Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

O 1978. április 3., hétfő HÍREK HÍREK HÍREK Ma: Buda, Richard napja A Nap kél 5.20 — nyugszik 18.16 órakor A Hold kél 3.02 — nyugszik 13.39 órakor Kedden: Felszabadulás ünnepe A Nap kél 5.18 — nyugszik 18-17 órakor A Hold kél 3^7 — nyugszik 14.50 órakor Szerdán: Vince napja A Nap kél 5.16 — nyugszik 18.19 órakor A Hold kél 4.09 — nyugszik 16.01 órakor ÉVFORDULÓ Százkilencvenöt évvel ez­előtt, 1783. április 3-án szü­letett — és 1859. novemberé­ben halt meg — Washington Irving amerikai író, az ame­rikai elbeszélő irodalom aty­ja Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1883. április 4-én született Szegeden és ott is halt meg 1937. áprilisában Juhász Gyula költő, újságíró, a XX. századi magyar líra' kiváló képviselője. Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1893. április 5-én született Biharugrán, s néhány éve halt meg Budapesten Szabó Pál Kossuth-díjas regényíró, elbeszélő, a népi írók moz­galmának vezetője, ismert közéleti személyiség. — LAPUNK LEGKÖZELEB­BI SZÁMA április 6-án, csü­törtökön jelenik meg. — ÖSSZESEN 87 REK­LÁMFILMET értékelt a 11 tagú szakmai zsűri a VIII. magyar reklámfilmszemlé- jén — jelentették be a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara székházában csütörtökön, az ünnepélyes eredményhirde­tésen. Az első díjat a MA­FILM nyerte az MK 27-es típusú BRG kazettás mag­netofon reklámjával. Eső, zápor Várható időjárás ma estig: általában változóan, időn­ként erősen felhős idő, el­szórtan kisebb esővel, hol­nap egy-egy záporral is. Az ország nagy részén fokozato­san északkeletire forduló és napközben megélénkülő szél. Hajnalra a szélvédett he­lyeken — főként északkele­ten — köd. A várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 3—8, a legmagasabb nappali hőmér­séklet 12—16 fok között. (MTI) — GÉPVÁSÁRLÁS. A Szeg­halmi Állami Gazdaság az év első felében 14,5 millió forintot költ gépvásárlásra, új szálastakarmány-betakarí- tó gépsorokat és öntözőbe­rendezéseket vásárolnak. Az utóbbiakat a tervek szerint az öntözési idényre üzembe is helyezik. — ÜNNEPI ÜGYELET A GELKÁNÁL. A Békés me­gyei GELKA-kirendeltség tájékoztatása alapján a GELKA szervizüzemei a ha­gyományokhoz híven ünnepi ügyeletet tartanak 1978. áp­rilis 3-án és 4-én az alábbi helyeken és időpontban. Bé­késcsabán, Gyulán, Békésen, Szeghalmon és Orosházán délután 14 óráig. A szervi­zekben telefonon vagy sze­mélyesen lehet a meghibáso­dott készülékeket bejelente­ni. Békéscsabán, Gyulán és Szeghalmon a színes televízi­ók szervizét is vállalják. — NÉPSZÍNHÁZ. Április 7­én, pénteken este Csorváson vendégszerepei a Népszínház társulata. A művészek Ör­kény István : Macska játék című tragikomédiáját adják elő a községi művelődési házban. — FELSZABADULÁSI SAKKVERSENY. Békéscsa­bán, az I. kerületi pártház­ban április 3-án, ma felnőt­teknek és a 3-as számú ál­talános iskola diákjainak felszabadulási sakkversenyt rendeznek. Elhunyt Szentkirályi lánns 57 éves korában, hosszú betegség után elhunyt Szentkirályi János Rózsa Ferenc-díjas újságíró, a Szabad Föld szerkesztő bi­zottságának nyugdíjas elnö­ke, a lapnak korábban 16 éven át volt főszerkesztője. Személyében jelentős új­ságírót, kiváló szerkesztőt, melegszívű pályatársat ve­szített a magyar sajtó. Te­metéséről később intézked­nek. A SZABAD FÖLD SZERKESZTŐSÉGE, A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT, A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Magyar—mongol barátsági nap Békésszentandráson Április 2-án, tegnap ha­zánk felszabadulásának év­fordulója alkalmából ma­gyar—mongol barátsági na­pot tartottak Békésszent­andráson. Jadamin Siren- dev első titkárt és Lajhani Gambátort, a Mongol Nép- köztársaság budapesti nagy- követségének munkatársát a megyei pártbizottság képvi­seletében Szikszai Ferenc; a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága nevében pedig Nyári Sándor titkár köszöntötték és tájékoztatták őket megyénk iparának, me­zőgazdaságának fejlődéséről, valamint a munkaerőhelyzet alakulásáról. A mongol vendégek Vich- nál Pálnak, a HNF megyei politikai munkatársának kí­séretében délután Békés- szentandrásra utaztak, ahol megismerkedtek a nagyköz­ség és Szarvas járás párt-, állami, társadalmi, valamint gazdasági szerveinek képvi­selőivel. Ezután felkeresték a Tessedik Termelőszövet­kezet üzemegységeit. A ha­zánk felszabadulásának év­fordulója tiszteletére rende­zett ünnepi nagygyűlésre és kultúrműsorra a helyi mű­velődési ház színháztermé­ben került sor. A szabadság hajnalán Kubai fiatalok Orosházán A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat orosházi gyárának HUNGAVIS ifjú­sági klubja április elsejére kellemes meglepetéssel szol­gált a gyár fiatalj ainak. A Havannában megrende­zésre kerülő XI. VIT tiszte­letére Szegeden tanuló ku­bai diákokat látott vendégül a gyár klubjában. Az érdek­lődőkkel zsúfolásig megtelt teremben rövid idő alatt ba­ráti hangulatú beszélgetés •alakult ki a vendégek és a gyár fiataljai között. Szó volt Kuba történelméről és szocializmust építő életéről. Megtudhattuk, hogy az ot­tani ifjúság szorgos társa­dalmi munkával segíti a VIT megrendezését. A fiatalok életéről szólva, mint hazánkban tanuló diá­kok, személyes tapasztala­taik alapján beszéltek a kubai és a rrpigyar fiatalok között kialakult őszinte ba­rátságról. Czvitkó Zoltán A hatalmas" anyakönyv­ben pillanatok alatt megta­láltuk, akit kerestünk. Az­tán már gyerekjáték volt megtudni a népességnyil­vántartóban, hol lakik, dol­gozik. Munkahelye most a Gyulai Húskombinát., Anyagraktáros. Magas, sző­ke fiatalember. Egy két­ágú létra tetején találom, valamit keres a polcokon, amiért éppen az előbb jöt­tek. — Igen, én vagyok Por­törő Sándor, miért tetszik keresni? Amikor elmondom jöve­telem célját, megkéri a raktárvezetőt, hogy néhány percre leülhessünk beszél­getni. — Ugyanúgy mint a töb­bi hasonló korú gyerek, én is elvégeztem a nyolc álta­lánost, majd jött a nagy kérdés: hol folytassam to­vább. Volt kedvem a to­vábbtanuláshoz, de olyan iskolába szerettem volna menni, ahol szakmát is ta­nulhatok. Ezért 1959-ben beiratkoztam Békéscsabán a kereskedelmi tanulóinté­zetbe. Három év múlva, 1962-ben sikeres szakmun­kásvizsgát tettem. A szak- képzettség megszerzése után a gyulai háztartási boltban dolgoztam — ahol tanulós- kodtam —, de most már mint eladósegéd. Nem so­káig. Két év múlva jött a behívóparancs. Ügy, ahogy eltelt a két esztendő, eljött a régen várt leszerelés, s újra visszamentem dolgoz­ni a háztartási boltba. Sze­rettem a közösségi életet, belém is ivódott a katona­ságnál, kerestem a lehető­ségét annak, hogy ne csak a munkámmal legyek el­foglalva. Igyekeztem a KISZ-ben is jól dolgozni. Nemsokára megválasztot­tak az Univerzál Kiskeres­kedelmi Vállalat gyulai KISZ-szervezete titkárá­Életutak Messze szálló üzenet Orosháza, Móricz Zsigmond utca 5. Az 53 éves asz- szony tétova léptein látszik, hogy napok ófa beteg. Pil­lantása szomorúságról árulkodik, miközben nehézkesen ismét elfoglalja helyét az ágyban. Hogy újból és újból végigélje azt a harmincegynéhány évvel