Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

1978. április 7., péntek ! NÉPÚJSÁG HÉT FILMJEI Középfokú népművelői képesítést kapnak Fotó: Gál Edit Fiatalokkal zsúfolt kis autó küszködik a terepjáró­nak való úttal. Katonai jár­művel húznak el mellette, egy irányba tartanak: a lak­tanya felé, ahol — a gyakor­lótéren — már felsorakoztak az újoncok. Karpenkó őr­mester figyelmesen szemlé­li a tavaszi napfényben ácsorgó fiúkat. Belőlük kell három hét alatt jó katoná­kat faragnia. Lesz még baj ezekkel az emberekkel — gondolja az őrmester. Sok derűs fordulatot ígér a Ta­vaszi behívó című színes szovjet film, amelyet ápri­lis 6—7-én játszik a békés­csabai Brigád mozi. Április 8—12-ig pedig ismét talál­kozhatnak a krimifilmek kedvelői Piedonéval (Nagy­lábúval), a zsaruval, aki ez­úttal Hongkongban üldözi a bűnözőket. Az ártatlanul együgyű magas, szőke férfi, Pierre Richard alakításában, fele­más cipőben áll a békéscsa­bai Szabadság mozi nézői elé április 6—8-ig a Magas szőke férfi felemás cipőben című francia filmben. A filmbarátkor hálózat nézői láthatták eddig még csak Vilgot Sjöman svéd rendező filmjét, a Maréknyi szerelem címűt, amely a bé­késcsabai Szabadság mozi műsorán április 9-től 12-ig szerepel. Ingmar Bergman tanítványa ez a rendező, s a mester egyik kedvelt szí­14. — Nézd csak, nézd csak a lányodat! Én láttam, gyönyö­rűség ránézni. Hogy ez mi­csoda szépséges! így aztán Pelageja benyo- makodott a fiatalok közé, a részeg nászasszonya karján. Mégse kiálthat rá: „Hagyd már abba. te részeg ném- ber!” — amikor körös-körül ott vannak az emberek. És egy perc múlva már ő is át­ölelte a nászasszonyát. Sose hitte volna, hogy ilyen kapós ez az Álka. Antonyida Petrovnának magas iskolája van, és mit csinál? A legszélén táncol. Méghozzá az édesbátyjával toporog. A másik városi kis­asszony, az erdőkitermelő szövetkezet elnökének a lá­nya, az is tanult lány, az meg éppen semmit se csinál — petrezselymet árul, az iga­zat megvallva, csak néző. Az ő Alkája meg! A tánco­lok kellős közepén, a fő helyen. Méghozzá kivel? Ma­gával a túlparti komszomol- titkárral. Kell ennél jobb vé­lemény? Hisz egy ilyen párt­ember csak nem járatja le magát — csak nem táncolna rossz lánnyal. nésznőjét, Ingrid Thulint is foglalkoztatja a filmjében. Az emberi együttélés lélek­tani és morális gondjairól készült a film meghökkentő merészséggel és nyíltsággal. A film osztogatóismertetője így ír a rendezőről: „Sjöman a legnehezebbre vállalko­zott: az osztályharc morális kérdéseit feszegeti, anélkül, hogy moralizálna vagy di­daktikussá válna — és ez a film legfőbb erőssége! Sjö­man a drámai feszültséget mindvégig fenntartja: Kivá­ló ritmusérzékkel építi egy­másra a jeleneteket és ké­szíti elő a valóban nagy ha­tású katarzist.” A tavaszi szünetben pi­henő diákokról sem feledke­zik meg a moziüzemi vál­lalat. Filmtotó játékra vár­ja őket a szünet végén a békéscsabai Szabadság és a gyulai Ékkel mozi. Ahhoz, hogy nyertes szelvények bir­tokosai legyenek a gyerekek, meg kell nézniük Gyulán április 6—8-ig az Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán, április 9—10-ig a Hegyi bar­lang titka, és április 11—12- én az Egy vonat az ég ál­lomásra című filmeket. A békéscsabai pajtások 6—7-én A bosszúállók újabb kaland­jai, 9—12-én a Robin Hood nyila, és április 20—24-én a Rézhegyek királynője című ifjúsági filmek megtekintése után vehetnek részt a film- totón. De ez még mind semmi. Alighogy Szawatyejev Alkát visszakíséri a lányokhoz — odamegy hozzá a