Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

1978. április 1-, szombat NÉPÚJSÁG Alkalmazott grafikai biennálé Békéscsabán A békéscsabai alkalmazott grafikai biennálé a Békés megyei Tanács, Békéscsaba város Tanácsa, a Magyar Képzőművészek Szövetsége, a Munkácsy Mihály Múzeum, a Kner Nyomda, a Műcsarnok Vállalat és a Magyar Hirde­tő megállapodásából és ösz- szefogásával jött létre. Az idei, 1978-as kiállítás a mai magyar plakátot mutatja be. A művészek komolyan vették a felhívást: 64 kiállító között a szakma legjobbjai kapnak helyet. A 174 kiállí­tott plakát leginkább erede­ti grafikákból áll, azaz olya­nokból, amelyek ki sem vol­tak nyomtatva, de akadnak olyanok is, amelyeket az ut­cáról már ismerünk, mint filmplakátokat. A nemzetközi zsűri díjkiosztó ülése után 1978. április 2-án délután 2 órakor nyílik nîeg a kiállítás a Munkácsy Mihály Mú­zeumban. Mai tévéajánlatunk: Koreában jártunk Éppen egy esztendeje, 1977 március-áprilisában két­hetes úton Koreában járt a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese; zenekara, népi táncosai. A televízió forgatócsoport- ja — Koltay Beáta rendező, Szabados Tamás operatőr — elkísérte őket, hogy képes beszámolót készítsen a fellé­pésekről. A 18.45-kor kezdő­dő műsorban láthatjuk Ko­rea szebbnél szebb természe­ti tájait és a múzeumok em­lékőrző termeibe is ellátoga­tott a kamera. Az amerikai agresszorok által indított hosszú háború évei után végre fellélegzett az ország, s a népi Korea ma már szép eredményeket mondhat magáénak. Az or­szágban elevenen élnek a hagyományok, itt minden hegynek, tónak nemcsak me­sés neve van, hanem legen­dája is. A filmben meghall­gathatják a Szárnyas ló, a Háromnapos tó vagy a Gyé­mánt-hegység legendáját — ahova éjszakánként szóra­kozni jártak a tündérek, és egy ott maradt közülük, mert beleszeretett a pásztorfiúba... —, de megnézhetik az együt­tes legszebb számait is. Otthon-e a diákotthon? Beszélgetés Németh Lajossal a középiskolás diákotthonokról A diákotthonban, kollégi­umban élő fiatalok száma egyre gyarapodik Szeghal­mon, az általános iskolai di­ákotthonban — hacsak az iskolai előkészítő foglalkozá­sok idejére is —néhány óvo­dás apróság is ízlelgeti, a szülőktől elszakadva, a kö­zösségi élet sokízű, újszerű kenyerét. Ne higgyük, hogy a szülői szeretet mindenna­pos, óvó gondoskodásának megszakadása csak a kicsi­nyeknél okoz gondot. Így van ez |a középiskolás korú fiatalok körében is, hiszen éppen akkor éri őket a je­lentős életmódváltozás, mi­kor személyiségük végső ki­kristályosodásának küszöbén állnak. Ezért érvényes — mind az általános, mind a középis­kolás diákotthonokra egy­aránt — a családpótló jelleg, a nevelő funkció elsődleges­sége. E fontos kérdésről, Bé­kés megye középiskolai kol­légiumhálózatának problé­máiról beszélgettünk Németh Lajossal, a megyei tanács művelődésügyi osztály kö­zépiskolai csoportvezetőjé­vel. — A diákotthonoknál, mint az országban min­denütt, megyénkben is szorít a cipő. Sok diák szívesen válna bentlakó­vá, lemondva a fárasztó bejárásról, s az albérlet meglehetősen drága „örömeiről”. Hogyan próbálnak enyhíteni me­gyénkben a kollégiumi gondokon? — Békés megye csaknem 30 középiskolai diákotthoná­nak jó része korszerűtlen, nem megfelelő körülmények között működik, ami jelen­tősen hátráltatja a