Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. április 30., vasárnap Vasútmodellezők paradicsomában Egy országjárás tapasztalatai Nagyszerű felismerésből született az a gondolat, hogy a dolgozók középiskolájába járó hallgatóknak kit éve atlétikai és futball, idén pedig teremfutbáll megyei ver­senyt hirdettek az Edzett Ifjúságért mozgalomhoz kap­csolódva. A versenyfelhívás nem várt eredménnyel zá­rult. A megyéből 43 férfi- és női csapat nevezett be, összesen mintegy 500 résztvevővel. Ez a meglepően nagy érdeklődés valami lényeges problémát is feltár. A dolgozó fiatalok, akik a munka mellett még tanulás­ra is vállalkoznak, különösen nagy szellemi és fizikai igénybevételnek vannak kitéve. Ezért természetes, hogy a játékos, sok mozgással, küzdéssel járó sportlehetőségek iránt megnőtt az igényük. Igény tehát van, de a dolgo­zóknak nincs iskolai testnevelés, mint a nappaliban ta­nuló diákoknak. Ezt az igényt ismerte fel és aknázta ki a megyei tanács művelődésügyi osztálya és sporthivata­la, az SZMT, a megyei KISZ-bizottság, az Expressz és a Békés megyei Népújság is. összefogásukból születhetett meg a három első helyen végzett férficsapat és a győz­tes női csapat tagjainak 4 napos jutalorfi-erszágjárása is, amely újabb figyelemre méltó következtetésekkel szol­gált. A vácrátóti botanikus kertben A szerző felv. Meseországba váltanak vonatjegyet a békéscsabai vasutas klubkönyvtár vas- útmodellező szakkörének ifjú ezermesterei. Egy 4X4 méteres terepasztalon vé­konyka sínpárok futnak, hegyek, völgyek követik a minivasút kanyargós vona­lát, autópálya ível a sínek felett, s az útkereszteződések fénysorompóit mindig tisz­teletben tartják a „jármű­vek”. Parányi állomások mellett suhannak el az ex- pressz-szerelvények kicsi­nyített másai, alagutakon át robogjak a pici tehervo­natok, s amikor a fényjel­ző pirosra vált, az itt is megálljt parancsol a villany­mozdonyoknak. A vezérlő pult mellől, mintegy igazi forgalmi irodából szakszerű vezényszavak hallatszanak : — A Körös-expressz nem jelzett vissza! — A 624-es tehervonat áthaladást kér! — A 122-est állítsuk ki­térőre ! Játékbirodalom? Színes látványosság? Hasznos, ta­nulásra serkentő szenvedély? — Egyelőre csak játékos elfoglaltságnak tekinthető a szakköri munka — felel a kérdésre Börcsök István, a vasútmodellezők vezetője. — Szeretnénk egyszer pon­tos műszaki berendezést ké­szíteni, amely az aktív vas­utasok részére is oktatási segédeszköz lehet. Most vi­szont a környék nyerekei- nek és a vasútmodellezés felnőtt híveinek teremtünk barkácsolási lehetőséget. A klubkönyvtár megnyi­tása óta működik a szak­kör. Körülbelül 25 ezer fo­rintba kerültek a felszerelé­sek, és ehhez hozzá kell még számítani azt a sok­sok társadalmi munkát, amellyel a tagok besegítet­tek. A szakkörvezető a tel­jes évi szabadságot ott töl­tötte, s amikor összeszámol­ták, kerek ezer órát tett ki az elvégzett társadalmi munka... Ez már több, mint szen­vedély ! — Sokat segítenek a gye­rekek is — mondja Börcsök István. — Ha apróbb javí­tásokat kell végezni a pá­lyán, soha sincs hiány a segítő kezekben. Prókai At­tila még csak a hatodik osz­tályba jár, de már nagy mestere a motorszerelésnek, Szabó Gabi a forrasztások specialistája, Farkas Zsolt pedig a jelzőkészülékek leg­főbb őre. Ezek a gyerekek aligha jönnek zavarba, ha az iskolai fizika órákon az elektromosságról lesz majd szó. Sokan közülük vasutas­család gyerekei, mások most ismerkednek a vasúttal. Előre megbeszélt idő­ben, minden héten egy-egy délutánon találkoznak a fia­talok a klubkönyvtárban. A foglalkozásoknak igazodni­uk kell a klubvezető mun­karendjéhez, aki mint jegy­vizsgáló dolgozik a vasútnál. Otthonában már régen fel­épített egy terepaszalt, s most a szakköri gyerekek segítségével új, közös terve­ket sző: — A vasútmodellezők nemzetközi szervezete időn­ként versenyeket, kiállítá­sokat rendez. Legközelebb Lipcsében lesz a nagy se­regszemle, 6 ha oda még nem is tudunk eljutni, de minden reményünk meg van, hogy itt a megyeszék­helyen jobban megismerik majd a tevékenységünket. Ha vasútnál kiselejtezett, de álalunk még használha­tó jelfogó berendezésekhez könnyebben hozzájuthat­nánk, új vonalakkal bő- víthetnénk a pályát, és több gyereknek tudnánk hasznos játéklehetőséget, tanulságos szórakozást biz­tosítani. Vég nélkül robognak a csöppnyi vonatok a kanyar­gós pályákon. Játékország forgalmistái, műszaki „szak­emberei” ügyelnek a rendre, pontosságra. És játék köz­ben egy kicsit már az életre is készülődnek. Az ember alig tud szaba­dulni innen. Megragadó, milyen elmerülten, milyen odaadással, milyen komo­lyan játszanak. Mondják, nagy az összetartás közöt­tük, és ez is szép dolog. Játszva ismerkednek meg a közösség erejével, a kö­zös örömökkel. A vezérlőpult mellől ve­zényszavak hallatszanak: — A Körös-expressz in­dul!... Gyulai Nyár A napokban hagyta el a nyomdát az évenként megje­lenő gyulai műsorfüzet, amely a nyári — itt egyál­talán nem „uborkaszezon” jellegű — kulturális rendez­vények gazdag programját kínálja, és az eddigi tapasz­talatok szerint teljesíti is majd. Több évi következetes kul­turális-szervező munkának eredményeként alakult színes és színvonalas nyári műve­lődési . rendezvénysorozattá az, amit a Gyulai Nyár idei műsorfüzete is tartalmaz. Példa ez a közművelődési le­hetőségek bővítésére * és az ezt szolgáló erők összefogá­sára is. Április 21-én a hideg, sze­szélyes hajnal miatt még fá­zósan szálltunk be a békés­csabai állomás elől induló buszba. Nagy út állt előt­tünk. Tíz óra után megér­keztünk Dunaújvárosba. A 'kívül, belül fiatal város ar­culata, a hatalmas méretek, a szolgáltatóegységekkel ki­tűnően ellátott lakótelepek mindnyájunkat megleptek. # Micsoda változás mindössze 30 év alatt! S mivel az üzemlátogatásig akadt egy kis időnk, ki-ki kedve sze­rint városnézésre indult. Volt, akiket a meglátogatott 32 tantermes általános iskola méretei; volt, akit a három- emeletes korszerű munkás művelődési központ remek programja, pezsgő klubélete, a nyelvi laborokban folyó munka; volt, akit a remekül ellátott boltok kirakatai vonzottak. Csapolás a kohóban A nap fénypontja mégis a Dunai Vasmű volt. Ezt el­mondani, fényképről elme­sélni szinte lehetetlen, úgy, hogy valamelyest is vissza­adjuk a vas csapolásakor ezerfelé szálló szikraeső, a lávaszerű, engedelmesen me­derbe kényszerített folyé­kony vas látványát, a fe­gyelmezetten dolgozó kohá­szok küzdelmét a forróság, por, füst és hatalmas roba­jok csarnokában. Idegenve­zetőnk segítségével sikerült az acélcsapolást is végignéz­nünk, és a hideghengermű beláthatatlan hosszúságú csarnokának egy részét is bejárhattuk. A ma fiataljait nehéz ámu­latba ejteni. De a csoport if­jú titánjai is elfeledkeztek a szokásos tréfákról, ugratá­sokról. A 13 ezer embert foglalkoztató gyáróriás, a munkások szánté emberfelet­ti küzdelme, fegyelmezettsé­ge elismerésre késztette őket. Este, beszélgetés köz­ben Dobroczki György és Stitovics János fiatal gépla­katos szakmunkások is ámulattal szóltak — immár a szakemberszemmel — a látottakról. Egy dologban rögtön megegyeztek : nem szívesen cserélnék el mos­tani munkahelyüket a rette­78 ízelítőül csak a tallózás igényével említhetjük : zenei verseny, eszperantó nyári egyetem, az I. országos nép­táncverseny, 30. évfordulójá­ra rendezendő műsoros ta­lálkozó, a már országos hí­rűvé nőtt várszínházi elő­adások, széles témakört fel­ölelő számos kiállítás, ame­lyek magas szinten ígérik biztosítani a sokrétű kultu­rális igények nyári kielégí­tését. Űj és követendő színfolt a műsorfüzetben, hogy ismer­teti a két szomszédváros je­lentősebb nyári rendezvénye­it is. Viszont kezelhetőségét nehezíti, hogy a műsorok naptári sorrendjét nem közli. net es tempót diktáló vasmű­vel. Korán kelés, meccsvesztés A dunaújvárosi — és kell-e még hozzátenni, hogy korszerű — Bánki Donát Gépipari Szakközépiskolá­ban, a békéscsabaiakkal több éve szoros kapcsolatot tartó Földes Ferenc Dolgo­zók Általános és Szakközép- iskolájának igazgatója, So- bor István fogadott bennün­ket. A közel 3 ezer dunaúj­városi munkás iskolai kép­zését vállaló dolgozók isko­lája, éppen két napja tartó Földes Ferenc iskolai ün­nepségére csöppentünk. A sportműsor fő attrakciója a két békéscsabai és a két há­zigazda csapat látványos futballküzdelme volt. Nem udvariaskodták a házigaz­dák, s így sportszerűen küz­dő fiaink csak a harmadik, negyedik helyezést érték el. A küzdelem hevességére utal, hogy sikerült egy neon­csőt lerúgni, a lányok pe­dig a buzdításban elvesztet­ték a hangjukat. Az esti fo­gadáson a régi, kialakult jó kapcsolatok további erősíté­sére Róta Pál, Békés megyei felnőttoktatási szakfelügye­lő, csoportunk vezetője meg­hívta a dunaújvárosi Földes Ferenc-iskola vezetőit és di­ákjait tapasztalatcsere-láto­gatásra és természetesen egy focivisszavágóra. Rangadó és monodráma A második napot Buda­pesten töltöttük. A város szépsége — bárki akárhány­szor is látta — mindenkit újra és újra ámulatba ejt. A Bajkál étterem ételkülön­legességeinek elfogyasztása után a Nemzeti Múzeumba mentünk, hogy megcsodál­juk a koronázási ékszere­ket. A Magyarország törté­nete a honfoglalástól 1849- ig című állandó kiállításra is betévedtünk. Szállásfoglalás után, bár a a programban a Pesti Szín­ház Lotte Weimarban című előadása szerepelt Ruttkai Éva csodálatos alakításában, ki I ítélte volna el 43 tagú csoportunk férfitagjait, hogy inkább a Népstadionban ját­szott drámai kettős küzde­lemre voltak kíváncsiak? Aztán ki-ki hazatérve este, a minivacsora mellett kicse­rélte élményeit. Más, mint a könyvekben Harmadnap egyik prog­ram a másik után követke­zett. Idegenvezetőnk, Kaszai Pál békéscsabai pedagógus a tanult történelmi anyaghoz kapcsolódóan mutatta be csoportunknak a Budai Vá­rat és palotát. Még a Ma­gyar Nemzeti Galériába is sikerült bejutnunk, hogy ké­pet kaphassunk a XX. szá­zad elejének nagyszerű ma­gyar képzőművészeti alkotá­saiból. Mennyivel másabb volt a tankönyvek lapjain fekete-fehérbe merevedett festményeket eredeti szín­pompájukban szemlélni! Rám-túra és sárdagasztás Délben Visegrád és a Duna a tavaszi napsütésben lágy, pasztellszínekben, szemér­mes szépségében bontakozott ki előttünk. Végre a termé­szetben! Elandalodott lel­künket azonban túraveze­tőnk, Faragó Géza lényege­sen gyakorlatiasabb szférák­ba zökkentette. A Börzsöny egyik érdekes, izgalmas tú- raútjára, a Rám-szakadék megmászására indultunk. Hol egy átvizesedett zokni, hol egy sárba merült cipő, hol pedig a hosszabb-rövidebb időre kimaradó lélegzetünk bizonyította : hajmeresztő vállalkozásba kezdtünk. A hegy oldalába erősített lán­cok alaposan oda-odacsípték kezünket, de olyan fergete­ges, szívből jövő vidámság ragadott el bennünket, hogy a velünk szemben érkező turistákat is mosolyra fa­kasztottuk. Különösen mikor lefelé jövet (ami még ne­hezebb volt), a legfelül ha­ladó, tiszteletreméltó súlyú Róta Pali bátyánk oroszlá­nosán el ordította magát: „Jaj, zuhanok!”. Mindnyá­junkban átvillant a sejtés, hogy most leseper bennün­ket, mint az őszi legyeket, s elszántan, bár elfehéredve igyekeztünk megvetni lába­inkat. Ijedt lsépünket látva a tréfa szerzője fergeteges nevetésben tört ki. Megme­nekültünk. Este Királyréten, az Ex­pressz egyik csöndes, patak mellé épített kellemes szál­láshelyén tartottuk búcsúes­tünket, aminek sehogyan sem akart vége szakadni. Fel-felbuggyanó kacagásunk hajnalig visszhangzott a környező dombokon. A vácrátóti csoda A hazautazás napján útba ejtettük a vácrátóti botani­kus kertet. A gróf Vigyázó Sándor által alapított óriá­si park látványa tavaszi pompájában, mesés vízimal­mával, mesterséges tavaival, 10—15 ezer féle növényével szép búcsúprogramnak bi­zonyult. Akadt, aki egy-egy különleges növényt is vásá­rolt emlékeztetőül. Délután rövid pihenő Hatvanban, az­tán irány Békéscsaba! A négy nap elröpült, búcsúzni kellett... Néhány következtetés E tantárgyakhoz is kap­csolódó tudást, élményt nyújtó jutalomkirándulás si­kere, eredményessége elgon­dolkodásra késztet. Ahogyan két fiatal szakmunkás — Szász Lajos és Szlancsik Ti­bor mondta — sok olyat lát­tak, tapasztaltak, amit a könyvekben olvasva egészen másként képzeltek. (Például a vasgyártás folyamatát.) Most, a valóságot látva, sok mindent korrigálniuk kellett. Az úgynevezett „tanulmá­nyi kirándulás” már bevált szokás középiskoláinkban. Érthető, hogy a nehezebb körülmények között tanulás­ra vállalkozó dolgozók az így szerzett ismereteket — élettapasztalatukkal bővítve — talán még inkább hasz­nosíthatnák. Jó volna módot találni e praktikus gondolat további megvalósítására! B. Sajti Emese Jönnek-mennek az apró szerelvények Fotó: Gál Edit A. T.

Next

/
Thumbnails
Contents