tiszt. Ugyanaz, akivel nemrég lát­ták a Pjotr Ivanovics abla­kából. Fiatal, jóképű, szép szál legény. Ügy hajladozik, akár a venyige. Meg aztán hogy virít a váll-lapja — tíz lépésről is vakít. — Előtáncosok. nézz oda! Hát azért talán mégse, a nászasszony csak túlzott, nemcsak a lányát vitték táncba. Pelageja körülnézett. Az egész álló közönség néz­te. Még a fiatalok is: Alka meg a tiszt három kört tett meg, és csak akkor lépett be a két másik pár. Antonyida Petrovna most is hoppon maradt. Oldalt álldogál, és lakkozott körmét rágcsálja. Éppen ekkor érke­zett meg Pjotr Ivanovics. Nem bírta ki a vendégség­ben, ő is szerette volna lát­ni a lányát. Nézd csak, nézd. Pjotr Ivanovics a tudós verebedet, (szakasztott olyan, mint egy veréb, kivált, há a vastag szemüvege felett felnéz), nem mindig a tied a dicső­Közgazdasági szakkönyvnapok Békéscsabán Április 10-től 15-ig közgaz­dasági szakkönyvnapokat ren­dez Békéscsabán a Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei Szervezete, a Közgaz. dasági. és Jogi Könyvkiadó, valamint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. A szakkönyvnapok keretében kiállítás. könyvankét és könyvvásár várja az érdek­lődőket. A program április 10-én délután 13.30 órakor kezdő­dik a Jókai Színház előcsar­nokában, ahol Piller Sándor a Közgazdasági Társaság el-, nőké szakkönyv-kiállítást nyit meg. A KlSZÖV-szék- ház tanácskozó termében 14 órai kezdettel, az érdeklődők dr. Tóth Tamás tanszékveze­tő egyetemi tanárral talál­koznak. A Közgazdasági szakkönyv­napok ideje alatt a békés­csabai Radnóti Miklós köny­vesboltban, valamint az Ist­ván király téren felállításra kerülő pavilonban könyvvá­sárt tartanak. Kézimunka és könyv Április 4-én délelőtt a Sar- kadi Cukorgyár művelődési otthonában 120 résztvevő je­lenlétében kézimunka- és könyvkiállítást nyitott meg Bocskai Mihályné, az SZMT titkára. A kiállítást a szak- szervezett nőbizottsága és a művelődési otthon közösen rendezte 47 cukorgyári dol­gozó nő díszítőművészeti munkájából és a Kossuth Könyvkiadó könyveiből. A 193 darab kézimunka egyben pályamű is. melyet zsűriznek, j A sokszínben pompázó pár- J nák, térítők, tálcakendők, ru-; hák, blúzok, matyó, vásárhe­lyi írásos és kalocsai hímzés­sel készültek. Ma délután lesz a szakta­nácsadással egybekötött ered­ményhirdetés : ekkor osztják ki a hat szakmai és öt társa­dalmi díjat, továbbá a kö­zönség tetszését legjobban el­nyert kézimunka díját is. A művelődési otthon további célja: a kiállításon szereplő nők részvételével mielőbb ké­zimunka-szakkört alakítani. ség. Én meg az én lányomat nézem. Pelageja nézte a lányát. Elmeit fővel nézte. És vala­hogyan szinte maguktól el­szálltak a gondjai meg az iménti izgalma. Az ő lánya! Az ő vére diadalmaskodik! A tánc hamar véget ért — rövid életű az öröm —, Pe­lageja magához intette Al­kát: ha Pjotr Ivanovics a lánya mellett áll, neki miért ne lehetne? Alka odaszökkelt, — mi­lyen szeleburdi, még csak nem is úgy jár, mint egy igazi nagylágy, de mikor olyan boldog! Mintha autót nyert volna a tombolán. Lehet, hogy csakugyan nyert, gondolta Pelageja, és úgy, hogy a többiek észre ne vegyék, tekintete körbesza­ladt: hol a tiszt? Mit csi­nál? A tiszt “ feléjük tartott. Nem sietett, kacsázva köze­ledett, és könnyedén legyez­te kipirult arcát fehér zseb­kendőjével. — Alja, mutasson *be a mamájának. Pelageja megszorította a feléje nyújtott kezet, de nem talált kellő szavakat, zavarba jött. Valamit a melegről da­dogott. Nagy a hőség. A munkára is meleg van, a szórakozásra is. —Nem tesz semmit — mondta a tiszt. — Azért a tervünket valóra váltjuk. Igaz, Alja? Alka lelkesen bólogatott: micsoda kérdés. Hát persze! Pelageja még magához sem tudott térni, azon tű­Szakma vagy továbbtanu­lás? Ez a kérdés lebeg a szü­lők és gyerekek egy jelentős része előtt az általános is­kola utolsó éveiben. Más­képp fogalmazva: hova igye­kezzenek adni fiaikat, lá­nyaikat: gimnáziumba vagy szakközépiskolába? Talán az utóbbi lenne a helyes, ám csak megpróbálkoznak a gimnáziummal, hátha még­is... De olyan még alig tör­tént, hogy aki előzőleg nem jeleskedett, az itt táltaeodott volna meg. Az viszont napi tapasztalat, hogy kitűnő ta­nulókból is többen közepesre esnek vissza, s búcsút int­hetnek az egyetemi vagy fő­iskolai álmoknak. S marad a józan valóság: valami szakma kellene. Ezt a nagyon is érthető, bár későn támadt igényt igyekszik újabban a gimná­zium kielégíteni. Két évvel ezelőtt például a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban a harmadik osztályba lépők dönthettek : aki nem akar továbbtanulni, az a két utolsó évben népművelőnek vagy közgyűjtemény-kezelő­nek képezheti magát. Érett­ségi vizsgát tesz és képesítő­zik, tehát szakvégzettséget szerezhet. Tizenöten népmű­velőnek jelentkeztek. * — ök lesznek az elsőit, akik ilyen 'középfokú népmű­velői képesítéssel lépnek ki az életbe. Jövőre, meg az utánuk következő évfolyam­ból alakult fakultatív blokk — mert ez a hivatalos nevük — tájékoztat Galambos Já- nosné a Megyei Művelődési Központ főelőadója. — Hár­man tanítjuk a népművelést, összesen heti kilenc órában. Az első évben korunk mű­vészetével (irodalom, film, színház, zene, képzőművé­szet) és korunk természettu­dományával és technikájá­val, valamint a klubvezetés tantárgyával ismerkedtek. Második évben a művelődési házak ügyviteli munkája kö­vetkezett: tervezés, gazdál­kodás, elméleti és gyakorlati tudnivalók. Továbbá: a köz- művelődés szervezete és in­tézményrendszere; a műve­lődési munkához szükséges nődott, hogyan is tekintse a lánya csintalanságát; vajon nem kéne-e megdorgálni a saját érdekében, amikor odajött Antonyida Petrovna. — Alja, Vlagyi szláv Szer- gejevics, nem innának egy kis teát? Éppen felforrt a szamovárunk... Pelageja furcsállotta a hallottakat: mióta szokása Pjotr Ivanoyicsnak, hogy éj­szaka befűti a szamovárt? Aztán kitalálta: hát persze, a lánya útját egyengeti. — Nem, nem Antonyida Petrovna — felelte sietve a lánya helyett Pelageja. — Elnézést kérünk. De még mi se tartottuk jól a vendégün­ket — kapóra jött most a nászasszony! — Alevtyinka, mit állsz itt? Hívd meg a fiatalokat. Legyél egy kicsit házias. Pelageja mindezt moso­lyogva mondta, de közben ingott a talaj a lába alatt: mi nem jut eszébe? Kivel mer ujjat húzni? És egészen az iskoláig hátra sem mert nézni. Csak ment, és a tar­kóján érezte Pjotr Ivanovics dühös tekintetét. Régen, a háború előtt, a faluban katonás rendben álltak a házak — közel, szinte szorosan egymás mel­lett, nyílegyenesen. Hogy a háznál fürdő, kút, vetemé­nyes legyen — ez eszébe se jutott senkinek. Minden a maga helyén: a házak, házak, a kutak kutak, a fürdők für­dők — a kertek alján, a/ isten háta mögött. (Folytatjuk) Játékos klubfoglalkozás technikai-műszaki ismereteik; szervezés és vezetéselmélet. Ságvári utca 6. szám alatt beszélgetünk, a művelődési központ egyik klubtermében. Itt folyik a gimnazista nép- művelősök oktatása. Nemso­kára kezdődik a foglalkozás, jönnek a gyerekek órára. Többen lányok, mint fiúk. — Tíz lány és öt fiú kezd­te el, most az a helyzet, hogy tizenketten fognak képesí­tőzni, hárman meggondolták magúkat. A gyakorlati mun­kák során — szinte minden nagy rendezvényünkre be­osztottuk őket — egy kis ízelítőt kaptak a pályából. A többség élvezettel merült el a feladatok végrehajtásában: rájött, hogy ez a munka iga­zán neki való lesz; egy pá­ran pedig nem látták igazol­va elképzeléseiket De mond­ják el inkább ők maguk. * — Amikor jelentkeztem, nem sok fogalmam volt a munkáról, csak annyit tud­tam, hogy kötetlen idejű és ez nagyon tetszett. Később kiderült, hogy amit előnynek hittem, az inkább hátránya a népművelési pályának, hi­szen este sokáig kell dolgoz­ni, és sokszor nincs se ün­nep, se vasárnap. Mégis megszerettem a gyakorlat­ban. Ott voltam a bábfesz­tiválon, a szólótáncfesztivá­lon, a közművelődési vetél­kedőn és több kisebb ren­dezvényen is. Ahova csak le­hetett menni — mondja Pris- kin Judit — Egy hetet meg belső munkán töltöttem a művelődési központban. Most már csak azon izgulck, hogy sikerüljön elhelyezkedni, ha végzek. — Mikor választani kellett, ón a számítástechnikát sze­rettem volna, de nem volt elég jelentkező, így ide ke­rültem. De ez inkább lá­nyoknak való. Azért lete­szem a vizsgát, mert ez is Mai tévéajánlatunk Egy asztalosbrigád vezető­jéről, Tóth Józsefről készült portréfilmet mutat be ma este 18 óra 40-kor a televí­zió, B. Megyeri Gabriella rendezésében, aki a címben foglalt kérdést indulatosan így tette fel : Merre nézzen a tető a házon? Az asztalos a kisoroszi szövetkezet dol­gozója. ^ A Grossfelder család című francia film főhőse, a csa­lád feje. egy tisztességes pékmester, akinek három lá­egy szakma. Érettségi után viszont dektranűszerésaiek megyek, ha fölvesznek a 611-es ipari tanuló-iskolába — közli Simán*. Béla. Hrabovszki Edit is azzal kezdi, hogy nem sok fogal­ma voit kezdetben a szak­máról, csak annyit tudott biztosan, hogy nem tanul to­vább, és valamit csinálni kell. Aztán egyre jobban ér­dekelte az elméleti anyag és vonzotta a gyakorlati mun­ka. Különösen azért, mert mindig szeretett szervezni. — És a szervezési készsé­gen kívül milyen tulajdonsá­gok szükségesek ehhez a pá­lyához? — Rátermettség. Aztán jó és határozott fellépés. Meg kapcsolatteremtő képesség. De szerénység is, hogy elfo­gadják az embert. Csak le­gyen hol 'kipróbálni majd, mi van meg ezekből ben­nem... Mázán Ilonkával a városi és vidéki munka kerül szó­ba. — Bárhol el tudom kép­zelni. Itt Békéscsabán, de egy 'kis faluban is. Sokat beszélgetünk erről, s az a vélemény alakult ki, hogy a legtöbb tapasztalatot a leg­kisebb helyen lehet szerezni. Nyilván azért, mert ott min­den feladat egy emberre há­rul. Ez viszont nagy erőpró­ba. Persze igazán akkor de­rül ki, hogy mát tudunk, mi­re vagyunk képesek, ha majd munkába állunk. De vajon lesz-e hova? * Ez a kérdés tér vissza a többiekkel való beszélgetés során is. A pályát megsze­rették, tanultak és gyako­roltak derekasan — de bi­zonytalanok a jövőt illetően. Pedig nemsokára középfo­kú népművelői képesítés lesz a kezükben. Vass Márta nya van. Nem szeretné, ha megszólnák, ezért elhatároz­za, hogy három lányát meg­születésük sorrendjében ad­ja férjhez, először a legidő­sebbet és így tovább. Sajnos azonban a pékinas, Louis éppen a legkisebb lányba lesz szerelmes. Az atyai és pékmesteri szigor azonban a legidősebb lány mellé uta­sítja. Miért lesz mégis a középső lány férje? Ma es­te 20 óra 25-kor kiderül a filmből. Vilgot Sjöman rendezte a Maréknyi szerelem című svéd fil­met

Next

/
Thumbnails
Contents