Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

1978. május 5., péntek 0 Mezőhegyesre látogatott a vietnami delegáció Betelt a szemlekönyv Kondoroson 1878. május 1-én nyílt meg a posta. A századik évforduló alkal­mából postatörténeti kiál­lítást rendeztek a helyi út­törőházban. Az itt látható tárgyak és dokumentumok a budapesi Postamúzeum tulajdonai, melyet erre az alkalomra hoztak Kondoros­ra. Érdekesek a kondorosi bélyeggyűjtő kör és a pos­tahivatal dokumentumai. A 100 év alatt végzett munka eredményeit és gondjait a szemlekönyv őr­zi, mely ebben az évben be­telt és a budapesti Posta­múzeum vette át megőrzésre. A jól működő postahiva­tal 1976. évi munkájáért 1977-től az élüzem címet viseli, s az elmúlt évi ered­ményeiért pedig a Szegedi Postaigazgatóság és a szak- szervezeti bizottság dicsérő oklevelét kapta. A hivatal két szocialista brigádja ezüstkoszorút kapott jó munkájáért. A posta dol­gozója, Zuberecz Mihályné ebből az alkalomból a Ki­váló Dolgozó kitüntetést ve­hette át. A szerda óta Békés me­gyében tartózkodó négytagú vietnami delegáció, amely a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok kapcsolatát tanulmányozza, tegnap, május 4-én délelőtt megtekintette a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeu­mot. Ezt követően a vietnat mi vendégek a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés tevékenységével ismerkedtek, majd a délután folyamán Mezőhegyesre lá­togattak, ahol az állami gazdaság politikai és szak­mai vezetőivel találkoztak. A megyénk mezőgazdasá­gát tanulmányozó vietnami delegáció ma Tótkomlóson és Szarvason tölt hosszabb időt. Árvízvédelem a Körösökön Amint csütörtökön délután Kádár Imre, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság műsza­ki titkárságának vezetője la­punkat tájékoztatta, az el­múlt napokban a folyók ro­mániai vízgyűjtő területén jelentős csapadékmennyiség hullott. Ennek hatására ár­hullám alakult ki a Fekete- és Sebes-Körös magyaror­szági szakaszán. A KÖVI- ZIG csütörtökön reggel 8 órától a víz levonulásának figyelésére első fokú árvíz- védelmi készültséget rendelt el. Délben a folyók árhullá­ma elérte, illetve kismérték­ben meghaladta a másodfo­kú készültségi szintet. Lapzárta előtt kapott tá­jékoztatás szerint a Sebes­és a Fekete-Körös védtölté- seinek jelenlegi állapota biztosítja az árhullámok za­vartalan levonulását. Amint a KÖVIZIG műszaki vezető­je elmondta, a számítógép­pel kidolgozott prognózis szerint a Fekete-Körös ár­hulláma megközelítheti a harmadfokú készültségi szin­tet, ennek ellenére nem in­dokolt jelentősebb létszám és technika készültségbe he­lyezése. keztek a megye amatőr fo­tósai. Április 29-én este az alkotásokat bemutató kiál­lítást Zsibrita Mária, a vá­rosi KISZ-bizottság tagja nyitotta meg, majd Balogh Ferenc, az ifjúsági ház fo­tószakkörének vezetője tar­tott szakmai értékelést. Ezt követően Kovácsné Füredi Enikő átadta a pályázat nyerteseinek a díjakat. Vízi László, a kétegyházi Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet dolgozója így élünk mi munka köz­ben című alkotása nyerte az első díjat, második Szabó László, az ifjúsági ház fotó­szakkörének tagja lett A já­ték öröme című képével, harmadik Dömök Katalin, a Békés megyei Szolgáltató Szövetkezet dolgozója Mé­retkészre című képe, negye­dik helyezett pedig Egri Jó­zsef, a 611. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója Figyelem című ké­pe. A nyertesek komoly ér­téket képviselő OFOTÉRT- ajándékutalványban része­sültek. A verseny magas színvonalát bizonyítja, hogy a zsűri még ezen felül 5 különdíjat is adott ki. Szeghalmi mozaik A Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottsága érté­kelte a megyében folyó szo­cialista brigádok társadalmi munkáját. A szeghalmi Nagyközségi Tanács Május 1. Szocialista Brigádját az elmúlt év jó munkája alap­ján „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntetésben ré­szesítette. A 17-tagú kollek­tíva vállalását teljesítette, s elnyerte a bronzkoszorús jelvényt. Több mint 80 ezer forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a nagyközség építéséhez, szé­pítéséhez. A kitüntetést má­jus 5-én Varga Istvánná, a HNF nagyközségi bizottsá­gának titkára adja át a bri­gád tagjainak. * * * Egy évvel ezelőtt adták át a százszemélyes tanyai álta­lános iskolai diákotthont a nagyközségben. A közelmúlt­ban 25 Somogy megyei pe­dagógust üdvözölhettek az otthonban, akiket Szászfal- vy_ László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója kalauzolt. A láto­gatás a Somogy megyei di­ák- és nevelőotthonok igaz­gatói munkaközösségének to­vábbképzését szolgálta. Képünkön az általános iskolás gyerekek figyelemmel vizs­gálhatják a telefonkészüléket Fotó: Gál Edit A napokban tartották meg a békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osz­tálya, a békéscsabai városi KISZ-bizottság, a Békés megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet, a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház, valamint a KISZÖV Gyo­pár Klubja által az amatőr fotósok számára meghirde­tett munka és ifjúság fotó- pályázat értékelését, s a be­küldött alkotásokból ren­dezett kiállítást. A pályázati felhívásra több mint 100 képpel jelent­Munka és ifjúság fotópályázat Kiváló üzemek, brigádok Mezöberényben Mezőberény és Csárdaszál­lás ipari, mezőgazdasági üze­meinek eredményes gazdál­kodását bizonyítja, hogy az idén két állami vállalat, két- két ipari és mezőgazdasági szövetkezet nyerte el a Ki­váló címet. A sikerhez hoz­zájárultak a szocialista- bri­Közérdekű bejelentésekről Szarvason az-elmúlt öt év alatt 870 közérdekű bejelen­tés érkezett a városi tanács­hoz. Ebből 211 esetben pénz­ügyi fedezetet nem igénylő intézkedés született. Volt tíz egyéni kérelem és 28 olyan kérés, melyet ebben az öt­éves tervben nem tudnak megvalósítani. A bejelentésekből 621-et a tanács 1977. december 31-ig tervezett megvalósításra, melyből 465 megoldódott. A többi javaslatot, kérelmet ez évben folyamatosan oldják meg. Az elmúlt évben a Haza­fias Népfronttal,_. a KISZ- szel és a városi úttörőelnök­séggel együttműködési szer­ződést írtak alá a városi ta­nács vezetői. Így szélesebb társadalmi körben tudják értékelni, kivizsgálni az érintett kérdéseket. Ebben az évben 145 esetben kérték az együttműködő felek az ismételt felülvizsgálatot, kü­lön figyelmet fordítva a költségvetési problémákra és a társadalmi munkára érke­zett megvalósítható javasla­tokra. gádok. A PATEX helyi gyá­ra fennállása óta ez évben tizenötödször lett élüzem. A Béke aranykoszorús szocia­lista brigád pedig megkapta a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. A faipari szövet­kezetnek sincs szégyenkezni valója, hiszen a háromszoros Kiváló cím önmagáért be­szél. A kollektíva jó mun­káját dicséri, hogy a terme­lési érték egy év alatt négy, az export 270, a nyereség 43 százalékkal emelkedett. A május elsejei ünnepségen két dolgozó miniszteri, 16 Kiváló Dolgozó kitüntetés­ben részesült. Ezenkívül hú­szán törzsgárdatagságért aranygyűrűt kaptak. A MEZŐGÉP Vállalat 1- es számú gyáregysége szin­tén komoly feladatokat ol­dott meg az elmúlt esztendő­ben. Bevételi tervüket négy­A kaszapert Lenin Terme­lőszövetkezetnek jelenleg mintegy 200 nyugdíjas és 80 járadékos tagja van. Problémáikkal a termelőszö­vetkezet szociális bizottsága foglalkozik, amely folyama­tosan figyelemmel kíséri az idős tsz-tagok helyzetét. A szociális segély és járadék­kiegészítés összegén kívül a nyugdíjasok természetbeni juttatást is kapnak, így pél­dául tüzelőt, takarmányt. Az idén a segélyezésre fordított összeget 126 ezer forinttal kívánja növelni a termelő­millió forinttal teljesítették túl. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy elnyerték a Kiváló Gyáregység címet. A kollek­tívák közül a Hunyadi nevét viselő szocialista brigád ki­érdemelte a Vállalat Kiváló Brigádja elismerést, de ki­tett magáért a Pattantyús Szocialista Brigád is, amely­nek tagjai különösen az óvodák felújításában jeles­kedtek. A műszaki és vas­ipari szövetkezet a minősé­gi munkával hívta fel ma­gára a figyelmet. Tőkés ex­portjukat 198 százalékkal növelték, a határidőket pon­tosan betartották. Értékel­ték a munkaversenyt a fo­gyasztási szövetkezetnél is. A Berény Áruház József At­tila Szocialista Brigádja bronzkoszorús jelvényt ka­pott, hat üzlet pedig elnyer­te a Kiváló Egység címet. szövetkezet. Ennek nagy ré­szét 64 személy részére ter­vezett járadékkiegészítésre fordítják. Az öregek napjá­nak megrendezése hagyo­mánynak számít. Tavaly pél­dául csaknem 20 ezer forin­tot fordítottak az ünnepség költségeire. 1978-ban a ter­melőszövetkezet további erő­feszítéseket tesz. Az anyagi segítségen kívül ez évben is öregek napja megrendezésé­vel és a nyugdíjba vonulók megünneplésével kívánja ki­fejezni az idős tsz-tagok megbecsülését. Életmód és művelődés lyakran okoz fejtö­rést népművelőknek, I _____|ha egy-egy kiváló mű­v észeti rendezvényre a kö­zönség nem jön el. Mi tart­ja vissza? Nem ér rá? Nem érdekli? Nincs egyértelmű válasz. Kinek-kinek a mindennapi életritmusa, érdekeltsége, elfoglaltsága, hangulata határozza meg végső fokon a részvételt valamilyen ren­dezvényen. Méginkább ér­vényes ez a művelődési fo­lyamatokba való bekap­csolódásra. Fiatal és felnőtt az idő kettős szorításában él : ke­vés a szabad ideje, sok a tenni- és tudnivalója. Mun­kahelyen és otthon sokféle művelődési hatás éri, egy­felől szakmájával, önkép­zésével összefüggésben, másfelől élményre és szóra­kozásra vágyó énjének (sze­mélyiségének) belső szük­ségletéből fakadóan. öm­lesztve kapja a kultúrát minden értelmes ember. Lé­vén televízió, rádió, meg­annyi újság, folyóirat, szakkönyv bejáratos a laká­sába. Nemcsak a szabad idő vé­ges, az emberi befogadóké­pesség is. Megoldás: a meg­fontolt válogatás a művelő­dés-tanulás lehetőségei közt. Csak olyan dolgokat lenne érdemes megnéznünk, meg­jegyeznünk, magunkba fo­gadnunk,' amiből létünk és személyiségünk építkezik. Persze, ez túlzottan ésszerű (programszerű) életvitelt feltételezne. Nagyfokú, már- már ember feletti tudatos­ságra lenne szükségünk. Ám, úgy tűnik, döntéseink­ben gyakran a „véletlen” kap szerepet. Ha meggon­doljuk, ez a véletlen még­sem egészen véletlen ! Ben­ne rejtőzik mindennapi éle­tünk és személyiségünk megannyi „rezdülése” — életkörülménye, kívánalma, terhelése, hangulata, szük­séglete. Két szóval: az életmód emberestül. Végső fokon mindig az életmód határozta meg az ember művelődését. Azt, hogy milyen ismeretre, mi­lyen tudásra, milyen él­ményre van szüksége. Mit bír el az agy és a lélek. Mit érdemes bensőleg ma­gáévá. tenni, legyen az hasznos ismeret, avagy sze­mélyiségépítő művészeti er­kölcsi hatás. A közművelődési pártha­tározat fogalmazta meg át­fogóan az életmód és köz­művelődés közös gyökérből való sárj adását. Kölcsönös feltételezettségét. Egyik üzemben a brigád­művelődés kísérleti rend­szerének ürügyén szakmun­kásokat faggattam : miben áll művelődésük? Vajmi kevés derült ki mindaddig, amíg a brigádművelődés ol­daláról közelítettünk a kér­déshez. Mihelyt az életük­kel járó elfoglaltságról, kedvtelésről érdeklődtem, nagyszerű dolgok derültek ki. Olyanok, amelyek az életmódban és a személyi­ségben egyaránt adottak. Például: kirándulások, or­szágjárások kapcsolódtak a barlangok geológiájának, vagy a régi várak történe­tének ismeretszerzéséhez. Másoknál a kisállattenyész­tés elfoglaltságával, meg a horgászás örömével járó természettudományos tájé­kozódás iránt tapasztaltunk fogékonyságot. Sőt jártassá­got. Mindez természetesen kapcsolódott életükhöz. A brigádművelődés dossziéjá­ban azonban alig szerepelt. A tények és tapasztalatok arra engedtek következtetni, kétféle adósságunk van a művelődés mindennapjai­ban : egyik az, hogy gyakran maguk a brigádta­gok sem tudják, hogy amit szeretettel, kíváncsisággal tanulmányoznak és végezT nek, valójában teljes önmű-, velés. Átfogja a személyisé­get, örömet é': ismeretet egyszerre nyu Ugyan­akkor a szf.-. av időben mozgó egyén természetes megújítója. A másik adós­ság pedig az, hogy a nép­művelők (avagy ezt a mun­kát végző kulturosok) jó ré­sze gyakran nem az élet szálain keresi a művelődést és hasznos időtöltést, ha­nem valami eleve elképzelt „szükségletből” indul ki. A művelődés meghatáro­zója az életmód adta sze­mélyes és társadalmi körül­mény az adott embernél, illetve az adott településen. Ha mindennapi életünkkel és formálódó személyisé­günkkel nem találkozik ter­mészetszerűleg, belső szük­ségletként, akkor kénysze­redett kelletlen, hatástalan a művelődési alkalom. Nem­rég a szocialista brigádveze­tők klubjában említette va­laki, hogy műszak után könnyen elslisszolnak a munkások a foglalkozásról, ha nem vigyáz a rendez­vény szervezője. Ügy gondolom, nem az embereket kéne „elkap­nunk” ilyenkor, inkább a „slisszolás” okait kéne tet­ten érnünk. Ki miért megy el? Mi várja otthon, vagy a lakóhelyén? Szükség van-e arra az ismeretre, melynek megszervezését nem óhaj­totta, csupán „beráncigál- ták” az előadásra? Van-e ideje? Fontosabb-e, ami „meglépésre” ingerli, mint az, ami tartóztatja? Megannyi kérdés. Vala­mennyi az életmód egészé­ben fogalmazódik meg. És ott is nyer feleletet. Közművelődésünk nagy adóssága — alapvető adós­ságai! —, hogy az életmód és művelődés összefüggé­seit csupán általánosságok­ban vizsgálta. Tavaly zajlottak (persze, különösebb „zaj” nélkül) a közművelődési határozatok teljesítését vizsgáló, érté­kelő tanácskozások, községi, járási, városi párt- és ta­nácsi szerveknél. Több be­számolót ismerek. Az a vé­lemény alakult ki bennem: bár mindenről szó van ezekben, a hibákat sem hallgatva el — az egészből mégsem derül ki: hol is tartunk a közművelődés megújulásában? Mennyire szolgálja az életmód alaku­lását, egyáltalán mennyiben összehangolt életünk mű­velődése a művelődés éle­tével? Mik a több , gondok, melyek megoldása nélkül nincs előrelépés? Egyes tá­jak, községek adottságai milyenek? Vagyis a közművelődést nem az életmód részeként, eszközeként vizsgáltuk (bár mindez szavakban elhang­zott), hanem inkább — ön­magában. Ezért nehéz le­mérni, hol tartunk. Az elemzések általában addig jutnak el, hogy „történtek előbbre lépések”, „fejlődés mutatkozik”, a gazdaságve­zetők és tanácsvezetők „hoz­záállása javult” stb. Mind­ez igaz. A kérdezésben azonban itt korántsem áll­hatunk meg. Mert nem pusztán a fejlődés általá­nos érzékelése a dolgunk. Sokkal inkább a fejlődés konkrét lehetőségeinek és megvalósulásainak vizsgá- lása ! A kérdés lényege te­hát az: egy-egy település' közművelődése a helyi adottságok, erőforrások ará­nyában fejlődött-e? , Ami lett, megfelel-e annak, ami lehetett volna?! em kell sietnünk a közművelődés meg­újításában, élethez és személyiséghez igazításá­ban. Évtizedes programot jelöl meg az erre vonatko­zó párthatározat. De már az első lépéseknél sem késle­kedhetünk abban : igazi ös­vényen induljunk! Mond­hatnám, az élet lábnyomait kitapintva szegődjön az em­ber útitársává a művelődés. Haladjon ütemes lépéstar­tásban vele, akár gyorsulni, akár lassúbbodni kénysze­rül. A legfontosabb, hogy mindig serkentse az em­bert. Balogh Ödön Megbecsülik az öregeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents