Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

197S. május 31., szerda Két versenyszám között Fotó: Veress Erzsi Orvhalászok Tóth István társadalmi és Knapp János hivatásos hal­őr egy este a Körösvidéki Sporthorgász Egyesület hor­gásztanyájáról ellenőrzésre indult. A kezdeményező Knapp János volt, aki még naplemente előtt az egyik gépkocsiban szétszedett eme­lőhálót pillantott meg. Azt is látta, hogy a gépkocsival a Danzugi holtághoz tarta­nák. Ez a holtág horgászvíz. Az utóbbi években sok halat te­lepítettek bele, ami jelentős összegbe került. Az orvha- lászok itt különösen nagy kárt okozhatnak. Sötét volt, de a halőrök, akik a környéken minden zeg-zugöt jól ismernek, könnyen tájékozódtak. Előbb két horgászt igazoltattak, akiknél semmilyen szabály­talanságot nem tapasztaltak. A Rimóczi-tanyánál buk­kantak arra a gépkocsira, amelynek az utasait keres­ték. Hamar kiderült, hogy négyen a parton vannak, egy ember pedig a gépkocsi­ban tartózkodik. A parthoz közelebb érve lámpával a vízre világítot­tak, ahol mindjárt észrevet­ték a 3x3 négyzetméteres kisszerszámos emelőhálót és a közelében levő horgászbo­tot. Köszöntek, majd kérték a horgászigazolványt. Senki nem mozdult. ök ketten a gépkocsi felé húzódtak, hogy távolabb ke­rüljenek a parttól, mert elő­fordult már. hogy a halőrt a vízbe lökték. — Kérem, jöjjenek ide — szólította fel a négy embert Knapp János, miután közöl­te: ő és a társa halőr, tehát hatósági közegként lépnek fel. Egy kis huzavona után közelebb mentek hozzájuk. — Kié az emelőháló? — hangzott a kérdés. — Nem ,a miénk — vála­szoltak szinte kórusban. — Jó, akkor hagyják ott, de mutassák a horgászenge- délyt! — Nincs — mondták sor­ban. I — Kérem a személyi iga­zolványukat. Tanakodtak, vitatkoztak, végül is az egyikük elszán­ta magát és átadta a sze­mélyi igazolványát. A többiek aztán sorra bemondták a személyi adataikat. Amíg ez tartott, egy közülük szétsze­relte az emelőhálót, az ad­dig fogott halakat pedig visszaengedte a vízbe. Az egyik zsákban 8—10 méreten aluli ponty, a másikban né­hány keszeg volt. A két halőr ezután a víz­hez ment, ahol a szétszerelt emelőháló feküdt. Ekkor D. L., az egyik orvhalász kést rántott elő és megfenyegette őket : — Ne nyúljanak hozzá, mert leszúrom magukat! Előbb a halőrök, majd a barátai is figyelmeztették, hogy tegye el a kést, de a szép szó nem használt. Va­laki közelebb lépett és kér­lelte: — Ne csináld, mert újból lecsuknak ! Amikor hátranézett, Knapp János hirtelen moz­dulattal kicsavarta a kezé­ből a kést. Verekedni akart, de a többiek csillapították. A gépkocsihoz ráncigálták, beültették. Helyet foglaltak a többiek is, aztán ,a gépko­csi a földúton nagyokat huppanva, lassan elindult. A MOHOSZ Békés megyei Intéző Bizottsága feljelen­tést tett a rendőrségen. A cselekmény elkövetői nem ismeretlenek. Mind az öten békésiek. Pásztor Béla Sikeres ételbemutató A Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ május 27-én, szom­baton első ízben rendezett cukrászati és hidegkonyhai bemutatót Köröstarcsán. A vitrinekben ízlésesen el­helyezett készítmények sok látogatót kóstolásra is csábí­tottak és volt miben válogat­ni. Nagy Sándor, a cukrász­üzem fiatal vezetője, mint­egy 30-féle süteményválasz­tékot mutatott be,- köztük olyan újdonságokat, ame­lyekkel még nem találkoztak a fogyasztók. A rendezvény teljes sike­rét jelentette a korszerű táplálkozást célzó hideg- konyhai termékek széles vá­lasztéka. Itt nem a szokvá­nyos szendvics, vagdalt, kol­bász egyhangú sora vonzot­ta az emberéket, hanem la fogyasztásra ingerlő, szép ki­vitelű majonézes saláták, a hagymás virslisaláta, a hi­deg töltött karalábé és kü­lönféle hideg húsok. Még az idősebb korosztályt képviselő látogatók is — akik életük­ben először fogyasztottak ilyen ételeket — úgy