nevelő- munkát. Például sok esetben egymástól távol eső épüle­tekben tudjuk csak elhelyez­ni az egy iskolában tanuló diákokat is. A legsürgetőbb; szakmunkástanulóink gond­jainak enyhítése, őket úgyis továbbra is kénytelenek va­gyunk, nem egy esetben, munkásszálláson elhelyezni. Pedig ennek negatív nevelő hatásáról sajnos számtalan­szor meggyőződhettünk. Ezért épül a közeljövőben egy százszemélyes diákotthon a gyulai ipari szakmunkás- képző intézet diákjai számá­ra, amit a VI. ötéves terv­ben egy újabb százszemélyes kollégiummal toldunk meg. A helyhiány azonban nem egy­formán érinti a megye kü­lönböző pontjait. A legna­gyobb szükség városainkban jelentkezik. Békéscsabán, az iskolacentrumban hamaro­san átadják az új, korszerű 288 személyes diákotthont, amellyel sikerül majd a megyeszékhelyen tanuló szakmunkás- és szakközépis­kolás diákok diákotthoni el­helyezését biztosítani. Orosházán tavasszal adják át az ipari szakmunkásképző intézet tanulóinak új ottho­nukat. Reméljük, így a gim­názium is hozzájut néhány kollégiumi helyhez. — Beszélgetés közben hol a diákotthon, hol a kollégium kifejezést használtuk. Milyen lé­nyeges tartalmi különb­ség van a két elnevezés között? — A diákotthonnál maga­sabb szintet képvisel a kol­légiumi cím, amelynek el­nyerése nem is olyan köny- nyű. Ugyanis a kollégiumok­ban lényegesen fejlettebb közösségek élnek, ami a diá­kok magasabb fokú önkor­mányzati tevékenységében,a nevelőmunka színvonalasabb megvalósulásában jut kife­jezésre. — Ha kinyitjuk a pá­lyázatokat ismertető közlönyt, a hirdetett ál­lások közül a legtöbb kollégiumi nevelő ta­nároknak szól. Talán nem szívesen vállalkoz­nak pedagógusaink erre a munkára, vagy túl nagy a fluktuáció a ne­velői pályán? — Bizonyos szempontból a kollégiumi munka nehezebb, hálátlanabb, mint az iskolai. Bár lényegében nem tölt munkahelyén több időt a ne­velőtanár sem, mint iskolá­ban dolgozó kollégái, de a diákotthoni rend egész nap­ját szétdarabolja. Reggel ott van az ébresztőn, aztán az ebédtől egészen este 10-ig. A családosok érthető, hogy nem szívesen vállalkoznak erre a feladatra. Ugyanakkor ott van még az éjszakai és a vasárnapi ügyelet is! Bár jelenleg megyénkben nincs nevelőtanárban hiány, de az igaz, hogy gyakrabban cseré­lődnek a tanításban tevé­kenykedő kollégáiknál. — Minden pedagógus legfőbb törekvése a ta­nítás. Nem azért alakult így a helyzet, mert eset­leg nem jutnak szakuk­nak megfelelő tanítási órákhoz nevelőtanára­ink? — Tavaly év végén hatá­rozottan felhívtuk az isko­lák igazgatóinak figyelmét arra, hogy biztosítsanak órá­kat a nevelőtanároknak is. Vannak azonban olyan sza­kok, amelyek kis óraszámú- ak, vagy esetleg az adott is­kolatípusban nem is szere­pel a nevelőtanárnak megfe­lelő tantárgy, s ebben az esetben megoldhatatlan is­kolai foglalkoztatottságuk. — A kollégium elsőd­leges funkciója a neve­lés, a család szerepének bizonyos fokú ellátása. Hogyan próbálják ezt diákotthonainkban meg­valósítani? *************************************************************************************************************************************************** 10. — Az ifjúság világszövet­ségére! A földkerekség egész fiatalságára! Ezt jól megmondta! A gye­rekekkel kezdték, most meg már azt sem tudják, miről van szó. — Inni — mindenki! — vezényelt újra Afonyka. Úgy körözött a fekete fejével, mint a varjú a szárnyával. Tekintete nem is végigsik- lott, hanem végigmasírozott az asztal körül — és hirte­len Pavelra meredt — egye­dül Pavel nem emelte fel a poharát. — Afanaszij Platonovics- nak — állt ki a férjéért Pe­lage ja — mára elég, beteg a szíve. — Ra-gasz-ko-dom hoz­zá ! , Pjotr Ivanovics odasza­ladt: ne húzódozz, egyezz bele. Ez a szörnyeteg meg mintha szónoki emelvényen állna : — Elvileg ragaszkodom hozzá ! — Igyál már egy. cseppet — lökte meg a könyökével férjét Pelageja, és halkan a fülébe súgta: — Úgyse nyugszik addig ez a vaddisz­nó. Hát nem ismered? Igyál már, na, kinek beszélek! — Most már haragudott az asz- szony. (Afonyka áll, Pjotr Ivanovics kérleli.) — Med­dig könyörögjek még? Min­denki rád vár. Pavel remegő kézzel fogta meg a poharat. — Hurrá! — rikkantotta Afonyka. — Hurr-rrá! — üvöltötték mindnyájan. Aztán jött még a jánosál- dás — mert hát miféle házi­gazda, aki búcsúpohár nél­kül engedi el a vendégeit —, aztán még egy kör a „béké­re és barátságra” — a há­zigazda a küszöbön még egyet töltött annak, aki akart —, és csak aztán mentek ki a szabadba. A tornácon valaki nótára gyújtott, de Afonyka állat­orvos (ez egyszer hasznos volt a parancsnoksága), élén­ken rendre utasította a ra­koncátlant : — Lejjebb a hanggal! Éne- kelj-mulass — most nincs dologidő. De aztán halkan, halkan nekem! Ezután az egész társaság a fakitermelő szövetkezet el­nökéhez indult, akire Pela- gejának, őszintén szólva, semmi szüksége nem volt. Legalábbis azok alatt az évek alatt, amióta a pékség­ben dolgozott, semmi dolguk nem akadt egymással, de ki tudja, mit hoz a holnap. Ma semmit se tehet érted, de talán holnap az utadba ke­rül. Szóval, nem lett volna rossz elmenni a fakitermelő szövetkezet elnökéhez. De hát mit tehet — Pavel most már teljesen összeomlott, az asszony karon fogta és ha­zavitte. — Láttad a Pjotr Ivano­vics nyári konyháját? Azt mondja az asszony: maga a mennyország. Egész nyáron nem lesz meleg a házban. Pavel egy mukkot se szólt. Pelageja elmesélte a fér­jének a községi tanács elnö­kével folytatott beszélgetést a szénáról meg a bizonyít­ványról. Különben nem volt nagyon dühös, hogy az el­nök megint elmismásolta az igazolást a személyazonossá­gihoz. Alkának meg egy éve van hátra — ősszel nyolca­dikba megy —, addig még megtalálja ő a kiskaput. Va­lami kis ismeretsége még a kerületben is van. Például Ivan Fedotovics, a kerületi végrehajtó bizottságból. A háború után hányszor kise­gítette kenyérrel — lehetet­len, hogy ne emlékezne rá, milyen jót tett vele. Pelageja most máson törte a fejét — azon a rejtélyen, amelyet Pjotr Ivanovics adott fel neki. Három éven át mintha nem is tudott volna róluk, ma viszont meg­hívta — vajon miért? őrá semmi szüksége, az biztos — tűnődött Pelageja. Az ő ideje lejárt — ki haj- hászná ma már a pékné ke­gyeit? Az emberek már rég teletömték a bendőjüket ke­nyérrel. Talán Alkával vol­na valami szándéka? Fél füllel hallotta, hogy Szergej Petrovics nagyon meresztgeti a szemét Alkára, ha legalább valamivel cél­zott volna rá Pjotr Ivano­vics: hát, ugye, Pelageja, mostanában nem nagyon ta­lálkoztunk, ki tudja, mit hoz­hat még az élet — hisz ért ő a szóból. De semmilyen célzást nem tett. Gondolta: na, majd a bú­csúzásnál a fülébe súgja. De hát akkor se súgott semmit. „Köszönöm, hogy megtisztel­tek. Köszönöm.” És kész. Most mehetsz, törheted a fejed. Azt is érthetetlennek és gyanúsnak találta, hogy csak úgy kutyafuttában hívták meg őket, amikor már min­den vendé" együtt volt. Le­het, hogy nem Pjotr Ivano­vics ötlete volt, hanem va­laki másé? A Fatuskó Vaszkáé. (Ma­gában csak ilyen csúfondá- ros névvel illette a községi tanács elnökét.) (Folytatjuk) — A kollégiumi feladatok hoz — éppen nevelésközpon­túsága miatt — a legjobb pedagógusokra lenne szük­ség. Ez sok helyütt így is van. Érthető tehát, hogy a neve­lés egyes területein a világ­nézeti, politikai, erkölcsi, kö­zösségi és közéletiségre ne­velésben előbbre járnak az iskoláknál. (Természetesen vannak diákotthonok, ahol még nem elég eredményes a megvalósítás.) Napjainkban, az oktatás korszerűsödésével, az iskola nevelési céljának középpontba kerülésével na­gyobb hangsúly helyeződik a kollégiumokra. A gyermekek képességeinek fejlesztése, a tehetséggondozás nem való­sítható meg teljesen a kollé­giumi nevelők felelősségtel­jes munkája nélkül. Ez utóbbiból is kiderül, milyen jelentős szerepe van az is­kola és a kollégium között kialakított kapcsolatnak. A pedagógus közösségeken be­lül bizonyos szemléletváltoz­tatásra is szükség van, mert a tapasztalatok azt mutatják, a meglevő kapcsolatban lé­nyegesen nagyobb szerepe van kollégiumoknak, mint az iskoláknak. Valahogy nem veszik komolyan a kollégiu­mi munkát az iskolákban. Pedig szükség volna arra, hogy az osztályfőnökök rend­szeresen ellátogassanak a diákotthonokban lakó tanu­lóikhoz, megismerve ezzel jobban délutáni tevékenysé­güket, személyiségük újabb oldalait. — Sokszor panaszkod­nak diákok, pedagógu­sok, hogy a kollégisták­nak ugyanazt a feladatot kétszer kell elvégezni. Egyszer, mint az iskola diákjának, egyszer pe­dig mint kollégistának. Így terhelésük is lénye­gesen nagyobb társaiké­nál. Nem lehetne ezt el­kerülni? — A megyei irányítás a jövő tanévre konkrét fel­adattervet dolgoz ki, amely az összehangolt munkát se­gíti elő, s megszüntetné leg­alább részben a „duplázást”, ami, meggyőződésem, több kárt okoz, mint hasznot. Az iskola és 'kollégiumok közöt­ti munkamegosztás elvi és gyakorlati kérdéseit miha­marabb tisztázni fogjuk. Igyekszünk majd a kollégiu­mok sajátos jellegét erősíte­ni, ami az adott iskolatípus profiljából vagy a kollégium névadójának tevékenységéből és az intézményi hagyomá­nyokból fakadhat. Békéscsabán a kollégiu­mok közötti együttműködés jó példáit láthatjuk. A vá­rosi KISZ-bizottság mint patronáló, kezdeményező, sok segítséget nyújt a tartal­mas kulturális együttműkö­déshez, a vetélkedők, pá­lyázatok szervezéséhez. Ezt a kapcsolattartást példázzák a megyei kollégiumok közöt­ti versenyek is, ahol arany, ezüst és bronz fokozattal mi­nősítik a kollégiumi közös­ségek munkáját. Néhány éve tartoznak csak a megyei művelődésügyi osz­tály irányítása alá a szak­munkásképző intézetek kol­légiumai, s ezért is van szükség a feladatok minél gyorsabb egységesítésére. Például, a középiskolai kol­légiumoknak már korszerű rendtartása van, a szakmun­kásképzők kollégiumi rend­tartása viszont megújításra szorul. Reméljük, a közeljö­vőben megvalósítandó intéz­ményhálózat fejlesztésével az egységesebb, következetesebb nevelőmunka megszervezésé­vel egyre több diákottho­nunk válik valóban otthon­ná. B. Sajti Emese Álmaink iskolája? Csütörtök óta azon töröm a fejem, hogy hol van a határ az ábránd, az álmo­dozás és a tervek között. Akkor sugározta ugyanis a Kossuth adó Nagy Izabella, Álmodjunk együtt iskolát című riportját, amelyben egy pedagógus és egy épí­tész mondta el az elképzelé­seit a szerintük ideális, álombéli iskolákról. Hogy az ábrándozás ködfelhőibe, vagy a jövő útjaira csábí­tottak a szavak, azt a hall­gatóknak kellett eldönteni. Tulajdonképpen nagyon széles rétegeknek szólt a csütörtöki rádióriport, hi­szen a szülők, a pedagógu­sok, az építészek, az okta­tásügyi irányítói és a város- tervezők is tanulságot me­ríthettek belőle. Elképzelem, hogy a hallgatók körében élénk visszhangot kelt a műsor, amely bizonyára megosztja a véleményeket. Csak egyetértéssel lehet szólni a bátor, segíteni kész aktivitásról, amellyel a szakemberek jobbítani kí­vántak az iskolaügys hely­zetén. Javaslatuk, illetve „álmuk” lényege úgy sum­mázható, hogy a ma még élesen körülhatárolt iskolai kereteket egy lazább szer­kezetű, a különböző korosz­tályok igényeit is kielégítő iskolcentrumok, vagy műve­lődési központok váltanák fel. A bölcsődétől az egye­temig valamennyi fokozat megtalálható lenne ezekben az élesen el nem különülő központokban. Valami ha­sonló folyamat már a való­ságban is megindult ez irányban, hiszen az is­kolák „nyitottabbá válá­sát” célzó törekvé­sek igyekeznek bevonni a nevelésbe a patronáló üzemek szocialista brigád­jait, az intézményeket és a szülőket is. Az álmok és a valóság között az a leg­nagyobb bökkenő, hogy a településeink jóval nagyobb részén van óvoda, mint egyetem, s még az általá­nos iskolák épületei is az egyes lakótelepekhez és vá­rosrészekhez igazodnak. Nagy Izabella beszélgető partnerei színes iskolákról, változtatható nagyságú ter­mekről álmodtak, ahol spontán közösségek alakul­hatnak ki a mai merevebb osztályok helyett. Figyelem­re méltó volt az a javasla­tuk, hogy az új iskolák ter­vezői kérdezzék meg az ott dolgozó pedagógusok véle­ményét is, hogy ne a neve­lőknek kelljen alkalmaz­kodni a kész keretekhez, hanem a teret és a formát is a színvonalasabb tarta­lomhoz igazítsák. A nevelés demokratizmusával is min­denki egyetérthet, hiszen az üres tekintélyelven alapuló igazságok valójában a pe­dagógusok szavának hitelét csorbítják a tanulók előtt. A műsorban megszólaló pe­dagógusnő arról beszélt, hogy iskolájukban nagyon sokat adnak a diákok véle­ményére, s a gyerekek igénylik is a beleszólási le­hetőséget. (Diákparlamentek és más önkormányzati for­mák másutt is pozitív ta­pasztalatokat hoztak ez ügyben.) A pedagógusok örökös megújulási igénye is reális-, követelmény még akkor is, ha első hallásra túlzottnak tűnik a műsor­ban javasolt álom, mely szerint öt évenként minden pedagógusnak meg kellene újítani a diplomáját. Nem tudom mit szólnak taná- raink-tanítóink a tervhez, mely szerint „a pedagógu­sok vizsgáztató bizottságá­ban a diákok is benn ülné­nek ...” Változó életünk jelenségei közt a pedagógia is örökös fejlődésben, megújulásban van. Érdekes, a vélemé­nyek felizzítására alkalmas volt a csütörtöki rádiómű­sor még akkor is, ha egyik­másik álomképe kicsit elru­gaszkodott a mai valóság­tól. (Andódy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents