Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-16 / 113. szám
1978. május 16-, kedd Közegészségügy a Szovjetunióban II BOTKIN KORHOZ Légnyomáskamra a moszkvai városi Botkin kórházban. Itt gyógyítják fokozott oxigénnyomás közepette az igen súlyos állapotban levő betegeket Fotó: APN Egy esős nap Biharugrán A moszkvai városi tanács jóváhagyta a Szergej Botikin nevét viselő, egyik legrégibb moszkvai kórház felújításának általános tervét. (Szergej Botkin volt az orosz klinikai gyógyászatban a fiziológiai irány megalapozója). A rekonstrukció a következő hét évben megvalósul. A terv szerint az országnak ez a legrégibb gyógyászati intézete, amely fennállásának 70. jubileumát készül megünnepelni, a rekonstrukció után az orvosi ellátás minden ágában teljesebben tudja majd kielégíteni a lakosságot. A festői parkban fekvő 30 sokemeletes épület közül tízet korszerűsítenek, hatot pedig újból felépítenek. A terv szerint minden szolgálatot föld alatti utak fognak összekötni. A jövőben egy- kétszemélyes kórtermekkel számolnak. A 3000 ágyas kórházat az eddiginél is jobban felszerelik a legkorszerűbb orvosi technikával, berendezéssel, számítógépekkel, hírközlő eszközökkel. Az orvosok nyomon követik és igyekeznek megelőzni az „évszázad betegségeit”: a szívérrendszerbeli és a daganatos megbetegedéseket. A Lenin-renddel kitüntetett moszkvai városi Botkin kórház a legtekintélyesebb gyógyászati intézményék egyike. E kórház bázisán működik a Központi Orvostovábbképző Intézet 16 tanszéke. Az ország megyéiből és a köztársaságaiból évente mintegy 2000 orvos tökéletesíti itt szakképzettségét. , (APN) Tulaidonvédelem társadalmi aktívákkal A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázteremelő Vállalat orosházi üzemében tíz éve szervezték meg a tulajdonvédelmet társadalmi aktívák, közreműködésével. A kezdeti időszakban nehéz volt a munkájuk, mert e munkaterületen sok volt a fegyelmezetlenség, és a tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények száma meghaladta az évi harmincat. A továbbképzés, a politikai nevelő munka eredményeként ezek a társadalmi munkások kivívták tekintélyüket és megbecsülést szereztek maguknak. Munkájuk következtében a tíz évvel ezelőttinek az egynegyedére csökkent a munkafegyelem-sértés, és tavaly például nem volt társadalmi tulajdon elleni cselekmény. Az üzemben jelenleg 48 társadalmi rendész, egy önkéntes rendőri és egy határőri csoport működik. A 48 szocialista brigád mindegyikében tevékenykedik egy-egy ilyen aktíva. Kezdeményezésükre az elmúlt évben például 29 szocialista brigád részvételével megrendezték a társadalom- tulajdonvédelmi vetélkedőt. A rendész aktívák ma már a tulajdonvédelmen túl fel- világosító és nevelő munkát is végeznek. Az iparágon belül ebben az évben rendezik meg az országos társadalmi rendész aktívák küldöttértekezletét, melyen az orosháziak is képviseltetik magukat. E tanácskozás értékeli majd az eddig végzett munkát, s lesz hivatva arra, hogy megszabja a további feladatokat is. Horváth Antal Mérgelődik a tanácselnök, Kiss Ernő. Vb-ülésre készülő jelentést fogalmaz, a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzetéről. — Hogyne lennék mérges, iparkodunk Biharugrán is eleget tenni az elvárásnak, segíteni a népgazdaságot, amennyire erőnkből futja. Éppen nézem az adatokat, tavaly 19 vagon táp kelt el a községben. Ez már mond valamit az állattartási kedvről. A közelmúltban 87 kocát helyeztek ki tenyésztésre, és tudja mi az érdekes, 40 százalékát nem is parasztok vállalták, hanem alkalmazottak. Azért mérgelődöm, mert az ÁFÉSZ nem veszi át a csibéket. Hogy az elején kezdjem: már másfél évtizede működik itt a baromfikeltető szakcsoport. Hetvenöt tagja van. Lelkesek, minden évben jelentős mennyiségű naposcsibét adnak át értékesítésre a vésztői ÁFÉSZ-nek. Ezzel nemcsak a községet, hanem az egész körzetet ellátják. Átvette eddig, de most már nem akarja. Azzal magyarázza, hogy nincs. kereslet iránta. Én pedig éppen az ellenkezőjét olvastam az újságban. Egész kis palotaforradalmat váltott ki a tenyésztők között. Van itt nyolc méhész is, tavaly 87 mázsa mézet adtak át a szövetkezetnek. Lenne kedv, de több támogatást várnánk a kereskedelmi szervektől. Vagy egy másik dolog. Sokat beszélünk manapság arról, hogy minden talpalatnyi földet hasznosítsunk. Most várom éppen a földhivatalt, határszemlére jönnek, megállapítani, van-e parlagon maradt terület. Tavaly 500 hektár esett ki a termelésből, ha csak 10 mázsát termett volna hektáronként, akkor is ötezer mázsa búzát nyertünk volna. Nem mondom, volt olyan terület is, amit a belvíz miatt nem tudtak bevetni, de sajnos akadt, amit „elfelejtettek” megművelni. Ezt szeretnénk most elkerülni. Ha Biharugráról hallunk, elsőként a hal jut eszünkbe. Csapkod a kellemetlenül hűvös időben az eső. A halgazdaság tavai körül még kellemetlenebb, amit tetéz a sár is. A brigádvezető, Dán János irányításával hálóval „húzzák a vizet”. Ott áll a teherautó hatalmas tartály- lyal, Békéscsabára a HA- LÉRT-hez viszik a biharug- rai „termést”. Itt segédkeznek a lehalászásnál a már nyugdíjba levő „öreg halászok”, Szilágyi Imre és Nagy Lajos is. Lajos bácsit rímfaragóként ismerik az egész faluban. Nincs olyan téma amit pillanatok alatt ne tudna verssé formálni. „Lenne egy kérésem...” kezdi kapásból, amikor megtudja, ki vagyok, és mondja, mondja vég nélkül, mígnem kiderül, hogy szeretné, ha valamelyik versét közölné az újság. „A MEDOSZ-lapban már megjelent egy versem, amit Szabó Pali bácsi temetésére írtam” — mondja. A megye ellátásán kívül jut a halból exportra is. Küldtek már az NSZK-ba, Olaszországba, kétnyaras pontyot továbbtenyésztésre, vagy kétszáz mázsát. Sőt, jegelve busát szállítottak kamionban Jugoszláviába. Ugyanebből a fajtából 400 mázsát Gyomára, feldolgozásra. Gumicsizma itt a „divat”. Az igazgató, dr. Kozma Lajos is abban jár, megnézni, rendben van-e minden. A gazdaság 30 éves múltra tekint vissza, a legnagyobb gazdasági egység a községben, ebből adódóan nyilván jelentős szerepe is van. Erről váltunk néhány mondatot az igazgatóval. — így igaz, a gazdaság fejlődésével párhuzamosan javult az itt élők, dolgozók élete is. Három évtizeddel ezelőtt a 60 hektáros területünkön 85-en dolgoztak, 80 vagon halat termeltünk, 14 milliós termelési értéket produkáltunk. Most már 350 dolgozónak biztosítunk megélhetést, 220 vagon halat adunk a fogyasztóknak, és termelési értékünk meghaladta a 80 millió forintot. Az igényeknek megfelelően rendszeres munkalehetőséget teremtettünk. Annakidején bizony 30—40 embert is el kellett küldeni, nem tudtuk őket foglalkoztatni. Hol van már ez az idő? Most már inkább a munka minőségén kell javítani. Ez is igény. Az emberek könnyebb munkát kívánnak, mint 30 évvel ezelőtt, és ez érthető. Ezért megkezdődött egy nagyszabású korszerűsítés, amelyre 82 millió forintot fordítunk. Az a törekvésünk, hogy itt is bevezessük az iparszerű termelést ugyanúgy, mint a mezőgazdaság más ágaiban. Az 1980-ra megvalósuló beruházás jóval könnyebbé teszi a munkát, múzeumba száműzi a hálót. Mindent gépesítünk, a takarmányozástól a lehalászásig. Természetesen ehhez új szakembergárda is kell. Üzemlátogatásokkal próbáljuk megkedvel tetni a szakmát a fiatalokkal. Lassan nyugdíjba megy Földesi Sándor halászmesterünk, de a stafétabotot már átvette a fia, aki elvégezte a technikumot, s máris mestere a szakmának. De mondhatnám Rózsa Zsig- mondot is, akinek a lánya baromfitenyésztő szakmunkás lett. A beruházás megvalósítása után a termelési érték megduplázódik, eléri a 160 milliót, amiért 300 vagon halat kell előállítani, és félmillió kacsát. Ezzel az országos haltermelés 14 százalékát biztosítja Biharugra. Fiatal ember a község állatorvosa, dr. Bodrogközy Zoltán, aki a HNF községi bizottságának elnöke is. Három éve látja el ezt a tisztséget, közmegelégedésre. Lelkiismeretes, szakmai munkájáért szeretik, mozgalmi tevékenységéért tisztelik a biharugraiak. Beszélgetésünk során kirajzolódott, hogy ebben a községbe i *s jelentős szerep jut a népfrontnak, különösen ami az emberek mozgósítását illeti. Talán ellentmondásosnak tűnik, hogy éppen itt, Biharugrán a víz, illetve annak hiánya okozza a legnagyobb gondot. Nem a halastavak vize, hanem a jó ivóvíz hiányzik. A környező, hasonló, vagy kisebb községekben is van már vízmű, Biharugrán még nincs. Nemcsak várják, vállalják is a rájuk jutó részt az itteniek, a fiatalok meg egyenesen követelik. Érthető a türelmetlenség, hisz itt is épülnek az új házak, amelyek fürdőszoba nélkül nem sokat érnek. Nem is csoda, hogy elszaporodott az illegális „vízfa- kasztók” tábora, akik saiát maguk állnak neki, és fúrnak kutakat az udvarban. Van a gazdaságban egy bő vizű termálkút, amit alig használnak ki. Vágyálom egyelőre egy uszoda építése, dehát még tornaterme sincs az iskolának. Egész nap borongós idő volt Biharugrán. Jó lett volna még ellátogatni Szabó Pál házába is, egy kicsit elidőzni a község nagy szülöttének emlékei között. A házat az emlékezés meg a tisztelet múzeummá szerette volna' berendezni, ehhez azonban még idő kell. Meggyőződtem viszont arról, hogy Góz Jóska, meg a többiek utódai már más világban élnek, összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között, még ha gondoktól sem mentes ez az állandóan fejlődő világ. ' Béla Ottó Barlangászok versenye Magyarországon vasárnap először rendeztek nagyszabású országos barlangászversenyt. Budapest környékén a Mátyás- és a Ferenc-he- gyen került sor az eseményre, amelynek az óbudai Kinizsi barlangkutató csoport volt a házigazdája. Huszonegy csoport indult szép számú nézőközönség előtt. A verseny egyik szakaszára a külszínen került sor, a versenyzők sziklát másztak. A Mátyás- és a Ferenc-hegyi barlang egy-egy kilométeres labirintusában térkép után kellett tájékozódniuk a barlangászoknak, egy-egy szakasz teljesítésének idejét is mérték. Házhoz jön a víz Endrödön is Néhány évvel ezelőtt End- rődön is alig valamivel több mint tíz artézi kút biztosította a tiszta, egészséges ivóvizet. Lassan azonban ezek a kutak is elapadtak, s ma már csupán két-három csapból csordogál a víz. A kannákkal megpakolt kerékpárok, a két kerékre szerelt 80—100 literes lajtok, s az artézi kutak előtti sorban állás lassan feledésbe merül és csak az emlékek őrzik meg a vízre várakozás unaloműző, jóízű pletykálkodásait, diskurálásait. Két éve már, hogy a nagyközség belterületének valamennyi utcáját behálózza a regionális vízmű több kilométer hosszúságban kígyózó vízvezetéke. A fagyok megszűnése óta jó ütemben haladnak ismét az ősszel megkezdett házi bekötések is. Ebben a hónapban minden eddig felmerült ilyen irányú igényt kielégítenek, s május végére hétszáz családhoz „házhoz jön a víz” Endrödön is. Sztanyik Károly Tímár István, Endrőd, Bajcsy-Zs. u. 14/1. szám alatti lakos házánál készült felvételünk. Szilágyi Imre és Somogyi István vízvezeték-szerelők a vízmérő óra felszerelését végzik Jut hal bőven nemcsak a megyébe, de külföldre is
