Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
1978. május 28., vasárnap. Gyerekeknek: levgenyij Min: Qz álmodozó A hegy lábánál hosszan, mint az élet és szépségesen, mint az álom, úgy terült el a kisváros. Ennek a városkának a lakói is megszülettek, megöregedtek, és meghaltak, de senki még közülük nem lépte át a csillogó hegyek magasát. Így volt ez addig, amíg a városban meg nem jelent Álmodozó. Gondolkodó és kísérletező kedvű volt ez a különös ifjú, és mindig törte a fejét valamin. Olyan bonyolult kérdéseket talált ki, hogy nemcsak az anyja, de olykor a tanítómestere sem tudott rá megfelelni. Mulatságos játékokat készített a gyermekek számára, és gyakran kiment a város szélére, ahol sokáig álldogált a hegy lábánál, arcát az ég felé fordítva. Amikor pedig felnövekedett, így szólt az anyjához: — Áldj meg engem, anyám, nagy útra indulok... — Hová készülsz, kisfiam? — kérdezte aggodalommal az anyja. — Oda... — mutatott a magasba a fiú. — Meg kell tudnom, mi van a hegy mögött. .. — Édes jó fiacskám, de hiszen senki emberfia még nem ment át azon a hegyen. A legbátrabbak sem merészkedtek erre a cselekedetre. — Akkor legyek én az első — erősködött a fiú. — Valaki kell, hogy első legyen! — Ne tedd ezt velem — siránkozott az anyja. — Te fiatal vagy és ügyes kezű. A szomszéd lánya szeret téged. Nősülj meg és boldog ember leszel! — Nem tehetem, anyám. Előbb meg kell tudnom, mi van a hegyen túl. — Beszélj a tanítómestereddel, ő megmondja neked, hogy mi van odaát... — Buta gyerek... — zsörtölődött a tanítómester —, a hegy magas, az élet rövid. Csak elvesztegeted az idődet. — Mindegy — mondta Álmodozó —, meg kell tudnom. És otthagyta a várost. Az anyja sírt, a tanítómester szemrehányóan csóválta a fejét, és az almafák Álmodozó lábai elé hullatták illatos szirmukat. Aztán hosszú évek teltek el. A kisvároska utcáján egy ember lépdelt. Arca ráncos, a válla hajlott, de a szeme fiatalosan csillogó. Álmodozó volt az. Bátortalanul lépte át a szülői ház küszöbét, és meghajolt az ágy előtt, amelyen anyja feküdt halálos ágyán. Mellé ült, az anyja felnyitotta a szemét és megismerte. , — Te vagy az, kisfiam...? — szólt alig hallhatóan. — Megjöttél? Merre jártál...? — Ott voltam, túl a hegyen — válaszolt. — És mit láttál ott? — Ott ugyanolyan város van, mint ez, a miénk. De amikor odaérkeztem, nem volt a városban egyetlen gyümölcsfa, nem nyílott egyetlen szál virág. Megtanítottam az embereket, hogyan kell almát termeszteni, cseresznyét, tulipánt és rózsát. A tanítómester ezt hallván, elmosolyodott. — Ha olyan sokat tettél értük, miért nem hálálták meg neked? Miért olyan szegényes a ruhád és foltozott a bakancsod? Miért kergettek el? — 0, nem kergettek el! — mosolygott. — Sőt, kérleltek, hogy maradjak náluk örökre. De én nem vállaltam. — Miért? — kérdezte csodálkozva a tanítómester. — Miért? — kérdezte elhaló hangon az anyja. — Csak azért... — válaszolt —, mert a város mögött is vannak újabb hegyek. És én tudni akarom, hogy mi van azokon túl... — Gondold meg, fiam — intette a tanítómester —, nézz magadra: sok évvel vagy fiatalabb, mint én, de sokkal öregebbnek látszol. — Te most is olyan vagy, mint voltál... — sóhajtott az anyja. — Nincs mit tenni... — szólt Álmodozó. — El kell jutnom oda is, mert tudni akarom. Aztán hogy anyja örökre lehunyta a szemét, és ö kikísérte a kis temetőbe, megint elindult. A tanítómester megcsóválta ősz fejét, és szemrehányóan nézett utána. De az almafák fehér, illatos szirmúikat hintették a lába elé. . . (Fordította: Antalfy István) Az örök jég hazája E kedves, bohókás kis állatokat bizonyára sokan felismeritek. Ha tüzetesen szemügyre veszitek a rajzot, kis fáradsággal kibetűzhetitek, hogy hol élnek, merre van hazájuk. — Megfejtésül a madár nevét és tartózkodási helyét kérjük. zsij^jvjuv ‘UIAäUIJ Fazekas Lajos: Gyalogút Poros ez az út, ez a gyalogút. Ha nem lenne gyalogút, nem is lenne poros út. Hova visz az út, ez a poros út? — Aki rajta elindul a faluba jut. Hej, de görbe út, erre, arra fut! Görbe is, meg poros is ez a gyalogút. Zelei Miklós: Kutyalakodalom barna szőrű kutyabánat lepte el a kutyaházat régen volt már zenebona s így nem élhet Füles Kutya az ebadót visszakéri kocsmába megy elzenélni ott várja a lakodalmat hol levesből lesz a harmat és addig már nem megy haza pohár mellett ül a kutya GécziJános; Madár, gyerek nélkül Lehajlik a földre A Nap karcsú szára Vörösbegy nézi Vörösbegy nézi Hopp Lehajtja fejét Dombok vánkosára Vörösbegy nézi Vörösbegy nézi Hopp Tavacskákat fürdet Orcája gödrében Vörösbegy nézi Vörösbegy nézi Hopp Vörösbegy táncol Hopp Hopp Vörösbegy táncol Hopp Jevgenyij Avgyijenko : Megettem... az autómat Hazafelé vezettem az autóm, Az én kedves kicsi [.játékautóm. Hazamenet találkoztam [Miskával — Kicseréltem autómat egy [könyvre. Én a könyvet a kezembe [begyűrtem, Majd egy szép piros almára [cseréltem. Végezetül amikor hazaértem, Édesapám nagyon [elcsodálkozott: — Kisfiam, az autód hová [tetted? — Hazafelé az úton biz’... [megettem. Tamkó Sirató Károly: Szélkiáltó Hol a sziklaszél kiálló oda szállt és ott kiált a tarkatollú Bekiáltja a hidegnek végre Kék napsütés Kikiáltom szélkiáltó! éjbe-télbe vége! rügyet fakaszt! A SZÉP TAVASZT!!! Fordította : Barta Kálmán A védőnő tanácsolja Amíg az orvos megérkezik... Az anyuka segíthet az orvosnak, ha ismeri a gyerek betegségének tüneteit Gyakran kérdezik a szülők az újszülött csecsemők látogatásakor : — Vajon észreveszem-e, ha gyermekem beteg lesz? — Egészen biztos. — nyugtatjuk meg az édesanyákat. Az anya az egész napot a gyermekkel tölti, eteti, ápolja, tehát megfigyeli, lassan minden mozdulatát, minden rezzenését megismeri, tudja, hogy mi mit jelent, így természetesen észreveszi, ha valami nincs rendben ha étvágytalanabb, ha nyűgösebb. A gyermekek betegségére nem egyformán reagálnak a szülők. Van, aki a legkisebb panasszal az orvoshoz rohan, mások későn jelentkeznek, vagy ami a legrosszabb, a szomszéd- asszony tanácsát fogadják meg, s maguk kezdik el gyógyítani a csecsemőt, holott azt sem tudják, hogy mi baja van. Természetesen, amíg az orvos megérkezik, tehetünk mi is néhány dolgot gyermekünkkel, hogy legalább az állapota ne romolják. Ilyen például a lázcsillapítás. Ha melegebbnek érezzük a gyermeket, ez még egyáltalán nem biztos, hogy lázat jelent, ezért mindenkor mérjük meg a hőmérsékletét. A lázmérés csecsemőnél nem veszélytelen dolog, a lábakat villafogással rögzítjük, nehogy eltörjön a hőmérő. Ha magas lázról van szó, akkor leghelyesebb a langyos törzsborogatás, amíg az orvos megérkezik, de ha van erre a célra lázcsillapító kúpunk, adjunk a gyermeknek. Láz esetén mindig jó, ha gyakran teáztatunk, a lázas beteg ugyanis sok folyadékot kíván. Vannak azonban olyan esetek, amikor a láz nem csillapítható kúppal, mert például hasmenése van a gyermeknek. Ilyenkor mindig várjuk meg az orvosi utasítást, mert a tabletta mennyiségét az orvos határozza meg. Ha többször hányt a csecsemő, és sok folyadékot veszít, ezt feltétlenül pótolnunk kell teáztatással. Először csak néhány kávéskanállal adjunk a csaknem hideg citromos teából. Tíz perc múlva ismételjük meg. Ha újabb hányás nem következik be, akkor a mennyiséget lassan emeljük. Soha ne akarjunk egyszerre sok folyadékot megitatni, ez úgyis reménytelen marad. Természetesen más az olyan hányás, ami azért van, mert a csecsemő túl sokat evett, de ezt az anya általában amúgy is látja. Ugyancsak szükséges a folyadékpótlás hasmenés esetén. Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy az orvos rögtön tud menni a beteg gyermekhez. A szülő sokat segíthet azzal, hogy megfigyeli a gyereket, akiről aztán referálhat az orvosnak. Mit figyeljünk meg ilyenkor? A gyermek általános állapotát, milyen a kedélye, az étvágya. Hányszor mértünk lázat, milyen volt a hőmérséklete? Milyen gyógyszerrel csillapítottuk, használt-e. Hasmenéses csecsemőnél fontos, hogy egy ilyen pelenka kéznél legyen. A gondos megfigyelés az orvos munkáját megkönnyíti. Sholcz Lujza Kismamáknak - nagymamáknak Elengedjük-e a táborba? Némethéknek beutalót kínáltak a munkahelyükön. Gyerméküdülőbe, a tízéves Géza részére. A szülők bizalmatlanul fogadták az ajánlatot. Elengedni az ország másik végébe. Ki tudja, vigyáznák-e ott rá? Milyen körülmények között lesz? Itthon mindentől féltve óvták, s a közeli rokonságon kívül még nem is volt el a háztól. Nem érzi-e ott majd nagyon egyedül magát, kibírja-e két hétig a szülei nélkül? Bizonyára sok szülőben megfordulnak ezek a gondolatok, amikor először engedi el gyermekét a nyári táborba, SZOT-üdülőbe. Jogos-e az aggodalom? Nem! De nézzünk közelebbről egy tábort! Évente 34 ezer gyerek nyaral az ország legszebb részein (Balaton, Mátra, Lővérek) működő csaknem másfél tucat SZOT- gyermeküdülőben. Zömmel a nyári vákáció hónapjaiban, de sokban a szorgalmi időszakban is folyik gyógyüdül- tetés. A nyári két hétre a beutaló ára 140 forint, értéke ezer forintnál is több. Az egv napra jutó étkezési nyersanyagnorma gyerekenként 25 Ft. Válogatottan finom falatokkal Várja minden üdülőtábor kis beutaltjait. Hús mindkét főétkezésnél van, mindennapos a torta, a fagylalt, a gyümölcs. Éhesen egy gyerek sem kel fel az asztaltól. Sőt, némelyik éppen a mértéket veszti el, és evésben kel versenyre társaival. Ha mégis rosszul végződik a próbálkozás, saját tábori orvos és védőnők állnak készenlétben, hogy ellássák a kis mértékteleneket. Életkor szerint a 7—14 évesek kaptak beutalót. Az alsótagozatos csoportoknál külön gondozónők segítenek a tisztálkodásban, a holmi rendben tartásában. Sátor ma már nincs az üdülőkben. Helyettük az időjárás viszontagságai ellen is védő pavilonokban laknak azok a gyerekek, akik a kastélyban már nem fémek'el. Mivel telik el a két hét? Kirándulás, sportversenyek, járőr- és akadályverseny. Tábori ki mit tud és tréfás vetélkedő. Tv-nézés és filmvetítés. Szóval az unalom a kapun kívül marad. Hamar elszalad a két hét, szinte észrevétlen. A sokféle helyről összegyűlt gyerekekből sokszor valódi közösség ko- vácsolódik ez idő alatt. Barátságok szövődnék, amelyek nem érnek véget a táborkapunál, levélváltással, találkozással folytatódnak. Minden kellemes együttlétnek van valami sajátos, egyszeri hangulata, így a táborozásnak is. Nem minden gyerek érzi meg, ehhez fogékonyság, őszinte kitárulkozás kell. Hajlandóság az azonosulásra. Amelyik gyerekben megvan ez a képesség — és sokban megvan —, annak számára életreszóló élményt jelent a táborozás. Valójában, amit a SZOT- gyermeküdülőkről írtunk, az bármely szakszervezeti vagy vállalati üdülőre is vonatkozik, hisz ma már egységes programmal működnek ezek a létesítmények. Mindegyik az úttörőtáborokban szokásos napirend, kétheti terv szerint bonyolítja le az üdültetést. Ma már az úttörők is állandó és kiépített táborhelyekre mennek, sátor helyett épületekben laknak. Az időjárás viszontagságai, az esős, hideg idő nem veszélyezteti a gyerekek egészségét. Minőségileg ezekben a táborokban is az elfogadhatónál magasabb szintért van a koszt, hiszen vagy saját konyhát tartanak fent, ahol szakemberek főznek, vagy a közeli vendéglátóipari egységből hozatják az ételt. A hajdani vad- romantika, amikor a gyerekek főzték az ebédet, vacsorát egy-egy áldozatkész mama felügyelete alatt, már csak a szülők emlékeiben él. A. L. HUMOR A rendőr észrevesz egy turistát, aki nehéz teher alatt görnyed: egy „Plymouth felé” feliratú útjelző oszlopot cipel. — Hová viszi ezt az oszlopot? — csodálkozik a rend őre. — Plymouthba megyek, és nem akarok eltévedni, biztos úr! • * * — A mi cégünknél — oktatja az irodavezető az új alkalmazottat — sokat törődnek a tisztasággal. Mielőtt belépett, gondosan megtöröl- te a lábát az ajtó előtt a lábtörlőben? — Igen, signor, persze. — A második követelmény pedig az igazmondás. Ott ugyanis nincs is lábtörlő! • • * — Attól tartok, önnek büntetést kell fizetnie ezért a sügérért, amelyet kifogott — mondja a halásznak a felügyelő. — Ennek a halnak a fogási idénye már véget ért. — De hát eszem ágában sem volt kifogni, felügyelő úr! A dolog úgy áll, hogy ez a gaz hal leráncigálta a horgomról a csalétket, alighogy bevetettem a vízbe. Ezért elhatároztam, inkább kihúzom a gazfickót, hadd úszkáljon a vödörben, amíg én befejezem a horgászást! * * * Az asszony sokáig ül az asztalnál és közben folyton számítgat valamit a papíron. — Jeannette, mit számolsz folyton? — kérdezi a férje. — Ne is kérdezd! Ma hat frankot fizettem virágföldért, és most szeretném tudni, mennyibe kerülne az egész földgömb, ha megvenném virágföldnek. • * * A kisfiú találkozik a nagyfiúval, aki az ő nővérének udvarol. — Láttam ám, amikor átölelted és megcsókoltad Ma- ryt — jelenti ki a kisfiú. — Psz-vszt, ne ordíts, itt egy dollár, nesze. — Köszönöm, itt van neked ötven. cent. — M'ért adsz vissza? — Hát mert én mindenkitől uavanannyit kérek: ötven centet!
