Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
O 1978. május 27., szombat IZHîlUKfiltJ Kitüntették Ami nehezebb, mint Attila sírját megtalálni a gyulai gimnáziumot Május 26-án, ünnepi tan- testületi értekezlet keretében értékelték a gyulai gimnáziumban a közelmúltban megrendezett iskolai jubileumi ünnepség eseményeit. Elöljáróban Janecskó János igazgató szólt a 75 éves évforduló előkészületi munkáiról, az iskola tantestületének és diákjainak lelkiismeretes, egy éven át tartó gyűjtőmunkájáról. Mint mondotta: — „Az évforduló komoly feladatot rótt a tantestületre. Fel kellett kutatnunk a régi diákok lakóhelyét, levelezés útján dokumentumokat szereztünk. Az iskola 75 évéről szerkesztett tartalmas és sikert aratott emlékkönyv különösen 'Miskolczy László tanár érdeme. Az iskolatörténeti kiállítás anyagának összegyűjtése is a testület feladata volt. Lelkiismeretes munkájáért ki kell emelnünk Miskolczy Lászlóné válogató, tervező munkáját. Az eseménysorozat egyik legsikeresebb rendezvénye az öregdiákok képzőművészeti kiállítása lett, amely színvonalával sokáig emlékezetes marad az ünnepségre érkezett vendégeinknek. Az ünnepélyre közel 300 öregdiák jelent meg az ország minden részéből.” Az iskola igazgatója végezetül megköszönte a városi tanács, a városi pártbizottság és a megyei tanács segítségét. Ezután Dér Lajos, a városi tanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Rövid ösz- szegzésében a következőképpen szólt az emlékünnepségről : „Megállapíthatjuk, hogy a város legrangosabb középiskolája fennállásának 75 éves jubileumi ünnepsége külsőségekben mértéktartó, de tartalmában annál reprezentatívabb, gazdagabb volt.” A tantestület kiemelkedő irányító, rendező, közreműködő munkájáért „Gyula város Tanácsa V. B. Díszoklevele” kitüntetésben részesült. A díszoklevelet Dér Lajos adta át az intézmény igazgatójának, Janecskó Jánosnak. Végül Albel Andor, Gyula városi KlSZ-bizottsá- gának titkára az Edzett Ifjúságért mozgalomban és a nyári építőtáborok szervezésében végzett kiemelkedő munkájáért a KISZ KB KISZ érdemérem kitüntetést nyújtotta át Szigeti Istvánnak, az iskola testnevelő szakos pedagógusának. B. S. E. Dér Lajos tanácselnök-helyettes nyújtotta át az elismerő díszoklevelet Janecskó János igazgatónak Fotó: Veress Erzsi TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 22. Sok tünekednivaló időm nem akadt, Marsigli úgypa- rolázott el tőlem, hogy amit mondott, megmondott. Menjek csak vissza egy kalauzzal a szálláshelyemre, az majd vezeti visszajötte után a többit. A gvardián miatt se fájjon a fejem, mert annak van ez a lómanőver olyan érdekében, mint a keresztes hadaknak, hisz általuk nyeri vissza Osanád is egykori mivoltának fényét. Ha nem hoz győzelmet a keresztesek csapata az oz- mánság fölött, hát Elzevir Jakab is eheti tovább az alsóvárosi ferencesek kegyelemkenyerét. Visszalüktetek egy magyar kalauzzal a peregi pusztákba, telik egy naip a másik után, magamban vagyok. Már azt hittem, tán megváltoztatta nézetét a gróf, ami nem baj, hiszen eddig is kenyeret ettem, tán kijut ezután is, ami nekem kell. Hanem így a napokig való dévánkozásom egyik esthajnalán csak fölnyerít az én Basám, vágdossa a fülét előre-hátra, súgta, hogy jönnek. Én le is feküdtem, el is aludtam, mert a Basa szavában az is benne volt, hogy odébb vannak ám még, de messzire. Hajnalban aztán hallom _ az ökrösszekerek csöngőinek szavát. Délre odaértek a málhák, szénásszekér épp száz, abrakos meg ötven, tizenkét váltókocsin jöttek az iparok, nyergesek, kovácsok, felcserek, húsz szekéren a sátorok, harmincon a szakácsaik, kenyérsütő- getők. A lovak is jötték olyan hullámverésekben, ahogy árvízkor támad a Tisza, ha a szél is segít neki. Két hét eltellett, mire ezt a rengeteg lóságot, hadinépet elraktuk a pusztában. Pereg- tői északra, a kígyósi legelők szittyósaira tettük a betegeket, idébb a fiasokat. Magunk körül a remondá- kat, amiket idomításra szántunk, Makó felüli oldalakra Baráti kör alakult az orosházi múzeumban Január elseje óta Beck Zoltán az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatója. Az elmúlt közel fél esztendő tapasztalatairól és a múzeum közeli-távolabbi terveiről kérdezzük. Válaszában elsőként orosházi kötődését említi, hiszen 1957-ben került tanárként az orosházi gimnáziumba, ahol hamarosan kialakult kapcsolata a múzeumi munkával is. — Rendszeresen kezdtem írni a múzeum évkönyveibe, később az Orosháza Története monográfia szerzői között is szerepeltem. így kezdődött a kapcsolatom a hely- történeti kutatással és minden mással is, mely a múzeumi tevékenység része. Igen sok és hasznos útmutatást kaptam Nagy Gyulától, a múzeum fél esztendővel ezelőtt nyugdíjba vonult igazgatójától, amiért most is köszönettel tartozom. 1963- ban lettem muzeológus, ez az időszak öt évig tartott, majd 1973-tól 1977-ig újra, amikor a megyei múzeumi igazgatóságon a közművelődési osztály vezetését bízták rám. Ezt váltottam fel az orosházi múzeum igazgatásával, ez év január elsején. Mit tart az itteni múzeumi munka legfőbb jellemzőinek? — Azt a kettős feladatot, hogy mind szélesebb körű és elmélyültebb tudományos munkát végezzünk (pgrsze ehhez munkatársakra lesz szükség), valamint azt, hogy a múzeum hasznos és meg- illetően nagy részt vállaljon a közművelődésből. Itt alcímként megjelölhetném a munkásművelődést és az iskolákkal való állandó kapcsolatot. Hogyan kezdte Orosházán? — Megkerestem a szocialista brigádokat, személyesen is sokat és levélben. Rendezvényeinkről, múzeumi eseményeinkről mindig tudnak, és azt is tudják, hogy elvárjuk őket. A hívó szónak máris értelme mutatkozik, alkalmi kiállításainkon mind több a munkáslátogató, és az iskolák is igencsak reprezentálják magukat. Mi több, nemcsak a város iskoa csikóméneseket, abból is volt öt csorda. Azokon túl a monyasméneseket, két teljes négyszázas lett ki belőlük. Utánuk a volt csatalovak csapatait, aztán a szűzménesek következtek Rákos alatt. Én kétamnyi lótól sem irtóztam volna annyira, mint a kísérő katonaságtól. Az is kitett 350 embert, szakácsos- tól, kenyérsütősrtől, mesteres- től. Alig egy hét alatt nagyon megváltozott a félelmem felőlük. A tábormester egy morva ember, bizonyos Korbász Stefán nevezetű, kapitány rangú. Tartott olyan rendet, a szedelék nép szelíden polygott keze alatt, akár ősszel a légy. A törzs hat sátorban itt lakott a peregi magosulato- kon, a többi mind a szolgálati helye szerint kijelölt téren. De reggelente, ha vasvilla esett is, szigorú parancsosztások estek. Dicséretek, meg bot, deresen kimérve. Hetven parancsnok állt a sátrak előtt, várta Korbász kapitány szavát. Azután következtek a früstökölések, azután a szemlék, ménesről ménesre, ki mikor volt soron. Korbász elvárta, hogy reggeltől estig vele legyek. Ügy festettem én közöttük, mint kóbor fehér galamb a varjak közé keveredve. Hamuszín gatyában, fekete laj- . biban, nagyszélű kalapban álltam a katona urak között egyedül, míg osztogatták a parancsot. Részlet az orosházi múzeum várostörténeti állandó kiállításából Fotó: Gál Edit Iáit hívjuk, szeretnénk, ha a járás iskolái is megfelelő partnert találnának a múzeumban, hiszen oktató-nevelő munkájukban ezek sem nélkülözhetik a történelmi múlt tárgyi emlékeinek élményt nyújtó összességét. Egyszóval: a társadalmi bázis kialakítására törekednek. Milyen formákat választanak még? — Az egyik legjobban bevált forma az, ha múzeumaink megszervezik, megalakítják baráti köreiket. Ez a közelmúltban Orosházán is megtörtént, április 23-án alakultunk. Az alakuló gyűlésen 49 múzeumbarát vett részt, megválasztottuk a vezetőséget, és kimondtuk azt, hogy az orosházi kör a megyei múzeumbaráti kör helyi tagozataként működik, i ■ Ez a Korbász amilyen szi- | gorral fogta a katonák gyöp- ! Ifijét, olyan jókedvű volt a ; közvetlen embereivel. Nem is ■ nevezték másképp, mint ! Szepinek. Cserében ő meg 5 Matyizott engem. Tudott • magyarul. Három évet szol- S gált Győrben. Ügy aprította ■ a szavaikat, mint rossz boj- | tár a lovat. Ustorral, kard- f dal vágta. De jól állt neki. ! A bort se utálta, rágatla- j nul nyelte, a hasával amúgy S sem volt haragban. Volt : olyan erőben, akármi vé- ; kony derekú ló összeesett S alatta. Ahogy teltek a hetek egy- | más után, neki izeledtünk a j dolognak valahányan. A né- j pesség is szaporodott a tábor ■ körül. Földbe ásott kondé- j rokban főztek ezek a szede- ■ lék szakácsok olyan ízű été- • leket, illatuk elszolgált heted- ; hét határokon túlra. A sok ■ lerombolt falu, annak szét- ! bújdosott lakossága mind S ide csalódott általa a tábor • köré. Eleinte csak egy-két ■ férfiember Kondoros égett : falai közül. Aztán Kétsop- | rony, Simánd, Pankota, Jenő •' is kiadta elszéledt éheseit. S ■ Mikor Korbász rájött, hogy ! idegen drancosok szolgálnak : a tábor körül, nagyon beszi- ■ gorodott. Maga elé kísértette S őket, akkor már lehettek : vagy ötvenen. Negyven fér- • fi és tíz nőszemély, s épp ! száz botütéssel a farukon S szét akarta zavartatni őket. • ■ önálló tervekkel. Három szekciót szerveztünk: hely- történetit, irodalmit és néprajzit. Azt is elfogadtuk, sőt javasoltuk, hogy a baráti kör az orosházi járásra kiterjedve dolgozzon, tagjait innen toborozza, eseményei t- rendezvényeit a járás lehetőségeit figyelembe véve szervezze meg. Az első ösz- szejövetelen fogadtuk el azt az elgondolást, hogy hagyományossá váló kiállítássorozaton mutatkoznak majd be a községek, az első kiállítást 1979-re tervezzük. A kiállításokkal kapcsolatos anyaggyűjtést segíti majd az, hogy nyaranta ifjúsági néprajzi táborokat hirdetünk, ezekben elsősorban a soron következő község népéletének milltj át térképezzük fel, gyűjtünk anyagot, tárgyi dokumentumokat. Mi lesz a legközelebbi jelentősebb esemény? — Június 9-én névadónk, Szántó Kovács János halálának 70. évfordulóján ünnepséget rendez a baráti •kör, és megkoszorúzzuk a névadó szobrát, múzeumunk kertjében. Emlékbeszédet Káplár János, a baráti kör elnöke mond. Van-e újabb híre a Darvas József-emlékházzal kapcsolatban? — Igen, mégpedig az, hogy a Darvas József irodalmi emlékház megnyitásának előkészítése, berendezése folyamatban van, számítunk arra, hogy az érdeklődőknek nem kell sokáig várni a ház felavatására. Egyelőre az átalakítás, és az épület rendbe ho^ásájnak nehézségeivel küzdünk, Tudvalevő, hogy kivitelezőt találni ma nehezebb, mint választ adni a nagy kérdésre: hol lehet Attila sírja? A tréfán túl: bizakodunk, mert Darvas Józseffel, Orosháza szülöttével szembeni adósságunk az emlékház megnyitása, szeretnénk mihamarabb megtenni a kötelességünket, és átadni a köznek ezt a méltó emlékhelyet. Mire készül, mint helytörténész, pillanatnyilag? — Megemlékezést írok az orosházi Petőfi dalárdáról, a Köröstáj kulturális melléklet számára. Köszönjük, várjuk. Sass Ervin HANGSZÓRÓ Vita Csütörtökön késő este a Kossuth adó sugározta a Dunánál. .. című műsort. A történelmi figyelő ezúttal Vitáink az agrárszocializmusról címmel indított beszélgetéssorozatot, amelyben történészek emlékeztek az 1891-ben kezdődött magyarországi parasztmozgalmakra. Kár, hogy csak a késői órában, este 9 után került adásra a műsor, hiszen történelmi múltunk ezen izgalmas szakasza szélesebb körű érdeklődésre is igényt tartana. A mikrofon előtt megszólaló történészek a Viharsarok forrongó életének számos, kevésbé ismert mozzanatára hívták fel a figyelmet, bár — sajnos — voltak a műsornak el nem hallgatható gyengéi is. Nem tartom szerencsésnek például, hogy a résztvevők a kelleténél többet hangoztatták a beszélgetés vita jellegét. Mindenki állandóan összegezte, hogy mivel ért egyet és mivel nem, darabokra szabdalva néhány olyan folyamatot is szembeállítottak egymással, amelyek a dialektikus fejlődés törvényei szerint összetartozók. Kimó- doltnak hatott ezért az a „sarkalatos” kérdés, hogy az agrárszocialista mozgalmak gyökere visszanyúlik-e a korábbi paraszti elégedetlenségekbe — akár az 1848-as földosztás elmaradásáig —, vagy minőségileg új jelenségről, az ipari dolgozók szociáldemokrata mozgalmának faluba való kisugárzásáról van-e szó? Pedig ha új tartalommal bővül egy mozgalom, attól még az előzményei elvezethetnek nemcsak félszáz évvel korábbra, de akár Dózsa György idejébe is. Ha pedig a beszélgetőknek nem azonos a véleményük valamely részkérdésről, azért még nem szükséges unos-untalan hangsúlyozni, hogy „most vitatkozunk”. Mondja el mindenki a maga gondolatait, áztán a hallgató eldönti, hogy vitát hallott-e, vagy pedig azonos jelenséget mutattak be másmás szempontból. Bár csak az első része hangzott el egy beszélgetéssorozatnak, ám az agrárszocialista mozgalmak közvetlen előzményei között jó lett volna, ha mindjárt a kezdetben kiemelnek két fontos dolgot. Nevezetesen, az 1870- es évektől elhúzódó agrárválságot, amely elsősorban a nincstelen mezőgazdasági proletárokat és a szegényparasztságot forradalmasította. A műsorban ugyan nem hangzott el, de — szerintem — azt is mindjárt a kezdetben ki kellett volna emelni, hogy az 1890-es évek elejére befejeződött a nagy folyószabályozások és vasútépítések kora, így a kubikosok sok ezres hada maradt munka nélkül. Olyan emberek kerültek vissza a falusi szegénység közé, akik országjáró munkáik során megismerkedtek a haladó eszmékkel és sorsukon tapasztalhatták a szervezett összefogás erejét. Formai ellentmondásait leszámítva rendkívül tanulságos volt Hanák Péter csütörtökön kezdődött műsora.' A viharsarki megmozdulásokra emlékezve különösen szemléletes volt az az észrevétel, amely az Orosháza— Csorvas—Békéscsaba közötti képzeletbeli tengely köré csoportosította a mozgalom legkövetkezetesebb magját. Hallottunk még a battonyai megmozdulásokról, Szántó Kovács János peréről és a korabeli főszolgabíró riadt jelentéseiről. S ha a vitat- kozgatás helyett a történelmi múlt mélyebb feltárását ígérik a további beszélgetések, akkor érdemes lesz odafigyelni a Történelmi figyelő soron következő műsoraira. (Andódy)
