Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
1978. április 30., vasárnap Vasútmodellezők paradicsomában Egy országjárás tapasztalatai Nagyszerű felismerésből született az a gondolat, hogy a dolgozók középiskolájába járó hallgatóknak kit éve atlétikai és futball, idén pedig teremfutbáll megyei versenyt hirdettek az Edzett Ifjúságért mozgalomhoz kapcsolódva. A versenyfelhívás nem várt eredménnyel zárult. A megyéből 43 férfi- és női csapat nevezett be, összesen mintegy 500 résztvevővel. Ez a meglepően nagy érdeklődés valami lényeges problémát is feltár. A dolgozó fiatalok, akik a munka mellett még tanulásra is vállalkoznak, különösen nagy szellemi és fizikai igénybevételnek vannak kitéve. Ezért természetes, hogy a játékos, sok mozgással, küzdéssel járó sportlehetőségek iránt megnőtt az igényük. Igény tehát van, de a dolgozóknak nincs iskolai testnevelés, mint a nappaliban tanuló diákoknak. Ezt az igényt ismerte fel és aknázta ki a megyei tanács művelődésügyi osztálya és sporthivatala, az SZMT, a megyei KISZ-bizottság, az Expressz és a Békés megyei Népújság is. összefogásukból születhetett meg a három első helyen végzett férficsapat és a győztes női csapat tagjainak 4 napos jutalorfi-erszágjárása is, amely újabb figyelemre méltó következtetésekkel szolgált. A vácrátóti botanikus kertben A szerző felv. Meseországba váltanak vonatjegyet a békéscsabai vasutas klubkönyvtár vas- útmodellező szakkörének ifjú ezermesterei. Egy 4X4 méteres terepasztalon vékonyka sínpárok futnak, hegyek, völgyek követik a minivasút kanyargós vonalát, autópálya ível a sínek felett, s az útkereszteződések fénysorompóit mindig tiszteletben tartják a „járművek”. Parányi állomások mellett suhannak el az ex- pressz-szerelvények kicsinyített másai, alagutakon át robogjak a pici tehervonatok, s amikor a fényjelző pirosra vált, az itt is megálljt parancsol a villanymozdonyoknak. A vezérlő pult mellől, mintegy igazi forgalmi irodából szakszerű vezényszavak hallatszanak : — A Körös-expressz nem jelzett vissza! — A 624-es tehervonat áthaladást kér! — A 122-est állítsuk kitérőre ! Játékbirodalom? Színes látványosság? Hasznos, tanulásra serkentő szenvedély? — Egyelőre csak játékos elfoglaltságnak tekinthető a szakköri munka — felel a kérdésre Börcsök István, a vasútmodellezők vezetője. — Szeretnénk egyszer pontos műszaki berendezést készíteni, amely az aktív vasutasok részére is oktatási segédeszköz lehet. Most viszont a környék nyerekei- nek és a vasútmodellezés felnőtt híveinek teremtünk barkácsolási lehetőséget. A klubkönyvtár megnyitása óta működik a szakkör. Körülbelül 25 ezer forintba kerültek a felszerelések, és ehhez hozzá kell még számítani azt a soksok társadalmi munkát, amellyel a tagok besegítettek. A szakkörvezető a teljes évi szabadságot ott töltötte, s amikor összeszámolták, kerek ezer órát tett ki az elvégzett társadalmi munka... Ez már több, mint szenvedély ! — Sokat segítenek a gyerekek is — mondja Börcsök István. — Ha apróbb javításokat kell végezni a pályán, soha sincs hiány a segítő kezekben. Prókai Attila még csak a hatodik osztályba jár, de már nagy mestere a motorszerelésnek, Szabó Gabi a forrasztások specialistája, Farkas Zsolt pedig a jelzőkészülékek legfőbb őre. Ezek a gyerekek aligha jönnek zavarba, ha az iskolai fizika órákon az elektromosságról lesz majd szó. Sokan közülük vasutascsalád gyerekei, mások most ismerkednek a vasúttal. Előre megbeszélt időben, minden héten egy-egy délutánon találkoznak a fiatalok a klubkönyvtárban. A foglalkozásoknak igazodniuk kell a klubvezető munkarendjéhez, aki mint jegyvizsgáló dolgozik a vasútnál. Otthonában már régen felépített egy terepaszalt, s most a szakköri gyerekek segítségével új, közös terveket sző: — A vasútmodellezők nemzetközi szervezete időnként versenyeket, kiállításokat rendez. Legközelebb Lipcsében lesz a nagy seregszemle, 6 ha oda még nem is tudunk eljutni, de minden reményünk meg van, hogy itt a megyeszékhelyen jobban megismerik majd a tevékenységünket. Ha vasútnál kiselejtezett, de álalunk még használható jelfogó berendezésekhez könnyebben hozzájuthatnánk, új vonalakkal bő- víthetnénk a pályát, és több gyereknek tudnánk hasznos játéklehetőséget, tanulságos szórakozást biztosítani. Vég nélkül robognak a csöppnyi vonatok a kanyargós pályákon. Játékország forgalmistái, műszaki „szakemberei” ügyelnek a rendre, pontosságra. És játék közben egy kicsit már az életre is készülődnek. Az ember alig tud szabadulni innen. Megragadó, milyen elmerülten, milyen odaadással, milyen komolyan játszanak. Mondják, nagy az összetartás közöttük, és ez is szép dolog. Játszva ismerkednek meg a közösség erejével, a közös örömökkel. A vezérlőpult mellől vezényszavak hallatszanak: — A Körös-expressz indul!... Gyulai Nyár A napokban hagyta el a nyomdát az évenként megjelenő gyulai műsorfüzet, amely a nyári — itt egyáltalán nem „uborkaszezon” jellegű — kulturális rendezvények gazdag programját kínálja, és az eddigi tapasztalatok szerint teljesíti is majd. Több évi következetes kulturális-szervező munkának eredményeként alakult színes és színvonalas nyári művelődési . rendezvénysorozattá az, amit a Gyulai Nyár idei műsorfüzete is tartalmaz. Példa ez a közművelődési lehetőségek bővítésére * és az ezt szolgáló erők összefogására is. Április 21-én a hideg, szeszélyes hajnal miatt még fázósan szálltunk be a békéscsabai állomás elől induló buszba. Nagy út állt előttünk. Tíz óra után megérkeztünk Dunaújvárosba. A 'kívül, belül fiatal város arculata, a hatalmas méretek, a szolgáltatóegységekkel kitűnően ellátott lakótelepek mindnyájunkat megleptek. # Micsoda változás mindössze 30 év alatt! S mivel az üzemlátogatásig akadt egy kis időnk, ki-ki kedve szerint városnézésre indult. Volt, akiket a meglátogatott 32 tantermes általános iskola méretei; volt, akit a három- emeletes korszerű munkás művelődési központ remek programja, pezsgő klubélete, a nyelvi laborokban folyó munka; volt, akit a remekül ellátott boltok kirakatai vonzottak. Csapolás a kohóban A nap fénypontja mégis a Dunai Vasmű volt. Ezt elmondani, fényképről elmesélni szinte lehetetlen, úgy, hogy valamelyest is visszaadjuk a vas csapolásakor ezerfelé szálló szikraeső, a lávaszerű, engedelmesen mederbe kényszerített folyékony vas látványát, a fegyelmezetten dolgozó kohászok küzdelmét a forróság, por, füst és hatalmas robajok csarnokában. Idegenvezetőnk segítségével sikerült az acélcsapolást is végignéznünk, és a hideghengermű beláthatatlan hosszúságú csarnokának egy részét is bejárhattuk. A ma fiataljait nehéz ámulatba ejteni. De a csoport ifjú titánjai is elfeledkeztek a szokásos tréfákról, ugratásokról. A 13 ezer embert foglalkoztató gyáróriás, a munkások szánté emberfeletti küzdelme, fegyelmezettsége elismerésre késztette őket. Este, beszélgetés közben Dobroczki György és Stitovics János fiatal géplakatos szakmunkások is ámulattal szóltak — immár a szakemberszemmel — a látottakról. Egy dologban rögtön megegyeztek : nem szívesen cserélnék el mostani munkahelyüket a rette78 ízelítőül csak a tallózás igényével említhetjük : zenei verseny, eszperantó nyári egyetem, az I. országos néptáncverseny, 30. évfordulójára rendezendő műsoros találkozó, a már országos hírűvé nőtt várszínházi előadások, széles témakört felölelő számos kiállítás, amelyek magas szinten ígérik biztosítani a sokrétű kulturális igények nyári kielégítését. Űj és követendő színfolt a műsorfüzetben, hogy ismerteti a két szomszédváros jelentősebb nyári rendezvényeit is. Viszont kezelhetőségét nehezíti, hogy a műsorok naptári sorrendjét nem közli. net es tempót diktáló vasművel. Korán kelés, meccsvesztés A dunaújvárosi — és kell-e még hozzátenni, hogy korszerű — Bánki Donát Gépipari Szakközépiskolában, a békéscsabaiakkal több éve szoros kapcsolatot tartó Földes Ferenc Dolgozók Általános és Szakközép- iskolájának igazgatója, So- bor István fogadott bennünket. A közel 3 ezer dunaújvárosi munkás iskolai képzését vállaló dolgozók iskolája, éppen két napja tartó Földes Ferenc iskolai ünnepségére csöppentünk. A sportműsor fő attrakciója a két békéscsabai és a két házigazda csapat látványos futballküzdelme volt. Nem udvariaskodták a házigazdák, s így sportszerűen küzdő fiaink csak a harmadik, negyedik helyezést érték el. A küzdelem hevességére utal, hogy sikerült egy neoncsőt lerúgni, a lányok pedig a buzdításban elvesztették a hangjukat. Az esti fogadáson a régi, kialakult jó kapcsolatok további erősítésére Róta Pál, Békés megyei felnőttoktatási szakfelügyelő, csoportunk vezetője meghívta a dunaújvárosi Földes Ferenc-iskola vezetőit és diákjait tapasztalatcsere-látogatásra és természetesen egy focivisszavágóra. Rangadó és monodráma A második napot Budapesten töltöttük. A város szépsége — bárki akárhányszor is látta — mindenkit újra és újra ámulatba ejt. A Bajkál étterem ételkülönlegességeinek elfogyasztása után a Nemzeti Múzeumba mentünk, hogy megcsodáljuk a koronázási ékszereket. A Magyarország története a honfoglalástól 1849- ig című állandó kiállításra is betévedtünk. Szállásfoglalás után, bár a a programban a Pesti Színház Lotte Weimarban című előadása szerepelt Ruttkai Éva csodálatos alakításában, ki I ítélte volna el 43 tagú csoportunk férfitagjait, hogy inkább a Népstadionban játszott drámai kettős küzdelemre voltak kíváncsiak? Aztán ki-ki hazatérve este, a minivacsora mellett kicserélte élményeit. Más, mint a könyvekben Harmadnap egyik program a másik után következett. Idegenvezetőnk, Kaszai Pál békéscsabai pedagógus a tanult történelmi anyaghoz kapcsolódóan mutatta be csoportunknak a Budai Várat és palotát. Még a Magyar Nemzeti Galériába is sikerült bejutnunk, hogy képet kaphassunk a XX. század elejének nagyszerű magyar képzőművészeti alkotásaiból. Mennyivel másabb volt a tankönyvek lapjain fekete-fehérbe merevedett festményeket eredeti színpompájukban szemlélni! Rám-túra és sárdagasztás Délben Visegrád és a Duna a tavaszi napsütésben lágy, pasztellszínekben, szemérmes szépségében bontakozott ki előttünk. Végre a természetben! Elandalodott lelkünket azonban túravezetőnk, Faragó Géza lényegesen gyakorlatiasabb szférákba zökkentette. A Börzsöny egyik érdekes, izgalmas tú- raútjára, a Rám-szakadék megmászására indultunk. Hol egy átvizesedett zokni, hol egy sárba merült cipő, hol pedig a hosszabb-rövidebb időre kimaradó lélegzetünk bizonyította : hajmeresztő vállalkozásba kezdtünk. A hegy oldalába erősített láncok alaposan oda-odacsípték kezünket, de olyan fergeteges, szívből jövő vidámság ragadott el bennünket, hogy a velünk szemben érkező turistákat is mosolyra fakasztottuk. Különösen mikor lefelé jövet (ami még nehezebb volt), a legfelül haladó, tiszteletreméltó súlyú Róta Pali bátyánk oroszlánosán el ordította magát: „Jaj, zuhanok!”. Mindnyájunkban átvillant a sejtés, hogy most leseper bennünket, mint az őszi legyeket, s elszántan, bár elfehéredve igyekeztünk megvetni lábainkat. Ijedt lsépünket látva a tréfa szerzője fergeteges nevetésben tört ki. Megmenekültünk. Este Királyréten, az Expressz egyik csöndes, patak mellé épített kellemes szálláshelyén tartottuk búcsúestünket, aminek sehogyan sem akart vége szakadni. Fel-felbuggyanó kacagásunk hajnalig visszhangzott a környező dombokon. A vácrátóti csoda A hazautazás napján útba ejtettük a vácrátóti botanikus kertet. A gróf Vigyázó Sándor által alapított óriási park látványa tavaszi pompájában, mesés vízimalmával, mesterséges tavaival, 10—15 ezer féle növényével szép búcsúprogramnak bizonyult. Akadt, aki egy-egy különleges növényt is vásárolt emlékeztetőül. Délután rövid pihenő Hatvanban, aztán irány Békéscsaba! A négy nap elröpült, búcsúzni kellett... Néhány következtetés E tantárgyakhoz is kapcsolódó tudást, élményt nyújtó jutalomkirándulás sikere, eredményessége elgondolkodásra késztet. Ahogyan két fiatal szakmunkás — Szász Lajos és Szlancsik Tibor mondta — sok olyat láttak, tapasztaltak, amit a könyvekben olvasva egészen másként képzeltek. (Például a vasgyártás folyamatát.) Most, a valóságot látva, sok mindent korrigálniuk kellett. Az úgynevezett „tanulmányi kirándulás” már bevált szokás középiskoláinkban. Érthető, hogy a nehezebb körülmények között tanulásra vállalkozó dolgozók az így szerzett ismereteket — élettapasztalatukkal bővítve — talán még inkább hasznosíthatnák. Jó volna módot találni e praktikus gondolat további megvalósítására! B. Sajti Emese Jönnek-mennek az apró szerelvények Fotó: Gál Edit A. T.