ezelőtti sorsfor­dulót, amely örömökön, szenvedéseken át vezetett idá­ig. . •) „Október volt, 1943 ősze, amikor összeházasodtunk. Tizennyolc évesen kerültem az apósomék monorj tanyá­jára. Éjt nappallá téve dol­goztam kinn a határban, a ház körül. Néhány hónap múlva, 1944 márciusában jött az azonnali behívó a férjemnek. Jóformán még el sem tudtunk búcsúzni egy­mástól. Egyedüli gyerek volt. Arra kért; ne hagyjam el soha beteges, öreg szü­leit. A bevonulás után 2—3 napra tudtam meg, hogy gyerekünk lesz. Valami meg­magyarázhatatlan, különös érzés kerített hatalmába. Féltem és újjongtam egy­szerre. Folyton az járt a fejemben: tudnia kell neki is a kis jövevényről. De hát hol, merre keressem ebben az istenverte háborús idő­ben? Egy napon katonaru­hás ember állított be hoz­zánk, kezében boríték. Ami­kor feltéptem, az esküvői képünk hullott ki belőle, hátlapján a férjem üzeneté­vel. Azt írta : még él, Ro­mániában, az Aranyos-folyón szolgál, semmi több. Akkor éjjel nem tudtam aludni, s elhatároztam: mindenkép­pen meg kell találnom őt. A 70 éves nagyapámmal indultunk el vonaton Batto- nya felé. A kocsikban egy talpalatnyi hely sem volt. Egyszer csak a nyílt pályán megállt a szerelvény és fegyveres német katonák nagy ribillió közepette pus­katussal kényszerítettek bennünket a leszállásra. A nyolcadik hónapban voltam akkor és arra gondoltam: legalább mind a ketten meghalunk. Az események gyorsan peregtek. A kukori­catábla mellett sorakoztatták fel külön a nőket és a fér­fiakat. Felszólítottak, hogy dobáljunk el mindent, a vo­nat meg lassan elindult visszafelé. Még láttam sze­gény nagyapámat, amint el­indul a németek gyűrűiében, éreztem, hogy a kukorica­szárak levele belevág az ar­comba és összeestem. Máig sem tudom, meddig fekhettem öntudatlanul, mi­kor tértem magamhoz. Mint­ha mély álomból ébredtem volna, először valami kocsi­zörgés jutott el a fülemig. Igen, rájöttem: szekéren döcögök, meleg takaróban, s már nem vagyok terhes. Lassan, óvatosan kinyitot­tam a szemem: az út két ol­dalán hosszú sorokban kato­nák meneteltek. Finoman ta­pogatni kezdtem, s valaki megmozdult mellettem, a fiam. Hangtalanul, csende­sen sírtam. Hosszú, orosz szekér volt, mindkét végé­ben egy-egy katonanő ült, lábukat lelógatták a semmi­be. Néztem a széles derék­szíját, miközben felsírt a baba. Babusgatták, csókol­gatták a gyereket, mutogat­tak kézzel-lábbal, de én semmit sem értettem a sza­vukból. Később megmutat­ták a fiamat. Gyönyörű, fe­kete gyerek volt, nagy sze­mekkel. Most is látom, amint a katonaholmiban, pokrócban rúgkapál. Feri a mamával hathónapos korában A lovat egy magas kato­natiszt hajtotta. Megállt, fö­léin hajolt és megnézte a pulzusomat. Csak sejtettem, hogy orvos lehet. Térképet vett elő és én Orosházára mutattam, s vezettem őket egészen hazáig. A nagy­apám már otthon volt, a szovjet katonáknak köszön­hette, hogy megmenekült. A kedves katonanők megfür­dették, felöltöztették a kis­fiámat, a magas tiszt kon- zervet, tejet, gyógyszert ho­zott. Talán két napig voltak nálunk. Amikor elköszöntek, A mama 1978 tavaszán Fotó: Martin Gábor megsirattam őket és szomo­rúan néztem utánuk. Azóta is sokat gondolok rájuk: va­jon élnek-e még és emlé­keznek-e ránk? De jó lenne, ha meghallanák messze szál­ló üzenetemet. A fiamat, ha nehezen is, de becsülettel felneveltem. Tanultam, népművelőként jártam a várost, a falvakat a felszabadulást követő években. Piciny szobában laktunk, mindig csak ket­ten. Hányszor kérdezte a fiam : anyu, nekem miért nincs apukám? Mit mond­hattam volna neki? Azt, hogy hiába indultam el a messzi, idegen világba, az apját már sohasem találhat­tam meg. A kardoskúti földművesszövétkezetnél dolgoztam 1952-ben, amikor találkoztam az új apukával. Azóta Iványi Mihálynénak hívnak. Két évre rá szüle­tett meg a másik fiam, aki most tölti katonaidejét. Immár 16. éve, hogy az orosházi Üj Élet Tsz a ke­nyéradóm. A Feri fiam itt tanulta ki az öntőmestersé­get, a menyem is a közös­ben dolgozik. Szép házuk van a városban. Az unoká­im lányok: Ágika kilenc-, Marika pedig ötéves. ök már mit sem tudnak azok­ról a zivataros, de néhol az embertelenségben is ember­séges időkről.” (Feláll. Fekete fedelű fo­tóalbumot szorongat. Las­san, tétova ujjakkal lapoz­gat. Megsárgult szélű képet vesz a kezébe. A férjet, az apát ábrázolja. Szép, magas ember. Fekete haja lágyan omlik a homlokára. Ez az utolsó felvétel róla.) Seres Sándor Feri feleségével és két kislányával a szeretet ünnepén —KHíllMTd született nak. Öt évig töltöttem be azt a funkciót. Ja, igen, majdnem elfelejtettem, idő­közben, 1967-ben megnősül­tem, és a következő évben gyarapodott a család, meg­született a kisfiam. Még egy jelentős esemény tör­tént KISZ-titkárságom alatt. 1968-ban felvettek az MSZMP tagjai sorába. Aztán „'kiemeltek”. A sport-, játékbolt vezetőjé­nek neveztek ki. Sajnos nem sókéig töltöttem be ezt a posztot, 1973-ban kénytelen voltam 14 éves munkaviszonyomat meg­szüntetni, elhagyni az első vállalatot, amelynél dol­goztam. Mi volt az indo­kom? Hát nem is tudom pontosan megmondani, ki­jöttem én a beosztottakkal, csak valahogy nem volt ínyemre, hogy reggel 8-tól este 6-ig el voltam foglal­va. Talán ez volt a főindok, amiért megváltam a keres- 'kedelemtől. El ne felejtsem, 1973- ban neki kezdtem az új családi ház építésének. Nemcsak egy szép, új há­zam „született” ebben az évben, hanem egy kislány is. A következő évben, 1974- ben berendeztük az új otthonunkat. A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetke­zetét választottam új mun­kahelyemnek. Itt előbb raktárosi, majd raktárveze­tői beosztásban dolgoztam. Itt sem bírtam sokáig, a munkakörülményekkel nem voltam elégedett. Ezért kapva-kaptam az ajánlaton, hogy menjek a húskombi­nátba. Itt anyagraktáros va­gyok. Nagyon bízom abban, hogy itt megtalálom a szá­mításomat, és ez a harma­dik munkahelyem végleges lesz. A közéleti tevékeny­ségtől itt sem szakadtam el, egyik - pártalapszervezet pártcsoportvezetői funkció­ját töltöm be. Magánéletemről? Nem tudok sokat mondani. Van egy hobbim, vagy talán szenvedélyem : a horgászás. Ha csak az időm engedi, barátaimmal kinn ülök a vízparton, kora tavasztól késő őszig, minden hétre találunk programot. Általá­ban a Körösök minden te­rületét bejárjuk. - Nagyon kellemes és hasznos időtöl­tés. Nagyon jó munkaidő utáni kikapcsolódásnak. A jövömről valamit? Nincse­nek különleges elképzelé­seim. A víz is folyik a sa­ját medrében, az élet is. Ősztől a marxizmus—leni- nizmus esti középiskolájába járok. Ezt szeretném sike­resen elvégezni. A kívánsá­gom? Hogy rendben felne­veljem a két gyermekünket, mindent megadjak nekik, amit csak tudok. Az elmondottakból kitű­nik, hogy Portörő Sándor semmivel sem jobb-rosz- szabb fiatalember a többi­nél. Egy valamiben azért mégis más: és ezért is vá­lasztottuk ki beszélgető partnerül. 1945. április 4- én, szabadságunk hajnalán született. Hazánkban már elhallgatott a fegyverzaj, amikor a szülőágyon fel­sírt az új élet, hogy együtt induljon a szabadsággal az élet útján. Béla Ottó I •" i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents