Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

O 1978. május 27., szombat IZHîlUKfiltJ Kitüntették Ami nehezebb, mint Attila sírját megtalálni a gyulai gimnáziumot Május 26-án, ünnepi tan- testületi értekezlet keretében értékelték a gyulai gimnázi­umban a közelmúltban meg­rendezett iskolai jubileumi ünnepség eseményeit. Elöljá­róban Janecskó János igaz­gató szólt a 75 éves évfor­duló előkészületi munkáiról, az iskola tantestületének és diákjainak lelkiismeretes, egy éven át tartó gyűjtő­munkájáról. Mint mondotta: — „Az évforduló komoly feladatot rótt a tantestületre. Fel kellett kutatnunk a régi diákok lakóhelyét, levelezés útján dokumentumokat sze­reztünk. Az iskola 75 évéről szerkesztett tartalmas és si­kert aratott emlékkönyv kü­lönösen 'Miskolczy László tanár érdeme. Az iskolatör­téneti kiállítás anyagának összegyűjtése is a testület feladata volt. Lelkiismeretes munkájáért ki kell emel­nünk Miskolczy Lászlóné vá­logató, tervező munkáját. Az eseménysorozat egyik legsi­keresebb rendezvénye az öregdiákok képzőművészeti kiállítása lett, amely színvo­nalával sokáig emlékezetes marad az ünnepségre érke­zett vendégeinknek. Az ün­nepélyre közel 300 öregdiák jelent meg az ország min­den részéből.” Az iskola igazgatója vége­zetül megköszönte a városi tanács, a városi pártbizott­ság és a megyei tanács se­gítségét. Ezután Dér Lajos, a városi tanács elnökhelyettese emel­kedett szólásra. Rövid ösz- szegzésében a következőkép­pen szólt az emlékünnep­ségről : „Megállapíthatjuk, hogy a város legrangosabb középiskolája fennállásának 75 éves jubileumi ünnepsé­ge külsőségekben mértéktar­tó, de tartalmában annál reprezentatívabb, gazdagabb volt.” A tantestület kiemelkedő irányító, rendező, közremű­ködő munkájáért „Gyula város Tanácsa V. B. Díszok­levele” kitüntetésben része­sült. A díszoklevelet Dér La­jos adta át az intézmény igazgatójának, Janecskó Já­nosnak. Végül Albel Andor, Gyula városi KlSZ-bizottsá- gának titkára az Edzett If­júságért mozgalomban és a nyári építőtáborok szervezé­sében végzett kiemelkedő munkájáért a KISZ KB KISZ érdemérem kitüntetést nyújtotta át Szigeti István­nak, az iskola testnevelő szakos pedagógusának. B. S. E. Dér Lajos tanácselnök-helyettes nyújtotta át az elismerő díszoklevelet Janecskó János igazgatónak Fotó: Veress Erzsi TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 22. Sok tünekednivaló időm nem akadt, Marsigli úgypa- rolázott el tőlem, hogy amit mondott, megmondott. Men­jek csak vissza egy kalauz­zal a szálláshelyemre, az majd vezeti visszajötte után a többit. A gvardián miatt se fájjon a fejem, mert an­nak van ez a lómanőver olyan érdekében, mint a ke­resztes hadaknak, hisz álta­luk nyeri vissza Osanád is egykori mivoltának fényét. Ha nem hoz győzelmet a keresztesek csapata az oz- mánság fölött, hát Elzevir Jakab is eheti tovább az al­sóvárosi ferencesek kegye­lemkenyerét. Visszalüktetek egy magyar kalauzzal a peregi puszták­ba, telik egy naip a másik után, magamban vagyok. Már azt hittem, tán megvál­toztatta nézetét a gróf, ami nem baj, hiszen eddig is kenyeret ettem, tán kijut ez­után is, ami nekem kell. Hanem így a napokig va­ló dévánkozásom egyik est­hajnalán csak fölnyerít az én Basám, vágdossa a fülét előre-hátra, súgta, hogy jön­nek. Én le is feküdtem, el is aludtam, mert a Basa sza­vában az is benne volt, hogy odébb vannak ám még, de messzire. Hajnalban aztán hallom _ az ökrösszekerek csöngőinek szavát. Délre odaértek a málhák, szénás­szekér épp száz, abrakos meg ötven, tizenkét váltókocsin jöttek az iparok, nyergesek, kovácsok, felcserek, húsz szekéren a sátorok, harmin­con a szakácsaik, kenyérsütő- getők. A lovak is jötték olyan hullámverésekben, ahogy árvízkor támad a Ti­sza, ha a szél is segít neki. Két hét eltellett, mire ezt a rengeteg lóságot, hadinépet elraktuk a pusztában. Pereg- tői északra, a kígyósi lege­lők szittyósaira tettük a be­tegeket, idébb a fiasokat. Magunk körül a remondá- kat, amiket idomításra szán­tunk, Makó felüli oldalakra Baráti kör alakult az orosházi múzeumban Január elseje óta Beck Zoltán az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatója. Az elmúlt közel fél esztendő tapasztalatairól és a múze­um közeli-távolabbi tervei­ről kérdezzük. Válaszában elsőként orosházi kötődését említi, hiszen 1957-ben ke­rült tanárként az orosházi gimnáziumba, ahol hamaro­san kialakult kapcsolata a múzeumi munkával is. — Rendszeresen kezdtem írni a múzeum évkönyveibe, később az Orosháza Törté­nete monográfia szerzői kö­zött is szerepeltem. így kez­dődött a kapcsolatom a hely- történeti kutatással és min­den mással is, mely a mú­zeumi tevékenység része. Igen sok és hasznos útmu­tatást kaptam Nagy Gyulá­tól, a múzeum fél esztendő­vel ezelőtt nyugdíjba vonult igazgatójától, amiért most is köszönettel tartozom. 1963- ban lettem muzeológus, ez az időszak öt évig tartott, majd 1973-tól 1977-ig újra, amikor a megyei múzeumi igazgatóságon a közművelő­dési osztály vezetését bízták rám. Ezt váltottam fel az orosházi múzeum igazgatásá­val, ez év január elsején. Mit tart az itteni múzeu­mi munka legfőbb jellemzői­nek? — Azt a kettős feladatot, hogy mind szélesebb körű és elmélyültebb tudományos munkát végezzünk (pgrsze ehhez munkatársakra lesz szükség), valamint azt, hogy a múzeum hasznos és meg- illetően nagy részt vállaljon a közművelődésből. Itt al­címként megjelölhetném a munkásművelődést és az is­kolákkal való állandó kap­csolatot. Hogyan kezdte Oroshá­zán? — Megkerestem a szocia­lista brigádokat, személye­sen is sokat és levélben. Rendezvényeinkről, múzeumi eseményeinkről mindig tud­nak, és azt is tudják, hogy elvárjuk őket. A hívó szó­nak máris értelme mutatko­zik, alkalmi kiállításainkon mind több a munkáslátogató, és az iskolák is igencsak reprezentálják magukat. Mi több, nemcsak a város isko­a csikóméneseket, abból is volt öt csorda. Azokon túl a monyasméneseket, két teljes négyszázas lett ki belőlük. Utánuk a volt csatalovak csapatait, aztán a szűzméne­sek következtek Rákos alatt. Én kétamnyi lótól sem ir­tóztam volna annyira, mint a kísérő katonaságtól. Az is kitett 350 embert, szakácsos- tól, kenyérsütősrtől, mesteres- től. Alig egy hét alatt na­gyon megváltozott a félel­mem felőlük. A tábormester egy morva ember, bizonyos Korbász Stefán nevezetű, ka­pitány rangú. Tartott olyan rendet, a szedelék nép sze­líden polygott keze alatt, akár ősszel a légy. A törzs hat sátorban itt lakott a peregi magosulato- kon, a többi mind a szolgá­lati helye szerint kijelölt té­ren. De reggelente, ha vasvil­la esett is, szigorú parancs­osztások estek. Dicséretek, meg bot, deresen kimérve. Hetven parancsnok állt a sátrak előtt, várta Korbász kapitány szavát. Azután kö­vetkeztek a früstökölések, azután a szemlék, ménesről ménesre, ki mikor volt so­ron. Korbász elvárta, hogy reggeltől estig vele legyek. Ügy festettem én közöttük, mint kóbor fehér galamb a varjak közé keveredve. Ha­muszín gatyában, fekete laj- . biban, nagyszélű kalapban álltam a katona urak között egyedül, míg osztogatták a parancsot. Részlet az orosházi múzeum várostörténeti állandó kiállítá­sából Fotó: Gál Edit Iáit hívjuk, szeretnénk, ha a járás iskolái is megfelelő partnert találnának a múze­umban, hiszen oktató-nevelő munkájukban ezek sem nél­külözhetik a történelmi múlt tárgyi emlékeinek élményt nyújtó összességét. Egyszóval: a társadalmi bázis kialakítására töreked­nek. Milyen formákat vá­lasztanak még? — Az egyik legjobban be­vált forma az, ha múzeuma­ink megszervezik, megalakít­ják baráti köreiket. Ez a közelmúltban Orosházán is megtörtént, április 23-án ala­kultunk. Az alakuló gyűlé­sen 49 múzeumbarát vett részt, megválasztottuk a ve­zetőséget, és kimondtuk azt, hogy az orosházi kör a me­gyei múzeumbaráti kör he­lyi tagozataként működik, i ■ Ez a Korbász amilyen szi- | gorral fogta a katonák gyöp- ! Ifijét, olyan jókedvű volt a ; közvetlen embereivel. Nem is ■ nevezték másképp, mint ! Szepinek. Cserében ő meg 5 Matyizott engem. Tudott • magyarul. Három évet szol- S gált Győrben. Ügy aprította ■ a szavaikat, mint rossz boj- | tár a lovat. Ustorral, kard- f dal vágta. De jól állt neki. ! A bort se utálta, rágatla- j nul nyelte, a hasával amúgy S sem volt haragban. Volt : olyan erőben, akármi vé- ; kony derekú ló összeesett S alatta. Ahogy teltek a hetek egy- | más után, neki izeledtünk a j dolognak valahányan. A né- j pesség is szaporodott a tábor ■ körül. Földbe ásott kondé- j rokban főztek ezek a szede- ■ lék szakácsok olyan ízű été- • leket, illatuk elszolgált heted- ; hét határokon túlra. A sok ■ lerombolt falu, annak szét- ! bújdosott lakossága mind S ide csalódott általa a tábor • köré. Eleinte csak egy-két ■ férfiember Kondoros égett : falai közül. Aztán Kétsop- | rony, Simánd, Pankota, Jenő •' is kiadta elszéledt éheseit. S ■ Mikor Korbász rájött, hogy ! idegen drancosok szolgálnak : a tábor körül, nagyon beszi- ■ gorodott. Maga elé kísértette S őket, akkor már lehettek : vagy ötvenen. Negyven fér- • fi és tíz nőszemély, s épp ! száz botütéssel a farukon S szét akarta zavartatni őket. • ■ önálló tervekkel. Három szekciót szerveztünk: hely- történetit, irodalmit és nép­rajzit. Azt is elfogadtuk, sőt javasoltuk, hogy a baráti kör az orosházi járásra ki­terjedve dolgozzon, tagjait innen toborozza, eseményei t- rendezvényeit a járás lehe­tőségeit figyelembe véve szervezze meg. Az első ösz- szejövetelen fogadtuk el azt az elgondolást, hogy hagyo­mányossá váló kiállítássoro­zaton mutatkoznak majd be a községek, az első kiállí­tást 1979-re tervezzük. A ki­állításokkal kapcsolatos anyaggyűjtést segíti majd az, hogy nyaranta ifjúsági nép­rajzi táborokat hirdetünk, ezekben elsősorban a soron következő község népéleté­nek milltj át térképezzük fel, gyűjtünk anyagot, tárgyi dokumentumokat. Mi lesz a legközelebbi je­lentősebb esemény? — Június 9-én névadónk, Szántó Kovács János halá­lának 70. évfordulóján ün­nepséget rendez a baráti •kör, és megkoszorúzzuk a névadó szobrát, múzeumunk kertjében. Emlékbeszédet Káplár János, a baráti kör elnöke mond. Van-e újabb híre a Dar­vas József-emlékházzal kap­csolatban? — Igen, mégpedig az, hogy a Darvas József irodalmi emlékház megnyitásának előkészítése, berendezése fo­lyamatban van, számítunk arra, hogy az érdeklődőknek nem kell sokáig várni a ház felavatására. Egyelőre az átalakítás, és az épület rendbe ho^ásájnak nehézsé­geivel küzdünk, Tudvalevő, hogy kivitelezőt találni ma nehezebb, mint választ adni a nagy kérdésre: hol lehet Attila sírja? A tréfán túl: bizakodunk, mert Darvas Jó­zseffel, Orosháza szülöttével szembeni adósságunk az em­lékház megnyitása, szeret­nénk mihamarabb megtenni a kötelességünket, és átad­ni a köznek ezt a méltó em­lékhelyet. Mire készül, mint helytör­ténész, pillanatnyilag? — Megemlékezést írok az orosházi Petőfi dalárdáról, a Köröstáj kulturális melléklet számára. Köszönjük, várjuk. Sass Ervin HANG­SZÓRÓ Vita Csütörtökön késő este a Kossuth adó sugározta a Du­nánál. .. című műsort. A tör­ténelmi figyelő ezúttal Vitá­ink az agrárszocializmusról címmel indított beszélgetés­sorozatot, amelyben történé­szek emlékeztek az 1891-ben kezdődött magyarországi pa­rasztmozgalmakra. Kár, hogy csak a késői órában, este 9 után került adásra a műsor, hiszen történelmi múltunk ezen izgalmas szakasza szé­lesebb körű érdeklődésre is igényt tartana. A mikrofon előtt megszólaló történészek a Viharsarok forrongó életé­nek számos, kevésbé ismert mozzanatára hívták fel a fi­gyelmet, bár — sajnos — voltak a műsornak el nem hallgatható gyengéi is. Nem tartom szerencsésnek például, hogy a résztvevők a kelleté­nél többet hangoztatták a beszélgetés vita jellegét. Mindenki állandóan össze­gezte, hogy mivel ért egyet és mivel nem, darabokra szabdalva néhány olyan fo­lyamatot is szembeállítottak egymással, amelyek a dia­lektikus fejlődés törvényei szerint összetartozók. Kimó- doltnak hatott ezért az a „sarkalatos” kérdés, hogy az agrárszocialista mozgalmak gyökere visszanyúlik-e a ko­rábbi paraszti elégedetlensé­gekbe — akár az 1848-as földosztás elmaradásáig —, vagy minőségileg új jelen­ségről, az ipari dolgozók szociáldemokrata mozgalmá­nak faluba való kisugárzásá­ról van-e szó? Pedig ha új tartalommal bővül egy moz­galom, attól még az előzmé­nyei elvezethetnek nemcsak félszáz évvel korábbra, de akár Dózsa György idejébe is. Ha pedig a beszélgetők­nek nem azonos a vélemé­nyük valamely részkérdés­ről, azért még nem szüksé­ges unos-untalan hangsú­lyozni, hogy „most vitatko­zunk”. Mondja el mindenki a maga gondolatait, áztán a hallgató eldönti, hogy vitát hallott-e, vagy pedig azonos jelenséget mutattak be más­más szempontból. Bár csak az első része hangzott el egy beszélgetés­sorozatnak, ám az agrárszo­cialista mozgalmak közvet­len előzményei között jó lett volna, ha mindjárt a kezdet­ben kiemelnek két fontos dolgot. Nevezetesen, az 1870- es évektől elhúzódó agrár­válságot, amely elsősorban a nincstelen mezőgazdasági proletárokat és a szegény­parasztságot forradalmasí­totta. A műsorban ugyan nem hangzott el, de — sze­rintem — azt is mindjárt a kezdetben ki kellett volna emelni, hogy az 1890-es évek elejére befejeződött a nagy folyószabályozások és vasút­építések kora, így a kubiko­sok sok ezres hada maradt munka nélkül. Olyan embe­rek kerültek vissza a falusi szegénység közé, akik or­szágjáró munkáik során megismerkedtek a haladó eszmékkel és sorsukon ta­pasztalhatták a szervezett összefogás erejét. Formai ellentmondásait le­számítva rendkívül tanulsá­gos volt Hanák Péter csü­törtökön kezdődött műsora.' A viharsarki megmozdulá­sokra emlékezve különösen szemléletes volt az az ész­revétel, amely az Orosháza— Csorvas—Békéscsaba közötti képzeletbeli tengely köré csoportosította a mozgalom legkövetkezetesebb magját. Hallottunk még a battonyai megmozdulásokról, Szántó Kovács János peréről és a korabeli főszolgabíró riadt jelentéseiről. S ha a vitat- kozgatás helyett a történel­mi múlt mélyebb feltárását ígérik a további beszélgeté­sek, akkor érdemes lesz oda­figyelni a Történelmi figyelő soron következő műsoraira. (Andódy)

Next

/
Thumbnails
Contents