Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

1978. május 21., vasárnap o IZHilUKTltö flz üvegipar ifjú mesterei Idegen, ám nagyon is hozzáértő kezeknek enge­delmeskedtek a hét végén az Orosházi Üveggyár esz­tergagépei, a lakatosműhely szerszámai. Május 19—20- án ugyanis itt rendezte meg az Üvegipari Művek, az orosházi gyár gazdasági ve­zetésével és KlSZ-bizottsá- gával közösen a fiatal esz­tergályos és lakatos szak­emberek országos verse­nyét, melyet háziversenyek előztek meg az országnak mind a 12 üvegipari gyárá­ban. Az üvegiparban 1970 óta rendezik rendszeresen — összesen öt szakmában — ezeket az egyéni versenye­ket, melyeken 30 év alatti szakmunkások vehetnek részt. Az ötből kettő; az esz­tergályos- és a lakatosszak­ma országos döntőjének volt a színhelye az orosházi gyár. Nagy a sürgés-forgás a két műhelyben; 20 esztergá­lyos, és 20 lakatos fiatal méri össze tudását. Dél­előtt volt az elméleti ver­seny, most pedig a gyakor­lati feladatokat hajtják vég­re a szakmák legjobbjai. Hajdú Károly „hazai pá­lyán” versenyez; az orosházi gyár vasipari-forgácsoló tmk-műhelyében dolgozik, s ő volt a háziverseny győz­tese. — Hetvenöt perc alatt kell egy tengelyt esztergálni, — mondja, miközben befogja az anyagot az esztergagép­be —, a másik munka pe­dig egy üvegforma készíté­se. Ez utóbbi nekem elég idegen, mert mi a műhely­ben egyáltalán nem készí­tünk formákat, csak acél­munkával foglalkozunk. De azért azt hiszem, sikerült. A lakatosműhelyben is feszült figyelemmel össz­pontosítanak a munkadarab­ra a versenyzők, közöttük a négy orosházi fiú — Tarján János — aki­nek ez már nem az első versenye — fel sem pillant, úgy mondja: — Ez egy olajszivattyú- fedél lesz, 240 perc a mun­kaideje. Ha hamarabb el­készülök, plusz pontot sze­rezhetek. Hántol, aztán fut a tusir- laphoz, ellenőrizni, elég si­ma, egyenletes-e már a vas­felület. S hogy végül is a 40 fia­tal közül ki az a tizenkettő — szakmánként a hat-hat legjobb —, aki elnyerte az Üvegipar Ifjú Mestere cí­met, s a vele járó pénzju­talmakat, azt a május 20-i, tegnap délelőtti eredmény- hirdetésen tudták meg a résztvevők : az esztergályo­sok közül az orosházi Zsó- tér János lett az első. Má­sodik Dács László, Sajó- szentpéter, harmadik Pus­kás Tihamér, Orosháza. A lakatosok versenyét Skara Skara Antal, a lakatosok leg­jobbja. Fotó: Veres Erzsi Antal, szintén orosházi fia­tal nyerte (képünkön ő lát­ható), második a pásztói Ba­logh Gyula, harmadik pe­dig az orosházi Tarján Já­nos. A további helyezettek között is több orosházi ver­senyző neve szerepel. A magas színvonalú, szo­ros versenyen tehát jó pél­dával jártak elöl a vendég­látók. Tóth I. Juhtenyésztési társaság alakult A közelmúltban tartotta alakuló ülését Füzesgyar­maton a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet székházá­ban a Körösvidéki Juhte­nyésztési Gazdasági Társa­ság. Munkájában részt vesznek a bucsai, a bihar- ugrai, a dévaványai Arany­kalász és Lenin, az ecseg- falvi, endrődi, a füzesgyar­mati, a Szeghalmi Állami Gazdaság, a Sárréti Tsz, kö- rösladányi, újkígyósi és vésztői termelőszövetkeze­tek. A társaságnak csak­nem 40 ezer anyajuha van. Ez az állomány képezi a jövő fejlesztésének alap­jait. A társaság elnökének Csirik Imrét, a füzesgyar­mati Vöröscsillag Termelő- szövetkezet elnökét válasz­tották, operatív vezetőjé­nek pedig Kenyeres Imre agrármérnököt. „Gyertek hozzánk vendégségbe” Pályabemutaté Orosházán A Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet, a Békés megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a Csongrád megyei és Szeged megyei­városi PTI, valamint a Bé­kés megyei mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák rendezésében mezőgazdasági szakmákból pályabemutatók­ra került és kerül sor a hó­nap folyamán. Tegnap, má­jus 20-án délelőtt 9 órai kezdettel az orosházi mező- gazdasági szakközépiskolá­ban egy új szakmáról, az ál­lattartótelepi gépész és a már ismertebb baromfite­nyésztő szakmából rendeztek Honfoglalok A közelmúlt estéjén félálomból vert fel a te­levízió Jogi esetek mű­sora. Ismételten napi­rendre került a „telek­foglalási” ügy. Egy egész álmatlan éjszakát okozott, de reggelre ki­tisztult minden. Rádöb­bentem, milyen egyszerű, de nagyszerű módon le­hetek telektulajdonos, ugyanis az utóbbi har­minc évben erre nem volt lehetőségem időhi­ány és anyagi háttér hiá­nyában. Nos, ki is néztem három földterületet, amelyeken a következő tíz évben rajta tartom a szemem. Nem árulom el pontos helyüket, mert esetleg az idő lejártával pereskednem kell majd érte. Ezért csak körül­Az egyik itt, szűkebb hazánkban, Békéscsaba mellett található, a gá­ton túl, ahol a kurta- farkú sem túr. Az őszies időjárás és a fagyosszen­tek ellenére méteres a gaz rajta. A kis kulipin- tyó oldalán pereg a va­kolat. Rozsdás lakat fi­tyeg az ajtaján. Még ke­rítés sincs körülötte. Ép­pen ez az apropóm. Mindennap kicihelek egy téglát, s azt egymás mel­lett sorban lehelyezem, mígnem körbe nem éri a telket, s kerítés nem lesz belőle. Tíz év múl­va, ha . bekerítettem, a birtok az enyém lesz. A másik kiszemelt földterület — ezt sem árulom el melyik — egy termelőszövetkezet. Már tavaly feltűnt, hogy egy részét — több hektárt — elfelejtettek megmű­velni, az idén pedig már burjánzik. Gazdája nem kezeli. Ha családom ne­tán olyan népes lesz, ezt fogom megigényelni. A harmadik: nem is olyan messzire innen, itt Kisázsiában van. Egy demilitarizált övezet, vagyis a senki földje. Egy-két girhes kecskén és sivatagi rókán kívül senki sem használja. 1988-ban oda költözöm, s elfoglalom. Talán még olajat is ad a föld mé­lye. Csak egy dologra vá­rok: remélem tíz év múl­va nemzetközileg is el­fogadott lesz a magyar specialitás, s hivatalosan is a nevemre írják. Addig is hallgassunk hollétéről. — jávor — „Gyertek hozzánk vendég­ségbe” címmel iskolaismer­tető rendezvényt. A tartalmas pályabemuta­tót Bagyinka Mihály, a Bé­kés megyei Tanács munka­ügyi osztályvezető-helyettese nyitotta meg, majd a szak- középiskola igazgatója, Fe­kete Sándor tartott szakmais­mertető előadást. Ezután be­mutatták a közel 60 hetedik osztályos tanulónak, a szü­lőknek és általános iskolai tanároknak az iskolát, s a programot — az általános is­kolában elsajátított élővilág- és gyakorlati ismeretekre alapozva —, játékos szelle­mi totóval is színesítették. 