Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-19 / 116. szám

1978. május 19., péntek o Gyógynövényből dollár A Herbária békéscsabai üzemében megkezdődött a gyógynövények feldolgozá­sa, elsősorban a kamilláé, melyet a kígyósi, vésztői, sárréti, székkutasi legelő­kön gyűjtenek be. Ezek a legjobban termő területek. A felvásárlást a környék­beli ÁFÉSZ-ek végzik, de a Herbária központi üzeme is vásárol az egyéni gyűj­tőktől, nyers állapotban ki­lónként 5 forintért, szárít­va pedig 25 forintért. A kamillatermő területe­ken zömmel kikeltek a nö­vények, de a hideg idő miatt nehezen indult a vi­rágzás és ezért sajnos a ta­valyi 30—40 vagon helyett az idén lényegesen keve­sebbet tudnak szállítani a hazai, illetve külföldi meg­rendelőknek, ha csak az időjárás meg nem javul. Napok óta két-három mű­szakban szárítják az eddig beszállított virágokat, a csomagolást május végén kezdik meg a kiajánlási minták közül kiválasztottak­ból, az igényeknek megfele­lően. Az édeskömény, amelyet főleg a gyógyszer-, az élel­miszer- és a likőripar hasz­nál, az üzemnek 18 millió forintot hoz, átlagosan éven­te 40—50 vagonnal termesz­tenek, ebből 7 vagon NDK és NSZK exportra kerül. Ánizsból az elmúlt évek­ben csökkent a termelés, de idén örvendetesen emelke­dik, várhatóan, 4,5 vagon lesz, ami forintban 2,5—3 milliót jelent. Borsfűből, mentából, majoránnából a tavalyi 9 hektár helyett az idén 15 hektár a termőterü­let. Az országban három nagy termelő- és feldolgozóüzem — a balmazújvárosi, füzes­abonyi és békéscsabai — közül a legnagyobb forgal­mat a Herbária Gyógynövény Feldolgozó Vállalat békés­csabai üzeme bonyolítja le, a belföldi és az exportszál­lítások 30 millió forint be­vételt jelentenek évente. A békéscsabai üzem termékei­nek 80 százaléka szocialista és tőkés exportra kerül, ami 35—40 millió devizaforintot hoz az államnak. Plavecz Pál állattenyésztés a Sárréten Az utóbbi néhány évben a Szeghalmi Állami Gazda­ságról legtöbbször a Lucer­navetőmag Termesztési Rendszer kapcsán hallhat­tunk. Ez a rendszer — amely névbetűi alapján a SZELUR-ként vált ismertté — 1974-ben alakult, s je­lenleg a szeghalmi mellett tagja még a körösi, a szarvasi, a hidasháti és a Berettyóújfalui Állami Gaz­daság, illetve 18 termelőszö­vetkezet. A rendszer tagjai az elmúlt esztendőben több mint 6000 hektáron 5,5 ezer mázsa lucemamagot, vala­mint 165 ezer mázsa jó mi­nőségű szénával egyenértékű takarmányt termeltek. Mindez valóban alapot ad ahhoz, hogy a Szeghalmi Állami Gazdaságot megye- szerte takarmány-termesz­tésének eredményeit figye­lembe véve tartsák számon. Holott a Sárrétnek ez a gazdasága a környék egyik legjelentősebb állattenyész­tője is egyben. Ebben nincs semmi meg­lepő, hiszen a takarmány­termesztés sikerei eleve feltételezik a mezőgazdasági üzemben az állattenyésztés megfelelően nagy súlyát. Mondhatni, hogy ebben a sárréti állami gazdaságban az állattartás valóban nagy múltú, gazdag hagyományú. Nem véletlenül adja hosz- szú évek óta a gazdaság ter­melési értékének, árbevéte­leinek meghatározó hánya­dát. Á pillangósoknak, a szá­las takarmányoknak vi­szonylag kedvező