Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-18 / 115. szám
IgHîilMte 1978. május 18., csütörtök A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár több mint százharmincféle készítményt — gyógyszert, gyógyszer-alapanyagot és növényvédő szert — gyárt. Termékeiket a világ csaknem valamennyi országába exportálják. A képen látható üzemben állítják elő a Thimet 10 G növényvédő szert, mely egészségre ártalmas, ezért védőöltözékkel óvják a dolgozókat (MTI-fotó, Manek Attila felvétele — KS) Nem csak Csepel segíthet... Nagykamarás világa A Békés megyei Népújság olvasói közül bizonyára sóban látták a tv-híradó május 13-i első kiadását. Gondolom, több olyan csabai érdekelt lakos is, aki már hosszú ideje várja, hogy átvehesse új lakásának kulcsát. Várja. De eddig hiába — no nem azért, mert a lakások nem készültek el —, hanem mert a több millió forintos beruházások befejezését néhány ezer forintos alkatrészek hiánya hátráltatja. A tudósításból, illetve az azt követő interjúból világosan kiderült, hogy miről van szó. Békéscsabán gázos a víz, metántartalma olyan magas, hogy a hydrofortartályokban egy bizonyos nyomáson a vízből kiváló metán önmagától berobban úgy, mint a Diesel motorok hengerében a porlasztott gázolaj—levegő keverék. Már pedig ahhoz, hogy a tizedik emeleten is megfelelő nyomása legyen a víznek, a tartályban magas levegőnyomást kell elérni, hogy az fölnyomja a vizet a tizedikre. Ha ez a levegő a vízből kiváló metánnal keveredik, ekkora nyomáson felrobban. Ezt pedig ki merné vállalni, akár a kivitelező, akár az üzemben tartó közül. A megoldás a következő: a tartályban levő metán—levegő keveréket nitrogé/lgáz- zai kiszorítják — tudvalevő, hogy a nitrogén ilyen szempontból semleges —, tehát nincs, ami felrobbanjon. A garzonház 82 lakásával 30 millió forintba került. A folyamatos nitrogénpótláshoz szükséges gázpalack ára viszont mindössze 1600 forint. De nemcsak a garzonház, hanem a Bartók Béla úti G— 2-es és G—3-as magas ház 168 lakásának átadása is késik néhány ilyen gázpalack hiányában. Év végén adnák át szintén a Bartók Béla úton a G—7 és a G—7/A jelzésű tízszintes házat. A tv-híradóban látott riport tulajdonképpen egy kérés volt a csepeliekhez, mivel a Csepel Művek gyártja a szóban forgó palackokat. Jelen esetben nem arról a tipikus esetről volt szó, hogy „Csepel majd segít”, hanem pusztán arról, hogy tényleg ők gyártják és hátha van néhány darab elfekvőben. A riportból az is kiderült, hogy sajnos nincs, mert országszerte hiánycikk. Egy darabot a megrendelésre visszaigazolt határidő előtt megkap az IKV — és náluk is van még kettő —, ez pont elegendő ahhoz, hogy legalább egy tömb időben be- költözhetővé váljon. Árkus József kommentárjával egyetértek. A Magyar Televízió és a Csepel Művek nem segélyező intézmény — bár az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak hozzájuk orvoslásért valamilyen elintézhetet- lennek látszó ügyben. De nem hiábavaló a gondok ilyen szellőztetése, mert itt nem hanyagságról, mulasztásról, hanem kapacitás- hiányból származó hiánycikkről van szó, hiszen az említett riport elhangzása után alig 32 órával máris két másik budapesti gyár jelezte segíteni akarását. Szombaton este hangzott el a segélykiáltás és hétfőn délelőtt már jelentkezett az Egyesült Izzó Budapesti Fényforrás Gyárának egyik brigádja, pontosan a kémiai üzemek gáztisztítási szocialista brigádjának művezetője, Todoka László, hogy a Bródi Imre Szocialista Brigád nevében felajánlja segítségét. Kevéssel utánuk Halász Ferenc főművezető jelentkezett a maglódi téglagyárból, hogy ők is enyhíteni kívánnak a gondokon. Tehát nem volt hiábavaló a publikálás, hiszen a televízió nyilvánosságának hiányában nem valószínű, hogy a két budapesti gyár valaha is tudomást szerzett volna a hiányzó gázpalackokról, és így a segítség is elmaradt volna. A Békés megyei Beruházási Vállalat az örömteli információkat átadta az illetékes üzemeltetőnek, a Békéscsabai Lakásszövetkezetnek és most már tőlük függ, hogy mennyire tudnak élni az új lehetőségekkel és hogy a lakásra váróknak meddig kell még várniuk új otthonukra. Plavecz Pál Konténeres mészszállitás Megvalósították a konténeres mészszállítást, építik a korszerű mészoltó rendszert és ezzel megteremtették az új, úgynevezett fnészadalé- kos feltárási módszer alkalmazásának feltételeit hazánk legnagyobb timföldgyárában, Ajkán. Az eljárás célja és lényege, hogy alkalmazásá" val a bauxit feldolgozásába kevesebb marónátronra van szükség, amelyet teljes egészében importból szereznek be a timföldgyárak. A mész- felhasználás viszont a számítások szerint a jelenlegi évi 35 ezer tonnáról 75 ezer tonnára növekszik. Az új eljárás bevezetésének első lépéseként tehát gondoskodni kellett az óriási mennyiségű mész korszerű szállításáról és feldolgozásáról. A gyár szakemberei az országban először kidolgozták ,a mész konténeres szállításának módszerét. A meszet ma már kizárólag konténerben szállítják Vácról Ajkára, a segédanyag az épülő oltóberendezés segítségével zárt rendszerben, porzás nélkül jut majd el a technológiai sorhoz. A technológia bevezetése 1980-ra fejeződik be. NSvekvS termelés Szarvason A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozói az elmúlt évben csaknem 400 millió forint termelési értéket mutathattak fel. Az idei terveikben, a korábbi évekhez hasonlóan, újabb 7,5 százalékkal kívánják növelni termelésüket. Elsősorban a késztermékek előállításával szeretnék ezeket az eredményeket elérni, s amennyiben célkitűzésük megvalósul, több mint 350 millió forint bevételt érhetnek el ezzel a tevékenységükkel. Emellett tovább kívánják emelni a javítás és szolgáltatás színvonalát, s természetesen árbevételét is. Építőipari termelésük növelése is célkitűzéseik között szerepel. Mindezek együttes összege csaknem 425 millió forintot tehet ki. Az értékesítés terén elsősorban a belföldi piacra szánják a már ismert lakásvilágítási eszközeiket, kávéfőzőiket, ipari lámpáikat. Emellett természetesen tovább kívánják növelni az exportjukat is, ezen belül főleg a tőkés exportot. A tervek között szerepel, hogy 20 százalékkal emelik a nyugati országokba irányuló kivitelüket, amely csaknem 10 millió forinttal több bevételt hozhat ,a szövetkezetnek, mint az elmúlt esztendőben. — Mi jut eszébe Nagykamarásról? — Semmi. — Kamarás? — Az ördög tudja, talán gazdag emberek laknak ott, s teli a kamrájuk. — No, várjon csak, megvan, a dinnye. Nyáron itt szoktak árulni valahol... fi tanácstitkár: összefogunk A község kanyargós útjait járva eszembe jut ez a beszélgetés, amelyet Békéscsabán, a vásárcsarnok környékén folytattam néhány emberrel. Persze, a városiakat nem sokat izgatja a távoli falu élete, olykor egyhangú világa. — Az igaz, hogy a kamarásiak mindig is híresek voltak a dinnyetermesztésről — mondja Csapó Imre, a községi tanács vb-titkára. — De van egy másik jó tulajdonságuk is: az összefogás. Három—négy év alatt mintegy 700 ezer forinttal emelkedett a társadalmi munka értéke. Az idén a hasonló települések versenyében a harmadikok lettünk. Volt itt útépítés, parkosítás, tornaterem-bővítés, óvodameszelés. Képzelje el, a köztisztaságról szóló tanácsrendeletet hatályon kívül helyeztük, nincs szükség rá. — És mi a helyzet a kamrákkal, tényleg teli vannak? — Általában igen — válaszolja elgondolkozva. — A kimutatás szerint 8—10 millió forint van a takarékszövetkezetnél, de ebben nincs benne a postai betétállomány. Ez idő szerint 2600-an élünk a községben, a gépkocsik száma 90. A pénzt házépítésre, felújításra, kerti kisgépek, fejőgépek vásárlására fordítják. A dinnye mellett fólia alatt és szántóföldön paradicsomot, paprikát termesztenek. Sokat költenek a sátrak korszerűsítésére is. örvendetes, hogy nem lankad a szarvasmarhatartási kedv. Van olyan háztáji. ahol két—három fejőstehenet gondoznak. — Az áruellátással nincs gondjuk? — Megfelelő kereskedelmi hálózattal rendelkezünk. Az üzletekben régi szakemberek dolgoznak. Az viszont egyre nyomasztóbbá válik, hogy a műtrágyát, növényvédő szereket és egyéb kerti szerszámokat több boltban árusítják. Jó lenne egy mező- gazdasági szaküzletet létrehozni. Megoldásra vár az ÁFÉSZ tüzelőszer- és építőanyag-telepének a bővítése. Ígéret van, pénz azonban nincs. Ha már a nehézségeknél tartunk, elmondom: nincs férfifodrászunk, s kevés kisiparos van a faluban. R párttitkár: előre nézünk — Van elég vizük? — Szerencsére, és sajnos igen — mondja Nádudvari István, a Ságvári Tsz párttitkára. — Ugyanis az előbbi megállapítást a községi vízműnek, az utóbbit pedig az egyre terjedő talajvíznek köszönhetjük. Jelenleg 500 hektáron pusztít a belvíz. Ennek ellenére az utóbbi időben sokat fejlődtünk. Ezt a számok is igazolják. Árbevételünk 1975-ben mindösz- sze 76 millió forint volt, míg tavaly elérte a 118 milliót. — Hogyan sikerült ezt megvalósítani? — Nézze, gazdaságunkat kétszer szanálták, úgy is fogalmazhatnék, áldatlan állapotok uralkodtak. Laza munkafegyelem, korszerűtlen géppark és így tovább. Kétségtelen, erős kézre és természetesen nem kevés pénzre volt szükség, hogy helyrebillenjen a mérleg nyelve. Az utóbbi években 30 millió forint beruházást valósítottunk meg. Nagy teljesítményű gépeket, szárítót, tárolót építettünk. Most már előre nézünk, s a minőségi munka, a termelékenység emelése került előtérbe. A búza és a kukorica termelése mellett nagy gondot fordítunk a zöldségtermesztésre, hiszen ebben már hagyományaink vannak. Az idén 240 hektáron nevelünk paradicsomot, paprikát, tököt. Juliskanéni: jói élünk Saitz Mihályné, Juliska néni, a tsz nőbizottságának az elnöke és községi nőfelelős. A régi időkről beszél: — Ebben a faluban születtem, s cseléd voltam világéletemben. A felszabadulás után azonnal beléptem a pártba. Szerveztem, agitáltam a nőket, nem hiába. Minden politikai megmozduláson részt vettünk. Akkor volt miért harcolni... — Most nincs? — Ma már nehéz* kimozdítani az embereket otthonról. Jól élünk, s ez természetes. — Dolgozni csak kell... — Soha sem féltem a munkától, ötvenegy óta vagyok tsz-tag. Oda mentem, ahol szükség volt rám, a növénytermesztéstől az állat- tenyésztésig. Éppen tíz éve, hogy a baromfitelepen cjplgo- zom, négy éve megalakítottuk a Hámán Kató Szocialista Brigádot, amelynek brigádvezetője vagyok. Az idén elnyertük az ezüstkoszorús jelvényt. Húsz lány és asz- szony. — Néhány esztendeje gond volt a nők elhelyezkedése. .. — Ez már megszűnt — újságolja örömmel. — A termelőszövetkezeten kívül a BÉKÖT-nek, a ZÖLDÉRT- nek van itt telepe, de többen eljárnak a szomszédos Medgyesegyházára, az ÁFÉSZ zöldségfeldolgozó üzemébe. R telepvezető: sokat dolgozunk A tsz baromfitelepéhez aszfaltút vezet. Az egymás mellett sorakozó fehér házikók egyike előtt vajszínű Wartburg áll. A tulajdonos: Kovács Erzsébet telepvezető. Hat éve végzett Debrecenben, az agrártudományi egyetemen. — Hogy érzi magát itt? — Nem . vagyok egyedül. Irányítom az asszonyokat, dédelgetem a csibéimet. Nincs megállás. Évente 600 ezer állatot nevelünk fel, amelyek egyenként egy kiló 42 deka átlagos súlyt érnek el. Sokat dolgozunk. Volt olyan időszak, amikor 70 órát egyfolytában talpon voltam. Ha úgy hozza a sors, éjszaka is szállítanak. — Miért csinálja? — Mert szeretem a szakmát és megtalálom a számításomat. Három éve vagyok itt, és nincs szándékomban elmenni. Kezdettől fogva önállóan dolgozom és sok mindent megtanultam. Többek között azt is, hogy nem szabad feladni, még akkor sem, ha néha ilyen gondolata támad az embernek. Szükség van a sikerélményre. Nemrégen az aradi kiállításon egy tojónk és egy kakasunk aranyérmet nyert. — Mindig csak a munka? — Azért nem. Sok fiatal van a faluban. Összejövünk az új pinceklubban. Elég régen részt veszek az ifjúsági mozgalomban, itt sem kellett abbahagyni. Hét végén hazaugrok Csabára, az édesanyámhoz. Alacsony, ráncos arcú öregasszony szedi a füvet az árok szélén. Piciny kosarát karjára fűzi és messzire néz. Lassan elindul a fák alatt meglapuló rozzant tanya felé. — Gyöngyöstojás? Hogyne volna — fuvolázik a hangja Barankai Andrásáénak. — Tartok én tyúkot, pulykát, kacsát és miegyebet. Kell a pénz, 728 forint nyugdíjat kapok havonta. Az uram tíz évvel ezelőtt örökre itthagyott. — A gyerekei nem segítenek? — Nem kell énnekem segíteni, még csak 70 éves vagyok — villan huncutul a szeme. — A lányom Pesten könyvelő, a két fiam a faluban lakik, mindkettő sofőr. ők jönnek mindennap *— lágyulnak meg a vonásai és hosszasan integet utánunk. .. Seres Sándor A Fa-, Papír- és Nyomdaipari Minőségellenőrző Intézet rendszeresen ellenőrzi a bútorok minőségét. A gyártásközi ellenőrzésen túlmenően az intézet laboratóriumaiban évente mintegy száz terméket alaposan megvizsgálnak. Képűnkön: „fárasztják” ellenőrzés céljából az ágyat (MTI-fotó, Hadas János felvétele — KS)