10 óra után a vendégekkel üzemlátogatásra indult a vendéglátó iskola, és a Pá­lyaválasztási Tanácsadó In­tézet megyei munkatársai. Olyan üzemeket kerestek fel, ahol a bemutatásra kerülő szakmák nagyüzemi techno­lógiájával ismerkedhettek meg a résztvevők. Így Tót­komlóson, a Tojástermelő Közös Vállalkozás baromfi- telepét tekintették meg, majd ellátogattak az Oros­házi Állami Gazdaság kor­szerű sertéstelepére is. Békéscsabai siker Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács pályázatot hirdetett olyan plakátok tervezésére, amelyek a két keréken közlekedők fokozott óvatosságára és védelmére mozgósítanak. Tizenöt hiva­tásos és 86 amatőr grafikus és festő küldte be pályázatait a bírák elé, akik a Képző és Iparművészeti Lektorátus szakembereiként döntöttek. Megyénkből Jelinek Lajos plakátjai a negyedik helye­zést nyerték el, így a tíz első helyezett között az ő mun­kái is eljutnak az azonos té­májú nemzetközi plakátki­állításra Brüsszelbe. A Köz­lekedésbiztonsági Tanács az idén rendezendő kerékpáros hét alkalmából megjelenteti Jelinek Lajos plakátjait is. Harisnyagyári hírek A gyulai harisnyagyár és a dobozi, valamint a szeg­halmi telep dolgozói a cse­peliek felhívásához való csatlakozás eredményeként a termelékenységet 13,2 száza­lékkal, a minőséget pedig 2,1 százalékkal teljesítették túl a tervezettnél. A 62 szo­cialista brigád közül kettő érte el a vállalat kiváló, egy pedig a gyáregység kiváló brigádja megtisztelő címet. Rajtuk kívül 17 arany, 11 ezüst ; és nyolc brigád bronz fokozatot ért el. Egyéni tel­jesítmény alapján 71-en kapták meg a kiváló dolgozó jelvényt. Három jelentős újítást is elfogadtak az elmúlt eszten­dőben a gyulai gyárban, amelyek bevezetésével csak­nem százezer forintot taka­ríthatnak meg. A „Dolgozz hibátlanul” mozgalom is eredményesnek bizonyult, hiszen a dolgozók számos problémára hívták fel a fi­gyelmet a hatékonyabb ter­melés érdekében. Több mint 300 ezer forin­tot fizettek ki különböző se­gélyként a gyulai gyárban és telephelyein. A főidény­ben nem elegendő SZOT-be- utalót kapnak, s ezen prob­lémát úgy oldják meg, hogy a jóléti alapból vállalati üdültetést biztosítanak. Vggat helyett aatébusz A MÁV Szegedi Igazga­tóságától kapott tájékozta­tás szerint pályafenntartási munkálatok miatt május 22., 23., 24. és 25-én Csárdaszál­lás és Mezőberény állomá­sok között egyes vonatok helyett vonatpótló autóbu­szokat közlekedtetnek. A változás a Budapest József­város pályaudvarról 9 óra 15 perckor, és a Békéscsa­báról 12 óra 25 perckor in­duló vonatokat érinti. Az említett napokon Békéscsa­báról a 6603 sz. gyorsvonat helyett a 6603/b számút közlekedtetik 14 óra 25 per­ces indulással. A változásról bővebb felvilágosítást a vasútállomásokon adnak. Színvonalas amatörök A KISZÖV Békés megyei elnöksége, a megyei szövet­kezeti bizottság és a KISZÖV szakszervezeti bizottsága má­sodik alkalommal hirdetett pályázatot a megye ipari szö­vetkezeteiben dolgozó ama­tőr művészek számára. A második amatőr szövetkezeti képző- és népi iparművé­szeti pályázatra idén 373 al­kotás érkezett, amelyből a hivatásos szakértőkből álló zsűri 115 művet tartott be­mutatásra érdemesnek. A tegnap délelőtt 10 órakor megnyíló kiállításnak a gyu­lai Erkel Ferenc Művelődési Központ adott otthont. A nagyszámú érdeklődő közön­ség előtt Fodor Endréné dr., a KISZÖV Békés megyei el­nökség vezetője mondott megnyitó beszédet. Ezt kö­vetően Kiszely Pál osztály- vezető adta át a kategória­győztesek díjait, majd Koszta Rozália festőművész értékelte a bemutatott alko­tásokat.-V?