Herman Ottó nyomán Herman Ottó: A magyar halászat könyve I. kötetében Üjfalvy Sándorra hivatkozva írja le a pákászok életét. ... A pákász, az egykori bihari rétségnek, mocsárvilágnak ura és őslakója eltűnt, elfogyott, mint elfogyott a lecsapolás útján a rét, a mocsár. ... A pákász talán utolsó alakja volt az igazi ősi magyarságnak; hírmondója annak az életnek, amelyet a magyarság halászó törzsei, lehet, hogy egykoron a Ku- ku-nor táján, s bizonyosan a Kaszpi-tenger halászó helyein folytattak és örökre kár marad, hogy a magyarságnak akadt ugyan Körösi Csornája, Regulyja, kik messze tájakon ember erején túljáró küzdelmek árán is keresték az ősök nyomait; de nem akadt embere, aki itthon kereste volna; aki le- szállott volna a rétségek pá- kászaihoz, hogy ellesse életmódját, mesterszavát, szerszámát, s mesterfogásait; hogy egybevethesse a hagyományos történet állításaival, s messze tájakon ismereteinek adataival. ... a régi, valódi pákász legfeljebb szított valamely községhez; egész életét, té- len-nyáron a rétségben töltötte. Sokról még az sem bizonyos, hogy keresztelték, életpárjával megeskették, s harangszóval eltemették volna. Még az a két lefőbb életszükség: a dohány és a puskapor sem hozta lakott helyre; — „szerezte” a lápokon, mint ruházatát, kését, bográcsát, szerszámjának kevés vasát — mindenét, meg a „rozsdását”, azt az egycsövű, megszögezett, meg- madzagolt, s mégis biztos puskáját is. Adót nem fizetett; neve nem volt beírva község, megye, uraság lajstromába; nem volt jobbágya senkinek; pap nem szedte tőle a párbért, szóval a rétség szabad embere — még a nemes embernél is szabadabb volt. Pedig élete nem folyt titokban; ismerte a környék gazdája, halásza, vadásza, messze vidék utazója; mert akkoriban amikor a pákász- ság virágzott, a csinált útnak híre hamva sem volt; gyepről gyepre hajtott a magyarság; kútgém volt a mérföldmutatója, csillag a vezetője, s amikor a rétséghez ért, akár száz szekém^om vezetett abba. Itt kezdődött a pákász birodalma, melynek úgyszólván minden fűszálát ismerte; itt volt hivatása a külső világgal szemben, mert egyedül ő volt a biztos • kalauz utasnak, vadásznak; a nemes ember csótáros, fényes fogatának, a gyolcsos tót fedeles szekerének, sőt még annak az istenadta vándorló legénynek ... ... Egy kis dohányért, pár töltés porért, néhány szögért fáradságot nem ismerő készséges kalauz volt; ismerős gazdával, vadásszal szemben, csakúgy távolról érintgette apró szükségét, amit a rét- ségből ki nem teremthetett. Adott cserébe csíkot, csukát, rókabőrt, darutollat, vadkacsát, vadludat... Miklya Jenő A Magyar Nemzeti Múzeum újkori osztályán a hagyományos hangszerek mellett különleges, minihangszerek is helyet kapnak. Gát Eszter, a hangszergyűjtemény kezelője, a XX. század elejéről származó miniatűr hangszereket javítja (MTI-fotó, E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Virágzik a tulipánfa Koros-volgyi természetvédelem Egy hegyvidéken élő ismerősöm néhány napot a megyénkben töltött. Felajánlottam, hogy elkísérem olyan helyekre, amelyekre mi Békés megyeiek büszkék vagyunk. — Ugyan mit tudnál mutatni, ami engem, hegyek között lakó embert is érdekelne? Olyan egyhangú ez a táj, mint az asztallap, nem sok a látnivaló rajta. — No, csak várd ki a végét. — Aztán végigjártuk a Fehér- és Fekete-Körös töltéseit, nagyot sétáltunk a szabadkígyósi kastély parkjában, megcsodáltuk a sokszínű szarvasi arborétumot, még túzokokat is láttunk Dévaványa határában, és horgásztunk a körösladányi duzzasztó közelében. — öregem, ne haragudj, de igazad volt. Olyan élményben volt részem, hogy hamarosan visszatérek a Körösök völgyébe. A Körösök vidéke természeti és vízépítési emlékeinek védelmére a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság környezet- és vízminőségvédelmi osztálya javaslatot dolgozott ki és nyújtott be a megyei környezet- és természetvédelmi bizottsághoz. A Békéstől, illetve Körösla- dánytól Békésszentandrásig húzódó „Körös-völgyi természetvédelmi terület” az ország legnagyobb kiterjedésű ilyen területe lesz, amelynek kezelőjéül a Kö- VIZIG-et kérik fel. A lehetőségek azonban korlátozottak megyénkben, s a természetvédelmi területek nagysága már alig növelhető másképpen, mint a hullámterek és a holtágak védetté nyilvánításával. A folyókkal, csatornákkal és holtmedrekkel szabdalt Körösök vidéke legszebb, legjellegzetesebb részei érdemesek is bizonyos tájképi és természetvédelemre. Meg kell őrizni, vagy vissza kell állítani a Körös-vidék jellegzetes tájképi arculatát. A védettség kiterjedne az építményekre, és a vízépítési emlékekre is. A mai Békés megye északi, északkeleti részét, a Berettyó és a Körösök vidékét a XIX. század közepéig a víz uralkodó szerepe jellemezte. Ez szabta még a táj arculatát. Az Erdély hegyeiből érkező vizek lelassulva, medrükből sok helyen kilépve hatalmas tó- és láprendszert hoztak létre. A kedvező vízrajzi viszonyok hatására láp- és ártéri erdők buja vegetációja borította a tájat. A múlt század második felében végrehajtott nagyméretű vízrendezések a folyók vizét árvízvédelmi töltések közé szorították. A lakosság számának növekedése miatt egyre több területet vontak mezőgazdasági művelésre. Az egykor változatos flóra elszegényedett. A növényzet elszíntelenedésére jellemző, hogy 1881-ben Békés megyében még megtalálható fajok közül azóta húsz kipusztult, »vagy csak néhány példánya lelhető fel. Hasonlóan alakult a tiszta vizű folyók.’ a mocsarak, lápok, az ártéri ligeterdők gazdag állatvilágának sorsa is. A körösi hullámterek és holtágak vidéke elsősorban nem kivételesen ritka növény- és állatvilága miatt érdekes, hanem azért, mert alacsony gazdasági értékű, a botanikailag szegényes ösz- szetételű véderdői, ártéri legelői, folyóvizei és morotvái vonzó karaktert adnak a tájnak, s ma már csak kes- kes sávjuk őrzi az egykor kiterjedt folyó menti puhafaligetek emlékét. Fontos szerep jut a Körösök hullámterének ornitológiái szempontból is. A költöző madarak vonulási iránya általában északkeleti, délnyugati irányú, ezért az északorosz és skandináv területek madárvilágának egyik legjelentősebb vonzási útvonala. A telelő- és pihenőhelyek védelme tehát nemcsak a helyi, hanem az európai madárvédelem közös érdeke is. Mindezek együttesen és sürgetően igénylik, hogy a Körösök völgyét természet- védelmi területté nyilvánítsák.
