Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. április 30., vasárnap o Megkezdődtek a III. megyei Kulich Gyula ifjúmunkás napok Május vörös lobogója alatt írta: Győri Imre, a Központi Bizottság titkára (Folytatás az 1. oldalról) ligetben — rossz idő esetén az ifjúsági és úttörőházban — tartják az úttörő fúvós- zenekarok megyei versenyét Délelőtt Kibédy-Varga La­jos, a KISZ megyei bizott­ságának titkára nyitja meg a KISZ-vezetőképző iskolá­ban a VIT-ek történetét be­mutató kiállítást. Szintén a KISZ-iskolán lesz a kiváló politikai képzési körök me­gyei vetélkedője. Délelőtt 10 órától a Széchenyi-ligetben VIT-folkpódium címmel több együttest és polbeaténekest hallhat a közönség, délután pedig amatőr művészeti együttesek mutatkoznak be. 19 órakor megkoszorúzza az ifjúság a Kulich-emlékmű- vet, majd kezdetét veszi a hagyományos fáklyás felvo­nulás, amely után az Apostol együttes ad koncertet. Május elsején a megyei ifjúmunkás napok résztvevői is kapcso­lódnak a békéscsabai ünne­pi eseményekhez, részt vesz­nek a felvonuláson, a majá­lison. Az ifjúmunkás napokra és a május elsejei ünnepre áp­rilis 29-én, szombaton me­gyénkbe érkezett a Penza megyei komszomolisták 43 tagú csoportja is, Zója Gre- bova Fedorovna, a penzai kerületi komszomolbizottság osztályvezetője vezetésével. A KISZ-vezetőképző iskolán kiállítást rendeztek a VIT-ek történetéről Fotó: Veress Erzsi Nagy sikerű jubileumi emlékünnepség Gyulán Április 29-én, tegnap Gyulán gazdag programmal ünnepelte fennállásának 75 éves évfordulóját a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola. A művelődési központ szín­háztermében reggel 9 óra­kor kezdődő megnyitó ün­nepségen Janecsko János, a gimnázium igazgatója kö­szöntötte a résztvevőket, majd dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács műve­lődésügyi osztályának veze­tője mondott ünnepi beszé­det. Az iskolában folyó ok­tatás fejlődését, változását figyelemmel kísérve, a ma és a jövő iskolájának pevelési, oktatási céljait is megfogal­mazta a 75 év történetén is túlmutatva. Ezt követően az öregdiá­kok nevében dr. Szénássy Barna, egyetemi tanár mon­dott szép, igaz gondolatokat az emberséget, tudást adó tanárokra és iskolára emlé­kezve. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, ami­kor Janecskó János igazgató felolvasta az iskola nyugal­mazott igazgatójának, dr. Tárnái Lászlónak köszöntő levelét. A megnyitó ünnepség el­ső része jutalomátadással zárult. Dr. Becsei József át­nyújtotta Kurucz Lajosné és Aradszki Pál tanároknak az Oktatási Minisztérium Kivá­ló Munkáért kitüntetését. Miniszteri dicséretben része­sültek: Enyedi Jánosné és Bolya Ferencné tanárok. Sok esztendős kiváló szak- szervezeti tevékenységéért Ibos Gyula pedagógus a Szakszervezeti Munkáért érem ezüst fokozatát vehet­te át dr. Szűcs Alajosáétól, a pedagógusok Békés megyei szakszervezete titkárától, ugyancsak jó szakszervezeti munka jutalmául NDK-juta- lomútban részesült dr. Fábry Károlyné szakszerve­zeti titkár is. Végezetül Márta Edit, a KISZ Békés megyei bizottság munkatár­sa átadta Bécsi Katalinnak, az iskolai KISZ-szervezet titkárának a KISZ KB Ki­váló KISZ-szervezet zászla­ját. A műsor második részé­ben régi és mai diák arany­mondásokból összeállított vi­dám jelenetek, ének, tánc, öregdiákok és tanárok emlé­kezései, hajdani EDÜ-arany- érmes írások tették emléke­zetesebbé, színesebbé az ün­nepi eseménysorozatot. A program fél egy órakor a gimnázium épületében az imDozáns, kedves emlékeket, dokumentumokat bemutató iskolatörténeti kiállítás meg­nyitójával folytatódott, ahol Kovács Lajos, a városi pártbizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet. Délután 4 órakor nagy ér­deklődés mellett nyitotta meg Ambrus Zoltán, a me­gyei tanács népművelési csooortvezetője az öregdiák­művészek gazdag anyagot bemutató kiállítását. Este 6 órakor a művelődési közoont színháztermében dr. Zoltai Dénes zeneesztéta, az iskola egykori diákja nyitotta meg az öregdiákok és vendégkó­rusok nagy sikerrel zárult ünnepi hangversenyét. a harmincnegyedik szabad május elsejét