Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
1978. május 21., vasárnap % A Közművelődési Alapból • ß Ot év alatt — háromszázmillió A Minisztertanács a köz- művelődés irányításának központi összehangolásáról, hatékonyságának fejlesztéséről és a közművelődéspolitika megvalósításának ellenőrzéséről az Országos Közművelődési Tanács közreműködésével gondoskodik. Az OKT, amely 1974 őszén, a közművelődési párthatározat alapján alakult meg, feladatait alapvetően a Tanács és az elnökség ülésein napirendre kerülő előterjesztések, javaslatok megvitatásával, s az ezekkel összefüggő határozatok, állásfoglalások kiadásával és végrehajtásuk ellenőrzésével, segítésével látja el. És feladatkörébe tartozik az 1974-ben létesített Közművelődési Alap elosztása is. Az elosztás megtörtént A Közművelődési Alap összege — a jelenlegi tervciklusban — kereken háromszázmillió. Ennek felét — százötvenmilliót — a közművelődés tárgyi feltételeinek fejlesztésére, másik felét pedig a példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítják. Természetesen a beruházások támogatására rendelkezésre álló százötvenmillió forintot az OKT-hoz beérkezett igények többszörösen meghaladták. Ezért született olyan határozat, hogy támogatást csak azok a beruházások kaphatnak, amelyek a tanácsok V. ötéves tervében szerepelnek, s amelyeknek fedezetét a helyi és egyéb források — a Közművelődési Alap támogatásával együtt — teljes egészében biztosítják. És az is a szigorítások között szerepelt, hogy ezt az összeget csak a tervezett beruházás befejezési szakaszában kaphatják meg az igénylők. Az elosztás megtörtént, mely szerint a Közművelődési Alap beruházási keretéből harminc közművelődési intézmény kap kiegészítő támogatást. Ezek között szerepel néhány regionális hatáskörű, módszertani feladatot is ellátó, ^művelődési központ, tizenkét — zömében munkáslakta — város és tizenhárom község komplex közművelődési intézménye. E beruházások tervezett teljes összege egymilliárd forint, amelyből százötvenmilliót a Köz- művelődési Alap biztosít. Az elmúlt esztendőben a Diósgyőri Vasgyár tizenöt- milliót kapott művelődési központjának építéséhez. Az épülő Szolnok megyei Művelődési Központ és ifjúsági ház nyolcmilliót és öt-ötmillióval támogatta az OKT a komlói színház- és hangversenyterem, valamint a gyöngyösi városi művelődési központ építését. Még ebben a tervidőszakban Gödöllő tizenkétmilliót kap a művelődési központ építéséhez. Sárospatak tízmilliót ifjúsági és művelődési ház, Szombathely ugyanennyit megyei művelődési központ, Mezőhegyes hétmilliót művelődési központ és iskola, a Hajdú megyei Földes község és a Heves megyei Besenyőtelek hat-hatmilliót művelődési ház, könyvtár és iskola megépítéséhez. Öt-ötmillióval részesedik a Közművelődési Alapból az épülő kaposvári ifjúsági és művelődési központ, valamint Tótkomlós, ahol művelődési központ és könyvtár épül. Kecel pedig négymilliót kap épülő nevelési központjához. Ez a felsorolás természetesen nem teljes. A munkások művelődésére A példamutató módszerek és megoldások bevezetésének anyagi ösztönzésére fordítható százötvenmillió forint elosztása más elvek szerint történik. Ebből az ösz- szegből évenként kétszer — összességében átlag harmincmillió — kerül felosztásra. Legutóbb tavaly októberben — a Kulturális Minisztérium és az OKT titkárságának