/ Részlet a kiállításról Fotó: Kovács Erzsi Tíz év mérlege ékés megye Tanácsa értékelte az elmúlt év költségvetési gaz­dálkodásának eredményeit. Ez volt la tizedik év, ame­lyet a megyei tanács és a helyi tanácsok közvetett gaz- daságix-ányítás útján, a ko­rábbinál nagyobb önállóság mellett sikerrel zártak. Tíz év alkalmas a visszapillan­tásra, értékelésre. A tanácsok költségvetési gazdálkodásának két jellem­zőjét említem meg; a köz­ponti irányítást és a helyi önállóságot, a kezdeménye­zést. Az elmúlt (tíz évben mindkettő fejlődött. Gondot jelentett az önálló gazdálko­dás kezdetén a követelmé­nyeknek megfelelő szemlélet kialakítása és a személyi fel­tételek biztosítása. E két fel­tétel nélkül nem lett volna mód a helyi tartalékok fel­tárására sem. Hiszen a ta­nácsoknál alapvető cél a la­kosság érdekeinek érvénye­sítése, az életkörülmények folytonos javítása, a kom­munális, egészségügyi és kul­turális intézményi szolgálta­tás állandó fejlesztése. Hogy milyen sikereket értünk el az elmúlt tíz év alatt, azt nemcsak e sorok keretében lehet értékelni, a lakosság maga saját tapasztalatain ke­resztül is megítélhette. A kormányzati szervek irányítása és segítése az eredmények egyik tényezője. Bővült a tanácsi intézmény- hálózat, vele együtt a fele­lősség a szakmunkásképzés­nek, egyes szakközépiskolák­nak, tűzoltóságnak, földhiva­talnak, sporthivatalnak taná­csi hatáskörbe történő le­adásával. A tanácsok fejlesz­tési tevékenységei, lakás- programjai, intézményberu- házásai is évről évre növel­ték a költségvetési feladato­kat. Énnek számottevő része az alapfokú ellátáshoz kap­csolódott. így a városi, nagy­községi és községi tanácsok feladatai is nagymértékben növekedtek. Míg 1968. évben megyénk­ben a költségvetések összege 710 millió forintot tett ki, ad­dig az 1977. évi már 1720 millió forint volt. Az elmúlt tíz év alatt a tanácsi tulajdonú lakások száma 2600-zal, a középisko­lai diákotthonok helyei 880- nal, az általános iskolai di­ákotthonok 570-nel, az óvó­dák 4800-zal, a bölcsődéké 960-nal nőtt. A felsorolás nem teljes, s ezeken kívül a kórházi ellátás, a szociális gondoskodás, a gyermekélel­mezés, könyvtárhálózat, kul­túrintézmények területén je­lentősen növekedtek a fel­adatok. Nemcsak a tanácsok, ha­nem az intézmények gazdál­kodásában is erősödtek az önálló vonások. Nagyon fon­tos elemet kívánók kiemel­ni az önállóság keretéből, a helyi anyagi érdekeltséget. A kiadások fedezetét képező bevételek mintegy 22—24 százalékát is a tanácsok ma­guk teremtették elő. Ahol többet tettek a célszerű gaz­dálkodás érdekében és a tar­talékok feltárására, ott a lakosság számára is többet nyújtották. Szerencsésen kapcsolódott ehhez a telepü­lések nagy részében az a társadalmi munka, mely a lakókörnyezet szebbé téte­lében, egyes karbantartási munkák elvégzésében nyil­vánult meg. Ez évről évre növekvő tendenciát mutatott és 1977-ben elérte a 87 mil­lió forintot. A tanácsi költségvetésből is maradéktalanul teljesítet­ték azokat a központi akara­tot tükröző célkitűzéseket, amelyek a bérpolitikával, ta­nyai lakosság életkörülmé­nyeinek javításával, belvíz­kár elhárításával, az okta­tási szemléltető eszközök gyarapításával kapcsolatosan jelentkeztek. Meghatározták bizonyos mértékig a tanácsi költségvetés gazdálkodásá­nak pénzügyi kereteit a nép­gazdaság anyagi lehetőségei. A költségvetés finanszírozá­sára fordított összegek évről évre átlagosan 7—9 száza­lékkal emelkedtek. Ám a társadalmi igények mindig nagyobbak, mint amit a ren­delkezésre álló pénzügyi esz­közökből biztosítani tudnak. Így volt ez mindig, így lesz ez még sokáig. A jogos igé­nyek előbbrejárása törvény- szerű, s a fejlődés rugója. Ezt azonban nem kívánság szerint lehet figyelembe venni a költségvetés készí­tése során. Az igények fon­tosság alapján történő rang­sorolása, az egyes feladatok helyes arányának kialakítá­sa követelmény. A jövőben is csak így biztosítható az egyensúly, a zavartalan el­látás. Szólni kell azokról a gon­dokról is, amelyek az ered­mények ellenére megmarad­tak és feszítenek. Joggal igénylik a dolgozó család­anyák, a bölcsődei és óvodai helyek számának további bő­vítését, több gyermek nap­közi otthoni elhelyezését. A lakótelepek köztisztasági fel­adatait is csak részben tud­ták a tanácsok megoldani. Éppen ezért nem mondhat­juk, hogy elégedettek va­gyunk a helyzettel. Tovább kell keresni a területi jogos igények nagyobb mérvű ki­elégítéséhez az utat. Azt azonban nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy me­gyénkben is hatnak a költ­ségvetési gazdálkodásra a népgazdaság szabályozói is. Az emelkedő költségek (épí­tési anyagok, energiahordo­zók stb. árának növekedése) takarékosságra ösztönöznek, amit igen körültekintően ol­dottak meg az elmúlt tíz év­ben a tanácsok és intézmé­nyek. Elmondhatjuk, hogy az 1968. január 1-től érvényes tanácsi költségvetvési szabá­lyozó rendszer megfelelt a várakozásnak, jól szolgálta a lakosság érdekeit. Nem ál­líthatjuk azonban, hogy a szabályozó rendszer adta le­hetőséget teljesen kihasznál­tuk és minden tartalékot mozgósítottunk. Most a tanácsi, intézmé­nyi feladatoknak csak pénz­ügyi oldaláról esett szó. A célok eléréséhez azonban a pénzen kívül jó szervezett­ség és szakmai munka is szükséges. A lakosság jobb ellátása nemcsak a pénzügyi háttértől függ. Elmondha­tom, hogy a tárgyi és sze­mélyi feltételek jobb kihasz­nálására is van még lehető­ség. Egészségügyi és oktatá­si ágazatban nagyobb lét­szám foglalkoztatására van lehetőség, de a szakember hiánya állandó gond. Példá­ul 1977. év végén 297 be­töltetlen állás volt. A jövőben tovább növe­kednek a feladatok. Belső megoszlásukban a változás megkezdődött, a helyi taná­csokhoz további feladatok kerülnek át a megyétől. In­tézményi gazdálkodásban is ésszerűsítenek, összevonások lesznek. Nem került le na­pirendről az ügyvitel egysze­rűsítése sem. A megmaradó feladatoknak elektronikus számítógépen való feldolgo­zása és nyilvántartása már kipróbált, bevezetett folya­mat. A megnövekedett költ­ségvetési feladatokat min­den bizonnyal kevesebb lét­számmal és nagyobb haté­konysággal kell elvégezni. Ehhez nagyobb szakmai is­meret és rendszeres tovább­képzés szükséges, amelyhez a tervek már elkészültek. gy vélem, hogy ré­szünkről tovább kell segíteni — a tanácsok gazdálkodási önállósága mel­lett — a helyi tanácsi és in­tézményi dolgozok költség- vetési munkáját, ennek egyik fontos eszköze a rendszeres, átfogó pénzügyi revízió. To­vábbra is gondosan rangso­rolni szükséges a jelentkező igényeket. Nem maradhat el a további társadalmi munka bevonása, szervezése egyet­len településen sem. Éppen ezért a jövőben is figyelem­mel kell kísérni a lakosság észrevételeit, mert csak a fejlettebb tanácsi költségve­tési munka fog megfelelni a gazdaságpolitikai célkitűzé­seknek és a lakosság elvárá­sának. Erre ösztönöz a taná­csi költségvetési gazdálko­dás egy évtizede. Dr. Romvári László, megyei tanács vb pénzügyi osztályvezető

Next

/
Thumbnails
Contents