talaj­adottságok a kiterjedt le­gelők eleve „döntöttek” afelől, hogy milyen állatfa­jokat tenyészthetnek itt si­kerrel. A juhtartás szinte ősidők óta dívik e tájon. Igaz, az állami gazdaságban a legelőgazdálkodás csak a hatvanas évek második fe­létől vesz nagyobb lendüle­tet, ekkortól nőtt meg a pil­langósok vetésterülete is és vált egyre intenzívebbé a több mint 600 hektár ős­gyep hasznosítása is. Ko­rábban a gazdaság egyik elődüzemében, Töviskesen tartották az ország egyik legnépesebb juhállományát. A szabad tartásra alapozott ágazat kezdétben gyapjút és tejet adott áruként, a piaci igények átalakulásával azonban előtérbe került a hústermelés. Ezért is emel­ték az anyajuhok számát hétezerről tízezerre. A piac új igényei termé­szetesen a tartástechnológia Fejlődő nyomda Ha majd egyszer valaki megírja a Dürer Nyomda történetét, valószínűleg kü­lön fejezetet szentel annak a hét esztendőnek, amely a negyedik ötéves tervidő­szak közepétől az ötödik vé­géig terjed. Ez a hét év ugyanis mindenképpen a nyomda nagymértékű fejlő­désének korszaka. Figyelemreméltóvá eze­ket az éveket nem elsősor­ban az teszi, hogy a válla­lati központot ekkor tele­pítették át Gyuláról Békés­csabára, hanem azok az eredmények, amelyeket e nyomdászkollektíva a ter­melésben, illetve az üzem fejlesztésében elért. Ele­gendő lenne bizonyításul csak azt a nagyszabású programot említeni, amely­nek során a Dürer Nyomda átállt a megyei lap ofszet- technikával való nyomtatá­sára, vagy pedig azon könyvek listáját összeállí­tani, amelyek a Dürer Nyomdából kerültek a könyvesboltokba, s külön elismerést kaptak szép ki­vitelükért. Az elmondottakat a nyomda termelési adatai is alátámasztják, hiszen a tervidőszak végére két és félszer annyi termék hagy­ja el a „Dürert”, mint 1974- ben. Tonnában mérve a termelés eléri majd a 2300- at. Különösen nagy az elő­relépés a könyvgyártásban: a növekedés súlyban számít­va csaknem 12-szeres. Ért­hető, ha az 1974-es 46 mil­lióval szemben tavaly már a 85 és fél millió forintot is meghaladta az árbevételük és a számítások szerint 1980-ban ez már a 110 mil­liót is túlszárnyalja majd. A fejlődés ütemét, mér­tékét a beruházások alaku­lásából 1977-ig követjük nyomon: 1975-től 1977-ig a Dürer Nyomdában összesen mintegy 55 millió forintot fordítottak az ofszetprog­ram megvalósítására, illetve a könyvgyártás műszaki­technikai színvonalának fej­lesztésére. örvendetes, hogy miközben a termelés 142 százalékkal emelkedik, a nyomdában dolgozók szá­mának növekedése alig ha­ladja meg a 40 százalékot a kérdéses időszakban. Vagyis a termelésnövekedés java­részt a termelékenység fo­kozásának köszönhető. korszerűsítését is megköve­telték, ezért döntött úgy a gazdaság vezetése, hogy fo­lyamatosan megfelelő te­rületre koncentrálja a juh­állományt. Ennek első je­lentős lépése a most kezdő­dő nagy beruházás, amely­nek során egy olyan ötezer férőhelyes anyajuhtelepet építenek, amely nagyságá­ban és korszerűségében megelőzi az ország összes többi juhtelepét. Amennyire a juh fő ha­szonállata a Sárrétnek, leg­alább annyira annak számít a szarvasmarha is. A Szeg­halmi Állami Gazdaságban ezen ágazat fejlődésébe az a - törekvés hozott döntő változást, amellyel a gazda­ság állattenyésztői a hús­programból rájuk jutó fel­adatokat igyekeztek minél jobban teljesíteni. A ma- gyartarka-állomány terme­lését a takarmánytermesztés átszervezésével, korszerűsí­tésével növelték. A hetvenes évek közepén külön hízó­marhatelepet építettek • és kezdetét vette a húshasznú Hereford fajta meghonosítá­sa. Ezzel egy időben emel­kedett a tejtermelés színvo­nala is az 1975-ös 3500 li­terről csaknem 3800 literre nőtt az egy tehénre jutó tej­termelés. Ugyanez a szám az elmúlt esztendőben már 70-nel haladja meg a négy­ezret. A gazdaság tervei szerint a VI. ötéves tervben egy 1040 férőhelyes tehe­nészeti telepet létesítenek. _ A Szeghalmi Állami Gaz­daság állattenyésztéséről szólva mindenképpen meg kell említeni a baromfitar­tást, hiszen ez az ágazat évente mintegy fél millió Hybro 'húsbaromfit ad át az iparnak földolgozásra. Ennek java részét intenzív körülmények között hizlal­ják meg, a legelők juhhodá- lyai által nyújtott extenzív lehetőségeket pedig gyön­gyösneveléssel aknázzák ki : egy-egy évben 150—200 ezer gyöngyöst értékesítenek így. K. E. P. Hogyan lenne jobb? „.. .A megye iparának egyenletes és viszonylagos gyors ütehiű fejlődése a jelenlegi szétszórtság mellett hosszú távon nem biztosítható. Ezért folytatni kell az ésszerű centralizációt és koncentrációt mind az állami, mind a szövetkezeti iparban. A termelés hatékonyságának növe­lése érdekében elő kell segíteni az azonos, illetve hasonló tevékenységű üzemek kooperációját, profiltisztítását..., elő kell segíteni a sok telephelyű vállalatok, szövetkeze­tek ésszerű koncentrációját.” (Az MSZMP Békés megyei bizottsága 1977. június 24-i ülésének anyagából) — A szeghalmi járásban is akad tennivaló a termelés hatékonyságának fokozásá­ban — mondja Varga István, a járási pártbizottság első titkára. — Jelenleg Vésztőn van előkészítés alatt a két, csaknem azonos profilú gyáregység összevonásának a témája. Ebben a törekvé­sünkben a Központi Bizott­ság legutóbbi határozata is inspirál bennünket, tudni il­lik, hogy kellően bontakoz­tassuk ki a népgazdaság ha­tékonyabb fejlődését tartó­san segítő folyamatokat. Más szóval: a meglevő mun­kaerőt biztonságosabban, ésszerűbben, jobb eredmé­nyeket adóan foglalkoztas­suk, figyelembe véve a le­hetőségeket. .. Vésztő. Kivonat az MSZMP nagyközségi bizottsága 1978. január 11-i ülésének jegyző­könyvéből : Téma: Jelentés az 1977-es gazdasági feladatok teljesí­tésének községi tapasztala­tairól és az 1978-as évi fel­adatokról. Fazekas István, a végrehajtó bizottság titkára a téma előadója, s jelenté­sét írásban terjeszti a >vb- ülés elé. Ez többek között tartalmazza: a BEKÖT (Bé­késcsabai Kötöttárugyár) vésztői részlege 20 százalék­kal túlteljesítette tavaly a központjuk által lebontott tervet. Előrébb léptek a munkaszervezésben, nőtt munkájuk termelékenysége. A Csaba Ruházati Ipari Szövetkezet részlegével „egész évben keveset törőd­tek. Rendszertelen volt az anyagellátás. Nincs verseny-, brigádmozgalom, elég laza a munkafegyelem.” A témához többek között hozzászólt Komáromi Gá­bor tanácselnök: — Gond van a textilüze­meinkkel. A ruházatiak anyagellátottsága ma sem folyamatos, ezért rossz az asszonyok hangulata. A hat­van asszonnyal keveset tö­rődnek. .. De vizsgálandó a BEKÖT helyzete is — mond­ja a hozzászóló. — Kérdés: Van-e ott valóban munka­erőhiány, mert már vagy három asszonyt visszaküld­ték azzal, hogy nincs felvé­tel?... A téma összefoglalójában Fazekas István a következő­ket mondja, amit elfogad a vb: — A ruházati szövetkeze­tek vezetői előtt fel kell tár­ni a problémákat azzal a javaslattal : nézzék meg az egységüknek, a BEKÖT it­teni telepéhez való csatlako­zása lehetőségét. Ezzel a gondolattal meg kell is­mertetni a textiles dolgozó­kat az érdekelt telepeken... A kérdés az: hogyan lenne hasznosabb mindannyiuhk érdekében a munkájuk? A pártbizottság kezdemé­nyezése a lehetőségekhez mérten bontakozik ki Vész­tőn, de egyre erőteljesebben tör magának utat a jobb körülményekre való áhíto- zás, mely elhatározásra kész­teti. a textilegységekben, el­sősorban a ruházati részleg­nél dolgozókat. Mivel az anyagellátás ob­jektív okokból időnként még ma is akadozik (áprilisban egy hetet álltak emiatt), szá­mosán jelentkeznek felvétel­re a BEKÖT telepén. Takács Gábor telepvezető azonban nem akar „munkáscsábító” lenni — ezért mondja azt (amire a vb-ülésen utalt Ko­máromi Gábor tanácselnök), hogy „nincs felvétel”. — Az elmúlt időszakban 12-en jöttek hozzánk dol­gozni és ma is itt dolgoznak, megtalálták a számításaikat. Nálunk nincsenek anyag-, munkaellátottsági gondok, csak győzzük azt, amit ránk bízott a központunk. Jelen­leg 165 munkást foglalkoz­tat a telep, de hatvan—het­ven dolgozót azonnal, a je­lenlegi körülményeink mel­lett is át tudnánk venni, hogy jobban kihasználjuk modern gépparkunkat és két műszakban dolgozzunk min­den munkahelyen... Egy-két éven belül pedig 500-ra nö­velhetnénk, ha lenne erre munkaerő, az üzemi létszá­mot. Tehát valójában küz­dünk munkaerőhiánnyal, de ezt törvényes, úton lenne jó megoldani. Takács Gábor a nagyköz­ségi pártbizottságnak, s a ta­nács vb-nek is a tagja. „Ne érjen az a vád, hogy a má­sik textilüzemből idecsalom a dolgozókat” — mondja. A Körösi Állami Gazdaságban az esős idő ellenére levágták a lucernát, s Hesston-gépekkel szecskázzák, majd a szárítóba szállítják a takarmánynak valót Fotó: Veress Erzsi g Akik ide jöttek, össze sem g tudják hasonlítani a két g munkahelyet. Balog Zsig- g mondné szintén a másik g textiles egységtől jött át dol- g gozni. Varrónő. Ezt mond- g ja: g — Rossz, rendetlen volt g mindvégig a munkaellátás, g Ezért aztán, ha vasárnap is g dolgoztunk, amikor volt g anyag, akkor sem kerestünk fi havi 1400—1500 forintnál többet. Persze, az igazat megvallva olyan volt a munkafegyelmünk is. ami­lyen az anyagellátásunk. Bennünket nem érdekelt na- gyón, hogy a bérmunka g anyagát ki nem biztosította. S Nem volt, és emiatt bosz- szankodtunk sokat. Ha vi­szont sör jött az „önki”-be, munkaidő alatt is lementünk vásárolni. Itt más a feéye- lem is, hiszen nincs leállás anyaghiány miatt. Ha áram­szünet miatt van, még ál­lásidőt is f izetnek. Igaz, nor­ma is van. De hát azért jöt­tünk dolgozni, hogy valójá­ban dolgozhassunk, és ennek megfelelően kereshessünk is, ha becsületesen ledolgozzuk a munkaidőt. Tehát nem esik rosszul a szilárdabb munka- fegyelem, mert érdemes igyekezni. Áprilisban példá­ul 2900 forintot kerestem és a múlt évi átlagom is 2360 forint. A volt Békéscsabai Textil- feldolgozó (most Csaba Ru­házati KSZ) vésztői részle­gét 1967-ben hozták létre, s meg kell mondani, a gépek cseréjén kívül munkakörül­ményeik azóta sem változ­tak. Negyvenhat varrógép zsúfolódik egy kis terembe, vállfás öltözőjük, kétrózsás zuhanyozójuk nem biztosítja a kellő szociális, egészség- ügyi feltételeket és általá­ban szűkös, tisztának nem mondható épületük, s egész környezetük sok kívánnivalót hagy maga után. Az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy tavaly műszaki vezetésük sem volt kielégítő. A telep­vezető gyesen volt, s a köz­pontilag is sok gonddal-baj­jal küszködő textilfeldolgozó sem tudott kellően törődni velük. Február óta javult a vezetés az egységben. A múlt évihez képest az idei első negyedévben 399Ö forintról 4883 forintra nőtt az egy fő­re jutó termelés és ennek megfelelően javult a bérszín­vonal is. De a jelenleg is gondokkal, a központi telep­hely kialakítása körüli sok huzavonával „megrakott” szövetkezeti vezetőségnek a jövőben sem igen lesz mód­ja lényegesen több anyagi ráfordítással fejleszteni vész­tői részlegét. — Néhány éve nem volt különb nálunk sem a hely­zet. 1976-ig ugyanis a Szarvasi Háziipari Szövetke­zethez tartozunk. Anyagellá­tási gondokkal küszködtünk, nem figyelt ránk eléggé a htsz vezetősége. De már ak­kor végeztünk bérmunkát a BÉKÖT-nek. Aztán kértük, hogy vegyen át bennünket a Békéscsabai Kötöttárugyár... Takács Gábor végigvezet az impozáns telephelyen. — Nézze meg, ez mind az­óta épült, hogy 1976-ban a BÉKÖT-höz kerültünk. Négymilliós költséggel azon­nal hozzákezdtek a szociális beruházások megvalósításá­hoz, s a létesítményeket ta­valy vehettük át. Ott mind­erre van pénz. Öltözőnk, mosdóink, zuhanyozóink, üzemi ebédlőnk a legmesz- szebbmenökig kielégítik az igényeket. Üj gépeket is kap­tunk, s a további korszerű­sítés is folyamatban van. A dolgozók átlagkeresete már­ciusig 2200 forint volt (az át­lagot lerontja a 12 ipari ta­nuló bére), de áprilistól eh­hez 11,3 százalékos béreme­lést kaptunk. Nem csoda, hogy jól érzik itt magukat a dolgozók, és ezt jó minőségű munkával viszonozzák, amit minőségi prémiummal (havi 200—300 forint) honorál a vezetőség, amennyiben a se­lejtszázalék kettő alatt ma­rad. Takács Gáborék már arról is beszéltek központjuk ve- vetőinek: ha létrejönne a. csatlakozás, akkor rendbe hoznák a jelenlegi ruházati üzemrészt, s azt egy műsza­kos kisegítőnek, kismamákat foglalkoztató teremnek hagy­nák meg. Aztán... ...Mindenekelőtt határozot­tabb lépéseket kellene tenni mindkét részről, hogy ez az egészséges összevonás mi­előbb megtörténjen és létre­jöjjön Vésztőn a gazdaságos fejlődés meggyorsítását elő­remozdító textiles-koncent­ráció, mert úgy véljük, ez lenne jobb mindenkinek... Varga Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents