Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

1978. április 13., csütörtök

szonylag végleges megoldást bajainkra csak egy új vízrendezés hozhatna, amit saját erőből képtelenek vagyunk megoldani, állami támogatást meg az említett okból nem kaphatunk. Ugyanakkor a kötelezettségeinknek eleget kell tennünk: az itt dolgozóknak,

tagjainknak munkát, kenyeret, a népgazdaságnak pedig árut kell adni. Ezért ragadunk meg minden lehetőséget, kutatunk fel minden eddig kihasználatlan tartalékot. Itt van például a szárítóüzemünk, amelyet korábban az egyik körösladá- nyi tsz-szel közösen építettünk, s amikor Ladányban a termelőszövetkezetek egyesültek, ez a mi lucernaszárítónk kihasználatlan maradt. Mi ugyanis egymagunkban nem tudtunk annyi zöldet termeszteni, ami a kapacitásokat leköthette volna. Most, hogy a két mezőberényi tsz is társult ehhez a vállalkozáshoz, ebben is változást remélünk.

Tervek és remények. Ezekben nincs hiány Köröstar- csán, amelynek termelőszövetkezete 5 ezer hektáron gazdálkodik. Ez az ötezer hektár azonban nagyobb annál, hogy a sorsa ne érdekeljen bennünket. A régi bajokkal most új vezetőség küszködik, gyötrődik. Hozzáértéssel, sok-sok energiával, tenniakarással. Megnyilatkozásaik arról győztek meg, hogy az itt szőtt terveknek és reményeknek van alapja.

És vannak szövetkezete^ a megyében, amelyek hasonlóan közepes adottságú talajokon gazdálkodnak, valamivel figyelemreméltóbb eredményekkel, sikerekkel.

Ezekhez szeretné a tárcsái Petőfi Tsz új vezetése a tagsággal vállvetve a szövetkezetei fölzárkóztatni. A búzatermés átlagának növelésével, a napraforgó-termesztés biztonságosabbá tételével, a tejhozamok fokozásával, a legelők rangjának emelésével és más lehetőségeik kihasználásában a környező gazdaságokkal való együttműködés kiszélesítésével. Utóbbira példa a tsz libatenyésztése, amely a LEGE- hez (a libatenyésztő egyszerű gazdasági együttműködés) társulva hizlalja ezerszám a baromfifeldolgozónak az „alapanyagot”.

A régi híd mellett új híd ível át a Kettős-Körösön Köröstarcsánál. S ha ebben valóban van valami jelképes, akkor — reméljük — a szövetkezet jövője e jelkép tartalmát erősíteni fogja. A szövetkezet új vezetői és régi tagsága egv emberként ezen vannak.

A többi az időjáráson, s főleg a belvízen múlik. De talán nem örökre.

Kőváry E. Péter

JEGYZET

Állandó jelenlét

A Magyar Hűtőipar békéscsabai gyára — amely 1962- ben kezdte meg a termelést, 2000 tonna gyorsfagyasztott áru előállításával — ma, másfél évtized múltán ennek éppen tízszeresére képes. A hazai hűtőipar *őkés exportjának 34 százaléka készül a békéscsabai gyárban.

Az elismerést érdemlő számok tnögött pedig ott találjuk a dolgozó kollektívákat, a párt- és gazdasági vezetés közös erőfeszítését. A párt- szervezet cselekvési programjában foglaltak és az V. ö*éves tervfeladatok végrehajtásának feltételei adottak, állapíthatták meg az MSZMP békéscsabai városi végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén, amelyen a hűtőház pártszervezetének gazdaságpolitikai irányító munkájáról esett szó.

A pártellenőrzés kiszélesítése, a műszakszám, a termelékenység növelése, a munkásfórumok tartalmasabbá tétele mind egy-egy fejezed a pártszervezet tevékenységében. A hogyanra helyes választ adni csak a munkások véleményére támaszkodva lehet.

De mi mindenre fontos még figyelni? A lehetőségek biztosításával egyre több munkást kell szakemberré képezni, a dolgozók munka- körülményei* folyamatosan az igényekhez igazítani, az azonos munkát végző nők és férfiak bérét közelíteni egymáshoz. S így is csak néhányat, lehet nem is a legfon- tosabbaka*, ragadtunk ki a feladatok közül. De elég akár egyről is megfeledkezni ahhoz, hogy a munkások úgy érezzék, hogy megfeledkeznek róluk vezetőik.

Az alkotó munkakedv tehát munkások és vezetők együ*tműködésének gyümölcse. A Békéscsabai Hűtőházban a jó minőségű árutermelés, a versenyképesség a nyugati piacokon nem utolsó sorban ennek eredménye.

Mert a hűtőház termelése nagyon is sok tényezőtől függ. A szeszélyes időjáráson túl sok múlik a mezőgazda- sági üzemekkel fenntartod korrekt kapcsolatokon. A közelmúltban a biztonságosabb termelésre két partnergazdasággal kötöttek szocialista szerződést. De említhetjük azt a kockázattal járó állandó törekvés*, melynek során új termékek előállításával igyekeznek a piaci igényekhez igazodni.

A Dolgozz hibátlanul munkarendszer bevezetése sem gondoktól mentes, de a próbálkozás már önmagában is dicséretes. Sikere nem utolsó sorban azon múlik, hogy a pártszervezet koordináló tevékenységével, folyamatos ellenőrzéseivel, állandó jelenlétével segíteni tud-e a hibák fel*árásában, s ezek kijavításában.

(Kepenyes)

Kesergés helyett aktív cselekedet

Hazánk legnagyobb rizstermesztő gazdasága, a Szarvasi Állami Tangazdaság az elmúlt évben 2500 hektáron termelt a sok napfényt, hőt igénylő növényből. A tavaszi hideg, a későbbi szeszélyes időjárás, a szeptemberi kétszeri fagy azonban alaposan megtépázta á termést. A rizs árbevételéből — természeti csapás miatt — 32 millió forint volt a kiesés. Ennek ellenére a gazdaság eredménnyel zárta_ a múlt esztendőt: termelési tervét túlteljesítette, a tervezett nyereséget pedig hárommillió forinttal növelte. Hogyan sikerült a bajból kilábalni, s elfogadható eredményeket produkálni, erről Nagy József, a tangazdaság igazgatója a következőket mondotta el:

— Tangazdaságunk két főágazata: a rizstermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés, emellett igen jelentős a búza-, a kukorica-, a napraforgó- és a takarmánytermelés, valamint a sertéstenyésztés. A tangazdaság évek óta arra törekedett, hogy a növénytermelésben és az állattenyésztésben előállított termékek jó részét élelmiszerré dolgozza fel, s hozza forgalomba. A húsfeldolgozó üzemünkben elsősorban a Szarvas környéki tájjellegű, ízletes húskészítményeket állítjuk elő, a rizsfeldolgozónkban pedig előfőzésre rendezkedtünk be. Hadd mondjam el mindjárt az elején, hogy a tangazdaság tavaly a rizs kivételével mindenben túlteljesítette a tervet.

Hogyan? Ügy, hogy kesergés helyett mindenki aktív részese volt annak, hogy adott területen többet, jobbat produkáljon a tervezettnél. Azt hiszem, hogy a csaknem ezer törzsgárdatag ebben nagy szerepet játszott. Négyszáznál több az olyan dolgozónk, aki húsz éve itt tevékenykedik, a KISZ-ko- rúak száma 460. Ez olyan erőt képvisel, amivel csak jó eredményeket lehet produkálni. A kiváló, fegyelmezett munkáskollektíván kívül igen jó a szakembergárda. Mivel jól ismerjük a határt, az időjárás szeszélyeit, idejében felismertük, hogy a rizzsel baj lesz. Ki- sebb-nagyobb csoportokban vitattuk: mit lehetne tenni? Hogyan pótoljuk a kiesést. Erre csak néhány számadatot említek: a húsfeldolgozó üzemben terven felül kétezer hízott sertésből készült különböző húskészítmény. Hasonlóan túlteljesítette tervét a rizsfeldolgozó és -előfőző. A szarvasmarha-ágazat pedig nagyon kitett magáért, az 1700 tejelő tehén átlag 4047 liter tejet adott a megfelelő gondozás, takarmányozás eredményeként. Ez pontosan ezer literrel haladta túl az előző évi tejtermelési átlagot. Így jutottunk jelentős tejprémiumhoz.

Egyszóval a szocialista

munkaverseny a gazdaság minden területén meghozta a gyümölcsét. Sok gondunk volt, rendkívül küzdelmes

évet zártunk, de senki nem veszítette el a reményt. Annál nagyobb gonddal készültünk az 1978. évi tennivalókra. A termelési tanácskozásokon kívül szocialista brigádokban, 5-6 személyes kis csoportok vitatták: mit, hogyan lehetne tovább javítani. A különböző fórumokon „átszűrt” terv végre a tangazdaság elfogadott programja lett. A feladat bizony sok. A termelési értéket az idén 115 millió forinttal emeljük. Ennek realitását megvizsgálták és megfelelőnek találták a szakemberek, s a gazdaságot jól ismerő dolgozók.

Nem akarjuk elhinni, hogy a rizsre évről évre kedvezőtlen időjárás jön. Bízunk abban,, hogy az idén meglesz hektáronként a 30 mázsa terméshozam. Az előfőzőben legalább háromezer tonnából készítünk konyhakész csomagot. Ez maga 80 millió forint termelési értéknövekedés. A tehenek tejhozamát tovább növeljük, átlag 300 literrel. A húsfeldolgozásban 10 millióval növeljük a termelési értéket. Ezt úgy érjük el, hogy Szarvason és környékén 12 ezer háztáji hízott sertés átvételére kötöttünk szerződést. Ha ehhez hozzáadjuk a saját hizlalású sertéseket, bizony jóval túlteljesítjük a tavalyi rekord- eredményt. Legelőink egy részét növendékállatok, másik részét húsmarhatartással hasznosítjuk. Egyszóval,

minden lehetőséget megragadunk abhoz, hogy az idén a tavalyinál is jobb eredményeket produkáljunk. Ehhez a gazdaság minden dolgozója maximális segítséget ad. Mi, vezetők pedig arra törekszünk, hogy anyagilag, erkölcsileg még nagyobb megbecsülést kapjanak, s tovább javuljanak a munkások élet- és munkakörülményei.

— Ary —

— Amióta a békésszent- andrási duzzasztót megépítették, megnőtt a bajunk a vízzel.

— Nem is ez a baj, hanem az, hogy a földjeink egy része a Körös árterében fekszik, más részét pedig a holtágak szabdalják föl.

— Még ezt is kibírnánk, ha azt a 10 évvel ezelőtti vízrendezést nem fuserálták volna el.

Négyen ülünk a köröstar- csai Petőfi Tsz egyik irodájában. Nagy Imre, a tsz fiatal elnöke, Vass Andrásné főkönyvelő, s rajtam kívül még egy látogató: Csukás

Gyula, a Körösvidéki Tsz- Szövetség munkatársa. Beszélgetésünk akkor kapott nagyobb lendületet, amikor megjegyeztem : van valami

jelképes abban, ahogy a régi meg a vadonatúj híd egymás mellett feszül a folyó fölé.

Való ami való, a köröstar- csaiaknak tényleg nagyon sok gondot okozott az utóbbi évtizedben a Körös. Tulajdonképpen a tavalyi év sikertelenségét is neki „köszönhetik”. A tervezett hozaÁFÉSZ-fiatalok jutalmazása Endrődön

Március 21-én Szujó Margit, a Gyoma—Endrőd és

Vidéke ÁFÉSZ Radnóti Miklós KISZ-szervezetének szervező titkára is részese volt annak a megyei ünnepségnek, amelyen alapszervezetének jó munkája eredményeképpen átvehette a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezet zászlaja kitüntetést.

Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi gyárában óránként 6000 baromfit dolgoz- ak fel. Az egyre magasabb fokú automatizációnak köszönhetően a nagycsarnok szeszélye- en kanyargó pályái között alig látni embert

Fotó: Lónvai László

mókát talán csak a búza meg a kukorica, illetve a libatenyésztés hozta. Ezenkívül a tejprémium az még, amit a pozitívumok listáján sorolhatnak fel.

— Ezer hektáron jelent meg tavaly a víz. És ez ismét bebizonyította, amit már évek óta állítunk, hogy a korábbi vízrendezés nem sikerült — mondja az elnök, majd így folytatja:

— Én elhiszem, hogy a tervezés is és a kivitelezés is mintaszerű volt. A probléma csak az, hogy a tervek alapján elkészített vízlevezetők nem képesek a feladatokat ellátni. Nem elég mélyek, nem megfelelő kapacitásúak.

Csukás Gyula igazat ad Nagy Imrének:

— A baj itt Köröstarcsán azzal tetéződik, hogy papíron ezt a szövetkezetei a vízrendezettek között tartják számon, s így újabb támogatást egy átfogó munkálathoz nem kaphatnak.

— És saját erőből mire képes a szövetkezet? — fordulok a főkönyvelőnőhöz.

— Túl sokra nem. Pénzeinket más irányú kötelezettségek viszik el. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy beletörődünk a megváltoz- tathatatlanba.

Ennek alapján a napokban rendkívüli taggyűlést tartottak az alapszervezetnél, melyen jelen volt a szövetkezet több gazdasági és politikai vezetője, Gyetvai János, a községi KISZ-bi- zottság titkára és képviseltette magát a gyomai testvérszervezet is. A rendezvényen Szujó Margit mondott megemlékezést a három tavasz ünnepének jegyében, majd Tanai Ferenc, a szövetkezet elnöke elismerően beszélt a fiatalok munkájáról, örömmel nyugtázta aktivitásukat és kérte segítségüket a szövetkezet előtt álló ez évi feladatok sikeres megoldásához is. Ezután a szövetkezet ajándékaképpen egy értékes magnetofont nyújtott át a fiataloknak.

Az alapszervezet vezetősége a szakmai, politikai és társadalmi munkában élenjáró KISZ-eseket részesítette jutalomban. Tárgyjutalmat kaptak: Fülöp István,

Jakus Imre, Tímár János, Hunya Ágnes, Nádasdi La- josné, Szabó Anna, Gyebnár Vince, Kovács Gyuláné és Szujó Margit, míg Gálám-- bős Irén ötnapos NDK-beli társasutazáson vehet részt. Az elismerést igazolja a márciusi vetélkedősorozat is, melyen az alapszervezet csapatai igen értékes helyezéseket értek el.

Sztanyik Károly

Mielőtt rákérdeznék, próbálom magam kitalálni, mit tehet a tsz. Amit éh tudok a köröstarcsai közös gazdaságról az az, hogy nem tartozik a megye legerősebb, leghíresebb szövetkezetei közé. Ugyanakkor nem említik a leggyengébbek között sem a tárcsái Petőfi Tsz-t. A bel- «Svizekkel összefüggésben már annál többször hallani róla. Pénze nincs a teljes körű vízrendezésre és meliorációra, időnként gépeket is kölcsön kell kérnie. Mire futja akkor? Hiába is töröm a fejem, jobb ha az elnök felel meg erre a kérdésre. Sorolja is:

— Talajainkat évek óta nem forgattuk meg rendesen, a belvizek és a rendre rosszkor jövő esők mellett ez is egyik oka volt a növénytermesztés eredménytelenségeinek. Nekiláttunk hát az altalajlazításnak. Ügy tervezzük, hogy évente ezer hektárt munkálunk meg így. Vagyis ahogy a főkönyvelőnő is mondta: Nem adjuk meg magunkat. Igyekszünk a vizet „magunk mellé állítani”. Jövőre megkezdjük a Tizstelepek rekonstrukcióját. Tárcsán eddig tulajdonképpen még hagyományosan folyt a rizstermesztés. A korszerű módszerek meghonosítására együttműködési szerződést kötöttünk a csárdaszállásiakkal. ök szükség esetén vetőmaggal és lánctalpas gépekkel segítenek bennünket. Ennek eredményét már az idén is látni reméljük.

A főkönyvelőnő veszi át a szót :

— Szóval az igazság az, hogy tökéletes, teljes és viHidak, vizek, Petőfi Tsz,