Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

1978. április 26., szerda IZIjdUffiTd Nyári hangulat a békéscsabai Árpád fürdő bejáratánál. A jó idő nemcsak a gyerekekéi csalogatta ki a szabadba, hanem megérkezett a vattacukrot árusító is Fotó: Veress Erzsi VAMAAAA'WWWWWWWVAA \ Y\\A Y\\\AAA/V\A/V\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/V\AAAAVV\/Y\AA\AAA\/V\AA\ Pártfogolni hivatástudattal Beszélgetés egy ifjú pártfogéval Miklya Béla munka­könyvében nem min­dennapi bejegyzés áll: a békéscsabai Városi Tanács Gyámügyi Hi­vatalának hivatásos if­júsági pártfogója. A pártfogó szó elé itt nem véletlenül került a hi­vatásos jelző, hiszen ez a foglalkozás jóval több, mint hétköznapi, rutin­szerű tevékenység. — Feladatunk két részből áll : a megelőző tevékeny­ségből és az utógondozásból — tájékoztat a pártfogó. — Én a békéscsabai és város környéki községek fiatal­korúival foglalkozom. A megelőző tevékenység a ve­szélyeztetett kiskorúak fel­kutatását, felderítését, kör­nyezettanulmány készítését, a konkrét veszélyeztető té­nyezők feltárását jelenti. Ha indokolt, a gyámügyi hivatal, illetve a bíróság intézkedik az általam ké­szített' jelentés alapján. Ér­dekesebb munkaterület az utógondozás, amely bűncse­lekményeket elkövető fiatal- korúakra és a nevelőintéze­tekből kikerült állami gon­dozottakra terjed ki. — A két feladat között milyen összefüggés van? — Nagyon szoros a kap­csolat. A megelőző tevé­kenység a családra vonatko­zik, a bűnözések oka pedig gyakran a csonka, vagy la­bilis családban keresendő. — Hogyan szereznek tu­domást arról, hogy egy kis­korú nem megfelelő családi körülmények között él? — Itt elsőrendű szerepe van az oktatási intézmé­nyekkel kiépített jó kapcso­latunknak. Fontos a társa­dalmi és tömegszervezetek­kel, elsősorban a Vöröske­reszttel, a KISZ-szel és az úttörőszervezettel való együttműködés. Persze a lakosság sem közömbös, gyakran kapunk értékes bejelentéseket. — Véleménye szerint, mi a fő oka a gyermek elha­nyagolásának? — Sokszor elmondták már, úgy látszik, mégsem elégszer, mennyi kárt okoz­nak a gyermek fejlődésében az alkoholista szülők. Ez ugyanis veszekedésekhez, a gyermek mellőzéséhez ve­zet, aki felügyelet nélkül maradva csavarogni kezd, vagy visszamarad a fejlő­désben. De másféle okok is felmerülhetnek : betegség, igénytelenség, válás. Alapos környezettanulmányra van szükség, meg kell állapítani, a szülők tudnak-e, hájlan- dók-e változtatni életmód­jukon. Amennyiben nem, a gyámhatóság megindítja az eljárást. — Miből áll az utógondo­zás feladatköre? — A bűncselekményt el­követő fiatalkorú többféle büntetést kaphat. Ezt álta­lában felfüggesztik egy év próbaidőre, addig a mi fel­ügyeletünk alatt áll. A ja­vító-nevelőből kikerült fia­talok beilleszkedésének se­gítése is a mi feladatunk. A munkahellyel, iskolával együtt kell elérnünk, hogy a bűneset csupán egyszeri legyen. Persze ehhez első­sorban a pártfogolt akarata szükséges. — Milyen piszichológiai okai lehetnek a fiatalkori bűnözésnek? — Nagyon sokféle esettel találkozunk. A család elsőd­leges hatását már említet­tem. Itt jelentkeznek szélső­ségek is. Vannak nemtörő­döm és kényeztető szülők. Egyik sincs jó hatással a gyerekre. Meghatározó a baráti kör is. Gyakran kö­vetnek el kalandvágyból, rosszul értelmezett vagány­kodásból bűncselekménye­ket. — Az utógondozás másik része a nevelőotthonokból kikerültek figyelemmel kí­sérése. Milyen feladatokat ró ez a pártfogóra? — Az állami gondozott gyermekek ' sokkal nehezeb­ben illeszkednek be a tár­sadalomba, mint a család­ban nevelkedők. Nincs köny- nyű dolguk, amikor végleg kilépnek egy zárt intéz­ményből, és a maguk lábára kell állniuk. Gyakran elő­fordul, hogy a magukra ma­radt fiatalok csavarogni kezdenék, vagy bűncselek­ményeket követnek el. — Mit lehet tenni ez el­len? — Nem elég megfelelő munkahelyet keresni. Meg kell beszélni a főnökkel és munkatársakkal, , hogy job­ban figyeljenek rájuk, igye­kezzenek bevonni őket a közösségi életbe. Itt elsődle­ges szerepet játszik a KISZ. Alapvető problémának tartom, hogy ezeknek a fia­taloknak nincs megfelelő szálláshelyük. Az otthonok­ban viszonylagos kényelem­hez szoktak. Az albérlet, a munkásszállás ridegsége is oka lehet a csavargásnak. Több megyében úgy oldot­ták meg ezt, hogy úgyneve­zett ifjúsági otthonokat épí­tettek, ahol kulturált körül­mények között, bizonyos fel­ügyelet mellett lakhatnak a volt állami gondozottak. Többször próbáltam java­solni, kezdeményezni ezt ná­lunk is, kevés sikerrel. — Végezetül: mi kell a pártfogói munkához? — Emberismeret, ember­szeretet, segíteni akarás. És nem utolsósorban: hit. Hin­ni kell abban, hogy az em­berek hibái végesek és min­denkiben él a jobbulás szándéka. Gubucz Katalin Fórum a nőknek — politikai kör — klub A Hazafias Népfront me­gyei nő- és rétegpolitikai munkabizottsága április 25-én, tegnap délelőtt Bé­késcsabán megtartott ta­nácskozásán Szeghalom nagy­község és a járás községei­nek nőpolitikái munkájáról volt szó első napirendi pont­ként. Varga Istvánná szeghalmi népfronttitkár igen tartal­mas beszámolójában hű ké­pet adott arról, hogyan fej­lődik, városiasodik Szegha­lom, s ebben milyen szerepe van a Hazafias Népfrontnak, illetve a nő- és rétegpoliti­kai munkabizottságnak. A városiasodással, az üzemek gyarapodásával szemlélet- változás is történt. Munkás­kollektívák alakulnak ki, je­lenleg például a különböző üzemekben 120 nőt foglal­koztatnak. Ez új gondokat is hozott, gyorsabban kellett bővíteni a gyermekintézmé­nyeket, javítani a szolgálta­tást, és így tovább. A nő-és rétegpolitikai munkabizott­ság éppen ezért évente két alkalommal úgynevezett fó­rumot szervez, melyen a nagyközség vezetői tájékoz­tatást adnak a fejlődésről, a tervekről és tennivalókról Ezeken több felajánlás is született óvoda, iskola rend- behozására, játszótér építé­sére. Jók a politikai vitakö­rök, a rétegtalálkozók, de különösen a nőklub munká­ja hasznos, hiszen ezen ke­resztül sikerül megismerni az ország különböző tájait, de a külföldet is. A klub ugyanis sok kirándulást szer­vez tagjai részére. Ezután Kele Józsefné, a megyei nőbizottság tagja adott tájékoztatót a közsé­gekben végzett népfront nő­politikái munkáról. A két beszámoló után sok kérdés hangzott él, s ez bizonyítot­ta: nagy volt az érdeklődés a téma iránt. Második napirendként a Vöröskereszt családpolitikai tevékenységéről adott tájé­koztatást Dani Irén, a mun­kabizottság tagja. Végül a nőpolitikái, az ifjúságpoliti­kai és a társadalom politikai munkacsoport feladatait be­szélték meg. Május 9-től: Béke- és barátsági hénap Az Országos Béketanács kezdeményezésére valameny- nyi társadalmi és tömegszer­vezet, mozgalom, szövetkeze­tek, rétegszervezetek együtt­működésével szervezik meg májusban a béke- és barát­sági hónapot — mondotta Sütő Gyula, az Országos Bé­ketanács titkára az MTI munkatársának adott nyi­latkozatában. — Politikai közéletünk ha­gyományainak megfelelően évről-évre a fasiszta Né­metország fölött aratott győ­zelem napján, május 9-én kezdődik az egész országot átfogó béke- és barátsági hónap. Amikor a győzelem 33. évfordulóját ünnepelve köszöntjük a békét, a függet­lenséget és a szabadságot, akkor mindenekelőtt kegye­lettel emlékezünk meg azok­ról a szovjet hősökről, akik a második világháborúban életüket áldozták. Az Országos Béketanács' képviselői május 8-án meg­koszorúzzák Budapesten a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet, s ugyanezen a napon az OBT-nek a Parla­mentben megtartandó ünne­pi ülése nyitja meg a béke és barátsági hónapot A me­gyékben és a fővárosban nagygyűlések sorával induló akciókban napirendre tűz­zük mindazokat a kérdése­ket, amelyek a szocializmus építéséért, a társadalmi ha­ladásért, a békéért folytatott harcban foglalkoztatják ha­zánk, s a világ közvélemé­nyét A szolidaritási, a ba­rátsági és a békerendezvé­nyeken, fórumokon a lakos­ság legszélesebb rétegei vesz­nek részt. Május 9-én az or­szág valamennyi általános és középiskolájában megem­lékeznek az úttörő- és a KISZ-szervezetek a fasiz­mus fölött aratott győzelem évfordulójáról. Sok helyen jönnek össze közös találko­zókra a veteránok, a parti­zánok és a KISZ-fiatalok, jelképezve, hogy a béke — kortól függetlenül — ha­zánkban mindenkinek egy­formán érdeke. AKISZ-szer- vezetek ifjúsági gyűlései, fó­rumai, a neutronfegyver-el- lenes tiltakozásai jól szol­gálják a közelgő havannai XI. Világifjúsági Találkozó hazai előkészítését is. — A béke- és barátsági hónap eseményeinek közép­pontjában a biztonságos jö­vőért, a fegyverkezési haj­sza megszüntetéséért a tö­megpusztító fegyverek, a neutronfegyver betiltásáért, a katonai enyhülésért és a leszerelésért folytatott küz­delem áll. Az Országos Bé­ketanács tudományos bi­zottsága és a leszerelési szakbizottság képviselői az egyetemi városókban és üze­mekben fórumokat tartanak az ENSZ május 23-án kez­dődő leszerelési ülésszaká­ról. A fegyverkezés ellen síkraszálló dokumentumokat, a békehónap nagygyűlései­nek állásfoglalásait eljuttat­juk a Béke-világtanácsnak, hogy a BVT-nek a közgyű­lésen részt vevő küldöttsége a magyar nép véleményét is magával vigye New York­ba. Az imperializmus ellen küzdő ázsiai, afrikai, latin­amerikai és arab népek mel­letti szolidaritást fejezik majd ki'azok az akcióhetek, napok, amelyeken a részt vevők hitet tesznek az érin­tett országok és népek füg­getlenségi harca mellett. Az Országos Béketanács és az Európai Biztonság és Együtt­működés Nemzeti Bizottsága május 8—16 között rendezi meg az európai biztonság és együttműködés hetét. A Ha­zafias Népfront szervezésé­ben — a baráti országok kulturális irodáinak és nagy- követségeinek közreműködé­sével — a testvéri szocialis­ta országok fejlődését, életét bemutató barátsági hetek, napok a népek közötti együttműködés és megértés elmélyítését szolgálják. A sokszínű eseményeket vetél­kedők, fotó- és képzőművé­szeti kiállítások, kórustalál­kozók, hangversenyek gazda­gítják. A MOKÉP a béke té­májához kapcsolódó művek bemutatásával az egész or­szágban barátsági filmhóna­pot rendez. H polgári védelem a béke védelme Dr. Földházi Sándor átveszi a kitüntetést Araczkl Jánostól, a városi tanács elnökétől Fotó: Béla Ottó — Nem sajnálja életéből ezt a negyedszázadot? — Miért sajnálnám. Aki részt vett a háborúban, az tudja milyen tengernyi szenvedéssel jár a világégés. Nem hiszem — legyen az bármilyen nemezitségű —, hogy akadna olyan egyszerű ember, aki kívánná a há­borút. Ott, a lövészárokban fogadtam meg, ha túlélem, minden energiámmal azon leszek: soha többé! Ott minden védekezésre késztet­te az embert, hogy élve ke­rüljön haza. A szakszerű védekezés fontosságára, életmentő szerepére döb­bentem rá. Innen már egyenes az út a polgári vé­delemhez. Az ötvenes évek elején kerültem kapcsolatba az akkori légoltalmi szolgálat­tal. Először — mivel állat­orvos vagyok — az állat­egészségügyi szakszolgálat felelőseként tevékenyked­tem. Később az állategész­ségügyi és növényvédelmi szakszolgálat törzsparancs­noka lettem. Egy évtizedig szolgáltam ebben a beosz­tásban. Tulajdonképpen szűk ez a meghatározás, hi­szen felöleli valamennyi élelmiszer védelmét, gondo­zását is. Az utóbbi két év­ben a városi hadműveleti csoport tervezési és szerve­zési előadója vagyok. Le­het, hogy nagyképűségnek hangzik, ez amolyan vezér­kari feladat. Az eltelt ne­gyedszázad alatt hivalkodás nélkül állíthatom, nagyon sok elméleti és gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttem. Szeretem a különböző gya­korlatokat, ahol az elmélet vizsgázik. Ezeken jól meg­figyelhető, hogy a szakszol­gálat tagjai hogyan tudnak nemcsak az emberekkel, hanem az állatokkal is bán­ni, hogyan tudják az egyé­ni védőfelszereléseket hasz­nálni. Különösen érdekes és hasznos volt számomra a 70-es árvíz, amikor szinte „éles” helyzetben kellett az embereket, állatokat, a vagyont menteni. Vizsga volt valamennyiünk számá­ra, hiszen több mint ezer szarvasmarhát kellett lábon elhajtani Sarkad térségéből. Hasonló volt a helyzet még élőbb ötvenhatban, amikor egy kis fifikával állategész­ségügyi zárlatot rendeltem el — amit fertőző betegség­kor szokás —, hogy meg­akadályozzuk a közös gaz­daságokból az állatok szét- hordását. Nem tartozott a könnyű feladatok közé a radiológiai-biológiai véde­kezés eszközeinek a haszná­latát megtanulni és megta­nítani. örültem, hogy az állatorvos kollégák is nagy érdeklődéssel forgatták eze­ket a műszereket. Sok érdekes dolgot mond­hatnék el a negyedszázad eseményeiből, de nem is az a fontos, ami volt, inkább az a tanulság, amit magam­ban már összegeztem, a polgári védelemmel kap­csolatban. Nem kell várni, hogy megszólaljon a sziré­na, most is van a gazdasági életben olyan terület, ahol jól lehet hasznosítani az itt tanultakat Éppen ezért, nem tartom haszontalannak azt a 25 évet, amit itt töl­töttem a polgári védelem­nél. Meggyőződésem, hogy ez is ugyanúgy mint a hon­védelem, a béke védelme. És ebben látom egyik leg­nagyobb jelentőségét. Dr. Földközi Sándor, bé­késcsabai állatorvos a kö­zelmúltban kapta meg ne­gyedszázados szolgálatért a Honvédelmi Érdemérmet Jelentős az a tanulmány is, amit nagy érdeklődéssel forgatnak szakmai berkek­ben, amely azokról a beteg­ségekről, megelőzéséről, és gyógyításáról szól, amelyek állatokról emberekre ter­jedhetnek. Ez a könyv el­jutott még Vietnamba is, ahonnan az egyik katonai kerület parancsnoka elisme­rő sorokat küldött a szer­zőnek. Ott különösen hasz­nos volt ez a háború idején.

Next

/
Thumbnails
Contents