Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

1978. május 30-, kedd Tanyanap, térzene, fúvóshangverseny A legjobb brigádok döntője 24. Értették az emberek, hogy­ne értették volna. Karéjoz- zák is a negyedfű ménest olyan buzgalommal, majd elszaladnak ijedtükben. Egy Muzslai nevezetű vá­lasztott leghamarébb csikót. Mondja is, ő arra ráül. Mondom, szót értsünk! Majd én megmutatom csín- ját-bínját, nékem mind így csinálja, különben már in­dulhat is vissza elüszkösö- dött falujába. Nem zsivány módon törve, zúzva hajtjuk itt dögire a lovat, de tanít­juk. Finumfánnummal bánni vele, mint afehéméppel! Mind a húsz emberem a ló­hoz, de kd erről, ki amarról az oldaláról. Veszem a hur­kozott árlkányt, vagyis más nevén a pányvát a kezembe, közelítem a csordát. Farol- nak, tarolnak, figyelnek. Lassú, suttyanó mozdulatok kellenek ide, mint a vad- méhekhez. Ha nem kap­kodsz, nem szúr. Mikor dobásnyira megkö­zelítem a választott vasde­rest, nyakára röpítem az ár- kányt. Erre szabadulni akar, de a hurok, minél jobban ugrál, ágaskodik, annál fe­szesebben szorítja a nyakát. A többi nézi, bámulja a bajba jutott társát, de amíg az vészjelet nem ád, addig nem mennek segedelmére. A csikósnak meg annyira nem szabad a lovait fojtogatni, hogy az segítségért kiáltson. Ilyenkor inkább eltérésed­nek az ágaskodó társ mel­lől, legalább annyira, hogy a kis árkánnyal hurkot vethe­tek a két hátsó lábát össze­húzandó. Amikor a gyöpet is kiveszem alóla, elbizony­talanodik a ló. A legtöbbje inkább lefekszik, minthogy elessen. De ha nem adja ma­gát még, az első lábait is ár- kányba fogom. Attól már el­dől. Szépen kell dönteni, hisz tehetek benne akkora kárt, ló nem lesz belőle, csak pörkölt. Némelyik a földön fekve is veri magát, akkor rakásra húzom a négy lá­bát, de olyan közelesen, ahogy négy ujjamat össze tudom érinteni. Most jön a kötőfék. Ezt a nyakát nyúj­togató táltos fejére gombo­lom a fapöcökkel, a futtató kötél máris annak az állad- zó karikájában van. Szép nyugodtas mozdulatokkal a hurkolót kiveszem a nyaká­ból, megoldom a lábfogó ár- kányokat. Ilyenkor kicsi hí­zelgő beszédekkel kell élni. Megkönnyíti a bánást. Szép, finom madárfüttyentésék is nyugtatják. És vigyázni, hogy fölálltában maga aláné törje a lábait. Ékkor aztán, Szarvason Mozgalmas hétvégére szá­mítanak Szarvason június 2-án. 3-án és 4-én. Pénteken Lengyelországot bemutató két kiállítás nyílik a műve­lődési központban. A fotók bemutatják a baráti szocia­lista ország ^politikai életét, gazdasági és társadalmi fej­lődését. Hagyomány már, hogy a tangazdaság rózsási kerületé­ben évről évre tanyanapot rendeznek. Június 3-án, szombaton délután 16 órától a rózsási ifjúsági klubban az ünnepi könyvhéthez kapcso­lódóan könyvkiállítással, filmvetítéssel kezdődik a rendezvény, majd tréfás já­tékokkal és vetélkedőkkel folytatódik. A tanyanap kö­zönsége ellátogat majd a művelődési házba is, ahol meghallgatják Kovács Apol­lónia műsorát, majd a Bagi János Ifjúsági Klubban ün­nepi bállal ér véget a prog­ram. Június 4-én, vasárnap fú­vószenekarok minősítő hangversenyét rendezik 10 órától a Felszabadulás téren. A részt vevő szarvasi, bé­kési, orosházi, tótkomlósi és békéscsabai zenekarok tér­zenét is adnak a város kü­lönböző pontjain. Kohón emlékkiállítás Gyulán Gyula város Tanácsa és az Erkel Ferenc Múzeum ren­dezésében a Kohán György hagyatékában nyilvántar­tott 619 festményből újabb emlékkiállítás nyílt meg má­jus 26-án a gyulai Dürer Te­remben. Az emlékkiállítás újabb állomása annak a sok éve megvalósuló akciónak, melynek célja az említett hagyatékhoz tartozó alkotá­sok megismertetése. Ezúttal ismét nagyméretű műveket láthat a közönség, melyek közül kiemelkedik az Ara­tás, a hangulatos Hazafelé, a Csorda alkonyaikor, vala­mint muzsiikasorozat : Gor- donkázó, Hegedülő és Nő a zongoránál. , Dr. Marsi Gyuláné, a vá­rosi művelődésügyi osztály vezetője nyitotta meg az em­lékkiállítást. Sorra vette a hagyatékot öröklő Gyula vá­ros ténykedéseit a nagy ér­tékű hagyatékkal kapcsolat­ban, és bejelentette, hogy a legközelebbi emlékkiállítást már a Kohán-emlékmúzeum- ban rendezik meg, mely ha­marosan hajlékot biztosít a Koh án-hagyatéknak. Az emlékkiállítás július 3-ig tart nyitva. M. Gy. sították, s ők már hamarosan az újra meghirdetésre kerülő verseny feltételein törik a fejüket. B. Zs. írásban az irodalmi művek­ről ha annak való, aminek szán­juk, hát fölrúg a két hátsó lábával, nékiindulva a vak­világnak. Kicsit szaladjunk vele, távolodunk is a ménes­től. Még nem hiszi, hogy kézben van. A futtató köte­let pedig engedni néki, ha kell, ötven ölnyire is, hadd fáradjon vele. Akkor aztán a kötél, tartása szerint a ne­hezebb oldal felé kezd ka­nyarodni, körben fut. Már a miénk. Hadd fussa a körö­ket. Az igazi ló százszor el­forogja a kötelet tartó csi­kóst, amikor érezni lehet vágtáján, hogy veszti az ere­jét. Nem kell letörni, vadí­tani, tajtékdúrásig hajtani. Amikor magától csihad, hagyni kell. Kicsit a futtató száron közelebb lehet hozzá menni, ha tűri jó, de ha nem tűri, se baj. Nem egy nap alatt születik a nyerges! Mikor úgy a pányvajárást tudja, érzi a nyaklót, meg a vezetékszárat, hogy nem szaggatja, nem esztelenkedik vele, hanem belátja, hol a vége erejének, a kötélnek, az okos ló hamar megtanulja, nem kell neki két nap, jó szóra megáll. (Folytatjuk) nei kérdésekre. Érdekes volt a szabadon választott té­mák feldolgozása. A nagy- szénási szociális otthon bri­gádtagjai útiélményeikről, ki­rándulásaikról számoltak be egy rövid dolgozatban; a Bi- harugrai Halgazdaság építői Szabó Pál irodalmi nyomait kutatták, de olyan brigád is volt, amelyik Leninről vagy Achim L. Andrásról szóló írást tett a zsűri asztalára. Az újkígyósi Aranykalász Tsz Április 4. Szocialista Brigádja pedig legszebb ké­zimunkáit hozta el Békés­csabára. A zsűri elnöke, Szeljak György, az MSZMP Békés megyei bizottságának osz­tályvezető-helyettese A me­gye legjobban művelődő bri­gádja címet és az első he­lyezettnek járó jutalmat az orosházi olajosak Hunyadi Mátyás Szocialista Brigádjá­nak adta át. Szoros holtver­seny alakult ki három bri­gád között. Üjabb kérdésso­rozat döntötte el a sorrendet, így a második, a Sárréti Tej- feldolgozó Vállalat Kossuth Lajos brigádja, harmadik a Biharugrai Halgazdaság Épí­tők, negyedik a nagyszénási szociális otthon József Attila Szocialista Brigádja lett. A legjobban művelődő ifjúsági szocialista brigád címet a kardoskúti Rákóczi Tsz Szán­tó Kovács János brigádja nyerte el. A közművelődési vetélkedő döntőjének sikeres lebonyo­lítását és megszervezését a Megyei Művelődési Központ munkatársai, valamint a já­tékvezető Pál Miklós bizto­Amit a festőről tudni kell... ■ a a a : a S Közös fejtörés, jó válasz Fotó: Orbán Károly Mai tévéajánlatunk: SZÍNHÁZI ALBUM Bár a színházi évad végé­hez közeledik, a jövő évad készülődései és az utolsó be­mutatók sok érdekességet ígérnek. Búcsúelőadás, ez a címe Müller Péter drámájának, amellyel a győri Kisfaludy Színház nem csupán évadot zár, hanem egyben a szín­ház régi épületétől is bú­csúzik, hogy jövőre már új színházban fogadja közön­ségét. (A darabból részlete­ket láthatnak.) A József At­tila Színház nem is egy, ha­nem egyszerre két Moliére­művel fejezi be évadját. Műsorán az Úrhatnám pol­gár és a Dandin György sze­repel. A ma este 21 óra 10 perc­kor kezdődő műsorban dr. Váradi György beszélget Horváth Sándor színművész­szel. A jövő évadra való te­kintésben a stúdió vendégei segítenek; Babarczy László, a kaposvári Csiky Gergely Színház és Schwajda György, a szolnoki Sziglige- i Színház új igazgatója, va­lamint Beke Sándor, a kecs­keméti Katona József Szín­ház új vezető rendezője. A megyei közművelődési vetélkedő egész éven át tar­tó felkészülésének, a tavaszi vetélkedősorozatnak negye­dik alkalommal értünk a döntőjéhez vasárnap dél­után Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. Mindig alakul, változik ez a négy esztendeje évenként meghirdetett verseny, a me­gye munkásbrigádjainak ké­rése, kritikája vagy éppen megelégedése alapján. Aki gyakran megfordul a bene- Vezett szocialista brigádok körében, az bizony tapasz­talja, hogy nem figyelnek mindenhol egyforma jelentő­séggel a felkészülésre a munkahelyi vezetők, vagy maguk a brigádtagok sem. Különösen akkor érződik ez, ha az elődöntőkön itt-ott nyi­tott füllel, szemmel ül a hallgató, s bizony azt ta­pasztalja, hogy még mindig mellékesen kezelt téma a brigádok általános műveltsé­gének emelése. (A politikai tájékozottság és a szakmai fejlődés biztosításával sze­rencsére már majdnem min­denhol többet törődnek.) Most május 28-án, vasár­nap délelőtt a legjobbak, a legfelkészültebbek találkoz­tak a döntőben, örömmel hallgattuk a tizenkét szocia­lista brigád válaszait a po­litikai, az irodalmi és a ze­TÓTH BÉLA: Legendák a lóról KÉP­ERNYÖ Tudom — nem tudom Ha minden tevékenység, erőfeszítés, energia, egyszó­val befektetés próbája az eredmény — s mi más len­ne? —, akkor egy-egy terü­let között hihetetlen különb­ségek mutatkoznak. Csak kettőt próbáljunk összeha­sonlítani: az orvostudo­mányt és a pedagógiát, ap­ropóként a tévé pénteki két műsorát véve. Estefelé a szegedi ^kör­zeti stúdió Vesekő című ri­portfilmjét sugározták, melyben a veszedelmesen el­szaporodott betegségről, műtétekről, kutatásról, kő­analizáló új találmányról, a gyógyítás mai állásáról, és ami legalább ilyen fontos: a betegek gondozásáról volt szó. A tudomány fejlődése az évszázadokkal ezelőtti primitív megoldásoktól az érzéstelenítéssel végzett szerencsés műtétekig veze­tett, sőt a kövek utólagos kémiai vizsgálata lehetővé teszi az újabbak kialakulá­sát megelőző gyógyítást. A szentesi kórház kezdemé­nyezése még ennél is tovább ment : felkutatták a körzeti orvosok veseköves betegeit és a már megoperáltakkal együtt nyilvántartásba vet­ték őket, rendszeresen jár­nak be vizsgálatra, gyógyí­tásuk állandó. Vagyis gon­dozás alatt vannak, s a négy év eredménye lélegzetállí­tó: míg a világon, így ná­lunk is az országban másutt 60—70 százalék a kiújulás, addig ez a szentesieknél 10 százalék alatt van. S hogy ez az arány nagyságban mit jelent, akkor érzékeljük iga­zán, ha tudjuk, hogy a né­pesség egy százaléka — ugyanannyi mint a cukorba­josoké — veseköves bán- talmakban szenved. A tu­dás, erőfeszítés, aktív cse­lekvés így hozza meg a gyü­mölcsét. Este későn — úgy fél tíz tájban, talán minden idők legostobább angol filmvígjá- téka után — inkább csak az energiabefektetésnek lehet­tünk szemtanúi egy olyan témában, amelyben évez­redek óta mit sem változott a helyzet. Pedig a pedagógia tudománya is sokat haladt előre az idők folyamán, s ehhez még a 20. században a pszichológia rohamos fej­lődése rengeteg, tapasztalat­tal igazolt ismeretet nyúj­tott át felhasználásra. S mindez nem titok, nincs elzárva senki elől. Sőt. És az eredmény? Finoman fo­galmazva : nehezen alakul. Ebben segítendő a Szülők, nevelők magazinja az ép­pen soros nevelési kérdés­sel foglalkozott: hogyan rombolja le maga a szülő a gyermekben róla kialakult ideált. A műsor hasznossága vitathatatlan, a megvalósí­tás viszont felemás volt. A gyerek korai tapasztala­ta, alapján tökéletesnek lát­ja szüleit, mert aki min­dent tud, az ilyen. Márpe­dig az ő apja és anyja ért mindenhez, azonkívül is, hogy őt óvja és védi, s ezért az apró gyermek nagynak, követésre méltó példakép­nek tekinti. És erkölcsi mércének később is, sokáig, míg csak meg nem rendül- bizalma, s oda nem vész a szülő tekintélye. Bűn a gye­rek hitét összetörni kiábrán­dító tettekkel, vagy nagy­képűséggel. Pedig a szülő pont azáltal, hogy neki még jobban tetszik a mindent tudó szerepe, s végleg meg akarja tartani, rontja el a helyzetét. Nem veszi észre, hogy eljön az idő, amikor jobb beismerni, ha valamit tényleg nem tud. Pedig ez az időnkénti „nem tudom” bűvös varázs­igévé válik: még a legkriti­kusabb kamaszból is tisz­teletet vált ki. Igaz, nem könnyű a mindenhatóságot abbahagyani, de sokszorosan megéri. Vass Márta Az első helyezettek: orosháziak

Next

/
Thumbnails
Contents