előterjesztése alapján — osztott szét huszonötmillió forintot az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Ebből az összegből a munkások, különösen a szocialista brigádok művelődésének támogatására, munkásszállási ' klubok, munkás- településeken működő művelődési otthonok és könyvtárak berendezésére hatmillió forintot biztosítottak. Így egymillió-hetvenezer forintot kaptak a MÉM gazdaságai és vállalatai, hétszázezret a Jászberényi Hűtőgépgyár területi munkásklubja, ötszázezret a Magyar Hajózási RT, négyszázezret a MÁV Vezérigazgatóságának debreceni körzetében a bejárók klubja, háromszázötvenezret a perkátai művelődési ház és háromszázezret az ÉVIG művelődési központja. ötmillió forintot osztottak szét a kisebb települések könyvtárainak és klubkönyvtárainak korszerűsítésére. Ebből nyolcszázezer forintot kaptak Veszprém megye könyvtárai. A tamási járási könyvtár hatszázezret, Himesháza közművelődési intézményei háromszázhetvenötezret, az al- sószölnöki klubkönyvtár és a csákánydoroszlói könyvtár száznyolcvan-száznyolc- vanezret, a csörötneki klubkönyvtár és a tiszasülyi könyvtár pedig százötven- százötvenezret kapott. Támogatás a kluboknak, könyvtáraknak Több, mint három és fél millió forintot biztosított az OKT elnöksége a betegek, valamint az egészségügyi dolgozók kulturális ellátásának javítása érdekében audiovizuális eszközök beszerzésére, klubok korszerűsítésére, könyvtárak gyarapítására. A művelődési otthonok és klubok szakmai felszereltségére hatmillió forint jutott. A múzeumok — közművelődési tevékenységük szélesítésére — egymillió-hétszázezer, az oktatási intézmények pedig ugyanilyen indoklással egymillió forintot kaptak. S végül az OKT elnöksége — a SZOT kérésére — az üdülők kulturális ellátásának javítását szolgáló audiovi- zuáis eszközökre egymillió- kétszázezer, valamint ismeretterjesztőre további kétszázezer forint támogatást szavazott meg. Pruknér Pál TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 17. Mert jött, a szemem láttára simogatta Viktoromat, s kuncogott, hogy rokoni alapon szeretheti. No, a városban meg ott lakott a vak szultán lánya, Császár Kata, a meg- szalajtott Murád szultáni család leszármazottja. Annak az oltalma alá eresztettem a családom, és én jártam be hozzájuk szombaton esténként. Haragudott is érte Köprüli meg nem is. Mondom néki, beteg az asszony, hát ottan gyógyítgatja Kata néni. * * * Egy év múlva Köprülit elvezényelték temesvári basának, mivel nagyon tudott a várak erődítéséhez. Savoyai Jenő húszezer emberrel ostromolta akkor. De nem mertem visszahozni a családot, mert Kászon, a Köprüli után jövő is hamar szoknya alá kapó hírében állt. Pedig a Koránban világosan meg vagyon az írva, hogy más ember szénáját húzgálni pedig haláli fenyíték, a paradi- dicsom elvesztésének terhe alatt tilos. Hanem ugye, Viktor rájának számított. Jó helyük volt az enyimeknek Császár Kata mellett. Akkora városban, mint Szeged, nem lehetett a törvényeken csak úgy átugrálni, mint Csanádon. így ment teljes nyolc éven által az életem. Hanem Matyi, már lovat ült, egyszer csak sárgulni kezdett, mint őszi fán a levél. De orvos, de minden, ami kell, nem segített rajta. Egy hétről a másikra elvitte a vízkórság. Én kint, asszony bent. Fájt any- nyira a mellem kosara, egész nap vizes agyaggal pakoltam. Az se fogott rajtam. De hogy a baj ne járjon egyedül, Viktor is ágynak esett, nemsokára fődbe tette őt is a bánat. Ügy maradtam, mint az ujjam. A Csanádi külábas ház se tudott éngem magához fogni. Mentem, eleresztett kantárral, amerre a lovam vitt. De se enni, se inni! Ez időben éppen sorozták össze lovainkat, hogy az új fejedelemnek, Rákóczinak kezére hajtsák. A szegedi várat lövette, mert Globitzot akarta belőle kifüstölni. Volt énnékem már akkorára olyan katonatudásom, hogy az ég világon nem bírtam ránézni akármi kardos emberre. Mert mindennek ők az okozói! A járványokat is,az én Matyi fiamra ők hordták össze a világ elrothad fenekéből tán. De indul a lócsorda le Szegednek, az én lovam velük, hisz a testvérei voltak. Beérünk. Forró júliusi nap süt, megyünk a fejedelem sátorához, valahol a ró- kusi .kápolna árnyékában ci- cázott zászlóival a szél. Ez a Rókus a birkavágók városa volt, vagyis a cincároké, de csúfolták kukoricavárosnak is, akik haragudtak az idevalósiakra. Megyünk a fejedelmi sátorhoz, húsz kurucos ruhájú kísér bennünket. Hanem egy püspök, bizonyos Szécsényi Pál nevezetű temesvári főpap mondja épp Rákóczinak, hogy tizenkét napja megválasztották erdélyi fejedelemnek. Közel voltam hozzá. Hordozó széken ült a kápolna árnyékában, de egy öröm nem ragyogott föl az arcán a hírre. Tudhatta a maga embereitől, vagy sem, azon én gondolkodni se érkeztem, mert a püspök kíséretéből mellém lépett a gvar- dián, bizonyos Elzevir Jakab nevezetű, hogy hol vagyok én, amikor mindenütt kerestet? Szolgálatjára vagyok a gvardián úrnak, mondom neki. Osztja is a parancsot, hogy de mindjárt, egy percet se várva — nem volt tekintettel se fejedelemre, se püsHogy többet tudjunk a világról Gyomán tanít 1954 óta. Előbb az általános iskolában, hamarosan pedig a gimnáziumban. Mondhatnák róla, hogy tipikus pedagógusaikat, azért lett ismeretterjesztő is. Mert a vérében van, hogy a pedagógus dolga az iskolán kívül is legalább olyan fontos, mint az iskolán belül. Van ebben a magatartásban valami messziről hagyományozódó, a „nemzet napszámosainak” hivatástudatából, kemény akaratából, szívósságából is, mert szent meggyőződése, hogy az emberek azáltal lesznek jobbak és többek, ha kitágul belső horizontjuk, vagy hogy egészen egyszerűen mondjuk: többet tudnak a világról. Innen pedig egyetlen lépés az ismeretterjesztés, nevezzük ennek, vagy valami másnak, soha nem az elnevezés a lényeg, hanem az, hogy van-e valami a dolgok mögött, hogy mit ér egy közösségben valaki, aki arra szánta magát, hogy tanít, hogy jó szóval oktat, hogy állhatatosan ad magából, másoknak. Nem is tudom, miért ez a nagy bevezető, hiszen Hercz- berger Tibor gyomai tanárról elég volna annyit mondani : idestova negyedszázada, hogy első ismeretterjesztő előadását megtartotta, és soha többé nem volt képes szakítani ezzel. Élete része, életformájának egyik alapvető alkotóeleme, hogy tanári munkáján túl, közben és előtt az egész szarvasi járás ismeretterjesztését kézben tartja, és ő maga is vállalkozik előadásokra. Három évvel ezelőtt a TIT Kiváló Dolgozója lett, a kitüntetés méltó helyre került. Igaz, hogy ezt csak nagysokára, szinte a búcsúzásnál említi. Ez is jellemző Herczberger Tiborra. Ennyiben maradunk. Nem könnyű felvázolni egy járásra kiterjedő ismeretterjesztés minden részletét, még a folyamatot sem, hogy honnan meddig jutottak. Pedig ez a legjellemzőbb. „1973-ban, amikor átvettem a járási titkárságot, 360 előadással zártuk az évadot. Most 700 felett van az előadások száma. Persze, már régóta nem arra törekpökre, elvonszolt a sátorból { —, de induljak Kaszapörre, ; mert egy csapat ló ott vár- : ja a pusztagazdát, ami én le- • szék. Veszteni valóm egy pity- : kegomb nem volt. Csak a : hadilármát hagyhattam ma- ■ gam után, meg a szomorú- : Ságot. Azóta a tájból, ha ki is • másztam, mindig visszaho- : zott a lovam. Szavaira a vezércsődör ■ csöngője csöndített igent. : Egy pisszenetnyit éppen ; hajnalodni kezdett az ég alja. ! — Ládd, egy éccaka elég, S hogy a szegény ember az • életét elősorolja. De minek • is mondom? Vedd úgy, hogy : magamnak soroltam. Kinek : is számolhatnék már el? | Rajtad kívül a kerek világon ! nincsen énnékem senkim. — Itt vagyunk, Matyi bá- ■ tyám körül hároman! Neve- : gye nagy esküvésnek, de én ; kétszáz évig kisbojtárja le- ! szék, hogy eszem abrakos ta- : risznyájába szedjem tudal- 5 másságait. — Köll az néked, gyerök? 5 De igazán? — Akár a falat kenyér! Ha mesei számításba ve- j szem az időt, ahol három ; nap egy esztendő, akkor ép- ; pen háromszáhatvanöt évig * éltünk egy kenyéren. És a i napok a éjszakával oly ész- 5 revétlen ömlöttak együvé, S ahogy a Maros oson a Tiszá- ; ba. Munkának is úgy illett • a napok fordulásaiba, ahogy i vízparthoz a nádas, lóhoz a 5 sörény, csikóshoz a karikás j ostor. (Folytatjuk) Fotó: Veress Erzsi szünk, hogy minél több legyen, hanem arra inkább, hogy minél jobbak, színvonalasabbak legyenek. Hogy a hallgatóság vigyen magával valamit, hogy máskor is szívesen jöjjenek.” Nyolc község a gondja Herczberger Tibornak. Kondoros, Békésszentandrás, Csabacsüd, Endrőd, Hunya, Kardos, Örménykút és természetesen Gyoma. Módszertani tanulmányt érdemelne, ahogyan nekilátott, öt‘évvel ezelőtt. Pedig ő maga meséli, hogy nincs ebben semmi ördöngösség, hacsak az nem, hogy mindenütt meg kell keresni azt az egy embert, akiben hasonló vágyak munkálnak, aki ugyanúgy érzi, hogy a „világító fáklya” nem is annyira szimbolikus dolog, sokkal inkább eleven és kézzelfogható valóság. Aki tudja — mondjuk csak ki bátran: a szívével is — hogy ismeretterjesztőnek lenni egy kicsit hasonlít a misszionáriusok munkájához, hogy erre is csak az vállalkozhat, aki nem adja fel az első kudarcnál, hanem felveszi a kesztyűt, és azért sem hagyja magát. Mert nem önmagáról; sokakról, ezrekről, tízezrekről van szó. Akik, ha csak egyetlenegyszer ráérez- nek a tudás jó ízére, többé le nem szoktathatók arról. „Szép is lenne, ha mindez csak úgy magától jönne. A valóságban sokkal nehezebb. De, hogy egy-egy községben, üzemben egyetlen arra hivatott, alkalmas és befolyással rendelkező ember eldöntheti az ismeret- terjesztés sorsát, azt állítom. És tudom, hogy így igaz.” Ezek szerint Herczberger Tibor mind a nyolc községben jól megtalálta a szövetségeseit, hiszen a szarvasi járásban osztódik a legtöbb TIT-előadás egy lakosra, a statisztika szerint 26. Két éve elsők, elbizakodottságról azonban szó sincs. Valójában azért, mert nem lóverseny az ismeretterjesztés, és 1802-ben Széchenyi Ferenc a nemzetnek adományozta jelentős könyv-, érem- és régiséggyűjteményét és ez lett az alapja nemzeti gyűjteményünknek, amely a hajdani pálos kolostor épületében nyílt meg, 1803-ban. A nemzet ezután fontos ügyének tekintette a gyűjtemény gyarapítását. József nádor országos gyűjtést rendezett egy új épület létrehozására, az 1836-os országgyűlés a városkapun kívül állapította meg felépülésének helyét. Pollack Mihályt bízták meg, aki el is készítette a tervét, az akkori klasszicista stílusban. Igaz, nem azért szervezik, dolgoznak érte, hogy valamiféle versenyt nyerjenek. Az elsőség csak jó érzés, csak további ösztönző. Tehát nem formális ügy, és ez a — nem csekély — statisztikai jelentésekben sem fő szempont. Magyarul : náluk nem fordulhat elő, hogy több látogatót írnak be, mint ahá- nyan valóban voltak, és ha gond-baj van a szervezéssel, az előkészítéssel, egyebekkel, az előadók nem hánynak szemet felette, hanem közük a járási titkárral, segítsen változtatni rajta. „Van még egy titkom, ami koránt sem az, persze. Rendszeresen találkozom és beszélgetek a községi párttitkárokkal, elmondjuk egymásnak óhajunkat, kéréseinket, aztán amikor közös nevezőre jutunk, minden eszközzel a megvalósításért dolgozunk, így lesz — például — szeptemberre Kondoroson TIT- előadók és pártpropagandisták klubja, már a helye is megvan, mi több, 25 ezer forintot kapunk a TIT megyei szervezetétől berendezésre, egyebekre. Egy pompás, 7 ezer forintos diavetítő már Kondoroson van.” Később beszélgetünk arról, hogy a kondorosi, most szerveződő klub a gyomai példa nyomán kapcsolódik majd be az ismeretterjesztés és a pártpropaganda áramkörébe. „Az ötlet eredetileg jász- alsószentgyörgyi. Egy tanácskozáson hallottam, hogy közös klubot szerveztek a pártpropagandisták és a TIT-esek. Elmondtam itthon, hamarosan útra keltünk Jenei Bálinttal, a párt- bizottság titkárával és dr. Krupa Andrással, a megyei TIT-titkárral. Megnéztük, tetszett. Mire hazaérkeztünk, készen állt a terv: Gyomán is legyen hasonló! Lett, és bevált. Ebben az évben tizennégyszer jöttünk össze, negyvenen—ötvenen egy-egy alkalommal. A TIT-központ- tól színes televíziót kaptunk, és már az első év után éreztük a klub hatását, előadóink hasznos vitafórumot, is- meretbővítő műhelyt találtak benne. Kondoros jó nyomon haladhat.” Ahogy telik az idő, ahogy egyre bonyolultabb részlet- kérdésekbe is bocsátkozunk, mind erőteljesebben kibontakozik a kép, a szarvasi járás elsőségének miértje, az a sokoldalú figyelem, kapcsolatrendszer, amit kiépítettek; az ismeretek sokasága, ahogyan tudják, érzik az igényeket; és az is, ahogyan felkeltik azokat. Tiszteletreméltó vállalkozás, méltó élet. „Orvosok, mezőgazdasági mérnökök, tanárok, közgazdászok jönnek és vállalkoznak részt kérni az ismeretterjesztésből. Ha nem is mondják, tudom, ez is egyfajta sikerélmény. Amikor az ember tudja, hogy ad valamit a közösségnek, és talán általa is jobbul a világ. Ha közhely is, de igaz.” a márvány helyett követ tervezett, a szoborcsoport is — amely az orom timpanonján van — rozsdaálló horganyból készült. 1843-ban bontották le az állványzatot az épületről. Belső berendezését is Pollack Mihály tervezte. 1848"ban dicsőséges szerephez jutott a múzeum épülete; a szabadságharc leverése után viszont hatalmas adóval sújtották, amelyet csak a múzeum fenntartása javára rendezett koncertek bevételéből tudtak kifizetni... A Magyar Nemzeti Múzeumról szóló filmet 17 óra 40 perctől látjuk a televízióban. Sass Ervin Mai tévéajánlatunk: Magyar Nemzeti Múzeum