köszöntjük szocializmust építő hazánkban. Ünnepeljük a proletár nemzetköziséget, a szolidari­tást, a békéért folyó nemzetközi harc sikereit, az emberi életet formáló munkát, a szocializmus vívmányait. Tisztelettel adózunk május elseje gaz­dag munkásmozgalmi hagyományainak azért, hogy értsük és méltóan becsül­hessük a jelent és azért is, hogy lás­suk és érzékeljük a jövőt. Kilenc évtizede, az első május 1-i tüntetésen a proletariátus azért vonult kl a munkásmozgalom vörös zászlaja alatt, hogy munkaalkalmat, elviselhe­tőbb munka- és életkörülményeket követeljen. Az elsőt követő május el­sejei politikai megmozdulások mind világosabban jelezték, a munkásosz­tály szilárd meggyőződését: az osztály­különbségek megszüntetésének útja végső soron a szocialista forradalom. A felismerés igazságát a történelem — a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom diadalai, a világ első munkás-pa­raszt állaniának létrejötte, a szocialis­ta világrendszer kialakulása, a haladó erők győzelmei a világ minden táján — fényesen igazolja. Az eszmét és példát adó harcos május elsejéket a társadalmi haladásért folyó küzdelem dicső csatáiként tarthatja számon a forradalmi munkásmozgalom, a jelen és a jövő nemzedéke. Népünk a fejlett szocialista társada­lom építésén, a XI. kongresszus jövőt formáló határozatainak végrehajtásán munkálkodik. Május elseje alkalmat ad arra, hogy áttekinthessük eredmé­nyeinket, feladatainkat. A mostani számvetésünk, mérlegkészítésünk je­lentőségét és sajátosságát az adja, hogy támazkodhatunk a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésének elemzésére, határozatára, amelyben átfogóan ér­tékelte a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának helyzetét A Központi Bizottságnak ez a határozata azért is jelentős, mert viszonylag hosszabb idő­szak tapasztalatairól ad számot és előremutat a következő kongresszusig. A határozat legfőbb megállapítása az, hogy nehezebb feltételek között számos új jelenség és előre nem látott akadály ellenére a XI. kongresszus irányvonala kiállta, kiállja a gyakor­lat próbáját. A kongresszusi határo­zatok végrehajtása sikeresen folyik az élet minden fő területén. A nemzetközi feltételek, a hazai körülmények vál­tozásai, módosulásai ellenére sem kell változtatni politikánk irányvonalán. Pártunk a marzizmus—leninizmus egységes eszmerendszerét saját nemze­ti körülményeinkre alkotóan alkal­mazva, az új kérdések marxista—le­ninista megválaszolásával folytat si­keres politikát. Következetes, elvhű, egyértelműen elkötelezett politikánk, a munkásosztály ügye iránti hűségünk, a Szovjetunióhóz, a szocialista közös­ség országaihoz fűződő szilárd kapcso­latunk és megbonthatalan barátságunk az egész magyar társadalom aktív tá­mogatását élvezi. Ezt tükrözi a magyar nép, a magyar munkásosztály alkotó szorgalma, józan kötelességtudata és példaadó munkaszeretete. Népünknek a munkáról vallott szo­cialista felfogása, a munka mélységes tisztelete és döntő szerepének a meg­ítélése mutatkozott meg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom tiszte­letére kezdeményezett munkaverseny­ben, amelynek győztesei éppen a mun­ka ünnepét megelőző napokban része­sültek magas, erkölcsi elismerésben. A verseny tovább folyik azzal a céllal, hogy gyarapodjék nemzeti vagyonunk, szélesedjék a szocializmus műszaki­anyagi bázisa, teljesüljenek V. ötéves tervünk céljai. Barátaink a szocialista országokban és szerte a világon rokonszenwel, elvtársi szolidaritással tekintenek pár­tunk és a Magyar Népköztársaság te­vékenységére. Jóleső érzéssel tapasz­taljuk, hogy politikánk nemcsak itt­hon, hanem külföldön, mindenek előtt elvtársaink és barátaink körében, de a tőkés országok realista politiku­sai részéről is tiszteletet vált ki, kor­rekt megítélésre és magatartásra késztet éppen elvhűsége, rugalmassá­ga is differenciáltsága miatt. A Központi Bizottság a XI. kong­resszus határozatainak végrehajtását tárgyszerű realizmussal, kritikusan elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „most a legfőbb feladat a párt eddigi irányvonalát követve a végre­hajtás további javítása .. .Az eddiginél is nagyobb súlyt kell helyezni a vég­rehajtás megszervezésére és az ehhez szükséges személyi feltételek megte­remtésére”. Továbbra is két alapvető — egymásai szervesen összefüggő — feladat áll előttünk: a gazdasági épí­tőmunkánk nemes céljainak valóra váltása és ideológiai életünk sokrétű fejlesztése. A gazdasági feladatok megvalósítá­sától, a biztos alapokra épülő ötéves terv végrehajtásától függ, hogy meg­szilárdítsuk népazdaságunk egyensú­lyát, s vele párhuzamosan emeljük népünk életszínvonalát. E felelősség- teljes munkához a' XI. kongresszus határozata, s az ezt kiegészítő, konk­retizáló központi bizottsági határoza­tok együttesen mutatnak irányt. A jobb, hatékonyabb gazdasági munka nem egyszerűen elhatározás kérdése, nem csupán a vezetők, elsősorban a gazdasági szférában dolgozó vezetők feladata — hanem mindannyiunkké. Mindez az éremnek csak az egyik ol­dala. A másik oldal, hogy^új ismere­tekre, újonnan megszerzendő tudásra, tudati változásokra is szükség van. Eh­hez tartalékainkat is mozgósítani kell. Tartalékok pedig nemcsak a gépek erejében, a szervezés javításában, ha­nem az emberek gondolkodásában, szemléletében és magatartásában is bőven rejlenek. Társadalmunk megteremtette a jo­gok és kötelességek egységét: egyszer­re biztosít jogokat és ír elő kötelessé­geket. A Központi Bizottság legutóbbi ülése határozatából egyebek között az is következik, hogy legjobb tudásunk szerint dolgozni nemcsak jogunk, ha­nem kötelességünk is. Ennek velejáró­ja, hogy a közügyekben való részvé­tel joga és kötelessége is átszövi min­dennapi életünket. Sokasodó és mind bonyolultabbá váló társadalmi, politi­kai, gazdasági feladataink az élet minden frontján sürgetően kívánják, hogy ne kevesek tiszte legyen a közös­ség érdekében való fáradozás, hanem mindannyiunkké, akik e hazában élünk. Határozott célunk, hogy minél többen kapcsolódjanak be a döntések előkészítésébe, kimunkálásába és alko­tó végrehajtásába. E gyenlően mért jogok gyakor­lása és a kötelességek teljesítése fundamentumát képezi annak a törekvésünknek, hogy tovább erősöd­jék a szocialista nemzeti egység, tár­sadalmunk minden osztályának és ré­tegének szoros együttműködése, a párt és a tömegek kapcsolata, népünk összeforrottsága. Arra törekszünk, hogy megőrizzük a gyakorlatban bevált po­litikánk fő irányvonalát, feltárjuk és megválaszoljuk a fejlődés új kérdéseit szocialista hazánk javára, a közösség és az egyén boldogulására. Míg mi az emberi jogok maradéktalan érvénye­sítését természetes kötelességünknek tartjuk, a burzsoázia csak szónokol az emberi jogokról. Ezek a megnyilat­kozások azonban puszta deklarációk, hivalkodó és üres szólamok ott, ahol milliós tömegeket súlyt az infláció, a munkanélküliség, ahol szellemi terrort folytatnak a haladó eszmék képviselői ellen, ahol mind nagyobb méreteket ölt az emberrablás, a fizikai megfé­lemlítés minden rendű és rangú for­mája. Ezen a napon — a világ dolgozói­val együtt — a magyar nép is a mun­kás nemzetköziség vörös zászlaja alatt ünnepel. A földkerekség minden táján száz és százmilliók harcos seregszem­léken tesznek hitet a béke, a társadal­mi haladás, a munkásosztály ügye mel­lett. Miközben a reakciós erők, a bé­ke és a társadalmi haladás ellenségei igyekeznek megakadályozni a pozitív folyamatokat, az enyhülés térhódítá­sát, erősítik propagandájukat a szo­cialista országok ellen, fokozzák har­cukat a szabadságukért küzdő népek­kel szemben — a Magyar Népköztár­saság pártunk XI. kongresszusa hatá­rozatának megfelelően folytatja kö­vetkezetes külpolitikáját. Azon mun­kálkodik, hogy erősítse barátságunkat, együttműködésünket a Szovjetunióval, a szocialista országok közösségével, tá­mogatja a tőkés országokban küzdő testvérpártokait, a társadalmi haladás úttörőit, a gyarmati uralom alól fel­szabadult népek harcát a társadalmi haladásért és a teljes nemzeti függet­lenség biztosításáért, küzd a békés egymás mellett élés kiterjesztéséért, a béke védelméért és megszilárdításáért. A világpolitika fő tendenciáinak elem­zése alapján joggal állapította meg a Központi Bizottság legutóbbi határoza­ta, hogy az elmúlt három évben a szocializmus pozíciói világméretekben tovább erősödtek, a kapitalizmus álta­lános válsága mélyült, jelentős sike­reket ért el a nemzeti felszabadító mozgalmak harca, szélesedett a béke- szerető erők küzdelme az enyhülés irányzatának további térhódításáért. A kommunisták soha nem titkolták — már első kiáltványukban vallották és hirdették —, hogy az egész földke­rekségre kiterjedő harcuk célja nem kevesebb, mint a világ megváltozta­tása. E harc eredménye, hogy folya­matosan gyarapodnak a hatalomra ju­tott munkásosztály osztagai, a szocia­lizmus hívei, öntudatos építői, és gya­rapodik azoknak a serege, akik a ka­pitalista országok májusi seregszemlé­jén a békéért, a társadalmi haladásért, a munkásság nemzetközi szolidaritá­sáért küzdenek. A mai világpolitikai helyzet legfőbb jellemzője, hogy széleskörűen kibonta­kozóban van a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élése. Ezzel szemben újra és újra le kell küzdeni a reakciós erők — kezdve az imperialista köröktől a maoista-eszmék örökségét vállaló sze­mélyek és csoportok — ellenállását, lé- pésről-lépésre haladva a nemzetközi feszültség enyhítésnek útján. Határo­zottan fellépünk a népiek alapvető ér­dekeit fenyegető lázas imperialista törekvés: a neutronfegyverek gyártá­sa és nyugat-európai elhelyezésének a terve ellen. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a mostani májusi lobogók alatt vonuló százmilliók — a világon mindenütt — velünk együtt hallatják hangjukat azok ellen, akik a neutron- bomba gyártására ösztökélik a nagy­hatalmakat. A májusi seregszemlék milliói tudva tudják, hogy a békéről és a biztonságról folytatott tárgyalá­sokon a neutronbomba megszállottjai a legelképesztőbb feltételekkel állhat­nak elő, próbálhatnak zavart kelteni, de nem kerekedhetnek felül a józan ész diktálta tényeken, óhajaik nem törhetik meg a népek békeakaratát. A béke, a haladás és a szolidaritás záloga, a szocialista tábor, élén a Szov­jetunióval. Az a közösség, amely — a világ haladó mozgalmaira támaszkod­va — történelmi küldetésének tekinti egy új világháború, a rakéták és a neutronfegyverek veszedelmének elhá­rítását, hogy békés örömteli május elsejéket ünnepelhessünk. Miközben százmilliók álma ölt tes­tet a béke gondolatában, proletár-in­ternacionalizmusunk táplálja a szoli­daritást a szabadságukéért, a társadal­mi haladásért küzdő népiekkel, szer­vezetekkel és mozgalmakkal. A prole­tár-internacionalizmus egyik nagysze­rű példáját érzékelhetjük a szabad­ságért és függetlenségért küzdő ango­lai nép hősi harcának támogatásában. Májusi zászlóink alatt vonulva a vi­lág népiéivel együtt szolidárisak va­gyunk azzal a küzdelemmel, amelyet Dél-Afrika és a világ más térségeinek népiéi vívnak a még meglevő gyarma­ti elnyomás és a szégyenletes faji megkülönböztetés ellen. Mély felhá­borodással ítéljük el a chilei terrort. A szolidaritás jegyében emelünk szót minden haladó rendszer mellett. Együtt küzdünk a monopwlkapitaliz- mus ellen fellépő testvérpártokkal, amelyek a burzsoázia féktelen uszítá­sának kereszttüzében keresik az embe­ribb élethez vezető utat. Szívünk min­den melegével, elvtársi tisztelettel kí­vánjuk, hogy elvezessék munkásosz­tályukat, népüket az elnyomástól és kizsákmányolástól mentes új világba, olyan társadalomba, amelyben a sza­bad élet, a béke, a jólét és az emberi harmónia uralkodik. M unkások, földművelők, értelmi­ségiek, párttagok és párton kívü­liek, a fiatalok és az idősebbek a párt .iránti bizalom jegyében készül­tek a mai napra, a munka és a béke, a szolidaritás, a proletár-internaciona­lizmus ünnepiére. A Központi Bizottság néhány napja tartott ülésének vissz­hangjából kitűnik: dolgozó népünk osztatlan lelkesedéssel üdvözli a párt változatlan politikáját, a gyakorlati munka fejlesztése érdekében hozott döntéseket. Ez a cselekvő egyetértés volt eddig is és lesz a jövőben is a fejlett szocialista társadalom építé­sének legfőbb erőforrása. Köszöntjük a munkában élenjárókat!

Next

/
Thumbnails
Contents