nyi­latkoztak, hogy hasonló fi­nom ételeket még nem ettek és szívesen vásárolnák rend­szeresen, ha az élelmiszer- és vendéglátó üzletekben ezeket megtalálhatnák. Kalmár Gyula Jól megy-e a battonyai ÁFÉSZ-nek? ■■■■■■■■■■■■HHHiHHmmHmmHmHMMmmBmmmHHmHH Ajándék Tapasztalt egykori if- i júsági vezetőtől hallót- ■ tam nemrég, hogy kő- j zépiskolás gyermeke ! nyaranta maga keresi ; meg a tankönyvre, ruha- ; ra valót, vagy legalábbis Ï annak egy részét. Nem ; mintha annyira rászorul- j na a család arra a pár ; forintra, inkább azért, • hogy „tanulja meg a ! fiatalúr, mennyit kell l egy farmerrevalóért dől- ; gozni”. Mindez egy reklám- g szöveg hallatán jutott • eszembe, amely egyik ! reggel a rádióban hang- g zott el, és a lényege kő- J rülbelül a következő: ; „gyermeknapra ajándé- j : kozzon zsebrádiót, táska- : • rádiót, most kedvezmé- g ■ nyes áron megvásárol- ! • hatja!” Már aki — tét- : g tem hozzá bosszúsan, g ; Mert kötve hiszem, hogy • j egy átlagos jövedelmű, ! g többgyermekes család- g • ban, ahol józanul beoszt- * ■ ják a pénzt, több száz ■ j forintos ajándékokat tud- • g nak vásárolni. ■ ■ » Másrészt, ha futja is j : rá a családi költségve- : ■ tésből: okos dolog-e • ■ mondjuk táskarádióval ! g „csak úgy", könnyedén g • meglepni a gyermeknap- ; ; ra vagy akár karácsony- ; ■ ra, névnapra, születés- • g napra a gyereket? g • Egyáltalán: ha már ilyen g ■ alkalmakra is drága ■ g holmit vesz a szülő 8— g g 10—12 éves lányának, ; ■ fiának — mert sajnos • Î nagyon sok a példa erre } • mostanában —, akkor mi ! g lesz az érettségi vagy a g ■ nászajándék? ■ Persze, önmagában az g : még nem baj, ha ese- g ■ tenként — megérdemel- • • ten! — értékesebb, de • g életkorához illő ajándék- g ; kai örvendeztetik meg a j « szülők a gyereket. Ebben ; g az esetben viszont érez- • ; tessék vele: ezért szór- : ; galmas tanulással, jó g g magaviselettel, az ottho- • g ni munkában való segít- g • séggel ő maga — és ami g • legalább ennyire fon- g g tos —, munkahelyükön a • g szülök is megdolgoztak! [ ■ ■ ■ ■ ■■■■•■■■••■■■«■■■■■la ■■■■■■■■■■■•■■■ ■ A kérdés nem költői, csu­pán arra utal, milyen ne­héz egyértelműen összefog­ni, értékelni a sokrétű gaz­dálkodást folytató fogyasztá­si szövetkezetek munkáját. A különböző ágazatok ugyanis más-más felkészült­ségű szakembereket, többfé­le technikát követelnek. A kereskedelmi, szolgáltatási, felvásárlási, ipari tevékeny­ség összehangolása mellett nagy gondot kell fordítani a szövetkezetpolitikai elképze­lések megvalósítására is. Fejlődés buktatókkal Természetesen a legfonto­sabb teendő a lakosság mi­nél jobb áruellátása. Ezt tudják Battonyán is, hiszen nem mindegy, hogy mennyi és milyen minőségű élelmi­szer, iparcikk kerül az em­berek asztalára, lakásába. Ha csupán a szövetkezet összes árbevételét nézzük, amely az elmúlt évben 215,7 millió forintot tett ki, meg­állapíthatjuk, jól dolgoztak. A forgalom egy év alatt csaknem 12 százalékkal emelkedett, és a tervet is jócskán túlteljesítették, ör­vendetes az is, hogy élelmi­szerekből, ruházatból és ve- gyesipareikkekből egyenlete­sen nőtt a forgalom, ami a javuló áruellátásnak kö­szönhető. Húsárukból, hús- készítményekből gazdagodott a választék. A Skála Áru­házzal kialakított kapcsolat révén olcsó húskonzerveket árusítottak. Javult a zöld­ségellátás is. A dombegyhá­zi Petőfi Tsz szinte naponta hozta a friss árut a nagy­községbe. A ruházati árukészlet ösz- szetétele ugyancsak javult, amely a forgalom növekedé­sében is megmutatkozott. Jó üzletpolitikai érzékre vall a Skála Áruházzal közösen megrendezett kereskedelmi hét, ahol színvonalas divat- és árubemutatókra került sor. Külön figyelmet érde­melnek a vegyesiparcikkek. Nemcsak azért, mert ezekből az árukból 11,8 százalékkal adtak el többet az előző évi­nél, hanem a battonyai és a dombegyházi szakboltoknál jobban odafigyeltek az igé­nyek kielégítésére, a keres­leti és a kínálati arányok helyes kialakítására. Nem könnyű munka ez, ha figye­lembe vesszük: ebben a szakmában meglehetősen sok a hiánycikk. összességében tehát szép eredményeket értek el, apró­lékosan vizsgálva az árufor­galmat, azonban buktatók is voltak. Nem hallgatnak er­ről a szövetkezetnél már csak azért sem, mert a jö­vő megtervezésénél ezekkel mindenképpen számolnak. A battonyai kiskereskedelmi egységek általában túlszár­nyalták forgalmi tervüket, de néhány vegyesboltnál je­lentős a lemaradás. Miért? Az árurendeléseket nem kö­rültekintően állították ösz- sze, a szállítások ütemtele- nek voltak, hiányzott a meg­felelő szakértelem. Nem csak a szeszes ital A vendéglátóipar leggyen­gébb pontja az ételforgalom növelése. Elég, ha arra uta­lunk: ennél a szövetkezetnél tavaly 4,2 millió forint érté­kű ételt adtak el, alkoholos italokból viszont több mint 24 millió forint volt a for­galom. Tegyük mindjárt hozzá: világos, hogy sokkal több az italbolt, a presszó akár Battonyán, akár a szö­vetkezethez tartozó települé­seken. A vendéglőkben, ét­termekben meleg ételekből kilenc százalékkal növelték a bevételt, viszont 4,5 száza­lékkal elmaradtak a terve­zett forgalomtól. Az okokat kutatva két dologra kell el­sősorban odafigyelni. Az éte­lek mennyiségére, minősé­gére. Nem szükséges külö­nösképpen magyarázni, hogy mennyire fontos a vendég­látásban e két tényező és harmadikként az udvarias, figyelmes kiszolgálás. Nos, ezekkel voltak és vannak gondok Battonyán és Domb­egyházán is. Ügy véljük, nincs szükség az italboltok forgalmának elemzésére. Azok majdnem kivétel nélkül növelték be­vételüket. A különböző ösz­tönző rendelkezések hatásá­ra azonban jóval több üdítő italt adtak el a szövetkeze­teknél, minir'a korábbi évek­ben. Ennek kézzelfogható bi­zonyítéka, hogy a vendég­lőkben. éttermekben egyet­len esztendő alatt 28,8 szá­zalékkal nőtt az alkohol- mentes italok forgalma. Májliba és seprű Kétségtelen, az elmúlt év rekordot hozott a felvásár­lásban. Hiba lenne viszont mindezt kizárólag a jó zöld­ség- és gyümölcstermés ja­vára írni. Ha csak a puszta számokat vizsgáljuk, kide­rül : a szövetkezet felvásár­lási forgalma 1976-Jioz ké­pest 103,4 százalékkal nőtt. Érdemes azonban azt is megnézni, milyen a felvá­sárlás összetétele. Galambok­ból például 45,2 százalékkal többet vettek át, mint az előző esztendőben. Vagy itt van a májliba tenyésztése. A szövetkezet több mint 28 ezer hízott libát adott le a BOV-nak, s a kifizetett máj- prémium összege elérte a 2,3 millió forintot. Ami az ipari tevékenysé­get illeti, a termelés egy év alatt 18 százalékkal csök­kent. Igaz, ezt olyan ténye­zők is befolyásolták, mintáz üdítő italok gyártásának a megszüntetése, a dombegy­házi seprűkötőtelep termelé­sének a visszaesése. Az utóbbi üzem gazdálkodásá­nak eredményességét lénye­gesen befolyásolta aií alap- anyaghiány, de szervezési hiányosságok is előfordultak. Kézenfekvő, hogy ezek a körülmények rányomták bé­lyegüket a szövetkezet ered­ményességére, amely még így is jónak mondható. A nyereség az áruforgalom 3,4 százalékát tette ki. * * * A címben feltett kérdésre valóban nehéz válaszolni. Mert csodák a Battonya— Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ-nél sem történnek. Egységes irányítás mellett szorgalmasan dolgoznak. Az áruforgalom állandó emelé­se mellett gondolnak az üz­lethálózat korszerűsítésére, az eladás kulturáltabbá téte­lére. Az elmúlt két évben mintegy 600 ezer forint be­ruházást valósítottak meg Dombegyházán, még ebben az évben hozzá szeretnének kezdeni Battonyán a 640 négyzetméter alapterületű ABC-áruház építéséhez. S ez már mindenképpen biztató. Seres Sándor » Robiéknál névadó után A Fövenyes utcai környék — kisebb-nagyobb füves, fás, területekkel tarkítva — a békéscsabai József Attila lakótelep talán legkelle­mesebb része. Zömében négyemeletes épületek; egy- egy lépcsőházban a lakók barátok, jó szomszédok, mint a 28-as szám alatt is, ahol Stefkovics András ön­tőformázó lakik nyolcad- magával. A kétszobás lakásban ti­zennyolcán ünnepelték a legkisebb — Robika —, név­adását. Délelőtt zajlott le a hivatalos rész a TÜSZSZI rendezésében a tanácsnál, ahol a rokonságon kívül az Erőműjavító és -Karban­tartó Vállalat képviselői is a gratulálok közt voltak. Férj, feleség náluk dolgozik. Különben a Stefkovics csa­lád arról nevezetes, hogy mióta „divatba” jött a csa­ládi események társadalmi ünnepsége, azóta minden gyermekük névadását így rendezték meg. Most a ha­todikét is. Hétfő délelőtt 10 órakor már nyoma sincs a lakás­ban az előző estébe nyúló vendégeskedésnek. Robika — az egyéves szép nagy ba­ba — csöndben alszik a ki­sebb szobában, a nagyob- bikban meg a négyéves Bandi rajzolgat buzgón, s a két és fél éves Mónika játszik dudolászva. Az édes­anya ebédfőzéshez készülő­A leendő kisdobos dik. A váratlan vendég csak meglepetést kelt, de a gye­rekek nyugodt játékát nem zavarja. Néhány szóra fél­behagyják, aztán folytatják. Nincs kapkodás, nyűgöskö- dés akkor sem, amikor a ki­csi fölébred. Á piros pozs­gás, erős baba úgy közelít az idegenhez, mintha régen ismerné, ránevet, majd el­kezd a szőnyegen mászkál­ni. Közben ahol tud megka­paszkodik, feláll, kinyújtó­zik, s szétnéz, mit is csi­nálnak a többiek. — Hozzá van szokva a társasághoz, hiszen itt soha senki nincs egyedül. A fér­jem reggel hatra jár dol­gozni, a lányok — kettő is­kolás, egy ipari tanuló — a héttízes busszal elmennek, de még így is négyen ma­radunk itthon. Van éppen mit csinálnom, de a nagyob­Fotó: Papp József bak már rendbe tett szobát hagynak maguk után és amikor hazajönnek, akkor is segítenek. Persze azért hosszú a nap, mert reggel ötkor kelek, s pihenni csak ebéd után van egy kis időm, amikor a három kicsi al­szik — mondja a vidám mo- solyú, kiegyensúlyozott 34 éves mama. — Hat gyerek, két felnőtt rengeteg munkával jár, még ha egy kicsit segítenek is a többiek. Még sincs ide­gesség, kapkodás. Hogy csi­nálja? — Minden az időbeosztá­son múlik, higgye el, a szervezés a legfontosabb. Az biztos, unatkozni nem lehet ekkora család mel­lett. De nálunk mindenki önálló, korának megfelelően amit lehet, maga csinál. Ezt tanulják meg legelőször. És a gyerekeknek is jobb, ha örökké nem velük fog­lalkoznak. Mintha bizonyítani akar­ná a kis Móni a maga két és fél esztendős komolysá­gával, minden baj nélkül villázza — ahogy illik — a tortát. S a négyéves bátyja már a kést is biztosan ke­zeli. — Amikor a legkisebb megszületett, akkor kértük az óvodai elhelyezést, de nem vették föl, csak fél napra. Ez nekem nem volt jó, inkább több munkát, mint segítséget jelentett. De talán most már sikerülni fog az egész nap. Nagyon kellene az óvoda a gyerek szempontjából, hogy fel tud­jon készülni az iskolára. A nagyobbak mindhárman bölcsődések és óvodások voltak annak idején, mert dolgoztam. Csak a kicsik­kel maradtam itthon, ve­lük már gyes-re jöhettem. Beszélgetés közben szét­nézünk az ötven-egynéhány négyzetméteres lakásban. Különösen a mellékhelyisé­gek kicsik. A csöpp fürdő­szobát, ha mos, a közlekedő- folyosóval növeli meg. A konyha alig több öt négy­zetméternél. Még a főzéshez is kicsi. Hogy fér itt el ek­kora család, hogy étkezik? — Egymás hegyén, hátán, hiszen ennyi hely még négy embernek is kevés volna. De remélem már nem sokáig szűkösködünk. Itt szemben készen vannak a háromszo­bás lakások, a kiutalást is megkaptuk, csak a vállalati hozzájárulásra várunk. Az lesz az igazi öröm, ha oda átköltözünk. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents